#szép emlékek

[x-maybe-in-another-life-x]

Elsírtam. Mégis az egyik legjelentőségteljesebb, legjólesőbb gesztus volt, amit az utóbbi hónapokban tettek értem. Nem állunk igazán közel egymáshoz, mégis, olyan szorosan öleltél magadhoz és simogattad a hajam, hogy egy pillanatra újra biztonságban éreztem magam, egy pillanatra megszűnt létezni minden, ami az utóbbi időben fájdalmat okozott. Az ölelésed maga volt a színtiszta törődés és ezt sosem felejtem el ❤️

Mentális egészségem: ha most hosszasan megölelesz lehet, hogy elsírom magam..

[lonelysoul235]

Vannak olyan emlékek az ember életében ami örök nyomot hagy.

[orsiisworld]

Filmbeli pillanat

Nem a szokásos helyen vártalak a buszmegállóban

Láttam mikor leszálltál, arra néztél, ahol szoktam állni és kicsit szomorú volt az arcod, mintha nem mentem volna ki eléd most

Viszont mikor egy pillanattal később megláttál elől elmosolyodtál

Azt az arcot sem felejtem el sosem

Olyan filmbeli pillanat volt az egész

[softicyhuman]

Már nem érzem jól magam, miután találkoztam vele, mert csak lehúz.

Így inkább elengedem, hogy a szép emlékek maradjanak meg bennem róla.

[egy-lany-blogja]

Egy falatnyi remény

A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála.

– Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ.

Ekkor léptek zaja törte meg a csendet. Lassan, félénken egy ázott kutya közeledett. A bundája piszkos volt, a teste reszketett, és a szemei ugyanazt a magányt tükrözték, amit Jackson érezett. A kutya apró lehelete, mint fehér füstcsíkok, felhőket alkotott a hideg levegőben.

– Hé, te is a rövidebbet húztad, ugye? – szólalt meg Jackson, és egy halk sóhajjal letört egy darabot a kenyérből. – Na, gyere, együnk együtt!

A kutya habozott, de az éhség erősebb volt a félelménél. Óvatosan odasomfordált, és mohón bekapta a falatot.

– Hát, te sem vagy válogatós – mosolygott keser��en Jackson, és letette maga mellé a maradékot. – Ne félj, nincs sok, de megosztom.

A kutya leült mellé, és csendben nyammogott. Jackson elővett egy kopott műanyag flakont, amiben néhány korty víz lötyögött.

– Tessék, barátom, idd ezt meg. Nekem már úgyis mindegy.

Ahogy a kutya befejezte, kíváncsian felnézett rá, majd orrával gyengéden megbökte a férfi kezét. Jackson a kutya fejére tette a kezét, és megsimogatta. Az érintés valamit felébresztett benne, amit azt hitte, már régen elveszített. Az emlékek fájdalma helyett most valami más kezdett el formálódni a szívében. Talán valami, amit az év minden napján hiányolt.

– Tudod, nem hittem volna, hogy valaha még lesz társaságom. Hogy lesz valaki, akiért érdemes továbbmenni.

A kutya meleg teste mellett Jackson már nem fázott annyira. A magány sötétje is halványodni kezdett. A férfi felnézett az égre, és bár semmi nem változott körülötte, úgy érezte, valami mégis változott benne. A karácsony éjszakáján, a hideg levegőben egy apró szikra kezdett el pislákolni.

– Talán mégsem olyan rossz ez a karácsony – suttogta, miközben a kutya hozzá bújt. – Ha mást nem is, de a szeretetet nem vehetik el tőlem. Ez maradt nekem. És neked is adok belőle.

A hó lassan beborította őket, de ők ketten nem mozdultak. Ott, a hideg éjszaka közepén, Jackson szívében ismét pislákolni kezdett a melegség, amit a szeretet és az együttérzés táplált.

Aurora Amelia Joplin /novella/

[csacskamacskamocska]

Ne keress magyarázatot. Csak lásd meg, hogy azért történt így, mert nem működött.

