#esti gondolatok

[erzesek]

"21:16 Annyira jó lenne, ha szimplán, csak őszintén beszélhetnék arról, amit érzek. De ebből csak problémák lehetnek."

[csakvalakiatomegben]

A szerelem nem hagy el, csak mert rossz napjaid vannak.

[hianyod-mar-faj]

Évekig cipeltem mások terhének súlyát a vállamon, most hogy ledobtam őket, én is el lettem dobva.

[kimondatlangondolatokk]

Bárcsak az lettél volna akire szükségem volt..

Teljes szívemből szerettelek az első pillanattól fogva.. Egy rossz gondolatom se volt rólad, és úgy gondoltam hogy te vagy akit én keresek..

Nem akartam elcseszni, de párszor sikerült.. Ennek ellenére te maradtál, és nem adtad fel..

Te voltál az az ember, aki értelmet adott a téli évszaknak.. Eddig mindigis gyűlöltem a telet és a hideget, de miután megismertük egymást már veled kötöttem össze...

Nem volt már rossz.. Hidegnek hideg volt, de elkezdtem újra élvezni.. A pillanat amikor néztük este a várost.. A rengeteg nap és idő amit a két ünnep között találkoztunk..

Az eszméletlen nagy fájdalom amit szilveszter napján okoztál, és a tehetetlenség érzet, amit szenteste okoztál..

Én reménykedtem abban, hogy ezeket a hibákat nem fogod újra elkövetni, de most már sosem tudom meg..

Ekkoriban kezdtem rá jönni arra, hogy te nem az vagy, akire nekem szükségem van..

Egy olyan személyre, aki egyszerre van ott nekem amikor szükségem van rá, és egyszerre tudok ott lenni neki amikor ő neki van rám..

Akkor jöhettél volna amikor csak szerettél volna.. A lehetőséged megvolt rá, és jeleztem neked többször is.. De a barátok és a saját időd fontosabb volt..

Sosem értettem meg, és sosem fogom azt, hogy miért nem tudtál pár óránál tovább maradni.. Mi lehetett annyira fontos otthon, vagy a barátoknál, ami miatt egyszer sem voltál képes estig maradni..

Gyűlöltem az érzést, és sosem éreztem azt, hogy komolyan vennél..

1-2 hetente át jöttél, itt voltál pár órát..

Ritka alkalmak egyikre volt amikor épp csináltunk is valamit.. Néha főztünk, egyszer sütit készítettünk és egyszer a 10 hónap alatt megnéztünk egy darab filmet. Azt is hónapokig hallgattam hogy milyen szar volt, és nem vagy hajlandó másik filmet nézni..

De tiktokon képes vagy eltölteni hosszú órákat.. Amit esetleg a párodra is szánhatnál..

Teret hagytam neked.. Igyekeztem hozzád igazodni.. Próbáltam nem rá tenni a tűzre..

Ahányszor veszekedtünk úgy éreztem hogy a falnak beszélek.. Nem értetted meg a problémát.. A saját magad által kitalált indokot addig védted, ameddig úgy éreztem hogy felesleges vitatkoznom..

Nem az voltál akit kerestem, de én az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy megfogsz változni..

Tévedtem..

Be kellett látnom, hogy te nem az vagy, akit én elsőre elképzeltem. Te nem az vagy, akire nekem szükségem volt.

Remélem, hogy megtalálod a hozzád illő partnert, mert úgy látszik hogy nem én voltam.

[elveszett-koltono]

Nincs ember a földön tökéletes Sorssal.

[fuckehmall]

Próbállak elfelejteni, túl lenni rajtad... De tényleg... Egyszerűen csak azt a részét adtam a szívemnek, ahonnan nincs igazán vissza út...

[arcra-festett-mosoly]

Hihetetlen ez a rengeteg szeretet, törődés, figyelem és elfogadás amit kiváltasz belőlem. Mimden este úgy érzem a szívem felrobbanna a szeretettől és a hálától. Köszönöm, hogy ezt miattad élhetem meg.

[maganyoslovas]

- Hogy vagy?

- Létezem.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Túl sok a gondolat. Nem férnek el a fejemben.

