#közös élet

[verzek-csenben-elek]

Egyszer találkozol valakivel..

Amikor úgy érzed a legkevésbé van rá szükséged..

Belép az életedbe a semmiből..

És rájössz ő az akire egész életedben vágytál..

Olyanok lesztek mintha mindig is ismertétek volna egymást..

Abban a pillanatban rájöttök majd, hogy a lelketek már rég találkozott..

Talán egy előző életben..

Most, hogy mind ketten készen álltok, össze sodort az élet..

Nem szeretnétek többé felesleges küzdelmeket..

Csak egymásért és egy közös jövőért..

[csacskamacskamocska]

Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorongással az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az más. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D

[the-fool-who-loves]

nem csak egy másik életben, de ebben az életben is téged akarlak és foglak szeretni

hiszem hogy még van jövőnk együtt talán nem most azonnal, de pár hét/hónap/év, és ha tényleg szerettük egymást, mert tudom hogy így van akkor az élet/sors/Isten ki minek hívja, megint közös útra terel minket

ha így lesz tudnod kell hogy soha többet nem fog semmi közénk állni, semmi…

[csillagok-leszunk]

Álmaimban láttalak,

álmaimban szerettél.

Reggel jött a keserű felismerés,

álom volt az egész.

S most mond, mond miért nem felelek meg neked?

Lejárt az időm, mennem kell,

mennem egy szebb élet reményében.

Menekülök a végtelenbe,

bolyongok a nagyvilágba nélküled.

Nélküled érem el a közös álmaink,

álmaink miket te már el is temettél.

[hobbygilda]

"Egy nap aztán egy közép-európai ország elnöke nemzeti viseletben ment dolgozni. Bőrcsizma, szűk nadrág, hímzett mellény, fehér ing, fekete csokornyakkendő piros muskátlival. Úgy nézett ki, mint egy régi csárdáskirály, aki már nyugalomba vonult, de azért kész meglepő fürgeséggel felpattanni, ha lakodalmi zenét hall. Ez a megjelenés mind a nép, mind a tévécsatornák tetszését elnyerte, és ettől fogva így öltözködött. Az európai parlamenti képviselők is csatlakoztak az új trendhez, és hamarosan az Európai Parlament egy német újévi műsorhoz kezdett hasonlítani a '80-as évekből, ahogy az Euronews egyik újságírója fogalmazott, felidézve az NDK televízióban sugárzott Tarkamarha című adást - a kelet-európaiak több generációjának közös és egyesítő emlékét. Egy délkeleti ország miniszterelnök-helyettese díszes fonatú, telt ülepű nadrágot, széles, piros nyakkendőt és bozontos pásztorsapkát vett fel, amelyet mintha pattogatott kukoricával díszítettek volna. Az idegenforgalmi miniszter nehéz, vörös tunikát és hímzett, széles ujjú inget öltött magára. A ruháját díszítő érmék valódi aranyként csillogtak, és az a hír járta, hogy az állami páncélteremben őrzött trák aranykincs egy részét viseli a ruháján. Az összes miniszter népviseletbe öltözött, a Minisztertanács ülései falugyűléshez kezdtek hasonlítani. Eleinte kínos volt, amikor a védelmi miniszter lóháton, forradalmi egyenruhában jelent meg, hosszú szablyával, széles bőrövébe dugott ezüstmarkolatú Nagant revolverrel. A ló egész nap ott állt kikötve a fekete Mercedesek sora mellett a Minisztertanács előtt, egy rendőr adott neki zabot és feltakarította alóla a trágyát. Néhány weboldal megpróbált ezen viccelődni, de a hangjuk olyan gyenge, sőt irritáló volt az általános eufória hátterében, hogy gyorsan elhallgattak. Egy új élet kezdődött, az élet mint újrajátszás."

Georgi Gospodinov: Time Shelter (részlet, ford. Garaczi L.)

[bluestrawberrycoffe2]

kedves mindenki,

akinek csak egy opció voltam,

akinek egyedül már csak egy emlék vagyok,

akivel semmi közös pontunk nem volt,

akiért feleslegesen álltam meg az utamon.

talán akikért ennyit gondolkozom,

akiért fejlődni akartam,

virágozni és tanulni belőletek,

remélem az élet hozott szebbet, jobbat,

formázhatóbbat és kedvesebbet,

aki miután elváltok, nem rágódik

talán éveket azon,

“mi lett volna ha?”

