#szeretnélek szeretni

[lookinsideme-imdemon]

Vártam a napot, hogy majd kettesben leszünk... De neked megint közbe jött valami. Tudom, így alakult. Tőlünk kivűlállò dolgok miatt... Tegnap azt kérdeztem egésznapos dolog lesz-e, és te azt mondtad nem. De reggel mentél el és már este hat óra van... Szóval még is csak... Nem is írtál. Aztán most rezzen a telefon, és képet küldtél a gyönyörű ròzsaszìn naplementéről. Valóban, lélegzetelállìtò. De a szívem csak sajdul egyet a kép láttán... Mert ezt megnézhettük volna együtt is, egy jól eltöltött nap után... De te megint ott, én pedig megint itt vagyok.

[csakszavak]

“Szeretsz még?” Hogy ne szeretnélek… Életem végéig szeretni foglak, te kis hülye…

[ujra-hittem-neked]

Legszívesebben felhívnálak és kiönteném a lelkem neked és elmondanám mennyire szeretlek és mennyire nem szeretnélek szeretni.

Elbaszott dolog ez

[tokeletlenhercegno]

Annyira szeretnélek világokat elsöprően szeretni, de a félelmem nagyobb.

[azalmodozoangyal-818]

Nem csak szex közben vágyom arra, hogy egy ágyban legyünk. Hanem ezeken a magányos estéken, amikor hajnalban nem tudok hozzád bújni..

szeretnélek, szabadon szeretni..

ilyenkor nem olyan “buli” ez a szerető szerep.

[azsofiaa]

Szeretnélek szeretni de nem tudok bízni benned….

[szofisblog]

Tudod hiányzol

Minden nap egy kicsit jobban

Jobban és jobban…

Tudod én reménykedtem

Reménykedek most is,

Benned és bennem…

Tudod én remélem

Hogy mégegyszer talán

Tényleg csak talán….

Egyszer!

Utoljára!

Szerethetlek újra!

Tudod én csak szeretnélek.

Szeretnélek szeretni újra.

Ugye tudod Kedvesem?

[banatostenger]

„Szeretnélek szeretni…“

[xbx20]

Ha tudnád milyen mosollyal irtam akkor ezt neked...

Hol kezdjem, nem tudom. olyan dolog vagy te az életembe amitől egyszerre félek és bízom. Félek attól hogy egy nap már te sem leszel. És őszintén szólva nem akarom meg tudni milyen az ha nem vagy.

Sokat jelentesz nekem többet mint gondolnád. Bízni akarok abba hogy te más vagy és bizom is. Mind ketten voltunk egy olyan életbe ami meg tört. Vannak sebeink amit magunkal hordozzunk ezek miatt vagyunk közel de még is távol. A feltételnélküli bizalom nagyon nehéz pláne ha már kaptál az élettől egy-két pofont. Én tudom jól hogy mit érzek irántad. Igaz hirtelen jöttél és az elején nem voltam benne biztos hogy maradsz is. De ahogy teltek a napok, majd a hónapok oly közel engedtelek szívemhez hogy ma már nem tudom el képzelni milyen az ha nem vagy a része. Mikor azt mondom hogy nekem csak te vagy az úgy is van nem keresek mást mert senki nem lenne olyan mint te.

Nehéz veled ez tény mivel hangulat ember vagy. De nem bánom ha 100 külön álló személyiséged lenne akkor se szeretnélek kévésbé. Bele szeretnék mind a 100-ba.

Nem telik el nap hogy ne lennél a fejemben. És igy hogy tudom milyen melletted feküdni, veled aludni, veled kelni. El sem tudom mondani hogy a hiányod milyen erős ha nem vagy mellettem. Le írom ezt neked mivel el mondani nem tudnám. Nem jönne szó a számra. Mivel ezt meg fogalmazni sem könnyű. Oldalakat le írhatnék arról mi mindet szeretek benned. Senki az életben nem nézet rám ilyen szemekkel mint te. Te általad lettem újra sebészhető mivel az irántad érzett szerelemmel és szeretettel megint más kezébe attam a szívem. Nem tudom mi lesz velünk a jövőben de egy biztos míg te úgy akarod én melletted leszek és szeretni foglak. Előre már nem tervezek de bízom benne hogy ennek nem lesz vége. De ha ne adj isten egyszer még is úgy döntesz hogy neked más kell vagy nem erre vágysz, igen fájni fog de nem fogok haragudni rád azt szeretném hogy boldog legyél velem vagy nélkülem. Azzal hogy téged meg ismertelek már nyertem. Támasszom voltál, nyugtattál és segítettél mikor kellett. Meg adtad azt amit már nem reméltem többet a boldogságot, meg mentettél, tartson ez bár meddig. Szeretlek szívből és nem üres szavakból. Téged akarlak egyedül csak iss téged.

