#vagdosás

[sosemvagyokeleg]

[kinlodok]

Nem akarok már élni. Bár ne lenne reggel.

[semmilyenerzes]

Megint azt érzem, hogy meg akarom tenni. Hosszú időn belül már sokadjára érzem ezt de egyszer sem éreztem/gondoltam ennyire komolyan, mint most ma.

[nemtudommitcsinalok]

Belefáradtam mindenbe. Jobb lenne meghalni. Már nem bírom elviselni a gondolataimat.

[fuck-fake-world]

Nyomasztó

Mikor lassan két éve semmibe van véve, hogy én mit szeretnék, de amit a család meg mindenki más akar, azt nekem kötelességem megtenni, és jól csinálni.

[tulvivaa]

Élj!

[bonniekajai]

Félóra aztatás, vagdosás, 15perc, 200fok, aztán darab időre nedves konyharuhában pihentetés.

A gesztenye is olyan, mint a gránátalma, van 3másodperc, amikor tökéletesen bontható, előtte-utána felejtős. Az utcán hogyan eszik ezt az emberek?! (Ez itt 1400ft-nyi eurból lett.Éljen az állandó-10%-os gyümölcs kupon :))

[gyokervagyoknincsmittenni]

Utoljára 18 évesen vagdostam magam aztán elkezdtem maximalista lenni a külsőmmel kapcsolatban vagyis erre fogni, hogy a hegek nem állnak jól egy szép bőrű lánynak. Nyílván tudom, hogy maga a vagdosás jelensége elégge mainstream biztos körzővel karcolgatta magát gondolhatod te aki éppen úgy döntöttél, hogy elolvasod ezt. Az, hogy 4 éve nem tettem önuralom végett nem azt jelenti, hogy az érzés sosem jön vissza. Mostanság gyakori, sokat bulizok igazából az idegen emberek tökéletes terápia. Nem akarok róluk tudni semmi éppen mit éreznek, vagy mi fáj nekik és még az elején tisztázom, hogy ők aztán végképp nem fognak rólam tudni semmit. Így nem török össze. Elegen törtek már össze ahhoz, hogy tudjam mikor kell lelépni. De sajnos természetesen nem lenne kerek ez a kirohanás egy olyan személy nélkül akit mindig beengedek,aki mindig lemerít, aki persze észre sem veszi mennyi mindent teszek azért mennyit változtatok azért, hogy egyáltalán érdekes maradjak számára. Szerintem nem én érdeklem hiába ül a mellkasomon 10 éve, hiába nem tudok egyetlen egy normális levegővételt sem megejteni hosszú évek óta nem én érdeklem, hanem a külsőm. Eddig ezt nem is akartam beismerni, vagy meglátni, hogy talán képtelen érezni, de nem akarom ráhúzni, hogy senki iránt sem lehet csak engem tisztel meg azzal, hogy darabokra szed, de nyílvánvalóan a sok fojtogató figyelem amit kapok az nem részéről érkezik. Bárcsak megtudnám fogalmazni mi is van bennem vagy ne lennék ennyire elzárkózva és nem ide írnám ki ,ami ha belegondolunk ironikus hiszen itt bárki láthatja, mégis személytelenebbnek érzem ezt most, mint bárkire is ráírni aki körülöttem van és figyelni azt, ahogy eljátszák, hogy megértik. Nem fogalmuk sincs milyen valakit úgy szeretni, hogy tudod nektek egyáltalán nincs jövőtök, és egyszer muszáj lesz elengednetek egymást, de az is lehet, hogy csak nekem kell majd ezt  a lépést megtennem. Nem tudom mitől félek jobban hogy végleg eltűnsz és jól leszek vagy nem leszel ennyire sem? Sok fájdalmat okoztál 10 év alatt, mégis mikor kimondottan szerettél akkor éreztem egyedül azt, hogy nincs bennem késztetés arra, hogy bántsam magam. Nyilván te ezt gyengeségnek tartanád, rengeteg mindenről nem beszélek neked, mert nem akarlak elüldözni, pedig másra sem vágynék csak arra, hogy ehelyett a buta kis oldal helyett neked mesélhessek arról mennyi mindennel küzdök és fogok is miattad. Lehet sőt biztos vagy benne, hogy sosem leszek neked elég jó és ezt képtelen vagyok feldolgozni. Hiába nőttem fel már nem 14 éves vagyok téged még most is ugyanazzal a tiszta első gyerekszerelemmel szeretlek és ez talán bennem sosem fog megváltozni. Nem kérem és nem is várom el, hogy úgy szeress ahogy én téged de talán azt kérhetném, hogy te is tölts el 10 évet azzal, hogy magadnak próbálsz megfelelni. Gondolkodás nélkül visszamennék hozzád és tőlem ugyanazt kapnád elfogadtalak, hogy más vagy, egészen érdekesek az értékeid de ez sosem zavart. A hibáidba voltam szerelmes és ez az évek alatt sem változott. Sok fájdalmat adunk egymásnak, de te vagy az egyetlen aki mellett képes lennék olyan boldog lenni, mint egy kisgyerek. Talán kapunk még egy kis időt egymással, vagy egyszercsak majd már nem leszel. Nem tudlak tiszta szívből téged okolni azért, hogy sosem leszel képes engem úgy szeretni ahogy én téged. Egyszerűen sosem tudtalak téged semmiért igazán okolni. Tudom, hogy nem is akarlak. Fogalmam sincs mi a különbség jó szerelem és igazi szerelem között és nekünk melyik is jár de könnyednek nem mondanám.

