#soha többet

[outside-inside-dead]

Mielőtt elmennél, hadd kérjelek meg valamire.

Zárd be az ajtót magad után, dobd el a kulcsot! Attól a pillanattól kezdve, hogy a lábad átlépi a küszöböt, többé nem akarlak látni.

[vegetable42]

vak, feltétel nélküli szerelem

határok

mert nem azt mondom hogy “nem érte meg”

hanem azt, hogy lehet belőle tanulni

[valaki--aki-senki]

Gyerekek, megvan az az érzés amikor egy full random idióta ötletből csináltok egy még nagyobbat a haverokkal majd neki is vágtok az éjszakának, fél úton megbánjátok de mire végre odaértek kurva jó aztán vissza felé alig találjátok meg a motort is mivel persze azzal indultok csak közben beragadt a sárba. De közben persze nyugodtan a semmi közepén leálltok cigit tölteni és rohogcsélni azon hogy vágni lehet a ciporol a sarat. Majd végre vissza érve a faluba kapsz attól az embertől egy kurva nagy ölelést aki kurva sokat számít neked.

Soha nem tenném meg ezt az utat mégegyszer de ezt az estét sem cserélném el semmire soha.

[ankela]

re: fekete pont: the trout population will be affected

[meridaabator]

Családállítás-szerintem kuruzslás

Sziasztok!

Voltam családállításon és elviekben hétig "csendesednie kell" az "energiáknak", ahhoz hogy hasson, ezért nem lehet beszélni róla.

Nomármost, SZERINTEM, ha én lázas vagyok, és beveszem a Kalmopirint, akkor menjen le a lázam akkor is, ha nem beszélek róla meg akkor is, ha beszélek róla. :-)

Úgyhogy beszélni fogok róla.

Angster Máriánál voltam, nála 10.000 Ft, ha csak résztvevőnek mész, és 40.000 Ft akkor, ha állít is neked.

Eredetileg úgy voltam vele, hogy csak résztvevő leszek, aztán a második állítás után - 11-en voltunk és lement az első kettő - én úgy gondoltam, hogy soha többet ide nem fogok visszajönni, tehát ha tudni akarom, hogy milyen hatása van rám a családállításnak, akkor az csak úgy fog kiderülni, hogy kiülök és állítunk nekem családot.

Így is történt. Az volt a kérdésem, hogy "nincs párkapcsolatom és mit tehetnék azért, hogy legyen".

Kiderült, hogy 25 éve nincs kapcsolatom, az utolsó nővel volt. Akkor mivel balkezes vagyok, és biszexuális, a feltett Anya, apa és én mellé a színpadon, kiválasztatott velem egy "ikret", és megmagyarázta, hogy anyám valószínűleg méhen belül ikerterhes volt, csak az egyiket elvesztettük.

Aztán mondatokat kellett mondanom, ilyeneket, hogy "szívesen átadtam volna a helyem, de engem senki nem kérdezett", meg ehhez hasonlókat.

A végén pedig behívott még egy ikret, egy "fiúikret", mert bieszexuális vagyok, lehet, hogy hárman voltunk.

Kaptam házi feladatokat:

meg kellett vennem az Ikertörténetek című könyvet, hogy magamra ismerhessek

kellett vennem egy fiú és egy lány plüssmackót, és kitenni a polcra, hogy emlékeztessenek az ikervalómra,és hogy nekem a saját életemet kell élnem, nem az ikreimét

kellett írnom egy listát az univerzumnak, hogy milyen párt küldjön részemre.

KÉT TELJES NAPON át dühöngtem ezen az ezoterikus faszságon, meg azon, hogy hogy lehettem annyira hülye, hogy ottmaradtam és végigcsináltam. De hogy biztosra menjek: vettem két macit darabját 800 Ft-ért meg írtam listát: rajtam nem múlik.

Nincs valami fórum, amely szabályozza a pszichoterápiákat? Mert ez szerintem egészen biztosan nem terápia, hanem valami parasztvakítás.

[diogenesz2020portugal]

Nem írok többet az Olimpia megnyitójáról, mert aki utálta, annak felesleges, aki meg értette, annak természetes.

