#kapusník csaba

[korkep-blog]

A Dal: Nehogy már egy román képviselje Magyarországot az Eurovízión!

Konklúzió: az erdélyiek nem magyarok, román állampolgárok, tehát románok. Ki nem számít még magyarnak? Esetleg Mátyás király, aki Kolozsváron született?

Nyitókép: youtube (reporofoto)

  Egy előző cikkemben, mely az “Én nem vagyok magyar?” címet viselte, azzal foglalkoztam, hogy még mindig vannak Magyarországon olyan állampolgárok, akik minket, határon túli magyarokat nem tekintenek a nemzet részének. Akkor finoman utaltam rá, hogy ezek az okoskodó, mindenkit kioktató, általában modortalan szenny-szóvívők még a kommunizmus visszamaradt melléktermékei, akik még ma is csak azt öklendezik vissza, amit Kádár papa bemagoltatott velük a legvidámabb barakk melegében.

  Az ominózus cikkemben a következő mondatokat találtam leírni: “Tisztában vagyok vele, hogy elenyésző kisebbség az, aki adózáshoz, állandó lakhelyhez meg állampolgársághoz köti a magyarságot.(…) Mára persze ez már megváltozott, a fiatal generáció már nagyon is tisztában van vele, mi végre is vagyunk ott, ahol vagyunk. Sőt, többen nagyobb magyarnak tartanak bennünket, hiszen mi nap, mint nap megharcolunk azért, ami nekik természetes.” Megkövetem kedves olvasóimat, úgy látszik: tévedtem.

  A hupikék közösségi oldal rengeteg témával szolgál a publicista számára, egy-egy nyilatkozat, interjú, pár elcsípett, de annál vérlázítóbb hozzászólás sokszor aranyat ér. Becsületszavamra, én nem vadászom az ilyen jellegű kommenteket, de folyton-folyvást beléjük botlom. Bár ne botlanék! Nem ingadozna annyit a vérnyomásom…

  Szombaton tartották A Dal 2019 elődöntőjét, mely során kiderült, hogy nem az erdélyi USNK együttes fogja képviselni Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon, melyet idén Izraelben rendeznek meg, mivel nem jött össze a továbbjutás. Ezt a fejleményt néhány hírportál meg is osztotta a közösségi oldalon, többek között a több mint félmilliós táborral rendelkező, Magyarországot népszerűsíteni hivatott Szeretlek Magyarország elnevezésű oldal is.

  Mit lehet ehhez a hírhez hozzáfűzni a kommentszekcióban? Gondoltam, az egyik oldal sajnálkozását fejezi ki, mert kiestek, a másik meg pont ennek örvend. Két oldal: akik szerint jó a zenéjük, illetve akik szerint nem. Nálunk viszont minden érmének három oldala van, két magyar is tud háromfelé húzni. Buldózerként jöttek a fanyalgók, akik elővették a magyarormétert, s rövid méricskélés után megállapították, hogy azért az mégse járja, hogy románok képviseljenek minket (t. i. magyarokat – K. Cs.) az Eurovízión. Nem az zenéjükkel volt a baj, az kit érdekel…

  S az előző írásomban vétett tévedésem itt lelhető fel, ugyanis a magyarságismeretből megbukott hozzászólók – szinte – mindegyikéről elmondható, hogy csak könyvekből ismeri a Kádár-kort.

  Örökítsük meg az utókornak az aranyköpéseket, jöjjenek a topkommentek:

  “Erdélyi csapat hogy képviselhetné Magyarországot? Most nem.azért de angol csapat se lephet fel francia színekben(Románia nem tiltja a kettős állampolgárságot. Honnan tudja, hogy nem rendelkeznek magyarral is? – K. Cs.)”

“Jobb lett volna ha maradt volna csángóba..:-)”

“Talán Romániát kéne nekik (képviselni – K. Cs.) !”

 “Legalább nem égetnek minket, magyarokat !”

“Ez egy dal volt? Továbbá román állampolgárok nem?”

 “Ideje lenne már feldolgozni, hogy az nem Magyarország! Már jó ideje Romániához tartozik 🙂 Ha fejen állnak és ugrálnak, akkor is Románia!”

  Konklúzió: az erdélyiek nem magyarok, román állampolgárok, tehát románok. Ki nem számít még magyarnak? Esetleg Mátyás király, aki Kolozsváron született? Hisz Kolozsvár ma – sajnos – Románia része. Ő még magyar? Vagy már nem az? A szlovákok már bejelentkeztek érte. Vihetik? Tamási Áron? Benedek Elek? Sütő András? Akikkel találkozhattok a magyarországi történelem- és irodalomkönyvek lapjain, ők mik voltak? Ti döntitek el?

  Ha focicsapatról, ételről, zenéről vagy bármiről van szó, mindenben és mindenhol vannak kedvenceim. Ez most sincs másképp. Az én liblingem a következő, fenti hozzászólás: angol csapat se léphet fel francia színekben.

  Hasonló megállapítást sokszor hallottam már olyan szlovák honfitársaimtól is, akik a szlovák-magyar nyelvhatár felett élnek, s csak fényképen láttak felvidéki magyart. Esetleg híradóban. Na, ők is pont azt hiszik, hogy égből pottyant magyarok vagyunk, véletlenül se őshonos kisebbség. Fogalmuk sincs arról, hogy hogyan kerültünk ide. Azt hiszik, valamikor átköltöztünk Magyarországról Szlovákiába, aztán csak úgy követelgetjük itt (ha követeljük egyáltalán) az autonómiát meg a nyelvi jogokat.

  Hallottam én már szlovák polgártársaimtól hajmeresztő analógiákat. Például: “Ha kimegy egy szlovák Londonba, nem várja el, hogy szlovákul beszéljenek vele a munkahelyén vagy a hivatalokban. Akkor ti mit akartok itt?” Tudatlanság a köbön, vitába szállni értelmetlen. De a kedvenc történetem az tizennyolc éves koromban játszódott le, amikor felutaztam Lévára átvenni a friss, ropogós “hajtásimat” (magyarországi olvasóink kedvéért: GKI). Léva ősi magyar város, bár ma a 10%-ot sem éri el a magyarok aránya.

  A környező falvakból azonban rengeteg magyar utazik nap mint nap a járási székhelyre – dolgozni, tanulni, bevásárolni stb. Mivel gyakran hallani magyar szót a városban, betérvén a rendőrségre magyarul kértem információt a recepción arról, melyik ajtó mögött vehetném át az igazolványomat. És ekkor jött a “hidegzuhany”…

  A recepción szolgálatot teljesítő rendőr elvörösödött képpel üvöltött, hogy mit képzelek én, hogy magyarul merek megszólani Léván, Budapesten rácsapnák (nem pont ezt a szót használta) az ajtót, ha szlovákul beszélne egy hivatalban – ja, ez teljesen ugyanaz, amikor Pesten annyi szlovák él, hogy az egy könyökömön meg tudnám számolni. Végül közölte, hogy nem árulja el, merre kell mennem, keressem meg. Mikor elindultam a lépcső felé, utánam böffentette, hogy nem arra. Szolgálunk és védünk! Kis felvidéki magyar abszurd.

  Na, de vissza az Eurovízióhoz, Magyarországra, mégiscsak az fáj jobban. Beismerem, előző cikkemben tévedtem, van még mit tenni a tévhitek, rossz illúziók eloszlatása érdekében. Ki kell gyomlálni minden csökevényes, kommunista berögződést. Csak azért, nehogy szó érje a ház elejét, hogy most miért írtam hasonló témában cikket: most egy megoldással is előállok. Orbán Viktor vasárnapi évértékelőjében többek között bejelentette, hogy a magyar diákok a 9. és a 11. évfolyamot követő nyáron lehetőséget kapnak kétszer két hetes külföldi nyelvtanfolyamra, amit az állam finanszíroz.

  Jó ötlet, le vagyunk maradva idegennyelv-ismeret terén. Én kibővíteném még azzal, hogy minden tanulónak legalább kétszer két hét magyarság-tanfolyam is járjon valamelyik elszakított országrészben, hogy kiirtsuk a téves hiedelmeket, s végre mindenki megtanulja: mi is magyarok vagyunk!

  Kapusník Csaba

[nemzetinet]

Tényleg csak most vesszük észre, hogy szeméttel etetnek minket?

A napokban hatalmas felháborodást keltett a hír – hozzáteszem teljesen jogosan –, miszerint “beteg állatok” beteg állatokat vágtak az éj leple alatt, hogy húsukat másnap (remélem) gyanútlan vállalatoknál ��rtékesítsék, adják tovább. Aztán a dögökből és dögrováson lévő szarvasmarhákból származó húskészítmények iskolások és óvodások asztalára került. Akik gyanútlanul és jóízűen el is fogyasztották azt. Elsőre fel sem kaptam a fejem a hírre, hiszen az élelmiszermutyi virágkorát éli napjainkban, milliárdos biznisz, gyakran hallani hasonló esetekről.

Én valahogy eddig is szkeptikusan álltam hozzá a lengyel húshoz meg a brazil csirkemájhoz. Most újra kiderült egy eset a ki tudja megmondani, mennyi közül. Ennek ellenére természetesen ez önmagában is felháborító, viszont van itt még valami. Vannak ennél sokkal általánosabb, gyakoribb, kártékonyabb átverések is élelmiszerügyben, melyek nagyrészt teljesen legálisan folynak szerte a világban. Ezek a minden szeméttel telepakolt élelmiszerek, félkész termékek, konyhai alapanyagok, amik ellen szintén jó lenne felvenni a kesztyűt.

