#ipoly-híd

[korkep-blog]

Együttműködés Nógrád megye és Besztercebánya megye között – Interjú Csúsz Péterrel

A tárgyaláson a határon átnyúló együttműködési lehetőségeknek az egyeztetésére került sor a térség fejlesztése érdekében.

A közelmúltban megyeközi egyeztetésre került sor Salgótarjánban, Nógrád megye és Besztercebánya megye között. Nógrád megyét Skuczi Nándor megyeelnök, Besztercebánya megyét Ján Lunter megyeelnök képviselte. A tárgyaláson a határon átnyúló együttműködési lehetőségeknek az egyeztetésére került sor a térség fejlesztése érdekében.

  A találkozón részt vett Csúsz Péter (MKP) megyei megbízott is, aki a megye déli részének a fejlesztésével van megbízva Besztercebánya megye elnöke által. A Körkép.sk őt kérdezte a tárgyalás eredményéről.

  Mi volt a célja a találkozónak?

  A két megye közötti együttműködés kezdete a kétezres évek elejére nyúlik vissza. A megyék 2004-ben kötöttek első ízben szerződést. Célja a határ menti együttműködés előmozdítása volt, elsősorban a megyei intézmények között és a községek között. Sok község alakított ki akkor olyan partneri kapcsolatot nemzetközi szinten, amely a mai napig is tart. A szerződés konkrét eredménye volt két Ipoly-híd megépítése is, Ráróspusztán és Szécsénykovácsiban.

  Elmondhatom, hogy az eredeti szerződés, ha nem is minden részletében, de jelentős mértékben teljesítve lett.

  Sajnos az együttműködés Marian Kotleba előző megyefőnök idejében megszakadt. Hál´istennek a mostani vezetés érzi a megye déli része további fejlesztésének a szükségességét és azt jelentős mértékben a határon átnyúló együttműködés újraélesztésében, kibővítésében látja.

  Mely területeken tervezik az együttműködést?

  Elsősorban a területfejlesztés keretén belül. Nagyon fontosnak tartjuk az idegenforgalom és turizmus előmozdítását. A megyék ösztönözni fogják például az autóbusz közlekedés ilyen irányú igazítását. Másik fontos elhatározás az egyetemeket nyelvképzésre ösztönözni. A turizmusnak szüksége van a három nyelvet tudó szakemberekre a térségben. Ez a három nyelv pedig az angol, a magyar és a szlovák. Az elképzelés szerint kihelyezett tanszékek is alakulhatnak ilyen céllal, legalábbis szeretnénk ösztönözni ezek kialakítását.

  További elképzelés, hogy a két megye segítsen a Novohrad-Nógrád Geopark társulásnak a tevékenysége fejlesztésében. Amennyiben a társulás, mint önálló szubjektum, megfogalmazza az elképzelését, a két megye segíteni fogja őt annak végrehajtásában.

  Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az együttműködés terén legyenek bátrak, legyenek aktívak a községek is. Így volt ez most az Ipoly-hidak esetében is.

  Erről mit lehet tudni bővebben?

  A magyar és a szlovák kormányzat nagyon fontosnak tartja a határon átnyúló együttműködési programot, az INTERREG V-A-t. A program keretén belül benyújtott pályázatokból a kormányok kilencet hagytak jóvá, amiből három a két megye közös határszakaszát érinti. Ezek pedig:

  Ipoly-híd építése Őrhalom és Ipolyvarbó között

Ipoly-híd építése Drégelypalánk és Ipolyhídvég között

Fülek városának fejlesztési tervezete.

  Mi köze a megyének a hidakhoz?

  Sajnos az ismert okoknál fogva Besztercebánya megye nem pályázhat EU-s pénzekre, de ezen esetben segítséget nyújt az érintett pályázó községeknek. Mivel sok pénzről van szó, a megye biztosítja a két akció előfinanszírozását a községek számára. Az alapkő letétele jövőre lesz, a hidak 2021-ben lesznek készen. Ekkor kapja vissza a megye a hitelt a községektől. Ez nagy segítség, egy konstruktív együttműködés konkrét eredménye. Én bízom az akció zökkenőmentes végrehajtásában.

  Miről szól Fülek városának a fejlesztési programja?

  Ez egy önálló pályázat, melyet Fülek városa nyújtott be, tehát a megyének nincs hozzá köze. Csak azért lett a találkozón megemlítve, mert végül is ez a kilenc nyertes pályázatból a harmadik, amelyik a két megyét érinti, tehát örömmel tölt el minket. A sajtótájékoztatón

  Agócs Attila (Most-Híd), Fülek polgármestere ismertette ezt a Losonc-Hatvan közötti térség fejlesztési elképzelését, amelynek lényege az úgynevezett „barnamezős beruházás”, vagyis hogyan lehetne a volt régi ipari létesítmények – például a Kovosmalt – területén új munkahelyeket létesíteni.

  Beszéltek az úthálózat fejlesztéséről is?

  A tárgyalás egyik fontos témája volt a fő közlekedési útvonalak kialakítása. A magyar kormány fontosnak tartja az észak-déli autópálya kiépítését Lengyelország felé. A jelen pillanatban több útvonalról beszélünk, amelyek a két megye területét érintik.

  A legfontosabbnak tartom, hogy a különböző álláspontok a közeljövőben egységesítve legyenek. A Losonci járás ezen kívül fontosnak tartja, hogy megoldódjon a Salgótarjánnál végződő magyar autópálya méltó összekötése térségünkkel.

  És az R-2-es?

  A fentiek természetesen nem fékeznék az R-2-es építését. Az folyamatban van a szlovák kormány határozatának és a végrehajtásnak az értelmében.

  Egy kérdés a végére. Hogy áll a megyei megbízott hivatala rimaszombati irodájának az előkészítése?

  Besztercebánya megye és a Régiófejlesztési Ügynökség közötti szerződés alapján az irodát az egyik ismert biztosítótársaság rimaszombati ingatlanjában fogjuk megnyitni. A dolgok jelenlegi állása szerint augusztus 15-én nyitunk. Az irodában egy főiskolai végzettségű személy lesz alkalmazva, aki három nyelven beszél. Az iroda fő feladata lesz a kapcsolatteremtés ösztönzése és segítése a községek és a megye között, a térség fejlesztésének hatékonyabbá tétele érdekében.

  Köszönöm a beszélgetést.

  Mede Géza

Fotó: a szerző felvétele

[nemzetinet]

100 éve vették birtokba a csehek Ipolyság városát

1918 októberében már teljesen világossá vált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztes oldalon fejezi be az 1. világháborút. Ezen felbuzdulva a délszlávok és a csehek nemzeti tanácsokat alakítottak, és sorra mondták ki a Monarchiától való elszakadásukat. Cseh politikusok október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaság megalakulását, 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács is kinyilatkoztatta, hogy a szlovákok a cseh-szlovák nemzet részeként egy közös csehszlovák államban kívánnak élni.

Az őszirózsás forradalom október 31-én kikényszerítette Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését. A Károlyi-kormány a háború után kialakult anarchia és fosztogatások megfékezése érdekében létrehozta a nemzetőrséget, mely a rendvédelem legfontosabb országos szerve lett. 1918 novemberében Ipolyságon is megalakult a nemzetőrség, parancsnoka Kürthy Ernő huszárszázados, helyettese dr. Salkovszky Jenő tartalékos hadnagy, ipolysági ügyvéd lett. A Vármegyeháza (ma Városháza) előtt tartott eskütételen öt szakaszra osztott, egy századot kitevő nemzetőr tette le a szolgálati esküt.

A cseh légiósok először 1919-én próbálták megvetni lábukat Ipolyságon, de a Csata felől vonattal érkező csapatokkal Salkovszky közölte, hogy az Ipoly folyó túloldalán vannak, ezért átlépték a demarkációs vonalat. A parancsnok utasítására visszavonultak Párkány felé, másnap, január 20-án Gyerk felől, gyalogosan közelítették meg a várost.

– írja tanulmányában Danis Ferenc a csehek bevonulása kapcsán.

Az Ipoly jobb oldalát a cseh katonai erők fokozatosan megszállták, parancsnokságuk az akkori Városháza (ma Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola) épületében rendezkedett be. A folyó bal partja, a Homok városrész a Magyar Népköztársaság irányítása alatt maradt. Január 20-ával a városi Nemzetőrség megszűnt, a magyar oldalon a rétsági székhelyű, Pálmay Ernő irányítása alatt működő, ún. Pálmay-csoport tartotta fenn a rendet.

A Homokot a városközponttal összekötő Ipoly-híd két oldalán állandó őrség ellenőrizte az átjárást, mígnem március 1-jén a cseh katonák el nem barikádozták a hidat, ezzel akadályozva az átjárást. Még az akkoriban a híd közepén helyet foglaló Nepumuki Szent János szobrot is maguk felé fordították, nehogy az ellenségnek hozzon szerencsét a folyók és hidak védőszentje.

Az elkövetkező napokban egyre duzzadt a Pálmay-csoport létszáma, a cseh katonai behívók kézhezvétele után több fiatal átszökött a magyar oldalra, ugyanis nem akartak magyarok ellen harcolni. A Garbai Sándor vezette Forradalmi Kormányzótanács megbízottakat küldött Pálmayhoz. Garbaiék azt szerették volna elérni, hogy a csoport csatlakozzon hozzájuk, Pálmay azonban ezt határozottan visszautasította. A bosszú nem maradt el, több tisztet és sorkatonát letartóztattak, hozzátartozóikkal együtt.

1919 április 17-én megindult a román támadás Magyarország ellen, majd a hónap végén megindult a csehszlovák offenzíva is. Az újonnan kinevezett vezérkari főnök, Stromfeld Aurél átszervezte a vörös hadsereget, és megindította az ellentámadást. Május első napjaiban Ipolyságon is felgyorsultak az események, a magyar oldalon körülbelül ezer jól felszerelt katona várt parancsra.

A csehszlovákok által kinevezett zsupán, Vendelín Sahulčík egyre kétségbeesettebb kérésére május 29-én éjszaka megérkezett az erősítés – körülbelül 80 katona öszvérekkel és pár gépfegyverrel. Még ezen az éjszakán fegyverropogás zavarta meg az Ipoly-völgy csöndjét. Az ipolyhídvégi és ipolysági ütközet során a Pálmay-csoport csatlakozott a magyar vöröskatonákhoz, majd átkelve az Ipolyon megkezdődött a harc a városért. A városvédők az Őrhegyen és a Kálvárián rendezkedtek be a védelemre, géppuskatűzzel próbálták megakadályozni a magyar katonák átkelését az Ipolyon.

A cseh légiósok másnap kora délutánig tudták tartani a magyarok által körbezárt várost, az öt órán át tartó harcot követően a csehek megkezdték a kivonulás Túr irányába, így másnap, május 30-án, pünkösd vasárnapján a magyar csapatok – rövid időre bár – visszaszerezték az egykori honti megyeszékhelyet.