És itt vagyunk... el veszítettem

[milliodarabratortel]

Szeretlek. Igazából ennyi, amit mondani szeretnék. Most füllentettem, hiszen nem állhatok meg ennyinél. Tengernyi mondanivalóm van a számodra.

Különben is ismersz: sosem állok meg egyetlen szónál. Nőből vagyok: ami a szívemen, az a számon. Beszélnem kell az érzéseimről.

Ritkán íródnak szerelmes levelek a férjekhez vagy a férfiakhoz. A nők mindig arról álmodnak, hogy őket részesítik szerelmi vallomásban. A férfi tárt szívkapukkal, érzelmek vendégseregével fogadja kedvesét és miközben betessékeli birodalmába, elhalmozza csodás bókokkal és éppoly figyelmesen bánik vele, ahogy a vendégekkel és legszeretettebb rokonainkkal, barátainkkal szokás.

Belátom: ugyanerre van szükségük a férfiaknak, férjeknek is. Néhány őszinte, szerelemtől ittas sorra. A csalódásokból született negatív sztereotípiákkal ellentétben tetszik vagy sem: nekik is van lelkük, szívük, ők is ugyanúgy vágynak a pozitív megerősítésre. Nem is tudom, miért képzeljük azt, hogy csak nekünk esik jól a simogató szavakba burkolás, a selymes hang, ami lángra lobbantja a szívet és pillangókat varázsol a gyomorba.

Ezért eldöntöttem:

szeretnélek szavaimmal és a sorokban rejlő érzéscsokraim illatával elbódítani.

Nem vagyunk együtt hosszú évek óta Még! De sok minden megváltozott bennünk és körülöttünk egyaránt.  De egy valami sosem változott: az érzéseim irántad. Soha nem hittem abban, hogy a szerelem egy nap kihuny, és mély, erős szeretet veszi át a helyét. Nem vagyok ellene, csak éppenséggel tudtam: velem ez nem eshet meg. Azaz ember vagyok, aki igenis képes egy életen át szeretni és nagyon remélem, hogy ezt nyugdíjas éveinkben is bizonyíthatom neked.

Azt kérdezed, mi a titkom? Egyszerűen boldog vagyok melletted. Ez a boldogság a szívem csavarjainak kenőzsírja, ami folyamatosan mozgásban tartja irántad való érzéseimet. És te vagy az egyetlen, aki képes újra meg újra bezsírozni a tekervényeimet. A ketyegőmre teszem a kezemet és úgy mondom: most is szenvedéllyel, őszinte szerelemmel szeretlek.

Amikor reggel felébredek, továbbra is rajongással telve nézem, ahogy alszol vagy ébredezel. Még mindig mosolyra késztet, ha elaludtad a hajadat vagy azt sem tudod: melyik univerzumban vagy. Mikor munkába mész, ugyanazzal az édes szomorúsággal búcsúztatlak, mert órákig nem láthatlak. Viszont ugyanolyan lelkesen küldöm neked hol a szeretetteljes, hol pedig pikáns üzeneteimet, matricáimat, gifjeimet. Hazatérésedkor változatlanul kitörő örömmel integetek neked az ablakból vagy köszöntelek az ajtóban, mert végre itthon vagy. Újra láthatlak, újra megölelhetlek. És mikor este lefekszünk, titokban még mindig figyellek és hálát adok azért az égnek, hogy megajándékozott veled.

Lehet, velem van a baj és valamiféle súlyos visszamaradottságban szenvedek, emiatt érzelmileg még mindig fiatal kis csitri vagyok, akit megbabonázott a szerelem. Igen, azt hiszem soha sem szálltam le az érzelmi hullámvasútról. Még mindig tudsz hiányozni, még mindig ugyanazzal az intenzitással tudlak szeretni az ágyban és azon kívül is. Változatlanul kívánom a testedet és a lelkedet.

Sokszor kérdezed, miért szeretlek. A te racionális elmédnek kell valami épkézláb válasz erre. Kimutatások, képletek, egyenletek, bizonyítékok. Te nem érzed be azzal, amivel az én emocionális énem. Neked konkrét válaszok kellenek, hiába mondom, hogy a szerelmet nem lehet megmagyarázni és nem is kell megindokolni. Egyszerűen csak van, el kell fogadni. Nincs értelme belemenni, miszerint

még mindig képes vagyok belefulladni a ragyogó szemeidbe

vagy mert úgy fogadsz el engem, ahogy vagyok és nem akarsz megváltoztatni.  Ha ezt részleteznem kell, akkor egy könyvre valót összeírhatnék abból, mennyi okom van szeretni téged. De nem akarom a szerelmemet feltételekhez kötni, hogy okokról kelljen értekeznem.