De ideteszek egy francia csoportban talált szöveget: "Egykoron a magyar Párizsba ment tanulni. Bizony. Nem volt igazán művelt ember az, aki nem beszélt franciául, legalább picit, s nem ismerte nem csak a magyar, a francia, de a világ történelmét is, na meg a művészeteket. Pest és Buda volt a kis Párizs, s a magyar költők, írók, értelmiségiek nagy része büszke francia ismerő volt. Amúgy ez ma is így van. Legnagyobb íróink bizony beszélnek franciául, valamennyit mindenképp, s ismerik a francia irodalmat, kultúrát.

A francia művészet, kultúra, gasztronómia, nyelv benne van a legtöbb európai országéban. Magyarországéban is. Franciák nélkül nem lenne címerünk képzeljétek, merthogy ezt a gyönyörű szót az ófrancia nyelvből kaptuk: ‘ le cimier’. Kilincsünk - az egyik szeretett magyar szavam sem lenne; mert a ‘la clinche’ szülte. De blúz, bizsu, brutális, desszert, dekoltázs, gavallér, embléma, káosz, lavór és lámpa sem lenne (némi fény), múzsa sem nagyon és lazsálás sem igen. Na meg papír, poén, poéta sem létezne ilyen szavakkal ( Karinthy belehalt volna) a plafon meg csak mennyezetként szakadhatna az álszentekre, de a menny túl nehéz, ott mindent a szeretet ural, nem bírnák el. Lakat sem lenne, reváns, majonéz, garzon, sansz, randevú, rúzs, szekrény, toalett, trükk, és franciák nélkül nem jelentenénk ki, hogy ‘a stílus maga az ember’. Csak néhány jövevényszót említettem, ami eszembe jutott, meg egy kifejezést, hogy vázoljam mennyire ostoba kijelentés az, amint az imént olvastam egy, az Olimpiát megnyitó Ceremóniával foglalkozó poszt alatt, miszerint a franciák nem adtak semmit a világnak, a magyaroknak pláne nem. Jaj.

Azt gondolom, hogy akik hőbörögnek a megnyitó kapcsán, azok nem tudnak sokat Franciaországról, sőt valószínű, hogy nem különösebben olvasott, kulturált emberek, s nem hiszem, hogy a szimbólumok értelmezésében otthon vannak. Ez nem feltétlen csak az ő hibájuk, nem bántom őket, jelzőzni a legtöbb esetben fölösleges. De azért megvan a maga bája a magabiztosságnak, ami jellemzi a föltételezéseket, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján keresztül is a kereszténység gyalázása volt az egész ceremónia, és “a szexuális játékban használt maszkban rohangáló fáklyás is nevetséges volt”.

Szeretnék némi fölvilágosítást adni arról, hogy az a maszkos és csuklyás alak, aki fáklyával a kezében átszelte Párizst legfontosabb pontjait, nem perverz játékokra utalásként viselte öltözetét. A francia történelem és kultúra különböző maszkos alakjai előtt volt tisztelgés viselete, a Bastille 17. század végi titokzatos foglya, a Vasálarcos előtt, akinek kilétét soha nem sikerült megerősíteni, az Operaház fantomja előtt, Gaston Leroux azonos című regényének kitalált szereplője előtt, akik a két legismertebb álarcosok a francia kultúrában, és nem csak. Bizony egy bólintás volt az Assassin's Creedre is, a francia Ubisoft által fejlesztett híres videojáték-sorozatra, amelynek egyik része ugye pont Párizsban játszódik. (A vállalat 500 000 dollárt adományozott a Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.)

Amit sokan az Utolsó vacsora rekonstrukciójának hisznek, az a görög mitológiában jártasabbak, s a készítők szerint nem Leonardo művének ábrázolása volt, hanem az olimpia eredetéhez tért vissza, a görögökh��z, az ókori görög történelem gyökereihez, Dionüszosz és az istenek ábrázolásával. Dionüszosz volt a bor és mámor (a franciáknak mindkettő fontos) istene, az ünneplés megtestesítője, és a görög színjátszás patrónusa is. Dionüszosz kísérete (akikkel bulizott, ha úgy tetszik) egyébként kecskefarkú, disznófülű buja nimfák, emberarcú, szőrős szatírok voltak. Ők állandóan szatírjátékokat játszottak, gúnyos humorral (innen ered a szatíra kifejezés amúgy). Én nem tudom a tutit, de azért volt szerencsém megnézni az Utolsó vacsorát Milánóban, többször is, és ott nem volt semmilyen koszorús kék ember, meg különböző istenek, vagy torzan buja szatírok a falon, illetve tizenketten voltak, nem tizennyolcan, szóval azért átgondolnám a dolgot. Adnék egy sanszot (olálá ez nem francia szó, oui) a jóindulatnak, lazaságnak és pikírt humornak, ami nem csak Dionüszosz, de a franciák sajátja is.