Az, hogy vannak szép közös emlékek, nem azt jelenti, hogy működött a dolog. Bármiféle JÓ kapcsolatban Nem szorongsz mert mitől szoronganál? Miért éreznéd, hogy nem vagy elég jó vagy, hogy ki fognak nevetni vagy megaláznak vagy bármi miatt rosszul fogod érezni magad? Önmagad vagy Nem mondják folyamatosan azt, hogy nem az vagy akinek magadat látod. Azért szeretnek mert annak látnak akinek te is szereted magad. A jobbik énedben bíznak, aki legbelül vagy. Szabadnak érzed magad Nem kell azon agyalnod, hogy ki vagy te és kicsoda ő, nem kell magyarázatod keresned, csak éled azt, ami van. Szívesen vagy a másikkal Örülsz a közösen töltött időnek és igényed is van rá. Szívesen segítesz neki Szeretnéd, ha elboldogulna, ha kevesebb nehézsége lenne, hiszen, ha ő nincs jól, az valahogy neked is rossz. Érdekel az élete Szeretnél része lenni az életének, érdekel, hogy mi foglalkoztatja, hogyan boldogul, hol és mivel tudsz kapcsolódni. Örülsz a sikereinek, értékeled az erőfeszítéseit, enyhíted a kudarcait. Fejlődsz Egyszerűen kivirágzol mert érzed, hogy szeretnek és bár rengeteget adsz a másiknak, de rengeteget kapsz is. Pont azt, és ott ahol szükséged van rá. Mintha az energiatöbleteid őt töltenék, az övé meg a te hiányaidat.

Az emberi psziché nem egy lineáris dolog. A térbelisége nehezen megfogható. Az elme megnehezíti az életünket azzal, hogy mindent érteni akar, de a magyarázataink más jelenségekre nem feltétlenül lesznek igazak, amiket újabb magyarázatokkal lát el. Az emberek jelentős része nem foglalkozik azzal, hogy ő mit miért gondol úgy, ahogy gondol. Egy másik része azt hiszi, hogy attól, hogy ő gondolta, és van egy ütős magyarázata rá, attól az a dolog megkérdőjelezhetetlen igazság. Attól, hogy van valakinek rálátása a magyarázatok sokféleségére, még nem jelenti azt, hogy a saját életében jó döntéseket hoz, mindig jól reagál és sosem követ el hibákat vagy akár bűnöket. Nagy csapda amikor valami nem jó és az ember azt gondolja, hgy JÓ LEHETNE, csak... Én még mindig azt gondolom, hogy jó lehetne, csak iszonyatosan sokat kéne beszélgetni, ami feltételezi azt is, hogy nagyon szeretjük egymást.

Ha nagyon szeretnénk egymást, akkor a dolog működne.

De a dolog nem működik.

Nem működik és kész. Nem kell magyarázatot gyártani mert attól nem lesz jobb. Csak el kell fogadni végre, hogy valójában nem működött sosem.

Meg azt, hogy kurvára nem fontos, hogy milyen jót vagy rosszat tettem. Vagy a másik mit csinált. Senki sem hibás és senki sem győztes. Nem volt jó, nem működött.

[hobbygilda]

Szép nyári emlékek…

[orokke-a-tied0201]

Emlékek

Annyira szeretném,hogy szeress még. Minden apró dologról még mindig eszembe jutsz,minden percben. Nem vagy itt,de az agyam oda lát téged mindenhova. Ahogy a házunk melletti parkolóban ülsz a Mondeoba és engem vársz egy "megjöttem" üzenet után. Én izgatottan és boldogan futok le a lépcsőn,hogy aztán egy csókkal köszöntselek. Látom,ahogy egy hosszú nap után este 6 órakor ott ülsz a BMW-be a kórház előtt,és rám mosolyogsz,miközben sétálok feléd,hogy aztán haza menjünk. Látom,ahogy kézenfogva együtt sétálunk a Tarczy suli felé,hogy hazavigyük a kishugomat az iskolából,mint egy család. Látom,ahogy ülünk az erkélyen,és cigizés közben boldogan beszélgetünk/tervezünk. Mintha egy filmet néznék,amikor látom magunkat a járdáról ahogy elgurulunk a Bástyán kocsival a boltba sietve,és én táncikálok melletted,te pedig átveszed az én energiáimat. Látom,ahogy kézenfogva állunk a boltba,és arról vitatkozunk,hogy melyik fogkrémet vagy tisztítószert vegyük,majd végül olyat választunk,ami mindkettőnknek szimpatikus. Látom magunkat otthon,amikor egy borús délután,hulla fáradtan elaludtunk egymásra dőlve a kanapén tiktokozás közben. Látom,ahogy együtt esszük az ebédet az asztalnál,ami még ki sem hűlt,és közben tervezgetjük a napot,és jó kedvvel elindulunk. Még mindig látom,ahogy szerelmesen egymásra nézünk minden egyes alkalommal.