Mindkét oldalon emberéleteket követeltek a harcok, a sok sérült mellett 71 katona vesztette életét a magyar oldalon, a csehek ennél kevesebb embert veszítettek. A civil áldozatok száma 22 fő. A vöröskatonákat az ipolysági köztemetőben, a főbejárattól balra helyezték örök nyugalomra.  A sírjaiktól pár méterre található, 2019-ben felavatott emlékmű őrzi a harcokban elesettek emlékét. A magyar katonák sírhalmaitól nem messze található a – szintén elhanyagolt – vaskerítéssel körbevett cseh áldozatok sírjai is.

A Vörös Hadsereg sikeresen verte vissza a csehszlovák támadást. Ekkor a békekonferencia elnöke, Clemenceau jegyzékben azt ígérte, ha a Vörös Hadsereg visszavonul az északi területekről, akkor a románok visszavonulnak a Tiszától. A tanácskormány elfogadta az ultimátumot, végül le is mondott, vezetői elmenekültek az országból. Az antant – nem először – megszegte ígéretét, szabad kezet adott a román csapatoknak, akik elfoglalták az ország keleti felét, végül a fővárost, Budapestet is.

Ezek után Ipolyságot újra kettészelte a demarkációs vonal, ám még mindig volt mit veszíteni. A trianoni békediktátum a Homok városrészt is Csehszlovákiának ítélte, így került a város egésze idegen uralom alá.

Kapusník Csaba

100 éve vették birtokba a csehek Ipolyság városát a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Tarthatatlan a medvei híd állapota, Magyarország négysávos megoldáson gondolkodik. Három verzióval számolnak

Magyarország vizsgálja a medvei híd megújításának vagy cseréjének lehetőségét. Egyelőre több forgatókönyv is játékban van, ám akármelyik megoldást választják, nem lesz egyszerű a kivitelezés.

Nyitókép: körkép.sk/Komjáthy Lóránt

  Magyarország vizsgálja a medvei híd megújításának vagy cseréjének lehetőségét. Egyelőre több forgatókönyv is játékban van, ám akármelyik megoldást választják, nem lesz egyszerű a kivitelezés. És ezúttal nem csak a szlovák fél esetleges tartózkodása lehet a gond.

  Már évek óta ismeretes, hogy a Horthy Miklós idején épült medvei híd állapota tarthatatlan, a Szlovák Közútkezelő besorolása szerint a „nagyon rossz” minősítést kapta. Szerkezete elavult, az évek során történt felújításoknál pedig nem megfelelő minőségű betont használtak. 2016-ban részben felújították a híd szlovákiai felének egyik, már tarthatatlan állapotú részét, ám ez összességében nem jelentett igazi megoldást. Egy korábbi, 2014-es tanulmány szerint a medvei Duna-híd állapota legalább 14 ponton katasztrofális.

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2016/09/08/kihalt-fout-tatongo-lyukak-oriasi-kerulok-a-medvei-hidrol-jelentjuk

  A híd nem véletlenül került ilyen állapotba. A statisztikai adatok szerint naponta több mint 5300 gépjármű halad rajta keresztül, ennek ötöde nagytehergépjármű. A forgalom tehát számottevő, a híd áteresztőképessége pedig elmarad az elvárttól.

  A magyarországi Kisalföld régiós lap internetes kiadása, a Kisalföld.hu értesülései szerint a magyar kormány komolyan fontolgatja a híd négy sávosra való kibővítését.

  „2017 tavaszán a miniszterelnök bejelentette, a Modern Városok Programban négy sávra bővítik a Győr és Dunaszerdahely közötti aszfaltcsíkot. A kétszer két sáv a határhídra is értendő, ehhez viszont Szlovákiával is meg kell még állapodnunk a nemzetközi egyezmények értelmében”

  írja a portál, idézve Németh Zoltán magyar megyei önkormányzati elnököt is, aki elmondta, hogy a fejlesztés ideje alatt a közúti kapcsolat nem szűnhet meg. Vagyis a forgalom semmilyen megoldás mellett sem állhat le. A Kisalföld sorra veszi a lehetséges forgatókönyveket.

  Az egyik szerint a jelenlegi, közel száz éves konstrukció mellé egy másik, kétsávos híd épül. A medvei hidat ugyanis nem lehet négysávosra átépíteni, állapota és statikája ezt nem teszi lehetővé.

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/10/05/szijjarto-peter-rengeteget-dolgoztunk-szlovak-magyar-kapcsolatok-javitasat-ettol-meg-vannak-nyitott-kerdesek

  A másik verzió, hogy egy új nyomvonalon egy teljesen új, kétszer kétsávos „gyorsforgalmi” híd épül meg, a régit pedig a kerékpárosoknak, és forgalomkorlátozás mellett a személyautóknak engedik át. Ennél a lehetőségnél is vannak azonban – ha nem is akadályozó, de – nehézségeket okozó tényezők. Az érintett terület nagy része a Natura 2000 tájvédelmi egység része, ami kihívást jelent a hatástanulmányok és engedélyeztetések előkészítésénél.

  A harmadik verzió szerint a mostani mellé épülne meg az új, négysávos híd, amelynek elkészülte után a régit teljesen elbontanák. Az utolsó két lehetőségben szereplő négysávos hídon 90 km/óra lenne a maximális megengedett sebesség.

  Akármelyik terv mellett teszik le voksukat a döntéshozók, egy biztos: az előzetes tervek lefektetése után kemény tárgyalások várhatók a szlovákiai féllel.

  Szlovákiában összesen 8066 híd található, ezekből 1000 van rossz, nagyon rossz, vagy balesetveszélyes állapotban. Közéjük tartozik a medvei híd is a Szlovák Közútfelügyelet által a SME napilapnak nyújtott információk alapján

  A medvei híd kérdése már korábban is felmerült. Az új komáromi Duna-híd építésének kezdete után olyan hírek is felreppentek, hogy a komáromi híd elkészülte után teljesen felújítják a medvei hidat, átmenetileg Komárom, vagy Rajka felé elterelve a forgalmat. Ez hatalmas kitérőt jelentene, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy az előzetes felmérések nem mutatják-e ki a medvei híd menthetetlenségét.

  A másik fontos kérdés egy új híd építése esetén a szlovák döntéshozók hozzáállása lesz – főleg, hogy a jelenlegi kormánykoalíció szerződése júniusban lejár. Szlovákia és Magyarország viszonya történelmi csúcson jár ugyan, de Szlovákiában egyre mélyül a politikai válság, legkésőbb jövő tavasszal pedig választásokra kerül sor, amelynek kimenetele erősen kérdéses. Azt se feledjük el, hogy a Most-Híd vezette közlekedési minisztérium is nemrég megakadályozta, hogy az egyik épülő Ipoly-híd alkalmas legyen a teherforgalom számára is.

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/12/11/ket-uj-hid-epul-magyar-szlovak-hatarszakaszon

  Körkép.sk

  Kapcsolódó tartalom:

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2016/09/29/vegre-atadtak-a-forgalomnak-a-kijavitott-medvei-hidat-kepek

  http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2018/10/17/szaraz-labbal-meder-kozepen-medvenel-negativ-vizszint-rekordokat-dontoget-duna-kepek

  http://www.korkep.sk/cikkek/kornyezetvedelem/2017/09/20/berenyi-elrajtoltak-szigetkoz-csallokoz-magyar-szlovak-hatar-menti-terseg-unios-projektjei

[korkep-blog]

100 éve vették birtokba a csehek Ipolyság városát

A cseh katonai behívók kézhezvétele után több fiatal átszökött a magyar oldalra, ugyanis nem akartak magyarok ellen harcolni.

Nyitókép: Az ipolysági Ipoly-híd 1925-ben (sahy.sk)

  1918 októberében már teljesen világossá vált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztes oldalon fejezi be az 1. világháborút. Ezen felbuzdulva a délszlávok és a csehek nemzeti tanácsokat alakítottak, és sorra mondták ki a Monarchiától való elszakadásukat. Cseh politikusok október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaság megalakulását, 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács is kinyilatkoztatta, hogy a szlovákok a cseh-szlovák nemzet részeként egy közös csehszlovák államban kívánnak élni.

  Az őszirózsás forradalom október 31-én kikényszerítette Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését. A Károlyi-kormány a háború után kialakult anarchia és fosztogatások megfékezése érdekében létrehozta a nemzetőrséget, mely a rendvédelem legfontosabb országos szerve lett. 1918 novemberében Ipolyságon is megalakult a nemzetőrség, parancsnoka Kürthy Ernő huszárszázados, helyettese dr. Salkovszky Jenő tartalékos hadnagy, ipolysági ügyvéd lett. A Vármegyeháza (ma Városháza) előtt tartott eskütételen öt szakaszra osztott, egy századot kitevő nemzetőr tette le a szolgálati esküt.

  Az régi Városháza Ipolyságon, ma egyházi iskola (sahy.sk)

  A cseh légiósok először 1919-én próbálták megvetni lábukat Ipolyságon, de a Csata felől vonattal érkező csapatokkal Salkovszky közölte, hogy az Ipoly folyó túloldalán vannak, ezért átlépték a demarkációs vonalat. A parancsnok utasítására visszavonultak Párkány felé, másnap, január 20-án Gyerk felől, gyalogosan közelítették meg a várost.

  ˮA legionisták bevonulására sokan voltak kíváncsiak, és megcsodálták a szokatlan egyenruhás sereget. Abban az időben a város határa északról a mai államrendőrségnél és a szovjet emlékműnél volt. A rendőrséggel szemben, a Petőfi utca sarkán már akkor is állt egy jól menő vendéglő. Itt borozgattak néhányan, köztük Spitzer Vilmos tartalékos hadnagy, a zsidó iskola igazgatójának fia is, aki a kitódult tömeggel ment megnézni a katonai bevonulást. A cigányzene hangjai mellet köszöntötte őket, mire a parancsnok megköszönte a szíves fogadtatást, mivel azt hitte, az ő fogadtatásukra készítették az ipolyságiak a zenés műsortˮ

  – írja tanulmányában Danis Ferenc a csehek bevonulása kapcsán.

  Az Ipoly jobb oldalát a cseh katonai erők fokozatosan megszállták, parancsnokságuk az akkori Városháza (ma Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola) épületében rendezkedett be. A folyó bal partja, a Homok városrész a Magyar Népköztársaság irányítása alatt maradt. Január 20-ával a városi Nemzetőrség megszűnt, a magyar oldalon a rétsági székhelyű, Pálmay Ernő irányítása alatt működő, ún. Pálmay-csoport tartotta fenn a rendet.

  A Homokot a városközponttal összekötő Ipoly-híd két oldalán állandó őrség ellenőrizte az átjárást, mígnem március 1-jén a cseh katonák el nem barikádozták a hidat, ezzel akadályozva az átjárást. Még az akkoriban a híd közepén helyet foglaló Nepumuki Szent János szobrot is maguk felé fordították, nehogy az ellenségnek hozzon szerencsét a folyók és hidak védőszentje.