A katakombákat és Párizs híres csatornáit bemutató földalatti részen (amely egyébként látogatható) egy krokodilt volt, ami több magyar kommentelő (es újságíró, ami gáz) szerint túlzó butaságként volt jelen, csak látványnak, pedig egy nagyon is valós történetre utalt: Eleonórára, a nílusi krokodilra, aki Párizs csatornáiban élt. A föld alatti folyóban lévő csónak képe sem koreográfia, inkább a La Grande Vadrouille című film mitikus jelenetének visszhangja, mert igen, Párizs alatt a Bièvre is folyik.

Lady Gaga a párizsi kabaré világa előtt hajolt meg, nevezetesen a francia Cancan révén. (A kánkán amúgy algér eredetű.) Edith Piaf világhírű La Vie en Rose című művét idézte, s nem “ízléstelenkedett”.

A Richelieu könyvtár szívében a francia irodalom előtt tisztelgett a ceremónia rendezője, a szimbolizmus nagy költőjének Paul Verlaine Romances Sans paroles (Őt Tóth Árpád fordította és hatással volt Kosztolányi és Ady irodalmára), Pierre Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok, Liaisons Dangereuses (amit Örkény juttatott el a magyar szívekbe) és Marivaux Triomphe De l'Amour azaz A szerelem diadala című műveivel.

A Szajna mentén a vízsugarak, a szökőkutak és a Jardins à la Française közvetlen visszhangja Versailles-nak, annak nagyszerű vizeinek és André LeNotre által tervezett parkjának, valamint általában a kastélykultúrának adta tiszteletét. Egyébként két történelmi személyiséget is bemutattak itt BMX-en, Napóleont és XIV. Lajost.

Eugène Delacroix Szabadság című festményének rekonstrukciójával a francia forradalom volt a középpontban. A Conciergerie az a hely, ahol a királynőt kivégzése előtt bebörtönözték. Ezután a Marina Viotti által megtestesített forradalmi alakot látjuk egy Párizs címerét jelképező csónakon, amely a "L'Amour est un oiseau rebelle" ("A szerelem egy lázadó madár") című filmet adja elő. Ez a szimbolikus kép Párizs mottóját is visszhangozza: ‘Fluctuat nec Mergitur’ azaz ‘lebeg, de nem süllyed.’

A levegőbe emelkedő, látványos vasque-montgolfière (hőlégballon) a Montgolfier testvérek, a léghajó feltalálói előtti tisztelgés volt. Az első hőlégballon-út a Tuileriák kertje felett repülve érte el a legmagasabb pontját, az 1000 métert.

Kihagytam több dolgot a négy órás műsorból, tudom, nézzétek el nekem, azért Celine-t muszáj még említenem, hogy a küzdelem, erő és tehetség megtestesítője, s bár nem francia - ahogy a fellépők sokasága sem, valami miatt mégis együtt láthattuk őket. Talán ezen a valamin is lehetne elmélkedni.

Úgy érzem, hogy akik fanyalognak abszolút nem vették figyelembe a francia történelmet, a kultúrát. Elfeledkeztek róla vagy nem ismerik. Franciaország, a franciaság úgymond mindig rendíthetetlenül meglepő volt, provokatív, lázadó, szélsőséges, olykor egoista, máskor magamutogató, az elegancia és giccs egyvelege, a túlzások és nagy igazságok hazája, az örök szerelem vadul romantikus lelke, a művészet és a divat fellegvára. A franciák a mélységes érzékenység, a halálos büszkeség és egy adag kapjabeavilág, a mi franciák vagyunk attitűd viselői. Ezért szeretjük és olykor utáljuk őket. Ez van.

