#történetek
Explore tagged Tumblr posts
Text
Belső kényszerek
Most már felismerem, amikor máson látom. Segíteni nem tudok, csak bölcsen bólintok, „majd elmúlik”. Amikor elkezdtem írni, az nem egy unatkozó, hobbikereső idő volt. A pokol volt belül. Az önmagam keresése, az élet nagy kérdéseire való rádöbbenés, hogy véges, hogy kicsi, hogy nagy, hogy rajtunk múlik, hogy nem rajtunk múlik. És magány, rengeteg sok félelmetes magány mellett a látszani akarás kényszere. A párkapcsolatomban nem látszódtam, és túl voltam egy megrázó és megalázó internetes szerelmen. Rohadtul nem tudtam meghatározni magam. Azt mondják, ha alkotó ember vagy, az valahol kibugyog. Ha elveszted a szemed, vakon fogsz írni, zenét szerezni. Ha elveszted a kezed, akkor elmeséled, megtalálod a módját, mert ha alkotó ember vagy, nem tud benned maradni, mert az alkotás kényszere kitolja belőled a dolgokat. Alkotó embernek lenni nem kiváltság, nem tehetség kérdése csak egy eszköz amire rátaláltál. Valami, amit szenvedéllyel csinálsz, az akármi is, alkotó emberré tesz. Ettől nem értékesebb valaki, de azért sokszor érdekesebb, mert mégiscsak van valami produktumra képes amit mások számára is látható és érzékelhető ingert nyújt. Az ingerek nagyon fontosak. Az ingerek annyira fontosak, hogy még a szar hatásokat is szívesen vesszük, mert még az is mozgásban tartja a belső életünket. Akkortájt rengeteget írtam. Rettentő rosszakat is. Időnként azt gondoltam, hogy minden zseniális amit papírra vetek. Nem azért mert megüt egy általam is elvárt magas irodalmi szintet, hanem pusztán azért mert képes vagyok szavakat történetekké és érzésekké formálni. és ez valami zseniááááliiiiis! :D Nem az. Ezt is meg kellett tanulnom. De a legfőbb hajtóerő mégiscsak az volt, hogy nem volt más módja annak, hogy látszódjak. Az írás volt az eszközöm, hogy legyen egy kontúrja annak, hogy ki vagyok. És volt idő amikor csak az hajtott, hogy visszajelzést, hogy kapcsolatot tudjak teremteni. Ha leírtam 20 sort, már küldtem is valakinek, hogy nézze meg, mondjon valamit, jelezzen vissza. Így visszagondolva, hálás vagyok az ismerőseim türelméért. De amikor ez volt, akkor voltam legkevésbé jól. Nem tudtam beszélni róla, hogy mennyire rosszul vagyok, de írni tudtam róla, benne a történeteimben. Néha egy mellékszereplőbe beleírtam az összes megélt megaláztatást, hát ki venné észre, mindenki azt kérdezi, hogy ugye a főszereplő az X vagy Y? Dehogy az! Sosem az. Egy szerkesztő megkérdezte egyszer, hogy ez ugye nem kulcsregény? (Kulcsregény ami egy az egyben az író élete, csak a szereplők neve meg hasonló apróságok meg vannak változtatva) Magamban kucogtam. Jól van. Nem találtál meg, hogy hol lapulok a történetben. Dehogy az! Sosem az. És volt imposztorszindrómás szakaszom. Attól rettegtem, hogy a történeteimet én valójában olvastam valahol, csak nem emlékszem rá, hogy hol. Merthogy rengeteget olvastam. Ettől mindig az extrémitásba igyekeztem tolni a történeteket, hogy ne hasonlítson semmi másra. Meg kellett tanulnom a türelmet, a lassabb folyást, a lágyabb narrációt, a kevesebb cinizmust és bízni magamban, hogy elég nagy baromságokat ki tudok találni magamtól is.
