#közös élet

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária:

Részlet az Élet és Irodalomból

A Magyar-jelenség

és a kognitív disszonancia

„Soha nem leszek a másik oldalon, ez a családom, ez a kötődésem, ez a szocializációm” (Magyar Péter, Partizán, 2024. április 11.)

A kognitív disszonancia redukciója közismert, gyakran emlegetett szociálpszichológiai jelenség. Azt írja le, amikor egyes konkrét döntéseink, tetteink ellentétbe kerülnek meggyőződésünkkel, világnézetünkkel, és ez az ellentmondás különös, belső feszültséget kelt bennünk. Némileg leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy gondolataink és érzelmeink kerülnek ellentmondásba egymással, és ilyenkor – gyakran nem is tudatosan – mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezt a belső feszültséget csökkentsük, visszanyerjük a gondolatok és az érzések egyensúlyát. Ennek a belső késztetésnek a hatására azután hajlamosak vagyunk tetteink, döntéseink megideologizálására, az egyébként hiteles információk egy részének negligálására, önámításra, súlyosabb esetekben önfeladásra is.

*

Meggyőződésem szerint ez a belső mechanizmus lép működésbe, amikor egyébként önmagukat liberálisnak és demokratának definiáló, az igazság kimondása iránt elkötelezett polgártársaink – félretéve az általuk is észlelt, kétségbevonhatatlan tényeket – a Fideszből az év elején sértetten távozott, jobboldali-konzervatív, a liberális és demokratikus értékrend alapjait megkérdőjelező, önmagával is rendre ellentmondásba keveredő Magyar Péter gyakran elvakult, ellentmondást nem tűrő támogatói táborába állnak. Mert – érthető elkeseredettségükben – benne vélik felfedezni azt, akire tizennégy éve reménytelenül várnak, aki képes leváltani az önkényuralmi, korrupt Orbán-rendszert, és alkalmas a demokratikus jogállam visszaépítésére. Ezek a polgártársaink a nyilvánvaló tényeket gyakran lesöprik az asztalról, nem hajlandók tudomásul venni vagy bagatellizálják ezeket. Amikor a közösségi médiát és a független fórumokat elöntik azok az ellenzéki honfitársaink által írott hozzászólások, amelyek szóra sem érdemesnek minősítik, és Hadházy Ákost hibáztatják, amiért nyilvánosságra hozta a Magyar Péter által az állami Diákhitel Központ vezetőjeként megkötött 13-15 millió forintos, nyilvánvalóan korrupt szerződéseket, akkor az embernek az az érzése támad, hogy a Fidesz elérte célját, ez már valóban a Fidesz-Magyarország. Hiszen tisztességes demokrata körökben mindeddig arról volt szó, hogy a korrupciónak nincs alsó határa, a közvagyon akármilyen alacsony összegű megkárosítása bűn.

Meghaladná jelen írás terjedelmi korlátait, ha az összes tényt felsorolnám, amely alátámasztja véleményemet Magyar Péter antiliberális, antidemokratikus, önreflexiót nélkülöző kijelentéseiről és viselkedéséről, ezért csak esetlegesen sorolok fel ezek közül néhányat, amelyek számomra a legsúlyosabbak és leginkább kiábrándítók voltak.

Mind a mai napig semmiféle választ nem kaptunk arra a nagyon is kézenfekvő kérdésre, hogy Magyar Péter milyen szándékkal, milyen körülmények között, hogyan vette fel a feleségével folytatott beszélgetést magnóra. Amíg nem ad magyarázatot a Tisza párt elnöke – a jól érzékelhetően előre megrendezett beszélgetés rögzítésére –, addig nem bízhatunk meg benne, akkor sem, ha nekünk, ellenzékieknek látszólag kapóra jött a beszélgetés nyilvánosságra hozása. Egy családi magánbeszélgetés nyilvánosságra hozása ugyanis a magánéletre vonatkozó legalapvetőbb erkölcsi normák felrúgása, kiváltképp, mivel kevés kétségünk lehet afelől, hogy a beszélgetést zsarolási céllal vették fel. Hogy miért került erre sor, ki, kit (a legvalószínűbb, hogy pártjukat, a Fideszt), mikor és hogyan kívánt ezzel zsarolni, arról semmit nem tudunk. Azt azonban demokrataként úgy tartjuk, hogy elfogadhatatlan egy házastársi beszélgetés rögzítése, majd ennek a volt házastárs beleegyezése nélküli nyilvánosságra hozása, kiváltképp, ha a történet első számú áldozata a házaspár három közös, kiskorú gyermeke.

Magyar Péter a Partizánban folytatott első beszélgetés során egyértelműen leszögezte, hogy a „demokrácia és a jogállam nem fontos kérdések”, és ezt az állítását azóta sem korrigálta. Az elmúlt nyolc hónap során egyetlen alkalommal sem állt ki a demokrácia, az alkotmányos jogállam, a tisztességes választási rendszer alapértékei, a fékek és ellensúlyok rendszerének visszaállítása mellett, ahogyan a különböző – szexuális, nemzeti, vallási – kisebbségek jogai mellett sem. A magyar jogállamiság hiányos működését feltáró Sargentini-jelentést bullshitnek titulálta, az uniós forrásmegvonást elfogadhatatlannak tartotta.

