#te jársz a fejemben

[holdkiralylany]

Telnek a hónapok és alakul át a szerelmünk. A szerelmem voltál, most már a társam vagy!

[csakszavak]

Nem kereslek. Nem mintha ez bármit változtatna azon a tényen, hogy folyton te jársz a fejemben. Csak várom, hogy most te keress engem.

[lolasubrosa]

A szerelmes írásokhoz szerelem kell. A fájdalmas írásokhoz szenvedés. De most béke és nyugalom honol a lelkemben. Kellemes hűvös van, enyhe szellő simogatja a bőröm. Eszembe jutsz. Elmosolyodom. A legőszintébb mosolyaim neked szólnak mostanság. Tegnap azon kaptam magam, hogy elalvás előtt te jársz a fejemben. Szépen lassan egyre több gondolatomba beférkőzöl, úgy érzem, kezdesz bekúszni a szívembe is. De ez most jó. Békés.

Mégis van kiről írnom!

[egy-lany-blogja]

A karácsonyfa fényét nézem egy bögre kávé kíséretében és csak te jársz a fejemben ...

[xszerelmes-lelekx]

Megannyi év, ember, pillanatok után is te jársz a fejemben

[emlekeimhullama]

Keresnélek …

De mit mondjak?

Hogy még mindig hiányzol?

Hogy még mindig minden nap várom, hogy írj?

Hogy még mindig minden reggel és este te vagy az első és utolsó gondolatom?

Hogy még mindig csak te jársz a fejemben?

Hogy még mindig érdekel minden, ami veled kapcsolatos?

Hogy még mindig érdekel milyen a napod?

Hogy még mindig veled akarom megosztani, ha történik velem valami?

Hogy még mindig csak a te vigaszodra vágyom egy rossz nap után?

Hogy még mindig te vagy az egyetlen dolog, ami az életemből hiányzik?

Még mindig várok rád és mindig is fogok.

2023.10.27.

[nemasegelykialtas]

És eltelt egy újabb nap. Nélküled. Csak azért nem írok, hívlak vagy kereslek egyáltalán, mert megkértél rá, én pedig megígértem, hogy nem fogom ezt csinálni és igyekszem betartani. Nagyon nehezen megy, főleg, hogy állandóan csak te jársz a fejemben, minden pillanatban, akárhol vagyok, akárhova nézek, akármit csinálok, egyszerűen nem tudok nem rád gondolni. De azt mondtad te nélkülem most jobban érzed magad, boldogabb vagy, szabadabb, építed saját magad. Annak az egynek örülök, hogy te jobban érzed magad, tényleg. Viszont remélem majd rájössz idővel, hogy jobban szeretsz, mint hogy ne legyek az életed része és hiányozni fogok annyira, hogy vissza gyere hozzám. Más lettem és minden más lenne, ezt te is tudod. Remélem a boldogságod utolsó darabkáját keresve rájössz majd, hogy én vagyok az, aki ki tudna egészíteni és teljessé tenni. Engem csak te tudnál, a szívem nálad hagytam, nem csak egy darabját, nem csak a felét, hanem az egészet. Remélem egyszer még viszont látom veled együtt és boldogabbak lehetünk, mint valaha gondoltuk is volna. Tudom, azt mondtad ne építkezzek ilyenekre, de másra nem tudok és őszintén, nem is akarok. Te lettél teljes egészében a világom, az életem, szóval nélküled mit sem érek. Lehet ezt nem is olvasod majd, nem tudom látni fogod e, de őszintén remélem, hogy rájössz majd, hogy én vagyok a másik feled, pont, mint ahogy én rájöttem, hogy te vagy a másik felem. Két sebzett lélek, rengeteg mindent tanultam tőled és miattad is, szerintem te is tőlem és fél emberek nem tudnak létezni, tapasztalom a mindennapjaimban is, nélküled pedig több nem vagyok, talán majd te is érezni fogod ezt. Nehezen bár, de tartom magam és minden percben arra várok, hogy keress végre akárhogy. Mindig rád várok.

Sz.❤️

[itswiikii]

Még mindig te vagy az első ember aki eszembe jut ébredés után. Te jársz a fejemben egész nap, és veled álmodom egész éjjel. De mondd, miért? Miért nem tudlak elfelejteni?

