#viszlát

[outside-inside-dead]

Mielőtt elmennél, hadd kérjelek meg valamire.

Zárd be az ajtót magad után, dobd el a kulcsot! Attól a pillanattól kezdve, hogy a lábad átlépi a küszöböt, többé nem akarlak látni.

[poembyme]

Ahogy lennie kell

Mit irántad érzek, erős kötés,

Durva, a szakadék szélén lökés,

Nem akartam, hogy így legyen,

De te mást akartál kedvesem,

Most sajnálkozva, tajtékzok,

Rád gondolva, szüntelen sírok.

[lonelysoul235]

Probáltam megbeszélni veled, de téged nem érdekelt én meg feladtam

[forget-me-forgotten]

duplazár

Amikor már duplára zárom az ajtót,

mindig jössz, kopogtatsz,

hogy ne haragudjak, de

valamit megint elfelejtettél.

Aztán belépsz az előtérbe,

kitépsz a szívemből,

még egy kis darabot és lefutsz a lépcsőn.

Már a lépcsőfordulón túl vagy, amikor látom,

megint itt hagytál valamit.

Egy újabb kis emlékfoszlány,

amit szépen megőrzök magamnak,

vérző szívemet befoltozom vele, egymagamban.

Bemegyek, kettőre zárom az ajtót de már a reteszt is rátolom.

Túlságosan feledékeny vagy.

[fhgdrjnj]

Talán soha nem fogod megtudni mennyire is tudtalak volna szeretni …..

…..ha hagytad volna

…..ha elég bátorságom lett volna elmondani

[pillanatnyigondolatok]

Egy két lábon járó red flagnek a soha viszont nem látásra!!

Ha már sosem írtál arról dalt mennyire oda vagy értem vagy mennyire szeretnél .

Akkor remélem inspirál egy jó zene írásához a gyűlöletet amit irántam érzel amiért nem hagytam hogy teljesen tönkretegyél engem.

[anyadisszeretne]

És ha ez azzal jár, hogy többé nem beszélünk hát legyen.

Idővel abbahagytam a beszélgetést azokkal, akik nem hallgattak rám, és azokkal, akik mindig azt akarták, hogy nekik legyen igazuk.

Én is abbahagytam az olyan emberek keresését, akik soha nem kerestek, gondolva azokra is, akik soha nem gondoltak rám.

Elkezdtem azt csinálni, ami jó érzéssel tölt el, túlzás nélkül, de szenvedéllyel.

Elkezdtem bízni minden a megérzésemben, minden választásomban, minden ilyen emberben.

Elkezdtem kerülni a negatív embereket, és elkezdtem találkozni a megmaradt kevés pozitív emberrel.

Mert megtanultam tisztelni magam, és elkezdtem magamat az első helyre tenni.

Mert szerintem megérdemlem

[apro-remenysugar]

Ott hagytam 2022-őt veletek együtt. Legyetek boldogak❤️

[because-its-eurovision]

The vibes you give off hmm...you really like rock music maybe?))

Spot on 😄 Lordi & Teräsbetoni were really the gateway drug for me for watching Eurovision every year, and when I saw Softengine I decided I needed to see the show live. I was a huge metalhead from around 16 to 26 years old before I started to gravitate more towards the diversity of genres in Eurovision, but some of my favourite entries are still very heavy.

[anyadisszeretne]

Szóval 2022

Most mit írjak? Hogy könnyű volt?netán zökkenőmentes? Hazudnék és hazudni nem szeretek. Kibaszott nehéz volt, rengeteget sírtam és csalódtam. Embereket veszítettem el és sokszor vallottam kudarcot de ezek ellenére is azt kell mondjam, hogy kibaszott büszke vagyok erre az évre. Mert a sok veszteség ellenére a világ legszebb ajándékát adta ez az év : Őt és az én Picikémet.

Szóval 2022, köszönöm ezt a sok leckét s ezt a hatalmas ajándékot. Vigyázni fogok rá és mindennél jobban fogom szeretni.

