#éneklés

[palkerekfy]

Bertold Brecht és az éneklés

Ha sötét idők jönnek,Lesz még éneklés?Igen, lesz még éneklés,Mert sötét idők jönnek. Bertold Brechtnek tulajdonított idézet Forrás: ADN-ZB/Kolbe 9.4.1980 [Datum Archiveingang] Bertolt Brecht geb. 10.2.1898 Augsburg gest. 14.8.1956 Berlin, Dichter, Theatertheoretiker und Regisseur. Továbbiak: https://hu.wikiquote.org/wiki/Bertolt_Brecht

[sonnenscheinmano]

Tudom, hogy nagyon trendi lenne panaszkodni, hogy mennyire szar az élet, de nekem tök jól sikerült a hétvégém:

Pénteken elutaztam Budapestre. Csak 20 percet késett a vonat. Megérkezésem után kicsit pihentem, majd meglátogattam apám 87 éves testvérét, akivel közel két órát beszélgettünk. Ha fizikailag már nem is, de szellemileg teljesen topon van. Háy János könyveket elemeztünk, plusz szóba került, hogy mikortól veszett el az ill��ziója annak, hogy ebből egy európai ország lesz. Utána kimentem a Vörösmarty térre, megnéztem a vásárt, hát az elég felejtős, a felénél meguntam, viszont tudtam venni a Sparban vacsorát pont. (Én voltam az utolsó vevö.) Szállás, tök jót aludtam.

Másnap reggel kipihenten elindultam célom felé. A Szentkirályi - Baross utca sarkán meglehetős boldogsággal töltött el a tudat, hogy talán már nemsokára ebben az épületben leszek, s kapok egy új vesét, hogy úgy ne mondjam, egy új életet.

Utána egész napos képzés az evangélikusoknál, zeneelmélet, karvezetés, gitártechnikák. Meg remek kaja. Aztán kicsit sétáltam a Rákóczi úton. A vonat ismét csak 20 percet késett. Pont jött a busz, amivel hazaértem. Ráálltam a mérlegre, s a kimaradt dialízis ellenére teljesen korrekt volt a súlyom.

Arról álmodtam, hogy a suliban dolgozom.

Másnap fél tízkor még egy gyors próba a Gyülekezeti Házban, tízkor éneklés a templomban. Az IT sztárvendégei ezúttal nem mi voltunk, hanem a helyi evangélikus óvoda gyerekei, akik egy rövid adventi programot adtak elő, köztük tesóm nagycsoportos kisfia is, akinek aztán utána odaadtam a Pesten vett színezőt. Szóval végre egy "színpadon" állhattam unokaöccsémmel. Utána elmentem anyámhoz, aki paprikás csirkét csinált nokedlivel ebéd gyanánt + sütött egy kuglófot is. Este még belefért egy remek koncert az egyik helyi énekegyüttessel. Aztán gyógyszerezés a hétre, meg egy kis Netflix.

[kavekkozt]

Amikor elköltöztünk Maidenheadből, megfogadtam, hogy nem várok megint 10 évet, hogy belépjek egy kórusba.

Aztán eltelt egy év, és nem találtam semmit a környéken, hiába kerestem - egészen múlt hétig!

Akkor láttam, hogy a stammersdorfi plébánián (szomszéd falu városrész) most kezdődnek a kóruspróbák, mindenkit szeretettel várnak.

Gondoltam, hogy 70% hogy ez a templom kórusa és 30% hogy nem (tudom hogy kiadják a plébániát mindenféle nem egyházi célra, van pilates stb), úgyhogy elmentem.

Amikor láttam, hogy 80+-os a közösség ÉS ez a templom kórusa, akkor megpróbáltam észrevétlenül megszökni de nem voltam elég gyors nem akartam udvariatlan lenni.

Így kerültem a stammersdorfi katolikus templom WhatsApp csoportjába.

Ha tudnák hogy nemcsak hogy nem vagyok katolikus, hanem ilyen bűnben elő leszbikusok vagyunk, nem tudom mit gondolnának.

Jól esett a közös éneklés, de elég sok volt a Jézus így Jézus úgy.

Pros:

- találkozok osztrákokkal és németül kell beszélni

- közös éneklés

- közel van és ingyen van

- a woher kommst du kérdésre az a jó válasz hogy Strebersdorfból

Cons:

- katolikusok

Mondjuk amikor itt lesz a baba úgysem megyek vissza és nem kell ezen gondolkodni.