  Az elkövetkező napokban egyre duzzadt a Pálmay-csoport létszáma, a cseh katonai behívók kézhezvétele után több fiatal átszökött a magyar oldalra, ugyanis nem akartak magyarok ellen harcolni. A Garbai Sándor vezette Forradalmi Kormányzótanács megbízottakat küldött Pálmayhoz. Garbaiék azt szerették volna elérni, hogy a csoport csatlakozzon hozzájuk, Pálmay azonban ezt határozottan visszautasította. A bosszú nem maradt el, több tisztet és sorkatonát letartóztattak, hozzátartozóikkal együtt.

  1919 április 17-én megindult a román támadás Magyarország ellen, majd a hónap végén megindult a csehszlovák offenzíva is. Az újonnan kinevezett vezérkari főnök, Stromfeld Aurél átszervezte a vörös hadsereget, és megindította az ellentámadást. Május első napjaiban Ipolyságon is felgyorsultak az események, a magyar oldalon körülbelül ezer jól felszerelt katona várt parancsra.

  A csehszlovákok által kinevezett zsupán, Vendelín Sahulčík egyre kétségbeesettebb kérésére május 29-én éjszaka megérkezett az erősítés – körülbelül 80 katona öszvérekkel és pár gépfegyverrel. Még ezen az éjszakán fegyverropogás zavarta meg az Ipoly-völgy csöndjét. Az ipolyhídvégi és ipolysági ütközet során a Pálmay-csoport csatlakozott a magyar vöröskatonákhoz, majd átkelve az Ipolyon megkezdődött a harc a városért. A városvédők az Őrhegyen és a Kálvárián rendezkedtek be a védelemre, géppuskatűzzel próbálták megakadályozni a magyar katonák átkelését az Ipolyon.

  A cseh légiósok másnap kora délutánig tudták tartani a magyarok által körbezárt várost, az öt órán át tartó harcot követően a csehek megkezdték a kivonulás Túr irányába, így másnap, május 30-án, pünkösd vasárnapján a magyar csapatok – rövid időre bár – visszaszerezték az egykori honti megyeszékhelyet.

  A magyar katonák síremlékei. Kép: A szerző felvétele

  A magyar katonák emlékműve. Kép: A szerző felvétele

  Mindkét oldalon emberéleteket követeltek a harcok, a sok sérült mellett 71 katona vesztette életét a magyar oldalon, a csehek ennél kevesebb embert veszítettek. A civil áldozatok száma 22 fő. A vöröskatonákat az ipolysági köztemetőben, a főbejárattól balra helyezték örök nyugalomra.  A sírjaiktól pár méterre található, 2019-ben felavatott emlékmű őrzi a harcokban elesettek emlékét. A magyar katonák sírhalmaitól nem messze található a – szintén elhanyagolt – vaskerítéssel körbevett cseh áldozatok sírjai is.

  Az elesett cseh légiósok síremlékei és emlékműve. Kép: A szerző felvétele

  A Vörös Hadsereg sikeresen verte vissza a csehszlovák támadást. Ekkor a békekonferencia elnöke, Clemenceau jegyzékben azt ígérte, ha a Vörös Hadsereg visszavonul az északi területekről, akkor a románok visszavonulnak a Tiszától. A tanácskormány elfogadta az ultimátumot, végül le is mondott, vezetői elmenekültek az országból. Az antant – nem először – megszegte ígéretét, szabad kezet adott a román csapatoknak, akik elfoglalták az ország keleti felét, végül a fővárost, Budapestet is.

  Az emlékmű az ipolysági művésznő, Kutak Adrienn alkotása. Kép: A szerző felvétele

  Ezek után Ipolyságot újra kettészelte a demarkációs vonal, ám még mindig volt mit veszíteni. A trianoni békediktátum a Homok városrészt is Csehszlovákiának ítélte, így került a város egésze idegen uralom alá.

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt - IV. rész.

A magyar alkalmazottak közül csak azok maradhatnak szolgálatban, akik kötelezik magukat arra, hogy hat hónapon belül elsajátítják a szlovák nyelvet

A sorozat korábbi részei itt olvashatók: I, II, III.

  Losonc eddigi több száz éves történelme során számos tragikus és lelket emelő esemény érte, de ez volt az első olyan eset, amelyet a lakosok megosztottan, egy része kitörő örömmel, a másik pedig mélységes szomorúsággal fogadott.

  ���A város megszállása után a kedélyek némileg megnyugodtak, mivel nem kellett többé tartani a magyar gárdisták meggondoltalanságaitól és önkényétől. A városban kihirdették az ostromállapotot”

  – olvasható a Losonci krónikában a tartalmában némileg önmagának is ellentmondó értékelés. Január 3-a még helyi, városi szinten sem lett emléknap.

    Az ellenállás, a szembeszegülés minimális volt, de volt.

  „Még aznap délután megtudták a felelőtlen elemek, hogy a városba csupán kb. 280 csehszlovák katona érkezett, akik leszerelték a 1000 főből álló helyőrséget. Ezért csoportosultak és estefelé a magyar kokárdás tüntetők csoportjai a Búzatéren kezdtek összeseregleni és hangos kiáltással „Le a pánszlávval!”. Nosáľ József pék háza felé rohantak, annak ablakait beverték és Nosáľt arra kényszerítették, hogy háza tetejéről eltávolítsa a cseh zászlót (a szlovákot ott hagyhatta). Szidalmazni kezdték a cseheket és a Csehszlovák államot. A 20 főből álló katonai készültség a tüntetőket szétkergette és a rend ismét helyreállt.

  Ugyanazon a napon tartotta népgyűlését a szociáldemokrata párt helyi szervezete. A Még a Nosáľ—féle incidens előtt a népgyűlésről  Bazovsky részére átiratot küldtek, amelyben követelték: hogy

1.) a proletariátus jogait tartsák tiszteletben,

2.) hogy a csszl. Katonai megszállás csak a rend fenntartására történjék és csak addig tartson amíg a békekonferencia, s csehszlovák határokat meg nem állapítja,

3.) hogy a munkanélkülieknek segélyt fizessenek,

4.) hogy a lakosságot rendesen élelmezzék s a katonaság Losoncról élelmiszert el ne vigyen,

5.) hogy a leszerelt katonák a magyar kormány által kilátásba helyeztetett leszerelési illetéket megkapják,

6.) hogy elegendő fizetési eszközről gondoskodjanak és

7.) hogy a munkásőrséget a rend fenntartására felhasználhassák”  (Losonci emlékkönyv).

  Másnap, 2019. január 4-én a csehszlovák helyőrség megerősítésre újabb különítmény érkezett a városba. A cseh zászlót, amelyet előzőleg a tüntetők Nosáľ házáról eltávolítottak, a magyarok még azelőtt kitűzték, mielőtt az olaszországi legionáriusok megérkeztek volna a városba.

    Január 5-én vasárnap 10 órakor Ejem főhadnagy parancsára a város komoly személyiségeinek, a Városi Tanács és a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak  a Wilson téren (akkori Búzatér, ma Köztársaság tér) a szétbontott cseh zászló előtt tiszteletadással kellett elvonulniuk. Az így megkövetett cseh zászlót dr. Herz Sándor fogorvosnak, kommunista politikusnak saját kezűleg kellett kitűznie ki Nosáľ házára. Még aznap ért Losoncra Cára hadnagy vezetése alatt a Szokol század, amely azután az Ipoly völgyét foglalta el.

    A cseh helyőrség nagy figyelmet szentelt a vasúti közlekedés helyreállításának. A losonci vasutasok egy permanens igazolványt kaptak, amely biztosította, hogy éjjelente is szolgálatot teljesíthessenek. Az állomás telefonkészülékénél 3 katona és egy hadnagy teljesítette szolgálatot. A katonai őrség mellett az állomás épületét két golyószóró is védte, melyek egyike a vasúti torony erkélyén volt elhelyezve és Fülek irányába beállítva.

  A „megszálló bizottság” különvonattal (mozdony és egy személyvagon) 1919. január 4-én érkezett Losoncra. Az állomás valamennyi vezető funkcióját cseh hivatalnokok vették át. Az állomás és a mozdonyszín jó állapotban lett átvéve. Január 5-6-án az állomás magyar személyzete – kivétel nélkül – csehszlovák hűségesküt tett, mivel ezt a magyar vasutak igazgatósága elrendelte a számukra. A losonci Vasúti állomás elöljárója ezt követően kijelentette, hogy a magyar alkalmazottak közül csak azok maradhatnak szolgálatban, akik kötelezik magukat arra, hogy hat hónapon belül elsajátítják a szlovák nyelvet, a többiek csak 1919. február 1.-ig. A szlovák nyelv megtanulását csak tízen utasították el.

    A város elfoglalása után leállították a Fülek irányába vezető vasúti teherforgalmat. A személyforgalmat az első napokban még Magyarország irányította olyan módon, hogy a személyvonatokat a magyar vasutaktól átvett forgalmi hivatalnok kísérte, aki felelt azért, hogy a mozdony és a szerelvén Fülekről rendben visszatér Losoncra. Ezenkívül a füleki forgalmi hivatalnok a vonatszerelvény indítása előtt jóváhagyó táviratot küldött Losoncra, s egyúttal garantálta, hogy a magyar katonaság nem tartóztatja fel a szerelvényt.

  A későbbiek folyamán a helyzet olyannyira rosszabbodott, hogy a vasútszakaszon leállították a forgalmat. Szerelvények csak a két előzetes megegyezése alapján jóváhagyott állampolgárok cseréje esetén indultak. Ezekben az esetekben a magyar oldal az Ipoly hídjának túlsó részén állította be a fedett vasúti kocsikat, ahonnan azután a csehszlovák vasutak mozdonyai húzták be Losoncra a vagonokat. A visszaúton a csehszlovák oldal állította be az Ipoly híd innenső oldalára a vagonokat, ahonnan a magyar oldal vontatta el azokat.

    A Magyar Nemzeti Tanács következő ülésére valószínűleg január 5-én került sor. Ezen Kunosi Mór arról számolt be, hogy Rakottyai György (losonci gyáros) – a megszálló cseh-szlovák csapatok parancsnokától kérdezte meg, hogy az állami adót köteles-e fizetni, vagy sem. A tanács sajnálattal vette tudomásul, hogy egyhangúlag szavazott az mellett, hogy a tanács minden olyan cselekmény felett, amely a cseh-szlovák megszállást a saját anyagi érdekei elősegítésére használja fel, teljes megbotránkozásának adjon kifejezést.