[velille]

egy tónál ketten,

gémek a léken.

nyár a térben

édes az élet.

20 fok télen,

nyaralunk keleten.

emberek a büfében,

mézpálinka ízérzete.

olvadt emlékek egyvelege;

a légbuborékok kegyelete.

téged kedvellek: elevenen.

a hideg napfény eredete

és a cseresznyefa levele.

a közös gondolatok kerete

a fagyott halak teteme.

[bdvd00]

Talán majd egyszer évek múlva összefutunk, mikor már csak két ismeretlen leszünk közös múlttal.

Talán akkor már nem a rózsaszín lesz a kedvenc színed, és a kávéd nem tejjel iszod.

Talán akkor már nem fog megremegni a kezem a hiányodtól, és már az álmaimban sem szerepelsz majd.

Talán egyszer még összesodor az élet, addig meg csak reménykedek.

hiányzol, Zsófi.

[haw-duck]

Az ember és az ő saját Élete

Ez egy Élet aminek a gazdája soha nem érzi magát elégnek.

Ezért nem tudja mit kezdjen vele, mert bármilyen útra terelte végig csak a kudarcot érezte.

És mikor mások tapsolták a sikerei miatt, ő nem tapsot hallott, hanem szánalmat.

Így hát volt mikor el akarta dobni ezt az Életet, hisz úgy gondolta míg vele van nem lesz soha boldog.

De az Élet ragaszkodott hozzá, azóta is keresik a közös hangot.

[csacskamacskamocska]

Naiv férfiak

Jó ember volt. A mai napig az. A szakmájában okos és tehetséges. Fantasztikus logikával, kimagasló újításokkal a szoftverfejlesztésben. "Érezte" ezt a dolgot, a vérében volt. Kamasz korától teljesen önállóan képezte magát és végül szakirányú diploma meg bármilyen diploma nélkül kiemelkedő fejlesztő lett. De van benne valami kiborító naivitás, ami a felszínesség érzetét is kelti és a gyerekségét is.

Ő sosem vette észre amikor a környezetünkben valakik "úgy néztek egymásra", nem feltételezte, hogy a kollégái fúrják mer túl nagy kihívást jelent számukra, nem gondolta, hogy akit a bizalmába fogad az őt, engem, a családunkat meg is ítéli, el is árulja. Bosszankodás helyett nevetett, a bosszúságát elfojtotta, folyton fejfájással küszködött, dobozszámra szedte a Quarelint. Kedves volt velem. Őszinte. Nem titkolózott, nem sumákolt, nem ködösített és nem volt képmutató. Olyan tiszta volt, mint egy pohár víz. Szeretni nagyon lehetett, de nehéz felnézni valakire, aki folyton rácsodálkozik arra amit mondasz. Az egész lénye egy hatalmas kérdőjel a világ bonyolultabb összeszövődései felé. A következtetései rosszak, használhatatlanok. Szerinte az nem lehet, hogy A megcsalja B-t mert A olyan rendes embernek TŰNIK. Ha kiderül, hogy A-nak évek óta viszonya van C-vel, akkor néz, hogy ez hogy?? Hiszen A B-nek a felesége. És te nem hiszed el, hogy létezik ez a naivitás.

Ő az, aki elhiszi, hogy az élettársa hétvégeken a barátainál alszik, aki elhiszi, hogy az élettársa amikor együtt alszik az exével, akkor semmi sem történik. Büszke rá, hogy ő megbízik a másikban. Egyszerűbb is így. De valójában csak arról van szó, hogy amit ő nem tenne meg, azt nem feltételezi másról sem.

Ő az, aki nem veszi észre azt sem, ha érdeklődnek utána. Lepereg róla minden csábítás. „Csak barátok vagyunk”. És tényleg úgy hiszi!

Ő az, aki nem néz utána adományozáskor, hogy kinek ad. Ő az, aki nem látja meg, ha kihasználják.

