#elhagyatott gyár

[valaki--aki-senki]

Gyerekek, megvan az az érzés amikor egy full random idióta ötletből csináltok egy még nagyobbat a haverokkal majd neki is vágtok az éjszakának, fél úton megbánjátok de mire végre odaértek kurva jó aztán vissza felé alig találjátok meg a motort is mivel persze azzal indultok csak közben beragadt a sárba. De közben persze nyugodtan a semmi közepén leálltok cigit tölteni és rohogcsélni azon hogy vágni lehet a ciporol a sarat. Majd végre vissza érve a faluba kapsz attól az embertől egy kurva nagy ölelést aki kurva sokat számít neked.

Soha nem tenném meg ezt az utat mégegyszer de ezt az estét sem cserélném el semmire soha.

[azengelsimon]

A buszon ültem. Fülledt, megfáradt arcok, kopott-kék, elnyűtt maszkok takarásában. A szemük világa is csak halványan élt, egy elhagyatott gyár betört ablakainak tűntek. Láttam, elvágynak innen, jó messzire. A vasúti sínek mellett épülő torony eltűnt a sötét ég alatt, csak a csúcsán pislákoló piros jelzőlámpák mutatták, mekkora teremtény is valójában az a torony. Magasztosan, némán meredt a finom harmatot könnyező felhők felé. Talán abban a sötét, felhők közé rejtett toronyban is ül most egy maszkos arc, megfáradva, bánva a mai napot. Talán ő is elvágyódik egy szebb, üdébb helyre, talán egy kedvesebb napra gondol, mondjuk mikor az apja először mondta neki, hogy büszke rá. Lehet, hogy komolyan is gondolta, a családi házuk kertjének fűzfája őrzi titkát. Talán a középiskolai barátjának tett szerelmi vallomását idézi fel, aki már a nejével és két gyermekével él Párizsban, boldogtalanul. Most, a fémrudak és acél lemezek takarásában idézi fel apja hangját, szerelme arcát a munkásember, letekintve ránk, a buszon utazókra. Lát engem. Látom őt. Metálos páncél párát lehelek a busz ablakára, az arcom így már dupla takarásban. Talán ismer engem. Talán ismerem őt. Sosem tudhatom meg; a lámpa zöldre vált.

[trollkrisztusgyerek]

Hittantábori Élmények III: "Úgy lennék egy elhagyatott gyár ablaka. Csak állnék ott bebaszva."

Mondtuk is, hogy lehetne a tábor mottója: "H-inni kell!"