#kínzó gondolatok

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Túl sok a gondolat. Nem férnek el a fejemben.

[searchingnewme]

Az létezik, hogy megtaláltam az igazit és mégis elengedtem?

Bár ha igazi volt, nem éreztem volna úgy, hogy el kell engednem,

ugye?

[nehazuddhogyszeretsz2]

Olyan jó lenne minden ha nem gondolnék túl mindent.

[mindennapigondolatoksblog]

Szombat van, de úgy tűnik elég laza napunk lesz melóban, mert egyelőre senki sem jött be. Gondoltam addig ne fölöslegesen menjen felettem az idő, írok egy kicsit.

Hatha ez lesz az új hobbim amivel le tudom vezetni a bennem felgyűlt stresszt, és aggodalmakat. No meg persze sosem árt, ha az ember kiadja magából azt ami benne van. Az utóbbi hónapok eléggé megterheltek érzelmileg sajnos. Nagyon instabil lettem amihez cseppet vagy sem hozzászokva. Volt egy párkapcsolatom ami kizökkentett saját magamba vetett hitembol. Feláldoztam érte mindenem. Jobban van, kezd magára találni, és persze mostmár nem is akar engem. Sokáig nem tudtam elfogadni, és nagyon agresszívan akaratosan ki akartam belőle erőszakolni, hogy velem legyen. De aztán megálljt parancsoltam magamnak, van amikor már elég.

Nem könyöröghetek szeretetért és törődésért. Nehéz volt elfogadnom, hogy ami nem megy azt nem szabad erőltetni. Nehéz mert nem szeretem meghazudtolni magam, illetve másnak kiadni magam viszont muszáj leszek. Túlságosan odaadó vagyok, amit sokan kihasználnak szemrebbenés nélkül. Mindig azt hiszem velem van baj, és a nem vagyok normális. Ami lehet igaz is. Vagy talán mindenki kicsit őrült a maga módján. Érdekes dolgokat es gondolatokat tud eredményezni a fájdalom. Érdekes milyen sokrétű. A fájdalom melyet tapasztalok, igazán kínzó. Lassan terjed az egész testemben. Csontig hatol, és lenyúzza rólam a bőrt. Kifordít magamból a kínzó érzés. Mikor elfogadtam, hogy nem kellek már és belém nyilalt a felismerés, mintha savas esőbe áztatták volna a lelkem, és az összetört szívem minden darabját. Érdekes dolgok tudnak fájni.Az elhagyás, a magány, esetleg az hogy nem tudjuk kik vagyunk es görcsösen ragaszkodunk ahhoz akik voltunk. Az aggodalom, hogy talán sosem viszem semmire. Hogy egyedül maradok, hogy igazán talán nem is ismer engem senki, és nem lát ENGEM. Hogy valójában mind az amin filozok nem is jelent semmit, mivel csak egy porszem vagyok a gépezetben. Igazából nincs jelentősége az életemnek.

Az élet természetes velejárója a változás, ez azt eredményezi hogy akik egyszer voltunk régen, ugyanazok nem leszünk. Én is a régi énem hajszoltam a másfél éves kapcsolatom után, azonban rájöttem 4 hónap szenvedés után hogy fölösleges. Ugyanaz az ember már sosem leszek, de önmagam jobb kiadása lehetek. Rajtam áll mely útra lépek. Félelmetes hogy milyen hatással tudnak lenni ránk emberek es milyen könnyen át tudunk csapni toxicusba, meg úgyis hogy előtte sose voltunk azok.