És illatokat is érzek,akárhányszor eszembe jutsz. Még mindig érzem a bőröd,parfümöd és a cigarettád illatát. Az autód illatát,ami a te parfümöddel is vegyül. Érzem a házunk illatát,ahogy a szobád illatát is.

Hallom a hangod minden egyes alkalommal a fejemben. Hallom ahogy kiejted azt a szót,hogy "Szeretlek Baba",és a többi általad kreált,de vicces becenevem,amiken mindig nevetnem kellett. Hallom még,ahogy kiakadsz és azt,ahogy nevetsz. Veled nevetek. Ahogy az ágyban,szorosan összebújva együtt sírunk.

Érzem mélyen magamban azt a boldogságot,amit melletted éreztem,amikor úgy gondoltam hogy ennél boldogabb már nem lehetnék. Érzem még,hogy melletted Nőnek éreztem magam. Érzem magamon a tekinteted,ami tele volt szerelemmel,boldogsággal,csodálattal,vággyal és tűzzel,akárhányszor rámnéztél. Érzem még a hevességet,amikor letámadtuk egymást egy hosszú nap után. A napunk egyik legjobb része,mindig ezt gondoltam.

De most már eltűntél. Sosem fogom már érezni a csókod ízét, vagy a kezed érintését a bőrömön. Sosem fogom már látni csoda szép mosolyod,és csillogó szemeid. Sosem fogom hallani a hangod és a nevetésed. Sose érzem többé a bőröd édes finom illatát. Sosem fogom hallani azokat a beceneveket.

Ezek mind csupán emlékek maradnak,érzések,csalóka képzelődések,kósza vágyak irántad. Az egész lényed iránt. De semmi több.

És hogyan tudnék én tovább élni,ha csak veled láttam mindenben értelmet? Hogyan éljek nélküled tovább,ha számomra te jelentetted a biztonságot és az otthont? Mégis hogyan képzeljek el olyan jövőt magamnak,amiben Te nem vagy,mikor mindenemet odaadtam neked,és láttam magunkat öregen a kertünkben ücsörögni...?

Mondd el Kedvesem...Mégis hogyan kell nélküled élni?

[egyszertalan]

Nincs rosszabb annál, amikor fiatalon veszíted el apukàdat. Szép lassan rájössz, hogy nem csak őt veszítetted el, hanem azt a megannyi élményt, amiből gyönyörű emlékek lehettek volna.

Sosem mondhatja, hogy büszke rád.

Sosem fog az oltárhoz kísérni a nagy napodon.

Sosem fogja a kezében tartani az unokáját.

És még megannyi sosem…

[lejto]

Mint egy vérző vadállat

Azt hittem nem tudok szeretni,

De most, megmutatta az élet,

Hogy igen,

Majd ezzel a lendülettel,

El is vette tőlem.

Azóta olyan vagyok mint egy sebzett vadállat,

Nem látok előre,

Se hátra,

És csak menekülnék,

De nincs hová.

Az emlékek mindenhol utolérnek.

Miért törik el minden ami szép?

Miért szakad rám fél év szomorúság,

Néhány szép hónap áraként?

Miért hervad el, minden virág egyszer?

Sarokba szorítva élni,

Mindörökké,

Csodás…

[stukkeruva2000]

kerecsend detk 3-as út

Ha az sv 650 és a szakadék 3-as bmw mesélni tudna.. régi szép emlékek @ikkenhissatsu val :D Kéne menni lassan motorozni..

[nelkulednem69blog]

Hogy lehet, hogy a szép emlékekre csak vissza emlékezni tudunk.. amig a rossz emlékek, nem emlékek. Mert minden nap minden percében ott vannak bennünk és körülöttünk..Mindent tönkre tesznek.. hangosabbak, mint a külvilág..

/2023.01.06/

[orsiisworld]

Egyszer mondtad, hogy van rólam egy mappád a galériádban, azóta nem említetted és én sem láttam

Vajon még mindig megvan?