Ő az, aki elmegy külföldre dolgozni, pontosan kiszámolt költségvetéssel, hogy majd lakást vesz, ha visszajön. De nem marad pénze, csak egy autóra, amit aztán nem is ő használ, hanem egy ismerőse. Nem marad pénze, mer eltartja az itthon maradt, nem dolgozó élettársát, fizeti az albérletet, adja az apanázst, mert neki ez alap, hiszen egymáshoz tartoznak, a nő minden szenvedésével azonosul és segít. Nem veszi észre, hogy az ő lemondása mellé a másik ember nem teszi oda a maga lemondását a közös cél érdekében. De oknak azt gondolja, hogy külföldön drágább az élet. Sosem vádolná a nőt azzal, hogy kihasználta. A kocsi meg rendben van, hogy használják mert így nem kell fizetnie a tárolásért.

Arany szívem!

A háta fáj, a gyomra fáj, a feje fáj, a haja kihullott, állandóan megbetegszik, de nem azért, mert nyitott kapcsolatban él amiben csak a nő pasizik, neki sem ideje, sem affinitása nincs csajozni, nem azért, hanem mert mérgező a víz és a levegő. Úgyhogy vesz víz és levegőtisztítót. De semmi sem változik.

Szereti, de nem ismeri a gyerekeit, nem tudta, hogy ismernie kellene őket, nem gondolta, hogy munkát kell beletenni, és hagyta is, hogy eltérítsék a gyerekeitől. Elfogadott minden magyarázatot arra, hogy miért ne legyen a gyerekeivel, miért ne engedje magához őket, mert otthon békét szeretett volna, és azt, hogy ne maradjon egyedül.

Nem bír egyedül élni. Mindent megcsinál, ellátja magát, teljesen önálló, de lelkileg nem bírja az egyedüllétet.

Jó ember. Jó szándékú, kedves és előzékeny. Talán a leírás alapján nem tűnik okosnak, pedig az. Okos nagyon, tanult, művelt. Csak naiv az emberekkel. Mert a saját jóságát vetíti ki rájuk. És mert nem érdekli, hogy azon kombináljon, ki mit miért csinál. Nem is érti a rejtett mozgatórugókat.

Érzelmileg befogadó.

Alkalmazkodó. Elél bármilyen körülmények között. Ha kell keresztény gyülekezetbe jár, ha kell vegetáriánus lesz és buddhista, a jósága megtalálja a jót bármiben. Csak ne legyen egyedül.

Ő volt a férjem.

Sokáig dühös voltam rá, őt okoltam a helyzetért amibe kerültem, hogy nem szexeltünk és végül megcsaltam, aztán a megcsalás miatt szenvedtem. Szar volt az egész. Aztán idővel rájöttem, hogy kevés voltam hozzá, hogy megoldjam a helyzetet, nem volt elég önismeretem és magabiztosságom, nem harcoltam, csak tűrtem és vártam, mintha attól megváltozna bármi, amíg el nem pattant bennem a dolog. Még akkor sem akartam elhagyni, mert jó ember volt. Értékes. És mert máskülönben jól megvoltunk, bár a naivitása bosszantott sokszor. Végül nem vádoltam semmivel. A saját gyávaságom volt az oka mindennek.

Szabotőr volt. Nem tudott kiállni magáért, inkább szabotált a dolgokat. Ha elaludt, nem lehetett felkelteni. Mint valami betegség. Mint aki élőhalott. Ha valamit nem tudott megoldani, kizárta az életéből. Nem dühösen, hanem egyszerűen "elfelejtette". Aztán nagyon sajnálta. Őszintén. Valószínűleg a saját motivációira sem volt rálátása, nem csak a másokéra nem. Aztán már minden érzés elmúlt, bár jóban vagyunk, de barátkozni sem tudok vele, mert ha beszélünk, mint a minap, 10 perc után már tudom, ezért váltam el, e miatt az érzés miatt, hogy a naivitása kedves, de gyerekes, nem tudok felnézni rá, nincs benne a férfias húzóerő, se az érzés, hogy támaszkodhatok rá, próbálja kitalálni a gondolataimat, befejezni a mondataimat, de képtelen eltalálni, mert a világa lineáris.

A válás után egy ideig járt terápiára. Egyszer beszéltünk, és azt mondta, a terapeuta ráébresztette, hogy milyen önző volt velem. És nem érti, hogy én ezt hogy bírtam olyan sok évig. Nem mondta, hogy sajnálja. Csak elmesélte. Én meg forgattam magamban a szót. "Önző". Önzésként fogalmazta meg a terapeuta azt, amikor úgy gondolod, hogy a másik embernek nem probléma az, amiről nem beszél. Ami mindenki másnak probléma a világban, az a te kapcsolatodban nem probléma a másik embernek. Ha MÁR nem beszél róla, akkor nem probléma. Fő, hogy neked békéd legyen.