[wannabebiker1]

Rockünnep Debrecenben

tegnap (szombaton) este. A Bikini, a Republic és az Edda lépett fel a Főnix Arénában, aminek 8500 fő a kapacitása, ami ez alkalommal olyan jó 60% körül lett kihasználva, azaz bőven volt üres hely még.

A Bikini kezdett, 17:56 perckor már a színpadon álltak, és egy nagyon rövid vokálének után már ott is állt D.Nagy Lajos és a jól ismert hangján énekelte az ismert és kevésbé ismert számaikat. Összességében hozták a kötelezőt, Lajoson már látszik a kor, ahogy Német Alajoson is, de a hangzásvilág a megszokott, a szólógitáros Lukács Tamás nagyszerű tehetség, a két háttérénekes lány üde színfolt, bár a mozgásuk nem mindig követte az ütemet. A Bikini koncert végére a tömeg hangulatba jött, annak ellenére hogy sok ismert számukat le sem játszották, ezért érthetetlen, hogy miért következett ez után egy jó félórás szerelés, ami alatt ráadásul valami teljesen más stílusú zene szólt. Közvetlen a Republic előtt pl Tupactól a California love, ami teljesen más hangulatba ringatta az embert.

Na ebbe a hangulatba érkezett meg a Republic. Lelövöm a poént, számomra értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak, fél óra után 5 percenként néztem az órát. Én most láttam-hallottam őket Cipő nélkül először. Nagyon nehéz lehet egy olyan vezéralak elvesztését pótolni egy együttesben, aki alapvetően meghatározza az egész együttest, és hát ezt nem is sikerült megugrani a Boros Csaba által vezérelt csapatnak. Pedig mindent megpróbáltak, komoly színpadi show, a legtöbb tagból álló zenekar, a régi Republicos hangzásvilág, de nem működött. Boros Csaba egyszerűen túl sok volt, túl hangos, az éneklés helyett egyfolytában a közönséget próbálta mozgatni, énekeltetni, ráadásul olyan szinten, jobb oldal -bal oldal-közép, hogy azt vártam mikor kell név szerint felállva énekelni nekem is. Cipőre többször is próbáltak emlékezni, de valódi emlékezés helyett olcsó marketingfogás volt csak, az új számaik engem egyáltalán nem mozgattak meg, de az igazi mélypont egy 3 perces bevezető után a Micimackó volt, Republikos stílusban. Egyszerűen értelmezhetetlen volt abban a környezetben, innentől engem teljesen elvesztettek, megkönnyebbülés volt, amikor eltűntek a színpadról.

Újabb fél óra üresjárat következett amíg szerelt az Edda. Őket nagyon vártam, nagyon szeretem a számaikat, a mai napig aktívan hallgatom. Pataky minden koncertjén elmondja, hogy Magyarország 4 legjobb zenésze játszik a zenekarban, ami igaz is, tényleg ők a legjobb rockzenészek. Pataky 73 évesen is energikus mozgással ugrott a színpadra, de már nagyon látszik rajta, hogy fárad. Az éneklésben a fia segíti már régóta, akinek elég mostoha szerep jutott, most sem mutatta be, csak ott volt, amikor kellett, egyébként meg nem volt a színpadon. Az Eddának olyan életműve van, hogy az 5órásra nyúlt estét simán végigtolhatták volna egyedül, dalismétlés nélkül, ezért is kár, hogy az ő 90 percükből Pataky kb 15percet "átöltözött", ez idő alatt a 4 zenész, ontotta magából ami bennük volt. Annak ellenére, hogy ez egy ilyen ún. örömzenélés volt, egész élvezhető volt, jobb híján, bár az utolsó pár percben csak a dobos püfölt mindent ami előtte volt, annak már nem sok köze volt a zenéhez. Szerencsére visszajött Pataky fekete helyett fehér ingben, és ment tovább a koncert, a végén egy jó 10 perces monológgal a békéről, meg a szakállas nőkről, stb. Kb, mint amikor a hófehér tangabugyi féknyomos, olyan csalódás volt számomra, én szórakozni mentem oda, nem propagandát hallgatni, azt hallok eleget, ha akarom ha nem. Régóta tudható, hogy Pataky meghülyült, most újra bizonyította ezt, odaszart a fehér abroszra megint.

Szerintem nekem ez volt az utolsó, hogy fizettem azért hogy láthassam őket.