Egy demokrata számára szégyenteljes és botrányos az a vélemény és viselkedés, amit Magyar és pártja az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban formál és tanúsít. Ennek, az Oroszország által indított háborúnak, amelynek nem titkolt célja Ukrajna megsemmisítése vagy területi megcsonkolása, idestova egymillió halálos áldozata van, a negyvenmilliós Ukrajnából már legalább tízmillióan elmenekültek, az ország infrastruktúrája és lakóépületei romokban hevernek, emberek tízezrei vesztették el hajlékukat és egy élet munkájával megszerzett javaikat. Nem lehet kérdéses, hogy egy demokrata kinek az oldalára áll ebben az imperialista, területszerző, pusztító háborúban, ahogyan az sem, hogy elemi kötelessége, hogy minden tőle telhető támogatást megadjon ahhoz, hogy Ukrajna védekezni tudjon a megszállókkal szemben. Amikor Magyar és pártja az EU-ban, immár többedik alkalommal tartózkodik attól, hogy megszavazza az Ukrajnának nyújtandó segítséget, akkor lényegében a megszálló hatalom pártjára áll, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ha az USA és az EU nem segítené Ukrajnát, akkor az már régen orosz fennhatóság alá került volna. Aki erre azt válaszolja, hogy „igen, de a közvélemény többsége nem támogatja az Ukrajna melletti kiállást”, az szégyellje magát Nagy Imre, Bajcsy-Zsilinszky Endre és az összes magyar mártír emléke előtt, akik életükkel fizettek azért, mert szembeszálltak a gyilkos megszálló hatalmakkal, és akikre így, ennyi év távlatából már könnyű büszkének lenni. Most nem kéne az életünkkel fizetni, csupán a magunk szerény módján támogatni az ukrán nép emberfeletti küzdelmét szabadságáért és szuverenitásáért, ám a közhangulatra kacsingatva ezt megtagadni árulás és szégyen.

Ha semmi mást, azt bizonyosan megtanulhattuk az elmúlt tizennégy évben, hogy egy, a miénkhez hasonló, kezdetleges demokrácia számára életveszélyes, ha egyetlen párt jut kétharmados, vagyis kizárólagos hatalomhoz. A demokratikus hatalom elképzelhetetlen külső és belső kontrollok működése nélkül. Márpedig Magyar Péter nem is tagadja, sőt fennhangon hirdeti, hogy a Fideszhez hasonlóan, pártjával egyedül szeretne teljhatalomhoz jutni, ezt a törekvését támogatni egyenértékű egy új autokrata rendszer támogatásával.

A Tisza Párt elnöke több nyilatkozatában hitet tett amellett, hogy létezik globális Soros-hálózat, amely világuralomra tör, és azt is leszögezte, hogy a Soros Egyetemnek (CEU-nak) azért kellett elköltöznie Magyarországról, mert nem tartotta be a hatályos törvényeket. MP szerint, ha a CEU betartja a magyar jogszabályokat, akkor még ma is Budapesten működhetne. Ez az állítás azonban nem egyszerűen az aljas Fidesz-propaganda sulykolása, hanem szemenszedett hazugság. Pontosan tudjuk, hogy az Orbán-kormány feltett szándéka volt a CEU és Soros György alapítványainak elüldözése Magyarországról, ennek érdekében nemcsak több évtizedes hazug propagandakampányt folytatott, hanem törvényeket módosított, majd az önmaga által módosított jogszabályokat sem tartotta be. Annak a diplomás, nyelveket beszélő, felnőtt fiatalembernek, aki ezt nem látja, komoly problémái lehetnek a demokrácia és az egyetemi oktatás szabadságának értelmezésével.

Ha valaki, aki hosszú éveken keresztül élt Nyugaton, annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az EU más országaiban sem működik jobban a demokrácia, mint nálunk, és ezekben az országokban sem szabadabb a média, mint Magyarországon, akkor komoly kétségeink támadhatnak, hogy vajon mit gondol ő demokráciáról és szabadságról. Úgy tapasztalom, hogy Magyar Péternek csak akkor fáj a sajtószabadság hiánya és a propaganda aljassága, ha az személy szerint őt érinti.

Nehéz a jogállamiság iránti elkötelezettség keretein belül értelmezni Magyar Péter azon kijelentéseit is, amelyek szerint a lopott vagyonból gazdagodókat nem elszámoltatással, az ebül szerzett jószág visszaszerzésével fogják büntetni, hanem magas adókkal. Az adóztatás ugyanis egyet jelentene a lopás legitimálásával.

Akinek fontosak a demokratikus értékek, az nem érthet egyet azzal, hogy Magyar Péter a kezdetektől megpróbálja az ellenzéki pártokat, elsősorban a DK-t lehúzni a Fidesz szintjére, azt bizonygatva, hogy az „óellenzék” és a Fidesz között valójában nincs különbség. Aki ilyet állít, annak fogalma sincs, hogy mi a különbség egy – akár ha rosszul, de – demokratikusan működő párt és egy önkényuralmat építő maffia között. Nem kétséges, hogy a korábbi ellenzéki pártok sok hibát követtek el, számos kritikát lehet megfogalmazni a működésükkel kapcsolatban, egy sorban említeni azonban ezeket a hibákat, tévedéseket, esetleges bűnöket egy egyeduralomra törő, az országot lezüllesztő és szétrabló párttal, több mint aránytévesztés. Egy demokrata ilyet akkor sem állít, ha ez sok ezer szavazatot hozhat számára.