Lehet hogy szánalmas de még mindig hiányzol és még mindig azt érzem hogy szeretlek..

[helen-price]

Másfél hete sírok minden nap. Semmivel nem tudlak elkülöníteni magamtól. Nem segít sem drog, sem alkohol, sem más szerelmi vallomása. Nélküled kihunyt minden csillag a fejemben, egyedül maradtam a sötétben. Hiába vágok utcákat magamra, hiába innám magam ájultra, hiába nyúlok szerekhez, a hiányod mindennél erősebb. Erősebb a racionális gondolatoknál, erősebb egy konkrét nemnél, erősebb mindennél mit valaha éreztem vagy érezni fogok. Nem tudlak kiverni a fejemből, hiába próbálom jól kezelni a dolgokat, ez a fájdalom, ez a veszteség mindenemet felemészti. Hiába próbálok boldog lenni, megtalálni a helyem nélküled a világban, a világom még mindig benned van. Úgy érzem sosem fogom tudni túltenni magam rajtad. Ahogy nem fogom tudni túltenni magam azon sem, hogy te túl teszed magad rajtam. Félek, hogy ha egy év múlva leszek, bárhol a világban, akkor is téged foglak siratni. Akkor is csak te jársz majd a fejemben. Beléd haltam, úgy , ahogy azt sosem gondoltam volna. Benned van mindenem, benned van a boldogságom. Te vagy a jövőm, akkor is, ha nélküled kell tovább mennem. És tudom, hogy kell, mert te nélkülem mész tovább.

[siriturnmyfeelingsoff]

2024.04.10

Rajtad gondolkozom.

3 hónapja vagy az életem része. Hálás vagyok, hogy vagy. Hálás vagyok, hogy /végül/ megismerhettelek. Hogy melletted ébredtek és hogy a karjaid közt alhatok. Hogy lehetek neked és vagy nekem. Mit hagytam volna ki? Te atya isten.. Tudtam, már az elejétől, hogy kellesz. Az első pillanattól. Na talán nem a legelsőtől, de azóta mióta mosolyod megfogott ott Skopjéban, abban az étteremben. Ahogy ott ragyogott a fogad és abban a pillanatban először éreztem hosszú idő után, hogy én csak abban a pillanatban akarok lenni, sehol máshol. Azóta csak te jársz a fejemben. Január 17 óta.

Előtted önmagam lehetek és ezért kedvellek ennyire. Mindig olyan akarok lenni mint amikor veled vagyok. Az a legjobb énem. Ezt érzem már kezdetektől. Te minden vagy amire vágyok.

Egyszerűen szerelmes vagyok.

[nagykoko]

Leltár

Mózes véletlenül ott volt, ahol kigyulladt egy csipkebokor, Fleming véletlenül felfedezte a penicillint én pedig 2467 napja véletlenül kaptam egy sms-t, ami ugyan késett 32 évet 9 hónapot és 11 napot, de hát az igazán jó véletlenek nem minden nap esnek meg az emberrel. Ugyan még harminc nap sem telt a föld felett a félméterrel járásból, már illegalitásba kellet vonulni, de ennek köszönhetően megszületett Buizilaca. Újabb bő hónap és máris jött az első orientációs tréning, azon a napon, ami azóta nincs is. Ezekből az orientációs napokból még volt néhány, januárban minden évben két-három nap.  

