#moly

[greenteaforbreakfast]

2024-es lista

Folytatva a hagyományokat, megint elfelejtettem tegnap posztolni, pedig a szöveg már meg volt írva. Nem voltam igazán formában, de az látszik is. Mindegy, read more után minimál vélemény.

Robert Galbraith: The Running Grave - 4 és fél nap alatt olvastam el az 1200 oldalt, szóval nem volt baja. Mármint a könyvnek, nem az írónak, még mielőtt.

V. E. Schwab: The Fragile Threads of Power - Tök jó, hogy ez idén jelent meg, mert pont tavaly olvastam el végre a trilógiát, amihez kapcsolódik. Nagyon jó kis folytatás volt, találkoztunk régi szereplőkkel is, de nem éreztem erőltetettnek, jó volt velük újra együtt. Hozta az első könyvek szintjét.

Erlend Loe: Doppler - Minden évben olvasok Loe-t, a Dopplert most olvastam talán ötödjére.

Harper Lee: To Kill a Mockingbird - Régen el akarom olvasni, hiszen klasszikus, amiről ódákat szokás zengeni. Megérdemli. Nagyon intelligens könyv.

Margaret Atwood: The Edible Woman - Ez tőle az első könyvem. Olvasás közben is tetszett, de a végén visszagondolva az egészre még jobban. Durva, hogy mindezt a hatvanas években írta.

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five - Tizensok éve olvastam utoljára Vonneguttól, olyat akartam, amit még nem. Az értékelések meg az ajánlók szeretik a megrázó, gusztustalan, megdöbbentő jelzőkkel illetni ezt a könyvet, de nekem annyira nem volt úgy kirívóan egyik sem, hogy a végén utánajártam, hogy nem-e valami cenzúrázott változatot sikerült-e olvasnom. (Nem.)

Émile Ajar: Előttem az élet - Újraolvasás. Szép és jó még mindig.

Kazuo Ishiguro: Never Let Me Go - Erről meg már annyi jót hallottam, hogy mondom akkor bepótolom gyorsan. Annyira azért nem mennék messzire, hogy azt mondjam, fölösleges időpocsékolás volt, de hogy semmit nem tett hozzá az életemhez ez a könyv, az is biztos. Nem jött meg a kedvem ehhez az íróhoz.

Haruki Murakami: The Wind-Up Bird Chronicle - Elkezdtem angolul, bár Murakamit legtöbbször magyarul olvastam eddig. Annyira out of place volt az egésznek a hangulata, és annyi félrefordítás-szerű értelmetlenség volt benne, hogy muszáj volt utána járnom (redditen kurvajó beszélgetéseket találtam róla), meg magyarul is elkezdenem, hogy kiderüljön, mi folyik itt. Kiderült: borzalmasan szar az angol fordítása :D

Murakami Haruki: A Kurblimadár krónikája - Magyarul jobb volt :) Nem a legjobb könyve, de könnyen lecsúszott.

Ross Welford: The 1000 Year Old Boy - Ez nagyon aranyos sztori volt. Okos, érzelmekkel teli gyerekkönyv, szerethető karakterekkel. 10-12 éveseknek ajánlják, de szerintem a nagyobbaknak is élvezetes.

Franz Kafka: Metamorphosis - Egyike a rengeteg kötelezőnek, amit még sosem olvastam. Részleteket belőle talán, de azokra sem emlékeztem. Ez is a gusztustalan, gyomorforgató, borzalmas jelzőket szokta kapni, de én már soha többet nem hiszek másoknak. Mondjuk én bírom a bogarakat. Egyébként tetszett nagyon, biztosan el fogom még olvasni párszor.

Jane Austen: Pride and Prejudice - Na ha már olyan jól mentek idén a klasszikusok, próbáljunk rá erre - gondoltam én, balga módon. Kb 120 oldal után feladtam. Fuh te. Ennyi üres, semmitmondó, idegesítő beszélgetést én még sosem láttam egy helyen. Értem én, hogy a maga idejében ez volt A Könyv, és még a lövészárkokban is ezt olvasták, de hát a Fifty Shades of Grey is mekkorát ment már... :)

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns - A Kite Runner jobban tetszett, ez sokkal kevésbé tűnt valósnak nekem, ami rontott az élvezeti értékén.