A demokrácia egyik fontos alkotóeleme a sokszínűség, a sokféle vélemény nyilvános pertraktálása és ütköztetése, a másik ember véleményének meghallgatása. Nem tekintem demokratának azt, aki mindenféle véleményt agresszivitással, ellentmondást nem tűrő erőszakossággal, háborús retorikával próbál ellehetetleníteni, ahogyan ezt MP tette számos újságíróval vagy legutóbb Hadházy Ákossal. Hadházy nem tett egyebet, mint megpróbálta szembesíteni Magyart az általa aláírt, az állam nevében kötött szerződésekkel, amire Magyar nem érdemi válasszal reagált, hanem lehazugozta, rogánista propagandistának minősítette Hadházyt, ahogyan korábban például a HVG vagy az ATV újságíróit is. Nem Magyar érdeme, hanem a sajtó szégyene, hogy az állandó sértegetés, vádaskodás felett könnyűszerrel napirendre tértek a szerkesztőségek, mintha meg sem történt volna.

Magyar Péter szerint a Momentum nevű párt nemzetietlen és „bűnben fogant”, mivel egy népszavazási kezdeményezéssel ellehetetlenítette, hogy Magyarország nevezést adjon be a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. A „bűnben fogant” nagyon súlyos vád, egy demokrata ezerszer meggondolja, hogy ezzel illessen bárkit. Kiváltképp, ha néhány nappal a rivális párt megbélyegzése után kijelenti, hogy csak egy sikeres népszavazás után tudja támogatni a budapesti olimpia ötletét.

És végül, de nem utolsósorban, Magyar Péter viselkedéséből fájdalmasan hiányzik számomra mindenféle szolidaritás, emberi együttérzés. Bár általánosságban néha szóvá teszi a terjedő szegénységet, nem emlékszem egyetlen konkrét esetre sem, amikor a rászorulók, elesettek, kirekesztettek, üldözöttek és gyámolítóik érdekében szólalt volna meg. Erre a legeklatánsabb példa az, hogy nemcsak Iványi Gábor és munkatársai, hanem a most utcára tett ötszáz sérült gyermek vagy a korábban menedékhelyükről kitett ukrán menekült családok érdekében sem szólalt meg. Jól láthatóan kerül minden megosztó témát, számára sokkal fontosabb a népszerűség, mint a szolidaritás.

Nyilvánvaló, hogy ezeket az antiliberális, antidemokratikus megnyilvánulásokat ugyanúgy hallják az önmagukat liberális demokratának tételező ellenzéki szavazók, ahogyan én hallom. Csak ők rendre találnak mentséget, indokot arra, hogy miért nem fontosak ezek a kijelentések, miért kell szemet hunyni az ilyen magatartás felett. Valami magasabb rendű érdek, jelen esetben az Orbán-rendszer eltakarítása érdekében. De mivel érzékelik az ellentmondást saját belső értékrendjük és viselkedésük között, elutasítóvá, agresszívvá válnak azokkal szemben, akik szerint nem lehet eltekinteni ezektől a tényektől.

Az elmúlt nyolc hónapban megszámlálhatatlanul sok támadás, vád ért csak azért, mert nem értek velük egyet MP megítélésében; zaklatott, agresszív reakciókat kapok kritikus megjegyzéseimre, van olyan ismerősöm, aki letiltott a közösségi oldaláról, van, aki nem veszi fel a telefont vagy kerüli a találkozást velem. Ilyet korábban akkor tapasztaltam, amikor nyilvánosan megkérdőjeleztem Márky-Zay Péter alkalmasságát a miniszterelnöki pozícióra. Ezt nagyon sajnálom, hiszen az érintettek között számos olyan ember van, akit sokra tartok, és örültem, hogy az ismeretségi körömbe tartoznak. Ők úgy gondolják, hogy kritikus véleményem hangoztatásával elveszem tőlük a reményt, hogy egyszer kivergődhetünk ebből a már-már elviselhetetlennek tűnő rendszerből. Nem akarják meghallani a Magyar Péter támogatása ellen szóló érveket, mert az ismét kibillentené őket keservesen fenntartott bel­ső egyensúlyukból. Így aztán elnyomják körülöttük és magukban a kri­tikus hangokat, és haragjuk a kritikát megfogalmazókra hull. Így próbálják redukálni a kognitív disszonanciát, amely újra és újra feltámad bennük.

Azt gondolom, hogy demokratikus értékrendünket, a szabadság és tisztesség melletti elkötelezettségünket ideig-óráig sem lehet felfüggeszteni, nem fordíthatjuk el fejünket csak azért, mert ha odanéznénk, akkor olyat látnánk, ami felborítja belső egyensúlyunkat. És legfőképpen úgy vélem, hogy az ilyen önbecsapás, önfeladás árán kivívott „rendszerváltás” ugyanolyan hazug rendszerhez fog vezetni, mint amilyen ellen most lázadunk.

[verzek-csenben-elek]

Egyszer találkozol valakivel..

Amikor úgy érzed a legkevésbé van rá szükséged..

Belép az életedbe a semmiből..

És rájössz ő az akire egész életedben vágytál..

Olyanok lesztek mintha mindig is ismertétek volna egymást..

Abban a pillanatban rájöttök majd, hogy a lelketek már rég találkozott..

Talán egy előző életben..