Napi két poszt, ezzel tartom kordában ezt a blogot. Hogy ennyi elég a pszichologizálásból, az érzelmi kiáradásból, és az interakcióból is. Nem elfojtás, hanem fegyelem és szűrő. Felnőttes dolgok. De belül, belül folyton írok. Állandóan, 24 órában. Kavarog, hullámzik, árad, bugyog, felszínre dob dolgokat, megüt, bánt, elsüllyeszt, felragyogtat, szétolvad, átszíneződik. Aztán egyszercsak valahol mind megtalálja a helyét. Egy történetben.
23 notes
·
View notes
Text
Első.
Megszámolni sem tudom, hány első bejegyzést írtam már. Azt hiszem, ezt a legnehezebb megfogalmazni. Sokminden eldőlhet, amikor valaki egy napló / blog első bejegyzését fogalmazza. Fel tudjuk-e kelteni leendő olvasóink figyelmét? Tudunk-e újat, érdekeset alkotni, vagy az általunk megosztott történetek, szösszenetek a lőtéri kutyát sem fogják majd érdekelni?
Igazából engem az sem zavar, ha esetemben az utóbbi fog történni. Sőt, nem hinném, hogy bárki is kíváncsi lenne az életemre. Bár előre szólok, a megosztásaim talán lehetnek majd egy jó pszichológiai esettanulmány alappillérei is, mert hogy biztosan lesz olyan, aminek hallatán láttán valaki majd azt mondja: Úristen...van ilyen? Valaki így képes élni?
Nos hát, igen. És most nem panaszkodni akarok. Rengeteg dolog van az életemben, amiért hálás vagyok, ami tök jó, hogy megadatott nekem. Csak hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb, nem csupán fekete és fehér. De ezekről majd később. Hogy napról napra-e, azt még nem tudom. Igazából a blogom létrehozásának oka az, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok vagy esetleg nem akarok senkivel sem megosztani. És ki akarom írni magamból. Azért mert ki akarom és azért is, mert időnként talán, ha ezt-azt visszaolvasok, akkor lehet tanulni is fogok az általam megéltekből, esetlegesen az általam elkövetett hibákból...
És hogy miért itt, ezen a platformon? Csupán csak azért, mert az ilyen wordpress és társai számomra értelmezhetetlenek, eskü nem tudom, előbbin hogyan kell bármilyen postot is kiírni. Így maradt ez a felület, végtére is néhányszor már bevált. Aztán majd látjuk, mire megyek vele, mi lesz belőle(m).
#élet#saját#történetek#első bejegyzés#csak úgy#család#szülők#rokonok#szerelem#gyerek#munka#tanulás#barátok#minden
1 note
·
View note
Text
John P. Drummer: A bőkezű erszény – és más izgalmas történetek
John P. Drummer: A bőkezű erszény – és más izgalmas történetek
A kiváló történelmi sci-fi író, John P. Drummer, most egy új, izgalmas novelláskötettel lepte meg rajongóit, miután hatalmas sikert aratott A Trianon-küldetés című művével. Az új kötetben 13+1 lenyűgöző novella található, beleértve a szerző barátjának egy történetét is. A kötetben helyet kapnak Drummer korábbi rövidebb novellái is, valamint új, hosszabb írások is, melyek különböző műfajokban…
View On WordPress
0 notes
Text
Kurva anyád, Tesco, verd bele a feléig barnaragyás krumplidba!