[oldmacykerenew]

Itt vagyok, 32 multam.

Ma meghalt egy 41 eves no, rakban. Szentesi Eva megint rakos…ismerosi korokben sokan betegek…

Kozelrol lattam a halalt anyunal es apunal is. Apunal vegig is kisertem, es ahogy jon egy ilyen hir, hogy valaki beteg, vagy elment… olyan felelem lesz urra rajtam, hogy iszonyu. Vajon hogy lesz vege? Mi lesz a vegen? Mikor lesz vege?

Tok boldog vagyok, szeretnek elni, elvezni ezeket a napokat. Vajon sikerul? Latom felnoni a keresztlanyom? Lehetek vegre sokaig boldog, “gondtalanul”? Megerdemlem mar, hogy elvezzem is az eletet? Ha igen, meddig?

Kibaszott gaz.

Egyre tobbet jutnak ezek eszembe…

:(

[erzesek]

"1:59 Miért nem lepődöm meg? Megint saját magam hoztam nehéz helyzetbe."

[smlalkzm]

Az emberek egész életükben keresik azt a helyet, ahol megnyugvásra lelnek. Az én helyem a karjaidban van.

[isemykal]

Vajon tényleg létezik telepátia vagy minden véletlennek sorozatából áll? Megérezhetjük, ha ránk gondol más? Lehet, hogy ugyan azt a számot ugyan akkor indítja el valaki a bolygó másik részén, mint én? És lehetséges, hogy egy zene ugyan azt az érzést váltja ki két emberből?

Miért van ennyi kérdésem még mindig?

@isemykal

[elveszett-koltono]

csak feküdtem az ágyon, és hagytam, hogy elmenjen mellettem az élet. Hagytam, hogy az utolsó ember is lekörözzön, aki le akar körözni. akkor sem adom fel. rájövök, mi a létem titka. kik futtok egész nap, nem tudjátok, azt, hogy, mi, mennyit ér. Vállaltam a szégyent, és megpróbáltatást, hogy szinte meggyűlöljön a társadalom, és már az a kör se akarjon befogadni, ki egykor elfogadó volt velem. Azt hittem, befejeződik életem regénye, elértem a csúcsélményre, innen csak egyenes a halál. Elolvastam az összeset, amit elvileg ti is, s mégsem úgy cselekedtek. Ki akar hát előbb meghalni, mint én? Menjen csak. Egykor én is akartam, hatékonyan érdekében tenni ugyan soha nem tudtam. Valami gátolt, szívem legyőzött.

[peterweiser]

Írásról, Konnektor Podcastről

Sokan nem tudják, de 24 éve abban hittem a legjobban, hogy az akkori verseskötetem a „Vannak dolgok”-nál fontosabb dolog a világon nincs. És tényleg akkor azt gondoltam, hogy ez itt most megvan, megvagyunk. Letettem a magam kis üzenetét, meghagytam a nyomot és akkor a világnak a lelke rajta, én szóltam (…). Persze akkoriban azt is hittem, hogy majd ez bármit megváltoztat a rendszeren amiben élek, de hát fiatalon mi mást gondolhattam volna? S az történt, hogy ahelyett, hogy eljutott, leszivárgott volna azokba a rétegekbe, ahova azt akkor szántam, hirtelen megjelent egy csomó hozzám hasonló tévelygő, és az a pár száz kötet, ami elment, végül nagyobbrészt olyan arcoknál kötött ki, akik értették mit akartam akkoriban. Aminek azért örültem, mert lám a víz is olyan helyre folyik be, ahol rést talál, másik oldalról meg azon bosszankodtam, hogy de hát ez a kötet éppen azoknak akart szólni, akik nem olvasnak ilyen könyveket...

Efféleképpen filozofálgattam akkoriban és hát írtam azóta egy másik verses könyvet, ami talán nem annyira komor, de annál kritikusabb, mégsem csináltam vele azóta sem semmit. Feleségem, pár közeli barát látta is egy részét. Naprakészebb, jobb könyv szerintem, mint a régi, aminek bizonyos pontjaival ma már nem is tudok azonosulni. Az idő elteltével változunk, nincs itt nagy megfejtés. Mindazonáltal a digitális „kiadását” fontolóra vettem, de előrébb nem jutottam vele.