Összességében a Bikini volt a legközelebb ahhoz amit én vártam a maga szerethető egyszerűségében, a Republic végleg leírta magát nálam, az Eddának meg majd hallgatom a régi lemezeit Patakyt meg előben hanyagolom ezen túl.

[dioskailacs]

az öncserbenhagyás margójára

mikor kicsi gyerek voltam, imádtam énekelni, és mindig arról álmodtam, hogy majd énekes leszek. nem volt egy kifejezetten csodás hangom, meg anyám inkább intellektuális utakra szánt engem, ezért zenesuli vagy ilyesmik helyett nyelvórákra jártam. szerettem amúgy nyelveket is tanulni, de ha visszatekintek a gyerekkoromra, hogy miket csináltam igazán szívesen, mik kötöttek le leginkább, az a festés, rajzolás, zene, éneklés, tánc, a történetek, akár hallgatása, akár kitalálása - szóval művészetek. és nyilván, ez tök normális, hatvanezer másik kisgyerek is ezeket élvezi a legjobban, nem arra fut ki ez most, hogy én milyen kibaszott különleges lennék, hanem, hogy anyám ezekre úgy tekintett, mint kedves kis hobbikra, amik tök jók, de a gyerek annyira okos, hogy vétek lenne nem a következő Einsteint kinevelni belőle, meg hát anyám tanár, szóval akadémiai útra tett. apám sokkal művészlelkebb, de ő meg nem igazán foglalkozott a jövőmmel, vagy en bloc a nevelésemmel, szóval anyám magára maradt abban, hogy kitalálja, mi kell a gyereknek, engem meg kicsiként hiába kérdezett volna meg. anyám egyébként is úgy kérdezett dolgokat, hogy addig presszionált, amíg az általa preferált álláspontot választottam, tehát megadta a választás illúzióját, de addig nem nyugodott, amíg az nem lett, amit ő akart.

párszor bedobtam az éneklés témát, de anyám mindig lerendezett azzal, hogy hamis hangom van, szóval ennyiben maradtunk. sokkal később, húszas éveim közepe felé, derült ki számomra, hogy az éneklést, ugyanúgy mint bármi mást, tanulni lehet. lehet fejlődni és még ha nem is született az ember Adele-nek vagy Florence Welchnek, egy féldecent szintre bárkit fel lehet húzni, ha az a valaki megdolgozik érte. főleg azután jöttem rá, miután rengeteget énekeltem magamnak, meg kísérleteztem a hangszínekkel, magasságokkal, és egyszer legyűrve minden prekoncepciómat, évtizedes szégyenemet és cringe-elésemet, felvettem magam, ahogy éneklek. visszahallgatva tűnt fel, hogy hát hé, ez nem is olyan szar, mintha kétszer olyan szar lenne. azóta énekeltem karaokéban is, és másoktól is kaptam visszajelzést, hogy hé de hát neked jó hangod van - ez abban segített, hogy ellenőrizzem: nem csak behaluzom magamnak, hogy tudok énekelni, mert már hozzászoktam a saját hangomhoz, hanem egyéb független fülek szerint sem vagyok hallgathatatlan.

azzal már nem áltatom magam, hogy énekes leszek, nem is biztos, hogy lennék, de hobbiból magamnak eldalolászok, meg rettenetesen jó feszültséglevezetésre, lélekkiengedésre, megtisztulásra meg ilyenekre. meg fun, na. szeretem. elájulni senki nem fog a hangomtól, de talán menekülni sem.

na és aztán anyám elküldött nekem egy podcastot Palya Beával, és ebben a podcastban beszélt Palya Bea arról, hogy van neki egy éneklős kurzusa, amire egyből rá is kerestem, mert ez azért elég fun lenne, de már a beszélgetés alatt gyanús volt a dolog, mert coaching kereteken belül emlegette, és hát a coaching az gecinagy lehúzás szokott lenni általában, és felkeresve a honlapját, meglátva az árakat, valóban megbizonyosodhattam arról, hogy igen, még ha tök szuper is a kurzus, ez sokkal inkább biznisz, mint szívjóság, úgyhogy el is engedtem. aztán írt anyám, kérdezte, hogy meghallgattam-e a podcastot, mondtam, hogy meg. aztán kérdezte, hogy nem akarok-e menni erre a kurzusra, mert, hogy rögtön én jutottam az eszébe. mondtam, hogy sajnos nincs fölösleges másfél millió forintom, főleg az elmúlt évek súlyos anyagi megbaszódása után. erre bedobta, hogy ha nagyon szeretném, akkor ők apámmal besegítenek. azt hiszem, itt tört fel belőlem a zokogás, olyan igazi rázkódós, kontrollálhatatlan módon. harminckét éves koromban anyám felajánlja, hogy kifizet közel egymillió forintot egy félkamu éneklős kurzusra, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy elkéstél anyám, késtél ezzel jó huszonöt évet.