2 notes
·
View notes
Text
Gyógyszerekkel próbálta megmérgezni a férjét a győri nő - Ugytudjuk.hu
2 notes
·
View notes
Photo
7 notes
·
View notes
Text
ŐT EGY TÜZES SZEKÉR VITTE FEL AZ ÉGBE (BIBLIAI TÖRTÉNETEK)
youtube
0 notes
Text
Farrah Rochon: Szállnék már
Ez már a hatodik sorfordító történet a tizenegyből, amit elolvastam és egyszerűen nem tudom megunni őket. Egyszer majd szeretném az összeset összegyűjteni és elolvasni, de annyi minden van a TBR listámon, hogy kicsikét nehezen megy a haladás a sorozattal. De szokás mondani, hogy ami késik nem múlik, szóval én is bizakodó vagyok a dologgal kapcsolatban. Ebben a regényben az írónő Merida…
#Fantasy könyvek#Könyv#Könyv-és filmajánló#könyvajánló#Merida a bator#projekt#prológus#sorsfordító történetek#Szállnék már értékellés
0 notes
Text
1997 - Europa: Történetek és Legendák
Bizony ez a két bélyeg valami sokkal nagyobb dolognak a része! Bár magyarként ennyi az egész sorozat, azonban már egészen 1956 óta, minden évben az európai posták, valamilyen tematika mentén kiadnak egy közös úgynevezett CEPT (European Conference of Postal and Telecommunications Administrations) sorozatot. '56-ban még az Európai Szén- és Acélközösség hat alapító tagja vett részt benne, de nagyon gyorsan folyamatosan bővültek a résztvevő országok. A csúcs éppen a '90-es évek végén volt (ugye a vasfüggöny lehullása...), ekkortájt 57 ország készített különböző bélyegeket a közös Europa sorozatba! Olyanok is mint Gibraltár, vagy a Feröer-szigetek például.
1997-ben a tematika a fent említett Történetek és Legendák volt, így minden ország valami ilyesmit rakott a bélyegére. A többi években ilyen témák voltak még például, hogy Nemzeti Parkok, Fesztiválok és Nemzeti Ünnepek, Híres Nők, Kortárs Művészet, stb.
Az egész logika meg a jó kis közös nemzetköziesség miatt, az Europa sorozat a világ egyik legnépszerűbb és leginkább gyűjtött bélyegsorozata. Jól lehet vadászgatni, minden évben jön új, izgik és változatosak a rajzolatok, stb. Sőt! 2002 óta van már szavazás meg verseny, és minden évben megválasztják a legjobb rajzolatot készítő országot. Bizony-bizony természetesen volt év mikor mi nyertünk, méghozzá háromszor is, sorozatban 2008-2010 között, illetve negyedszer 2012-ben. Megkerestem őket nyilván:
2008 - A levélírás
2009 - Csillagászat
2010 - Gyermekkönyvek (VACKOR!!!)
2012 - Látogass el <ország>-ra!
Na de kicsit az eredeti bélyegpárról. Szerintem alapvetően jól oldja meg a feladatot, hisz az egyik mondhatjuk igazi történet, bár sikerült elég szomorút választani (szegény Géza), a másik meg tényleg a key legendánk, bár a szarvas szerintem elég kis ergya lett, inkább olyan mint egy topis kis antilop, na mindegy, azért jó, hogy '97-ben még nem volt szavazás, buktunk volna az ziher. Itt egy full '97-es kollekció az összes országból, hát még messziről is látszik, hogy vannak menőbbek:
Aki amúgy elkövette nem más, mint Székely Dániel grafikus, fotográfus és festő. Színházban is dolgozott díszletekkel, sőt a 2000-es években három évig a Playboynak is fotózott. Sok könyvborítót tervezett a Magvetőnek, Európának, jelenleg festéssel és fotózással foglalkozik. A bélyegtervezést elég régen befejezte, 2000-ben, de így is majd 20 évig dolgozott benne, '96-ban elismerést is kapott.
Mivel ez egy nemzetközi sorozat, így a két magyar bélyeget is a megszokottnál jobban keresik, így nagyjából 500-600 forintba kerül a két darab postatisztán.
#bélyeg#stamp#hungary#magyarország#cept#1997#történetek és legendák#tales and legends#székely dániel#géza fejedelem halála#a csodaszarvas#27 forint#90 forint
1 note
·
View note
Text
1,
Vevő: Ezt szeretném kinyomtatni.