Akármilyen juharsziruposan is hangozzék, a lelkedet szeretem, azt az ember, aki vagy.

Fogadd hát levelemet jó szívvel. Remélem sikerült egy kis mosolyt csalnom az arcodra és megnyugtatnom téged: örökké élni fog irántad érzed szerelmem. ❤️

[egy-lany-blogja]

Szeretnélek szeretni ...

[vajonletezikazorokke]

Remélem tudod, hogy legszívesebben mindent megosztanék veled. Elmesélnék minden átélt pillanatot, neked adnám kakaóscsiga közepét, és annyi ölelést, amennyit csak valaki kapni tud. És cserébe csak a problémáid felét kérném. Azokét a dolgokét, amik este nem hagynak aludni, amik nap közben feszülté tesznek, amik miatt nem tudsz kikapcsolni. Nem vagy velük egyedül. Velem soha nem vagy egyedül.

És remélem azt is tudod, hogy nagyon próbálok nem túl sok lenni neked. Hogy naponta hányszor nyitom meg a chatünket, mert valamit el szeretnék mesélni, de mégsem teszem, mert nem akarlak zavarni, nem akarlak terhelni vele.

Igazából csak szeretnélek úgy szeretni, ahogy az neked a legjobb.

Mert vannak napok, amiket csak miattad csinálok végig.

P❤

[tokeletlenhercegno]

Azt hittem a "Talán egy másik univerzumban" egy elcsépelt dolog. Ha igazán akarsz valamit vagy megszerzed vagy nem is akartad igazán. De az a sok kérdőjel és bizonytalanság ami elfog ha beszélgetünk. Annyira kedveltelek talán még jobban is mint amennyire bevallom. Szeretnék-e magunknak egy befejezést? Természetesen. Szeretnék-e minden reggel a mosolyodra vagy a csókodra kelni? Nem is kérdés. Elégedett vagyok a mostani életemmel? Eléggé. Kockáztatnám a mostani kiemelkedő helyzetemet érted? Nem. Olyan régen eldöntöttem, hogy nem szerelem alapján hozok döntést, hanem hogy biztonságban tudjam magam. Szeretnék veled lenni, szeretném minden kívánságodat valóra váltani, de nem kockáztathatok valamiért, ami egyáltalán nem biztos az életemben. Annyira szeretnélek világ

okat elsöprően szeretni, de a félelmem nagyobb.

[careaboutme]

Szeretnélek szorosan magamhoz szorítani, amíg rá nem jössz, mit érzek valójában.

Szeretnélek így tartani, amíg beléd nem árad minden, amit érzek, rám nézel, és a szívem úgy nem remeg, mint a föld egy földcsuszamlás után. Te a karomban, összefonódunk, szívünk 6 centire van egymástól, csak két pár borda választja el őket erősen egymáshoz, de ez most nem számítana, mert súlytalanok lennénk. Néhány percig rád néznék, tulajdonképpen nem másként mint ahogy szoktam, csak nem fulladnék bele ebbe a szomorúság érzésébe, mert elérhetetlen vagy. A falaid és az én falaim mögé rejtve, ami ellen nap mint nap megküzdünk. A szívünk dobog, amit tulajdonképpen csak védeni próbálunk. A szerelem és a félelem törékeny műalkotása vagyunk, a lélek összefüggő szálai, és táncunk közepette véres lábnyomokat hagyunk a fényes márványpadlón, piros a fehéren, halvány rózsaszínbe keveredve, és végül elmossa a sós hullámokat, amelyeket titokban onttunk. Mindig elfordultunk a másiktól, mert a könnyek azt jelentették, hogy sebezhetőek vagyunk, de ez nem így van. Valószínűleg nem tudod, de minden csók, minden beszélgetés, minden ölelés, minden érintés közelebb vitt önmagamhoz. Szeretni téged megtanít magamat is szeretni. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy minden amire szükségem van. “Mi" változtatjuk meg az életem. Szeretni foglak akkor is, ha már nem leszünk együtt. Még ha el is távolodsz tőlem, ha valaki máshoz mész feleségül, és az év leghidegebb napjain azzal töltöd az éjszakáidat, hogy bárcsak mégis hozzám jöttél volna, mert senki sem tudja, hogyan gyújtsa meg úgy a tüzet a lelkedben, mint én.

i am yours until my last heartbeat

[fajdalom-a-boldogsagban]

Nem vagy őszinte magaddal

Megörtént, aminek meg kellett történnie. Bíztam abban, hogx nem törsz össze, hogy szeretni fogsz, a jeleid alapján ugyan azt szeretnéd, amit Én, de ez nem így történt...

