#03-29

[csacskamacskamocska]

Amit a szíved diktál

Talán ez okoz nekem a legtöbb gondolkodnivalót meg a legtöbbször e miatt kerülök ellentmondásba magammal. Mit diktál a szívem és mit kíván az önmagunk tisztelete, a határok meghúzása, az önérvényesítés. Legtöbbször nem tesszük meg azt, amit a szívünk diktál. Nem mosolygunk, nem hívjuk fel, nem írunk, nem öleljük meg, nem kérdezünk, nem dicsérünk, nem hívjuk meg, nem adjuk oda, nem segítünk, nem kérdezzük meg. Mert ha megtennénk és a reakció nem olyan lenne, mint amire vágyunk (még ha azt mondjuk, hogy nem várunk semmit, akkor is szeretnénk valamit, de legalábbis biztosan nem szeretnénk valami kellemetlen reakciót), szóval abban a pillanatban hirtelen haragudnánk magunkra mert ránk szakad, hogy alulmaradtunk, hogy kiszolgáltattuk magunkat és vesztettünk, dühösek leszünk és értetlenek. Ahogy azok lennénk akkor is, ha mondjuk odanyújtunk valakinek egy szelet tortát és az kiveri a kezünkből. Hé, mi a fasz ez? Én meg de hülye vagyok, nem kellett volna! – gondolnánk, merthogy szerettünk volna örömet szerezni, és ami ennél is fontosabb, ez alatt öntudatlanok voltunk. Amikor azt tesszük amit a szívünk diktál, akkor belül öntudatlanok, lezserek, simák, póznélküliek vagyunk. Meztelenek. Az érzelemmentes visszautasítás szégyenérzetet fog okozni a meztelenségünk miatt. Ha nem, akkor valójában semmit sem jelentett nekünk a gesztus amit tettünk. Akkor csak színjáték volt, nem voltunk belül meztelenek. Amikor visszautasítják a kedvességünket, akkor hirtelen úgy látjuk magunkat, ahogy a másik lát, a szeretetlenség nézőpontjából. Az nem jó. Az fájdalmas, mert épp olyan mintha a fizikai meztelenségünket nézegetné valaki, hogy na, ez se valami szép, a haja is milyen. Hirtelen elvész a derű, a szabadság, a nyitottság és az ember összezavarodik.

Azt gondoljuk, hogy a mi szeretetünkre a másik ember mindig vevő. Pedig nem. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy azok például, akiket nem ölelgettek, puszilgattak gyerekkorukban, azok egyszerűen nem tanulták meg, hogy az ölelésre ölelés a válasz. Azok bénának érzik magukat a meghitt pillanatokban a közeli kapcsolatokban, élettelenül lóg a karjuk fizikailag is és átvitt értelemben is. Már sokszor végignéztem magamon is, másokon is, ahogy végigmennek a folyamaton. Adok, elutasítanak, dühöngök, ígérem hogy soha többet, tényleg nem, egy ideig, aztán óvatosan közelítek, adok, elfogadja, adok, megharap. Mint a kutyák, komolyan. csak a kutyákra nem leszünk dühösek, nem gondoljuk, hogy szándékosan sérült, fogyatékos, gonosz. Az emberekről meg gondoljuk. Amúgy nekem fogalmam sincs, hogy hogyan egészséges ezt csinálni, én folyamatosan érzékelem, hogy nem jó, nem jó valahogy nem jó amit csinálok vagyis ami történik velem. A késztetésem, hogy segítsek, hogy örömet szerezzek, már nem abból táplálkozik, hogy kiérdemeljem az elfogadást vagy a szeretetet. Nem tudok más lenni. Adott helyzetekben elfelejtek mindent, minden korábbi dolgot és csak a jelenben vagyok, és teszem amit a szívem diktál. Aztán a következő pillanatban eszembe jut, hogy de basszameg, miért csinálom ezt? Rohanok bele megint a bántásba, fájdalomba? Tátott szájjal a faszerdőbe? Van egy kolléganőm. Meghalt a férje, lefogyott harminc kilót, nagyon jól néz ki. Nem csak csinos, de mindig is nagyon jólöltözött volt, most kifejezetten atraktív. Amióta lefogyott már nem utál engem. Jön beszélgetni, beszél a fogyókúrájáról, a műtéteiről a fogyás kapcsán, beszél róla, hogy már elkezdett pasizni, mik történnek vele. És én, mintha az elmúlt tíz évben nem lett volna felháborítóan cinikus geci és nem tett volna milliószor keresztbe, én kedves vagyok, mosolygós és készséges, dicsérem és vidáman beszélgetek, mintha csak most ismerkedtünk volna meg. Mert most vagyunk a mostban, ha kedvesen beszél, kedvesen fogok válaszolni. Aztán kimegy és én nem értem. Ez akkor nem ugyanaz az ember? Vagy ennyit tesz az irigység? Már nem vagyok vele egykorú csinosabb nő, már nem kell engem utálni? Lehet, hogy felvállalom én ezt az érthetetlen belső késztetést és szarok rá, hogy mi minek látszik, csak akkor meg nyilván másoknak lesz érthetetlen az alkalmankénti dühkitörésem. Mert időnként azért úgy érzi az ember, hogy teljesen hülyének nézik és saját maga is annak látja magát. Tudod, ha szeretsz valakit, akkor meg akarod ölelni, akkor segíteni akarsz neki, akkor fontos az ő öröme, boldogsága. Ha nem fontos mindez, akkor nem szereted. Vagy fogyatékos vagy erre a dologra. Na, ez itt a kérdés.