Én: hmmmm......ez egy képernyőfotó.
Vevő: Igen, tudom. Csak legyen szíves felnagyítani, mert nem lehet elolvasni.
Én: Kinyomtatás előtt felnagyítom, kinyomtatom.
Vevő: Megnézi majd: Ez nem jó. Nekem az kell ami a második oldalon van, meg a negyedik oldalon.
Én: őőőőőőőőőőő...... Ön egy képernyő fotót nyomtattatott ki velem, ami egy oldalas. Nincs több oldala.
Vevő: De én otthon kitöltöttem egy 8 oldalas dokumentumot, de annak csak a 2. és a 4. oldala kell nekem.
Én: Megnézem ismét, ekkor tűnik fel h konkrétan lefotózta a telójával a monitort, és azt a képet küldte el nekem nyomtatásra. Nem tudtam mit mondani, annyira meglepődtem uh megkérdeztem: A telefonján is elmentette a dokumentumot?
Vevő: Igen, és megmutatja a teljes dokumentumot.
Én: Áttudná azt küldeni?
Vevő: Nem! Azon olyan adatok vannak, amiket nem szeretném ha kikerülne bárhova is.
Én: Rendben, de ez esetben nem fogom tudni kinyomtatni a kért oldalakat, mert nekem csak egy fotót küldött át, az első lap felső egyharmadáról, és azt nem lehet lapozni, mert abból az egy képből áll. Én azonnal törlöm, még itt a jelenlétében az átküldött anyagot a címemről, meg minden honnan, és ígérem, én sem fogok beleolvasni.
Vevő: Ön is egy adathalász csaló gazember! Viszlát!
Én: Őőőőőőőőőőőő........viszlát....
2,
Vevő: Hoztam egy pendrive-t, ami rajta van azt kérem kinyomtatni.
Én: Nézem. Konkrétan egy parancsikon lett elmentve , ami természetesen az én gépemen nem nyit dokumentumot. Elmondom a Vevőnek, de nem érti.
Vevő: De nekem tegnap este megmutatták, hogy hogy kell, és mindent úgy csináltam, nem értem most miért nem jó.
Én: Mert Ön nem a dokumentumot mentette rá a pendrive-re, hanem csak a parancsikont.
Vevő: De az otthoni gépemen ez nyitja a dokumentumot.
Én: Igen. Azért, mert az Ön gépén van elmentve a dokumentum. De az Én gépemen nincs rajta az a dokumentum, így nem tudja megnyitni.
Vevő: Nem értem. Mindegy. Viszlát!
Higgyétek el, nem én találom ki ezeket, és még csak nem is az idősebb korosztályból kerülnek ki ezek a történetek, mert ők többnyire kezembe adják a telefonjukat, hogy oldjam meg amit kérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába élünk a 21. században, és hiába nem mindenkinek egyértelműek ezek a dolgok, vagy nem ért hozzá, nem használja nap mint nap, de ha szembe jön egy ilyen eset, akkor kicsit ledöbbenek.
Nem gúnyolódásból írom le ezeket! Sokkal inkább meglepődésből.