[sorrykaaa]

Egyszer talán majd megbékél az én lelkem is. Szépen lassan tova száll a közös időszak és végleg elszürkül az amit velünk tervezett az élet.

Talán te is így őrlődsz? Nem tudom hogyan élheted ezt meg. Csak azt tudom, hogy álmomban még mindíg úgy szorítasz magadhoz mint rég..

[nitta86]

Házimunka, párkapcsolat

Arra jöttem rá, hogy hiába van az, hogy a házimunka mérsékelten érdekel, ehhez képest meglepően sok posztot írtam róla régebben is. Valószeg egyrészt azért mert azért az élet meglehetősen időigényes része, másrészt meg a hozzá kapcsolódó elvárások miatt.

Azt vettem észre, hogy nekem ma már nem az identitásom része, hogy pl. hogy takarítok, más nőknek viszont az. Ez nyilván nem az ő hibájuk, hanem a női szocializációé. Csak szoktak abból félreértések adódni, hogy ha ez nekem nem lényeges, akkor nálunk biztos kosz van, pedig nem, legalábbis nem túl nagy kosz.

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pl. nagyon sokat foglalkozom a fogaimmal, van többféle puhaságú fogkefém, elég profi fogselymem. Számon tartom hogy mikor fogselymezek, mikor használok parodontaxot stb. mégse része az identitásomnak a szájhigiénia, nem az határoz meg engem mint embert. Na így vagyok a házimunkával is.

Egyébként nagyon hagyományos családban nevelkedtem, ahol a nők dolga volt a háztartás és a férfiak kezelték a pénzt, annak ellenére, hogy a felnőtt nők is dolgoztak. Ma már tudom, hogy ez nem hagyomány, hanem egyenlőtlenség és gazdasági és verbális bántalmazás.

Neveltetésem ellenére mindig tudtam, hogy én majd egyenlő munkamegosztást szeretnék. Mégis amikor friss házasokként összeköltöztünk ez nem ment jól. A férjem megcsinálta a házimunka felét, de nekem kellett neki kiosztanom , aztán emlékeztetnem a feladataira, amit nyaggatásnak vett, megsértődött stb. Gyakran voltam ideges és boldogtalan emiatt. Ráadásul úgy éreztem, hogy ha szalad a lakás akkor csak engem ítélnek el emiatt mások, őt nem, ezért se érdekli annyira. Aztán a doktori képzés alatt elmentem egy félév Erasmusra, ami alatt egy lepukkant koliban laktam 19-20 éves lány lakótársakkal. Amikor hazatértem meg voltam hatva, hogy a lakásunk mennyivel szebb, mint a koli. :D Sokkal lazább lettem. Nem éreztem már úgy hogy megszólnak, ha valami nem tökéletes, illetve ennek elkerülésére az lett a közös stratégiánk, hogy csak jófej embereket hívtunk meg hozzánk. A koliban megtanultam egyszerűbb dolgokat főzni, mint amiket korábban főztem. A háztartással kapcsolatos teendők felét meg teljesen kidelegáltam a férjemnek, nem úgy, hogy mikromenedzselni akartam, hogy hogyan csinálja, hanem hogy teljesen az ő feladata, az is hogy gondoljon rá, hogy mikor kéne elvégezni, meg hogy beszerezze a saját feladataihoz a tisztítószereket stb. Így lekerült rólam a mental loadnak egy jelentős része, ő meg nem érzi úgy hogy baszogatom. Mindketten nyugodtabbak és elégedettebbek vagyunk. A lakás egy kicsit koszosabb, az otthon főzött ételek jóval egyszerűbbek, mint a kezdeti időkben, de minden működik, mint egy olajozott gépezet, viszonylag kevés munkával és odafigyeléssel.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/5: Cicák és csicskák

Anna gazdánál végre valami érdekes dolog is történik: megjelenik még egy macska.

A gazda megreggelizteti a fiúkákat, hogy legyen erejük a mai munkához. Javasolja nekik, hogy szellőztessék ki a jurtát, mert büdösek.