Amúgy, azt szeretjük, aki mellett jónak érezzük magunkat. Nem elég, hogy jól érezzük magunkat. Azt akarjuk érezni, hogy JÓK VAGYUNK. persze, ez öntudatlan vágy, de rengeteg varázslatra képes.

[sugdensdingle]

Affair era 2015 (2014)

[lance-thunder-reporting-live]

Good morning Amity Park, I'm your ghostly weatherman, Lance Thunder. Today's Friday, March 29, and there’s a 20% chance of rain. Highs are in the mid fifties, and the lows are in the mid thirties.

A bright light was observed last night at 3:34 am. This light flashed five times and was seen all across Amity Park and even in Elmerton. It’s unknown what it was.

Fentonworks will reopen to customers on Monday.

The Fentons will not be driving today.

[vhscorp]

Je veux une chambre avec vue sur ton cœur…

V. H. SCORP

[kopw]

[jtl-fics]

I will sprinkle in a little dealer‘s choice and hope you‘re not overwhelmed

WIP Wednesday - 11/29/23 (Closed) | Dealer's Choice: Pretty Boy

Andrew scowled at his twin but before he could say something about Neil not being Aaron's guinea pig Neil spoke up.

"Yeah, whatever." Neil says plopping himself down on a chair and closing his eyes. "Let's get this over with." he says.

"You don't need to close your eyes." Aaron says.

"I am not looking at your face that close to my face." Neil says expression making it clear he found the idea of it disgusting.

< PREV | FIRST | NEXT >

[is-hinata-good-today]

march 29th, 2024

hinata is beyond perfect today, he’s impossibly brilliant!!!!

[evie1500]

Today's the day

[thediktatortot]

Happy Birthday Billy Hargrove!

You would have been 56 today!

[midcinmancave]

“Try, Try Again"

A visual novel, part 2 of 4

How far would you go for love? Tonight, we'll find out.

Story Prompts: "I know you better" "It's a new day, let's go" "Follow me if you want to live" "Are we happy?" "Did you hear that?" "Did you stick to the plan?" "You always have a plan" "This is getting ridiculous" "We've done worse" "Why are we doing this again?" "We can fix this, I know we can" "You didn't do anything wrong" "How did this happen?" "It's always been you"

Fictober24 Submission #02 Fandom:  Midnight Cinderella Featuring:  Leo Crawford, Louis Howard, Michelangelo Christophe, Sid Arnault, Giles Christophe, The Princess Warnings:  Grief, Death Rating/Genre:  General Audience, Drama, Mystery, Horror Writer/Illustrator:  Princess Destiny (@destinyumechan) in collaboration with the KoW Writer Project

[csacskamacskamocska]

mai tapasztalások

gyalogolni jó. Régen csináltam ilyeneket, hogy nekiindultam gyalog a Balatonpartnak, a tengerpartnak aztán amikor elfáradtam, csak pislogtam hogy atyaég, hogy kerülök haza. Kurva messze voltam mindentől. És akkor hazagyalogoltam. :D Túrázni nem fogok soha mert az valahogy nem fekszik nekem, de gyalogolni jó! Most nem volt olyan szép a gyártelepek mellett a senki földjén gyalogolni, meg olyan hosszú sem, de mégis hozta a hangulatot meg a vágyat, hogy akarok a tengerparton gyalogolni.

A TV az egy borzalmas dolog. A szállodai szobámban a szállásadó azonnal bekapcsolta a tévét. Nézem/hallgatom és borzadok. Politika, reklám és megint politika és megint reklám és gagyi képileg és gagyi tartalmilag. Még a spektrum is! Van még, aki TVt néz? Ki bírja kivárni amíg a TVben van valami film a reklámok között, amikor a neten azt nézek amit akarok?

Szállodában éjszakázni jó. Cuki helyen vagyok, de a legjobb a kötelezettségnélküliség. Se kutya, se meló. Lelki botox. Kisimultam.

Vannak emberek, akik szívből szeretik azt a munkát, hogy időseket, demenseket gondozzanak. Az Isten áldja meg őket! Ha nekem kéne csinálni, én hosszabb távon lerágnám a saját fejem. Pár órán keresztül persze megy és sose zavart semmi pisi-kaki-hányás-stb, de az egyik néni negyedóránként megkérdezte, hogy anyám miért sír. Fél nap után már én is sírnék. Amúgy a néni egész ügyesen kiszámolta, hogy ha anyám nyolcvan, akkor anyám nagymamája, aki miatt sír, hogy ki ad neki enni, már nem él. Megdicsértem, és mondtam, hgy ne árulja el senkinek.

[sugdensdingle]

Aaron and Eve (2019/2024)

[lance-thunder-reporting-live]

Good morning Amity Park, I'm your weatherman, Lance Thunder. Today's Wednesday, March 29, and there’s a 30% chance of rain and a high chance of snow. Highs are in the high thirties and lows are in the high twenties.

Several blob ghosts have been appearing randomly in peoples homes. Luckily, these ghosts are largely harmless and can be easily shooed out a door or window.

The power outs have stopped. The cause was never discovered, but there hasn’t been one since 10:46 am yesterday. Many people were quick to blame the power outs of the Fentons, but there is no evidence so far that they were the cause.

The Fentons will likely not be driving today so the roads are safe.

[iguessyouregonnamissthepantyraid]

i'm done all my work for the day and my laptop is dead because my charger broke but it's cool because i have another one at home, where i could go, if i hadn't agreed to give some high school kid a tour of the lab "sometime after 5 today," like an IDIOT

[dearestlyrics]

well, you wanna get young, you're just getting older

and you had a fun summer, but it's suddenly colder

if you want a bit of love, put your head on my shoulder

it's cool