csakszavak

[csakszavak]

Melletted ébredni, a bőröd puha melegében, karjaid forró, szoros ölelésében…

[csakszavak]

Van, aki elhagy azért, mert nem gondolja magát elég jónak hozzád, és van, aki jobb lesz érted.

[csakszavak]

Van úgy, hogy olyan utakra vágyódunk, amikre pontosan tudjuk, hogy sohasem léphetünk…

[csakszavak]

Ha a hideg szél a hajamba is kap,

Ha a tél jege a szívembe is fagy,

Ha a fájdalom túl sok nyomot hagy,

A szerelmed még akkor is menedéket ad.

[csakszavak]

A rossz dolgok is jobbnak tűnnek, melletted.

[csakszavak]

meg kell értened, hogy a leggyönyörűbb tónak sem lehet mindig sima a víztükre. a vihar vagy a szél őt sem kíméli, hiába tűnik tökéletesnek, sőt… valójában pont attól lesz tökéletes, hogy túléli ezeket a viharokat, utána megnyugszik, s ismét tükörsima lesz.

[csakszavak]

Könnyű elcsábítani azt, aki nem érzi, hogy szeretik…

[csakszavak]

Nem tudtam, hogy lehetséges ennyire vágyni egy ember érintéseire…

[csakszavak]

Finom, bársonyos lehellet

Karcos, gyengéd hangodon

Ahogy pirkad és a fülembe súgod

Az édes, kedves hangodon

Hogy nem akarsz élni nélkülem

szerelmes verseim neked, 01.

[csakszavak]

Hogy miért akarlak folyton megérinteni, újra és újra? Mert még mindig nem hiszem el, hogy tényleg az enyém vagy…

[csakszavak]

Hagyom, hogy a hideg eső az arcomba essen, könnyeim helyett arra most könnyű mosolyt fessen…

[csakszavak]

Veled rosszabb volt, de nélküled most nehezebb…

[csakszavak]

Csak a szereplők változnak, a forgatókönyv mindig ugyanaz marad…

[csakszavak]

“Nem tudok aludni ebben a hideg ágyban, nem tudok élni ebben a rideg, szürke világban.“

-idézet, magamtól…

[csakszavak]

Elmentél, De…

Elmentél, de benne maradtál a falak repedéseiben. Benne maradtál a zene csengésében, a szél susogásában, mely a hajamat kócolja reggelente. Te vagy a h��vös levegő, mely megcsapja az arcom, a hideg eső, a sűrű köd a város felett. A dér a bokrok alatt, a zöldellő fű hajnali gyilkosa.

Az illatod benne maradt az ágyamban, a hangod a fejemben. Nem tudok aludni ebben a hideg ágyban, nem tudok élni ebben a rideg, szürke világban. Bármerre nézek, te mindehol ott vagy, de már nem vagy sehol. Mert te már elmentél.

[csakszavak]

Már csak “Szép Emlék…” Inkább keserédes, torokszorító érzés, mely éjszakánként fojtogat, de én mosolyogva hagyom neki.

[csakszavak]

Az apró dolgok igenis számítanak… Sőt, azok számítanak csak igazán.