#zsuzsy nagy

[yeswearemagazine]

I’m interrupting the mag’s morning ritual as I noticed that the remarkable Hungarian/American Zsuzsy Nagy (ZZ A Photo A Day), if she has a huge gallery in the mag, has never been Choice of the Day in spite of the mastery of her gallery. This doesn’t mean anything. The Choice of the Day, yet carefully done, isn’t as precise as it could be. There are holes in the racket ! Basile Pesso - YWAMag director

[ultrameganicolaokay]

Zsuzsi Nagy

[drakvuf]

A Város Királynői 4: Gondterhesség

Laura és a csávója, Laci éppen az orvoshoz tartanak. Nem akar összejönni az a gyerek, ezért lombikot terveznek, amitől eléggé be van feszülve a nő.

Egész úton Lacit baszogatja, mert késve indultak el a faszi miatt. Csávókám megbánja a dolgot, mielőtt odaérnek.

A doki azt mondja, hogy a lombik előtt még pár vizsgálatra be kell fizetniük. Laurának a legnagyobb félelme, hogy sokat utaznak és dolgoznak és nem tudja, hogy fog ebbe az életvitelbe beilleszkedni egy gyerek.

A doki megnyugtatja őket: sehogy. Továbbá azt hazudja nekik, hogy az ő kezei alatt, 100%, hogy lesz gyerekük.

Nehéz idők járnak Zsuzsára: elkezdődött az iskola és van két gyereke.

Azt mondja, hogy nagyon nagy kihívás egyedülálló anyaként két kölköt nevelnie. Ráadásul mind a kettő beteg is. Szerinte a szeptember és az október a legnehezebb, mert nehéz az iskolába visszaszoktatni őket. Ennek ellenére a gyerekek feltöltik, amire a londoni balhékák után nagy szüksége van.

Ma a szokásosnál is több dolga van, mert szülinapi bulit is szervez José Armandonak. Galaktikus slime parti lesz. Kidobja a beteg gyerekeket az iskolába aztán szalad haza ellenőrizni az előkészületeket. A szervezéssel profikat bízott meg, akikkel viszont nagyon elégedetlen, mert későn kezdték el díszíteni a kecót. Az egyik alkalmazott elbújik az oszlop mögé a nő haragja elől.

Különösen a szülőknek kialakított hely nem tetszik neki. Szerinte úgy néz ki, mint egy dizásztőr tent. Eddig nem említettem, de Zsuzsi angolja olyan, mint amikor valakinek, aki nem beszéli a nyelvet, fonetikusan leírnak egy angol szöveget és azt olvassa fel.

A rendezvényszervező nem győz bocsánatot kérni a szar munkája miatt. Csak akkor lesz nyugta a ház királynőjétől, amikor megérkeznek a bulira szánt állatkák és elterelik a hárpia figyelmét.

Zsuzsi elárulja, hogy bár a kölkeinek szervezi a bulit, igazából az ő gyerekkori álmait valósítja meg ezekkel. Laura felhívja Zsuzsát, szeretne egy nagyon személyes dologról beszélni vele kettesben. Zsuzsi egyből kap az alkalmon és meghívja a szülinapi bulira.

Megérkeznek a kölkök és egyből rászabadulnak a szerencsétlen állatokra. Még bohóc is van, hogy biztos traumatizálva legyenek a lurkók.

Zsuzsa szerint nem csak a téma galaktikus, de a bulika is gigantikus. John Hammond tanításait követve: nem spórolt semmin.

Megérkezik Laura is és majdnem póniszarba lép. A nő félti a drága cipőjét, aztán meglepődik, hogy a gyerekzsúron gyerekek is vannak.

Zsuzsi elárulja, hogy hogy lehet őket elviselni: minőségi pezsgővel és prémium italokkal. Viszont még a féktelen piálás se készítette fel a házigazdát a szülinapi tortára.

Teljes a döbbenet. Zsuzsi szerint egyáltalán nem hasonlít egy rakétára, inkább olyan, mint egy hatalmas, álló ceruza.

Laurának egészen más jut az eszébe róla. Hatalmas szemekkel bámulja a kilövésre kész desszertet. Annyira szarul sikerült a torta, hogy szét is esik, de Zsuzsi anyja megmenti a bulit: ő is vett sütött egyet sunyiban.

A parti után végre tudnak beszélgetni a lányok. Laura szolidan megjegyzi, hogy kurva idegesítőek a gyerekek. Aztán a dokinál tett látogatásáról beszélt. Azért fordult Zsuzsához, mert neki is hasonló módon lettek gyerekei.

Laura elmondja nekünk, hogy négy éve próbálkoznak és bár szervi probléma nincs, nem jön össze a gyerek. Kicsit aggódik, hogy így nem természetes úton jönne össze a gyereke, de Zsuzsi elhessegeti ezeket a gondolatokat és bátorítja, hogy vágjon bele a lombikba.

Elmeséli, hogy azzal szokta ugratni a férjét, hogy a lombik azt bizonyítja, hogy végre van egy tervezett gyereke és nem csak becsúszott véletlenül, mint a többi.

Zsuzsa pár fotóalbumot hoz, amikben a gyerkőcökről vannak képek különböző stádiumokban. Laura a könnyeivel küszködik és elárulja, hogy egész életében arra vágyott, hogy gyereke legyen. A nő még azt is elárulja a kamerának, hogy amikor nőgyógyászati vizsgálaton van, mindig arról álmodozik, hogy egyszer csak az orvos felkiált: Laura, te terhes vagy!

Zsuzsa fel akarja készíteni a nőt a procedúra rossz oldalára is. Elmeséli, hogy ő a terhesség alatt 104 kilóra hízott, de egyáltalán nem látszott rajta.

Laura megköszöni Zsuzsinak a beszélgetést és azt mondja örül, hogy nem Szekszárdra ment a többiekkel. A vendéglátója nem tudja miről van szó, mert őt nem hívták meg semmire...

Mamalina csodálatos hírekkel köszönti reggel a férjét: egyedi táskát csináltathat, csupán 40 000 Euróért.

Nem valami lelkes a pasi. Eltereli a szót azzal, hogy Londonról kérdezi a feleségét. Mamalina azt mondja szar volt. A férje szerint viszonoznia kell a meghívást és elhívhatná a lányokat Szekszárdra a családi birtokra.

Mamalinának nem tetszik az ötlet, de végül belemegy.

Paulina és 😍Anna😍 shoppingolni mennek. 😍Anna😍 egyből észreveszi, hogy valami céllal vásárolgat Paulina, aki bevallja, hogy a volt faszija hívogatja megint.

A csávó azt hazudta a nőnek, hogy bármit megtenne érte és vissza akarja csinálni a dolgokat. Tehát dugni akar. Paulina felvezeti 😍Annának😍 a szekszárdi családi bulikát. Örömmel elfogadja a meghívást. Kiderül, hogy Zsuzsát nem hívják meg a londoni balhé miatt. 😍Anna😍 megérti, mert szerinte is erős volt, amit leművelt a nő.

A vásárlás után Paulinák már Szekszárdon vannak. Mamalina éppen, Zoli, az inas vérét szívja, amiért lassan dolgozik és mindenhol meztelencsigák vannak.