Elpanaszolja, hogy a klímaváltozás miatt lófasz esőt nem kap a veteményese és szar a termés, de a bevételkiesést rabszolgamunkával tervezi fedezni. Dani már azon agyal, hogyan tudná elkerülni a munkát. Arra számít, hogy ameddig a többiek a kertben dolgoznak, ő a gazdát veszi kezelésbe. Ő az az undi, középkorú faszi, akinek minden második mondata valahogy a szexre utal és emellett még csak nem is vicces. Nem véletlenül hagyta el a felesége.

Anna bedobja, hogy ő nem fog kezdeményezni, szóval a fiúkáknak kell majd randira hívnia. Gyuri megörül ennek, mert ő is konzervatív.

A gazda elmeséli, hogy milyen szarul rakta össze az öntözőrendszert és jó lenne, ha helyreraknák, ha már itt vannak. Attila az egyetlen ember, aki valamennyire is kompetens a kérdésben, mivel kertész. Át is veszi az irányítást.

Dani felcsapja a PUA kézikönyvét és lazán disszelgetni kezdi a nőt, hogy szarul szórta szét a tápszert a földön. Aztán azt hazudja, hogy nem szereti a paradicsomot, pont mint ahogy egy ismerősöm szokta.

Anna gazda beszopja a kamut és ad egyet neki. Természetesen ízlik a férfinek, sose evett ilyen jót. A kamerának megjegyzi, hogy mást is megkóstolna a gazdán. Öljetek meg, nem bírom. Dani továbbra is sikeresen kerüli a munkát és neki áll basztatni Gyurit, amiért túl jól halad.

Anna gazda valami alkatrészt akar venni és arra kéri az egyik kérőjét, hogy vigye el, mert az ő kocsija nem létezik éppen szar. Természetesen a legszarabb embert választja: Danit. József gazda előveszi a lányok leveleit, mert elbizonytalanodott, hogy minek hívta ide őket. Timi levele annyira erős, hogy elbőgi magát rajta, pont mint én az Aftersun végén.

Ebben a lelkileg instabil állapotban ugrik be a hölgyekhez. Elirigyelte Gergő gazda múltkori sikereit és minden nőtől kér egy-egy puszit. Miután végigment a csajokon, elnézést kér, amiért ekkora creep már kora reggel.

Ma sem ússzák meg a munkát a versenyzők. Szamócát fognak szedni. Ha elég összegyűlik a gazda elmegy a piacra vele és valakit magával visz. Nagy a tét.

Szedegetik a szamócákat, amikor Józsefnek eszébe jut, hogy bedugva hagyta a vasalót. Elhívja magával Timit, hogy kicsit jobban megismerje.

A gazda azt mondja, azért dobta be őket a mély vízbe, hogy minél előbb kiderüljön, ki az akinek ez az élet mégse jön be. Kézen fogva kíséri át a gazon a nőt, de miután átmásztak a dzsungelen, Timi nem engedi el a kezét.

József fel sem tudja fogni, hogy házasság előtt, hogy lehet ilyet csinálni. Azt mondja a nőnek, hogy ezzel vigyázni kell. Istennek nem tetszik. Timi megkérdezi, hogy tetszett neki az Aftersun vége. Józsi megint elsírja magát. Same Józsi, same.

A szamócaszedés közben Böbének minden baja lesz. Fáj a dereka, mindene viszket. Én is pont így szoktam érezni magam minden hétfő reggel, amikor leülök dolgozni. Hirtelen egy váratlan vendég toppan be a fóliába: Józsi fodrásza. Szamócát szeretne venni, de pont elkerülte a gazdát.

Sebaj, legalább lecsekkolja a faszi kérőit. Nem valami elégedett a felhozatallal, kapásból megfelezné őket. Visszaérkezik Józsi és úgy dönt Krisztit viszi el a piacra.

Végre megismerjük az utolsó gazdánkat, Kevint is. A 23 éves fiú Unterwartban, Ausztriában él.

Első versenyzőnk Krisztina, a 20 éves debreceni diák.

Bejön neki a fiú, főleg az, hogy magas. A gazdának szintén megtetszik a lány. Szép teste van. Kevin minden lánnyal lő egy közös képet egy régi polaroid kamerával.

Sütögetni kezdenek, hogy legyen mit enni, mire mindenki ideér. Megérkezik közben Dorina, a 18 éves diáklány. Bort hozott a gazdának, mert azt szereti.

Utána egyből érkezik Bernadett, a 29 éves pék.