Valószínűleg sosem fogom megérteni, és erről is le kell szoknom. Mindent mindig meg akarok érteni. Holott ezer dolog sőt millió dolog amit sosem érthetek meg. Például hogy más emberek fejében és szívében mi zajlik. Milyen gondolatok tarkítják a napjukat, és bizonyos dolgokról miért vélekednek másképp mint én. Például hogy hogyan bánjunk embertársainkkal. Mindig próbálok kedves és figyelmes lenni másokkal, nem csak a hozzám közelálló emberekhez hanem amblok. Bár hiába nem igazán kapom ezt vissza. Jó érzéssel tölt el, mikor egy idegen embernek fel tudom dobni a napját pár szóval. Persze nekem is vannak rosszabb napjaim amikor szívemben kb csak gyűlölet és harag tombol. Olyankor haragszom az egész világra, az életre, a szépre s a rosszra is. Utálom magam az életem es mindent. Aztán új nap virrad és a pozitívitást a beengedem az életembe. Megterhelő dolog az élet, sok midnent kiálltam már. De azt hiszem mindig ez a legnehezebb része, amikor meg kell újulnom, es újra megtalálni önmagamat. Újra rájönni ki vagy és mit akarok. Viszont mostmár nem fogom magam feláldozni senkiért, eddig ebből sosem származott semmi jo számomra. Ehhez és ilyesféle gondolatok tarkítják sokszor napjaim. Vajon másoknak is hasonló gondolatok kavarognak a fejükben? Vagy csak szimplán tengnek lengnek a nagy világban céltalanul? Nehéz nyitni mások felé pedig annyira sok érdekességet tapasztalhatnánk ha valóban érdeklődnénk mások iránt. De annyira felszínes lett az életünk, és a mi világunk hogy nehéz bármilyen emberi kapcsolatot fent tartani.. Sosem egy emberen múlik.

Érdekes hogy a közhelyek mennyire igazak. Sok ember nem szereti őket, ami érthető hisz már mindenki az újat a jobbat és a szépet keresi. A közhelyek pedig sokszor fájnak, bár nem véletlenül lettek közhelyek.

Most visszaolvastam az egészet, es elég nagy katyvasz van a fejemben azt kell mondjam.

Nem is tudok olyan gyorsan írni, mint ahogy a gondolatok röpködnek a fejemben. Mint egy elszabadult pattogós labda, amit teljes erővel hajítottak a falnak. Csak egy a fal a fejem és a labda az agyam.

Kezdésnek azt hiszem ez megfelel.

[borderline-story]

Onnan tudom, hogy haladok, hogy észreveszem a napsütéses időszakok után, amikor beborul az ég. Onnan, hogy van hogy süt nap.

Olyan gondtalan voltam az elmúlt hónapban. Jó, persze, nem oldódott meg minden, de úgy gondolom, sokkal könnyebben vettem az akadályokat. Kicsit kiengedtem, nem agyaltam túlságosan túl a dolgokat, volt sok örömteli pillanatom, nem is, inkább nem volt részem olyan gyötrő és kínzó érzésekben, mint előtte.

Most viszont kezd visszajönni. Gyűlnek a sötét felhők, jönnek a gondolatok, késztetések, a pánik és kilátástalanság. Onnan tudom, hogy haladok, hogy észreveszem, eddig ezek nem voltak. Koncentrálj erre!

Mostanában naphosszat csak nézek ki a fejemből, nem alszom eleget, egy-két óránként felriadok, rémálmok gyötörnek és érzem, hogy kezdek kifáradni. Éjjelente előbújik a kisördög, visszasodorna a régi megküzdésmódba. Erőtlen vagyok és lehangolt. Szomorú. Bőghetnékem van. Szörnyen magányosnak érzem magam. Nem akarok visszacsúszni!! Olyan kellemes volt fent. Nem akarom ezt. Nem akarok semmit!

[h-o-r-n-b-l-a-s]

az emlékek veszélyesek.

a múlt olyan aggasztó és lehangoló

bizony.. az emlékezet csalóka

az egyik percben beleveszünk az örömök kavalkádjába.

a gyerekkor illatai és a kamaszkor fényárjai ölelnek át, mint szentimentális szirúpmáz...

aztán ott találhatjuk magunkat, ahol nem akaruk lenni.

egy fagyos sötét veremben, ahol a múlt kínzó szilánkjai marnak belénk.

az emlékek kegyetlenül játokasak... mint a gyerekek

Az emlékekre épül az értelmünk.

 Ha nem bírunk szembenézni vele,magát az értelmünket tagadjuk meg. 

Habár miért ne? 

Végül is nem szerződtünk az értelemmel! 

