semmilyenerzes

[semmilyenerzes]

Örülök, hogy jobban vagy. Tudom, hogy nem akarsz velem beszélni, megértem. Nem mintha okod lenne rá, hogy haragudj, de ezt engedjük is el. Már nem jutsz amúgy annyiszor eszembe, mint pár hónapja. De megesik, hogy rád keresek, és megnézem a posztjaid. Hogy miért? Még érdekelsz, de már nem úgy. A fejemben vagy. Nem minden nap, de eszembe szoktál jutni. Pár nap, és "ünnepeljük" az ötödik havi no contact-ot. Elbasztam, mert csak én "ünneplem", te nem. De tudod, egyet remélek. Remélem, hogy minden rendben van veled, és jól vagy. Nem kívánok semmi rosszat neked, csak jót. Már nem hiányzol, már nem szakad meg a szívem érted, már nem rettegek a gondolattól, hogy "mi van, ha...". Kezdek meggyógyulni belőled. Szerettem volna mesélni neked valamit múlt héten, de eszembe jutott, hogy hányadán állunk a dolgoknak, így nem írtam. Nem írtam egy szót se neked. Lassan 5 hónapja nem írtam egy szót se. De ez így rendben van. A legjobbakat kívánom. 💙

[semmilyenerzes]

Egyre jobban dáradok el. És a legszomorúbb, hogy nem tudok róla senkinek sem beszélni

Bár lenne rá "vevő" csak az más téma

[semmilyenerzes]

Fogadd el, és sétálj tovább. Majd elmúlik.

- mondta, majd elnyomta a cigijét és odébb állt.

[semmilyenerzes]

Talán azért, mert világéletemben így volt. Így nőttem fel. Olyan emberek között, akik szelíden és halkan szerettek engem. Ezért én is szelíden és halkan szeretek. Mindenemmel, de némán. Ebben a világban, ahol mindenki hangosan és hevesen szeret, akaratlanul is beleszökik a fejembe a gondolat.

Talán én nem szeretek eléggé? Tudok én bárkit egyáltalán szeretni? Tudom-e úgy szeretni, ahogy megérdemli, hogy szeressék?

Mégis a bennem tomboló őrjöngésben, ahol minden percben, olykor a legelviselhetetlenebb a hangzavar, a szeretet az egyetlen, ami néhány pillanatig, de nyugalmat ad. Amíg szeretek, addig az őrjöngés elhallgat.

Amíg szeretlek, addig mindig meglelem a nyugalmamat.

[semmilyenerzes]

Megvallom.

Amikor először találkoztunk, nem volt első látásra szerelem. De már az első alkalommal tudtam. A szemek. Ezek a szemek, olyanok amikre szívesen felébrednék reggelente. Nem volt első látásra szerelem, de a nevetésednél tudtam. Az a nevetés az, amibe bele tudnék szeretni. Elsőre hallottam, mégis epekedtem a folytatásért. Lehet nem volt első látásra szerelem, de tudtam, hogy ha beléd szeretek, onnan nincs kiút.

[semmilyenerzes]

A kimerűltség szélén vagyok.

[semmilyenerzes]

Mindig lesz annyi erőm, hogy rámosolyogjak azokra, akik sírva akarnak látni

[semmilyenerzes]

Mikor egyedül vagyok mindig háborog a lelkem,de amikor vele vagyok,minden olyan békés. Állandóan vele szeretnék lenni,mert olyankor valahogy normálisnak érzem magam...

[semmilyenerzes]

Most minden rendben van mégsincs rendben semmi…

@szethullolelek

[semmilyenerzes]

Ami felé csak az elvárásokat táplálják

Megint csak egy testnek érzem magam

[semmilyenerzes]

Néha azt kívánom, bár jobb lennék.

Jobb ember.

[semmilyenerzes]

Mióta ismerlek, úgy érzem mindenem megvan. Nincs szükségem semmi másra.

[semmilyenerzes]

[semmilyenerzes]

A gyermekednek kiskorában van szüksége Rád, ha akkor nem voltál mellette, akkor ne akarj mellette lenni a sikereiben sem, és akkor sem, amikor a babakocsit kell majd tolni

Ezzel reflektálok a rohadt értelmes posztodra, te magadat felnőttnek és apának nevező fasz🫡

[semmilyenerzes]

Xy: "Túl sokat vársz az emberektől"

Én: "Ezek csak alapvető emberi dolgok, vagyis annak kéne, hogy legyenek"

Odafigyelés, bizalom, szeretet

Sorolhatnám a végtelenségig....

[semmilyenerzes]

Te lehetsz a boldogságom kulcsa.

[semmilyenerzes]

Megint azt érzem, hogy meg akarom tenni. Hosszú időn belül már sokadjára érzem ezt de egyszer sem éreztem/gondoltam ennyire komolyan, mint most ma.