#pihenés

[csacskamacskamocska]

Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorongással az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az m��s. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D

[idonttalkwithpplhere]

Annyira gyönyörű!

[oldmacykerenew]

Immmmádom😍❤️

[nehazuddhogyszeretsz2]

" Nekem az sokkal nagyobb pihenés, hogy azzal vagyok itthon, akit szeretek, együtt megnézünk egy filmet, összebújunk, együtt alszunk. "

[cloud-breakingdreams]

Megtörtént... kiborultam.

Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.

Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.

Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.

Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.

Lexa

[the-bagira]

Vannak napok, mikor mikor nincs más célom, mint túlélni. Hazaesek munkából, alapszükségeletek ellátása az elsődleges. Eszek, szusszanok, fürdök. Stresszesnek érzem magam, így a legchillesebb tevékenységekkel próbálom tölteni az időt. Nézek két részt a reality TV-műsorból, amit letöltve nézek (Kőgazdag fiatalok), majd egy online részt a kedvenc doku' sorozatomból (Bekasztlizva külföldön). Olvasok pár oldalt a pszichológiai témájú könyvből (Asszertivitás c.), amit olvasok. Gondolataimat megosztom tumbli blogomon, nyomatok egy pici telefononos játékot (Homescapes). Végül elindítom a kedvenc esti mesémet (Scooby-Doo), amire bealszom.

Kedves holnapi nap, légyszi legyél elviselhető.

Üdvözlettel,

A szorongásom

[isemykal]

Szenteste

Iszom a méregdrága starbuckos kakaómat, miközben a tévében a Reszkessetek, betörők!-et nézzük - azt hiszem nekem ez így pont megfelel most.

[thebossengineer]

Ma végre nagyon jól aludtam hosszú idő óta, semmi túlgondolás vagy rossz álom. Végre ki pihenten keltem és olyan jól kezdődött a napom mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne.

[mylifelinegame]

Majdnem

Mondhatni majdnem mindennel jól haladok. Az egyetlen lemaradásom idő jellegű.

Szerencsére a két ünnep közt nem kellett bemennem dolgozni. A kivett péntekkel együtt 11 nap. Ennyim volt összesen. 3 nap lett rászánva eddig a rokonlátogatásokra. Lesz még 1,5 nap Újév tájékán. Szóval a fennmaradt időben, beleértve konkrétan a Karácsonyt is azzal foglalkoztam amire eddig limitált időm volt csak. A fő projektem egy polc építése, ami már az utolsó fázisok egyikében jár. Szerencsére. Aztán van még ezen kívül számos kisebb-nagyobb feladat, ami megoldásra vár. Van ami már el is készült. A többivel pedig haladok ahogy tudok.

Minden nem lesz kész, azt tudom, de a lemaradásomat legalább 1 hónappal le tudom faragni, ami nagy szó.

Akárhogy is, számoltam azzal, hogy nem fogok mindennek a végére jutni.

Ilyen az amikor az ember az élet sűrűjébe ér. Honnan tudom hogy épp ott vagyok? Pl.: október magasságában volt, hogy utoljára játszottam bármiféle játékkal. Filmet/sorozatot érdemben hónapok óta nem tudok nézni, csak lopva néha, de még akkor is nagy az esély, hogy félbehagyom őket valahol, leginkább még az első harmadukban. 2-3 hétre elegendő szabadidős feladatot fel tudnék sorolni, beleértve a hétvégéket is. Sok a terv, az ötlet, az elvállalt feladat ami kihívást munkát tud adni. Én mondjuk nem bánom. Ha így lenne, akkor már rég nem csinálnám. Sőt, inspiráló például az a folyamat, ahogy a saját mércémmel nézve nagy (190x110x32 cm) polcom kezdi elérni a végleges formáját. Megyek is befejezni.

ML/LG

[csacskamacskamocska]

Nem lettem jobban

csak máshol fáj és máshogyan. Éjjel viszont nem fáj egyáltalán. Ebből arra következtetek, hogy feküdni kéne. Volt egy ilyen fantáziám, hogy fekszem egyedül egy kórteremben, minden hófehér, az ágynemű hipóillatú vászon, összekucorodok és alszom, közben a világ megoldja a problémáit nélkülem. Néha jönnek, elvégeznek valami vizsgálatot, és egy hét múlva hazaengednek, hogy semmi bajom, nyugodjak meg. És addigra tényleg semmi bajom. Régen ugye a hisztérikus hülgyek elmentek szanatóriumba meg gyógyfürdőbe (ahol felcsinálták őket a fiatal fürdőmesterek és mindenki megtapasztalhatta milyen hatásos a gyógyvíz a nőgyógyászati panaszokra meg a meddőségre), de szóval azért egy ilyen dolog, hogy orvosi előírásra hevergetsz egy gyönyörű kastélyban a teraszon a jólevegőn és leveleket írsz a barátaidnak, amit majd egy hét múlva kapnak meg, szóval semmi sietség meg kapkodás, vagy naplót írsz, regényt, verset, receptet, hogy ha meghalnál – dehogy halsz meg – akkor hagyj valami nyomot magad után, nagyon vonzó gondolat!