Most, hogy mind ketten készen álltok, össze sodort az élet..

Nem szeretnétek többé felesleges küzdelmeket..

Csak egymásért és egy közös jövőért..

[csacskamacskamocska]

Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorongással az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az más. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D

[the-fool-who-loves]

nem csak egy másik életben, de ebben az életben is téged akarlak és foglak szeretni

hiszem hogy még van jövőnk együtt talán nem most azonnal, de pár hét/hónap/év, és ha tényleg szerettük egymást, mert tudom hogy így van akkor az élet/sors/Isten ki minek hívja, megint közös útra terel minket

ha így lesz tudnod kell hogy soha többet nem fog semmi közénk állni, semmi…

[csillagok-leszunk]

Álmaimban láttalak,

álmaimban szerettél.

Reggel jött a keserű felismerés,

álom volt az egész.

S most mond, mond miért nem felelek meg neked?

Lejárt az időm, mennem kell,

mennem egy szebb élet reményében.

Menekülök a végtelenbe,

bolyongok a nagyvilágba nélküled.

Nélküled érem el a közös álmaink,

álmaink miket te már el is temettél.

[hobbygilda]

"Egy nap aztán egy közép-európai ország elnöke nemzeti viseletben ment dolgozni. Bőrcsizma, szűk nadrág, hímzett mellény, fehér ing, fekete csokornyakkendő piros muskátlival. Úgy nézett ki, mint egy régi csárdáskirály, aki már nyugalomba vonult, de azért kész meglepő fürgeséggel felpattanni, ha lakodalmi zenét hall. Ez a megjelenés mind a nép, mind a tévécsatorn��k tetszését elnyerte, és ettől fogva így öltözködött. Az európai parlamenti képviselők is csatlakoztak az új trendhez, és hamarosan az Európai Parlament egy német újévi műsorhoz kezdett hasonlítani a '80-as évekből, ahogy az Euronews egyik újságírója fogalmazott, felidézve az NDK televízióban sugárzott Tarkamarha című adást - a kelet-európaiak több generációjának közös és egyesítő emlékét. Egy délkeleti ország miniszterelnök-helyettese díszes fonatú, telt ülepű nadrágot, széles, piros nyakkendőt és bozontos pásztorsapkát vett fel, amelyet mintha pattogatott kukoricával díszítettek volna. Az idegenforgalmi miniszter nehéz, vörös tunikát és hímzett, széles ujjú inget öltött magára. A ruháját díszítő érmék valódi aranyként csillogtak, és az a hír járta, hogy az állami páncélteremben őrzött trák aranykincs egy részét viseli a ruháján. Az összes miniszter népviseletbe öltözött, a Minisztertanács ülései falugyűléshez kezdtek hasonlítani. Eleinte kínos volt, amikor a védelmi miniszter lóháton, forradalmi egyenruhában jelent meg, hosszú szablyával, széles bőrövébe dugott ezüstmarkolatú Nagant revolverrel. A ló egész nap ott állt kikötve a fekete Mercedesek sora mellett a Minisztertanács előtt, egy rendőr adott neki zabot és feltakarította alóla a trágyát. Néhány weboldal megpróbált ezen viccelődni, de a hangjuk olyan gyenge, sőt irritáló volt az általános eufória hátterében, hogy gyorsan elhallgattak. Egy új élet kezdődött, az élet mint újrajátszás."

Georgi Gospodinov: Time Shelter (részlet, ford. Garaczi L.)

[bluestrawberrycoffe2]

kedves mindenki,

akinek csak egy opció voltam,

akinek egyedül már csak egy emlék vagyok,

akivel semmi közös pontunk nem volt,

akiért feleslegesen álltam meg az utamon.

talán akikért ennyit gondolkozom,

akiért fejlődni akartam,

virágozni és tanulni belőletek,

remélem az élet hozott szebbet, jobbat,

formázhatóbbat és kedvesebbet,

aki miután elváltok, nem rágódik

talán éveket azon,

“mi lett volna ha?”

[velille]

egy tónál ketten,

gémek a léken.

nyár a térben

édes az élet.

20 fok télen,

nyaralunk keleten.

emberek a büfében,

mézpálinka ízérzete.

olvadt emlékek egyvelege;

a légbuborékok kegyelete.

téged kedvellek: elevenen.

a hideg napfény eredete

és a cseresznyefa levele.

a közös gondolatok kerete

a fagyott halak teteme.

[bdvd00]

Talán majd egyszer évek múlva összefutunk, mikor már csak két ismeretlen leszünk közös múlttal.

Talán akkor már nem a rózsaszín lesz a kedvenc színed, és a kávéd nem tejjel iszod.

Talán akkor már nem fog megremegni a kezem a hiányodtól, és már az álmaimban sem szerepelsz majd.

Talán egyszer még összesodor az élet, addig meg csak reménykedek.

hiányzol, Zsófi.

[haw-duck]

Az ember és az ő saját Élete

Ez egy Élet aminek a gazdája soha nem érzi magát elégnek.

Ezért nem tudja mit kezdjen vele, mert bármilyen útra terelte végig csak a kudarcot érezte.

És mikor mások tapsolták a sikerei miatt, ő nem tapsot hallott, hanem szánalmat.

Így hát volt mikor el akarta dobni ezt az Életet, hisz úgy gondolta míg vele van nem lesz soha boldog.

De az Élet ragaszkodott hozzá, azóta is keresik a közös hangot.