Paulina közli az anyjával, hogy meghívott mindenkit Zsuzsán kívül. Laura nem tud jönni, mert inkább Zsuzsival szülinapozik. Megérkeznek a vendégek és megismerik a Paulinák családját.

Mamalina elmeséli a lányoknak, hogy mint minden gazdag prolinak, nekik is vannak egzotikus állataik. Mónika szerint a pávákkal csak páváskodnak.

Aztán az öregasszony flexel egyet a férje sikereivel is, de azért szolidan megjegyzi, hogy ő irányítja. A vendégek ezzel maximálisan tudnak azonosulni, a férj pedig kussol a sarokban.

Aztán Mamalina megosztja velük, hogy az egyik kölyküket leigazolta egy random focicsapat. 😍Anna😍 ezen a ponton megjegyzi, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy egy jól működő családot lát. Jelezve ezzel, hogy kurvára zavarja, mert neki nincs (foreshadowing).

Mamalina mesél a másik fiáról is, akinek valamilyen szindrómája van és az orvosok szerint már rég halottnak kellene lennie, de mégsem.

Dolgozik és barátnője is van. Mindenki elérzékenyül. A megható sztori után lemennek a garázsba, ahol Mamalina férje meglepetéssel készült a feleségének.

Megvette a nőnek álmai autóját. Az idős hölgy megjegyzi a lányoknak, hogy ilyen faszit kell nekik is szerezniük. Mindenki helyesel.

Ezután elugranak a kedvenc boros pincészetükbe egy lovashintón. Mónika szerint elég nagy faszság volt a szakadó esőben így menni, illetve ez nem is hintó, csak egy csöves lovaskocsi. A pincészet viszont nagyon tetszik nekik. Paulinától megtudjuk, hogy a zenét Zoli fia szolgáltatja.

Mónika egyből rágerjed a fiatal fiúra és arról érdeklődik van-e már 18 éves. A többiek felvilágosítják, hogy bár 14 év a beleegyezési korhatár Magyarországon, de morálisan akkor is elítélendő felnőtt emberként gyerekekre hajtania. Mónika elfojtja a pedofil gondolatait és az asztalhoz ülnek a hölgyek. 😍Annának😍 hiányzik drakvuf Laura, Violettának meg Zsuzsi.

Utóbbira megjegyzi Paulina, hogy csak a feszkót keltette úgyis, amire Violetta rávágja, hogy ahhoz két ember kell. Mónika becsatlakozik és azt mondja Zsuzsa jófej. Ezen már 😍Anna😍 is kiakad. Szerinte elégedetlen, dühös és a franc se tudja mi a baja. A kamerának elmondja, hogy örül, hogy nincs itt a nő és annak is, hogy jót és sokat esznek. Igazi magyar kaját. Paulina felteszi a kérdést Violettának és Mónikának: ha ennyire szeretik a Zsuzsit, miért nem vele vannak?

Mónika rávágja, hogy ő nem akart gyerekek között lenni. Anna pedzegeti, hogy biztos ez volt a baja Violettának is, aki kicsit befeszül ettől. Azt mondja nem zárkózik el a gyerekektől, de belengeti, hogy lehet neki nem lehet. Violetta felbassza magát és teljes erővel 😍Annának😍 esik. Azt mondja neki, hogy azért nincs faszija, mert nem kell senkinek. 😍Anna😍 rákontráz pár béna beszólással, de nem talál fogást Violettán.

Megy a cicaharc és 😐Anna😐 annyira gyerekesen vitatkozik, hogy kicsit kiszerettem belőle. Lehet tényleg nem véletlenül nincs csávója... Sikerül fokoznia azzal a szitut, hogy megkérdezi Violettát: azért ennyire feszkós, mert meghalt az apja? Violetta ezen teljesen kiakad, mert két hete történt a dolog és még nagyon friss. Azzal vág vissza, hogy 😐Anna😐 mindig azzal sajnáltatja magát, hogy meghalt az apja. Violetta ezután elvonul Mónikával és Paulinával disszelni 😐Annát😐 a háta mögött. Paulina próbálja megtudni, hogy lehet-e gyereke Violettának, de a nő nem akar erről beszélni. Mamalina az asztalnál maradt 😐Annával😐 és megkérdezi mi történt az apjával? Régi sztori, de elmeséli: félrekúrt az öreg és a szeretőjének a férje megölte.

Kicsit nyugodtabban térnek vissza a lányok az asztalhoz. Mónika mindenkit meghív Athénba megünnepelni a harmadik évfordulóját a faszijával. Zsuzsa is jönni fog.

Visszatért a régi problémám: kevés a 30 kép egy posztba. Egy kisebb jelenetet ki is hagytam emiatt :((( Továbbá nem tudom, hogy fogom tovább shippelni magam Annával, mert ebben a részben vállalhatatlan volt. Még a végén új waifut kell keressek.

[szepkerekkocka]

Bányász Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kiberbiztonsági Tanszékének oktatója a Qubit orosz-ukrán információs és kiberháborúról szóló podcastjában azt mondta, ezzel a képgenerátorral például olyan álprofilok készíthetők, amelyekkel megpróbálhatnak bárki bizalmába férkőzni, és automatizált előállításukkal egész hálózatok építhetők fel. Például m��rcius elején kapcsoltak le több ezer, automatizált Twitter-álprofilt, amelyek folyamatosan Trumpot dicsőítették, és igyekeztek besározni a 2024-es republikánus elnökjelöltségre riválisaként pályázó Ron DeSantist. Orosz-ukrán relációban sem ismeretlen ez a taktika, Bányász szerint Facebook-csoportok, oldalak és álprofilok garmadáját lehet visszavezetni az oroszokra, „amelyek például egyszerre támogatták a rendőröket, az All Lives Matter mozgalmat, és értelemszerűen a fekete polgárjogi mozgalmakat. Ezek az oldalak nagyon sokszor szerveztek úgy eseményeket, hogy egyszerre mindkét oldal támogatóit feltüzelték, az érzelmileg feltüzelt csoportokat egy helyre engedték, ez pedig borítékolhatóan konfliktussá eszkalálódott. Ez nemegyszer meg is történt.”

(...)

Ehhez néhány héttel ezelőtt ellátogattunk a cég stúdiójába, ahol Kun Zsuzsi kollégánkból szintetikus színészt készítettek. Egyelőre a technológia azonban nem tart ott, hogy Jackie Chan-féle túlmozgásos karaktereket vagy félig-meddig eltakart arcokat tudjanak rögzíteni, és az is meg van határozva, hogy a szemből felvett, kamerába néző, kevés mozgást végző karakterek mit viseljenek. Ehhez előzetesen írásos iránymutatást kaptunk, amelyben például az szerepel, hogy a színész ne viseljen nagy fülbevalókat, amelyek visszatükrözhetik a fényeket, olyan színű ruhát, amelyik megegyezhet a háttérrel, de az aprómintás felső is nem várt effekteket és eredményeket hozhat. Nem szerencsés viselet a szemüveg sem, és Zsuzsinak azt ajánlották, fogja össze hosszú haját, hogy ne lógjon be semmi az arca elé. Az útmutatóból pedig azt vettük le, hogy a kócos, göndör, össze-vissza álló hajzattal egyszerűen nem tud mit kezdeni az AI – bár lássuk

[hulberl]