Szabad az őrület! 

Úgyhogy amikor a gondolatok kellemetlen vonatára láncolva találod magad, múltjaid helyszínei felé tartván, ahol a sikoltás elviselhetetlen, jusson eszedbe, hogy bármikor megőrülhetsz.

 Az őrületet tekintsd vészkijáratnak!

 Egyszerűen kiléphetsz és becsukhatod az ajtót mindazokra a szörnyű dolgokra, amik történtek. 

Elzárhatod őket magadtól… örökre.

[camillaflower]

Gondolatok:

Szavakba írni mind azt amit érzek?

Gondolatok, érzelmek terhe nyomja lelkem, tudom le kéne tennem de nem megy. Hogy is menne mikor minden oly szép volt, olyan egyszerű, de szép. Nem őrjített a bonyolultság kusza fonala. Egyszerű volt. Egyszerűek voltunk.

Most semmi sem egyszerű.

Bele látnèk elméd rejtett bugyraiba, tudni akarván azok vagyunk e amik? Aminek én gondolom hogy vagyunk. Szerelmesek.?

Azok lennénk, kèrdezlek?...

Téged is őrjít ez a tudatlan távolság? Vagy csak engem rág folyton?

Ember volnék én is, ember 'ki válaszokra vár.

A tudatlanság kínzó csendje őrjit. Őrjit téged is hát?

Gondolataim hadában elfárad mindenem, lelassulnak a gondolatok.. ilyenkor lesz kicsivel könnyebb fáradt lelkem.. elalszom. Majd holnap újra gondolom...

(saját)

[ejjeligondolatok0822]

048.

Kész, ezek szerint ennyi volt. Vége. 10 hónap után vége. Kezdhetem a saját magam kínzó kálváriáját. Kezdhetlek szép lassan elfelejteni.

-Éjjeli gondolatok, nagyon sokadik rész. Ugyan már, kit álltatok. Épp a kondiban próbálom kinyírni magam. Vagy legalábbis az izmaimat.

[allsecretthought]

Szeretek aludni. Akkor kikapcsol az agyam. Megszűnnek a rossz gondolatok. A bántó, ártalmas, fájó képzetek. Vége szakad az emlékek kínzó áradatának. Leáll minden fogaskerék. A szívverés lassul. A test elernyed. Csak sodródom. Mint egy hulla a tengerben. Hagyom, hadd sodorjon magával az álmok tengere.

S amikor teljesen elmerülnék, cápákként törnek rám a lidércnyomások..

B.R.

https://www.facebook.com/Titkos-Bibliot%C3%A9ka-718031475312930/?modal=admin_todo_tour

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Elektronikus lélektan 1#

Ezzel ellentétben én néha nem tudom feldolgozni a történteket.

[sohasem-mulik-el]

Üdv újra gyógyszerek,önbántalmazás,kínzó gondolatok és folyamatos sírás. Már annyira hiányoztatok végülis túl szép volt nélkületek az eltelt idő.

[self-careforloneliness]

Tarts ki..

Nem hazudnék ha azt mondom, szerintem sose voltam még szerelmes.

De hazugság volna azt mondani, hogy nem tudom mi az a szerelem.

Megvan az érzés amikor csak meglátod és úgy elkezd verni a szíved, hogy köpni nyelni nem tudsz?

Megvan az amikor elhívod az első randira és igent mond?

Megvan az amikor egymással szemben ültök és csak szó nélkül szemeztek? Az a felettébb kínos érzés amit nem tudtok egy apró mosoly nélkül végig ülni.

Megvan az érzés az első csóknál? Az a szenvedély a láng az az örökké tartó érzés?

Égett már a fejed a gondolatban, hogy mindez vajon megtörténhet-e vele?

Elgondolkoztál már valaha, hogy hova vidd arra az első randira?

Hogy hol vessz el a tündöklő szemei varázsában?

Hogy ha ez mind összejön akkor az a bizonyos csók hol csattanjon el?

Ha minden úgy alakul ahogy tervezed fejben, mi lenne számodra a következő lépés?