Akkor nekem még nem volt

Mostmár van

[zoeeozzoeeoz]

Mostanában egyre többet járok haza.........igen, nekem még mindig él a "haza megyek", ami nem csak ott van ahol lakom, hanem haza, a szülői házba. Jelen esetben, lakásba. Kicsit kezd fellendülni az ingatlan piac, meg már annyira lezuhantak az árak , hogy egyre több érdeklődő van, és mivel nem adtam kulcsot az ingatlanosnak, így ha szól, megyek. Szóval.......honvágyam van :( Nagyon! :( Ülök a félig üres lakásban, várom az érdeklődőket, és tódúlnak elő az emlékek.

A ház előtt volt egy naaaaaaagy fa. Sajnos kb 5 éve kivágták, mert balesetveszélyes lett, kezdett kiszáradni, belül a törzse üreges volt már stb.... helyette most egy gyönyörű szép hársfa van ültetve. :) Szóval a régi naaaagy fa, végig kisérte a gyerekkoromat. Mikor már lehetett nyitott ablaknál aludni, és fújt egy kicsit a szél, mindig ennek a fának a lombjának a susogása altatott el. Vagy a fény-árnyék játéka. Meg a játszótér gyerekzsivaja. Az eső, ahogy kopog a párkányon. A játszóteret azóta átépítették, elvitték a régi hintákat, mászókákat, új játékok vannak, és soksoksoksoksok fa. Eddig is sok volt, de azért az ablakból be lehetett látni a teret, most viszont minden csupa szép zöld fa. A régi, elöregedett, kiszáradt fákat kivágták, és folyamatosan ültettek helyükre új fákat. Most olyan, mintha egy kis erdő lenne a tér, kis tisztásokkal, ahol hinta, homokozó,és sokosoksoksok pad van. Gyerekkoromban sokat voltam lent a játszótéren. A legtöbb ügyeletre rohanás velem, a játszótéri "balesetek" miatt volt. Pár ilyen esetre még emlékszem is. A "kiserdő"-ben , a ház másik oldalán, rengeteget sétáltunk apámmal, később a kutyimat is ott sétáltattam. Végig ellehetett menni le, a Csónakházig. Szerintem egyik alkalommal ismét végig járom azt az útvonalat. Aztán a cukrászda Füreden, ahol vissza felé mindig fagyiztunk. Nagyon sokat változott a város, mióta nem élek itt. Előnyére! Élhetőbb, zöldebb, nyüzsisebb. Legutóbb, kedden este voltam lent, és ahogy nyitogattam ki az ablakokat, ismét egy emlék. A tücsökciripelés!!!! Hát majdnem elsírtam magam :( Az erdőből, olyan hangos tücsök ciripelés hallatszott, hogy az ingatlanos is megjegyezte: "hangosabban kell beszéljek, mert a tücskök belehúztak az effektekbe :D " Imádtam gyerekkoromban hallgatni őket. Csak feküdtem az ágyon, vagy kimentem az erkélyre, és csak hallgattam őket. Imádtam!!!

Jó volna minél előbb eladni most már, mert egyre nehezebb lesz. Ha nem pont akkor esett volna be az ingatlanpiac, mikor én elkezdtem árulni, és ha sikerült volna gyorsan, 1-2 hónap alatt eladni, semmi bajom nem lett volna. Most már , így fél év után, nehezebb. Most már leülepedett bennem minden, és kezdenek elő jönni az emlékek. Elkezdtem ragaszkodni az emlékekhez, és egyre nehezebb bemenni a lakásba. Már az ajtót nyitva is összeszorul a szívem. És nem, nem azért, mert lift nélkül megyek fel a harmadikra, és levegő után kapkodok :D :D

Szóval.........ide költözni nem fogok. Pont az emlékek miatt. Hogy itt ápoltuk apámat, itt ápoltuk anyámat. Ezek visznek mindent. Minden tücsökciripelést.

[crushed-soul-fake-smile]

Előtörnek a szép emlékek,miket közösen éltünk át.. összeszorul a gyomrom a tudat miatt,hogy soha többet nem lesz így már.

Azt hittem kezdek jobban lenni, de ismét ott tartok, hogy egésznap csak sírok és megöl a hiányod.