Kételyek között éltem, a barátaim lelki energiáiba támaszkodtam miattad, az alholoba folytottam a bánatomat miattad, nem akartam dolgozni, miattad.

Elmondtam, hogy mi történik velem, sötét időszakomban voltam, erre Te ott hagytál felháborodva. Bocsánatot kértem a saját érzéseimért, megalázkodtam, de neked ez se volt elég. Elhagytál, kapcsolatunk javítására esélyt se adtál.

Nem tartom magamat rosszindulatúnak, de tudom, hogy eszedbe jutok, és fájnak azok az emlékek, mert tisztában vagy azzal, hogy soha, senkiben nem tudtál úgy megbízni, mint bennem. Soha, senkivel nem volt olyan a kapcsolatod, mint velem. Soha, senki nem törődött azzal, hogy számodra mi lenne a legjobb. 

Figyeltem rád, vigyátam rád, nem hagytam, hogy bajod essen...

Emlékezz vissza.... 2022.11.10 21:30 , amikor rád írtam -utólag belegondolva elég paraszt módon-, hogy mi a faszt csinálsz. Utána elkezdtünk beszélgetni, megnyíltál nekem. Elmondtad, hogy a saját barátaid sem szeretnek, kihasználnak, az összes exed ugyan olyan volt, senkivel nem olyan a kapcsolatod, sötét körülötted minden. Én ott voltam neked, kihúztalak onnan, megmutattam, hogy milyen szeretve lenni, a társaságomba vettelek, hogy érezhesd, hogy milyenek az igazi barátok, de amikor elmeséltem neked az érzéseimet, te elhagytál. Sötét időszakom volt, átkozozott volt a február.... Éreztem, hogy vissza fogsz térni. ezt meg is tetted, de másnapra megint eldobtál magadtól...

Félsz a saját érzéseidtől, nem vagy őszinte magaddal.

Nagyon szeretnélek, de bármennyire is fáj, ezek után végleg el kell hogy engedjelek. Miattad olyan szintre süllyedtem le, ahova még sohasem, és ezt Te is nagyon jól tudod, de nem is foglalkoztál vele.

Nem kell megnézned a storymat, likeolnod! Ne akarj bennem reményt éreztetni! Most még tudod, hogy nyeregben vagy velem szemben, de ez nem sokáig fog tartani, mert ahogy túllépek rajtad, onnanstól kezdve szenvedni fogsz magad miatt....

Remélem, hogy azt a 90 napot ugyan olyan érzésekkel fogod átélni a hiányom miatt, ahogy én éltem át miattad.

És nem szép ezt gondolni, de világossá vált, hogy az emberek miért hagytak téged ott, miért minősíted ugyan úgy azokat az embereket, akiket szerettél...itt nem velük, hanem veled van a baj, csak nem akarod belátni, mert nem vagy őszinte magaddal.

Nem kell, hogy igazat adj, mert a Karma ezeket viszonozni fogja számodra, ebben biztos vagyok.

Ezek után nem kellesz az életembe, mert nem voltál más, csak egy pióca, egy plátói szerelem, egy senki....

[1matt-hew3]

Külön, s mégis együtt

Oly sokszor gondolok rád, ha egyedül vagyok is arcod látom álmaim előtt.

Látom én leginkább mikor hold váltja a napot, s ég csillagot győz.

Fények árnyékában, a sötét markában, magányomban érzem, kicsiny szívem felnőtt.

Árnyék fényeiben, félelem kezeiben, végül boldogságot sző.

.

Hol csendes a szó, s nem beszél más csak könnyekben úszó, csillogó szemeink.

Hol szerelmes tekintetünk egymásba figyel, ott nincsen más, csak mi ketten.

Mély homályban, fáradtságban ha szívünk egy ütemre dobban, begyógyulnak sebeink.

Lassú dallamra táncba kezdeni, egymásba temetkezni önfeledten.

.

S mit ezzel mondanék nem több mint hétköznapi szavak, szeretlek és szeretni szeretnélek míg sorsom engedi.

Egy érzés mit tavaszi szellő sodort elém, s most a téli napsütés nevelgeti bennem.

Míg én irányítom lélegzetvételem, nem lesz más ki elkobozhatná holdam elől szívem, mit sem érdekli lelkem ezernyi égitestnek néhai fényei.

S a holdat sem érdekli más, csakis egyetlen társa, szívének párja, a nap, kiért vegül meghalni képes lenne.