Bárcsak olvashatnék a gondolataiban, hogy amíg én napról napra elolvadok tőle, ő vajon mit érez?

Vajon ő is épp ugyanerre gondol? Egyáltalán foglalkozik velem?

Gondol néha rám? Eszébe jutok este elalvásnál és neki is én vagyok minden reggel az első kép a fejében?

Az érzés amikor tudni akarod minden lépését, hogy rendben van, hogy nincs probléma.

Amikor tudni akarod, mit szeret reggelizni, hogy kávé vagy tea inkább, macska vagy kutya?

Amikor nincs türelmed kivárni a másnapot, csak élni akarsz már a pillanatnak.

Amikor minnél jobban megszeretnéd ismerni, amikor tudni szeretnéd, hogy hason vagy háton alszik?

Amikor a gondolataid vele kapcsolatban már ott tart, hogy elalvásnál szinte hallod mintha melletted szuszogna és legszívesebben csak átfordulnál a túloldaladra és átkarolnád.

És az a borzalmas kínzó érzés amikor rájössz, hogy nincs ott melletted.

Amikor rájössz, hogy még csak az első lépést tetted meg.

Amikor a múltból adódóan már most félsz, hogy véletlen se bántsd meg sose.

Tapasztalatból már tudod, hogy fájdalmasabb mások fájdalma mint a sajátod.

Amikor már tervezed, hogy mindennél jobban szeresd és sose hagyd cserben.

Mindig mellette állj és foglalkozz vele.

Fogd meg a kezét és egy percig se engedd el.

Igen..

Azt hiszem ezek a gondolatok,

ezek az álmok jelentik azt, hogy szerelem.

[lonley-devil]

Csend

Sokszor mondják, hogy a csend a legnagyobb tanár.

A csend, ami talán hangosabb mint egy basszus gitár.

Tiszteld a csendet, hisz ilyenkor a gondolataid uralnak,

És gondolataid minden szála a megoldásra utalnak.

A csend egyedül kínzó lehet,

Gondolatok, érzelmek, teher.

@just-lost-girl666

[evervyn]

Hátam mögött

aMostanra már több éve, hogy elkezdtem ezt a tumblr-t és mai fejjel végignézve rajta már nyugodt szívvel mondhatom, hogy vége. Akkoriban még nem tudtam, hogy behatárolni magam, és az érzelmekhez sem tudtam hogyan hozzáállni, de ma már irányba álltam. Tudom azokat a dolgokat, amiket akkor még csak a képzelet szüleményének tartottam, egy meglehetősen színes és fantázia dús mesének, mely csak az álmok világában létezik, most viszont azt kell mondanom, hogy nem mese. Valóság! Mosolyogva gondolok vissza arra, hogy mennyire ború- és rövidlátó voltam akkoriban, de hála Istennek ez megváltozott és csak egyre jobb lesz. 

Mivel ma már tisztábban látom a dolgokat, így egy- két jó szándékú bejegyzésemet töröltem vagy privatizáltam.  A privatizálás csupán abból a célból történt, hogy ha valamikor visszatérnék ide legyen min nosztalgiázni; látni, hogy honnan hova jutottam el. Mint egy régi napló bejegyzést olvasni. 

Rengeteg küzdelmen vagyok túl mely utólagos tudással már gyerekjátéknak tűnnek. Megannyi belső probléma melyet olyan dolgokkal akartam megoldani, -ha nem is megoldani, de elfedni - amik igazából csak még több problémát szültek. De nem bánkódok hiszen ez egy nagyon hasznos tapasztalattá lett. 

Utólag annyit tudnék mondani minden itt lévő tumblresnek, akik ezt a helyet arra használják, hogy kiírják magukból azt a sok fájdalmat és kínzó gondolatot: itt ezzel a módszerrel nem fogtok meggyógyulni csupán elmélyítitek a sebeiteket. Ami egykor csak egy karcolás lett volna, ami egy hét alatt begyógyul egy hatalmas vágássá fog növekedni. Nem átkozlak titeket, hanem figyelmeztetlek, hogy a depresszió és sokegyéb negatív gondolat dédelgetésével növesztitek fel azokat. Sokkal hatásosabb az, hogy ha földhöz vágod és azt mondod: “Nincs szükségem rád! Megtagadlak depresszió és negatív gondolatok! Nem uralkodhatok az életem felett! Én akkor is boldog és pozitív ember leszek!”