nincs bennem se harag, se méreg, vagy vádaskodás, mert százszor átbeszéltük már a gyerekkoromat, meg azt, hogy ő a legjobb szándékkal együtt is milyen sebeket hagyott bennem meg az öcsémben, meg hogy ez volt a legtöbb, amit akkor ki tudott hozni magából és tudom, és értem, de ez most annyira mélyen vágott belém, hogy napokig nem is tértem magamhoz. és újra szembesültem a ténnyel, hogy azért hanyagolom el én magam a saját igényeimet, mert gyerekként ezt tanultam anyámtól, aztán ezt a mintát követve és keresve sok olyan emberrel barátkoztam, akik ezt tovább erősítették és éltették bennem, és nagyon sokáig éltem úgy az életemet, hogy miközben tepertem, hogy a "kötelezők" meglegyenek (amik mindig mások igényeinek teljesítése volt), magamra nem maradt energiám és azt hittem, az a self-care, hogy leszarom a szobám takarítását, meg teletömöm magam édességgel, meg addig iszom, amíg már jól érzem magam a valóságtól való elszakadtságban, de nemrég ébredtem rá arra, hogy ezek nem a törődés jelei voltak, hanem a "tessék, itt egy szelet csoki, most már kussolj és haladjunk". rettenetesen bántam magammal, nem csoda hát, hogy utáltam magam. a másoktól kapott elutasítás megerősítette bennem a meggyőződést, hogy valóban el vagyok romolva, és ahelyett, hogy ennek hatására legalább én magam a saját oldalamon lettem volna és kiálltam volna magamért, egyetértettem ezekkel a véleményekkel és nyomattam ezt tovább magamnak. nem csoda, hogy menekültem - másoktól is és magamtól is - mert sehol nem éreztem védelmezve vagy értékelve magamat.

geci nehéz ezekből a gyakorlatilag egész életes mintákból kimászni és máshogy cselekedni, pláne határokat meghúzni és tartani is azokat, mert eddig semmilyen határt nem húztam és ez a változás nagyon furcsa volt a környezetemnek, de ma már nem rettegek annyira a visszautasítástól és a szeretetmegvonástól. mert nyilván ez van a mélyén az egésznek.

[anyadisszeretne]

Ha az anyaságról kérdeznek azt mondom a világ legszebb és legjobb dolga.

De ha mélyebben kellene beszélnem róla akkor olyan ez mint egy Nintendo játék avagy a tipikus super Mario. Nincs Két egyforma nap /pálya és amit hétfőn megeszik azt szerdán már rád köpi. Néha nem segít az éneklés vagy a közös mese olvasás és néha bizony ki kell sétálnod a szobából, hogy ne lássa a kidagadó ereket az amúgy is dagadt fejeden. Apa sem elég jó mindig, hiába van veled a nap minden percében és hiszed azt,hogy ha apa haza ér akkor majd el lesz vele.. Jó vicc. Sokszor amikor már nem tudod mi a baj együtt sírtok és amikor beteg nem alszol éjszakákat mert azt figyeled kap e levegőt. Aggódsz érte ha feláll, sétál vagy csak szimplán a semmin sír és ordít.

De be kell valljam minden nehézség ellenére amikor éjszaka kómásan felkel és azt mondja "Ana" akkor minden apró dolog ami akkor kibaszott nagynak tűnt eltörpül. Amikor puszit ad és hozzád bújik amikor csak veled hajlandó fürdeni vagy aludni akkor érzed, hogy igenis megéri mert nála jobban senki nem fogja szeretni a dagadt fejedet.

[diogenesz2020portugal]

Itt is elkezdődött az egyetem. Ezekben a napokban-hetekben a város több parkjában lehet találkozni elsős és felsőbbéves egyetemistákkal. Gólyatábor helyett a város lakói előtt zajlik a gólyák "beavatása". Tréfás feladatok, játékok, éneklés kísérik a programokat. A délutáni kutyasétáltatás közben a közelünkben lévő templom parkjában találkoztunk egy ilyen csoporttal.