Egész Odin napjáig kétfajta érzés dominált. Egyrészt kialakult a layer, ami mind a mai napig megvan, akármi is történik körülöttem, az arcodon keresztül látom, hiszed, ha nem, így van. Hacsak nem kell valamire koncentrálnom, valamire nagyon figyelni, állandóan te jársz a fejemben, állandóan rád gondolok. Hiszed, ha nem. Mivel fantáziával rendesen el vagyok látva, az egyik gondolat fűzi a másikat, hol kirándulunk, hol csak vacsorázol és nézlek, hol moziban vagyunk, hol emberek között. Sokat fantáziálok még mindig az elmaradt évfolyamtalálkozódról, annyira vártam, hogy el sem tudom mondani. Elképzeltem, hogy felkérlek táncolni, először rokizni, majd egészen véletlenül egy lassú szám következik, megkérdezem szabad-e, te bólintasz és átfogod a nyakam és életem egyik legszebb pár perce következik.  A másik, a rettegés, hogy nem tudlak kielégíteni. Nem is a K11-s okok, hanem a szerelő miatt féltem, hogy mi lesz. Meggyőződésem volt, hogy az főként a szex miatt tartott olya sokáig, ami ugyan szerinted too long volt, de hát egy alkalom is pont eggyel több, mint amit el tudnék anélkül viselni, hogy ne jusson eszembe. Tényleg, szabályosan rettegtem, ezért is húztam annyi ideig. Nehogy már harminc év után megkapjam, akire egész életemben vágytam, aztán „nekem ennél több kell” és adieu. Mind a mai napig hallom a fülemben a „jaj istenem, bennem van”-t a fák között, veled a motorháztetőn, de szerintem fogalmam sem volt hol vagyok, csak annyit, hogy most én vagyok a világ legeslegeslegeslegszerencsésebb embere. Aztán jött az „engem sokkal tovább kell”, ami kellett, nagyon jót tett, onnantól kezdve elengedtem a rettegést, lesz ami lesz, szerelmeskedek, ahogy tudok, elég, amire elég. 

Egész az első karácsonyig azt reméltem, hogy lesz olyan, veled élhetek. Tudom, sima száddal sosem kecsegtettél, de akkor is. Ahogy kezdtelek megismerni, egyre inkább erősödött, hogy téged nekem találtak ki, te vagy az egyetlen, akivel élni akarok, igazam volt a tv alatt, mikor megláttalak és első látásra beléd szerettem. Annyira ki voltam bukva mikor rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy a szentestét a lakótelep parkolójában töltöttem és csak hajnalban mentem vissza a RC-re. 

Ekkoribban szinte minden nap történt Buzilacával valami és eredetileg eszembe sem jutott, hisz nem ezért született, de aztán előjött, hogy miért ne lehetne belőle nyomtatott könyv is. Állandóan összehasonlítottam magam a szerelővel és S-val és mindenáron szerettem volna valami olyat, amit csak tőlem kapsz. Egy könyv az ilyen, nem? Már a „másik��� második kiadásába is bele��rtalak, de egy egész könyv, csak neked. Biztos örülsz neki, vagyis persze, hogy örülsz neki, de ezen felül hátha még valami mélyebb kötődést is érzel, nehezebben teszel fel pócra. 

Mert ez a „póc” hullámzó módon ugyan, de mind a mai napig megvan. A „szerelős” három évet nem gondoltam, hogy kihúzom, minden csütörtök este jöttek a kétségek és hétfő reggelre már olyan ideges voltam, hogy semmi sem érdekelt. Mondtam is neked, ha egy napig nem látlak, kezdődik minden előlről és a harmadik nemlátós nap után úgy érzem, hogy álmodtam az egészet.  Máskor meg, magam sem tudom, hogy mikor és hogyan, de meggyőződésem, hogy sose teszel fel, a párhuzamos világunknak soha nem lesz vége. Néha még azt is elhiszem, hogy neked is én vagyok a másik feled, máskor pedig meggyőződésem, hogy csak a szeretőd vagyok, a hab a tortán, de a kávét tejszínhab nélkül is meg lehet inni.

Talán ezért is írtam neked ennyiszer, hogy bizonygassam, amit lehet, hogy nem is kellene, bizonygassam, hogy kapsz tőlem valamit, amit mástól nem. Tényleg komolyan gondolom, hogy téged így még nem szeretett senki, sőt, még senkit sem szeretett így még senki sem. Magamban még azt is hozzáteszem, hogy ennyire sem.