    A Tanács 1919.  január 7.-i rendkívüli ülésének egyedüli témája a végrehajtó bizottság ténykedése és jegyzőkönyve volt.A városban olyan híreket terjesztettek, hogy a bizottság a megszálló csapatok bevonulását megelőzően Bazovskyval olyan megbeszéléseket folytatott, amelynek eredményei nem mindenben találkoztak a város lakosságának a tetszésével.

  A végrehajtó bizottság legfontosabb feladatának a város megszállással kapcsolatos nyitott kérdések megtárgyalását tekintette a kormány által kinevezett kormánybiztossal, ill. az illetékes budapesti minisztériumokkal (a vasúti forgalom helyreállítása, a telefon és távirati szolgálat újbóli felvétele, a sajtószabadság, különösen az ��jság forgalom helyreállítása, a városnak és a gyárüzemek élelmezésének helyreállítása a magyar kormány általi biztosítása, megadandó kompenzációk ellenében, a gyári üzemek felvételének biztosítása, adó befizetés kérdésének rendezése, a tanítás felvétele a gimnáziumban, stb.)

  A Tanács végül is bizalmáról biztosította a bizottságot. Elnöke, Tarján Ödön megerősítette azt, hogy a bizottság sohasem hagyta magát befolyásolni, mindig is tiltakozott a megszállás ellen, és ha tárgyalt is Bazovsky Lajossal, azt a város érdekében tette.

    A városban kialakult feszült helyzetet csak a Gambi ezredes vezetése álló 34. olasz legionárius ezred zászlóalj stabilizálta, amely 1919. január 9-én  érkezett Losoncra. A zászlóalj vezetése a 10. és 12. századdal maradt Losoncon, akik Ejem századát váltották fel.

  A zászlóalj 1919. január 11-ig ellenállás nélkül elfoglalta a Ipoly mentén meghatározott demarkációs vonalat. Mivelhogy a vasútvonalak és utak részben az Ipoly déli partján vezettek, Luigi Giuseppe Piccione tábornok, a Cseh-szlovák hadsereg legfelső vezetője saját kezdeményezéséből úgy döntött, hogy a kijelölt demarkációs vonalat dél felé tolja úgy, hogy a teljes vasútvonal Cseh-Szlovákiához kerüljön.

  Feltételezte, hogy a magyar kormány csak szóban fog tiltakozni. Parancsa 1919. január 16.-a éjjelén lett teljesítve, amikorra elfoglalták Balassagyarmatot, Drégelypalánkot, Dejtárt, Szécsényt, Nógrádszakált, Litkét és Rapot. Az egyetlen fegyveres összetűzésre csak Rap mellett került sor. A cseh-szlovák egységeknek semmilyen veszteségük nem volt, 63 magyar katonát (köztük 12 tisztet) ejtettek fogságba. Január végéig a Pichon-féle  demarkációs vonal teljes szakaszát elfoglalták. Sokkal könnyebben, mint arra számítottak.

    A Magyar Nemzeti Tanács  1919. január 11.-i ülésén Tarján Ödön, a végrehajtó bizottság elnöke beszámolt arról, hogy három tagjuk, Tarján Ödön, Vályi dr. és Zadrobilek Gyula jelen voltak Rappon a magyar- és cseh-szlovák kormánybiztos tárgyalásán, ahol megállapodás jött létre a tisztviselők kérdésében. Ennek alapján a cseh-szlovák állam elvileg, bizonyos feltételek mellett átveszi a tisztviselőket, sőt, ha azt állapítják meg, hogy egyesek nyugdíjképesek, a nyugdíjakat is folyósítják számukra.

  Egy további megállapodás értelmében Nógrád vármegyében, de felsőbb megszállott területeken is bizonyos rekompenzációk ellenében a magyar kormány fog az élelmezésről gondoskodni. Utalás történt arra is, hogy  Bazovsky Lajos megszünteti a Tanács működését. Tarján Ödön véleménye szerint ez az ő működésüket nagyon megnehezítené, mert a Tanács felszámolásával a bizottságok is megszűnnek, ami olyan zavarokat kelthet, melyek a cseh-szlovák állam képviselőinek helyzetét is megnehezítené.

    Bazovsky Lajos, kormánybiztosként aznap délután az alábbi átiratot adta át a Tanácsnak: “A MNT (Magyar Nemzeti Tanács) végrehajtó bizottsága! Felhívom és megbízom Önöket, hogy további rendelkezésemig a MNT ezentúl “Losoncz Város Élelmezési Tanács” elnevezés emellett, eddigi működését folytassa.”

  A Tanács azzal a feltétellel fogadja el a döntést, ha működése eddigi teljes jogkörében megmaradhat – tehát nemcsak élelmezéssel, hanem a közrend fenntartásával, városi adminisztratív ellenőrzéssel, stb. foglalkozhat. Ebben az esetben hajlandó támogatni a cseh-szlovák intézkedéseket minden olyan kérdésben, mely a lakosság érdekeit szolgálja

    1919. január 12-én Bazovsky Lajos, kinevezett zsupánt hivatalosan is megbízták a közigazgatás irányításával. Egyik első határozatával a várost elfoglaló Ejem századának díszzászlót nyújtott át. A Losonci Újság januári 3. számában arról számolt be, hogy a város kereskedői és iparosai letakarták, vagy átmázolták a magyar feliratú tábláikat.

  Puntigán József

Következik. A losonci Kossuth-szobor és egyebek

  További ajánlott írások:

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/04/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/06/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-ii-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/08/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-iii-resz

[korkep-blog]

Együttműködik a Besztercebánya megyei és a nógrádi önkormányzat

Egy harmadik hidat is terveznek

Idén az Ipoly két hídjának újjáépítése is megkezdődhet, január közepén pedig besztercebányai támogatással síbusz indul Salgótarjánból négy közép-szlovákiai sípályára. A közlekedés fejlesztése mindkét régió számára létkérdés – közölte a két szomszédos megyei önkormányzatnak, a besztercebányainak és a nógrádinak az elnöke közös sajtótájékoztatón csütörtökön, mielőtt együttműködési megállapodást írtak alá.

  Ján Lunter, Besztercebánya Megye elnöke elmondta, hogy a szomszédos magyar megyével kötött megállapodás lényege a területrendezési tervek egyeztetése. Ennek köszönhetően fejlődhet az infrastruktúra, főleg a közlekedés területén. Az eredmények között említette, hogy a borsodi Ózdhoz tartozó Susa és a szlovákiai Jéne között már felújították az utat. Kiemelte az Arany János-programot és a szociális szövetkezetek lehetőségeit is, amelyekre – mondta – példaként tekintenek.

  Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, az előkészítő munka és a tervezés után már idén megkezdődik két híd újjáépítése: Drégelypalánk és Ipolyhídvég (Ipeľské Predmostie), valamint Őrhalom és Ipolyvarbó (Vrbovka) között. Ez a gazdaság további fejlesztésének is fontos része. A Hatvan, Pásztó, Bátonyterenye, Salgótarján és Fülek vonalán megvalósuló, határon átnyúló operatív program szintén a gazdasági lehetőségek megkeresését és kihasználását szolgálja majd – tette hozzá.

  Skuczi Nándor az MTI-nek elmondta, hogy egy harmadik hidat is terveznek, az Hugyag és Szécsénykovácsi (Kováčovce) között vezetne át az Ipolyon. A magyar oldalon a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. már elkészítette a terveket, de a szlovák oldalon a pénzhiány egyelőre akadályozza az előrelépést.

  A megyei elnökök egyetértettek abban, hogy a vasúti fejlesztés – amely Magyarországon és Szlovákiában is kormányzati hatáskörbe tartozik – fontos lenne a két régió összekapcsolása szempontjából, ezért mind Budapesten, mind Pozsonyban lobbiznak érte.

  Az idegenforgalmi kapcsolatok bővítését szolgálja, hogy a besztercebányai megyei önkormányzat anyagi támogatásával január közepén síbusz indul Salgótarjánból négy nagy közép-szlovákiai sípályára. Még egyeztetnek az út áráról, amely oda-vissza várhatóan 7 euró körül lesz. Emellett más turisztikai és kulturális programokat is terveznek, a kastélyfelújításoktól a színházak közötti együttműködésig.

  MTI

[korkep-blog]

Zsolna megye kártérítést követel az államtól az autópályák átadásának késése miatt

Érsek Árpád (Most-Híd) múltheti döntése elindította a lavinát

Zsolna megye kártérítést követel az államtól a felsővisnyói autópálya-alagút megépítése miatti késedelem okán. A szakasz átadásának határidejét a közlekedési minisztérium már kétszer kitolta. Mivel Zsolna megye az ország gazdaságilag legfejlettebb része, a jelentős forgalom az autópálya-átadás csúszása miatt a megyeimásod- és harmadosztályú utakra terelődik, a megye pedig már nem győzi javítani az utakat.

  Zsolna megye ezért külön pénztranszfert követel a közlekedési minisztériumtól, Érsek Árpád (Most-Híd) tárcája azonban egyelőre állítja, nincs információja ilyen követelésről.

  Az ügy előzménye valószínűleg az a hír, hogy Érsek Árpád kezdeményezésére a kormány a múlt héten elfogadta, hogy soron kívüli, állami költségvetésből felújítják a Szenc-Hattyúpatak-Bazin közti másodosztályú utat, ami egyébként szintén megyei hatáskörbe tartozik. A 7,2 millió eurós beruházást illető „nem szokványos eljárást” a minisztérium azzal indokolta, hogy Pozsony megye legleterheltebb útszakaszáról van szó, hiszen erre járnak a teherautók a környező logisztikai központokba.

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/08/22/uj-ipoly-hid-epul-szlovak-magyar-hataron-ersekek-egy-szenc-es-bazin-kozti-utszakaszt-felujitanak

  HNonline.sk, Körkép.sk

Nyitókép: HNonline.sk

[korkep-blog]

Érsek: 3,5 tonnára csökkentik az Ipolydamásd és Helemba között épülő híd teherbírását

Eredetileg 12 tonna teherbírású lett volna

Az Ipolydamásd és a szlovákiai Helemba község között tervezett híd teherbírását 3,5 tonnára csökkentik – jelentette be Érsek Árpád (Most-Híd) szlovák közlekedésügyi miniszter a révkomáromi új Duna-híd megtekintése utáni sajtótájékoztatóján.

  Érsek Árpád hozzátette, az eredetileg 12 tonna teherbírású híd kapacitását a környéken élő emberek véleményét figyelembe véve mérsékelték, akik tartottak a megnövekedő tehergépjármű-forgalomtól.

  A szlovák tárcavezető közölte, hosszú távon szeretnének az Ipolyon további hidakat építeni, és a gazdasági előnyök kihasználása érdekében valahol egy erősebb hídra is szükség lesz a tehergépkocsik számára.

  Mosóczi László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) közlekedéspolitikáért felelős államtitkára az MTI kérdésére elmondta, hogy a Duna-híd építésének megtekintése után partnerével aláírják az Ipolydamásd és Helemba közötti híd műszaki paramétereiről a megállapodást. A létesítmény építése 2019-ben kezdődhet meg.