[lordguppi]

25,30,33. Helló! 😘

Azt hiszem megtaláltam a posztot, ami hez érkeztek a kérdések.

25. fave season and why?

Ősz. A természet gyönyörű ősszel, és általában már nincs olyan meleg mint nyáron.

30. what’s one thing that never fails to make you happy/happier?

33. any hobbies?

Túl sok, nincs elég idő. Könyvek, bringa, gaming, éneklés, munkám egy része, stb

[ajtostolahazba]

Történt, hogy a lányom a stroke után nagyon nehezen bírta a terhelést, nem fizikailag, de a stresszt és a folyamatos koncentrációt fokozatosan tudta csak felvenni, amúgy ez általános stroke utóhatás, hogy sokkal fáradékonyabbak az ilyen betegek. A kórus, amiben 10 évig énekelt vezető szopránt nem nagyon tolerálta, persze azt mondták tekintettel lesznek rá, de amikor minden próbán ott vagy, erőn felül teljesítesz maximálisan, akkor könnyen rámondják, hogy "de hát teljesen jól vagy, meggyógyultál ". Nem! Kurvára nem! Volt, hogy le kellett ülnie koncert közben, mert az éneklés( túl azon, hogy szellemileg milyen megterhelő), fizikailag is nagyon lemerítette. Aztán tavaly szeptemberben férjhez is ment, közben középvezetőként dolgozik, az egész melója angolul megy, szóval betelt a pohár, érezte, hogy nem bírja már. Szólt a kórusban, hogy nem bírja, alul teljesíteni nem akar ( nem is tud, olyan maximalista), szóval fájó szívvel, de kilép. A kórus vezetője ezt személyes sértésnek vette, majd pár hét múlva küldött neki egy messenger üzenetet, hogy a logós pólót(4 éves), a kapucnis felsőt(3 éves) és a színes cipőfűzős fekete dorkót(2 éves és a méretére lett véve) küldje vissza. Soha azelőtt senkitől semmit nem kértek vissza, a lányom a kórus alapító tagja, a jolly joker volt, aki bármelyik szólamba beugrott, volt, hogy a fellépés előtt blattolt, hogy a hanyós-fosós másik kórustag helyét pótolni tudja egyedül és ne maradjon el a koncert. 10 fős volt a kórus, 1-2 ember egy szólamban, szóval itt nem lehetett tátogni. Én kussoltam, elvégre felnőtt nő, nem pofázhatok, de ezen az adjál vissza mindent dolgon nagyon elgurult a gyógyszerem. Nem szóltam. Erre ma jön nekem egy SMS, hogy tudnám-e vállalni májusban a KÓSZA rendezvény háziasszonyi szerepét... Ugyanazoktól, akik 10 év után annyit se mondtak a lányomnak, hogy kösszépen, fogd meg a f@szom....

Hát írtam. Hogy ráérek, de azok után, ahogyan bántak a lányommal, már nem támogatom a kórust, szóval akire jó a cipője, az legyen a háziasszony... kívántam sok sikert, és nem írtam, hogy amúgy bekaphatjátok... pedig de.

[drakvuf]

Nincs Nagy Ő évad éneklés nélkül. Majdnem húsz perc tömény cringe.

[petrany]

Több tízezren tüntettek a...nagy büdös semmi ellen. Ott voltam. Én is, a családom is, sok-sok barátom is. Végig. Mi történt? Semmi. Ennél laposabb, semmitmondóbb tüntetésen még nem voltam. Pottyondy Edina volt az egyetlen, aki próbált némi hangulatot gerjeszteni, de amúgy a nulla volt az egész. Megmozgatva több tízezer ember azért, hogy elmondják, Magyarország az elmúlt harminc évben semmit sem tett az elesettekért, az árva gyerekekért, a rászorulókért.

Vagyis a 14 (+4) éve regnáló Orbán ellen nem kell felbolygatni a tömeget, hiszen 30 éve szar minden, és nincs itt semmi aktuális téma. Csak gratulálni tudok, ez a legnagyobb embertömeg legszebb eltékozlása volt. Orbán Viktor újabb győzelme úgy, hogy semmit nem kellett tennie érte, csak hagyni, hogy megtörténjen a teljes passzivitás iskolapéldája, a több tízezres Himnusz-éneklés.