Az írogatás mostanára már megváltozott, amúgy.  Míg régen azt hittem, ha minden nap elmondom, hogy nekem te vagy a minden, akkor talán el is hiszed és nem az lesz az első reakciód még magadban sem, hogy „ilyen nincs”. Szinte kivétel nélkül minden vallomásban volt egy-két kérdés, amire vártam, hogy reagálj valamit, de aztán rájöttem, hogy ez lehetetlen, te nem vagy olyan állapotban, mikor ezeket olvasod, mint amilyenben én, mikor írom. Puncitorna, sorozat és K11 rutin utáni életedben találnak ezek, és nem pedig olyan érzelmileg túlfűtött állapotban, mint amilyen én vagyok esténként, a fényképeid nézegetése után. Ekkor áttértem a „nőklapjára”, amelyek sokkal inkább csak beszélgetések voltak a vacsoraasztalnál, és abból fakadtak, hogy nekem volt szükségem ezekre. Nekem volt szükségem leülni a gép elé és azt képzelni, veled vagyok. 

Amúgy, egyszer, volt olyan, hogy te is biztosan „túlfűtött” állapotba kerültél, mert a levelezgetést követően magadhoz nyúltál. Ugyan, ezt így, nem kötötted az orromra, de utaltál rá, én pedig azt akarom hinni, hogy így is volt. Ezeket senki sem veheti el tőlem. 

Amikor megkértem a kezed, az nem csak játék volt. Talán még emlékszel, függönykarika volt a jegygyűrű, mert valahogy így alakult. Te vagy a feleségem, a párom, a másik felem, és mindig is te voltál. Veled mindenről tudok teljesen őszintén beszélni, semmi tabu, veled vagyok igazán én, abban a h-sz-cs pár órában. Veled nem kell színészkedni, ami a szívemen, a számon, minden érdekel veled kapcsolatban, kíváncsi vagyok rád, érdekelsz, szeretlek és kész. És ez már így is marad. 

Azok a kámforos vagy lacás történetek, amelyben a Doktornő/Loló és Kámfor/Doki valami közöset él át, azok egész biztosan megtörténtek volna, ha veled élhetnék. Várnálak vacsorával, békát rajzolnék a puncidra, soha nem unatkoznál és soha nem lennél egyedül, semmi kis-medence-a-gyerekekkel-a-teraszon feeling.

Azt mondják, minden házasság hetedik éve a kritikus. Remélem, nem csak hazudok magamnak, vagy struccként dugom földbe a fejem, de ennek még semmi jelét nem látom. Ugyanúgy izgulok, mikor várlak az RPU-ban, Jaques-ban, apámnál, a Szélén, mint bármikor, ugyanúgy örülök neked, ha látlak, mint mindig.  Ugyanúgy érdekel minden, ami veled történik, ugyanúgy szeretem, ha megbaszol, mint mindíg. 

A szex, ha már szóba került, nekem nagyon fontos. Nagyon. Imádlak kinyalni, csókolgatni a csónakost, érezni a forró és gyöngyöző puncid az ujjammal, beléd bújni és persze hallani mindazt, ami ilyenkor kiszakad belőled. A mégegykicsit, a moooost, a nehagydabba, a kinevedd, a nemengedleksehova, ezek mind-mind olyan szavak, amelyek már az enyémek. 

És persze, a gyönyörű lábfejed. Az is az enyém. 

[csajokamotoron]

Soha nem volt újévi fogadalmam, ássam el a mostanit, hogy szeretnék a természetben endurozni?