Laci bácsi halála

Laci bácsi 2023-ban kezdett el arról beszélni, hogy a kontrollvizsgálatok során azt derítették ki, hogy a vérében a trombociták száma nagyon alacsony. Azt mondta ő ebből nem érez semmit sem, nem érzi magát rosszabbul. Egy héten kétszer kellett mennie a kórházba az egyik alkalommal megvizsgálták, hogy megfelelő-e a vére, a másik alkalommal nagy valószínűséggel vért kapott, mert nem voltak jók az eredményei. Tőlem teát kapott trombocitaszám növeléshez karácsonyra és sajnos most sem tudtak lejönni Szegedre, pedig Laci bácsi is szeretett volna. Meg is beszéltük, hogy megcsináljuk az elosztószekrényt és autó-akkumulátor töltőt csinálunk belőle. Soha nem készült el sajnos. Nyár elején is meglátogattuk volna Laci bácsiékat, Anyu Mariékhoz kapott meghívást operára, és ezt terveztem összekötni egy pesti látogatással, ha a szegedi nem jön össze. Laci bácsi mondta, hogy gondok vannak, Gabi néni eltőrte a lábát és most sincs jól, éreztem, hogy kellemetlenséget okoznánk.

Legközelebb névnapomon csörgött a telefon Laci bácsi köszöntött, bántott, hogy nem én telefonáltam. Kétségbeesett volt a hangja, soha nem hallottam nyugtalanságot, mérgességet a hangjában. Ez mindig furcsa volt számomra, Apámhoz képest, Ő annyira ilyen volt, Laci bácsi meg annyira nem, mindig vidám, nyugodt és derűs. Elmesélte, hogy kórházba ment a szájával, mert valami seb volt benne. Iszonyatos kánikula volt és a kórházból kijövet nem találta az autóját, elájult. Az emberek nem segítettek neki, állítólag nem foglalkozott már vele élettársa, Gabi néni, akivel 25 éve éltek már együtt, mert amellett hogy eltőrte a lábát, már rég alkoholista és demens is. Laci bácsi gondozatlan volt és ebben a 40 fokban is a téli nadrágot viselt. Aztán jött valaki és segített, odaadta a kocsikulcsot neki és az odahozta az autót. Laci bácsi egyedül hazavezetett a fickó segített volna, de Laci bácsi azt mondta ő haza vezet. Állítólag nem látott sokat, a lámpákat például nem, csak azt nézte, hogy mennek-e az autók és akkor ő is közlekedett velük együtt. Csoda, hogy hazaért. Ezután beszéltünk, aminek a végén kimondta, utalva a rossz véredeményeire, hogy ennek úgy is az a vége, hogy vége mindennek. Szomorú lettem, amikor elmeséltem Anyunak sírtunk, tudtuk, hogy ez lesz.

Aztán Laci bácsit kórházba kellett vinni, mert folyton elájult. Utána visszahozták és Gabi néni, kis Gabi csúnyán beszéltek vele. Kórházba vitte Zsuzsi lánya, ezután viszont azt mondta Laci bácsi, ő nem akar oda többet hazamenni. Zsuzsi hazavitte hozzájuk Erzsike nénihez 25 év külön töltött idő után. Erzsike néni csak annyit mondott, hogy: "Hazajöttél?" Mindig is bánta, hogy elváltak.

Laci bácsi másnap úgy kel fel, hogy azt mondja "Meggyógyultam." És azt kérdezi mikor mennek Bakonyszentlászlóra. A nyaralóba ahol annyi meg annyi éven keresztül jártak. De sajnos Laci bácsi nincs jól. Egy orvos, aki műtétet végzett rajta korábban meglátta Honvéd kórházban és felhívta, hogy mi a helyzet vele. Zsuzsi veszi át a beszélgetést és kiderül Laci bácsinak dialízisre kellene járnia. Egy héten 3* kellene vinni kórházba vérpótlás és dialízis miatt, amit persze egy kórházban nem tudnak megcsinálni. De Laci bácsi nincs jól kórházba kellene vinni, de nincs olyan indok!, amivel lehetne mentőt hívni. Betegszállítás is csak nehezen megoldható. Szarakodnak és baszakodnak az orvosok. EZ A KURVA ORSZÁG. Közben kiderül, hogy borzalamasak a véredereményei. Kórházba viszik. Nem jön ki többet.

Kisgabi felhív, hogy a doki mondta neki, hogy eljött a búcsú. Pesten vagyok, elmegyek, Hülber Lászlót keresem, nincs magánál, szenved, tobálja a fejét, nehezen veszi a levegőt, keresztbe állnak a szemei, néha nem, talán megismer, talán mondaná a nevem, a nevünk. Fogom a kezét, beszélek hozzá, mondom neki, hogy szeretjük, megcsókolom. Elmegyek, nem bírom. Másnap 9kor meghal. 2024.07.24

[danielszoke]

Let the whole Family Transform - Transformers movies on Paramount from Dániel Szőke on Vimeo.

Client: Paramount CEE Creative agency: Whitebat

Creative producers: Dániel Berta, Ádám Ecsery, Ádám Bozsik, Nikol Cibulya, Marcell Fehér, Csongor Szúdy, Maciej Rozen Senior Creative Producer: Dániel Berta Creative Manager: Ádám Ecsery Producers: Whitebat - Ádám Bozsik, Marcell Fehér Coordination: Dániel Török, Aleksandra Nogowska, Radoslaw Cwyl

Cast: Ilona Sárközi Nagy, Ákos Szalai, Csenge Erzsébet Szalai, Ákos Bulcsú Szalai, Momó

Crew:

Director: Nikol Cibulya Cinematography: Dániel Szőke Line producer: Anna Berentz Editor: Adam Bozsik Sound Design: György Szentgáli GFX: Vendel Pap Colorist: Szilárd Tőtszegi 1st AD: Zsuzsi Linn-Kovács Costume: Virág Kerényi Focus puller: Marcell ‘Mars’ Benkő, 2nd AC: Bálint Ládi Videó assist: Bertalan Ötvös Gaffer: András Szendrő Best boy: Péter Szendrő Lighting technician: Dániel Kozel Set design: Mira Simonyi-Lengyel Confectioner: Krisztina Horváth

[southalldiaries]

Nagyapám,

ki elsősorban megtanított lángost enni, nagyapám, aki szőrös mellkasához szorított a vízben és megtanított úszni, aki megtanított úszni a Széchenyiben, de előtte a Balatonon, aztán meg a Dunán, nagyapám, aki mindig bedobott egy konyakot a nyaraló felé menet, nagyapám, aki homlokát redőzve, nagy sóhajtások között pucolta ki a Ladájából a hányásomat, nagyapám, aki apámat vitte birkapörköltözni, Lacikám, mondta, hát a harmadik napot már nem bírtad, nagyapám, aki időben bevezettette az áramot a falujába, nagyapám, aki ha elesett a piacon nagyanyám, fogszíszogva segítette fel, hogy ne hozz már engem zavarba Zsuzsi, nagyapám, aki mindig hörbölgetve ette a húslevest, forró legyen, csak az a lényeg, nagyapám, aki 35 dekásnál nagyobb csirkét nem volt hajlandó megenni kirántva vasárnap ebédre, nagyapám, aki ültetett egy csomó sóskát, amit utált, nagyapám, aki kínkeservesen megtanult három nyelvet felnőttkorára, nagyapám, aki hunyorítva viccelt velem, a világgal, és mindenkivel, nagyapám, aki egy zsarnok volt, de nekem gyereknek isten: nagyapám, lassan belep a feledés pora.