S persze igaz lehet az is, hogy amikor a világ olyan érzékeny, sebzett időket él meg, mint a mostani, lehetne finomabban is a világ elé tárni vízióinkat, művészi önkifejezésünket az olimpia megnyitó ünnepségen (sőt Franciaország franciaságát), a bőrünk alatt megbúvó provokálni akarásunkat, és illene figyelembe venni a világot körülöttünk, azokat akik nem látják úgy vagy nem azt amit mi, s nem tudják vagy ismerik úgy a világot, ahogy mi, de az - s ezt hangsúlyoznom kell - az nem lenne igazán francia. A franciák pedig, ha csak a történelmet nézzük, mindig is imádták és elérték, hogy a világ róluk beszéljen.

[pajjorimre]

Te figyelj, képzede', kurwa hollandszkik (asszem) kitalálták, hogy ha 2 darabból gyártod le a kupakot, akkor nem baszódsz meg a vákuummal, hanem simán aládzsal a levegő ahogy lazítod fel és soha többet nem kell megbaszódni a késeléssel, bowdenkarú irodalomtanárok is fel tudják nyitni.

[gayinhungary]

10.35

Attól félek ,hogy egyszer elveszek a szemeidben és soha többet nem jutok ki onnan.

[adyendreut34]

Food for thought: amikor a független sajtó az autokrácia fontos támasza

Hear me out. Azt állítom, hogy a (magyar) független sajtó valójában nem érdekelt a rendszerváltásban, miközben a benne dolgozók egyénileg gyűlölik a NER-t, szenvednek tőle és a pokolba kívánják. tldr;

De először a kötelező definíciók: a független sajtó attól az, hogy nem valamilyen politikai/hatalmi csoport írja elő neki, hogy miről beszélhet és miről nem. De ez nem jelenti azt, hogy a független sajtónak ne lenne értékrendje, ne lehetne elfogult, mindig igazat mondana, és soha ne hallgatna el fontos dolgokat. (Az az objektív sajtó, de én most a független sajtóról akarok beszélni.)

A független sajtó nem arról ír, amiről csak akar. Arról ír, amiről az olvasói olvasni akarnak. Ebből van a kattintás, az előfizetés, a reklámbevétel. A mi kis érett autokráciánkban a független sajtó nem él napi egzisztenciális fenyegetésben, ellentétben a tanárokkal, az orvosokkal, az államigazgatásban dolgozókkal, a művészekkel vagy akár a papokkal. A független sajtó be tudja csatornázni az ellenzéki érzelmű polgárok pénzét pusztán azzal, hogy megírja a hatalom disznóságait és botrányait, és ebből, ha nem is jól, de meg lehet élni.

Egy jól működő demokráciában senki sem kattintana arra, hogy Pesti Imre milyen impertinens kreténséget mondott, mert egy jól működő demokráciában Pesti Imrét rég visszazavarták volna a választók vakbelet vagdosni, aközben meg azt mond, amit akar. Egy jól működő demokráciában unalmas szakpolitikai vitákról, villamosvonalakról meg atomerőművekről folyó vitákról kéne tudósítani - és arra az AI is képes.

A független sajtónak tehát pont jó az a model, ami van: a rezsim szállítja a kattintékony botrányokat, de ez nem rengeti meg a rendszert, ezért nem is záratja be a lapot, az olvasók fizetnek, hőbörögnek, az újságíró meg fizetést kap.

Akkor mit kéne csinálnia a független sajtónak, nagyokos? - kérdezheti a Független Újsáígró, joggal.

Erre csak azt tudom mondani, hogy ha én mondanám meg, akkor nem lennél többet független. \_(ツ)_/¯

[stickalittle]

Anyám főz rám.