A szilveszter a nagy fogadalmak ideje, és ilyenkor előfordul, hogy valaki egy rég dédelgetett álom megvalósítását tűzi ki célul az új évre. Így van ezzel az a hölgy is, aki január 1-én fordult a Csajok a motoron közösségéhez segítségért. Te mit gondolsz, belevágjon az endurózásba? "Beleszerettem a terepezés gondolatába. Szeretnék erdőn, mezőn, pocsolyákon, buckákon át motorozni, később nagyobb túrákon részt venni. Viszont életemben egyszer ültem kikapcsolt állapotban (álló helyzetben) motoron, egy Africa Twin-en, aminek a mérete amúgy ijesztő. Hideg volt már, és ruhám sincs, nem tudtunk menni vele. A selejtes részeim: - A Mecseknél élek, itt sok motoros megsérül, ezért 2 évvel ezelőttig elvből nem ültem motorra, de fokozatosan jöttek a képek a fejemben, hogy én ezt akarom és nem eresztenek. - 10+ éve van B jogsim, de nem vezetek, mert félek a forgalomban. - Szeretnék A-s jogsit. Tudom, hogy ezt a forgalom parát mindenképp le kell küzdenem, hisz repülve nem lehet eljutni terepre. (És jogsit szerezni sem.) Mindenki annyi mindent mond. Vannak a lehúzó emberek, akik azt mondják: - miért akarom mindenképp megölni magam motorral? - felejtsem el a motort ha autót sem merek vezetni Egy 37 éves egyedülálló lány, aki műszaki analfabéta, de végre akar kicsit élni is, nem csak elnyomni magában minden álmot, képes lehet biztonsággal megtanulni motorozni? Tudom a forgalomtól való félelem leküzdése kizárólag rajtam múlik, vagy sikerül, vagy nem, de teljesen elmebeteg vágyálom nekivágni, vagy megér egy próbát? Ott van még az is, hogy már egy sisakot is szakértelemmel kell megvásárolni. Simán azt mondtam egyre, hogy szorít, hörcsögpofit is csinált elöl, aztán kiderült hogy nagy a fejemre, mert tarkónál volt hely. Hol van még a megfelelő védőruha, a megfelelő motor kiválasztása, annak okos karbantartása, amihez rengeteg tudás kell? Sok százezret, milliót el lehet költeni tévesen. Soha nem volt újévi fogadalmam, ássam el mélyre a mostanit is, hogy szeretnék a természetben endurozni? Tudom, hogy bármilyen motor könnyedén képes megölni, felelősséggel szeretném csinálni. Férfi segítség nélkül halva született ötlet? Ne nagyon bántsatok légyszi, de azért mondjátok meg, ha felejtsem el! 173 cm, 55 kg Köszönöm!" És a csajok csoportbeli tanácsai után az én válaszom a kérdésre: Kedves Kérdező! Ha azért jöttél ide, hogy lebeszéljünk, akkor rossz helyen jársz. Itt relatív magas azoknak a nőknek a száma, akik motorozni szeretnének, és azoké is, akik már megvalósították ezt az álmukat. Ez nem az a csoport, ahol le fogunk beszélni az álmaidról pláne ha az a motorozással kapcsolatos. Szóval szerintem ez egy szuper gondolat, szuper cél, Hajrá! Az Africa Twinhez tennék még hozzá annyit, hogy én kb. 28 éve motorozom, 180 cm magas vagyok és még egyszer sem mertem elhozni tesztelni, mert nekem túl magas és túl nehéz. Idén Ami kipróbálta, ő is magas de ahogy mesélte, ő is küzdött vele. Kezdő motornak semmiképp nem ajánlanám. https://csajokamotoron.hu/a-nagyok-jateka-honda-crf1100l-africa-twin-adventure-sports-2023/ Persze én choppereken szocializálódtam, jobban szeretem a talpammal tolni a szelet és szeretem, ha leér a lábam a motorról. Viszont a Transalp nagyon tetszett, az teljesen emberközeli méretű, a te magaságoddal akár első motornak is elmegy szerintem, ha megtanulsz vezetni. A krosszmotoroknál meg úgy van, hogy van belőlük street legal (rendszámos is), ha valaki nem csak pályán, versenyzésre használná, de csomagolni nem lehet rájuk, az nem arra való. Simán meg lehet oldani (saját) férfi fegítsége nélkül, hiszen a legtöbb szervizben, motoros boltban úgyis férfiak dolgoznak, akik készséggel segítenek mindenben, hiszen ez a dolguk. Azért azt ajánlom, hogy mielőtt szervizt választasz, kérd ki a tapasztaltabb csajok véleményét, hogy melyik megbízható szakit ajánlják. De ez a probléma még egy kicsit odébb van. Ha még mindig nem hiszed el, hogy meg tudod csinálni, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a csajt: https://csajokamotoron.hu/vanessa-ruck-a-balesettol-az-enduroversenyig Szerintem szuper az újévi fogadalmad, és azzal, hogy kiírtad a csoportba, máris egy csomó támogató energiát kaptál, szóval szuper lesz. Hajrá! Read the full article

[0die-for-the-hype0]

Mert bármit csinálok, akkor is te jársz a fejemben..