[melindak04]

2015.

2015 volt az év, amikor iskolát kellett váltanom. Nem szerettem a régi sulimat, mert nem igazán voltak barátaim. Szinte mindig egyedül voltam, de nem éreztem magam szomorúnak. Mindig is inkább voltam introvertált, mint extrovertált. Szívesen voltam egyedül, mert ilyenkor éreztem magamat a legszabadabbnak. Ilyenkor nem kellett senkihez alkalmazkodnom, senki nem mondta meg mit játsszak, mit gondoljak, vagy mit csináljak.

És akkor fedeztem fel, hogy mennyire szeretek írni. Gyakran csak ültem egyedül az asztalomnál, és a legőrültebb, legizgalmasabb történeteket firkáltam le borzasztóan csúnya kézírással a füzetjeim hátuljába. Ezek a mesék mindig tele voltak varázslattal, kalanddal, boldogsággal. Pedig ezeket gyakorlatilag hírből sem ismertem.

A napjaim nagy része unalmasan és magányosan telt, kivéve amikor elmerültem a könyvek világában. Megszerettem az olvasást, a verseket, a rajzolást, a zenét és mindent, amivel kiélhettem a kreativitásomat. Ha énekeltem, írtam vagy rajzoltam, végre megértettem, mi a valódi boldogság.

Hamarosan bekerültem az új iskolámba. Azt hittem, hogy minden folytatódik majd ugyanonnan, ahol abbamaradt, viszont végül nem így történt. Az osztályomban több olyan ember is akadt, aki pont olyan szenvedéllyel használta ki a művészetek adta lehetőségeket, mint én. Heni rajzolni szeretett, Zsuzsi verseket írt, Vivinek pedig olyan énekhangja volt, mint egy angyalnak. És mind a négyen imádtunk írni és olvasni. A történetek és a mesék szeretete lett a legerősebb kapocs közöttünk.

Nem kellett többet egyedül lennem. Napközben egyfolytában együtt lógtunk, délután pedig küldözgettük egymásnak a legújabb munkáinkat. Abban az évben minden a helyére került, és végre én is tudtam, hol a helyem.

[nonquebecoisayul]

Mikulás-napi vegyes: emlékek, francia sikerek és rendszerhibák, chicagói vendég, török védőnő és időjárás-jelentés

Ezekben a ködös, hideg éjjeli órákban bandukol és szánkázik a jó öreg Mikulás, a szakállas Télapó odahaza, akiben én még mindig hiszek és minden teketória nélkül kitenném a csizmám az ablakba. De sajnos Montréalban nem jár Mikulás, csak Père Noel, de az is csak majd a hónap végén. Így inkább iszom egy forró teát, ami elaltat és majd éjjel álmodom arról, hogy nekem is jött piros csomag az ablakba tele mindenféle földi jóval. Szűzi természetem már gyerekkoromban is előjött: simán be tudtam úgy osztani a kiszsák tartalmát, hogy karácsonyig kitartson: már 5-én este megterveztem a csomag kiismerését követően, hogy melyik nap mit lehet majd elfogyasztani. Aztán persze Melinda húgom bőven nyúlkált belőlük, mert ő simán megette az övét napok alatt, így az én tervem is mindig borult.

C’est la vie, nem igaz? Apropó, a múlt héten letudtam valamennyi vizsgámat. A kommunikációs kurzuson a tanár a párosan zajló szóbelin simán megmondta nekem és ukrán kollégámnak, Viktornak, hogy mi voltunk ketten a legjobbak a csoportban. Megtisztelő, tegnap elérhetővé vált az osztályzat is: amíg Viktor A-mínuszt kapott, én egy teljes A-val végeztem. Van sikerélményem, hurrá!

A nyelvtani kurzus zárásaképpen 3 órás írásbelink volt: ebből az első harmad egy szöveg nyelvtani elemzéséből állt, a második két órában pedig egy levelet kellett írni. Két téma volt, én azt választottam, amelyikben egy minisztériumi alkalmazottnak kellett írni egy korábbi személyes találkozó után, hogy mit javasolok a bevándorlók francisation-jának elősegítése érdekében. Bumm, abszolút nekem való téma: éppen számoltam, hogy 2016 óta összesen egy tucat franciatanárral volt kapcsolatom itt is, otthon is, és elképesztően vegyesek a tapasztalataim.

Én simán megírtam, hogy a projekt, amit javaslok, a québeci tanárértékelő rendszer teljes átalakítása, amivel ki lehet szűrni olyanokat, akikhez képest még én is többet tudok a francia nyelv grammatikájáról. Még nincs eredmény, kíváncsian várom, mire értékelnek. Sajnos a záróvizsgákat nem adják ki, betekinteni is csak akkor lehet, ha roppant bürokratikus úton megszerzem. Bőven elég ezt a lehetőséget meghagyni azoknak, akik elcsúsztak vagy csak 1-2 pont kell a továbbjutáshoz (a nyelvi kurzusokon minimum 65%-ot követelnek meg a következő szintre lépéshez!).

A diplomatakurzuson még van egy hét, de az eddigi gyakorlattól eltérően az újrabeiratkozáshoz előírtak egy szóbeli értékelést, amire tegnap került sor. Ismét ki kellett tölteni egy ugyanolyan papírt, mint 2017 tavaszán, amikor először jelentkeztem, aztán volt egy kellemes beszélgetésem egy nyugdíj előtt álló hölggyel (maga is bevándorlónak tűnt, de a franciája alapján nem tudtam eldönteni, honnan jött). Szerintem az a helyzet, hogy alig járunk a kurzusra és a tanárnő ugye alkalmatlan a posztjára: néha égbekiáltóan nagy hülyeségeket mond, egészen biztos vagyok benne, hogy én többet tudok a francia nyelvtanról, mint ő - és szerintem ez vérlázító. Az e heti óra már-már abszurd burleszkbe váltott, amikor a két lengyel kollégát megkérte a tanárnő, hogy énekeljék el a himunuszukat, akik ekkor felálltak, és mert annyira awkward volt a szituáció, én is így tettem, majd végül mindenki felállt, ők pedig elénekelték a nemzeti indulót - természetesen lengyelül. A franciaórán!

Nem csoda, ha úgy dönt a továbbképző intézet, hogy megszünteti a csoportunkat, de végül is engem már nem nagyon érint a dolog. Január nagy részét a tervek szerint Kanadán kívül töltjük ismét melegebb éghajlaton, és most hétfőn már jön egy férfi, aki felméri a költözésünk volumenét. Mintha tegnap lett volna, amikor ugyanez zajlott a Bem rakparton jó 3 évvel ezelőtt...