2023 gyere ránk.

[zoeeozzoeeoz]

1,

Vevő: Ezt szeretném kinyomtatni.

Én: hmmmm......ez egy képernyőfotó.

Vevő: Igen, tudom. Csak legyen szíves felnagyítani, mert nem lehet elolvasni.

Én: Kinyomtatás előtt felnagyítom, kinyomtatom.

Vevő: Megnézi majd: Ez nem jó. Nekem az kell ami a második oldalon van, meg a negyedik oldalon.

Én: őőőőőőőőőőő...... Ön egy képernyő fotót nyomtattatott ki velem, ami egy oldalas. Nincs több oldala.

Vevő: De én otthon kitöltöttem egy 8 oldalas dokumentumot, de annak csak a 2. és a 4. oldala kell nekem.

Én: Megnézem ismét, ekkor tűnik fel h konkrétan lefotózta a telójával a monitort, és azt a képet küldte el nekem nyomtatásra. Nem tudtam mit mondani, annyira meglepődtem uh megkérdeztem: A telefonján is elmentette a dokumentumot?

Vevő: Igen, és megmutatja a teljes dokumentumot.

Én: Áttudná azt küldeni?

Vevő: Nem! Azon olyan adatok vannak, amiket nem szeretném ha kikerülne bárhova is.

Én: Rendben, de ez esetben nem fogom tudni kinyomtatni a kért oldalakat, mert nekem csak egy fotót küldött át, az első lap felső egyharmadáról, és azt nem lehet lapozni, mert abból az egy képből áll. Én azonnal törlöm, még itt a jelenlétében az átküldött anyagot a címemről, meg minden honnan, és ígérem, én sem fogok beleolvasni.

Vevő: Ön is egy adathalász csaló gazember! Viszlát!

Én: Őőőőőőőőőőőő........viszlát....

2,

Vevő: Hoztam egy pendrive-t, ami rajta van azt kérem kinyomtatni.

Én: Nézem. Konkrétan egy parancsikon lett elmentve , ami természetesen az én gépemen nem nyit dokumentumot. Elmondom a Vevőnek, de nem érti.

Vevő: De nekem tegnap este megmutatták, hogy hogy kell, és mindent úgy csináltam, nem értem most miért nem jó.

Én: Mert Ön nem a dokumentumot mentette rá a pendrive-re, hanem csak a parancsikont.

Vevő: De az otthoni gépemen ez nyitja a dokumentumot.

Én: Igen. Azért, mert az Ön gépén van elmentve a dokumentum. De az Én gépemen nincs rajta az a dokumentum, így nem tudja megnyitni.

Vevő: Nem értem. Mindegy. Viszlát!

Higgyétek el, nem én találom ki ezeket, és még csak nem is az idősebb korosztályból kerülnek ki ezek a történetek, mert ők többnyire kezembe adják a telefonjukat, hogy oldjam meg amit kérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába élünk a 21. században, és hiába nem mindenkinek egyértelműek ezek a dolgok, vagy nem ért hozzá, nem használja nap mint nap, de ha szembe jön egy ilyen eset, akkor kicsit ledöbbenek.

Nem gúnyolódásból írom le ezeket! Sokkal inkább meglepődésből.

[turistakrem]

Az IKEA-pillanat

Késik a Shinkanzen indulása, már 50 perce úton kellene lenne lennem Kiotóba - nos ilyen is van, innen tudni, hogy nem egy álomban vagyok. Bár a múlt héten is Kiotóban voltunk, úgy döntöttünk a fiammal, hogy borítjuk a terveinket és ezt a hétvégét is ott töltjük. Annyira.