  Az államtitkár hozzátette, a szlovák közlekedésügyi miniszterrel úgy vélik, hogy a komolyabb teherbírású hidakat a transzeurópai hálózatok részeként kell megvalósítani, és erről a tervek szerint a közeljövőben megállapodást írnak alá.

  Az Ipolydamásd és a szlovákiai Helemba község közötti híd megépítésére közösen pályázott uniós forrásokra a magyar és a szlovák fél. Valaha 47 híd kötötte össze az Ipoly partjait, az 50-es évekre azonban számuk négyre csökkent.

  MTI

Nyitókép: aktuality.sk

[korkep-blog]

Nyitra megyében kiegyensúlyozottabb lett a támogatási elosztás, viszont kedvezőtlen a helyzetkép a középiskolákban – beszélgetés Csenger Tibor (MKP) megyei alelnökkel

Az első száz nap után… – Interjú Csenger Tiborral, Nyitra megye MKP-s alelnökével

A Nyitra Megyei Önkormányzat egyik alelnöke az MKP színeiben indult Csenger Tibor mérnök, aki 12 év után tölti be magyarként ezt a tisztséget 2018 januárjától. A megye déli régiójának fejlesztéséért, valamint a megye területén élő nemzeti kisebbségekért felel. Második választási ciklusát kezdte el az év elején.

  A megyei választásokat követően az MKP 11 képviselőjével megerősített pozícióját Nyitra megyében. Az alakuló ülés óta eltelt egy kis idő, hogyan érzi Ön, mennyire sikerült kamatoztatni a megyei önkormányzatban a választásokon elért eredményt?

  Gyakorlatilag az első száz napon vagyunk túl. Sok idő telt el a struktúra felállásával, kialakulásával, ezért a procedurális feladatok lassították a folyamatok beindulását. Az elején az volt a nagy kérdés, hogy Belica elnök úr ebben a fura összetételű testületben hogyan fogja szétosztani a feladatokat a négy alelnök között.

  Az én fő feladatköreimhez tartozik a megye déli régiójának fejlődése, a középiskolák, szociális és kulturális intézmények ügyeinek valamint a határon átívelő kapcsolatoknak a koordinálása, az útfelújítások tervezése és egyéb speciális operatív feladatok az ipolysági, zselízi, párkányi, komáromi, vágsellyei és érsekújvári régiókban. Napról-napra, hétről-hétre az operatív munka is egyre inkább kibontakozik. Igazán csak most tudatosul bennem, hogy milyen fontos, hogy alelnöki tisztségünk van.

  Lényegesen egyszerűbb az ügyintézés, vagy éppen az információszerzés. A fő prioritásom, hogy minél szorosabb munkakapcsolat alakítsak ki a hivatal, az intézmények és az MKP képviselői között a hatékony és eredményes munka érdekében.

  Milyen eddig az együttműködés a megye elnökével, valamint az egyes képviselőcsoportokkal?

  Az elnökkel konstruktív, tárgyszerű. Egy nagyon precíz és alapos pénzügyi szakembernek tartom, a kapcsolatunk munkajellegű. Minden tömörüléssel igyekszünk jó kapcsolatban lenni, ugyanis mindenkinek az az érdeke, hogy a dolgok haladjanak a rendes kerékvágásban, ne lassítsák meddő politikai csatározások. Valamennyi frakciónak megvan a maga sajátossága, amit tudnunk kell kezelni. Konstruktív együttműködésre törekszünk minden esetben.

  Úgy tűnik, hogy a helembai Ipoly-híd felépítése lassan révbe ér. Mi a helyzet a hídépítés közbeszerzésével?

  Sajnos ez egy hihetetlen lassú folyamatnak az eredménye, amibe több hátráltató körülmény és akadály is közbeavatkozott. 2017 októberében Nyitra megye és a NIF közösen benyújtotta pályázatát az INTERREG SK-HU 2. prioritási tengely felhívására. A beruházási összeg közel 2,4 millió euró, amely tartalmazza az 54 méter hosszú hidat 2×3,5 méter útszéleséggel és 2,4 méter széles kerékpárúttal, valamint járdával a gyalogosok számára. Ezen kívül a határ mindkét oldalán a bekötő utakat a híd és a meglévő utak között. Az alapkőletételre 2018. március28-án Ipolydamásdon került sor, és a befejezést 2020-ra ígérték. A közbeszerzés csak a pályázat pozitív elbírálása után következik, reméljük mihamarabb.

  A hírek szerint bőséges támogatás jut kultúrára, sportra és műemlékek megóvására is Nyitra megyében. Milyen mértékben sikerült elérni a kiegyensúlyozott támogatást a megye északi és déli járásai között? Elégedett az elért eredménnyel?

  A korábbi gyakorlatokkal szemben most valóban teljesen kiegyensúlyozott az elosztási rendszer, hiszen a kultúra- és sporttámogatásokat járásokra lebontva a lakosság arányában terjesztettük be és szavaztuk meg. Az egyes járásokban a körzetükből megválasztott képviselők javasolják a támogatási összegeket. Én elégedett vagyok és a pályázók részéről számos olyan visszajelzést kapunk, hogy ők is azok.

  Tudna esetleg kiemelni néhány konkrét, a magyarok által lakott településekről érkezett nyertes műemlékvédelmi pályázatot?

  A műemlékek megóvására, felújítására kérvényezett támogatásokat a műemlékvédelmi hivatal és a Nyitra megyei hivatal dolgozói bírálják el. Az idén több templom kapott támogatást (Nagycétény, Komárom, Muzsla, Ógyala, Csúz), az ipolysági városi hivatal épülete és a komáromi erőd-kilátó felújítása, átlagban 2000 eurós nagyságban.

  Nem érkeztek jó hírek az Érsekújvári járásból a magyar tannyelvű alapiskolákba való beíratásokkal kapcsolatban. Hosszú távon mennyire érintheti ez kedvezőtlenül a régióban a magyar tannyelvű középiskolákat, tanárokat?

  Az utolsó 10 évben Nyitra megyében a gimnáziumi tanulók létszáma 35%-kal csökkent, a magyar lakta vidéken – Ipolyság, Zselíz, Párkány, Érsekújvár, Komárom – ez a csökkenés eléri az 53 %-ot. A szakiskolákban 41%-kal csökkent a diáklétszám az utolsó 10 évben. Nyitra megye középiskolái közül 9 intézményben csökkent jelentősen a létszám, és nem éri el a százat a tanulók létszáma. Ebből 3 szlovák nyelvű, 3 magyar tannyelvű és 3 közös igazgatású intézmény. Ezek az iskolák mind a megye déli régiójában vannak. Ez a gazdasági leszakadás következménye, valamint erősen befolyásolja az elvándorlás is a régióból.

  A kettő szorosan összefügg, de mivel a szlovák intézményekben is problémák vannak a létszámmal, nem jelenthető ki, hogy ennek kizárólagosan az asszimiláció az oka. Ez egy húsz éves kedvezőtlen folyamat hozadéka. Sajnos a helyzetet kedvezőtlenül befolyásolja az is, hogy a megye döntése alapján csak a 150-nél több diákkal rendelkező középiskolák kaphatnak anyagi támogatást felújításokra, korszerűsítésekre a megyéktől, ami eleve a hátrányban lévőket sújtja, mert így nehezebb a felzárkózás az elit középiskolákhoz. A tanulószámban 100 fő alá eső középiskolák esetében pedig összevonások várhatók a fenntartó részéről. Ez például hosszú távon veszélyezteti például az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumot is.

  Az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galéria élén a honlap szerint a mai napig (2018.május 2.) megbízott igazgató áll. Tavaly ősszel a szakma és a galéria alkalmazottjai is kifejezték tiltakozásukat az igazgatói pályázaton eredményes külső személy rátermettségét illetően. Ezért a megyeelnök érvénytelenítette az őszi igazgatóválasztási pályázat eredményét. Kiírták már az új pályázatot, esetleg eredmény is született?

  A tavaly ősszel botrányba torkollt igazgatóválasztást követően a megismételt pályázat alapján a megyei önkormányzat május 14-én végre kinevezte Helena Markusekovát az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galéria igazgatójává.

  További eredményes munkát kívánok, alelnök úr!

  A beszélgetést köszöni: Száraz Dénes

[korkep-blog]

Az Ipoly-hidakról is tárgyalt Besztercebánya megye közgyűlése Losoncon

A Körkép.sk a déli régió képviselőit kérdezte arról, hogyan állnak a választóknak tett ígéretek teljesítésével.

Besztercebánya megye képviselőtestületi üléseit a megyeközpont helyett az egyes járásokban tartja. Március 26-án, hétfőn Losoncon került sor egy ilyen kihelyezett ülésre. A helyszín a gyönyörűen felújított Városháza ülésterme volt.

  A közgyűlés először a Losonci járás gazdasági és szociális helyzetével foglalkozott, mely megye negyedik legnagyobb járása 2 várossal és 57 községgel. A látszólag alacsony, 9,85 százalékos munkanélküliségi ráta ellenére az elmaradott járások közé tartozik.

  A helyszín a gyönyörűen felújított Városháza ülésterme volt. Kép: Körkép.sk

  A képviselők az idegenforgalommal és a turizmussal is foglalkoztak. Lubomír Motyčka szerint a járás északi részében levő Ružiná és Divin üdülőközpontok fejlődése kicsit lemaradt, ellenben a déli területeken, Rapon, Gácson szépen fejlődnek és a Nógrád-Geopark tevékenysége is említésre méltó. Szálláshelyek tekintetében ugyanakkor még vannak hiányosságok, pedig ez munkahelyteremtéssel jár.

  Agócs Attila képviselő (független, a Most-Híd támogatásával), Fülek polgármestere a város és környékének jellemzően nehéz helyzetéről beszélt.

  „Látni kell, hogy Magyarország a határ közelében már három látogató-központot alakított ki. Az ottani kormány 70 millió eurót fektet a térség fejlesztésébe, amelybe bevonták az UNESCO-t is. Ettől bizony mi messze vagyunk”

  – mondta a Nógrád-Geopark lehetőségeire is gondolva.

    A továbbiakban Greksa képviselő, Mýtna (Vámosfalva) polgármestere tájékoztatta a közgyűlést az R2-es állásáról. Bár Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter korábban ígéretet tett arra, hogy a Losonc-Kassa szakaszon négy sáv haladjon az út teljes hosszában, a végrehajtás első fázisában egy uniós szakcsoport ajánlására ez mégis csak félprofil menne. A szakasz frekventáltsága ugyanis viszonylag alacsonynak bizonyult a mérések során. Többen javasolták, hogy hívják meg Érsek Árpádot a közgyűlés legközelebbi ülésére.