Louis Sachar: Holes - Ez magyarul a Stanley, a szerencse fia címet viseli, és az egyik legjobb ifjúsági regény evör. Nem először olvastam.

Margaret Atwood: The Handmaid's Tale + The Testaments - Megmondom őszintén, én már ezt a két könyvet így 4 hónap távlatából sem tudom ketté választani, egyáltalán nem emlékszem, melyikben mi történt. Az Ehető Nő után, mivel ez kapta mindig a hype-ot, jobbat vártam, de ez legyen az én bajom.

Carlos Ruiz Zafón: The Labyrinth of the Spirits - Azt kicsit megbántam, hogy nem a másik három után olvastam tavaly, így majdnem egy év kihagyás után már fogalmam nem volt, hogy a régi szereplők közül ki kicsoda. De így is nagyon élvezetes volt, pörgött a sztori, és a lezárás sem volt borzalmas. (Az utolsó fejezetet leszámítva, arra nem tudom, mi szükség volt.)

Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Nagyon ritkán mondom könyvekre, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasnia. Na ezt mindenkinek el kéne olvasnia.

Arthur Golden: Memoirs of a Geisha - Már a Hosseinivel is az volt szerintem a bajom, hogy nagyon érezhetően a női közönségnek írták férfiak, ebből meg egyenesen üvöltött. De legalább nem az a fajta, aki teljesen hülyének néz :) Nem volt benne fölösleges, csöpögős romantika (plusz pont), viszont olyan túlzottan hihetőre sem sikerült (mínusz pont, ha már memoárként tálaljuk). Rossz mondjuk nem volt, de azért sokat nem veszít az ember, ha sose kerül a kezébe. 1001 könyves listák ide vagy oda.

Andy Weir: Project Hail Mary - Ezt az embert én nem tartom kifejezetten jó írónak, igazából nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, vagy hogy miért vettem a kezembe. A kis alien haver cuki volt benne, amúgy azért nem az év sci-fije, pedig szokás dicsérni.

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje - Nagyon finn, nagyon sarkvidéki (fun fact: pont azon a szélességi körön játszódik, ahol élek), nagyon vicces kis abszurdum. Kicsit olyan, mint egy népmese, csak nem a legkisebb királyfiról, hanem egy bűnöző és egy alkoholista őrnagy kapcsolatáról szól a finn vadonban, ahol mindenféle váratlan és fura dolog történik velük. Fogok még a szerzőtől olvasni.

Octavia E. Butler: Xenogenesis trilogy - Így kell sci-fit írni. Apokalipszis, fura földönkívüli lények, hiteles emberi karakterek, jól felépített világ, értelmes, komoly, intelligens, váratlan sztori, de sosem wtf. Még csak pár órája tettem le, de már hiányoznak.

2023-as lista

[ij16]

HERMES!!! (and Jay)

I have a different version too!

How did I do?

[fanartka]

[emmikay]

Hermes: Kids, you may think drugs are cool, but the truth is: Only certain ones are.

[unsightlymuse]

Tumblr knows.

[scopophilic1997]

scopOphilic_micromessaging_730 - scopOphilic1997 presents a new micro-messaging series: small, subtle, and often unintentional messages we send and receive verbally and non-verbally.

[aaronofithaca05]

Oddyseus crack fic

okay, I'm having a problem the potion is not working!!!

I used all my flowers and I'm dry.

Send moly ASAP!!!! She's HERE

SHE'S HERE I CAN FEEL HER, AWHHHHHHHH

[wordsandmorewords]

january, goodbye

that moly snowdrop to serve as a cure a flower tonic for a poison sullen and toxic

white petals signify a nascent Spring send forth a clarion call, for those dove wings to fall

february may it soon conjure relief from these dreary gray, listless, blank days

[kindred-spirit-93]

why tf is hermes on tumblr and why is he trying to give me drugs??