[csacskamacskamocska]

Utólag

Volt egy pasas akivel együtt éltem, és bár kb semmi közös nem volt bennünk én picsa szerelmesen kezdtem bele a kapcsolatba. Elvarázsolódtam attól, hogy végre egy FÉRFI engem akar, tud és szeret szexelni, izgatónak, gyönyörűnek lát. Ez az érzés annyira magával ragadott, hogy minden erőmmel igyekeztem eltekinteni minden mástól. Közben volt egy szinte gyerekes, de nagyon vonzó romantikus hős világa is. Mereven becsületes volt. Egynek tartotta magát sz utolsó lovagok közül. Kivont szablyás védelmező, akinek a dárdáján lobog az imádott nő hímzett bugyogója. Sokáig nem lehet fenntartani egy olyan kapcsolatot se, ami a szexen kívül semmilyen igényét nem elégíti ki az embernek. Hiába volt minden kényeztetésben részem, a belső világom szenvedett az unalomtól. Nem mentünk sehova, nem csináltunk semmit, nem voltak terveink, nem volt jövőkép, az élet csak a mindennapi taposómalom és a szex volt. Iszonytatóan sokáig szállítottam a kapcsolatba a tartalmat, míg végül kimerültem. És amiben kimerül az ember, ugye... ott rés is keletkezik.. ugye... hát fülig beleszerettem valaki másba, akinek meg teste nem volt, csak agya. Amíg együtt voltunk, a pasas állította, hogy ő szerelem nélkül nem tudna dugni vagyis nem akarna vagyis nem, nem, szerelem nélkül semmi értelme! Én úgy voltam vele, hogy ne legyen az ember képmutató, szerelem nélkül is lehet dugni, lánykoromban én is szexeltem szerelem nélkül is, csak a szexért, nem látom benne a kivetnivalót. Az egy más dolog, hogy az ember a párkapcsolatában hűséges, de ne mondjuk azt, hogy szerelem nélkül nem lehet vagy nem jó vagy, hogy szerelemmel jobb. Nem általános érvényű dolgok ezek, hanem egyéni és alkalmi gondolatok meg érzések. Hát, vérre menő vita volt. Kicsit bosszantott amikor a szakíts után a pasas tucatnyi nővel feküdt le. (onnan tudtam, hogy a fiammal továbbra is tartotta a kapcsolatot, és néha szivárogtak hírek, főleg olyasmi ami a fiamat összezavarta. Ennek nyilván nem örültem) Csupán azért bosszantott, mert nem mondhattam neki, hogy helló, emlékszel a vitánkra? Emlékszel, hogy micsoda hevesen kardoskodtál, hogy te biztosan nem akarnál érzelmek nélkül dugni... Leszarom kivel vagy, csak a vitatéma érdekel. Látod, hogy működik ez, baszod, csak nem mertél vele szembenézni. Nem illett a Lovag imidzsbe. Végül két nő maradt, akik közül választania kellett. Magamban nevetem, ha így, akkor nagy szerelem nem lehet egyik irányba se. Vajon mi lehet a választás alapja? Melyikkel jobb szexelni? Vagy valami más? A lánnyal aztán 7-8 évig megvolt a kapcsolat, sosem költöztek össze, nem is értettem (mondom, pár évente elért valami hír a pasasról, amúgy teljesen érdektelen volt, a szakítás után sosem beszéltem vele többet. Nem volt miről). Nem nagyon értettem, hogy se gyerek nem lett, se házasság, a pasas elkezdett öregedni, hát mire vár még?

Meséli a fiam, hogy szakítottak, de már van barátnője. A kolléganője. Na, ez gyors volt. Vajon mióta volt már tervben, hogy ha nem lenne kapcsolatban, akkor csak megdugná ezt a nőt? Vajon a barátnője hitt benne, hogy nem vonzódik a kolléganőjéhez? Vajon elhitte a sztorikat, hogy ugyan, nem kell féltékenynek lenni, ugyan, XY semmit sem számít, ráadásul kolléga, hát házinyúlra nem lövünk?

Őszintén remélem, hogy a közös munka ad beszédtémát nekik, és végre csinál valakivel gyereket és boldogan élnek. Mert nincs a csávóval semmi baj, nem rossz ember, nem tett ellenem semmit, olyan amilyen. Éljen boldogan! Mindig furcsa, hogy valaki, akiért annyit bőgtem, aki felkavarta az életem, most ennyire nem számít. Csak egy sztori, egy gondolatsor. Egy plasztikusabb szereplő az írásaimban. ;)

És biztos vagyok benne, hogy az én orromat is rengeteg mindenbe bele lehetne verni utólag. Nagy szerencse, hogy ŐK nem blogolnak. :D

[sorrykaaa]

Egyszer talán majd megbékél az én lelkem is. Szépen lassan tova száll a közös időszak és végleg elszürkül az amit velünk tervezett az élet.

Talán te is így őrlődsz? Nem tudom hogyan élheted ezt meg. Csak azt tudom, hogy álmomban még mindíg úgy szorítasz magadhoz mint rég..

[nitta86]

Házimunka, párkapcsolat

Arra jöttem rá, hogy hiába van az, hogy a házimunka mérsékelten érdekel, ehhez képest meglepően sok posztot írtam róla régebben is. Valószeg egyrészt azért mert azért az élet meglehetősen időigényes része, másrészt meg a hozzá kapcsolódó elvárások miatt.