  A képviselők továbbá jóváhagyták az Ipolyvarbó és Ipolyhidvég községeknek nyújtandó pénzügyi segítséget a régóta tervezett Ipoly-hidak felépítésére. A községek uniós támogatásból, utófinanszírozással, melynek anyagi fedezetét ideiglenesen a megye vállalná magára.

  A közgyűlés a tartalékalapból jóváhagyott 375 000 eurótt a kultúrára és aszfaltozásra.

  A Körkép.sk a déli régió képviselőit kérdezte arról, hogyan állnak a választóknak tett ígéretek teljesítésével.

  Juhász Péter (MKP) Rimaszombatból elmondta, hogy a déli járások érzik az összefogás fontosságát, ezért kölcsönösen támogatják egymást.

  „Ha Losoncot támogatjuk, azzal támogatjuk Rimaszombatot is. Ma már nagy az átfedés a járások között”

  – mondta.

    Egyben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az uniós pénzek merítésére vonatkozó büntetés még mindig sújtja a megyét. „Ez kihat az utak aszfaltozására is. Ha a kormány eltörölné a büntetést, sokkal több jutna nekünk is” – mondta.

  A rimaszombati új kórházzal kapcsolatban elmondta, hogy a helyzet sajnos bonyolódik. A Penta befektetői csoport vezetése az utóbbi időben kicserélődött, mint ahogy a megye vezetése is. Juhász úgy látja, hogy új tárgyalásokra van szükség. Elmondása szerint a labda most inkább a Pentánál van.

  A Nagykürtösi járásban található Apátújfalu településéről származó Jámbor László (MKP) képviselő egyértelmű előrelépésnek tartja az Ipoly-hidak elindítását.

  „Négy évig le voltunk állva az akciókkal, nagyon örülök, hogy jó irányba fejlődünk.”

  Csúsz Péter (MKP), a déli járások megyei megbízottja szerint az Ipoly-hidak kérdése is azt bizonyítja, hogy a megye új vezetése segíteni akar a déli régiónak. Úgy látja, hogy körvonalazódik a határátkelők kérdése is a Rimaszombati járás déli részén Jénénél és Péterfalván��l.

  „A kezdeti stádiumban vagyunk, nagyon sokat kell még dolgoznunk rajta.” – mondta Csúsz, akinek biztosi hivatala május elején kezdi meg működését Rimaszombatban.

  Mede Géza       

  Képek: A szerző felvételei

[korkep-blog]

Kisgéresen ülésezett az MKP Országos Tanácsa

A Magyar Közösség Pártja az év legfontosabb politikai eseményének az őszi helyi önkormányzati választásokat tartja. A párt helyi szervezeteinek a következő időszak fő feladata lesz a polgármester és képviselőjelöltek megválasztása, valamint az esetleges helyi egyeztetések megkezdése más politika...

A Magyar Közösség Pártja az év legfontosabb politikai eseményének az őszi helyi önkormányzati választásokat tartja. A párt helyi szervezeteinek a következő időszak fő feladata lesz a polgármester és képviselőjelöltek megválasztása, valamint az esetleges helyi egyeztetések megkezdése más politikai pártokkal. Az MKP továbbra is a magyar közösség megtartásának egyik alappilléreként tekint a helyi önkormányzatokra, ezért is tartja elengedhetetlennek a széleskörű magyar érdekképviselet biztosítását a települési képviseletekben.

  A Magyar Közösség Pártja üdvözli az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén hozott határozatot az őshonos kisebbségek diszkriminációjának tiltásáról és jogaik széles körű védelméről. Reményünket fejezzük ki, hogy az őshonos kisebbségek meghatározása első lépés az EU-s szintű kisebbségvédelmi jogalkotás területén.

  A MKP OT örömmel fogadja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2196/2018-as számú határozatát, amely egyértelmű ajánlásként fogalmazza meg a kisebbségek nyelvhasználatában ezek „második hivatalos nyelvként való elismerését“. A kisebbségi nyelvhasználat jogi szabályozásának hiányosságaira és a magyar nyelvhasználat siralmas állapotára tekintettel, az Európa Tanács ajánlásának értelmében az MKP OT felszólítja a Szlovák Kormányt, hogy pótcselekvésként ne részmegoldások keresésében merüljön ki ezirányú tevékenysége, hanem kezdeményezze a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvként való használatának törvényi biztosítását.

  Az MKP OT köszönetét fejezi ki Magyarország Kormányának a mezőgazdasági, valamint kis- és középvállalkozások határ menti fejlesztési támogatásáért, melynek alapját a Baross Gábor Fejlesztési Terv szolgáltatta. A gazdasági fejlesztések a magyarok által lakott régiók összlakosságát, közösségünk megmaradását és a szülőföldön maradást segítik.

  Fotó: Magyar Közösség Pártja/Facebook

  Az MKP OT tagjai a munkahelyi mobilitás ösztönzését több oknál fogva is elhibázott lépésnek tartják. A család kénytelen lesz nélkülözni valamelyik szülőt, ami negatívan hat majd a gyerekek lelki fejlődésére. Az átköltözési támogatás felgyorsítja a fiatalok elvándorlását, gondot okoz az idős szülők ellátása terén, illetve újabb anyagi terheket ró az amúgy is túlnépesedett nyugati országrész önkormányzataira az infrastrukturális befektetések növelése miatt. Ezért felszólítjuk a kormányt, hogy a foglalkoztatáspolitika és a mostohagyerekként kezelt családpolitika terén is olyan változtatásokat kezdeményezzen, amelyek elősegítik a munkahelyteremtést, a fiatal családok helyben maradását és tisztességes megélhetését.

  Az anyanyelvű iskolai oktatás a széleskörű tudás és műveltség alapja. A Magyar Közösség Pártja ezért felhívja a szülők, pedagógusok és iskolák figyelmét, hogy a közelgő beiratkozások során a gyermek részére a legjobb az anyanyelvű oktatási intézmény választása. A felvidéki magyar iskolákban folyó színvonalas munka biztosítja a minőségi tudást, és a folyamatban egyaránt fontos a magyar óvoda, alapiskola és középiskola.

  A Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsa egyet nem értését és aggodalmát fejezi ki a Tt. 330/1991-es számú, földrendezésről szóló törvény 2017. szeptember 1-jén hatályba lépett törvénymódosításának végrehajtása kapcsán. A törvénymódosítás és végrehajtó rendelkezés után kialakult kaotikus helyzetet a módosítás azonnali visszavonásával lehet rendezni. Megoldást pedig hosszú távon, az érintettek bevonásával kell javasolni és elfogadtatni.

  Fotó: Magyar Közösség Pártja/Facebook

  Az MKP OT döbbenetét fejezi ki a dél-szlovákiai úthálózat fejlesztésének üteme és módozatai miatt. A 16 hónapja alapkőletétellel indított R7-es gyorsforgalmi út (a tárcavezető szerinti) 24 hónapos késése, valamint az R2-es egysávosítása és késleltetése is mutatja, hogy a kormányzat pártjai nem tudják biztosítani a kormányprogramban vállaltakat. A tárca inkompetens hozzáállását mutatja az is, hogy az építések környezetben és az alacsonyabb rendű utakban okozott káreltávolításának kérdése zárt „fülekre” talál. A MKP OT a valós, a lakosságot szolgáló megoldások és nem a látszat- vagy pótcselekvések híve.

  Az MKP OT felszólítja a kormányt a Csallóköz ivóvízkészletének hatékony védelmére. Elfogadhatatlannak tartjuk a nemrég kialakult helyzet, amikor egyes falvakban szennyezettség miatt hetekig fogyaszthatatlanná vált az ivóvíz. A környezetvédelmi szervek „reakcióideje”, a vízügyi társaság büntetésének mértéke, az atrazin ismételt megjelenése az ivóvízben, valamint a tény, hogy máig nincsenek megoldások a csallóközi ivóvízkészletet szennyező források felszámolására, bizonyítja a környezetvédelmi rendszerek teljes átalakításának halaszthatatlan szükségességét.

  Fotó: Magyar Közösség Pártja/Facebook

  Az OT értetlenül áll az előtt, hogy a Helemba és Ipolydamásd között megépítésre váró Ipoly-híd új, módosított kormányközi megállapodását Szlovákia kormánya nem hagyta jóvá, noha korábban a szlovák fél kérte a híd műszaki paraméterének módosítását, az Ipoly-híd műszaki teherbírásának lecsökkentését. Felszólítja ezért a szlovák kormány közlekedésügyi miniszterét, hogy haladéktalanul nyújtson be a szlovák kormány elé olyan határozati javaslatot, amelyet meg tud indokolni, és amely megfelel a szlovák oldalon megfogalmazott igényeknek, amelyek eredményeképpen a szlovák kormány az új kormányközi megállapodást jóváhagyja.

  Az MKP OT felszólítja a szlovák kormányt, hogy az R2-es Losonc és Kassa közötti szakaszát is teljes profilban építse meg.

  Körkép.sk/sajtóhír

Fotó: Magyar Közösség Pártja/Facebook

[korkep-blog]

Több fontos, a déli régiót érintő döntés született a Nyitra Megyei Önkormányzat utolsó ülésén

A Nyitra Megyei Önkormányzat  hétfőn tartotta a választási időszak utolsó, 34. ülését, ahol több fontos határozat született

A Nyitra Megyei Önkormányzat  hétfőn tartotta a választási időszak utolsó, 34. ülését, ahol több  olyan fontos határozat született, amely minket, a déli régiókban élőket közelről érint.

  Farkas Iván megyei képviselő, megyeelnökjelölt öt pontot emelt ki a programpontok közül, melyet az alábbiakban idézünk:

  Jóváhagytuk a megye jövő évi költségvetését, amely kiegyenlített – 244 millió euró van úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon.  Ebben benne foglaltatik  számos másodosztályú út burkolat felújítása a megye déli járásaiban is.  Nagy eredmény, hogy a komáromi Selye János Gimnázium műemlék jellegű épületének felújítására tetemes keretet – 1,85 millió eurót hagytunk jóvá az épület energetikai hatékonyságának növelésére, melybe beletartozik az épület hőszigetelése, a nyílászárók cseréje, a tetőszigetelés és egyebek.

  A másik amit kiemelnék, az annak az általános érvényű rendeletnek az elfogadása volt, amely a megye területén működő megyei, magán és egyházi fenntartású középiskolák megnyitható első osztályainak számát rögzíti. Ezzel kapcsolatban bizony komoly nézeteltéréseink voltak az előző három évben. Azért küzdöttünk, hogy a Bátorkeszi Magyar Szakközépiskola újabb, érettségivel végződő első osztályt nyithasson – idegenforgalom és vendéglátó szakon. Eddig ezt nem sikerült átvinnünk, de most jóváhagytuk.  Azért is nagy eredmény ez, mert  komoly érdeklődés mutatkozik a diákok részéről e szakok iránt, és a megye déli részén ez lesz az egyetlen ilyen szakirányú középiskola.