A boltok polcain roskadozó szemét-élelmiszer már a szépirodalmat is megihlette. Ekképpen ír Fehér Béla a Mambó ungaréze című gasztronovellájában a jelenségről:

Nagyon frappáns befejezés, de amint belegondol az ember, hogy ezt valaki meg is eszi, egyből leolvad az arcáról a mosoly. Meg hát a nagyi is sok magyaros gulyást főzött hétvégenként, de valahogy a maltrodextrin meg az izoeszkorbin nálunk kimaradt. Még egy-két más összetevővel együtt.

Ezek után csodálkozunk azon, hogy az negatív egészségügyi statisztikák örök dobogósai vagyunk, hogy évről évre több a rákbeteg, az érrendszeri beteg és még folytatható a sor. Ne sajnáljuk magunktól a minőségi élelmiszert, ami nem is mindig drágább. Már régóta igyekszem olyan élelmiszert vásárolni, amihez előállítása során nem kevernek mindenféle adalékanyagokat. Sokszor nem is értem, minek a konzervekbe, befőttekbe például tartósítószer, ha ezek sterilizálás és légmentesítés segítségével egyszerűen tartósíthatók. Az, hogy szárazkekszben meg kenyérben mit keres ez az anyag, pláne érthetetlen.

Sokan úgy vélik, majd akkor vásárolnak minőségi, egészségesebb élelmiszert, ha majd olcsóbban lehet hozzájutni. Inkább megveszik a 20 centtel olcsóbb terméket, mondván: sok húsz centes sokra megy. Én meg azt mondom, inkább megveszem a drágább árut (nem azért, mert milliomos vagyok, hisz nem vagyok az), mert ellenkező esetben pár év vagy évtized múlva úgyis kamatostul fogom lecsengetni a megspórolt összeget valamelyik gyógyszertárban. Rosszabb esetben a temetkezési vállalatnál. “Táplálékod legyen az orvosságod, orvosság legyen a táplálékod” – vallotta Hippokratész.

Mi lehet a megoldás, hogyan lehet elkerülni az egészségtelen, tartósítószerrel, színezékekkel, le��rhatatlan nevű összetevőkkel előállított “élelmiszereket”, az agyonpermetezett, ki tudja milyen egyéb kémiai anyagokkal kezelt zöldséget és gyümölcsöt? Nem vagyok naiv, természetesen nagyon jól tudom, hogy teljesen nem lehet kiiktatni az étrendünkből, hiszen Szlovákiában nem terem minden fán banán vagy kókuszdió. Az első és legfontosabb teendő a tudatos vásárlás, minden esetben el kell olvasni az adott áru összetevőit, olyan terméket választani, ami nem tartalmaz (annyi) káros anyagot – ennyit minimum megér az egészségünk.

Továbbá: ha van kertünk, ne féljünk megművelni, nincs megbízhatóbb a saját termesztésű háztáji gyümölcsnél és zöldségnél. (Sokan elégedetten majszolják a multinál vásárolt gyümölcsöt este a TV előtt azt gondolva, hogy most aztán tettem az egészségemért, pedig a reklámmal ellentétben az se nem friss, se nem egészséges – a fent említett okokból kifolyólag.) Amit elő tudnunk állítani saját magunk, azt ne vásároljuk meg. Nem szégyen újra elsajátítani a befőtt készítés tudományát sem. Viszont, ha nincs kertünk, mert panellakók vagyunk, irány a helyi termelői piac, vagy a legközelebbi családi gazdálkodó – a jól ismert szlogen mentén: helyit eszem, helyinél veszem, mert helyin az eszem. Ne feledd: az vagy, amit megeszel.

Kapusník Csaba

Tényleg csak most vesszük észre, hogy szeméttel etetnek minket? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Programajánló a Lévai járásból

Ismét érdekes programok várják az érdeklődőket a Lévai járásban

Nyitókép: körkép.sk/kpa

  Az ipolysági 27. Szent Imre cserkészcsapat február 9-én toborzást tart a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola éttermében. A résztvevők a délután folyamán megismerkedhetnek a cserkészet történetével, céljaival, egész éves programjaival. Ha szereted a táborozást, a természetet vagy a métát, akkor mindenképp a cserkészek közt a helyed!

    Február 10-én Esküvő kiállítás Ipolyságon a Pepita Wedding szervezésében. Zenekarok, vőfélyek, virágkötők és minden, ami esküvő. Helyszín: a Városháza színházterme.

    A lévai Revicky Társulás sok szeretettel vár mindenkit február 13-án Karaffa Attila “Felvidéki szemmel” c. fotókiállításának megnyitójára. Helyszín: Revicky Ház.

    Az Ipolysági Művészeti Alapiskola kiállítása még február 15-ig megtekinthető a Simonyi Lajos Galériában.

    Összeállította Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Tényleg csak most vesszük észre, hogy szeméttel etetnek minket?

Mi lehet a megoldás, hogyan lehet elkerülni az egészségtelen, tartósítószerrel, színezékekkel, leírhatatlan nevű összetevőkkel előállított “élelmiszereket”, az agyonpermetezett, ki tudja milyen egyéb kémiai anyagokkal kezelt zöldséget és gyümölcsöt? Nem vagyok naiv…

A napokban hatalmas felháborodást keltett a hír – hozzáteszem teljesen jogosan –, miszerint “beteg állatok” beteg állatokat vágtak az éj leple alatt, hogy húsukat másnap (remélem) gyanútlan vállalatoknál értékesítsék, adják tovább. Aztán a dögökből és dögrováson lévő szarvasmarhákból származó húskészítmények iskolások és óvodások asztalára került. Akik gyanútlanul és jóízűen el is fogyasztották azt. Elsőre fel sem kaptam a fejem a hírre, hiszen az élelmiszermutyi virágkorát éli napjainkban, milliárdos biznisz, gyakran hallani hasonló esetekről.

  Én valahogy eddig is szkeptikusan álltam hozzá a lengyel húshoz meg a brazil csirkemájhoz. Most újra kiderült egy eset a ki tudja megmondani, mennyi közül. Ennek ellenére természetesen ez önmagában is felháborító, viszont van itt még valami. Vannak ennél sokkal általánosabb, gyakoribb, kártékonyabb átverések is élelmiszerügyben, melyek nagyrészt teljesen legálisan folynak szerte a világban. Ezek a minden szeméttel telepakolt élelmiszerek, félkész termékek, konyhai alapanyagok, amik ellen szintén jó lenne felvenni a kesztyűt.

  A boltok polcain roskadozó szemét-élelmiszer már a szépirodalmat is megihlette. Ekképpen ír Fehér Béla a Mambó ungaréze című gasztronovellájában a jelenségről:

  “Elmélyülve a kérdésben, tanulmányoztam a lengyel konzervgyárak kínálatát, bizony a magyar konyha több jeles képviselőjét is felfedeztem. (…) Ezek után lássuk a wegierski gulasz összetételét, hátha hasznát veszi az utókor. Íme: víz, zöldségek, fűszerek, só, cukor, marhahús, savasságszabályozó, aroma, festék, paprikakivonat, sütőporkivonat, glukóz, citromsav, ecetsav, olajstabilizátorok, laktózszérum, cukordextróz, maltrodextrin, foszfátstabilizálók, nátrium antioxidáns izoeszkorbin, glutén, laktóz, tejproteinek, E 1422 (térfogatnövelő), E 621 nátrium-glutamát, E 412 taraőrlemény, E 415 xantángumi, E 407 karragén, azaz gyöngyzuzmó, és E 508, azaz kálium-klorid. Fáradt olaj és madárszar, gondolom, azért nincs benne, mert esetleg javítana rajta.”

  Nagyon frappáns befejezés, de amint belegondol az ember, hogy ezt valaki meg is eszi, egyből leolvad az arcáról a mosoly. Meg hát a nagyi is sok magyaros gulyást főzött hétvégenként, de valahogy a maltrodextrin meg az izoeszkorbin nálunk kimaradt. Még egy-két más összetevővel együtt.

  Ezek után csodálkozunk azon, hogy az negatív egészségügyi statisztikák örök dobogósai vagyunk, hogy évről évre több a rákbeteg, az érrendszeri beteg és még folytatható a sor. Ne sajnáljuk magunktól a minőségi élelmiszert, ami nem is mindig drágább. Már régóta igyekszem olyan élelmiszert vásárolni, amihez előállítása során nem kevernek mindenféle adalékanyagokat. Sokszor nem is értem, minek a konzervekbe, befőttekbe például tartósítószer, ha ezek sterilizálás és légmentesítés segítségével egyszerűen tartósíthatók. Az, hogy szárazkekszben meg kenyérben mit keres ez az anyag, pláne érthetetlen.

  Sokan úgy vélik, majd akkor vásárolnak minőségi, egészségesebb élelmiszert, ha majd olcsóbban lehet hozzájutni. Inkább megveszik a 20 centtel olcsóbb terméket, mondván: sok húsz centes sokra megy. Én meg azt mondom, inkább megveszem a drágább árut (nem azért, mert milliomos vagyok, hisz nem vagyok az), mert ellenkező esetben pár év vagy évtized múlva úgyis kamatostul fogom lecsengetni a megspórolt összeget valamelyik gyógyszertárban. Rosszabb esetben a temetkezési vállalatnál. “Táplálékod legyen az orvosságod, orvosság legyen a táplálékod” – vallotta Hippokratész.

  Mi lehet a megoldás, hogyan lehet elkerülni az egészségtelen, tartósítószerrel, színezékekkel, leírhatatlan nevű összetevőkkel előállított “élelmiszereket”, az agyonpermetezett, ki tudja milyen egyéb kémiai anyagokkal kezelt zöldséget és gyümölcsöt? Nem vagyok naiv, természetesen nagyon jól tudom, hogy teljesen nem lehet kiiktatni az étrendünkből, hiszen Szlovákiában nem terem minden fán banán vagy kókuszdió. Az első és legfontosabb teendő a tudatos vásárlás, minden esetben el kell olvasni az adott áru összetevőit, olyan terméket választani, ami nem tartalmaz (annyi) káros anyagot – ennyit minimum megér az egészségünk.