177 notes
·
View notes
Text
Amennyire csak tud
Mennyire kell szeretni ahhoz valakit, hogy a milliomodszor elmondott történetekre ne vágj közbe, hogy igen, ezt már mondtad, hanem valami új kérdést tegyél fel? Mi múlik ezen? Hogy szeretjük a történeteinket, a saját múltunkat a saját problémáinkat és vágyunk rá, hogy elmesélhessünk magunkat. És bizony izgalmas amikor van egy új valaki, akinek el lehet mesélni, hiszen a régi „valaki” már mondta is, hogy ismeri, és már unja. Új kérdések. A másik ember annyi amit meg tudsz ismerni belőle, amit át tudsz érezni, ami gondolkodásra, cselekvésre inspirál, ami megkavar, ami gyönyörködtet. Nyújtogathatja a tálcát, rajta apró falatokban önmagát, szomorú lesz, ha te nem veszel róla semmit. Amúgy ez a kép is messze vezet, boncolgatásra érdemes. De nem is ezt akartam, bár ma hajnalban felrémlett egy kép, hogy apámnak sosem mondtam volna olyat, hogy ezt már mesélted, hanem örültem, ha mesélt és ma már, felnőtt fejjel mennyi kérdésem lenne. Nem tudom, hogy kóros-e ez a nosztalgia, hogy így szeretnék élni, ilyen érzéssel (hittel, bizalommal) valaki felé. Egyszer a pszichológus rávilágított, hogy ne idealizáljam az apámat, mert egy tök átlagos, iskolázatlan valaki volt. Okosabb volt nálam, hiszen gyerek voltam, de ez a vonzalom megmaradt az okos(abb) emberek felé. Érdeklődő volt, szabadidejében bújta a természettudományos ismeretterjesztő könyveket. Ez a vonzalom is megmaradt. Volt humorérzéke, vicces volt, de sosem közönséges és sosem szánalmas bohóc. És kedves. Amikor ezt a fajta kedvességet érzem meg férfiakon, az aktiválja bennem a szeretést. Nem a szerelmet, a szeretést. A karakterépítésnél azt tanítják az íróiskolákban, hogy attól lesz szerethető egy figura, ha vannak hibái. Akkor lesz plasztikus. Rossz szokások, a történet során fejleszthető jellem, testi hiba, mind segíti az olvasót, hogy azonosulni tudjon és megszeresse a karaktert. Ha az a cél. De a jól felépített gonoszt is attól tudjuk utálni, hogy tudunk kapcsolódni a szégyenteljes dolgaihoz. Az emberek nem így működnek a kapcsolataikban. Az emberek idealizálnak. Nem szerethetőbb valaki attól, hogy látjuk a hibáit. Inkább a sok jó mellett, amit szeretünk, elfogadjuk, hogy vannak hibák is, amíg a mérleg a jók felé billen. Sőt, az elején, a legfőbb idealizáló fázisban kizárjuk a tudatunkból és vakok vagyunk a hibákra. Néha van olyan, hogy azt szeretjük a másikban, amit ő hibának tart magában. Az egészen vidám dolog. Gyógyító tud lenni. De amikor nem szeretjük azt, amit ő legjobban szeret önmagában, az végtelenül szomorú, mert az a kapcsolat sosem lép túl a valamiféle kölcsönös használaton. Szóval nem attól szeretünk valakit, mert vannak hibái. Ha így gondolnánk, az azt jelentené, hogy csupán le akarjuk győzni. Ha vannak hibái, ha már minden gyengeségét kiismertük, akkor már uraljuk a kapcsolatot, már nem érhet minket meglepetés, kiismertük a másikat és tudjuk hova kell szúrni a tőrt. A szeretés meg valami olyan, hogy nem mondod, hogy ezt a történetet már ismered, hanem belekérdezel, hogy és akkor az hogy volt, és akkor az milyen volt neki. Mert ahogy változol, új kérdéseid lesznek vagy a régieket már nem akarod kikerülni többé és élvezed a mesélést vagy legalább azt, hogy látod, hogy ő élvezi, hogy mesélhet.
24 notes
·
View notes
Text
Történetek a falon,
amikor Papa egy veszprémi presszóban az itallapra festett festményt küldött haza Mamának, és ahogy elnézem, most is egy vendéglátóipari egység van azon a sarkon, bár a fenyők kicsit benőtték a kilátást. Mindenesetre meg kellett kérnem Papát, hogy nézze meg mi az üzenet a hátán, mert az utolsó szót nehezen tudtam értelmezni.