[bernardsgfs]

[thecityofawesomeville]

Did you know that there's Indigo Park Merch? I got these guys from YouTooz and I love them! Experience the joy of unpacking with me by clicking the Link! It was fun!

[houseki-no-ocs]

Two more of Moly!!!

First one is Moly pre powdered and with her hair down! Second one is just Moly being Moly

[despairinthedeqarture]

im literally dead eycte is so fit

[littlechiabastard]

Moly is trying to sneak up on me again but I'm keeping a close eye out

[sixminutestoriesblog]

snowdrops

Thou fairy gift from summer,

Why art thou blooming now?

The Snowdrop by Letitia Landon (L.E.L)

January in the Northern Hemisphere can be a hard time to celebrate a birthday. It's cold, winter still has a ways to go yet and everyone is pretty hung over from the rash of holidays that took up the past three months straight.

Enter the delicate and determined snowdrop.

Once upon a time, so the story goes in Germany, back when the world was new, Winter was sent out to find itself a color. Knowing how everyone raved about the beautiful colors of the Flowers, Winter went to them and asked if one of them would give him their color to wear. Prideful and protective of their own glory, the Flowers laughed at Winter and turned away from him. Only one didn't laugh. The snowdrop, small and dainty, offered to share its color with the Winter. In gratitude, Winter promised that the cold of its touch would never harm the little flower and it would be allowed to bloom during Winter's reign whenever the little flower liked.

The snowdrop, legend claims, can create its own warmth.

It is also one of the first flowers to bloom each year, often before the snow has even finished melting, its hard leaves able to push up through ice and frozen soil, popping up to carpet the forest floor in a very different white, filling the sharp winter air with its light fragrance. If you listen, the stories say, you can hear the faint sounds of their petal bells ringing, waking up the rest of the world to spring's arrival.

The plucky little snowdrop has been around for a very long time and they have a lot of stories that go with them.

In Romania and Moldova, snowdrops, sometimes called 'daughter of the wind', were the results of a hero's battle against Winter (or the Winter Witch). Winter had decided to prevent Spring, either by trapping the Sun or simply refusing to move on. The Sun's lover - or Lady Spring herself - fought with Winter and in each place their blood fell, snowdrops sprang up.

When Adam and Eve were chased from the Garden of Eden at the beginning of the world, Eve wept so bitterly that an angel took pity on her. He breathed onto a falling snowflake and everywhere the snow fell, snowdrops sprang up, to give the weeping woman hope and the promise of a better future.

Snowdrops were Persephone's tears when she was freed from Hades in Greek myth and their arrival heralded her return to her mother.

The flowers are sometimes called 'Candlemas bells' because Christian stories say that when Mary went to the Temple to be purified and to present Jesus there as her first-born on February 2, an angel gave her the gift of snowdrops.

Want another one?

In Homer's Odyssey, Sean Bean Odysseus is given a magical plant called 'moly' by Hermes. He uses this to resist Circe's poison. There's debate whether Homer's moly was truly meant to be a snowdrop - but at least as far back as Roman times, the snowdrop was believed to be an antidote against poison. In modern times, doctors are using it to help in the fight against Alzheimer's.

Don't get carried away with the home remedies just yet. Snowdrops can be toxic to pets and humans can suffer from imbibing too much as well.

Overall, given all the stories associated with snowdrops, it shouldn't surprise anyone that they are seen as symbols of hope and rebirth, or light in the darkness and triumph over tribulation. Their white color gives them a symbolism of purity. In the story of Snow White, her name is sometimes changed to Snowdrop. These little flowers give those worn down by the snow the promise of sunlight and brighter days to come.

Unless you were a Victorian. Because - of course. Snowdrops had a habit of growing in cemeteries and church yards and so Victorians viewed them as omens of illness at best and death at worst. Seeing a single snowdrop was bad. Bringing a single snowdrop inside your house was nothing short of inviting death in.

Luckily, that doesn't have to stop the rest of us from being delighted by these determined flowers and holding to the faith that, when the snowdrops arrive, better days are soon to come.

[artstationable]

li moly

Freelance Concept Artist (工作联系微信molygp03))

artstation

More from «Artstation» here