Azt vettem észre, hogy nekem ma már nem az identitásom része, hogy pl. hogy takarítok, más nőknek viszont az. Ez nyilván nem az ő hibájuk, hanem a női szocializációé. Csak szoktak abból félreértések adódni, hogy ha ez nekem nem lényeges, akkor nálunk biztos kosz van, pedig nem, legalábbis nem túl nagy kosz.

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pl. nagyon sokat foglalkozom a fogaimmal, van többféle puhaságú fogkefém, elég profi fogselymem. Számon tartom hogy mikor fogselymezek, mikor használok parodontaxot stb. mégse része az identitásomnak a szájhigiénia, nem az határoz meg engem mint embert. Na így vagyok a házimunkával is.

Egyébként nagyon hagyományos családban nevelkedtem, ahol a nők dolga volt a háztartás és a férfiak kezelték a pénzt, annak ellenére, hogy a felnőtt nők is dolgoztak. Ma már tudom, hogy ez nem hagyomány, hanem egyenlőtlenség és gazdasági és verbális bántalmazás.

Neveltetésem ellenére mindig tudtam, hogy én majd egyenlő munkamegosztást szeretnék. Mégis amikor friss házasokként összeköltöztünk ez nem ment jól. A férjem megcsinálta a házimunka felét, de nekem kellett neki kiosztanom , aztán emlékeztetnem a feladataira, amit nyaggatásnak vett, megsértődött stb. Gyakran voltam ideges és boldogtalan emiatt. Ráadásul úgy éreztem, hogy ha szalad a lakás akkor csak engem ítélnek el emiatt mások, őt nem, ezért se érdekli annyira. Aztán a doktori képzés alatt elmentem egy félév Erasmusra, ami alatt egy lepukkant koliban laktam 19-20 éves lány lakótársakkal. Amikor hazatértem meg voltam hatva, hogy a lakásunk mennyivel szebb, mint a koli. :D Sokkal lazább lettem. Nem éreztem már úgy hogy megszólnak, ha valami nem tökéletes, illetve ennek elkerülésére az lett a közös stratégiánk, hogy csak jófej embereket hívtunk meg hozzánk. A koliban megtanultam egyszerűbb dolgokat főzni, mint amiket korábban főztem. A háztartással kapcsolatos teendők felét meg teljesen kidelegáltam a férjemnek, nem úgy, hogy mikromenedzselni akartam, hogy hogyan csinálja, hanem hogy teljesen az ő feladata, az is hogy gondoljon rá, hogy mikor kéne elvégezni, meg hogy beszerezze a saját feladataihoz a tisztítószereket stb. Így lekerült rólam a mental loadnak egy jelentős része, ő meg nem érzi úgy hogy baszogatom. Mindketten nyugodtabbak és elégedettebbek vagyunk. A lakás egy kicsit koszosabb, az otthon főzött ételek jóval egyszerűbbek, mint a kezdeti időkben, de minden működik, mint egy olajozott gépezet, viszonylag kevés munkával és odafigyeléssel.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/5: Cicák és csicskák

Anna gazdánál végre valami érdekes dolog is történik: megjelenik még egy macska.

A gazda megreggelizteti a fiúkákat, hogy legyen erejük a mai munkához. Javasolja nekik, hogy szellőztessék ki a jurtát, mert büdösek.

Elpanaszolja, hogy a klímaváltozás miatt lófasz esőt nem kap a veteményese és szar a termés, de a bevételkiesést rabszolgamunkával tervezi fedezni. Dani már azon agyal, hogyan tudná elkerülni a munkát. Arra számít, hogy ameddig a többiek a kertben dolgoznak, ő a gazdát veszi kezelésbe. Ő az az undi, középkorú faszi, akinek minden második mondata valahogy a szexre utal és emellett még csak nem is vicces. Nem véletlenül hagyta el a felesége.

Anna bedobja, hogy ő nem fog kezdeményezni, szóval a fiúkáknak kell majd randira hívnia. Gyuri megörül ennek, mert ő is konzervatív.

A gazda elmeséli, hogy milyen szarul rakta össze az öntözőrendszert és jó lenne, ha helyreraknák, ha már itt vannak. Attila az egyetlen ember, aki valamennyire is kompetens a kérdésben, mivel kertész. Át is veszi az irányítást.

Dani felcsapja a PUA kézikönyvét és lazán disszelgetni kezdi a nőt, hogy szarul szórta szét a tápszert a földön. Aztán azt hazudja, hogy nem szereti a paradicsomot, pont mint ahogy egy ismerősöm szokta.

Anna gazda beszopja a kamut és ad egyet neki. Természetesen ízlik a férfinek, sose evett ilyen jót. A kamerának megjegyzi, hogy mást is megkóstolna a gazdán. Öljetek meg, nem bírom. Dani továbbra is sikeresen kerüli a munkát és neki áll basztatni Gyurit, amiért túl jól halad.

Anna gazda valami alkatrészt akar venni és arra kéri az egyik kérőjét, hogy vigye el, mert az ő kocsija nem létezik éppen szar. Természetesen a legszarabb embert választja: Danit. József gazda előveszi a lányok leveleit, mert elbizonytalanodott, hogy minek hívta ide őket. Timi levele annyira erős, hogy elbőgi magát rajta, pont mint én az Aftersun végén.