Ezután egymás után toppannak be a hölgyek. Itt van egyből Luca vagy Rozi, a 22 éves kozmetikus tanuló.

Egyenesen a vágóhídról érkezik a 24 éves Roxána.

Vivien, a 20 éves ingatlanszakértő, aki elmondása szerint modellkedik és modellügynöksége is van.

Miközben érkeznek a csajok a többiek megbeszélik, hogy Kevin gazda pont olyan mint a bemutatkozó videójában. Szimpi. Petra, a 21 éves esztergomi modell a kutyájával és a cicájával érkezik.

A cicát Devilnek hívja, a kutyát Angelnek.

Devil meghalnék értek ❤️❤️❤️ Utána érkezik még egy gyerek. Zsuzsa, a 18 éves tanuló, aki a saját startupját építi. Képzelem.

Ezzel megérkezett mindenki. Jézus a tanítványai körében elfogyasztja az utolsó vacsorát.

Gergő gazda úgy érezte ideje bedobni a mély vízbe a kérőit.

Egy tehene nem rég lett megtermékenyítve és le kellene csekkolni, hogy sikeres volt-e a művelet. Erről úgy tudnak meggyőződni, hogy ha felnyúlnak a tehén seggébe és kitapogatják a méhét. Kírán kívül mindenki kicsit le van sokkolva. Ő szakmabeli és bár még nem csinált ilyet, látta már hogy megy. Kitapintja a méhét a tehénnek és meg van duzzadva. Jó hír: kis bocit vár.

Kíra nagyon boldog, mert miközben a tehén seggében turkálnak megfogják egymás kezét. Nincs is ennél romantikusabb. A lány után a többiek is sorban bedughatják a karjukat a tehén seggébe. Szandi szerint a gazda nagyon jó tanár és reméli másban is ilyen ügyesen mozog a keze. A vizsgálat után Gergő megkérdezi a lányokat, hogy tetszett a munka? Nagyon. Ezzel viszont nincs vége a napnak. Kimennek még a dinnyeföldre is traktorral. Kírát beülteti maga mellé, a többieket pedig az utánfutóra pakolja. Tizenévesen minden nyáron a dinnyeföldeken rohadtunk, szóval geci rossz emlékeket ébreszt bennem ez a jelenet.

Még rosszabbul leszek, amikor neki állnak smárolni a traktorban a többiek előtt.

Anita szerint ez várható volt, de azért azon kiakadnak a lányok, hogy Gergő ekkora ribi. Fanni bevallja, hogy tegnap vele is smárolt a fiú.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Imádom amikor annyira jól érzed magad velem, hogy bármikor képes vagy váltani egy flörtölős beszélgetés, majd egymás vérének szívása között, aztán jöhet hogy beavatjuk a másikat hogy milyen terveink van a másikkal a közös jövőnkben. Imádom hogy minden pillanatban önmagadat adod és ugyanolyan boldog vagy mellettem mint amennyire én melletted.. veled az élet nem is lehetne jobb💖

[szaller]

ázsiai filmjeim (447.-454.) - 2024. május

Nem jegyzeteltem menet közben, úgyhogy utólag próbálom összeszedni a gondolataimat.

447. Face Off 7: One Wish (Lý Hải) Vietnám Anyák napjára időzítették ezt a nagyszabású premiert, és az első héten szinte csak ezt a filmet játszották a szajgoni mozik! Mi reggel kilencre mentünk az anyósommal és három barátnőjével. Egy idős anyuka a központi karakter, aki békésen él vidéki kis házában. Van 5 felnőtt gyereke, akiket egyedült nevelt fel, és akik már rég máshol élik a maguk életét. Mindannyiukat összehozza, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy összeugrasztja a mama lábtörése. Úgy oldják meg a hosszú lábadozást, ha már nincs kire tolni a nem várt terhet, hogy anyuka mindenkinél eltölt majd egy hetet. És itt van a film legnagyobb hiányossága, ugyanis egyik család életét sem ismerjük meg, nem jut idő az egyéni sorsok feltérképezésére, hanem csupa egysíkú karaktert kapunk, egyforma hosszúságú, de teljesen különálló epizódokban. Közös bennük, hogy a gyerekek bénák és hálátlanok, de az anyuka egy angyal, és a végén minden jóra fordul. A rendező nagyon igyekezett, sőt, ez az egy célja volt, hogy a női célközönségből az utolsó könnycseppet is kifacsarja. Én meg ott hüppögtem a négy nagymamával meg a hiányérzetemmel a hetedik sorban.