[angelofghetto]

a kételkedés joga (ez most hosszú lesz)

Van valami olyasmi a Bibliában, hogy értékesebb a hite a kételkedőnek aki megtér, mint a vakbuzgónak aki egyből mindent elfogad. Ha az ember átmossa a gondolkodásán az eszmét, és ez alapján választja, értékesebb, mint ha kritika nélkül veszi át.

Múltkor volt egy nézetkülönbségem, mert inkább elfogadtam a mongol kolléganőm szájhagyományát (aki azt állította, hogy a kínaiak számos találmányt loptak el más népektől, és tartják magukénak), mint bizonyos kínai forrásokat. Azt a kérdést is megkaptam, hogy ugyan miféle népek élhettek még ott Ázsiában a kínaiakon kívül.

Jókat szoktam vihogni a holdraszállás-tagadókon, akik a mai számítógépes grafika szintet kérik számon a hatvanas évek végén, mert nem néztek utána, mi volt a filmtrükkös csúcstechnológia annak idején. Ugyanígy vihogok azon, akik a mai térképek alapján állítanak bármit a múltról. Csak nézzük meg, mit művel Kína Tibettel vagy az ujgurokkal, és vetítsük ezt vissza "primitívebb" történelmi korokra. Vajon hány népet, törzset pusztítottak el vagy kebeleztek be? A kép egyből árnyaltabb lesz. Hallgattam ujgur népzenét, amiben élesen ott vannak a mi ősi gyökereink is, de erősen ott a kínai (nyafogó stílusú éneklés) és az arab hatás (dobok dominanciája) is. Kínai és arab országok közé szorultan élnek. Talán majd előkeresem, ha még megvannak az összehasonlítás alapjául szolgáló videók: akinek kicsit is zeneérzékeny füle van, maga is hallhatja majd.

A történelmet a győztesek írják, ��s semmit sem lehet könnyebben hamisítani, mint a múltat, mert még nem találták fel az időgépet. Vajon véletlen-e, hogy az a Habsburg ház hozta be az alattvalók kötelező oktatását (benne a saját szájízének megfelelő történelmet), aki ellopta és megpróbálta szétbarmolni a szent koronánkat?

Nálam az egész Grenczer Attila, volt töritanárral kezdődött, akinek egyik videójába egészen véletlenül botlottam, és aki azt állította, többé nem tanítja ezt a sok marhaságot, ami történelem tantárgy címén benne van az alaptantervben, mert tök logikátlan. (Vajon véletlen-e hogy a videói valahogy eltűntek a yt-tól?) Ez az egy kis töredék maradt, egyetlen perc, ami az östörténetünk hivatalos verziójáról szólna, amit tanítanak az iskolákban:

Sok zavarba ejtő kérdést tett fel, amitől én is elkezdtem megkérdőjelezni az evidenciákat. Fura élmény volt a rendszerváltás idején megtapasztalni, hogy amit eddig tanultunk a baráti Szovjetunióról, és az elszabadultan mohó és agresszív kapitalista (bár titkon irigyelt) nyugatról, az nagyjából fordítva igaz, és eddig hazugságokkal etettek mindent. De akkor amit innentől tanítanak, akkor az mind igaz, vagy az is hazugság?

Kedvenc kérdésem: miközben az európai történelem arról szól, hogy zsebkendőnyi hercegségekért dúltak ádáz csaták, itt van középen egy termékeny medence, ami senkit nem érdekel, pusztán elszórt szláv földművelő csoportok lakják. Vajon egyáltalán volt ezeknek a földművelőknek hadseregük, hogy megvédjék magukat? Vagy valami áthatolhatatlan erőtér védte őket?

Másik ellentmondás, amit Grenczer felvet: Állítólag a besenyők elől menekülve találtunk a Kárpát-medencére. Egy több ezres tömeget mozgatni asszonyokkal, gyerekekkel, szülő nőkkel, öregekkel, állatokkal, élelmiszer tartalékokkal, nem kis logisztikai kihívás. A nagy menekülés közepette valahogy mégis sikerült az egyetlen apró helyre keveredni, megtalálni a szorost, ahol a Kárpátok hegyvonulatán át lehet evickélni. És mi lett a besenyőkkel? Ők nem találták, vagy elfáradtak az üldözésben?