Teljesen lelassult, mondhatni beállt az életem Tokióban. Élem az alkalmazottak életét annyi különbséggel, hogy a főnököm 6.000 mérföldre és 8 óra időeltolódásra van tőlem, szóval az eddig is laza póráz teljesen leoldott. Van pár konferenciám minden nap 17 és 01 között, de egyébként is későn szoktam lefeküdni, ez nem okoz gondot. És nem kell korán kelnem, 9-nél hamarabb nem indulok el az irodába, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Gyakorlatilag csak azért járok be, hogy ne a fiam mikrolakásában legyek egész nap. A kollégák megszokták, hogy ott vagyok, szóval most már nem szólnak hozzám :)

Kép: a dohányosok karanténja felülnézetből. Még optikailag is le vannak választva sövénnyel, mert a nyílt utcán nem lehet dohányozni.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem a Duolingo olyan, mint Las Vegas. Ami a Duolingoban történik, az a Duolingoban marad. Most tolom 30. napja intenzíven a japán tracket, nagyon szorgalmas vagyok, rendszerint az élen végzek a heti versenyekben (4 hét után zafír ligás vagyok), mégis, amikor azt akarom mondani a kollégáknak japánul, hogy viszlát holnap, csak az angol formula jut eszembe. De ami legjobban fáj, hogy úgy tűnik, hiába várom a címben említett IKEA-pillanatot. Ezt meg kell magyaráznom. A fiam (akit éppen látogatok) már 5 éves kora előtt elkezdett érdeklődni a betűk iránt. “Ez melyik betű és ez melyik betű”. Éppen az Örs Vezér terén mentünk kocsival, amikor összeolvasta az első szót életében. Még mindig magam elé tudom idézni a ragyogó arcát.

Na ezt a pillanatot szeretném én is átélni itt Japánban. Hogy kiolvassak valamit magamtól, amit meg is értek. Ha alá van írva latin betűkkel, az nem ér, ha van a képen egy szusi és az van odaírva, hogy szusi, az sem ér. Valami új információt szeretnék megtudni egy tábláról. De hiába tanultam meg az összes alap-hiraganát, nem értem a szót. A katakanákkal (amivel idegen szavakat írnak le) több szerencsém lenne, de azokból még keveset ismerek fel. Már csak egy hetem van arra, hogy eljöjjön az IKEA-pillanat az én életemben is. De lehet, hogy enélkül kell hazamennem.

Kép: még mindig nem tudok betelni az utcánkban a rózsákkal. Amikor alaposan megnéztem, akkor derült ki, hogy minden tő más. Ezekre pedig egy kis tábla hívja fel a figyelmet a növény pontos leírásával. Bocsánat, de beszarás.

A japánok vallása nem a buddhizmus, nem a sintó, hanem az italaautomata. Nem tudom érzékeltetni eléggé az italautomaták penetrációjának a nagyságát. Minden sarkon, minden intézmény, sokszor lakóház bejáratánál is, folyosók elején és végén, peronon, lépcsőfordulóban, gyakorlatilag mindenütt, ahol elfér. A japánok bizonyára már nem is látják az italautomatákat, egyébként nem fordulhatnának elő turistalátványosságok közvetlen közelében. Sokszor szabályosan ki kell komponálni a képből azokat. Ha az italautomatákat pléhkrisztusnak képzelem, a világ legvallásosabb országában járok.

Bocsánatkérés. A fiam hívta fel a figyelmemet, hogy bocsánatkérés olyan a japánoknál, mint a lélegzetvétel. Nem szólítasz meg valakit bocsánatkérés nélkül, még akkor sem ha egy 2 percen belül vagytok az előző interakcióhoz képest. De az igazán durva az, hogy a szirénázó mentőautóban a mitfárer folyamatosan bocsánatot kér a hangszórón keresztül a környékbeli autósoktól, hogy meg akadályozza őket a haladásban. Nagyon fura akusztikus hatása lesz így a haladó mentőautónak. Majd megpróbálok rögzíteni egy ilyet.