448. Raging Fire (Benny Chan, Shane Comley-White) Hong-Kong A maga műfajában teljesen jó. Donnie Yen egy végtelenül becsületes nyomozót alakít, a másik oldalon pedig a korrumpálódó kollégái, egy nagy drogszállítmány és bandaháborúk. A repülőn sajnos olyan verziót vetítettek, amiből az összes robbanást kivágták, pedig a főgonosz előszeretettel használta a bombákat és a dinamitot (meg a különböző vágó- és szúrószerszámokat, amiket viszont meghagytak). Először nem is értettem, hogy mi az a távolban felszálló füst egyből a nagy késpárbaj után.

449. Happiness (Lo Yiu-fai) Hong-Kong A hónap filmje! Anyja halála után, egy problémás srác Kínából Hong-Kongba megy, hogy megkeresse az ott élő apját. Fater hamar lepattintja őt így az utcán találja magát. Egy szenilis öregasszony lesz a pótmamája, hogy aztán a fiúval vállvetve küzdjenek meg a nő kezdődő demenciájával és az élet egyéb nehézségeivel. Ez egy másfajta boldogság, de ők megtalálták.

450. The Two Horses of Genghis Khan (Byambasuren Davaa) Németország-Mongólia Urna Chahar-Tugchi egy mongol énekesnő, aki egy régi családi hangszer nyakába vésett daltöredék hiányzó részét igyekszik megtalálni. Amíg a hangszert restaurálják, Urna bejárja Mongóliát, de senki nem tudja már a versszakokat. A híres karmester is csak annyit tud segíteni, hogy a dal valójában nem két lóról szól, hanem két testvérről (Dzsingisz Kán hadseregében), és azt meséli el, ahogy az idősebb fiú átadja a tudását a fiatalabbnak. A film a címadó dal allegóriájaként végződik, mert az utolsó jelenetben egy százéves nagymama megtanítja a hiányzó versszakokat Urnának. lábjegyzet: ebben a műfajban a Huun-Huur-Tu az Anda Union együttesről készült dokumentumfilm sokkal jobb (Youtube link)

451. Ready O/R Rot (Anselm Chan) Hong-Kong Kicsit bugyuta rom-kom volt, de akadtak benne színvonalas részek is, csak már nem emlékszem rájuk. Arra jó volt, hogy repülés közben elüssem vele az időt.

452. The Legend & Butterfly (Keishi Otomo) Japán Nagyszabású zagyvaság. Egyszer be is aludtam rajta, mert két napon belül két interkontinentális járaton volt szerencsém utazni, így aztán a rendezőhöz hasonlóan azt sem tudtam, hogy az 1500-as években járok, vagy napjainkban. Ha nem pénzmosás céljából, akkor elképzelni sem tudom, hogy miért készült el ez a cosplay film, és kinek.

453. Single in Seoul (Park Beom-su) Dél-Korea Biztos vagyok benne, hogy egy igazi könyvkiadónál a szerkesztő nem úgy dolgozik együtt az íróval, mint egy zeneszerző a dalszövegíróval (lásd Music and Lyrics). Itt mégis ezt akarják velünk elhitetni, meg azt is, hogy a sármos férfi egyáltalán nem akar magának párt, de még csak affért sem (a kócos csajjal ellentétben). Nyilván azért, mert valaki csúnyán összetörte a szívét, és mekkora véletlen lenne, ha pont ugyanebben a szingli-projektben dolgozna ő is.

454. Shortcomings (Randall Park) USA A hónap filmje címet már kiosztottam, de ez szoros második helyezett. Rengeteg filmes vonatkozása volt, főleg ázsiai, meg művészmozis vonalon, és kicsit ilyen távolkeleti woodyallen hangulata volt. Identitás, kapcsolatok, newyork, tökéletlen férfiak, nőideáljaik, szex. Aki vígjátékot vár, az csalódni fog, de amúgy ajánlott darab a magamfajta orientalistáknak.

folyt. köv.

[petrany]

Mi a retkes kurva élet van ebben az országban, de tényleg? Kínai rendőrnek lófasz hatásköre van itt, amúgy meg tudjuk, mi a kínai rendőrök feladata. Kb az, ami az orosz rendőröké.