Ebben a lelkileg instabil állapotban ugrik be a hölgyekhez. Elirigyelte Gergő gazda múltkori sikereit és minden nőtől kér egy-egy puszit. Miután végigment a csajokon, elnézést kér, amiért ekkora creep már kora reggel.

Ma sem ússzák meg a munkát a versenyzők. Szamócát fognak szedni. Ha elég összegyűlik a gazda elmegy a piacra vele és valakit magával visz. Nagy a tét.

Szedegetik a szamócákat, amikor Józsefnek eszébe jut, hogy bedugva hagyta a vasalót. Elhívja magával Timit, hogy kicsit jobban megismerje.

A gazda azt mondja, azért dobta be őket a mély vízbe, hogy minél előbb kiderüljön, ki az akinek ez az élet mégse jön be. Kézen fogva kíséri át a gazon a nőt, de miután átmásztak a dzsungelen, Timi nem engedi el a kezét.

József fel sem tudja fogni, hogy házasság előtt, hogy lehet ilyet csinálni. Azt mondja a nőnek, hogy ezzel vigyázni kell. Istennek nem tetszik. Timi megkérdezi, hogy tetszett neki az Aftersun vége. Józsi megint elsírja magát. Same Józsi, same.

A szamócaszedés közben Böbének minden baja lesz. Fáj a dereka, mindene viszket. Én is pont így szoktam érezni magam minden hétfő reggel, amikor leülök dolgozni. Hirtelen egy váratlan vendég toppan be a fóliába: Józsi fodrásza. Szamócát szeretne venni, de pont elkerülte a gazdát.

Sebaj, legalább lecsekkolja a faszi kérőit. Nem valami elégedett a felhozatallal, kapásból megfelezné őket. Visszaérkezik Józsi és úgy dönt Krisztit viszi el a piacra.

Végre megismerjük az utolsó gazdánkat, Kevint is. A 23 éves fiú Unterwartban, Ausztriában él.

Első versenyzőnk Krisztina, a 20 éves debreceni diák.

Bejön neki a fiú, főleg az, hogy magas. A gazdának szintén megtetszik a lány. Szép teste van. Kevin minden lánnyal lő egy közös képet egy régi polaroid kamerával.

Sütögetni kezdenek, hogy legyen mit enni, mire mindenki ideér. Megérkezik közben Dorina, a 18 éves diáklány. Bort hozott a gazdának, mert azt szereti.

Utána egyből érkezik Bernadett, a 29 éves pék.

Ezután egymás után toppannak be a hölgyek. Itt van egyből Luca vagy Rozi, a 22 éves kozmetikus tanuló.

Egyenesen a vágóhídról érkezik a 24 éves Roxána.

Vivien, a 20 éves ingatlanszakértő, aki elmondása szerint modellkedik és modellügynöksége is van.

Miközben érkeznek a csajok a többiek megbeszélik, hogy Kevin gazda pont olyan mint a bemutatkozó videójában. Szimpi. Petra, a 21 éves esztergomi modell a kutyájával és a cicájával érkezik.

A cicát Devilnek hívja, a kutyát Angelnek.

Devil meghalnék értek ❤️❤️❤️ Utána érkezik még egy gyerek. Zsuzsa, a 18 éves tanuló, aki a saját startupját építi. Képzelem.

Ezzel megérkezett mindenki. Jézus a tanítványai körében elfogyasztja az utolsó vacsorát.

Gergő gazda úgy érezte ideje bedobni a mély vízbe a kérőit.

Egy tehene nem rég lett megtermékenyítve és le kellene csekkolni, hogy sikeres volt-e a művelet. Erről úgy tudnak meggyőződni, hogy ha felnyúlnak a tehén seggébe és kitapogatják a méhét. Kírán kívül mindenki kicsit le van sokkolva. Ő szakmabeli és bár még nem csinált ilyet, látta már hogy megy. Kitapintja a méhét a tehénnek és meg van duzzadva. Jó hír: kis bocit vár.

Kíra nagyon boldog, mert miközben a tehén seggében turkálnak megfogják egymás kezét. Nincs is ennél romantikusabb. A lány után a többiek is sorban bedughatják a karjukat a tehén seggébe. Szandi szerint a gazda nagyon jó tanár és reméli másban is ilyen ügyesen mozog a keze. A vizsgálat után Gergő megkérdezi a lányokat, hogy tetszett a munka? Nagyon. Ezzel viszont nincs vége a napnak. Kimennek még a dinnyeföldre is traktorral. Kírát beülteti maga mellé, a többieket pedig az utánfutóra pakolja. Tizenévesen minden nyáron a dinnyeföldeken rohadtunk, szóval geci rossz emlékeket ébreszt bennem ez a jelenet.

Még rosszabbul leszek, amikor neki állnak smárolni a traktorban a többiek előtt.

Anita szerint ez várható volt, de azért azon kiakadnak a lányok, hogy Gergő ekkora ribi. Fanni bevallja, hogy tegnap vele is smárolt a fiú.

[szaller]

ázsiai filmjeim (447.-454.) - 2024. május

Nem jegyzeteltem menet közben, úgyhogy utólag próbálom összeszedni a gondolataimat.