A múlt hétvégén volt az USA-ban a hálaadás (ha másról nem, a már otthon is elharapódzó Black Friday kapcsán tudhattok róla), és drága osztálytársam, Zsuzsi másodszor is meglátogatott bennünket Chicagóból. Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen fontosak, élvezetesek ezek a napok! Voltunk múzeumban, az Oratoire Saint Joseph-ben orgonakoncerten a Bach-fesztivál keretében, bruncholtunk itt, vacsoráztunk ott és nagyokat nevettünk, de különösen Zsuzsi és Rafa rajtam: néha már veszélyesnek tartottam, annyira egy húron pendülnek:)

Aztán voltam rutin vérvételen is: ezúttal nem szédültem el, mert a kedves török védőnőt megkértem, hogy lefekhessek. Amúgy sem szeretem az ilyen orvosi megmozdulásokat, hát itt meg még jobban izgulok, mert ugye csak idegen az a nyelv, amin beszélnem kell. Természetesen ilyenkor az angolt részesítem előnyben: az is bőven challenging a rendelőben!

Végül írok pár szót az időjárásról, mert azt ugye decemberben már illik: egyelőre otthon havasabb a táj, mint errefelé: a november közepi nagy hóviharból nem maradt már semmi, és ugyan a hétvégén -7 fok volt a napi maximum és most sem lesz ez másképp, a hét középső napjain fagypont körül maradunk, így ha esik is valami, nem marad meg. De a téli előrejelzések nem kecsegtetnek semmi jóval: rideg és hosszú lesz. Remélem, mielőbb kiszabadulunk innen, de még mindig lebeg a költözési dátumunk.

Üdvözlöm a Mikulást és örüljetek helyettem is a csizmák tartalmának!

[yeswearemagazine]

You Won't Miss Me's Weekly Choice #3

Untitled © Zsuzsy Nagy aka Zz A Photo A Day :

[imiging]

by zsuzsi nagy, zzaphotoaday.tumblr.com

Daily original photographs and creations selected by the imiging team!

[drakvuf]

A Város Királynői 1: Paulina és Paulina

Ebben az évben nagyon mennek a prolihergelésre szánt realityk. A TV2 Kőgazdag Fiataljai után, az RTL feltámasztotta Feleségek luxuskivitelbent.

Eredetileg a Viasat 3-on futott a műsor és természetesen nagy rajongója voltam, szóval nyilván érdekel mit csinál az RTL ezzel a formátummal. Kapásból átnevezték A Város Királynőire, ami érthető, mert nem mindenki házas, ahogy az előző évadokban sem volt az. Első szereplőnk Zsuzsi, az üzletasszony.

Maximalistának tartja magát: csak a tökéletes munkát fogadja el. Tehát ő nem csinál semmit. Hamar kiderül, hogy rokonlelkek vagyunk, amikor azt mondja: a pénzt amit megkeresek, szeretem elkölteni. 40 éves, de szeretne minden évvel egyre jobban kinézni. Jaj.

Mivel nem szeret dolgozni, van egy vagon inasa, akik a ház körüli munkát elvégzik, meg itt az anyja is, aki besegít. Anyu nagyon konzervatív és kritikus, ezért aláíratott vele egy megállapodást, hogy mások előtt nem szólhatja le a megjelenését. Van egy férje, de önmagukat szingli házasként írja le. Bár így tényleg Zsuzsi szingli, a férjének éppen van barátnője.

Továbbá van két gyerekük, José Armando és Emilia González.

Zsuzsi szeretne bepasizni, de nem egyszerű, mert csórók a faszik. Azt mondja, ha a randi értéke nem egyenlő a rúzsa árával, akkor nincs miről beszélni.

Betoppan második királynőnk, Violetta, aki meghívja Zsuzsit a szülinapi bulijára. Violetta vállalkozó. Szerény körülmények között nőtt fel, de mindig tudta, hogy egyszer gazdag lesz. Igazságos főnöknek tartja magát, akitől a beosztottjai félnek.

A gardróbjából szerinte a legtöbb nő egész évben fel tudna öltözni, úgy hogy ne kelljen mosnia. Van egy faszija, aki nem borotválja a nyakát és mellette a teniszoktatója fogdossa.

A teniszpályán ismerjük meg a harmadik szereplőnket, Paulinát.

A 31 éves nő, Violettával ellentétben gazdag családba született. Luxusmenedzsmentet tanult és a luxus a mindene. Szabadidejében geci undorító órákat vesz.

Neki is van egy inasa a házimunkára: Zoli, aki a nő szerint bármit megtenne érte.

Paulina anyukájával nyitotta meg Európa első Vakarószalonját.

Bár mindene megvan, sajnos a szerelemben nincs szerencséje. A vőlegénye az esküvő előtt elhagyta. Elmondása szerint sokat bulizott a férfi. Violetta szerint félre is kúrt, amit nem akar elhinni Paulina.

Következő versenyzőnk Laura, aki lakberendezéssel és fitness ruhatervezéssel foglalkozik.

Van egy férje, aki a tenyerén hordozza. Az egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből az a gyerek. Elmondása szerint négy éve szeretne már egy kölköt, ha ennek nem valami egészségügyi probléma az akadálya, akkor esetleg megpróbálhatnának dugni. Paulinának bár esküvője nem lesz, a menyecske ruhája megérkezett. Ebben a nehéz élethelyzetben támogatásra van szüksége, ezért elhívja 😍Annát😍, hogy együtt nézzék meg.

A nő neki is elsírja a bánatát, hogy Violetta pont a meg nem tartott esküvője napjára szervezte a szülinapját. 😍Anna😍 szerint bosszúból a menyecske ruhában kéne mennie az eseményre.

😍Apró Anna😍 befektető és az egyik szerelmem. A nő magánrepülővel utazgat, mert megteheti. Nagyon szeret vásárolni és állítása szerint nem egy gépet késett már le emiatt. Izé.

Két dolgot viszont nem tud megvenni pénzért: az egyik egy gyerek, a másik egy igaz férfi szerelme. Vitatható kijelentés, mindenesetre:

"Nem tudom sajnos magamat teherbe ejteni, se megkérni a saját kezem."

Paulina a ruhapróba után hazaugrik anyukájához és neki is elsírja a bánatát. A nő szerint Violetta bunkó-paraszt, amiért a meg nem tartott esküvője napjára esett a szülinapja.

Paulina anyukája amúgy szintén szereplő és őt is Paulinának hívják, hogy semmiképp se legyen egyszerű dolgom. Várom az ötleteket, hogy különböztessük meg őket.

Férje milliárdos, három gyerekük van, de a másik Paulina egy másik házasságból született. Elmondása szerint bár a férje a család feje, ő a nyaka, ami mozgatja. Elárulja nekünk a jó házasság titkát: 2800 km-re laknak egymással a férjétől.

Utolsó szereplőnk, Mónika, akit Violetta szintén meghív a szülinapi bulijára.

Mint kb mindegyik nő, régen ő is modellkedett, most nem derül ki mit csinál, de görög faszija van, aki kurva gazdag és Dinónak hívják. A nő szenvedélyesen gyűjti a táskákat, amiket minden nap meg is simogat. Szerinte 10-12 budai ingatlan kijönne az árukból. "Szerintem annyit ér egy nő, amennyit költenek rá."

Az egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből, hogy Dino megkérje végre a kezét.

Paulina Mónikával meglátogatja Laurát, hogy rendes magyar szokás szerint alapozzanak a buli előtt.

Nincs sok idejük jól érezni magukat, mert érkezik Paulina és Paulina. Paulina egyből lehúzza a hangulatot a meg nem tartott esküvőjével és a menyecske ruhájával.