Nem tudom,hogy melyikkel könnyebb ez, mert ha a szép emlékekre gondolva akarom túlélni.. fáj.. ha arra gondolok,hogy nem kellettem neked.. fáj..

Bárhogy gondolok rád, mindenhogy elviselhetetlen a fájdalom és a hiányod.

[csacskamacskamocska]

Magányos öregek

Lakott a házunkban egy néni. Nem akarom az egész sztorit ideönteni, a lényeg, hogy most már tudom, hogy egy folyamatos leépülésben levő demens emberről volt szó. Sokat bolyongott éjjel egyedül, de mivel csendes volt, nem zavart senkit. Nem is foglalkozott vele senki. Néha az utcán rászóltam, Magdinéni, este 10 van. tessék hazamenni! Nem ment, elsipircolt másfelé. Egy éjjel síró kiabálásra ébredtem. Végül Magdinénit találtam a saját ajtaja előtt a földön ülve. Azt hittem eltört a lába, combja, de nem. Felemeltem, volt vagy 30 kiló az egész néni. Nehezen nyugodott meg. Én megpróbáltam megszabadulni tőle, menjen be a lakásába, ne jajveszékeljen, hagyjon másokat aludni. Toltam volna le magamról az egész problémát, semmi közöm a nénihez. Beszéljen hozzám! Könyörgött nekem. Beszélgessen velem! Jó, majd persze, csak tessék menni aludni, csendesen! Be se akartam menni a lakásába. Nem akartam magamra húzni a nyomorát, hogy takarítani kéne, hogy foglalkozni vele. Foglalkozzon vele a családja! Pár hónappal később meghalt. Amúgy nagyon idős volt.

Az a könyörgés sokszor eszembe jut. Hogy micsoda rabság lehet a magány, a semmi. Nincs kihez szólni, csak te vagy meg a gondolataid, talán már azok is csak a kínzó emlékek kuszasága. És a magány, kontaktus nélkül, ölelés nélkül, az félelmetes. Magdinéni korábban aktív ember volt. Szervezkedett, tag, sőt vezető volt csoportokban, sokat ment mindenfelé, figyelt, értelmezett, felszólalt és másokat is igyekezett bevonni abba amit fontosnak talált. Csakhát, megöregedett és túlélt mindenkit.

Szép történet lett volna, ha a kedves szomszéd (én) felvállalom magdinéni problémáját, és elkezdem gondozni az ő életét. Csakhát, nem tartottam ott. Most sem tartanék. Az ilyesmire inkább egy hasonlóan öreg csak kicsivel fiatalabb ember alkalmas.

Nade nem is ez, hanem az, hogy tök lutri az egész. Hogy eljutsz-e odáig, hogy nem azért ülsz a parkban egy padon mert szereted a természetet, hanem mert elviselhetetlen otthon a magány. Kocsmáznak az emberek, hoyg ne találkozzanak a magánnyal. Leszel-e te a vén alkoholista, bútordarab a kocsmában? Nem építhetsz a gyerekeidre! Még, ha mindent megtesznek érted, akkor sem tudják elvenni a magányodat. Csak életerőpiócaként csüggesz rajtuk. Nem tudom mi a megoldás. Az interneten majd faszságokat írkálsz, és nem akarnak megbántani, inkább ignorálnak. Ezt tesszük most mi is az idősebbekkel. Talán lesz már annyira fejlett a VR, hogy átverje az agyunkat, és ott bolyongunk majd, a virtuális valóságban, lenyűgözve a színek, tájak, események által, közben összehugyozzuk magunkat, mert kétfelé nem tudunk egyszerre figyelni.

Bocs, nem akartalak lehozni az életről. Egyszerűen csak tegnap valahogy megdőlt bennem az az illúzió, hogy ha kapcsolatokat építesz, az megment majd valamikor később a magánytól. Lehet, hogy te épp behúzod, és lesz valakid, aki naponta felhív, hetente meglátogat. Nem rajtad múlt valójában, hogy így alakult. Nem akarnád tudni, hogy mit ad fel érte. És nagyon választásod sincs.

Valami baj van a közösségeinkkel, a családjainkkal, mert fizikailag, érzelmileg, anyagilag belerokkanunk az időseink gondozásába.