Utoljára 18 évesen vagdostam magam.

 Már 22 vagyok.

A hegek nem állnak jól a bőrömön, a testem ne tükrözze azokat a nyomokat amiket ejtettél. 

[angelofghetto]

Ezek szerint mégis tanultak valamit. Görög Ibolya protokoll szakértő szörnyülködött mindig, hogy a nemzeti színek nem érinthetik a földet ilyen átvágáskor, ezért oda kell szervezni hosszú szőke lábú lányokat, akik elkapják a szalag végét.

Nem is tudom, mikor harapózott el ennyire ez a vagdosás. Eleinte csak úgy működött, mint a futóknál a célszalag, hogy a valamicsoda felavatásakor egyszerűen átvágták valahol középen a szalagot. Aztán valami fontoselvtársnak eszébe jutott, hogy kivág egy darabkát ha már kezében az olló, és beragasztja a brigádnaplójába az eseménynaplóba. Aztán egyre több lett a fontoselvtárs, egyre kevésbé fontos a szalag, vagy a valamicsoda amit épp avatnak.

Ha ez így megy tovább, az egész létesítményt körbekerítő szalagokra lesz szükség, hogy jusson mindenkinek. Csak tudnám, mit tesznek a darabkájukkal utána. Rossz érzés lenne azt hinni, hogy a kukában végzi almacsutkák és banánhéjak között.

mindenkinek jut egy falat...

... a testünkből, így hordják szét az országot összevigyorogva

[halalvagyamvan]

Elengedtelek, élj kérlek.

Csak fuss és ne emlékezz.

[vercseppekazesoben]

van egy vágás, amire büszke vagyok. a legutolsóra.

[kinlodok]

Most pedig hazamegyek, és boldoggá teszem magam.

[vegsokigszeretlek]

Mindig csalódást okozok mindenkinek, meg ha nem is tudnak rola. Es most erzem azt hogy a pengehez nyuljak. Igy hat szet szedem a borotvát, hogy az éles tárgyhoz jussak. Majd egy pici vágás. Es gondolkozok hogy tegyem e tovabb….

[semmilyenerzes]

mintha egyedül lennék ebben a kibaszott világban.

senki nincs mellettem..

[nemtudommitcsinalok]

A nap végére a szüleim a legutolsó lökés, akik miatt öngyilkos akarok lenni.

[lelekfajdalom]

a hegek a kezemen sose tűnnek el