  Továbbá: ha van kertünk, ne féljünk megművelni, nincs megbízhatóbb a saját termesztésű háztáji gyümölcsnél és zöldségnél. (Sokan elégedetten majszolják a multinál vásárolt gyümölcsöt este a TV előtt azt gondolva, hogy most aztán tettem az egészségemért, pedig a reklámmal ellentétben az se nem friss, se nem egészséges – a fent említett okokból kifolyólag.) Amit elő tudnunk állítani saját magunk, azt ne vásároljuk meg. Nem szégyen újra elsajátítani a befőtt készítés tudományát sem. Viszont, ha nincs kertünk, mert panellakók vagyunk, irány a helyi termelői piac, vagy a legközelebbi családi gazdálkodó – a jól ismert szlogen mentén: helyit eszem, helyinél veszem, mert helyin az eszem. Ne feledd: az vagy, amit megeszel.

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

100 éve vették birtokba a csehek Ipolyság városát

A cseh katonai behívók kézhezvétele után több fiatal átszökött a magyar oldalra, ugyanis nem akartak magyarok ellen harcolni.

Nyitókép: Az ipolysági Ipoly-híd 1925-ben (sahy.sk)

  1918 októberében már teljesen világossá vált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztes oldalon fejezi be az 1. világháborút. Ezen felbuzdulva a délszlávok és a csehek nemzeti tanácsokat alakítottak, és sorra mondták ki a Monarchiától való elszakadásukat. Cseh politikusok október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaság megalakulását, 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács is kinyilatkoztatta, hogy a szlovákok a cseh-szlovák nemzet részeként egy közös csehszlovák államban kívánnak élni.

  Az őszirózsás forradalom október 31-én kikényszerítette Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését. A Károlyi-kormány a háború után kialakult anarchia és fosztogatások megfékezése érdekében létrehozta a nemzetőrséget, mely a rendvédelem legfontosabb országos szerve lett. 1918 novemberében Ipolyságon is megalakult a nemzetőrség, parancsnoka Kürthy Ernő huszárszázados, helyettese dr. Salkovszky Jenő tartalékos hadnagy, ipolysági ügyvéd lett. A Vármegyeháza (ma Városháza) előtt tartott eskütételen öt szakaszra osztott, egy századot kitevő nemzetőr tette le a szolgálati esküt.

  Az régi Városháza Ipolyságon, ma egyházi iskola (sahy.sk)

  A cseh légiósok először 1919-én próbálták megvetni lábukat Ipolyságon, de a Csata felől vonattal érkező csapatokkal Salkovszky közölte, hogy az Ipoly folyó túloldalán vannak, ezért átlépték a demarkációs vonalat. A parancsnok utasítására visszavonultak Párkány felé, másnap, január 20-án Gyerk felől, gyalogosan közelítették meg a várost.

  ˮA legionisták bevonulására sokan voltak kíváncsiak, és megcsodálták a szokatlan egyenruhás sereget. Abban az időben a város határa északról a mai államrendőrségnél és a szovjet emlékműnél volt. A rendőrséggel szemben, a Petőfi utca sarkán már akkor is állt egy jól menő vendéglő. Itt borozgattak néhányan, köztük Spitzer Vilmos tartalékos hadnagy, a zsidó iskola igazgatójának fia is, aki a kitódult tömeggel ment megnézni a katonai bevonulást. A cigányzene hangjai mellet köszöntötte őket, mire a parancsnok megköszönte a szíves fogadtatást, mivel azt hitte, az ő fogadtatásukra készítették az ipolyságiak a zenés műsortˮ

  – írja tanulmányában Danis Ferenc a csehek bevonulása kapcsán.

  Az Ipoly jobb oldalát a cseh katonai erők fokozatosan megszállták, parancsnokságuk az akkori Városháza (ma Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola) épületében rendezkedett be. A folyó bal partja, a Homok városrész a Magyar Népköztársaság irányítása alatt maradt. Január 20-ával a városi Nemzetőrség megszűnt, a magyar oldalon a rétsági székhelyű, Pálmay Ernő irányítása alatt működő, ún. Pálmay-csoport tartotta fenn a rendet.

  A Homokot a városközponttal összekötő Ipoly-híd két oldalán állandó őrség ellenőrizte az átjárást, mígnem március 1-jén a cseh katonák el nem barikádozták a hidat, ezzel akadályozva az átjárást. Még az akkoriban a híd közepén helyet foglaló Nepumuki Szent János szobrot is maguk felé fordították, nehogy az ellenségnek hozzon szerencsét a folyók és hidak védőszentje.

  Az elkövetkező napokban egyre duzzadt a Pálmay-csoport létszáma, a cseh katonai behívók kézhezvétele után több fiatal átszökött a magyar oldalra, ugyanis nem akartak magyarok ellen harcolni. A Garbai Sándor vezette Forradalmi Kormányzótanács megbízottakat küldött Pálmayhoz. Garbaiék azt szerették volna elérni, hogy a csoport csatlakozzon hozzájuk, Pálmay azonban ezt határozottan visszautasította. A bosszú nem maradt el, több tisztet és sorkatonát letartóztattak, hozzátartozóikkal együtt.

  1919 április 17-én megindult a román támadás Magyarország ellen, majd a hónap végén megindult a csehszlovák offenzíva is. Az újonnan kinevezett vezérkari főnök, Stromfeld Aurél átszervezte a vörös hadsereget, és megindította az ellentámadást. Május első napjaiban Ipolyságon is felgyorsultak az események, a magyar oldalon körülbelül ezer jól felszerelt katona várt parancsra.

  A csehszlovákok által kinevezett zsupán, Vendelín Sahulčík egyre kétségbeesettebb kérésére május 29-én éjszaka megérkezett az erősítés – körülbelül 80 katona öszvérekkel és pár gépfegyverrel. Még ezen az éjszakán fegyverropogás zavarta meg az Ipoly-völgy csöndjét. Az ipolyhídvégi és ipolysági ütközet során a Pálmay-csoport csatlakozott a magyar vöröskatonákhoz, majd átkelve az Ipolyon megkezdődött a harc a városért. A városvédők az Őrhegyen és a Kálvárián rendezkedtek be a védelemre, géppuskatűzzel próbálták megakadályozni a magyar katonák átkelését az Ipolyon.

  A cseh légiósok másnap kora délutánig tudták tartani a magyarok által körbezárt várost, az öt órán át tartó harcot követően a csehek megkezdték a kivonulás Túr irányába, így másnap, május 30-án, pünkösd vasárnapján a magyar csapatok – rövid időre bár – visszaszerezték az egykori honti megyeszékhelyet.

  A magyar katonák síremlékei. Kép: A szerző felvétele

  A magyar katonák emlékműve. Kép: A szerző felvétele

  Mindkét oldalon emberéleteket követeltek a harcok, a sok sérült mellett 71 katona vesztette életét a magyar oldalon, a csehek ennél kevesebb embert veszítettek. A civil áldozatok száma 22 fő. A vöröskatonákat az ipolysági köztemetőben, a főbejárattól balra helyezték örök nyugalomra.  A sírjaiktól pár méterre található, 2019-ben felavatott emlékmű őrzi a harcokban elesettek emlékét. A magyar katonák sírhalmaitól nem messze található a – szintén elhanyagolt – vaskerítéssel körbevett cseh áldozatok sírjai is.

  Az elesett cseh légiósok síremlékei és emlékműve. Kép: A szerző felvétele

  A Vörös Hadsereg sikeresen verte vissza a csehszlovák támadást. Ekkor a békekonferencia elnöke, Clemenceau jegyzékben azt ígérte, ha a Vörös Hadsereg visszavonul az északi területekről, akkor a románok visszavonulnak a Tiszától. A tanácskormány elfogadta az ultimátumot, végül le is mondott, vezetői elmenekültek az országból. Az antant – nem először – megszegte ígéretét, szabad kezet adott a román csapatoknak, akik elfoglalták az ország keleti felét, végül a fővárost, Budapestet is.

  Az emlékmű az ipolysági művésznő, Kutak Adrienn alkotása. Kép: A szerző felvétele

  Ezek után Ipolyságot újra kettészelte a demarkációs vonal, ám még mindig volt mit veszíteni. A trianoni békediktátum a Homok városrészt is Csehszlovákiának ítélte, így került a város egésze idegen uralom alá.

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Pápalátogatás Csíksomlyón: Amikor a magyar zászlótengert felváltja a román

Ne legyen kétségünk azonban afelől, hogy a pápai látogatás idején nagyon fog rá ügyelni a román hatalom, hogy a magyar trikolór, a székely zászló ne bontsa meg az oláh harmóniát

Nyitókép: Körkép.sk

  A csíksomlyói búcsújárás hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben kérte a híveket, hogy nyújtsanak segítséget a ferences templom építésében. Az erdélyi katolikusok egy legendához kötik kialakulását, mely szerint 1567-ben János Zsigmond, erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkba, de vereséget szenvedett. A helyiek a győzelmet Szűz Máriának ajánlották, akihez az asszonyok, gyermekek imádkoztak segítségért csíksomlyói templomban.

  A zarándokhely mára az összmagyarság egyik féltve őrzött kincse, mely a mai hitetlen, elanyagiasodott világban nyújt szellemi-lelki feltöltődést az oda látogató zarándok számára. Erejét és jelentőségét jól mutatja, hogy pünkösd idején magyarok százezrei indulnak útnak a Napbaöltözött Asszony hívására. A búcsú már évekkel ezelőtt kinőtte a Kárpát-medencét, hiszen mára nem csak felvidéki, vajdasági vagy őrvidéki magyarokkal futhatunk össze a Kis- és Nagysomlyó-hegy közti nyeregben, de dél-amerikai és ausztráliai magyarok is itt keresik évtizedek alatt megtépázott, de el nem veszett gyökereiket.