  Kezdünk révbe érni a Helemba – Ipolydamásd közti Ipoly-híd megépítésével kapcsolatban. Ideje is, mert az Európai Unió aktuális programozási és költségvetési időszakának fele már mögöttünk van. Jómagam még a választási időszak kezdetén javasoltam az MKP képviselőcsoportja nevében, hogy térjünk vissza a határátkelők megnyitásához az Ipoly alsó folyásán. Az utóbbi egy év folyamán  híd építésének előkészületei annyira felgyorsultak, hogy Nyitra megye partnerével, a magyarországi NIF ZRt.-vel együtt az ellenőrzési időpontig, november 3-ig benyújtja az Interreg Program hatóságához közös pályázatát az Ipoly-híd megépítésére. A tegnapi ülésen jóváhagytuk a beruházás szlovákiai részének 5 százalékos önrészét 120 ezer euró összegben, melyet a megye a saját költségvetéséből finanszíroz. Ennek alapján feltételezhető, hogy a jövő év második felében elkezdődik a híd építése.

  Elfogadtuk a megye idei költségvetés módosítását, ebben 13 és fél ezer eurót hagytunk jóvá a komáromi Jókai Színház havária helyzetének orvoslására.

  Ötödikként azt emelném ki, hogy  csakúgy mint az utóbbi három évben a magán és egyházi fenntartású művészeti alapiskolák, nyelviskolák és nevelési intézmények – kollégiumok, napközi otthonok – a megyei fenntartású intézményekhez hasonlóan megkapják a fejpénz 100 százalékát. Nyitra megye az egyetlen a nyolc megye közül, amely a fejpénz lehető legmagasabb összegét hagyta jóvá a magán és egyházi fenntartású intézmények számára, ezzel számos városi önkormányzat számára is követendő példát mutatva.

  -bk-

Nyitókép: mkp.sk

[korkep-blog]

Szabó Zs. László: Öt hidat ígértek, de öt év alatt egyetlen kapavágás sem történt

Az Ipoly-völgyben tett utunkon az derült ki, ez inkább a szlovák félen múlik.

Utcai hangszórók éktelen harsogása visszhangzik mindenfelől Helemba takaros házai között. Előbb a magyar Hooligans együttes dala üvölt, majd egy nő teszi ugyanezt. Szlovákul kiabál. Az Ipoly túloldalán járunk, egy szinte kizárólag magyar ajkúak lakta 700 lelkes falucskában. – Innen nem vezet út sehova. Csak visszafelé, vagy a temetőbe – magyarázza az utcán a középkorú Csaba. – Nemcsak híd, de vezetékes gáz sincs a faluban. Gáz már nem kell, mert drága, de híd igen! – nyomatékosít.

  A magyar–(cseh)szlovák határon 33 átkelő volt, ma 4 van. Ezek egyike az ipolydamásdi, ahol ma is látható a régi hídhely. A trianoni döntéssel kettéválasztották a kulturálisan és gazdaságilag egységes régiót. Fotó: Magyar Nemzet

  A helembaiak és a folyó túloldalán fekvő ipolydamásdiak 17 éve küzdenek egy átkelőért. Az áradáskor valósággal megvaduló folyó akkor mosta el az ünnepeken a lakosok előtt is megnyitott katonai hidat. Ám hiába kötött kormányközi megállapodást 2012-ben Orbán Viktor Robert Fico szlovák miniszterelnökkel átkelők építésére, négy másik hídhoz hasonlóan egyelőre ez is csak kormányhatározatban létezik.

  Az ipolydamásdi híd terveit – tudta meg lapunk – a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő (NIF) Zrt. készíti, pénz viszont még csak előkészítésre és tervezésre van – ez is súlyos milliókba kerül. Ám a megállapodás ellenére is bizonytalan, elkészülnek-e valaha az átkelők. Az Ipoly-völgyben tett utunkon az derült ki, ez inkább a szlovák félen múlik.

  A Pest megyei Ipolydamásd polgármesterének, Rományik Ferencnek különösen szívügye a híd. 2000 óta már a hatodik hídterv készül, a korábbiak nem valósultak meg. A polgármesterről azt mondták, annyit talán csak Széchenyi István dolgozott hídért, mint ő. 2014-ben ugyanis az utolsó pillanatban ő járta ki a jogerős építési engedélyt az ötödik tervnek.

  Egy pályázaton még pénzt is nyertek rá, mégsem jutottak aztán egyetlen kapavágásig sem: a szlovákiai Nyitra megye ugyanis kifarolt a projekt mögül, miután Milan Belica megyei elnök megalomániásnak minősítette az építményt. Még úgy is, hogy az ügyben Helembán tartott népszavazáson – az erős ellenkampány dacára – a szavazók 67 százaléka állt ki az átkelő mellett.

    Rományik Ferenc nem adta fel. Ezt a ciklust is az Ipoly-hídra tette fel. Azt mondja, be kell látni: ennek a szegény, nehezen megközelíthető, munkanélküliségtől sújtott térségnek ez az egyetlen kitörési lehetősége. Tudja maga is: az ország GDP-je nem ettől fog kilőni, de megélhetést és jobb életminőséget adhat a folyó két partján élőknek, emellett a turisták számára is átjárhatóvá tenné a Dunakanyart. Most az előzőnél egy jóval szerényebb méretű hidat álmodtak, ezen teherautók nem haladhatnak át. Jó hír viszont, hogy Belica most támogatja az elképzelést, sőt: a megye megegyezett egy helembai ingatlan kisajátításáról, amelyre a majdani híd jobb megközelíthetősége miatt van szükség. Ez egy szélső, sarki ház a folyó előtt, ahol most éles kanyart vesz az út. A tulajdonosa, Nikolett szerint pénzt kapnak, és másik házat is választhatnak az ingatlanért cserébe.

  Az 1,8 milliárd forintos költségűre becsült, helyben – a polgármester után – Feri hídként emlegetett átkelő engedélyezési tervei már elkészültek, véleményezésük zajlik. A NIF érdeklődésünkre azt közölte, ezután az építési engedélyek beszerzése következik. A megvalósításra az Interreg Szlovákia–Magyarország együttműködési programból remélnek forrást. A pályázat benyújtásának határideje november 3.; aminek azért van jelentősége, mert másnap megyei választást tartanak Szlovákiában.

  A helembaiak ezzel együtt is bizalmatlanok: attól tartanak, hogy a szlovák megyei vezetésnek a választás miatt lett fontos a beruházás. Az ipolydamásdi polgármester viszont abban bízik, hogy 2020-ra megépülhet az átkelő. Pont ott, ahol a pontonhíd állt. A parton még a villanyvezeték és a kapcsolószekrény is megvan. A polgármester a helyszínen azt is megmutatta, hol futna majd a tervezett kerékpárút. – Ha még arra is sikerülne uniós pénzt nyerni, Szobtól egészen Párkányig tekerhetnének a biciklisek – mondja, hozzátéve, az átkelőt nem magáról nevezné el: ha rajta múlna, a Barátság híd nevet kapná.

  (…)

  Magyar Nemzet – Szabó Zs. László: Öt hidat ígértek, de öt év alatt egyetlen kapavágás sem történt

[nemzetinet]

Öt hidat ígértek, de öt év alatt egyetlen kapavágás sem történt

Utcai hangszórók éktelen harsogása visszhangzik mindenfelől Helemba takaros házai között. Előbb a magyar Hooligans együttes dala üvölt, majd egy nő teszi ugyanezt. Szlovákul kiabál. Az Ipoly túloldalán járunk, egy szinte kizárólag magyar ajkúak lakta 700 lelkes falucskában. – Innen nem vezet út sehova. Csak visszafelé, vagy a temetőbe – magyarázza az utcán a középkorú Csaba. – Nemcsak híd, de vezetékes gáz sincs a faluban. Gáz már nem kell, mert drága, de híd igen! – nyomatékosít.

A helembaiak és a folyó túloldalán fekvő ipolydamásdiak 17 éve küzdenek egy átkelőért. Az áradáskor valósággal megvaduló folyó akkor mosta el az ünnepeken a lakosok előtt is megnyitott katonai hidat. Ám hiába kötött kormányközi megállapodást 2012-ben Orbán Viktor Robert Fico szlovák miniszterelnökkel átkelők építésére, négy másik hídhoz hasonlóan egyelőre ez is csak kormányhatározatban létezik.

Az ipolydamásdi híd terveit – tudta meg lapunk – a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő (NIF) Zrt. készíti, pénz viszont még csak előkészítésre és tervezésre van – ez is súlyos milliókba kerül. Ám a megállapodás ellenére is bizonytalan, elkészülnek-e valaha az átkelők. Az Ipoly-völgyben tett utunkon az derült ki, ez inkább a szlovák félen múlik.

A Pest megyei Ipolydamásd polgármesterének, Rományik Ferencnek különösen szívügye a híd. 2000 óta már a hatodik hídterv készül, a korábbiak nem valósultak meg. A polgármesterről azt mondták, annyit talán csak Széchenyi István dolgozott hídért, mint ő. 2014-ben ugyanis az utolsó pillanatban ő járta ki a jogerős építési engedélyt az ötödik tervnek.

Egy pályázaton még pénzt is nyertek rá, mégsem jutottak aztán egyetlen kapavágásig sem: a szlovákiai Nyitra megye ugyanis kifarolt a projekt mögül, miután Milan Belica megyei elnök megalomániásnak minősítette az építményt. Még úgy is, hogy az ügyben Helembán tartott népszavazáson – az erős ellenkampány dacára – a szavazók 67 százaléka állt ki az átkelő mellett.

http://mno.hu/

Rományik Ferenc nem adta fel. Ezt a ciklust is az Ipoly-hídra tette fel. Azt mondja, be kell látni: ennek a szegény, nehezen megközelíthető, munkanélküliségtől sújtott térségnek ez az egyetlen kitörési lehetősége. Tudja maga is: az ország GDP-je nem ettől fog kilőni, de megélhetést és jobb életminőséget adhat a folyó két partján élőknek, emellett a turisták számára is átjárhatóvá tenné a Dunakanyart. Most az előzőnél egy jóval szerényebb méretű hidat álmodtak, ezen teherautók nem haladhatnak át. Jó hír viszont, hogy Belica most támogatja az elképzelést, sőt: a megye megegyezett egy helembai ingatlan kisajátításáról, amelyre a majdani híd jobb megközelíthetősége miatt van szükség. Ez egy szélső, sarki ház a folyó előtt, ahol most éles kanyart vesz az út. A tulajdonosa, Nikolett szerint pénzt kapnak, és másik házat is választhatnak az ingatlanért cserébe.

Az 1,8 milliárd forintos költségűre becsült, helyben – a polgármester után – Feri hídként emlegetett átkelő engedélyezési tervei már elkészültek, véleményezésük zajlik. A NIF érdeklődésünkre azt közölte, ezután az építési engedélyek beszerzése következik. A megvalósításra az Interreg Szlovákia–Magyarország együttműködési programból remélnek forrást. A pályázat benyújtásának határideje november 3.; aminek azért van jelentősége, mert másnap megyei választásokat tartanak Szlovákiában.