[aspyaa]

Hiányzol

Itthon ülök, Tőled pontosan 163 km távol. Mindig Te jársz a fejemben, még akkor is, amikor nem akarom. Veled akarok lenni. Kevés az idő, amit együtt töltünk. Amikor Veled vagyok is azt érzem, hogy pár óránk van csak, amibe minden boldogságot bele kell sűríteni, nehogy valami kimaradjon. De mindig kimarad. Egy ölelés,egy csók, egy "nagyon szeretlek", egy pillantás mindig kimarad. Lehet Neked nincs hiányérzeted. Lehet Neked elég az, ami van.

Egyszer szeretnék ott tartani Veled, hogy már ne kelljen játszadoznom. Ne kelljen direkt nem visszaírnom. De még szükséges ez.

Szeretnék hiányozni Neked.

[engedjel-kerlek]

Késő estig, már korán reggel... Egész nap te jársz a fejemben...

[nemasegelykialtas]

Ez nem egy búcsú üzenet, inkább vallomás:

Nem tudom nézel-e még, látod-e ezt, de keress meg kérlek, ha egy kicsit is hiányzom vagy bármi esélyt látsz ránk, ha néha még eszedbe jutok, ha szeretsz még, ha szoktál rám gondolni, ha akartál már, de nem tetted, akármi miatt. Csak kérlek, valahogy keress. Túl sok ez nekem. Túl sok idő telt már el nélküled. Nem bírom. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változtam, most már jó társad tudnék lenni, önmagamat tudnám adni. Közben mégis, mióta nem vagy mellettem hiába haladok ezen az úton, valami húz le a mélybe. Napról napra egyre rosszabb. Egyre intenzívebb a hiányod, egyre jobban érzem mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem és mennyire fáj ez az egész, hogy nem lehetek melletted, nem tudok semmit rólad, nem tudom elmesélni neked a minden napjaim. Nem, nem vagyok jól. Egyre rosszabbul vagyok. Már nem tudok őszintén nevetni, de még az erőltetett mosolyt is bárki felismeri az arcomon. Tudom, hogy te most boldog vagy és lehet nincs is szükséged már rám, lehet nem is hiányzom, akkor biztos keresnél néha-néha, hogy mi van velem. Tudom, hogy szörnyű ember, barát, társ, szerető voltam, tudom mennyi traumát okoztam neked, úgy kijavítanám az összes hibámat, annyira be akarom bizonyítani, hogy az az ember eltűnt és már miattad új ember lettem, annyira meg akarom mutatni, hogy tudnál végre boldog is lenni mellettem, mindent megtennék érted, bármiről legyen is szó, de nem hagyod és mivel megígértem valamit, ezért be akarom tartani. Zuhanok egyre lejjebb a mélybe, egyre sötétebb van körülöttem, megyek vissza oda új emberként, ahonnan te húztál ki anno és csak te lebegsz a szemem előtt állandóan végig zuhanás közben. Ez egy mélyrepülés és nem tudom, hogy túlélem-e majd a végén, azt sem tudom lesz-e vége. Annyit tudok biztosra, hogy nélküled nem látom értelmét, hogy egyáltalán kitartsak az új énemmel. Sajnálom. Mindent sajnálok, ha tudnád mennyire. Ez nem csak pillanatnyi érzés, ez egy nem múló állapot, ahogy egyre jobban kínoz a hiányod és a szerelmem irántad, amit nem tudok megmutatni neked. Minden pillanattal egyre csak rosszabb. Úgy érzem kezd eltűnni a lelkem, felemésztődik, a szívem nálad hagytam és esély sincs rá, hogy valaha elkerüljön tőled, de jó helyen is van nálad. Romokban vagyok, a saját falam alá kerültem, miközben érted leromboltam az összeset és nem tudok kikászálódni alóla. Fulladozok a kimondatlan szavakban, tettekben, az elrontott hülyeségeimben, a makacsságomban, minden rosszban, amiket csak tettem veled. Semmi mást nem akarok, csak téged, megmutatni ki lettem, szeretni, ölelni, beszélni. Veled akarok elmúlni hosszú évek után, nélküled lehet csak óráim vannak vissza. Vajon keresni fogsz? Vajon szeretsz még annyira, hogy eszedbe jusson, hogy velem legyél? Vagy nem éri meg tovább várnom? Lehet lépnem kéne, de nem a feledés ösvényére, az úgyse sikerülne, sokkal nagyobb a szerelmem irántad, mint az Univerzum valaha lesz is. De ha elmegyek, remélem nem felejted el az utolsó kérésem, a fekete rózsát elsőként kiengedni kezeid közül a gödörbe. Nem tudom meddig bírom nélküled, kezdek eltűnni, pedig itt vagyok, újulok és változok folyamatosan, de a hiányérzet, az űr, amit csak te tudnál betölteni, lassan elnyel és nem fogom látni a fényt a sötétből. Belefáradtam már a folyamatos harcba egyedül, ez az eddigi legnagyobb csatám és úgy érzem vesztésre állok, mert nincs mellettem, akit szeretek. Nem köt le semmi, nem fog meg semmi, nem tudok figyelni semmire, nem vonja el a figyelmem semmi, egyfolytában csak te jársz a fejemben és nem tudok mit tenni ellene. Felidézem minden hibám magamban, minden tettem, amiket nem kellett volna megtennem, minden rossz tulajdonságom, minden rosszat, amiket valaha mondtam neked, hogy mindenen változtatni tudjak.