  A napokban jelentette be a román elnöki hivatal, hogy május végén Ferenc pápa Romániába látogat. A római katolikus egyházfő három napig tartó romániai tartózkodása idején ellátogat Bukarestbe, Jászvásárra, Balázsfalvára és Csíksomlyóra is. A hír felbukkanásával egy időben megkezdődtek a konspirációk arról, hogy a hagyományos csíksomlyói pünkösdi búcsút a látogatáshoz kellene-e igazítani vagy sem. Végül a csíksomlyói ferencesek tettek pontot a találgatások végére, a búcsú június 7. és 10. között tarják.

  Az természetesen mindenképpen örömhír, ha az egyházfő Közép-Európába látogat. A pápának nemcsak joga, de kötelessége is, hogy időnként személyesen is találkozzon Krisztus követőivel, hiszen a keresztény nemzetek számára egy ilyen látogatás már önmagában lélekemelő, reményt adó pillanat. Jelen írásnak sem az a célja, hogy Ferenc pápa csíksomlyói látogatása felett keseregjek, hisz aligha érheti ennél nagyobb megtiszteltetés 2019-ben nemzetünket, székely testvéreinket.

  Csíksomlyó Románia középén, az ország szívében található. A szabadtéri szentmisék alkalmával ez a szakrális tér, az egész hegyoldal piros-fehér-zöld színekbe öltözik. Felemelő érzés a magyar és székely zászlók tengerében részt venni az ünnepi szentmisén. Ezt az élményt átélni ezen a tiszta, még meg nem gyalázott, meg nem szentségtelenített helyen páratlan érzés. Remélem, ez nem fog megváltozni a jövőben sem.

  Ne legyen kétségünk azonban afelől, hogy a pápai látogatás idején nagyon fog rá ügyelni a román hatalom, hogy a magyar trikolór, a székely zászló ne bontsa meg az oláh harmóniát. A magyar zászlótengert – ha pár napra is – felváltja a román.  Már száz éves a hagyománya annak, hogy a románok rátelepednek mindenre, ami erdélyi és magyar. Így vesztettük el az egykor magyar Párizsként ismert Nagyváradot, Mátyás király Kolozsvárát, tulajdonképpen Erdélyt, minden kincsével együtt.

  Üzenem az enyveskezűeknek: El a kezekkel Csíksomlyótól!

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Helyreigazítás Milan Krajniak helyett

A cinikus koholmány után természetesen felvettük a kapcsolatot Milan Krajniakkal és számon kértük tőle az emberek félretájékoztatását és a hamis történelmi illúziók népszerűsítését.

Nyitókép: Milan Krajniak (aktuality.sk)

  Még december utolsó napjaiban jelent meg egy írás a Postoj.sk blogján, amelyben a szlovák nemzet ezeréves múltjáról, történelmi nagyjairól és történelemformáló cselekedeteiről értekezik a szerző. Ha az ominózus firkálmány gondolatait a sarki kocsma cigarettafüstös félhomályában egy életével elégedetlen, saját lelki világát történelmi mítoszokkal ápolgató lumpenproli hangoztatja két kisfröccs között, az ellen nem emelhetnénk panaszt.  Ez végül is a szlovákiai kocsmakultúra része, ahogy az éppen aktuális rendszer folytonos szidalmazása is az.

  Más megvilágításba helyezi a történteket, hogy ez a fércmunka nem más, mint a Sme Rodina frakcióvezetőjének, Milan Krajniaknak a műve, aki nem mellesleg az előbb említett párt köztársaságielnök-jelöltje is egyben. Eszmefuttatásának olvasása közben és értelmezése után nem tudtam eldönteni, hogy vajon meghekkelték-e az elnökjelölt úr oldalát, vagy netán Ján Slota nyomdokaiba lépve új alapokra helyezi éppen politikáját. Jóhiszemű ember lévén úgy gondoltam, várok pár napot, hetet, biztosan érkezni fog a helyreigazítás, magyarázkodás. Ha a cikk április 1-jén jelent volna meg, vagy egy tündérmeseíró pályázatra készült volna, akkor semmi kivetni valóm nem lenne. De csalódnom kellett. Ez a huszadik századi szlovák valóság, az emberek hülyítése, megtévesztése felsőfokon.

  Ha már Krajniak nem vette a fáradtságot, hogy hathatósan áttanulmányozza, megismerje saját népe történetét, segítőkész ember lévén elvégzem a helyreigazításokat helyette – a teljesség igénye nélkül, ugyanis nem kisregényre vállalkoztam. Lássuk az állításokat:

  Krajniak: A szlovák nemesség támogatása nélkül István sosem lett volna király. Sőt az a Magyarország sem alakulhatott volna meg, amelyben Szlovákia és mi, szlovákok 800 éven át egyenértékű államalkotó elemek voltunk.

  Ezzel szemben az igazság az, hogy István király korában nemhogy szlovák nemesség, de szlovák nemzet sem létezett. A Magyar Királyságban élő szlovákok létezésük hiányában nem lehettek államalkotó nemzet, viszont az országban élő szlávok mindenképp azok voltak. Szlovákia teljesen értelmezhetetlen ebben a kontextusban, hiszen jóval az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után keletkezett. Téves megállapítás az is, hogy a szlovákok nélkül nem lett volna Magyar Királyság, ugyanis ez pont fordítva igaz. Ha nincs Magyar Királyság, nem választja el határ a szlovákok őseit a lengyelektől és a morváktól, így aligha léteznének ma. Amennyiben akkor nem váltak volna el nyugati szláv testvéreiktől, mára valószínűleg vagy a cseh, vagy a lengyel nemzet részét képeznék. Tehát: Magyarországnak köszönhetik a puszta létüket is (hozzáteszem, ez csak az én hipotézisem).

  Krajniak: Pozsony kétszer olyan hosszú ideig volt Magyarország fővárosa, mint Budapest, emellett Pozsonyban kétszer annyi királyt koronáztak meg, mint Budapesten. 

  Milan Krajniak. Kép: aktuality.sk

  Ezzel az állítással – gondolom – a királyság szlovák központúságát szeretné bizonyítani a szerző. Csakhogy Pozsony a királyi koronázások idején német-magyar többségű volt, mai arculatát csak Csehszlovákia megalakulása után – az erős szlovákosítás, illetve ki- és betelepítések hatására – nyerte el. Ráadásul Pozsony előbb volt Pozsony vagy Pressburg, mint Bratislava.

  Krajniak: A Vajk keresztnévnek kétféle eredete van. Az egyik verzió szerint a török „bay“ szóból ered, melynek jelentése „úr, hős“. A másik verzió szerint a Vajk a szlovák Viačeslav keresztnév rövidített változata. A Viačeslav görög változata Stefanos, és Vajk a keresztség során éppen az István (Štefan) nevet választotta.

  Krajniak hibásan vonja le messzemenő következtetéseit egy keresztnév eredetéből, hiszen nem gondolhatja komolyan, hogy a Norbert és Ottó nevű ismerőseink egytől egyik germánok lennének. Szüleim zsidó eredetű utónevet kaptak a keresztvíz alatt, mégsem vagyok körülmetélve.

  Krajniak: Géza halála után István ellen fellázadtak a dunántúli pogány magyar fejedelmek. István ekkor tette meg élete legfontosabb stratégiai lépését: ismét visszatért szlovák földre, pontosabban Nyitrára, ahol hatalmi szempontból a szlovák nemesség két fő képviselőjére, Hontra (Hunt) és Pázmányra (Poznan) támaszkodott.

  A valóság ezzel szemben az, hogy Nyitra akkor még nem volt szlovák föld (sokak szerint ma sem az), már csak a feljebb boncolgatott okok miatt sem. Hont és Pázmány ezért szlovák nem lehetett, de a köztársaságielnök-jelölt úr legnagyobb bánatára még szlávnak sem nevezhetőek. És ez most nem is szlovák-magyar vita tárgya, hiszen a két említett lovag német származású volt, Svábföldről érkeztek Magyarországra. A középkori nemzetfelfogás szerint viszont magyar nemesnek nevezhetőek, ugyanis minden nemes a Natio Hungarica részét képezte.

  Krajniak: Magyarország történelme során Szlovákia a királyság legfontosabb gazdasági és hatalmi elemét képezte.

  Szlovákia nem lehetett ebben az időben Magyarország (eredeti nyelven Uhorsko) legfontosabb gazdasági és hatalmi eleme, mivel nem létezett.

  Krajniak: István uralkodása alatt több új püspökséget alapítottak, emellett megerősítette Szlovákiának a nyugati, keresztény civilizációhoz való tartozását.

  Ezzel szemben a helyes megfogalmazás a következőképpen néz ki: István uralkodása alatt több új püspökséget alapítottak, emellett megerősítette a Magyar Királyság nyugati, keresztény civilizációhoz való tartozását.

  Krajniak:  István gondoskodott arról, hogy a szlovák őseink az állam egyenlő értékű részeseinek érezzék magukat Magyarországon. Ezért hivatalos nyelvként bevezette a latint.

  Milan Krajniak. Kép: Milan Krajniak Facebook-oldala

  Az igazság ezzel szemben az, hogy azért volt a latin a hivatalos nyelv, mert a korabeli Európában az írásbeliség nyelve, illetve a közvetítőnyelv a latin volt. Érdekes lenne, ha Szlovákiában a szlovákot leváltaná az angol, hogy a magyarok is jobban otthon érezzék magukat.