447. Face Off 7: One Wish (Lý Hải) Vietnám Anyák napjára időzítették ezt a nagyszabású premiert, és az első héten szinte csak ezt a filmet játszották a szajgoni mozik! Mi reggel kilencre mentünk az anyósommal és három barátnőjével. Egy idős anyuka a központi karakter, aki békésen él vidéki kis házában. Van 5 felnőtt gyereke, akiket egyedült nevelt fel, és akik már rég máshol élik a maguk életét. Mindannyiukat összehozza, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy összeugrasztja a mama lábtörése. Úgy oldják meg a hosszú lábadozást, ha már nincs kire tolni a nem várt terhet, hogy anyuka mindenkinél eltölt majd egy hetet. És itt van a film legnagyobb hiányossága, ugyanis egyik család életét sem ismerjük meg, nem jut idő az egyéni sorsok feltérképezésére, hanem csupa egysíkú karaktert kapunk, egyforma hosszúságú, de teljesen különálló epizódokban. Közös bennük, hogy a gyerekek bénák és hálátlanok, de az anyuka egy angyal, és a végén minden jóra fordul. A rendező nagyon igyekezett, sőt, ez az egy célja volt, hogy a női célközönségből az utolsó könnycseppet is kifacsarja. Én meg ott hüppögtem a négy nagymamával meg a hiányérzetemmel a hetedik sorban.

448. Raging Fire (Benny Chan, Shane Comley-White) Hong-Kong A maga műfajában teljesen jó. Donnie Yen egy végtelenül becsületes nyomozót alakít, a másik oldalon pedig a korrumpálódó kollégái, egy nagy drogszállítmány és bandaháborúk. A repülőn sajnos olyan verziót vetítettek, amiből az összes robbanást kivágták, pedig a főgonosz előszeretettel használta a bombákat és a dinamitot (meg a különböző vágó- és szúrószerszámokat, amiket viszont meghagytak). Először nem is értettem, hogy mi az a távolban felszálló füst egyből a nagy késpárbaj után.

449. Happiness (Lo Yiu-fai) Hong-Kong A hónap filmje! Anyja halála után, egy problémás srác Kínából Hong-Kongba megy, hogy megkeresse az ott élő apját. Fater hamar lepattintja őt így az utcán találja magát. Egy szenilis öregasszony lesz a pótmamája, hogy aztán a fiúval vállvetve küzdjenek meg a nő kezdődő demenciájával és az élet egyéb nehézségeivel. Ez egy másfajta boldogság, de ők megtalálták.

450. The Two Horses of Genghis Khan (Byambasuren Davaa) Németország-Mongólia Urna Chahar-Tugchi egy mongol énekesnő, aki egy régi családi hangszer nyakába vésett daltöredék hiányzó részét igyekszik megtalálni. Amíg a hangszert restaurálják, Urna bejárja Mongóliát, de senki nem tudja már a versszakokat. A híres karmester is csak annyit tud segíteni, hogy a dal valójában nem két lóról szól, hanem két testvérről (Dzsingisz Kán hadseregében), és azt meséli el, ahogy az idősebb fiú átadja a tudását a fiatalabbnak. A film a címadó dal allegóriájaként végződik, mert az utolsó jelenetben egy százéves nagymama megtanítja a hiányzó versszakokat Urnának. lábjegyzet: ebben a műfajban a Huun-Huur-Tu az Anda Union együttesről készült dokumentumfilm sokkal jobb (Youtube link)

451. Ready O/R Rot (Anselm Chan) Hong-Kong Kicsit bugyuta rom-kom volt, de akadtak benne színvonalas részek is, csak már nem emlékszem rájuk. Arra jó volt, hogy repülés közben elüssem vele az időt.

452. The Legend & Butterfly (Keishi Otomo) Japán Nagyszabású zagyvaság. Egyszer be is aludtam rajta, mert két napon belül két interkontinentális járaton volt szerencsém utazni, így aztán a rendezőhöz hasonlóan azt sem tudtam, hogy az 1500-as években járok, vagy napjainkban. Ha nem pénzmosás céljából, akkor elképzelni sem tudom, hogy miért készült el ez a cosplay film, és kinek.

453. Single in Seoul (Park Beom-su) Dél-Korea Biztos vagyok benne, hogy egy igazi könyvkiadónál a szerkesztő nem úgy dolgozik együtt az íróval, mint egy zeneszerző a dalszövegíróval (lásd Music and Lyrics). Itt mégis ezt akarják velünk elhitetni, meg azt is, hogy a sármos férfi egyáltalán nem akar magának párt, de még csak affért sem (a kócos csajjal ellentétben). Nyilván azért, mert valaki csúnyán összetörte a szívét, és mekkora véletlen lenne, ha pont ugyanebben a szingli-projektben dolgozna ő is.

454. Shortcomings (Randall Park) USA A hónap filmje címet már kiosztottam, de ez szoros második helyezett. Rengeteg filmes vonatkozása volt, főleg ázsiai, meg művészmozis vonalon, és kicsit ilyen távolkeleti woodyallen hangulata volt. Identitás, kapcsolatok, newyork, tökéletlen férfiak, nőideáljaik, szex. Aki vígjátékot vár, az csalódni fog, de amúgy ajánlott darab a magamfajta orientalistáknak.

folyt. köv.

[petrany]

Mi a retkes kurva élet van ebben az országban, de tényleg? Kínai rendőrnek lófasz hatásköre van itt, amúgy meg tudjuk, mi a kínai rendőrök feladata. Kb az, ami az orosz rendőröké.