A helembaiak ezzel együtt is bizalmatlanok: attól tartanak, hogy a szlovák megyei vezetésnek a választás miatt lett fontos a beruházás. Az ipolydamásdi polgármester viszont abban bízik, hogy 2020-ra megépülhet az átkelő. Pont ott, ahol a pontonhíd állt. A parton még a villanyvezeték és a kapcsolószekrény is megvan. A polgármester a helyszínen azt is megmutatta, hol futna majd a tervezett kerékpárút. – Ha még arra is sikerülne uniós pénzt nyerni, Szobtól egészen Párkányig tekerhetnének a biciklisek – mondja, hozzátéve, az átkelőt nem magáról nevezné el: ha rajta múlna, a Barátság híd nevet kapná.

http://mno.hu/

A damásdi régi hídhely egyike annak a 47-nek, ahol a folyón – a későbbi magyar–szlovák határon és környékén – a század elején még átkelő volt. A trianoni döntéssel azonban az Ipolyból – amelynek völgye addig szervesen együtt fejlődött – 124 kilométeren szlovák határt csináltak, ezzel kettészakítva a kulturálisan, infrastrukturálisan és gazdaságilag is egymásra utalt térséget.

A régió újbóli összekapcsolása felé vezető fontos lépés volt a schengeni övezethez való csatlakozás, majd 2011-től az addigi két hazai átkelő Ráróspusztánál, egy évvel később pedig a Szécsényhez tartozó Pösténypusztánál bővült egy-egy híddal. Az azóta napirendre vett négy (Drégelypalánk–Ipolyhídvég, Balassagyarmat–Kóvár, Őrhalom–Ipolyvarbó, Hugyag–Szécsénykovácsi) átkelő helyzete a kormányhatározat dacára kevéssé biztató. A Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. válaszából például kiderül: a határ melletti zsákfalu, Hugyag hídjára egyelőre megrendelést sem kaptak az államtól. A hugyagiak és a határ túloldalán fekvő szécsénykovácsiak bizonyosan nem örülnek ennek, mivel közösen építenének ipari parkot, kutyatápüzemet. Így hiába áll még az egykori híd töltése, az a semmibe visz, s könnyen lehet, hogy sokat kell várni a két szomszédos falu összekötésére.

A másik három átkelő tervei viszont legalább már készülnek. A politikusok szerint vissza nem térő esély ez az Ipoly völgyében élőknek, vezetőknek, soha ilyen jó kapcsolat nem volt ugyanis a magyar és a szlovák kormány között. – Vagy most lesz híd, vagy soha – emelte ki a szlovák kormánykoalícióban lévő Híd – Most párt egyik képviselője egy ipolysági konferencián. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy – Magyarországgal ellentétben – az érintett szlovákiai utak fenntartói a megyék. És ha ott a magyarokkal kevéssé szimpatizál az elnök – mint a magyarellenes kirohanásairól ismert Besztercebánya megyét vezető Marian Kotleba –, még vontatottabban halad a hídverés. Így nem meglepő, hogy a NIF válaszai alapján úgy tűnik, mintha a magyar államnak volnának fontosabbak a projektek: hazánk vállalta ugyanis nemcsak a magyar oldali utak, hanem a hidak tervezését és a szintén súlyos százmilliókban mérhető díjait is. Kivitelezéskor viszont már mindkét ország a saját oldalán finanszírozza a költségeket fele-fele arányban.

A problémákat felismerő szlovákiai Híd – Most párt és a magyar külügy ezért igyekszik elérni, hogy az Ipoly-hidak ügye a megyéktől a szlovák közlekedési minisztériumhoz kerüljön. A két állam pénztárcája viszont ettől is csak olyan kicsire nyílna, amennyire feltétlenül szükséges. A hidak építési költségének jelentős részét a damásdihoz hasonlóan az Interreg Szlovákia–Magyarország programból fedeznék.

Mivel önmagában hídra pályázni nem lehetséges, a Nógrád megyei Drégelypalánkon a határ két oldalán lévő kisvállalkozások együttműködését és a munkavállalók mobilitását erősítő alprogramba illesztenék be a szomszédos Ipolyhídvéggel összekötő hidat. A két – egymástól alig egy kilométerre fekvő – falu között ma is élő a kapcsolat. Annak ellenére is, hogy Ipolyságon át jelenleg harminc kilométert kell kerülniük a helyieknek.

Csak a Nagykürtösi járásból naponta tíz busz ingázik Magyarországra, a dolgozók többsége a nagyoroszi lakókocsigyárba megy. De Drégelypalánk is sok hídvéginek ad munkát, például az egyik helyi lakatosüzemben. Ráadásul a két falu lakóit rokoni szálak is összekötik. Még a palánki polgármester, Dombai Gábor (Fidesz) nagyanyja is hídvégi; irodájában a folyó és vár túloldaláról festett látképe lóg a falon. A polgármester azt mondta a Magyar Nemzetnek, hogy az áhított pályázatot már megnyitották. Ők is olcsóbb és kisebb, mintegy 900 millió forintba kerülő hídban gondolkodnak. Még annak „árán” is, hogy az ártéren nem épül híd, így árvíz idején le kell majd zárni az átkelőt.

A bő 600 lakosú Ipolyhídvégen a régi átkelő pillére a polgármesteri hivatal kertjében ma is áll. Arról, hogy mit hozhatna az újjáépítése, a Híd – Most pártban politizáló polgármester, Lestyánszky Viktor beszélt. – A térség, a Nagykürtösi járás Szlovákia legszegényebb régiói közé tartozik. Marian Kotleba is érti, hogy szükség van a hídra, szóban támogatja is – fogalmazott. A több mint 600 lelkes falu első embere szerint viszont nem pusztán azt kell nézni, mennyibe kerül és mennyit spórolnának az emberek a benzinen. Azt mondja, Hídvég és Drégelypalánk – akárcsak a többi település, ahol az egykori hidak újjáépítésére várnak – egymásra van utalva. A Trianonban mesterségesen szétszakított Ipoly-völgy azóta is a döntés következményeit nyögi. Az elnéptelenedés, a leszakadás megállításában ugyanakkor eszköz lehet az átkelő, amely újra összekapcsolná azt, ami 1919 előtt összetartozott. Addig viszont még alighanem sokszor kiönt a nyáron olykor gyalog is átjárható, szeszélyes Ipoly. Ami uniós csatlakozás ide vagy oda, ma még elválaszt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.11.

Öt hidat ígértek, de öt év alatt egyetlen kapavágás sem történt a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Trianon a vonatablakból

Ha június 4. tájékán valaki nemzetközi vonaton utazik Szlovákiából Magyarországra a Párkány-Szob vonalon, az Ipolyt átszelő vasúti határhídra érve akaratlanul is az eszébe ötlik, hogy miként lehetett annak idején hajózható folyamnak nyilváníttatni a kis folyócskát?

Ha június 4. tájékán valaki nemzetközi vonaton utazik Szlovákiából Magyarországra a Párkány-Szob vonalon, az Ipolyt átszelő vasúti határhídra érve akaratlanul is az eszébe ötlik, hogy miként lehetett annak idején hajózható folyamnak nyilváníttatni a kis folyócskát? Mert ugye trianoni hazugság szülte hátár folyó az Ipoly! A vasúti átkelő-hídon rövid ideig veszteglő vonat ablakából kitekintve látni, hogy a mozdony már Magyarországon „pöfékel”, a szerelvény vagonjai pedig még Szlovákiában tanyáznak. És rövid a szerelvény!

  Nem egy széles folyó tehát az Ipoly, hajónak nyoma sincs, esetleg tutaj. Felmerül az emberben óhatatlanul az is, hogy volt-e a helyszínen terepszemle, vagy csak bemondásra nyilvánították hajózhatónak az Ipolyt?  Bizonyára volt, csak a kérdés csupán az, hogy a helembai borospincesor-látogatás vagy a “folyamon” fel-le úszkáló hajók megtekintése volt-e előbb? Hiszen még a vonatablakbók kihajolva is jól látni a 30 centis meder alját.

  Hajózható az Ipoly?

  Inkább csak csónakázható, de azt is csak módjával! Inkább csak a könnyű és a víz felszínén sikló kajakokkal merészeljen a sekély vízre menni az ember! De a mélyebb evezőcsapásokkal már óvatosan, nehogy felkavarja az iszapot! Egy hároméves kisgyerekek vidáman és nagyobb megerőltetés nélkül áthajítja az Ipolyon át a kavicsot Szlovákiából az anyaországba! Kis kavicscsempész!

  A rosszmájú hírek szerint most egy „folyamot” és határokat átívelő négysávos gyalogoshidat terveznek szerelmespároknak, biciklisávval, rollersávval. Csak késik a közbeszerzés!

  Télen kis túlzással nincs is szükség az Ipoly hídra,  az első talaj menti fagyoknál a folyó befagy húsvétig. Ettől rettegtek régebben a határőrök, hogy majd valaki csak úgy, gyalogosan átmegy a rokonokhoz, ők meg kergethetik. Melegebb évszakokban pedig a lassan épülő, készülő Ipoly hidat hosszúszárú  gumicsizmákkal lehet helyettesíteni. A nagyobb testű kutyák választhatnak: vagy átsétálnak, vagy könnyedén átugranak a víz felett. A sekély vízállású folyócskában csak kisebb testű halak élnek, a pecázás megengedett, a horgászat felesleges időpocsékolás. Persze, tudjuk, a jó levegő, a nyugalom helyettesít minden fogást és fogast!

  Egy helembai pincesor látogatást követőn valaki látott egy óriástestű harcsát, talán kettőt is. Másnaposan inkább már a sekély mederben megrekedt fatönknek tűnt. Ellenben, ha valaki  a gyorsvonat ablakából még a vasúti híd szlovák oldalán rosszalkodva kidob egy papírpoharat, az már a magyarországi oldalon esik vízbe. Nagy-Magyarországon ilyen fordulna elő!

  Senki se akarja megbántani az Ipoly-menti lakosokat folyójuk méltatlan lekicsinylésével, csak a határfolyóvá nyilvánításnak az okában merészelünk kételkedni, hogy milyen alapon vált „hajózhatóvá” az Ipoly?  Ilyen alapon akár az Érsekújvár határában csordogáló, csapadékosabb időben néha vízzel is megtelítődő Cergát csatorna is lehetett volna határfolyó, és lehet, hogy a régió ebben az esetben jobban járt volna.

  Az a szerencse, hogy mára már a határok jelképessé váltak! Az Ipoly két oldalán a part menti fák is felnőttek, ágaik a víz fölé hajolva átérnek egymáshoz, egymást ölelik….

  De akkor is!

  Száraz Dénes

Nyitókép: wikipedia.org