#érezni

[isemykal]

Vajon tényleg létezik telepátia vagy minden véletlennek sorozatából áll? Megérezhetjük, ha ránk gondol más? Lehet, hogy ugyan azt a számot ugyan akkor indítja el valaki a bolygó másik részén, mint én? És lehetséges, hogy egy zene ugyan azt az érzést váltja ki két emberből?

Miért van ennyi kérdésem még mindig?

@isemykal

[kerleknerontsukelmarmegint]

Mekkora szívás, hogy azzal a személlyel szeretnék lenni, akivel soha többé nem lehetek.

[mindenkor-oruljetek]

Isten,

ha azt mondanád, hogy vége, ennyi volt. Hogy elveszed az életem,

Elfogadnám.

Csak bárcsak ne fájna majd a szeretteimnek a hiányom.

És én se érezném magam olyan rosszul, hogy ilyen könnyen beleegyezem.

[darabokra-tepsz]

Érzem a hiányod

Pedig ha belegondolok

Nem akarlak már

Minek ez a sok érzés

Hogyha a szemedben semmi

Az amit én érzek?

~Saját

[yes-please-13]

71. Ez sem lesz az én évem, úgy érzem.

“rEn”

[searchingnewme]

Faszért várom, hogy felvedd velem újra a kapcsolatot..

Nem tudlak elengedni.

[answermywearyquery]

Holy shit I ALSO love Hungarian music! I've never met another person that does! Any suggestions? Mine would be HONEYBEAST.

Asdfgh, what are the chances! 👀 Okay, so I'm Hungarian so, even though I should be able to recommend more, I only have a few. From the current scene, I recommend Ivan and the Parazol, especially their latest album and maybe Carson Coma's popular numbers. I really like an older band, Hobo Blues Band, they have a gigantic discography and the quality ranges as such, but one of their best album is Vadászat (+ not on the album but my fav song from them is 45-ös blues). The lyrics go hard but the music goes just as bonkers. Also, I never heard of HONEYBEAST tho, so I'll be checking that out!! Thanks for the recommendation! 💖😊

[a-megfejthetetlen]

Néha annyival egyszerűbb lenne szimplán csak nem érezni semmit, nem törődni.

[vivii1018]

Ha a kezed fázik a hideg vizet is melegnek fogod érezni

[sielni-a-melegben]

Szeretnék tényleg jól lenni

Szeretnék igazán boldog lenni

Szeretnék gondtalan lenni

Szeretnék szép szerelmes lenni

Nem csak ürességet érezni

[kerleknerontsukelmarmegint]

Néha elképzelem, hogy újra együtt vagyunk. Együtt nevetünk vagy csak szimplán átölelsz, és minden problémánk megszűnik. Te szorosan magadhoz szorítasz, a lelkem pedig újra megtelik élettel.

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[takemetochurch13]

Hallottam, ahogy anyám sót kért a szomszédoktól, de volt só itthon. Megkérdeztem, miért kér sót a szomszédoktól. Azt válaszolta:Mert a szomszédainknak nincs sok pénzük, és gyakran kérnek tőlünk valamit. Időnként én is kérek valami apróságot, hogy azt érezzék, nekünk is szükségünk van rájuk. Így jobban fogják érezni magukat, és könnyebb lesz nekik, ha kérnek tőlünk mindent, amire szükségük van. Ezt tanultam édesanyámtól: empátiát, együttérzést, segítőkészséget...

[csakszavak]

“Egyszerre érezni mindent és semmit.” Talán így tudnám leginkább leírni, mi is zajlik most bennem.

[orsiisworld]

Boldog és szomorú is vagyok

Elégedett és elégedetlen is vagyok

Fáradt vagyok, de közben pörgök is

Szeretem magam, de nem is szeretem

Jól vagyok, de nem is vagyok jól

Mérges vagyok, de laza is

Stresszes vagyok, de nyugodt is

Érzékeny vagyok, de nemis

Határozott vagyok, de közben mégsem

Hogy lehet ennyi mindent érezni egyszerre?

Nagyon tudok szeretni, talán csak ez az egy biztos

[without-you-way]

Utálom azt érezni, hogy csak nekem számít.