Zsuzsi ledöbben ezen a jeleneten, mert azt hitte jó barátnők Violettával, de ha azok lennének, nem próbálná Paulina magára terelni a figyelmet a nő szülinapján.

Csengetnek. Megérkezik Violetta, aki egyből fel is kérdezi Paulinát, hogy mi a fasz ez, aki rákontráz, hogy mi a fasz az, hogy az esküvője napján szülinapozik.

A feszkót Mónika oldja kicsit, amikor meghív mindenkit a London Fashion Weekre. Elkezdenek falatozni és Laura elárulja, hogyan őrzi meg az alakját: a faszija nem vesz neki nagyobb ruhákat, szóval nincs más választása. Violetta 😍Annával😍 és Mónikával elszalad a mosdóba. 😍Anna😍 szerint támogatniuk kéne Paulinát ebben a nehéz helyzetben, illetve szerinte azok a faszik, akik mindenféle trashműsorról hogyvoltokat írnak, nagyon szexik. Violetta nem ért egyet egyik állítással se és elpletykálja nekik is, hogy Paulina faszija félrekúrt.

Közben az asztalnál maradt lányok arról faggatják Paulinát, hogy szerelmes-e még. Hát persze.

Visszaérkeznek a mosdóból a lányok. Paulina szolidan megkérdezi fosni voltak-e, amiért ilyen sokáig tartott. Nem, csak sminkeltek.

Mónika azonnal megkérdezi Paulinát, hogy tényleg megcsalta-e a vőlegénye. A nő tagadja és jól felbaszta magát azon, hogy már mindenki tudja.

Vágás után már limuzinban száguldunk a szülinapi vacsorára. Megvitatják ki mibe megy a Fashion Weekre. Paulinában elég nagy tüskét hagyott, hogy Violetta elpletykálta a megcsalást. Nem akar koccintani a lányokkal.

A szülinapos Violettát nagyon bántja a dolog és azt mondja Paulina elbassza az estéjét. Zsuzsi a kamerának meg is jegyzi, hogy Paulina teljesen át-of-lájn viselkedik. Violetta elkezdi hangosan sértegetni a hoppon maradt menyasszonyt. Paulina anyukája, Paulina próbálja csitítgatni, de ezzel csak eszkalálja a szitut. A nő hangosan megjegyzi, hogy nem tehet róla, hogy félrekúrt a faszija.

Violetta öt percet ad mindenkinek sajnálni Paulinát, aztán szeretné lezárni a témát. Aztán összekap Laurával is és végül úgy megsértődik, hogy otthagyja a társaságot. Természetesen fizetés nélkül.

Bármiről is írok az első részek mindig a legnehezebbek, mert idő ameddig megjegyzem a szereplők nevét. Szerencsére nincsenek sokan, ráadásul két Paulina is van, szóval egyszerűbb lesz.

[magaseletahegyen]

Egy laza hét: rókát csapdázunk, kisnyuszik születtek, föld bevetve, almabor készülget, tulipánokat rakjuk!

Néhány embernél kiverte a biztosítékot, hogy a saját területemen rá mertem lőni  légpuskával a rókára. Ez van, a róka csak a giffeken, meg a youtube-on cuki kis állat, amúgy egy ravasz geci kártevő, ami terjeszti a veszettséget és lemészárolja a jószágot.

Ennek megfelelően is fogunk bánni vele.

Szereztem egy élvefogó csapdát, majd felajzottam (!!!), miután nélhány percig merengtem a működésén. Nagyon tetszik a kifejezés, nagy örömmel álltam neki csapdát ajzani. Friss, nyers csirkemájat tettem be csalinak, ha a róka lesz olyan óvatlan, hogy belemegy, akkor rázáródik az ajtó és kész, megvan.

Miska szerint sosem fogom meg azt a ravasz kis dögöt, a Laciék 2 hónapon keresztül próbálkoztak három csapdával, a lehető legkülönfélébb csalikkal elkapni a temetőben randalírozó és sírokat feltúró rókákat. Nulla sikerrel.

Én bízok benne, hogy lehet szerencsém, rászánok erre néhány hetet. Kerítést nem tudok építeni, ahhoz túl nagy a telek, kutyát éppen ezért nem is tudok tartani, a különféle riasztók - legyen az elektromos, vagy vegyszer alapú - nem érnek semmit..

/fincsi máj, eddig nem jött be/

Aztán hogy mi lesz vele ha netántán sikerül megfogni, ott megoszlanak a vélemények. Aljas, gonosz embereket kérdezhettem meg, mert kivétel nélkül mindenki egyértelműen megölné a rókát.

Mama: ááááá, van egy hegyes vasam, odaadjam? Fater: lapáttal kell agyonütni! Miska: vasvilla. Jani: le kell lőni.

Arra a felvetésre, hogy esetleg elviszem valahova és egyszerűen elengedem, kinevettek. Gyakorlatiasak a vidéki emberek.

A harmadik este megjelent megint a róka, a fenti ablakból néztük, ahogy körbejárja a csapdát, megszagolja a májat, aztán nekiállt diót szedni és dugdosta az avar alá. A macska ezt a hordó tetejéről nézte végig, mintha még össze is kacsintottak volna - szerintem ezek barátkoznak. Ma kicserélem a csalit, csontokat teszek bele meg csirkehús maradékot. Meglátjuk, reméljük nem nagy gurmé a rókánk, nincs kedvem még neki is külön főzni.

Közben megszülettek a kisnyulak!

Nem tudjuk hogy mennyi, mert az anyjuk szőre alatt vannak, mozognak, reméljük egészségesek és minden rendben lesz velük. Remélhetőleg a róka sem bántja őket, kellene jobb ketrec, ami biztonságosabb. Rajta is vagyok az ügyön, de az nem két nap.

/ott hátul a dobozban vannak a kisnyuszik/

Sokat eszik a Sára, most minden elfogy amit eléteszünk, kell az erő a szoptatáshoz. Úgy ropogtatja az almát, hogy öröm hallgatni. A víz is fontos, ha nincs előtte elég, a kicsiket is megeheti :/

Vetettünk füvet

A tetőn lévő szántó is rendbe lett rakva, a múlt héten megtárcsázták, szerdán pedig jött a Csabi és az apukája, a Pistabá két traktorral és elvetették fűvel az egészet. Meg be is takarták, most már csak az esőt várjuk, hogy legyen is belőle valami.

Pistával a föld szélén beszélgettünk a vetésről, meg a két éve ültetett szőlőjéről, hogy milyen faszán termett idén, legalábbis a vörös, mert a fehér szerinte nem olyan okés, talán metszési módot kellene váltani.

Ekkor hív az asszony: - Mit csináljak a sütőben lévő hússal?

Mondom kissé ingerülten: - Hagyjad, hadd süljön, nem érek rá, férfidologban vagyok!

Erre rámbassza a telefont.

Pista bá: - Hívd vissza és beszélj vele szépen, fiam! Az asszonnyal szépen kell beszélni, különben nem kapsz pinát! Az pedig a legjobb dolog a világon, hidd el!

Ok, ebben egyetértünk: - Persze-persze, jó a pina, de én enni is szeretek, az sem rossz!

Ááááá, foglalkozz te csak a pinával, az jobb, hidd el nekem!