  Ezek után csodálkozunk azon, hogy az internet népét az háborítja fel, hogy mit keres Marika Gombitová a 10 legnagyobb szlovák között.  Holott ő legalább szlovák – ha nem is a legnagyobb -, ellentétben Mária Teréziával, Mátyás királlyal, Mednyánszky Lászlóval vagy Csák Mátéval.

  Véleményem szerint az előbb felsorolt és helyreigazított állítások tartalmazták a legsúlyosabb tévedéseket, melyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Krajniak gondolatmente azonban felvet még egy-két kérdést.

  Az első érdekesség ebben a történelemszemléletben az önellentmondás, ami nem csak a frakcióvezető úrra jellemző, hanem a szlovákság egy jelentős részére is. Tudniillik úgy kardoskodnak az Uhorsko, mint egy nem magyar vezetésű és alapítású közös állam fantazmagóriája mellett, hogy másnap az 1000 éves együttélésre hányingerrel néznek vissza. Úgy büszkék az ő Uhorskojukra, hogy közben ódzkodnak Mária Terézia pozsonyi, Árpád vezér dévényi szobrának vagy a Zobor-hegyi Millenniumi emlékmű teljes pompájában való visszaállításának puszta gondolatától is. Pedig ez is mind Uhorsko (sic!) történelme. El kellene dönteni, hogy ez az ezer év ebben az államban büszkeség vagy megtagadni való tévedés volt-e csupán.

  Ha mélyére nézünk a dolgoknak, nyilvánvalóvá válik, hogy Krajniak mi végre is állt elő ezzel a minden történelmi alapot, tényeket nélkülöző írással. A válasz egyszerű. Látva, hogy Bugár és a többiek ezerrel ráfordultak már a köztársaságielnök-választás kampányára, nem látott más megoldást a behozhatatlannak tűnő hátrány lefaragására, mint bevetni régen jól bevált módszert: rájátszani a szlovák nacionalista érzelmekre. Hatásos recept: a Sme Rodina szavazótábora mellé egy csepp az SNS-től, két csepp Kotlebáéktól. Általában működni szokott, meglátjuk most mire lesz elég. De az örök adu, a magyar kártya még nincs az asztalon. Bízom benne, hogy a kampány során nem rajtunk, felvidéki magyarokon fog (ismét) csattani az ostor.

  A cinikus koholmány után természetesen felvettük a kapcsolatot Milan Krajniakkal és számon kértük tőle az emberek félretájékoztatását és a hamis történelmi illúziók népszerűsítését. Semmitmondó – lózungokkal teli – válaszában szó szerint így fogalmazott: „Talán megbocsájtják nekem, hogy nem mindenben értünk egyet. A lényeg egyébként is az, hogy segítsük Szlovákia állampolgárait“. Magyarán, pontosan tisztában van azzal, hogy számára most a cél szentesíti az eszközt, és kampányidőszakban minden megengedett. A hangulatkeltés, a  történelemhamisítás és az emberek lebutítása is. (szerk. megj: Király Zsolt)

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Az államilag támogatott történelemhamisítás gyümölcse beérett

Míg Magyarországon ezek a mesék csupán egy szubkultúra vágyait hivatottak kielégíteni, addig Szlovákiában ugyanez az állam jóváhagyásával és hathatós támogatásával történik.

Nyitókép: Facebook

  A Körkép is írt róla (itt és itt), hogy a szlovák köztévé közzétette A legnagyobb szlovák című szavazós műsor SMS-ek alapján összeállított százas listájának részeredményeit. Az RTVS által közölt első nevek a rangsor utolsó húsz helyét foglalják el. Meglepődve (sic!) tapasztalhattuk, hogy nagy hajrát futva érkezett meg Matúš Čák, azaz Csák Máté a lista 92. helyén a legnagyobb szlovákok közé – Mátyás királyt is megelőzve.

Ki is volt Csák Máté?

Csak Máté kora leghatalmasabb magyarországi előkelőségei közé tartozott, aki a mai Szlovákia nyugati és déli területein nagyobb hatalmú úrnak számított, mint maga a király. Saját hadsereggel rendelkezett, saját pénzt veretett, s ugyanazokat a rangokat és előjogokat élvezte, mint a magyar király. Az Árpád-ház kihalása után nem sokkal trónra kerülő Károly Róbert sorra regulázta meg a neki behódolni nem akaró tartományurakat, egyedül Csák Máté volt az, aki mindvégig ellenállt.

  Csák Máté. Kép: npg.hu

  Területei csak halála után kerültek ismét a király fennhatósága alá. “Egy trencséni úr, aki a magyar királlyal is packázott, ez kell nekünk” – gondolhatták a szlovák nemzetébresztők, s megindult a gondolatmenet. A Nagy-Morávia és a szlovák nemzeti mozgalom között tátongó űrt részben vele próbálták (és próbálják) betölteni. A logika egyszerű: a mai Szlovákia területén élt és “alkotott”, szláv népességgel rendelkező megyékben, tehát szlovák volt.

  A probléma csupán annyi a meghatározással, hogy ez rólam, édesapámról, nagyapámról és dédapámról is elmondható, de mi mégis magyarok vagyunk.

Torz történelemszemlélet

Nem az a probléma, hogy Csák Mátét egyesek szlovák főúrnak tartják, nem is az, hogy lépten-nyomon furcsa, már messziről sántító történelemfelfogás jön velünk szembe a világhálón. Hiszen mindannyian hallottunk elképesztő történeteket a magyarok szíriuszi származásáról, a sumer-magyar rokonságról, sőt folytonosságról is – a sort még hosszan lehetne folytatni.

  A probléma ott van, hogy míg Magyarországon ezek a mesék csupán egy szubkultúra vágyait hivatottak kielégíteni az erre létrehozott facebook-csoportokban, addig Szlovákiában ugyanez az állam jóváhagyásával és hathatós támogatásával történik. Ezt sulykolták az emberekbe a történelemtankönyvek, a közmédia, az egyéb sajtóorgánumok segítségével évtizedeken keresztül.

  A felkészületlenebb, tájékozatlanabb szlovákok tudatában elhintett magok szárba szökkentek, s hogy már a gyümölcse is beérett, jól látható és dokumentálható a fent említett szavazás részeredményeiből. Csák Máté meg gondoljon, amit akar, ellenkezni már úgysem tud.

  Kép: Shooty

Nagyon nehéz meggyőzni a történelmi mítoszok között élő egyszeri szlovák embert arról, hogy téved, főleg akkor, ha magyar történészek által írt munkákra hivatkozunk. Pláne, ha magyarként szeretnénk meggyőzni őket. Hála az égnek, lassan és már előre láthatóan – szakmailag – felnő egy új szlovák történészgeneráció, amely kigyomlálja ezeket a mítoszokat és népmeséket a történelemkönyvek lapjairól. Addig is maradjunk azoknál a történészeknél, akik nagyrészt objektíven közelítik meg a múltat.

  A tudományos körökben méltán elismert, általában objektivitásra törekvő Dušan Kováč a következőket írja a Szlovákia története című munkájában a trencséni kiskirály kapcsán: “A szlovák megyékben elég sok szlovák származású nemes volt, de a Csák család magyar család volt, amely a Dunántúlról származott.” (Most tekintsünk el Kováč apró tévedésétől, hogy a 14. század története kapcsán szlovák megyékről és nemesekről beszél.)

Mit hozhat a jövő?

Mindaddig, amíg a szemléletváltás a szlovák politikának nem érdeke, hiába ébredeznek az újgenerációs történészek, hiába próbálják kigyomlálni ezeket a téves történelmi meghatározásokat, ha az alapiskolai és középiskolai történelemtankönyvek, a közmédiából ömlő dezinformációk leragadtak a szlovákosítás kacskaringós, de láthatóan hatásos útjain.

  Persze nem várható el az sem, hogy minden nemzet, s minden történész betűről betűre ugyanúgy interpretálja a múltat. De a szlovák félnek is meg kellene tanulnia, hogy kifizetődőbb a tényszerűség és objektivitás talaján maradni, hiszen a történelem mendemondákra alapozása, szlovák népmesékké alakítása a nemzetnek hasznot nem, de annál inkább szégyent és hitelvesztést hozhat.

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Hová tűnt Nagy Imre?

Mindaddig, amíg Nagy Imre szobrának áthelyezéséből (és nem beolvasztásából), ekkora visszhang kerekedik, miközben Hóman és Wass Albert ˮszáműzetésbenˮ várják jobb sorsukat, ne várjunk változást a magyar közbeszédben sem.

Nyitókép: Budapest, 2018. december 28. Újrafelállítás előtti restaurálásra elszállítják Varga Tamás szobrászművész Nagy Imre szoborkompozícióját az Országház tőszomszédságából, a Vértanúk teréről 2018. december 28-án. Az alkotóval folytatott egyeztetés, a szükséges hozzájárulások beszerzése, valamint a terület előkészítése után kerülhet a mártír miniszterelnök emlékműve a Jászai Mari térre, a tervek szerint még 2019. június 16. előtt. A szoborkompozíció elszállításával megkezdődött a Vértanúk terének rehabilitációja. MTI/Szigetváry Zsolt

  A magyar kormány célul tűzte ki a Kossuth tér és környéke 1944 előtti arculatának visszaállítását. Korábban eltávolították Károlyi István szobrát a térről, de e program keretén belül költözhet vissza a Kúria eredeti székhelyére, a Néprajzi Múzeum épületébe. A Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság döntése értelmében áthelyezésre kerül Nagy Imre egykori miniszterelnök szobra is a Kossuth tér sarkán lévő Vértanúk teréről, helyére az 1934-ben felavatott Nemzeti Vértanúk Emlékműve kerül visszahelyezésre, amely a vörös terror áldozatainak szolgált örök mementóul. A szobor péntek reggelre eltűnt, az éj leple alatt távolították el az egykori miniszterelnök szobrát a térről.