Mindegy, ezt most nem tupírozom. Viszont fenntartom a kételkedés jogát, és annak a jogát, hogy kereshessem a számomra elfogadható válaszokat, amelyeket össze tudok egyeztetni a családom generációi által rám örökített értékrenddel. Hogy újra és újra kételkedjek ebben az értékrendben is, és mint annyiszor már, újra visszatalálhassak.

Rengeteg kérdésem van, mert rengeteg a hibás tudás, amit lenyomnak a torkunkon. Például bioszból megtanították, hogy a nyelvünk más-más területei érzékelik a különböző ízeket. Azt gondoltam akkor, hogy velem biztosan valami nagy baj van, mert én nem így érzékelek. Mára kiderült, hogy ez egy épületes baromság, ezt egyszer valaki kitalálta, azóta szolgai módon mindenki átvette.

Miben hiszek? Az átöröklött értékrendben és hagyományokban, a népmesék, népdalok titkos üzeneteiben, a zeneiség és jellegzetes ételek párhuzamaiban, a régészeti leletekben, a genetikai kutatásokban, és igen, a szájhagyományokban. Vajon Michigan-ben vagy Rio de Janeiro-ban vagy Kalkuttában mit tudnak mondjuk a románokról? Nem hitelesebb forrás egy magyar, vagy egy bolgár beszámolója, akik régóta a szomszédságban élnek?

Csak kérdezem.

És akkor itt egy újabb vélemény, ami más, független források állításait is alátámasztani látszik, bár még óvatosan hallgatom, mert a Magyarságkutató Intézettől származik, de a hivatkozott Obrusánszky Borbála több előadását, és helyszíni régészeti kutatásokról szóló "első kézből" beszámolóját hallottam. Ez is egy mozaikkő. Meglátjuk, hova illik bele. Talán az én kirakósomba, talán valaki máséba.

[sonnenscheinmano]

Tegnap

hajnalban elmentem dialízisre, utána felszálltam egy vonatra, s elmentem Pestre próbálni, miszerint Händel Izrael Egyiptomban. Meglepően jól ment, leszámítva, hogy beénekléskor (amikor álltunk) le kellett ülnöm, mert éreztem, hogy zuhan a vérnyomim. Meg a vonatos huzat miatt egy órán keresztül zúgott a fülem. De maga az éneklés meglehetősen jól sikerült, mondjuk elég sok időt és energiát beletettem az elmúlt másfél hónapban. (Maga a mű egyébként szokásosan händelesen túlírt, magamtól nem biztos, hogy végighallgatnám.)

Engemet jelenleg az éltet, hogy énekelhetek. Ezért éreztem magam olyan végtelenül elveszettnek abban a cirka egy hétben, amikor már magamnál voltam, de még intubálva voltam. És ezért kezdtem el a cső eltávolítása után tíz perccel énekelni.

[zoeeozzoeeoz]

KOWALSKY MEG A VEGA – BARAKA (Áldás Rapszódia) - Official

Tegnap este ,egy kisebb társasággal voltunk koncerten. Megint egy együttes, amit nem tudok hova tenni. Régen szerettem őket, de mikor elmentek naggggyon szövegben Isten és a vallás felé, akkor elengedtem őket. Jópár év kimaradt, és most sem mondanám h szeretem őket, de legalább már értem/megértem a szövegükre. A zenéjük tetszik, az énekes hangjába meg régen is, és most is szerelmes vagyok! Talán miatta veszem elő őket újra és újra. A koncert fergeteges volt, volt tombolás,csápolás, éneklés. Jól éreztem magam. Most ez a daluk fogott meg legjobban. A klipjét nem igazán értem, hogy jön a szöveghez,de ez legyen az én hibám, hogy nem értem.

[zeroz2ro]

A Király 1x06 Kurva jó ez a sorozat, Nagy Ervin istenkirály ahogy hozza ezt a tajparaszt, bunkó figurát. Ez az a jelenet amikor Zámbó Jimmy pisztolyt fogott Pataky Attilára, aki a sorozat elkészülte után megerősítette hogy ez tényleg igaz volt, nem csak legenda. Dáridó - Három királyok turné, Miskolc. Lagzi Lajcsi, Pataky Attila, Jimmy. Pataky megkérte a többieket, hogy mivel ez a szülővárosa, hadd zárja ő egyedül a fellépést, ne a közös éneklés legyen a végén. Jimmy nagy nehezen rábólintott, aztán ez lett belőle ....

[frankyoungestein]

Fut még ez a reklám?