Késői gyerek vagyok, úgyhogy édesanyám idős asszony. Már egyedül él, nehezen mozog, és ahogy észrevettem, abban éli ki az élet "örömét", hogy főz rám. Ehhez eléggé ragaszkodik, hiába mondom neki, hogy inkább pihenjen többet, mert nála egész napos tevékenység egy-egy főzés. Úgy gondolom, azért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy engem ellásson főttétellel (több dobozzal is pakol), mert ettől érzi magát nélkülözhetetlennek, ettől érzi azt, hogy még szükség van rá az életben, hiszen valakire főznie kell. Persze nekem is könnyebb, hogy csak benyúlok egy-egy dobozért a hűtőbe, és van mit ennem, de kicsit menzás menü feelingem van ettől, hogy nem azt eszem, amit választok, hanem készen kapom a menüt, amit a "szakácsnő" megfőzött. Szerencsére jól főz, és nem mindig ugyanazokat főzi, hanem szeret kísérletezni, új recepteket kipróbálni főzős újságokból, így változatos a menü, a hagyományos (pörkölt)ételektől kezdve a különlegességekig. Csakhogy ha éppen mást ennék, akkor is ezt eszem, mert persze nem dobunk ki ételt, én így szocializálódtam. Én is szeretek főzni (és állítólag tudok is), úgyhogy én is szívesen készítenék többször ételt magamnak, vagy néha inkább csak úgy feldobnék egy-egy pácolt húst meg zöldséget a grillre, vagy pizzát a pizzasütőbe vagy csak összeállítanék egy joghurtos salátatálat, mert éppen ahhoz van kedvem, de akkor is inkább megeszem az anyám által pakolt milánóit (amiket olyan mennyiségben állít elő, hogy csak a harmadik-negyedik napra fogy el). Oké, le is fagyaszthatnám, de akkor meg a huszadik mélyhűtőt vehetném a fagyasztott ételeknek. Általában vasárnaponként vagyok édesanyámnál, így legkésőbb csütörtökre minden elfogy, tehát két napom marad a héten arra, hogy kiéljem a magamra főzés örömét. Tudom-tudom, addig örüljek, amíg ő él, és főz rám. Ez is igaz. Ezért soha nem mondanám el neki, hogy én is szívesebben főznék magamra többet, mert attól félek, hogy ezt úgy értelmezné, hogy nincs szükség az ő munkájára, így nélkülözhető lett, ezt pedig nagyon nem szeretném. Úgyhogy nem mondok neki semmit, csak kiírom ide a blogomra.

[yourfvckinnightmare]

Eljutottam arra a pontra, hogy ne tudjam eldönteni melyik is lenne a fájdalmasabb... Az, hogyha itt mindent lezárunk és többet soha nem beszélünk vagy, ha továbbra is folytatjuk ezeket a felszínes beszélgetéseket.

[igazbaratsagezencsaknevetek]

Soha többet nem adom a szívem olyannak aki nem képes azt megbecsülni.

[pokmajom]

Nagyon várom a norvég Succession-t a lazacmilliárdosokról, mert azok tényleg egy érdekes társaság. Az egész ipar ugye a 80'as években indult és jó részük tényleg szegény halászként kezdte. Ők most az ipar nagy öregjei, akik már átadták a melót a fiataloknak és többnyire csak vadászgatnak a tundrán. A fontosabb eseményeken azért ott vannak és nyomasztó tekintélyük furcsa helyzeteket generál. Én egy szerződés aláírási partin találkozhattam egy ilyen alapító tulajdonossal, aki a smalltalkunk részeként megosztotta velem, hogy ő egyáltalán nem bízik ezekben a modern technológiákban, amit eladtunk nekik, de nem baj ha nem működik, mert legalább a fia majd a saját kárán tanulja meg, hogy nem mindig az a jó, amit mások is csinálnak. Aztán a pohárköszöntőjében erre rátett még egy lapáttal és elmondta, hogy nagyon bízik a sikeres együttműködésünkben, már csak azért is, mert ha az mégse lenne sikeres, akkor soha többet nem fogunk tudni semmit eladni Norvégiában, ezt ő személyesen garantálja. Majd mosolyogva közölte, hogy skål.

[pajjorimre]

Ha a magyar televíziózás történetéból egy dolgot hozhatnék vissza,

az a Filmmúzeum *Privát filmek* meg Super8 hajnali sorozata lenne az alájuk vágott progresszív, deep meg chill zenékkel és soha többet nem érne véget.

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túll��ptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[drakvuf]

A Kísértés 3: Rossz és a jó

Visszatérnek a randiról a versenyzők. Gergőnek még mindig fáj a segge, amiért Cynthia nem vette komolyan, hogy csak azért tetszik neki, mert a halott szerelmére emlékezteti.