  Az ellenzéki politikai pártok és médiumok farkast kiáltva tiltakoznak a lépés ellen. Karácsony Gergely sötétben bujkáló ellenforradalmároknak nevezte a szobrot elszállító munkásokat, a Demokratikus Koalíció egyértelművé tette: Nagy Imre emlékét és üzenetét nem lehet eltüntetni a szoborral együtt. Vessünk egy pillantást Nagy Imre emlékére és üzenetére, úgy általában az életpályájára.

  Politikai pályafutása, kommunizmus iránti elkötelezettsége nem a második világháború végén kezdődött, hiszen még 1920-ban lépett be az Oroszországi Kommunista Pártba. Az illegalitásban működő magyarországi kommunisták 1925-ben létrehozták a Magyarországi Szocialista Munkáspártot, mely már legálisan működhetett, s melynek tagja volt maga Nagy Imre is. 1930-tól a Szovjetunióban tartózkodott, majd 1944 őszén igazi moszkovita politikusként tért vissza, hogy – többek között Gerő Ernővel és Révai Józseffel – újjászervezze a magyarországi kommunista pártot.

  A második nagy világégés után fontos vezetői tisztségeket töltött be Magyarországon, volt belügyminiszter a Tildy-kormányban, ’47-ben az országgyűlés elnökévé választották. Első ízben 1953-ban Rákosit váltva lett miniszterelnök, Lavrentyij Berija utasítására. Első miniszterelnöksége idején megszüntette az internálótáborokat és a kitelepítéseket, könnyített a parasztság terhein, csökkentek az élelmiszerárak, s nem utolsósorban kifejtette, hogy Rákosit tartja felelősnek a Rajk László, Kádár János és más politikusok elleni koncepciós perekért.

  1955-ben lemondott miniszterelnöki posztjáról, még ugyanebben az évben minden funkciójától megfosztották ˮjobboldali elhajlásaiˮ miatt. Az 1956 októberében kitörő forradalom központi alakja, szimbóluma lett Nagy Imre. A politikus, aki mindvégig hitt a kommunizmus eszméjében, nem lebontani, hanem csupán megreformálni akarta a rendszert.

  Hol a helye Nagy Imrének a nemzet emlékezetében?

  Nagy Imre a mai elfogadott történelemszemlélet szerint egyértelműen pozitív politikusként van feltüntetve, ami annak fényében helyénvaló, hogy az 1945 utáni európai politikai viszonyok közepette kihozta a helyzetből a maximumot, lehetőségeihez mérten. Próbált enyhíteni a rendszeren, a forradalom idején szem előtt tartva azt is, hogy nagyobb ívű változások véghezviteléhez sem keleten, sem nyugaton nem fog szövetségest találni. Ugyanakkor párttagként, vezető funkciókat betöltő párttagként részben őt is felelősség terheli a kommunisták által elkövetett bűnökért – vétkesek közt cinkos, aki néma. Bár, le kell borulni Nagy Imre ’56-os fellépése, bátorsága és mártírhalála előtt, de az igazi hősök az utcán harcoló, név nélküli pesti srácok voltak.

  Egyenlőtlen emlékezetpolitika

  A magyarság emlékezetpolitika terén túlságosan megosztott, pedig egy közösen elfogadott nemzeti minimum lehetne a megbékélés alapja. A jobboldal zsigerből utasítja el a baloldal emblematikus alakjait, a baloldal frászt kap a jobboldal által példaként emlegetett személyiségektől. A megbékéléshez mindkét oldalnak gesztusokat kellene gyakorolnia.

  Horthy Miklósnak Budapesten nem lehet köztéri szobrot állítani, Hóman Bálint száműzve lett Székesfehérvárról, Wass Albert és Nyírő József pedig máig szálka a baloldal szemében. Igény márpedig van Wass és Nyírő alkotásaira és emlékét őrizni hivatott köztéri szobrokra, nevüket viselő terekre és utcanevekre is. Horthy Miklós talán az egyik legmegosztóbb XX. századi politikus a magyar történelemben, a magyarok egy része hősként tekint rá, aki konszolidálta a megcsonkított, megalázott ˮmaradék Magyarországotˮ, mások a legádázabb fasisztának tartják. Az igazság valahol a kettő között található félúton.

  Viszont mindaddig, amíg Nagy Imre szobrának áthelyezéséből (és nem beolvasztásából), ekkora visszhang kerekedik, miközben Hóman és Wass Albert ˮszáműzetésbenˮ várják jobb sorsukat, ne várjunk változást a magyar közbeszédben sem. Pedig egy egészséges, kompromisszumok árán létrejövő emlékezetpolitika jobb helyeken, szerencsésebb népeknél a nemzet kovásza.

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Programajánló: Így búcsúzik az óévtől a Lévai járás

Szilveszteri hangulat uralkodik a Lévai járásban. Nézzük, hogy miként tölthetjük el az év utolsó napjait a régióban!

Nyitókép: körkép.sk/kpa

  Szilveszteri hangulat uralkodik a Lévai járásban. Nézzük, hogy miként tölthetjük el az év utolsó napjait a régióban!

  Szabad-e bejönni ide betlehemmel? – A Kaláka együttes koncertje december 29-én 16 órától a nagyölvedi római katolikus templomban.  

    Ha festői környezetben szeretnéd búcsúztatni az óévet, akkor december 31-én az ipolysági István Pincében a helyed. Sztárvendég: Dolák-Saly Róbert.

    A zselízi és a garamszentgyörgyi Csemadok is batyus bállal búcsútatja a 2018-as esztendőt.

      Az Ipolysági Református Egyházközség gyülekezeti szilvesztere 18 órakor nyitja meg kapuit a parókián.

    Összeállította Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Uhor vagy magyar? Uhorsko vagy Maďarsko?

Egy elismert szlovák nyelvész hatkötetes munkája tesz pontot az ügy végére  

Egy elismert szlovák nyelvész hatkötetes munkája tesz pontot az ügy végére

  A legnagyobb közösségi oldal egyik ötezer tagot számláló csoportjában ismét felkorbácsolta a kedélyeket az Uhorsko vs. Maďarsko vita. Sokszor és sokan foglalkoztak már ezzel a polémiával, mindeddig nem sikerült megnyugtató konszenzusra jutniuk a feleknek.

  A szlovák fél azt állítja, hogy az 1918 előtti államalakulat nem nevezhető Magyarországnak, hiszen rengeteg más etnikum élt a határain belül, nem lehet kiemelni közülük egyet sem. Továbbá a szlovák perspektíva alapján az uhor megnevezés nem népet vagy nyelvet jelöl, csupán állampolgárságot. Aki Uhorsko állampolgára volt, az egész egyszerűen uhor volt, s ez mellett lehetett magyar, szlovák, sokác vagy bunyevác nemzetiségű is.

  A magyar álláspont nem utasítja el zsigerből a fent leírtakat. Közös nevezőnek tekinthető, hogy Magyarország valóban több népcsoport hazája volt, de a vezető réteget mindig is a magyar alkotta. A szlovák álláspont logikája szerint a két világháború közötti Csehszlovákiát is jogtalanul nevezzük Csehszlovákiának, hiszen több német lakta, mint szlovák. A választóvonal valahol itt lehet megállapítani.

  Évezredes, vagy csak alig pár évszázados vita?

  Ahhoz, hogy a kérdésre megnyugtató, korrekt választ kapjunk, tennünk kell egy kis történelmi kitérőt.

  A felvilágosodás hozta el a világ számára a nacionalizmust, ami a francia forradalom (1789) idején csúcsosodott ki igazán. A középkori ember számára nem igazán volt tényező, hogy ki milyen nyelven beszélt, ki honnan származik, a választóvonal mindinkább a társadalmi rétegek (jobbágyság, nemesség, papság) között húzódott. (Ezért is helytelen ezer éves elnyomásról beszélni.)

  Kelet-Európába a nacionalizmus nyilván pár évtizedes késéssel érkezett meg, ám annál nagyobbat szólt. Bernolákékkal megkezdődött a szlovák nép útkeresése, ám Štúrék járatták tetőfokára a szlovák nemzeti mozgalmat. Štúrék voltak azok, akik az önálló (Cseh)Szlovákia megalapításának szellemi alapkövét lerakták. Hiszen ebből az időből származik az Uhorsko-féle téveszme is, legalább is annak a csírája.

  Anton Bernolák. Kép: austria-forum.org

  A magyar népet története során sokféle névvel illették a vele kapcsolatos népcsoportok. Voltunk mi türkök, hunok, avarok, de még ugorok is, azaz uhorok. Azonban nem mindenkinek nyilvánvaló a kapcsolat. Pedig a kiváló szlovák nyelvész, Anton Bernolák számára ez még nem volt kérdés. Az 1813-ban elhunyt katolikus pap hatkötetes szótárát 1825 és 1827 között adták ki Budán. A címe Slowár Slovenskí Česko-Latinsko-Nemecko-Uherskí. Tükörfordításban Szlovák-cseh-latin-német-uhor(!!!) szótár.

  A Bernolák-féle szótár. Forrás: dikda.eu

  Na, de itt álljunk meg csak egy pillanatra! Mit jelent ott az uhor kifejezés? Hiszen – mint feljebb írtam – e kifejezés nem népet vagy nyelvet takar. Ha valakinek módja van rá, üsse fel a szótárat az uhor címszavaknál, s nézze meg, milyen nyelven írodtak ezek a szavak! Akiknek nincs módjuk kézbe venni ezt a majd kétszáz éves vaskos kötetet, azoknak elárulom: ezek az uhor szavak bizony magyarul íródtak.

  Anton Bernoláknak hála újabb fejezettel gazdagodott a bő 150 éve született Uhorsko körüli adok-kapok. Objektívan igyekszem szemlélni a jövőt, sejtem, hogy a vita itt nem zárult le. Hiszem, hogy egy fiatal állam – esetünkben Szlovákia – nem csak történelemhamisítás és kreálás útján szerezhet magának létjogosultságot, le lehet azt fektetni valós történelmi alapokra is.