Megismertem magamat, letéptem a maszkokat magamról, tudom ki vagyok és mit akarok már, nem mások elvárásai szerint akarok már élni. A legnagyobb vágyam azonban továbbra is te vagy és egyre erősebb ez a vágy. Közben benned pedig lehet ez egyre jobban múlik el, mert a maszkok miatt félreismertél és már nem hiszel nekem. De ezt meg is értem, én is félreismertem magam éveken keresztül. Viszont minden szavam őszinte volt, sose hazudtam neked, egyszer sem. Tudom, hogy elrontottam, úgy nagyjából mindent. Elképzelni nem tudja senki mennyire hiányzol, mennyire akarlak, mennyire akarok veled beszélni, mennyire akarlak látni, mennyire szeretlek. Egy kicsit minden nap meghalok. Az utolsó döfést pedig én fogom adni saját magamnak. Elvégre hogy tudnék kétszer meghalni? Mindent tudsz már rólam, mindent elmondtam, tényleg nincs már olyan, amiről ne tudnál. Te ismersz a legjobban a világon. Jobban ismersz, mint én saját magamat sokszor. Mindenemet neked adtam, minden gondolatomat, bánatomat, örömömet, a szívemet, lelkemet, mindent, ami bántott, a bizalmamat, a lojalitásomat, az őszinteségemet, teljesen odaadtam magam neked. Néha csak vagyok a síri csendben, gondolkodok és olykor hallom már a hívó szavakat. Talán lassan mennem kéne. Lehet nem nekem való ez a világ, nem ide való vagyok. Folyamatosan elrontok mindent, máshoz nem is értek igazából, bántok másokat és bántom magamat is. Hiába változtam meg, másokat már nem is, magamat egyre jobban bántom, mert ezt tettem veled. Tudom, hogy csakis az én hibám, senki másé. Tömegben is úgy érzem magam, mint egy lakatlan szigeten. Nélküled nincs tovább számomra. Egyre erősödnek a hangok, a nevemen szólítanak és mondják, hogy lassan ideje mennem, már nem ment meg senki. Várom, hogy te megments, de tudom, hogy nem érdemelném meg és ezt fent is tudják. Talán már nem is akarsz tőlem semmit, nem hogy megmenteni. Akármilyen úton megyek, nélküled csak egy véget látok, amit a fülembe suttognak, talán tudnak valamit, amire én 22 éve próbálok rájönni. Azt hiszem te voltál a nagy lehetőségem a boldogságra, az életre, de ezt is elrontottam és túl későn ébredtem rá. Sajnálom. Lassan követem a hangokat, azt hiszem tényleg ideje lesz elindulnom, jobb lesz mindenkinek.

Örökké szeretni foglak Sz.💔