(kihagyom neki a helyet)

Egy korrekció, miszerint a külföldivel ki van tolva, mert nem kaphat feltöltős tömegközlekedési kártyát. Nem így van. A Suica kártyát nem kaphatja meg, annak a regisztrációjához kell japán telefonszám, amit külföldinek nem adnak el. Csináltak egy Welcome Suica kártyát a külföldieknek, de hónapokkal ezelőtt kifogytak a nyers kártyákból és nem tudták megoldani, hogy legyen megint. Viszont Oszakában tudtam venni Icoco kártyát, amit Tokióban is elfogadnak és tölteni is lehet rá pénzt. Ez az Icoco kártya amúgy Tokióban szintén nem kapható. Nice.

Ami még mindenképpen megjegyzésre méltó, hogy nagyon szigorúan veszik, hogy melyik oldalra kell állni a mozgólépcsőn és melyik oldalon kell le- és fel haladni a lépcsőkön. Tokióban (+ Yokohama) a bal oldalon, az oszakai megapoliszban (+Kiotó) a jobb oldalon. A rossz oldalon vergődő szerencsétlenek jól fej vannak csóválva. Más szemmel látható különbség is van a két régió közötti közlekedésben. A tokiói sofőrök extra zabszemmel a fenekükben vezetnek. 10-20 km-fel mennek a 30-as táblánál és egyből satuféket nyomnak, ha csak közeledsz a járda széle felé. A kiotói autósok bezzeg, lassítás nélkül kerülgetnek téged a sétálóutcában is. Jobb, ha magyar reflexekkel vagy felszerelve délen, a tokiói betojt sofőrök után ez kifejezetten kontrasztos.

A tokiói sétáimból kevés volt, ez akkor leheséges, ha van egy jelentékeny gap az irodai műszakom és a UK hívásaim között. Pl. 17 órakor lelépek és csak 23 óra körül van az első hívás. Ja és ha nem ömlik az eső, amiből azért kijutott rendesen. Egy ilyen séta volt az aszakuszai bóklászás, ez kifejezetten turistás negyed, hatalmas szentéllyel és végtelen ételutcákkal. Közel van a szépen parkosított folyópart is. Ma nincs nagy tanulság, csak apró japán falatok voltak a menün.

Aszakuszai képek

A szentély kapuja egyből a kulináris negyedbe vezet.

Na ez itt a kert.

Folyópart sajnos extra magas mellvéddel.

Végre pozitív konnotációban is elmondhatom, hogy “hírünk a világban”. Ez egy édességbolt, de megkérdeztem: tényleg Liszt Ferencről van elnevezve, mert Japánban menő.

“Egy pohár megérdemelt ital a hosszú nap után” - megtaláltam ezt a helyet is a földalatti piacon.

[chimie]

Tényleg tanácstalan vagyok. Múlt hét végén belefutottam ebbe a dzsumbujba a Biodómmal szemben, a Róbert Károly krt-nál. Jártam a világon nyomorúságos helyeken, de ez mindenütt szégyenfolt lenne. A második képen a szemét közepén aluszkáló embertől a negyedik képen látható lakókocsiig, amiben alighanem laknak is, ez az egész rész elképesztő volt. Amiben tanácstalan vagyok, hogy bármit tehetek-e (van-e értelme) ezzel kapcsolatban egyszerű polgárként, vagy fogadjam el, hogy ez ilyen, egy olyan városban élek, ahol köztudottan van tucatnyi ehhez hasonló rész (a Mini-Dubaj helyén is hasonlóak az állapotok tudtommal, nem messze innen) oszt viszlát.

[greenteaforbreakfast]

Augusztus 13.

Na akkor viszlát nyár, hello ősz!

[nyeznajka]

No hát ismét ott tartok, hogy jó eséllyel kirúgnak, hacsak nem változtatok rendesen, vagy még inkább keresni fogok valami másik állást persze, csak még fogalmam sincs, hogy mit.

Közben szépen átgondoltam, és asszem idáig szinte az összes állásomból kirúgtak. Na nézzük csak.

Kis magyar informatikai kft, apám ismerőse a vezetője, apám miatt felvettek. Pár év után látták, hogy nem vagyok lelkes és kezdeményező (mint apám), így ugyan nem rúgtak ki, de nagyon szívesen egy ügyfelüknek átadtak, ott dolgozzak tovább.