  Ha még a hetedikes történelemtankönyvet készítő szakemberek is összekeverik a fogalmakat, mit várunk egy 13 éves gyerektől…Kép: Kapusník Csaba

  Talán majd akkor kerül végleg pont az ügy végére, ha a Felvidéken már nem lesz magyar nemzetiségű állampolgár, akitől félni kellene, akivel folyamatosan ijesztgetni lehet a többségi nemzetet. Ha eljön ez az idő (remélem nem fog), az lesz a szlovák objektív történelemszemlélet születésnapja.

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Programajánló - Karácsonyi készülődés a Lévai járásban

Mutatjuk a részleteket

Nyitókép: körkép.sk/kpa

  Készülődjünk közösen a karácsonyi ünnepekre a Lévai járásban – Íme a következő napok programajánlója.

  December 7-én még várja az érdeklődőket a kétnapos ipolysági karácsonyi vásár, a gyerekek részére kézműves-foglalkozásokat szerveznek a Városházán.

    December 8-án Göbő Anna és Sándor verses-zenés összeállítása várja az érdeklődőket a lévai Revicky Házban.

    Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola december 8-án immár 16. alkalommal rendezi meg az évről-évre sikeresebb karácsonyváró délelőttjét. Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

    December 8-án negyedik alkalommal kerül megrendezésre az ipolyviski Adventi Hangverseny. A római katolikus templomban többek között fellép a tesmagi Amicorum és a zselízi Franz Schubert Vegyeskar is.

    Az ipolysági zsidóság történetét bemutató, a Megbékélés útja címet viselő előadássorozat december 10-én folytatódik az ipolysági református parókián.

    Korpás Éva lemezbemutató koncertje 18 órától lesz hallható a lévai Revicky Házban december 13-án.

    Összeállította Kapusník Csaba

[korkep-blog]

A románok belőtték a ziccert, mi kihagytuk

Ne szégyelljünk tanulni a romántól, az albántól, a katalántól. Ők tudták, amit a székelyek, a vajdasági és kárpátaljai magyarok is sejtenek már, mi felvidékiek kevésbé: minden határon túli magyar közösségnek kötelessége kitartani nemzete mellett, őrizni hagyományait, kultúráját és anyanyelvét.

Nyitókép: napiujsag.hu

  Napok múltával is keserű szájízzel gondolunk vissza a hétvégére, hiszen Románia szombaton ünnepelte a “nagy egyesülés” századik évfordulóját. Sajnos, van is mit ünnepelniük, hiszen 1918-ban mertek nagyot álmodni, s ezért a történelem nekik ítélte az ezeréves magyar kultúra bölcsőjét, Erdélyt. Nem voltak restek dacolni az akkori Európa második legnagyobb államával sem, ha nemzeti érdekről volt szó. Megérte.

  1918 december 1-jén a Gyulafehérvárra sereglett román küldöttek elfogatták azt a határozatot, amely kimondta Erdély és az akkori Román Királyság egyesülését. Tették ezt úgy, hogy a többi erdélyi nemzetiség – magyarok, székelyek, szászok – képviselői nem voltak jelen. A románok évszázadokon át vártak a megfelelő pillanatra, közép-európaiként megtanulva a leckét, miszerint nincs olyan határ, ami szent és sérthetetlen, semmi sem örökös, semmi sem állandó. Ahhoz, hogy a nagygyűlés sikeres legyen, kellett egy vesztes háború, de még jobban egy alkalmatlan politikai vezetés. Kevés politikus tette volna meg azt a román egyesítés érdekében, amit megtett Károlyi Mihály, hisz az ő utasítására a magyar államvasutak ingyen és bérmentve szállítmányozta a románokat a Gyulafehérvárra, ezzel növelve a résztvevők számát, s megerősítve az ott elfogadott határozat legitimitását.

  Mi bezzeg történelmünk során sorra hagytuk ki a hasonló ziccereket, legutóbb a komáromi nagygyűlés alkalmával. A 1994 januárjában tartott gyűlésen megjelent az akkori magyar önkormányzatiság és politikum nagy része (polgármesterek, képviselők, parlamenti képviselők, pártvezetők stb.), de a várva várt politikai fordulat nem következett be, a szokásos kudarc lett a vége.

  A hőn áhított autonómia, az önrendelkezés álmából csupán egy semmitmondó állásfoglalás lett. Féltünk a hatalom agressziójától, bár kétlem, hogy 250 akkreditált, részben külföldi újságíró előtt nagy vérengzést hajtottak volna végre. (Duray Miklós 2014-es írása az akkori eseményekről ma is megtalálható a világhálón.) Tudom, utólag könnyű okoskodni, de mégis. Van mit tanulnunk a románoktól, szlovákoktól, katalánoktól vagy a koszovói albánoktól bőven, aki nem féltek kiállni kollektív jogaikért.

  Jellemző ez a magyarra, de leginkább a felvidéki magyarokra. Az egyik egyetemi oktatóm foglalta össze frappánsan, kicsit pejoratívan múltunkat: “A történelmet ismerve elmondható, hogy a magyarok az esetek túlnyomó részében szopóágon voltak.” Gondolt itt tatárra, törökre, a Habsburgokra, Trianonra és így tovább. Nem kell magyarázni. Sajnos, így utólag már Ady szavai sem helytállóak, miszerint a magyarságnak Mohács kell, mert különben végünk. Úgy vélte, hogy a magyarság akkor képes egységet felmutatni, ha megtörtént a katasztrófa. Ma már a katasztrófa sem vált ki belőlünk cselekvést, csak örökös belenyugvást.

  A nemzeti katasztrófáink egyik örökös kísérő szála az is, hogy a magyarság minden korszakban megkapja a maga “károlyiját”.  Mindig van egy politikai, szellemi kútmérgező, aki odadobja közösségünket, érdekképviseletünket a magyarok jogait rendre sárba tiprók lábai elé – 30 ezüstpénzért.  Véleményem szerint korszakunk Júdása, aki a legtöbbet ártott – akár a komáromi nagygyűlés óta – a felvidéki magyarságnak, az egyértelműen a Most-Híd örökös elnöke.

  Mit tehetünk ezek után? Mik a lehetőségeink?

  Ne szégyelljünk tanulni a romántól, az albántól, a katalántól. Ők tudták, amit a székelyek, a vajdasági és kárpátaljai magyarok is sejtenek már, mi felvidékiek kevésbé: minden határon túli magyar közösségnek kötelessége kitartani nemzete mellett, őrizni hagyományait, kultúráját és anyanyelvét.  A történelmet a nagyhatalmak alakítják, a közép- és kishatalmak vagy elszenvedik, vagy kihasználják azt. A politikában semmi sem örökös, semmi sem állandó, mindent az érdekek mozgatnak. Fordulhat még javunkra a történelem kereke!

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Macron a gyurcsányi úton

A franciák frissen megválasztott elnöke nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Medgyessy Péter botrányai, majd lemondatása után a fiatalos, energikus Gyurcsány Ferenc szinte messiásként robbant be a magyar politika fősodrába. Az MSZP vezetőségében uralkodó gerontokráciát megdöntve vette át a vezetést a kormány, majd pártja felett is, s töltötte be a Horn Gyula után maradt űrt a szocialistáknál. A fiatalos lendület, energikusság és népszerűség viszont nem volt elég egy ország irányításához. Sorra jöttek a kijózanító pofonok: gazdasági mutatók romlása, népszerűtlen intézkedések, őszödi beszéd, szemkilövetések és a többi.

  Az egykori népszerűségből mára semmi sem maradt, Gyurcsány Ferenc évek óta Magyarország legnépszerűtlenebb politikusa. Politikai tehetségét elvitatni nem lehet, ellenzékből ügyesen politizál, jól keveri a kártyákat, de amint a kormányrúdhoz kerül, megcsömörlik a talentuma. Iskolapéldája annak, hogyan lehet a csúcsról pillanatok alatt a legsötétebb verem legaljára kerülni.

  Gyurcsány a Fidesz leghatékonyabb fegyvere

  Ezután még két orbitális hibát követett el Gyurcsány, amivel gátját szabta annak, hogy valaha kimásszon ebből a veremből. Az első az volt, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után nem mondott le azonnal a kormányfői pozícióról és minden pártbéli tisztségéről. Ezzel csak azt érte el, hogy a nép dühe négy évig tetőződött tovább. Az újabb baklövést akkor követte el, amikor az első két Fidesz-kétharmad után sem látta okát a politikai életből való távozásnak. Máig nem hajlandó belátni, hogy a baloldali összefogás legnagyobb akadálya ő maga. A fideszes politikusok ezért valószínűleg minden este imáikba foglalják nevét, hiszen ezzel mégiscsak az ő malmukra hajtja a vizet.

  Gyurcsány Ferenc volt Magyarország szocialista miniszterelnöke 2004 és 2009 között. Kép: wikipedia

  Hasonló utat látszik bejárni a francia elnök, Emmanuel Macron is, aki 2017-ben a szélsőjobboldalinak tartott Marine Le Pent győzte le elég nagy különbséggel (66-34), ezzel meghódítva a Francia Köztársaság elnöki székét. De hogyan tudott ennyi embert maga mögé állítani Macron?

  Macon, az újhullámos fenegyerek

  Kezdetben ő volt az újhullámos francia politika fenegyereke, azok a tömegek szavaztak rá, akiknek elegük volt a hagyományos szocialista-konzervatív váltópolitikából, illetve akik nem szerették volna, ha szélsőjobb hatalomra kerül. 2017-ben úgy látszott, ő lesz az ˮvezérˮ, aki – politikai szempontból – megteremti az új francia egységet.