Visszahívtam a drágámat és bocsánatot kértem tőle. Sokat tanulok az idősebbektől.

Almabor-gyerek kérjél bocsánatot!

Új projektünk van a Miskával: a köztünk lévő almafák roskadásig vannak almával, két hordó már le lett cefrézve, tettünk is el belőle, de még mindig sok van. Fent nem lehet hagyni, mert ha lehullik, jönnek a vaddisznók csapatostól zabálni és az nem túl jó. Az azért nem róka, vigyázni kell vele.

Erre felvetettem, hogy csináljuk cidert, vagyis almabort. Miska egyből belement: rendben, legyen az, csináljuk meg. Átbeszéltük, mi lesz a technika, hogyan készítsük, mibe tároljuk, úgyhogy nekiálltunk összeszedni a lehullott almát.

Este ledaráltuk az első körben összeszedett almát, a Miska hírhedt húsdarálójával, ami elég brutkó egy szerkezet, kb mindent elvisz, ipari árammal működik s valószínűleg öregebb mint én.

Azt mondja: Na, én megyek, megetetem az állatokat, addig adagold, de bele ne nyúlj az isten szerelmére! Miért nyúlnék bele, baszki? - kérdem méltatlankodva. - Volt már olyan, akinek mondtam és most eggyel kevesebb ujja van. Ne legyél hülye! - válaszolt, majd adott enni az állatoknak.

/többen is hagyták már benne az ujjukat/

Szóval felével megvagyunk, két présbe fért bele, így lett eddig 50 liter. 100 a cél, az ma meglesz. Ha jól sikerül, akkor semmi sem állít meg bennünket, hogy jövőre mindenből alkohol legyen.

1300 hagymácska

Kihúztam a múlt héten négy csíkot (Curtis likes this) a szomszéd földön ekével, a héten pedig annak is nekiláttunk, hogy elültessük a tulipánokat. Hétfőn ránkesteledett, de befejeztük a második sort is (a traktorral világítottam, miközen Miska hordta fel a fröccsöket). Nem a legjobb neki a föld, elég szopóka meló ez most, de a Zsuzsi már befejezte a harmadikat is, már csak egy van vissza. Összesen 1300 hagymát rakunk el, yeah!

/jól mulatunk esténként/

Mivel nem jön az eső, nekiálltam megöntözni, az talán segít majd a végére egy kicsit. Persze a kibaszott őzek átjárnak rajt, mikor szépen lesétálnak este, hogy felzabálják az szintén nemrég ültetett szamócát. Ezekkel most mit kezdjek?

Bonyhád to Orfű

Lazább hetet tartunk, ezért simán rávett az asszony, hogy menjek el vele Bonyhádra a lomis cigányokhoz, mert szét szeretne ott nézni, kellene neki pár dolog.

Az egy kincsesbánya. Mármint a cigó srác udvara. Van ott minden is. Én beszereztem egy fasza dézsát (régóta szerettem volna, de újonnan piszok drága) éééés végre lett egy normális méretű péklapátom, így már normális méretű pizzát is tudok sütni a kemencében és nem kell ilyen minipizzákkal ügyetlenkedni. Úgy éltünk eddig, mint az állatok!

/pizzasütésekben még a régi lapáttal/

Onnan irány Orfű, ahol már vártak a barátaink egy laza sültpisztrángozásra, mert a híres nevezetes Horgász Büfében úgy sütik a halat, hogy érdemes érte órákat utazni. 1600-ért egy mennyei, zsírban sült hal, kenyér, sültkrumpli, valami mártogatós, meg savanyú uborka. Én azért vertem hozzá két deci vöröset is, ha már hétvége van felkiáltással. Csütörtök dél volt :/

Magasélet!

[kosullo2]

Mága Zoltánnak vannak a legcsodásabb asszonynevű fb-rajongói

Már a névlistájuk egy kész novella:

Kurilláné Kenézi Irénke

Jánkiné Zudor Ica

Honfiné Nagy Edit

Hajlikné Dóczi Erzsébet

Karasszon Béláné Zsuzsi

De még a nem asszonynevűek között is olyan irodalmi hősnők vannak, mint

Esztinka Margó

és

Emmert Erzsébet

[kekturanaplo]

AK-08 | Elvettük a Zsuzsi vizét

Nyíracsád (Buzitapuszta előtti erdő) -> Petőrészi-kilátó -> Halápi csárda -> Fancsika (Bodzás-tó): 26 km

Nyilván nem állt el reggelre az eső, annak ellenére, hogy ez volt az előrejelzés. Én kirúgnám ezeket a hamis jósokat... Ja, már megvolt!

Szerencsére készültünk egy rakás szatyorral, amikbe bele lehetett tenni a vizes sátrat, a hálózsákot, hogy ne legyen vizes, a 2 nagy kukás zsákot, amin éjjel a táskáink pihentek, hogy ne ázzanak át túlságosan.

Kicsit nehéz volt elindulni, pedig tényleg csak gyorsan összedobáltuk a cuccot, semmi egyébbel nem töltöttünk időt, majd ha később eláll.

Elég közel jutottunk Buzitapusztához előző nap, annak egyetlen kis buszmegállójában újra megálltunk, fogat mostunk, főztünk egy teát, K megreggelizett. Még mindig szitált, bosszankodva indultunk tovább.

Klassz erdei utakon vitt a nyomvonal, ezen a napon beterveztem 5 kilátót, ami hihetetlen, de aránylag útba esett volna. Aztán ahogy haladtunk, úgy húztuk ki az összeset :D Ide is ki kell térni, 1,5 km, oda is ki kell térni, majdnem 2 km oda-vissza, kell ez nekünk? Ááá, nem kell, el tudom engedni! Így összesen 2 kilátót érintettünk, és egy harmadik valamit - de erről picit később.

Egyébként ezek a kilátók egy uniós pályázatnak az eredményei, amely a magángazdák számára 24 milliós keretből biztosított lehetőséget közjóléti célú kilátó, és pihenőpark létesítésére. Nyírmártonfalvát, a közeli kis települést, körbeveszi 5 db ilyen kilátó is... Persze nem mindenhol van nyoma, hogy valóban 24 milliót költöttek volna pihenőparkra...

A Petőrészi-kilátó egy egykori tóra, a Halápzugi-víztározó ma már inkább legelőként működő területére ad szép rálátást. Itt már aránylag sütögetett a nap, de azért sokszor volt felhős az ég. Kicsit kiterítettünk ezt-azt száradni, de tipikusan olyan idő volt, hogy nem lehetett eldönteni, póló, pulóver vagy kabát kell-e.

Hamar elértünk a Hármashegyaljai pihenőközponthoz. Vasárnap van, ebédidő környéke, és sehol senki. Ez lehet Debrecen Normafája, csak embertömeg nélkül. Na nem mintha panaszkodni akarnék, hogy hiányzik a nyomor, de azért meglepett. Óriási rét, padok, játszótér, büfé, a Zsuzsi kisvasút végállomása, őnagyságát is megpillanthattuk pont, pedig ritkán jár! Hazánk legöregebb keskeny nyomtávú vasútjának első 20 km-es szakaszán 1882-ben indult meg a forgalom. A pályán elsőként a Zsuzsi nevű gőzös vontatta a gúthi erdőkben kitermelt faanyagot, majd 1923-tól már személyforgalmat is lebonyolítottak rajta. 1970-es években az államosítások alatt vágányainak nagy részét a gazdaságtalan üzemeltetésre hivatkozva felszedték, csak a Debrecen közelében lévő 16 km-es szakasz maradt meg a nagy társadalmi nyomás eredményeképpen. Később modernizálták az állomásépületet, a pályát is, és pár éve indult el újra a közlekedés.