Utazási szektorban működő multi, itt asszem 2 évet húztam, aztán kirúgtak. Volt egy olyan indok, hogy miért járok teljes feketében, az nem egészséges lélekre vall, és hát mitagadás. De inkább itt is az volt a baj, hogy hát nem voltam lelkes, stb.

Biztosító társaság, itt olyan 3-4 évet voltam, és innen nem akartak egyedül kirúgni, én akartam jobban fizető állást.

Mezőgazdasági cég, a két hónap próbaidő végén viszlát, nem voltam elég jó.

Magyar informatikai kkv, amit aztán megvett pár év múlva a német nagy cég. Mint sokkal később kiderült, a vezető mérnök nem akarta volna, hogy a próbaidő után felvegyenek, de a többiek meggyőzték. Itt 7 évet is elvoltam, de a végére már fenyegettek a kirúgással, mert nem körültekintően és lelkesen dolgoztam, ezt megelőzendő találtam új állást.

Bank, talán itt voltam a legtovább állásban. De itt is volt egy pont pár év után, hogy létszámleépítés miatt vajon kit küldenek el, hát már tudtam akkor, hogy az én leszek, mert nem vagyok lelkes és érdeklődő. De valami kurva nagy mázlival átraktak egy jelentősen kevesebb tudást és kihívást jelentő pozícióba, és ennek ellenére megmaradt az amúgy tök király fizetésem. Ekkor jött életem talán legszebb időszaka, 3 év, tök sok pénz, tök kevés és nem nehéz munka. De ekkor találta ki a volt feleségem, hogy németbe költözik a gyerekkel.

Itt kurvára nem találtam IT állást olyan A2-es szintű némettudással, nem csoda ám ez, így a Ravensburger gyárban pakoltam dobozokat 3 hónapig. Aztán jött egy 2 hetes üveglap szabászat, ott nem várták meg a próbaidő végét, aztán egy keserves, 3 műszakos állás 3 hónap a fúrószár gyárban.

Aztán a Hymer felvett, bár ott sem javasolt a műszakvezető. Nem a csavarkulcs volt a jelem az oviban. A lakókocsi összeszerelés például kurvára nem nekem való munka volt, néhány különböző részén dolgoztam, volt amit nagyon utáltam, volt ami elég nyugis és kényelmes volt, de mint kölcsönmunkaerőt végül nem vettek fel rendes alkalmazottként, mert biztos kitaláljátok, hogy miért.

Most vagyok 2 és fél éve a kis informatikai cégnél, ahol nem tudták nem észrevenni, hogy nem vagyok lelkes és érdeklődő.

miafasztcsináljakmostvajon

[talan-depresszios-vagyok]

Azt hiszem mindig szeretni foglak màr, egész életemben és annak a végéig.

Nem pont ugyanúgy, mint az elején..de itt maradsz bennem örökre.

Megmutattad milyen az igazi szerelem, aztán az elmúlásával járó lélek tépő fájdalmat is, majd a vágyakozás-hit-remény-akarat és harag összes szintjét.

Te maradsz életem első és utolsó szerelme, de minél tovább vágytam Tőled a boldogságra, annyival előbb égtem ki.

Elbúcsúzom addig, amíg megtudom tenni őszintén; és önző módon ezt is csak azért, hogy +1 fájdalmas nyomot/emléket hagyj bennem; mert most még érzem és el tudom így tenni.

Sosem adtam senki tudtára, de láttam-éreztem-megéltem, amikor minden, ami valaha voltam..eltűnt belőlem örökre… Lassan ment el, nem is igazán akart távozni, de a ridegséget hagyta itt a magánnyal szemben, én pedig belefáradtam harcolni a lelkemmel; hiszen az egyetlen vágyát/vágyamat sosem kaptuk volna meg.

Ház viszlát Világ.🤚🏻