      Úgy látszott, de a franciák frissen megválasztott elnöke nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez év szeptemberében láttak napvilágot olyan közvélemény-kutatások, melyek Macron népszerűségének zuhanását mutatták. Az elemzők ennek okát a munkaügyi reformokban, a magas munkanélküliségben, a magas adókban, illetve az általa vállalt neoliberális gazdaságpolitikában látták, ami miatt egyre gyakrabban nevezik a ˮgazdagok elnökénekˮ. Aztán jött a novemberi sokk, ugyanis a közvélemény-kutatók az egy évvel ezelőtt toronymagasan legyőzött MarineLe Pent Macron fölé mérték.

  A párizsi képsorok a 2006-os magyarországi tüntetésekre emlékeztetnek. Kép: hirado.hu

  A mögöttünk álló hétvégén is tömegek vonultak utcára, hogy tiltakozzanak az üzemanyagárak emelése, illetve a dilettáns gazdaságpolitika ellen. Macron sem volt rest saját állampolgárai ellen fordulni (vö. 2006-os magyarországi események), a tüntetéseknek már halálos áldozatai is vannak, nem beszélve a több száz sérültről.

  Macron a gyurcsányi hagyományokon

  A francia elnök – szintén a gyurcsányi hagyományt követve – egyenesen lenácizta az ellene tüntetőket, akikkel már az ellenzék is szolidaritást vállalt, de az sem elhanyagolható tény, hogy a legfrissebb felmérések szerint a franciák 74%-a is a sárgamellényeseket támogatja.

  Macron a köztársasági elnöki kampányát profin dolgozta végig, sikerült meggyőznie a franciák többségét arról, hogy ő kell a népnek, de a kormányrúddal már ugyanúgy nem tudott mit kezdeni. A helyzet odáig fajult, hogy vasárnap válságértekezlet összehívására kényszerült, már egyezkedne a lenácizott tüntetőkkel. Friss hír, hogy az elnök meghátrált, egyelőre befagyasztja az adóemeléseket, azonban ez már nem csak a benzinárakról szól, általános az elégedetlenség, végül Macronnak majd mennie kell, ez szinte elkerülhetetlen.

  Eközben a francia elnök európai babérokra tör egy új politikai formáció létrehozásán ügyködve, amely megtörné a szocialista-néppárti hegemóniát az Európai Unióban. Így nem lesz egyszerű. Az Ifop által készített novemberi felmérésben a francia elnök pártjára, a LREM-re csupán 19 százalékuk voksolna. Ha Macron az általa elképzelt új európai formációt a LREM bázisára szeretné építeni, az bizony elég gyenge alapokon fog állni. A tervnek egyelőre nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ahhoz, hogy adott politikus jó esélyekkel pályázzon egy európai tisztségre, nem árt, ha saját országa is mellette áll.

  Mire számíthat ezek után Macron?

  Gyurcsánnyal szemben a francia elnök szerencséje csupán az, hogy egy sokkal erősebb gazdasággal bíró országot képvisel. Hogy lehet-e belőle komoly pozíciót betöltő európai politikus? Ha abból indulunk ki, hogy az Európai Unió egyes intézményeinek kulcspozícióit hazájukban levitézlett politikusok töltik be, akkor igen. Gondolok itt arra, hogy Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke lehet, vagy Martin Schulz – érettségi és diploma nélkül – vezethette az Európai Parlament plenáris üléseit, akkor semmilyen akadálya.

  Macron tehát ha hazájában belátható időn belül bukna is (mondjuk legkésőbb a soron következő európai parlamenti választásokon), politikai pályája ezzel nem ér majd véget. Egy európai csúcsvezetői szerepkörben még biztosan találkoznunk majd vele.

  Marine Le Pen 2017-ben alulmaradt a köztársasági elnökválasztáson Macronnal szemben. Ma nagyobb népszerűségnek örvend, mint a francia elnök. Kép: independent.co.uk

  Kérdés, hányan szeretnének élni abban a liberális Európában, amit e két politikus elképzel. A tervnek ugyanis nem sok köze van a valódi klasszikus szabadelvűséghez. Amiért a gyurcsányokra és macronokra az előfutáraikkal együtt haragudni lehet, az a liberális eszme megcsúfolása. Gondoljunk csak bele, hogy hová züllesztették ezt a szebb napokat is látott politikai filozófiát. Nézzünk körül, mivé lett a Locke, Mill vagy éppen Kossuth Lajos által képviselt klasszikus liberalizmus.

  Mi jut ma eszünkbe, ha azt a szót halljuk: liberális? Leginkább a túlzott globalizáció, a nemzetellenesség, a bevándorlók korlátlan és felelőtlen befogadása, a különféle – főleg szexuális – aberrációk propagálása, normálisként való feltüntetése, a túlzott politikai korrektség és a sor folytatható.

  Bizakodásra adó ok, hogy a francia és európai választók többségének szeme felnyílik a jövő évi európai parlamenti választásokig, ahogy a magyar választók is tisztán látnak már a Gyurcsány-dilemmát illetően. Hogy aztán mindkét politikus és politikai tömörülés oda kerülhessen, ahová való: a politika és a történelem szemétdombjára.

  Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Programajánló: Érdekes programokkal várja az érdeklődőket a Lévai járás

Az elkövetkező napok is tartogatnak érdekes programokat a Lévai járásban élőknek és az oda látogatóknak. Összegyűjtöttük őket, szemezgessünk!

Nyitókép: körkép.sk/kpa

  Az elkövetkező napok is tartogatnak érdekes programokat a Lévai járásban élőknek és az oda látogatóknak. Összegyűjtöttük őket, szemezgessünk!

  November 30-án Zselízen kiderül, Ki a vagány a vidéken. Az ifjúsági tehetségkutató versenyen többek között népdal, néptánc és szóló hangszer kategóriában is megmérkőznek a fiatal tehetségek.

    Közelednek az ünnepek, ajándékozd meg saját készítésű illatgyertyával szeretteidet! A gyertyakészítés fortélyait december 1-én tanulhatod meg az ipolysági városi könyvtárban.

    December 1-én szervezik meg a II. Alsó-Garam menti Helytörténészek Találkozóját a lévai járásbeli Lekéren. A konferencia Simon Attila Csak álltunk és sírtunk c. kötetének bemutatásával veszi kezdetét.    

    Szalai György festményei még december 21-ig láthatók és a megvásárolhatók az ipolysági Simonyi Lajos Galériában.

    December 2-án kerül sor az Art for help elnevezésű jótékonysági árverést megelőző kiállítás megnyitójára a lévai zsinagógában. A művészeti alkotások árverésére december 9-én kerül sor, a befolyt összeget hátrányos helyzetű családok megsegítésére fordítják a szervezők.

    Az Ipolysági Művészeti Alapiskola szeretettel invitálja a zenekedvelőket a december 3-án megrendezésre kerülő adventi hangversenyére.

    Az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klub december 5-én szervezi meg az olimpiai eszme hirdetőinek és támogatóinak baráti találkozóját a Városháza színháztermében.

    Összeállította Kapusník Csaba

[korkep-blog]

Félig üres, vagy félig teli a pohár? – Bagdy Emőke előadása Ipolyságon

Az egészséges gondolkodás és szemléletmód kialakításához feltétlenül szükséges megtanulni, hogyan küzdjünk meg a stresszel, a negatív életkrízisekkel.

Boldogság, egészség, lelkierő, megküzdés címmel tartott előadást dr. Bagdy Emőke pszichológus, pszichoterapeuta november 17-én, Ipolyságon. A telt ház előtt zajló rendezvényen sokunkat érintő kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők.

  Az előadó véleménye szerint az első és legfontosabb, hogy a 21. század emberének nem csak élet-, hanem szemléletmód váltásra is szüksége van. A lelkiállapot, a lelki higiénia ráhatással van a fizikai állapotunkra is, depresszió esetén ugyanúgy felborul az immunrendszerünk, akárcsak a lelki egyensúlyunk.

  ˮA megoldás a problémákhoz való hozzáállásban rejlik. Ha emésztjük magunkat a problémáinkon, önmagunk megbetegítésén dolgozunk. Mondjuk azt, hogy megoldom, ha nem ma, akkor holnap. Nem mindegy, hogyan látjuk környezetünket, hogy félig üres, vagy félig teli a pohár.ˮ

  – magyarázta a pszichológusnő.

  Bagdi Emőke. Kép: A szerző felvétele

  A mindennapos reménység erősít, ezért mindig ki kell tűznünk magunk elé egy célt, amit módosíthatunk ugyan, de végig tartani kell. Továbbá le kell tisztáznunk magunkban, hogy mi az élet értelme. Ehhez fel kell tennünk magunknak egy kérdést: Kiért/miért élünk? Ha ezt megválaszoltuk, akkor már megvan a cél is.

  Ahhoz, hogy egészségesen és boldogan élhessünk, a kutatók szerint három feltételnek kell megvalósulni. Az első, hogy legyen valaki, akit szeretünk, s érezzük, hogy neki is szüksége van ránk. Legalább ennyire fontos a családi élet, legyenek gyermekeink, unokánk, harmadrészt elengedhetetlen egy megértő baráti kör.

  Bagdi Emőke. Kép: A szerző felvétele

  Az egészséges gondolkodás és szemléletmód kialakításához feltétlenül szükséges megtanulni, hogyan küzdjünk meg a stresszel, a negatív életkrízisekkel. Jó, ha van az életünkben olyan személy, akivel kölcsönösen megbeszélhetjük problémáinkat. Ahelyett, hogy gondjainkat magunkba temetnénk, ki kell takarítanunk agyunkból a negatív élményeket, gondolatokat.

  Kapusník Csaba

Nyitókép: jegy.hu