csakszavak

[csakszavak]

Miért bocsátok meg folyton? Mert jobban szeretlek, mint ahogy te szereted saját magad.

[csakszavak]

Az a baj az emberekkel manapság, hogy nem elég kitartóak és az első nehézségnél feladják a dolgokat…

[csakszavak]

Amikor már magadat kell győzködd arról, hogy “ez igenis rendben van” ott már valami rég nincs rendben…

[csakszavak]

Minden kapcsolatban felütik a fejüket előbb vagy utóbb a problémák, a kérdés csak az; Ti miképp birkóztok meg velük.

[csakszavak]

Tudod, szépen lassan megszerettem benned mindent amiről egykor azt hittem, talán idővel közénk áll. Megszerettem a hibáidat, a tökéletlenségeidet, mert azok tesznek téged igazán valódivá. Nem akarok tökéletes embert szeretni, mert én sem vagyok az.

[csakszavak]

Mintha már nem ugyanaz az ember lennél, mint akibe beleszerettem…

[csakszavak]

Melletted ébredni, a bőröd puha melegében, karjaid forró, szoros ölelésében…

[csakszavak]

Van, aki elhagy azért, mert nem gondolja magát elég jónak hozzád, és van, aki jobb lesz érted.

[csakszavak]

Van úgy, hogy olyan utakra vágyódunk, amikre pontosan tudjuk, hogy sohasem léphetünk…

[csakszavak]

Ha a hideg szél a hajamba is kap,

Ha a tél jege a szívembe is fagy,

Ha a fájdalom túl sok nyomot hagy,

A szerelmed még akkor is menedéket ad.

[csakszavak]

A rossz dolgok is jobbnak tűnnek, melletted.

[csakszavak]

meg kell értened, hogy a leggyönyörűbb tónak sem lehet mindig sima a víztükre. a vihar vagy a szél őt sem kíméli, hiába tűnik tökéletesnek, sőt… valójában pont attól lesz tökéletes, hogy túléli ezeket a viharokat, utána megnyugszik, s ismét tükörsima lesz.

[csakszavak]

Könnyű elcsábítani azt, aki nem érzi, hogy szeretik…

[csakszavak]

Nem tudtam, hogy lehetséges ennyire vágyni egy ember érintéseire…

[csakszavak]

Finom, bársonyos lehellet

Karcos, gyengéd hangodon

Ahogy pirkad és a fülembe súgod

Az édes, kedves hangodon

Hogy nem akarsz élni nélkülem

szerelmes verseim neked, 01.

[csakszavak]

Hogy miért akarlak folyton megérinteni, újra és újra? Mert még mindig nem hiszem el, hogy tényleg az enyém vagy…

[csakszavak]

Hagyom, hogy a hideg eső az arcomba essen, könnyeim helyett arra most könnyű mosolyt fessen…