Az egész oka pedig az, hogy útközben sokat olvastam, pontosabban még többet, mint azelőtt, ráadásul szerteágazóbb műfajokban… Meg aztán ott a család, könyvek, színház, filmek, zenék, utazások… S bár tisztában voltam annak idején is azzal, hogy nálam százszor tehetségesebb emberek se tudtak semmin változtatni nagyívű gondolatok vagy megállapítások megírásával, az akkori lelkesedésem a lehetetlen elérésének hajszolásával közben eléggé elerőtlenedett ebben a műfajban. Sokféleképpen leírtak már mindent elődeink és lassan odáig jutunk, hogy ebből a tartalomból csak elvenni lehet, hozzátenni sokat nem igazán. Persze talán később mégis megpróbálkozom majd vele. Hátha marad egy kis rés még… 

Konnektor Podcast 

Amikor a Konnektor Podcastre néz valaki kívülről, akkor ezt a fenti gondolatmenetet valószínűleg értelmezni sem tudja tőlem. Éppen tőlem, aki anno God of War 3 teszteket tolt ki a Konnektor blogjára. Ja igen, akkor még voltak postok is. Az eszképizmusra nyilvánvaló hajlamom, hobbim, ha nem is áll ellentétben a fentiekkel, de nincsenek igazán egy rendszerben az biztos. A könyvekből a filmeken keresztül el lehet jutni a videojátékok világába, de direktben odalépni elég meredek. Aztán néha mégis megtörténik. 

8 éves korom óta játszom számítógépes és konzol játékokkal. Ezek egy része pedig azóta felnőtt tartalmat és mondanivalót hozott be és itt nem (csak) a szexualitásra kell gondolni. Ráadásul a néha rosszul végződő sztorijainkban a főhőst mi magunk irányítjuk a rosszabbnál-rosszabb helyzetekben - ez egy más típusú élmény - az elmesélt, átélt tragédiák, sztorik, nagyon mélyre tudnak merülni az emberben. Az oka egyszerű: én magam csinálom, kicsit velem történik. Tehetséges játékfejlesztők sztoriaiban mélyedünk el, gondolataikban, sok féle önkifejezés, gondolok itt az ICO-ra, Metal Gearre vagy What remains of Edith Finchre. Például. Csak egy pár a sok közül. Nyilván a könnyed szórakozásnak is van 100 féle rétege és sosem állítottam, hogy a videojátékok világa „fuhdekomoly” dolgokról szól, de azt állítom, hogy arról is szólhat. Az este szuperhősös sorozatokat zabáló, magát felnőttnek mondó közönség gaminget lenéző, negatív kritikáit a témával kapcsolatban nagyjából ki lehet hajítani az ablakon. Nevetséges. Mert “a videójáték valójában nem az élet”! Akkor mi az? A színház? Egy focimeccs? Esti kocsmai szakértés? A videojáték is az élet. Ha egy évben háromszor megyek színházba, de tíz videojátékot végigjátszom, rosszabb ember vagyok? A videojáték is egy kinyilatkoztatási eszköz, egy forma, persze játéknak játék, de nem lehet mindig barna zakós akadémikusokat hallgatni a 19. század végi Magyarország íróinak az életéről...

S, hogy mi a jövő?

Nyilván egyrészt a Konnektort vinni tovább, többé, jobbá tenni. Versengés nincs, csak törekvés van a szerethető, általunk jónak gondolt tartalmakra, hogy ebből a jelenleg teljesen negatív, leginkább szélsőségekkel túlfűtött világból aki ki szeretne picit szakadni, az nyugodtan megtehesse. Ez a saját oldalam is menni fog tovább, olyasmikkel traktálom a tömeget, ami foglalkoztat. Az, hogy a könyvvel mi lesz, Isten a megmondhatója, most kicsit elmerülök a flowban, aztán majd ahogy kiadja az élet, nem tudtam döntésre jutni. Egyelőre. 

[maganyoslovas]

Ahogy telnek a napok, a hónapok, az évek, én egyre csak boldogtalanabb vagyok