  “Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” Példabeszédek 18.21

Nem mindegy mit írunk le vagy, hogy mit olvasunk, mert az ugyan úgy befolyásol minket vagy másokat akár akarjuk akár nem. De persze létezik a védelem mely megtud védeni a külső szavaktól, azonban sajátjainkért csak mi vagyunk felelősek.

Ne átkozzátok magatokat tudatlan szavaitokkal! Vigyázzatok a ti nyelvetekre, mert a végén az tesz titeket tönkre!

[babycheery]

Gondolatok magamban

Először egy csókot adnék puha szádra, Majd beleharapnék, picit meghúznám azt, Füledbe súgnék valami olyat amitől kirázna a hideg, mely izgalomba hoz és felrepítene a mennybe…

Lentebb mennék az álladra pici puszikat adnék, s hogy még élvezetesebb legyen, csókkal hinteném be nyakad minden szegletét…

Kicsit megszívnám a puha bőrt mely nyögésre késztet,mosolyognék ,hogy mi mindent váltottam ki belőled ily könnyen… Kulcscsontodat is megszívnam ,hogy lássam tested milyen reakciót vált rá,ami egyre növelné a köztünk felgyülemlő, érzéki vágyat…

Miután végeztem kulcscsontod kínzásával, áttérnék mellkasod gyönyörű kidolgozására, pici harapásokkal borítanám el az egész felületet, hogy jobban fokozzam a testi vágyat közted és köztem …

Így mennék lentebb hasad irányába itt forró csókkal hinteném be minden zeg-zugát ..

Ha ezzel végeztem jönne a nadrágod pereme, hol pulzusod az egekbe szökne, kínzó lassúsággal gombolnám ki felesleges ruhadarabod ,majd még lassabban húznám le ,hogy jobban felizgulj…

Sajat

[dreams-are-my-reality]

(S)írnék

Szerintem ez valami olyan, mint amikor kiégsz. Amikor már nem igazán tudsz mit kezdeni magaddal. Egyszerre csinálnál mindent, de közben semmihez nincsen kedved. Alkotnál, írnál, sírnál, de egyszerűen nem tudsz. A rajzlapon nem mozdul a ceruza. A papíron nem siklik a toll. A vörös, karikás szemek már szárazok. Pedig bőven lenne minek feltörnie a mélyből, de megreked. Mintha minden befejeződött volna. Teljes apátia, elernyedt, tengő lélek, amiben semmi nem talál kellő visszhangra. Belső antitézisek folyamatos, kínzó lüktetése. Pedig várod a csodát rendületlenül, de az agónia csak nem szűnik. Gyötrő gondolatok manifesztációja folyamatos és sosem ér véget, üldöz. A blokád áttörhetetlen. Az alkotóképesség korlátozott. Nem megy, nem sikerül. Ab instantia absolutio, s az elme tán szabad lesz egyszer, de képtelen menekülni, saját magát köti gúzsba. Önmagam testen kívüli nekroszkópiája az egész élet. Csak nézem, ahogy kiáltok, de megfojt a csend és a múlt emlékeinek láncától vergődő testemen szép lassan monokultúrában virágzik a szánalom. A rozsdás bajonett-zár már nem mozdul a szívről, az artériák végét csőkötés zárja. Keserű legyintéssel intek búcsút az elhivatottságnak, tehetségeknek, álmoknak és minden belém vetett hitnek, látom, ahogy messzire sodorja a sóhajtás homályos jövőképem felé. A feldíszített roncs felé, amit csak a sors determinál és minden igyekvés hiábavaló lenne már. Létező élőhalottak néma messiásaként pusztulok.

S ilyenkor kérdeznéd a mivanveledmiújságot, mire gúnyos félmosollyal elejtenék egy megvagyokot és mindannyian elhisszük, hogy igaz és a lét csupa öröm.