#érezni

[isemykal]

Vajon tényleg létezik telepátia vagy minden véletlennek sorozatából áll? Megérezhetjük, ha ránk gondol más? Lehet, hogy ugyan azt a számot ugyan akkor indítja el valaki a bolygó másik részén, mint én? És lehetséges, hogy egy zene ugyan azt az érzést váltja ki két emberből?

Miért van ennyi kérdésem még mindig?

@isemykal

[kerleknerontsukelmarmegint]

Mekkora szívás, hogy azzal a személlyel szeretnék lenni, akivel soha többé nem lehetek.

[mindenkor-oruljetek]

Isten,

ha azt mondanád, hogy vége, ennyi volt. Hogy elveszed az életem,

Elfogadnám.

Csak bárcsak ne fájna majd a szeretteimnek a hiányom.

És én se érezném magam olyan rosszul, hogy ilyen könnyen beleegyezem.

[darabokra-tepsz]

Érzem a hiányod

Pedig ha belegondolok

Nem akarlak már

Minek ez a sok érzés

Hogyha a szemedben semmi

Az amit én érzek?

~Saját

[yes-please-13]

71. Ez sem lesz az én évem, úgy érzem.

“rEn”

[searchingnewme]

Faszért várom, hogy felvedd velem újra a kapcsolatot..

Nem tudlak elengedni.

[answermywearyquery]

Holy shit I ALSO love Hungarian music! I've never met another person that does! Any suggestions? Mine would be HONEYBEAST.

Asdfgh, what are the chances! 👀 Okay, so I'm Hungarian so, even though I should be able to recommend more, I only have a few. From the current scene, I recommend Ivan and the Parazol, especially their latest album and maybe Carson Coma's popular numbers. I really like an older band, Hobo Blues Band, they have a gigantic discography and the quality ranges as such, but one of their best album is Vadászat (+ not on the album but my fav song from them is 45-ös blues). The lyrics go hard but the music goes just as bonkers. Also, I never heard of HONEYBEAST tho, so I'll be checking that out!! Thanks for the recommendation! 💖😊

[mrstoldi]

Én csak érezni akarom azt, hogy szeretnek anélkül, hogy könyörögnöm kellene érte.

[sielni-a-melegben]

Szeretnék tényleg jól lenni

Szeretnék igazán boldog lenni

Szeretnék gondtalan lenni

Szeretnék szép szerelmes lenni

Nem csak ürességet érezni

[kerleknerontsukelmarmegint]

Néha elképzelem, hogy újra együtt vagyunk. Együtt nevetünk vagy csak szimplán átölelsz, és minden problémánk megszűnik. Te szorosan magadhoz szorítasz, a lelkem pedig újra megtelik élettel.

[csakszavak]

“Egyszerre érezni mindent és semmit.” Talán így tudnám leginkább leírni, mi is zajlik most bennem.

[vivii1018]

Ha a kezed fázik a hideg vizet is melegnek fogod érezni

[orsiisworld]

Boldog és szomorú is vagyok

Elégedett és elégedetlen is vagyok

Fáradt vagyok, de közben pörgök is

Szeretem magam, de nem is szeretem

Jól vagyok, de nem is vagyok jól

Mérges vagyok, de laza is

Stresszes vagyok, de nyugodt is

Érzékeny vagyok, de nemis

Határozott vagyok, de közben mégsem

Hogy lehet ennyi mindent érezni egyszerre?

Nagyon tudok szeretni, talán csak ez az egy biztos

[without-you-way]

Utálom azt érezni, hogy csak nekem számít.

[titkoltvagyak]

Érezni akarom a bőröd a bőrömön…

[csacskamacskamocska]

Van egy nagy üvegem

egy kávésüveg, tele tízforintosokkal. Anyukám gyűjtötte vagyis dobálta bele az aprót a pénztárcájából, hogy ne húzza a táskáját. Meg, nem az a fillérekért kotorászós fajta volt, inkább az, aki kicsapja az ezreseket. Rátarti, kicsit teátrális. Mindegy milyen volt, már teljesen mindegy. Most csak egy 45 kilós demens nénike, aki mindent udvariasan megköszön. Ez maradt meg végül, ez a jólneveltség. Bár nem tudom hol szedte fel, nem odahaza. A nagyszüleim nem voltak jólneveltek vagy különösebben udvariasak. De anyámat neveltették, gimnáziumba járt, főiskolára is akart menni. Nem lehet tudni hogyan lett volna jobb, mert amit akart megcsinált így is. Tőle örököltem. Már nincs gond vele. Alig beszél, azt is valahogy gyermekien. És már nem is tör össze amikor meglátogatom. Könnyebb is így, gyakrabban is megyek. Örül nekem. Azt hiszem, azt gondolja vagy úgy érzi, hogy az anyukája vagyok. Megetetem, rendberakom a körmét, a haját, mesét olvasok neki. Közben utolsó morzsáig megeszi amit viszek, aztán visszagömbölyödik az ágyába. Elégedett. Szóval van nekem ez az üveg tízforintos. Ebből szoktam a munkahelyemen kávét meg csokit venni éjjel az automatából. És, ki lehet engem nevetni, minden alkalommal megköszönöm az anyukámnak. Mintha direkt nekem gyűjtötte volna, mintha a kávét vagy csokit éppen ő adná nekem. Megköszönöm, és hálával gondolok rá. A napokban rájöttem, hogy el fog fogyni, már csak negyedig van pénzzel az üveg. Nagyon megijedtem. Ha elfogy, többet nem kapok tőle semmit. Akkor elvesztem azt a gondolatot, hogy az anyámtól kapok valamit. Másoknak, akiknek él az anyukája, jut egy ölelés, egy simogatás, egy ebéd, egy telefonhívás. Nekem sok éve semmi. Ott álltam a kávéautomata előtt, és tudtam, hogy hülye vagyok, hogy minden szenvedés forrása a saját fejemben van, hogy képzelgés, felesleges érzelgősség, az egész játékot én találtam ki. Az eszemmel tudtam, de mégsem tudtam elengedni az érzést, hogy amíg van pénz az üvegben, addig anyu, az aki még megismert, még gondolt rám, velem van. Azóta nem az üvegből veszem ki a pénzt a kávéra, hanem a saját tárcámból. Aztán majd néha, ha nagyon szükségét érzem, majd veszek az üvegből. Amikor igazán mélyen rám tör a magány. Amikor félek annyira egyedül érezni magam, hogy még az a csoki vagy kávé se jusson, amit megköszönhetek valakinek.