Az épületben van egy kis kiállítás, büfé, és a folyosón ballonos víz, amit jól leraboltunk, mivel a mosdóban a kiírás szerint nem iható a víz. Nekünk viszont ezen a napon utoljára itt volt lehetőségünk tölteni.

Van itt valami kilátószerűség is, legalábbis azt hittük, fel is másztunk rá, és a tetejében egy lezárt ajtó várt, amire Csillagvizsgáló volt írva. Mindenesetre a réten hosszabbat pihentünk, a cuccokat is megszárítgattuk.

Itt találkoztunk 2 sráccal, akik szintén az AK-t járják, bár túl sok kommunikáció nem zajlott, azt is K kezdeményezte!

Azt meg sem említettem még, hogy milyen rohadt sok emelkedő volt ezen a napon! Komolyan, rendesen megterhelő volt, nem erre készültünk na!

A második kilátónk végül a Hármashegyi-kilátó lett, amit „Kívánság-hegynek” is neveznek, úgy tartják, aki megmássza, a fent elhangzott kívánsága teljesül. Na, mi ezt későn olvastuk, így jól rá....

Továbbra is egyáltalán nem általunk elképzelt alföldi tájra jellemzően, erdőben haladva jutottunk el a Halápi csárda lerobbant, enyészetnek átadott épületéig. Pedig itt hajdanán Kazinczy, Petőfi is megszállt, sőt, Rózsa Sándor is itt piált egyszer! Mindig szomorú látni, amikor ilyen régi és hajdanán neves épületek pusztulnak el.

Még kb. 6 km-t gyalogoltunk a Bodzás-víztározóig, ahol szinte a pecsételőhelynél álltunk meg végül, a parton, egy galagonyabokor tövében. A tó persze már nem igazi tó, most teheneket legeltetett rajta egy juhász.

Nekünk tökéletes éjszakai pihenő lett, kicsit szeles, de éjjel síri csend honolt, amíg el nem kezdett esni megint. Elég hideg is lett már, és mindkettőnknek elkezdett fájni a háta, ami sajnos végig is kísérte a hátralévő "alvásokat".

[szvn]

Minden kezdet

–Ez sem jobb semmivel. Miért van az, hogy minden, ami szép, az szomorú is? Hiszen nem temetés lesz! Bár a rektor bá’… Isten, ha hallasz, csak vicceltem! Dia összetette a kezét és felnézett, de a próbafülke neonfényeitől rögtön el is szédült. –Értem ám a tréfát, értem. Nos, kérem a következőt! A gyerekkorából ismert mese főcímét kezdte dúdolni, közben maga elé tartott egy fehér egyberuhát. –Talán ez, az előbbi fekete blézerrel. Vagy a Beatles pulcsimmal, kit érdekel? Anya szerint nem felnőttes. Szerintem nem felnőttes huszonöt felett stylist tanácsokat elfogadni anyukámtól. Jó ég, huszonöt. Negyed évszázad! Látod, mégis csak valami reálszakra kellett volna mennem! Komoly arcot tettetve a tükör felé fordult, mintha farkasszemet akarna nézni önmagával. A következő gondolatig tudott is. Aztán veszített önmaga ellen. Avagy nyert. Nézőpont kérdése. –Azt mondják, minden vég egy új kezdet, de hogy őszinte legyek, remélem, most az egyszer nem igaz. Bőven elég nekem egy diploma! Egyébként is két képzésnyi idő alatt sikerült megszereznem. Vegyük úgy, hogy kettő. Egy magyarból, egy magyarázkodásból. A vállfán várakozó ruhákat a karjára terítette, és elindult. –Állítólag a vitakészségemmel még sokra viszem. De legalább idáig. A pláza melletti sarkon kis kávézó volt. Semmi köze az üveg épületekben lakozó modern, minimalista, személytelen cafékhoz. Itt ugyan nem írták rá az ember nevét a csészére, és a wifi – aminek a jelszava már két éve 2020 volt – is akadozott, de cserébe kék kockás abrosz és pirospozsgás háziasszony vártak. A hölgy úgy ötvenöt éves lehetett, legalábbis a történetei alapján, amiket a vendégeknek mesélt a napi sokadik kávéja mellett. Az is lehet, hogy édesapjától hallotta őket, és ő maga épp, hogy elmúlt harminc. A kinézete az utóbbit igazolta. Dia leült. A hátrébb lévő asztaltól Zsuzsi lelkes hangja hallatszott. Épp bodzaszörpöt kínált egy frissen érettségizett baráti társaságnak – sör helyett. Ami a legmeglepőbb, hogy sikerült is őket meggyőznie. Igazi angyal. De ezek szerint ma ebből nem lesz beszélgetés, van elég dolga. –Szokatlanul üres az utca, de aki mégis megy valahová, az siet. Ez az év legérdekesebb része, az advent után. Akkor az ajándékokat lehet csodálni a buszon, útközben, padon ülve. Ki mit vásárolt, ki mit kapott. Most azt, hogy ki mit hagyott maga mögött. Teher volt-e, fog-e hiányozni. Biciklis gyerekek húztak el a fasor fái közt szlalomozva. –Van még otthon egy csomó teendőm, de valahogy nem akarózik felkelni. Megnyugtat ez a csend. Milyen furcsa lenne, ha gombnyomásra le lehetne halkítani a várost, akkor is, amikor nyüzsgés van. Csak a madárcsicsergést hagynám meg. Meg néhány autódudát, a hangulat kedvéért. De szigorúan csak a megfelelő ritmusban. Ha Budapest egy játéktábla lenne, eleve sokkal kevesebb autót tennék rá. És többen ülnének le pihenni a nagy sietség helyett. Mi van, ha a vakáció idejére valóban csak játék az egész? Talán ez a kávézó is egy babaház? Az egyetem udvarát visszhangozva töltötték be az aktuális slágerek, felváltva latin nyelvű, ballagáskor szokásos énekekkel. Az egyetlen csendes szegleten kis színpad volt felépítve. A rektor úr a mikrofonnál állt. Diát szólította, aki odalépett hozzá ünnepélyesen kezet fogni, majd leült és átengedte neki a mikrofont. Dia mondani szeretett volna valamit, de nem jutott eszébe. Csak mosolyogva nézett a levegőbe hosszú másodpercekig, édesanyja legnagyobb örömére, aki ez idő alatt folyamatosan igyekezett elkészíteni a tökéletes fényképet. –Kicsim, itt az ideje indulni, ma ballagsz és még meg sincs a ruhád! Bianka! Bia, ébren vagy? Bia úgy hagyta az asztalt, ahogy volt, és szaladt le az emeletről. A játékfigurák precízen behajlított térddel, előrefelé nézve ültek kis székeiken. Egy a színpadon állt. Most már tudta, mit szeretne mondani, de még várnia kellett rá egy kicsit.