Lóri szerint borzalmasan viselkedett a lány, mert Gergő kiöntötte neki a lelkét és nem értékelte. Dusán egészen addig megy, hogy szembesíti a gaztetteivel Cynthiát és biztosítja róla, hogy a Geri az teljesen komolyan beszélt, amikor azt mondta, hogy csak azért gerjed rá, mert úgy néz ki, mint a halott szerelme.

A csábító a nyomás hatására félrehívja Gergőt és bocsánatot kér tőle, amiért nem hitte el, hogy csak azért akarja lekúrni, mert a halott szerelmére emlékezteti. A fiú nagy kegyesen meg is bocsát a lánynak, majd megint elmondja mennyire hasonlít a halott exére.

Ezután ott folytatják, ahol abbahagyták a múltkor. Mindeközben Eda bekapja Dusán ujjait.

Az ujjszopogatás után a srác félrevonul Noellal, hogy elmondja neki, a lány számára egy 10-es skálán 1000. Hát az szar, tesó - reagál erre Noel, emlékeztetve rá, hogy a barátnője látni fogja ezeket a jeleneteket. Noelt arról faggatják a csajok, mik az esélyek egy kis félredugszira, de a faszi hárítja a kérdést. Azt mondja minden attól függ, hogy a barátnője mit csinál.

A csajszik villájában, az emlegetett barátnő, Dorina meséli éppen a lányoknak, mennyire unta a randiját Rolival.

Nem érzi kettőjük között a kémiát és szerinte a fiú többet érez iránta, mint illene. Linda is hasonlókat mesél a saját randijával kapcsolatban, aztán megegyeznek abban a csajok, hogy arra voltak jók ezek a találkák, hogy ne azon agyaljanak félrekúrnak-e a faszijaik.

Roli érzi, hogy valami félrement, ezért odamegy Dorinához és arról faggatja miért tartja a távolságot. A lány egyértelműen elmondja neki, hogy bocsi, de ebből nem lesz semmi. A fiú azt hazudja, hogy neki se tetszik a lány.

Dorina erre nekiesik, hogy ne hazudjon. A veszekedés odavonzza a többi kant. Ők is elmondják Rolinak, hogy cinkes amit csinál, aki sértetten elvonul.

A konfliktus után "merszt vagy iszolt" kezdenek játszani.

NEM

NEM

SOHA

A játék után Zotya a magánnyomozó megállapítja, hogy Linda kapcsolata szar. No shit, Sherlock. A nő elárulja a kamerának, hogy neki amúgy szimpi a proli faszi és szívesen ismerkedne vele.

Csak emlékeztetőül a magánnyomozó úrnak: Kiss Endre Farkas vagyok, újszászi lakos.

Norbi érdekes taktikával próbál bevágódni Ingénél. Azt mondja neki, hogy a lány veszélyes és a négy csaj közül ő az egyetlen, akit elvinne randizni. Nem nyert. A nő egyértelműen lepattintja.

Linda elcsípi Brigit pisikélés közben, hogy Mátéról beszéljen vele. Azt mondja neki, hogy nagyon szimpi és intelligens a faszi.

Azt is mondja, hogy azt mondta a pasinak, hogy addig ne próbálkozzon be Briginél, ameddig a Dusán nem baszta el a kapcsolatukat. Nyilván, mert magának akarja.

Dorina nem szarozik, bevallja Zotyának, a proli nyomozónak, hogy bejön neki, mert idősebb (21, 32). Ezt a sztorit már ismerjük.

A faszi nem tudja mit csináljon, mert őt zavarja a nagy korkülönbség, ezért kikéri a társai véleményét, akik egyértelműen azt mondják neki, hogy le kell csapnia a lehetőségre. Így fel is ajánlja a testét Dorinának, de a lány lepattintja, mert nem akarja, hogy a csávója azért legyen olyan, mert ő ilyen.

Másnap Anna, a szépségkirálynő ágyba hozza a reggelit Lórinak.

A lány kíváncsi, hogy 10-ből hányra értékeli a férfi a rántottáját. Aztán elárulja, hogy neki Lóri a legszimpibb, pedig az elején utálta. A férfi a kamerának bevallja, hogy ha szingli lenne látna fantáziát a csajban. Gergőt is meglepi Cynthia zuhanyzás közben, de ő csak kávét hozott.