Mint kiderült, az "Egészségedre Süni!" tényleg az aminek látszik, és Mamát hívta Süninek, "mert tudod, olyan bökős tudott néha lenni" :) Tudom, hogy tudott, és azt is tudom, hogy az én bökősségem és szúrósságom is egyrészt tőle jön, és őszintén nem tudom bánni.
És bár a google meglehetős torzít, de eltéveszthetetlen a dolog, és imádom. És a képet soha nem fogom bekeretezni, hogy bármikor megnézegethessem, és arra gondolhassak, hogy volt egyszer egy Mama, aki néha ugyan szúrós volt már fiatalon is, de mégis annyira szerethető volt. És tudom, hogy Papa ha tehetné, még most is küldene neki festményeket, árlapokat, faragványokat, levelet, faxot, sms-t, füstjelet vagy bármit, amin innen elérheti őt.
És én is.
91 notes
·
View notes
Text
A probléma az, hogy én főleg csak angolul olvasok, szóval a konkrét ajánlataim kicsit kevésbé működnek. De.
Alapból ajánlanám a fantasy műfajt, mert azon általában nem látszik kívülről, ha meleg szereplők vannak benne.
Másik lehetőség a “márkás” könyvek. Mackenzie Lee Loki könyve például egy ismert szuperhősről szól, de egyben queer is (csak valahogy elég hamar letettem az enyémet, szóval nem akarom mondani, pontosan hogyan. De a nyitó jelenetben mindenkin magassarkú van, kultúrális okokból, szóval jól kezdődött). Doctor Who könyvek nem tudom menyire jelennek meg magyarul, de kapásból a 2017 utáni sorozatokban kéne lennie meleg szereplőknek. Szóval minden a tizenharmadik Doctorral, és ha Bill Potts, Jack Harkness, Jenny Flint és Mme Vastra vannak benne, azokban is meg bíznék. A Csillagok Háborúja fandomban sajnos egyáltalán nem vagyok benne, de azt hallottam, hogy vannak könyveik meleg hősökkel. Mondjuk az megint angolul volt, de el tudom kébzelni, hogy lefordították magyarra is. Ugyanaz vonatkozik az újj Star Trek sorozatokra: Meg kell kérdezni a rajongókat, mit tudnak ajánlani.
Nyílik a közelben egy mobil könyvtár.
Milyen könyveket csempésszek bele?
@kozszolg
#semmi hasznosat nem mondtam de azért csak kellett válaszolnom#emberek queer történetekről kérdeznek és nem bírok magammal#nekem személyesen nagyon tetszik a márkás könyv ötlet#amint valaki meglátja a Csillagok Háborúja logót rajta nem tesz fel több kérdést#tökéletes trójai ló#mondjuk irodalmi szinten az önnálló történetek átlagban jobbak#könyvek#LMBTQ
2 notes
·
View notes
Text
Történetek a pohárban: Van valami varázslatos abban, ahogyan egy pohár bor képes egy pillanatra megállítani az időt, és megnyitni egy világot, ahol az ízek és az emlékek összefonódnak.
31 notes
·
View notes
Text
idejekorán
Mint tudjuk, a 'maga idejében' jelentésű idèie koꝛan már 1416-ra adatolható, de mostanában jelentésváltozáson ment át, és sajnos sokan 'korán' jelentésben használják. Ennyire mostanában:
„Úgy értettük, hogy vizi betegség okozta légyen Erzsébet fő Hertzeg Asszony élete virágának olly ideje korán lett el hervadását. – Az általa Világra jött Hertzeg Asszonyka él.” (Hadi és más nevezetes történetek, 1790)
„A ’ Rácz töb’nyire középszerű magasságú; ’s fejér-személyeikhez éppen nem volna mostoha a’ természet: ha az arczoknak kellemeit, az itt szokásban lévő festés, idejekorán el nem hervasztaná!” (Felső Magyar-Országi Minerva, 1826)
11 notes
·
View notes