Lemegy ez a mostani megpróbáltatás, és a dokival is beszéltem végre, én eskü itt hagyok mindent és elmegyek pár napra valahova, ahol kényeztetnek, kiszolgálnak. Annyi pénz van a szépkártyámon, hogy dubaiba is mehetnék, ha lehetne szépkártyázni az Arabok tornyában. :D Francot mennék oda. Rohadtul nem érdekel. Valami olyan kéne ahol süt a nap, és kellemesen meleg van, de nem hőség, nincsenek sokan, van tenger és Magyarországon van :D Ugye.

[idonttalkwithpplhere]

[nehazuddhogyszeretsz2]

Érzem, hogy kezdek teljesen kimerülni.

Az immunrendszerem is totál legyengült, herpeszes lesz a szám, fáj mindenem, megfáztam.

Nincs időm pihenni.

[kanapekiraly]

Kényelmesen szeretnél aludni és kipihenten ébredni? Kattints, nézelődj és válogass sok-sok kényelmes franciaágy, ágykeret és matrac közül!

👉％ Kedvezménykupon: XC2845K

[prologusblog]

A könyvek varázsa a stresszűzésben és az elmélyült pihenésben

[algebraicvarietyshow]

egy kis perszonálkontent

az előválasztásokat és a midtermeket nem számítva ez volt a hatodik átvirrasztott választás-éjjelem (a vicc az, hogy még 2016-ban is, amikor legalább időzónában helyben voltam, rám reggeledett), ebből négyet már itt a tumblren is követtem (bár idén pont erre sajnos túl sok időm nem volt) - és ennek egy jelentős része közben megfogadtam, hogy valami mással akarok inkább foglalkozni (még azoknál is, ahol amúgy jó lett a vége).

de: amikor ma max 1 óra alvás (de inkább csak éber-pihenés) után felkeltem, az eredmények jelentette minden szar ellenére volt bennem mégis egy kis jó érzés - nyilván ez elég fura volt, mert mért lenne az embernek jó érzése ennél az végkimenetelnél, de közben meg úgy éreztem, hogy az elmúlt két nap alatt megjelent három cikkben elmondtam, amit akartam ezekről a választásokról, és az külön jó, ha esetleg ez bárkit érdekel. aztán hullámzott persze a nap, de lett egy kis jó érzésem megint attól, hogy 18-23 éves diákokkal beszélhettem az eredményről, meg aztán az esti beszélgetéstől. nem magamról akarok itt beszélni, hanem inkább arról, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt ebben a 24 órában közvetve vagy közvetlenül, akiket részben itt a tumblren "ismertem meg" és akiknek a munkásságában megbízom: mivoltmaaneten, @everywherewithhelicopter-blog, @slejmshow - illetve ha nem is "dolgoztunk együtt" ezúttal, de rengeteget beszéltünk ezekről a dolgokról @vampirpillango -val, @markoferko -val és még sokan másokkal.

(és igen, előfordult, hogy korábban kritizáltam itt a partizánt, de elképesztő volt látni néhány pillanatra belülről azt a professzionális működést és azt a ritmust, amit a választás éjjeli műsor megkövetelt, és ez most tényleg maximálisan közszolgálatiság volt.)

tudom, hogy sokan csalódottak az eredmények miatt, nyilván én is az vagyok - és nem érzem azt, hogy bárki számára nekem kellene tanácsokat adni, hogy mit csináljon. de közben valahol nem akarom az ebben a 24 órában jelenlévő "jó érzéseket" se veszni hagyni. nem jönnek egyszerűbb idők, és nem akarom kisebbíteni azokat a dolgokat, amik tényleg rosszak lesznek. de csak úgy lehet ezt átvészelni, ha az ember valami tényleg produktívat csinál, lehetőleg másokkal együtt. nem muszáj, hogy ennek politikai tartalma legyen (though the personal is the political), egyszerűen csak közösségben lenni, "kis szinten" valamivel érdemben foglalkozni, megtalálni a saját kicsi forradalmainkat segít. támogassátok a független sajtót (a 444-t, a partizánt, a telexet, a 24.hu-t, a narancsot stb. amit éppen akarsz), amíg lehet. szeressétek a szabad egyetemeket, amíg lehet. nem most lesznek nagy változások a világban, de addig is érdemes építeni, amit tudunk. (és aki a dühét inkább kikiabálná, jöjjön pénteken a dürerbe.)

[diogenesz2020portugal]

Amikor vasárnap van, nagyon rendesek vagyunk. Ilyenkor néha akár 5:30-ig(!!!) is hagyjuk aludni az emberszabásúakat (nekik is jár a pihenés). Ma Sámsont, a tacskót kértem meg, hogy kezdjen el csoszogni egy kicsit a laminált padlón: ez mindig hatásos. Rendszerint megijednek attól a gondolattól, hogy éjjel sikerült letornáznia magáról a pelenkát, és kimegy a bejárati ajtóhoz pisilni, mint a régi szép időkben. A vasárnap különös előnye, hogy ilyenkor a reggeli után tovább alhatunk vacsoráig, nem kell sehova rohanni, a takarítást is elintézték már tegnap, így zajt sem csinálnak ma. (Mondtam már, hogy a porszívó az egyik legidegesítőbb dolog, amit az emberek feltaláltak?) Szóval ma végre nyugodtan lehet aludni, bár nem értem, miért nem nappal eresztik le a redőnyöket, amikor világos van. Az emberek gyakran gondolkodnak ésszerűtlen módon. Na mindegy, eltakarom a szemem. És ti mit csináltok egy ilyen szeles, szürke napon 19 fokos kinti hideg idején?