Ezután a medence mellett enyelegnek egy kicsit. A fiú a kamerának azt mondja nem akarja beleélni magát valamibe, ami lehet nincs is, de a tettei nincsenek szinkronban a szavaival.

Eda eközben megpróbálja rávenni Dusánt, hogy kenje be a hátát, de a fiú nem enged a csábításnak, mert nem akarja, hogy a barátnője csalódjon benne.

A kamerának azért elismeri, hogy nagyon bejön neki a csaj, de megpróbál erős maradni. Eda szerint a srác ezt már baszhatja.

A lányoknak senki nem vitt reggelit. Helyette megbeszélik a tegnapiakat. Dorina nem emlékszik mindenre és reméli, hogy nem csinált hülyeséget. Bevallja a többieknek is, hogy dugná Zotyát.

Linda elmeséli, hogy bár próbálta elengedni magát a tegnapi partin, végig a megcsalást jelző gömböt figyelte. A többiek is görcsölnek, kivéve Dorina, mert ő már eltemette a kapcsolatát.

Hirtelen megszólal a gong. Ma este Tábortűz Ceremónia lesz, ami azt jelenti, hogy végre mindenki megláthatja a legcinkesebb felvételeket a párjáról.

A versenyzőink szépen kiöltöznek az eseményre. A lányok sminkelnek, a fiúk inget gőzölnek.

Nekem is van egy ilyen gőzölőm, de szerintem szart se ér.

Gergő a kamerának elmondja, hogy tudja, hogy neki ez lesz a vég. Nem remélhet bocsánatot Lindától. "Én pontosan tudom mit fog látni... egy rakás szart."

Azért pár elejtett mondatban Cynthiát is hibáztatja a saját gyengeségéért.

Bejátszanak pár eddig sosem látott jelenetet az elmúlt napokból. Az egyiken Cynthiával smárol Geri, a másodikon arról beszél, hogy megcsalta Lindát, a harmadikon a változatosság kedvéért megint a csajjal smárol.

Kasza megkérdezi a fiút, hogy szerelmes-e. Gergő azt válaszolja, hogy nem tudja, hogy Cynthiába vagy a halott szerelmébe még mindig... Ezután bejátsszák a fiúknak Linda legcinkesebb jelenetét. Ami csak annyi, hogy Zotya kimondatja vele, hogy nem annyira boldog a kapcsolatában, mint szeretne lenni.

Gergő nem lát ezzel problémát, sőt, még hozzáteszi, hogy nincs is abban a helyzetben, hogy bármi rosszat mondjon. Mindenki egyetért.

Brigi következik, akit Mátéról faggatja az egyik kísértet és Linda is, de a lány csak annyit mond, hogy szimpatikus neki a faszi. Dusán azt mondja, hogy nem látja a lányban a tüzet, amit vele látott, így reméli, hogy nem lesz ebből több.

A jelenetekben azért elhangzott, hogy Brigi biztos nem megy tovább senkivel, ameddig Dusán nem csinál hülyeséget. Kasza emlékezteti a fiút, hogy Edával kicsit többet bolondoztak, mint illene...

Lórinak azt a jelenetet játsszák be, amikor Norbi kurva szerencsétlenül bepróbálkozott Ingénél. Nyilván semmi nem történt. Ennyi? - kérdezi a férfi.

Utoljára Noel nézheti meg mit alkotott Dorina, amióta veszekedve elváltak egymástól. A lány arról beszél Zotyának, hogy a kapcsolata romokban van, de a magánnyomozó nagyon bejön neki.

Noelnek sok mondanivalója van erre, de sajnos kisípolták. Ilyenek a mai nők? - teszi fel a kérdést a faszi. Kasza próbálja kicsit nyugtatni csávókámat, hogy Dorina a sértettsége miatt viselkedik így és nem szabadna meggondolatlanul cselekednie, de Noel azt mondja olyan mélyütést kapott, amiből Tyson sem állt volna fel.

Hozzáteszi, hogy bosszúból meg fogja dicsérni, Nati, Tina és Nikoletta seggét.

Sajnos a lányok reakcióit csak a következő adásban fogjuk látni, de valószínűleg továbbra is érvényes lesz a megszokott üzenetem: Linda hívj fel!