#idősgondozás

[csacskamacskamocska]

Magányos öregek

Lakott a házunkban egy néni. Nem akarom az egész sztorit ideönteni, a lényeg, hogy most már tudom, hogy egy folyamatos leépülésben levő demens emberről volt szó. Sokat bolyongott éjjel egyedül, de mivel csendes volt, nem zavart senkit. Nem is foglalkozott vele senki. Néha az utcán rászóltam, Magdinéni, este 10 van. tessék hazamenni! Nem ment, elsipircolt másfelé. Egy éjjel síró kiabálásra ébredtem. Végül Magdinénit találtam a saját ajtaja előtt a földön ülve. Azt hittem eltört a lába, combja, de nem. Felemeltem, volt vagy 30 kiló az egész néni. Nehezen nyugodott meg. Én megpróbáltam megszabadulni tőle, menjen be a lakásába, ne jajveszékeljen, hagyjon másokat aludni. Toltam volna le magamról az egész problémát, semmi közöm a nénihez. Beszéljen hozzám! Könyörgött nekem. Beszélgessen velem! Jó, majd persze, csak tessék menni aludni, csendesen! Be se akartam menni a lakásába. Nem akartam magamra húzni a nyomorát, hogy takarítani kéne, hogy foglalkozni vele. Foglalkozzon vele a családja! Pár hónappal később meghalt. Amúgy nagyon idős volt.

Az a könyörgés sokszor eszembe jut. Hogy micsoda rabság lehet a magány, a semmi. Nincs kihez szólni, csak te vagy meg a gondolataid, talán már azok is csak a kínzó emlékek kuszasága. És a magány, kontaktus nélkül, ölelés nélkül, az félelmetes. Magdinéni korábban aktív ember volt. Szervezkedett, tag, sőt vezető volt csoportokban, sokat ment mindenfelé, figyelt, értelmezett, felszólalt és másokat is igyekezett bevonni abba amit fontosnak talált. Csakhát, megöregedett és túlélt mindenkit.

Szép történet lett volna, ha a kedves szomszéd (én) felvállalom magdinéni problémáját, és elkezdem gondozni az ő életét. Csakhát, nem tartottam ott. Most sem tartanék. Az ilyesmire inkább egy hasonlóan öreg csak kicsivel fiatalabb ember alkalmas.

Nade nem is ez, hanem az, hogy tök lutri az egész. Hogy eljutsz-e odáig, hogy nem azért ülsz a parkban egy padon mert szereted a természetet, hanem mert elviselhetetlen otthon a magány. Kocsmáznak az emberek, hoyg ne találkozzanak a magánnyal. Leszel-e te a vén alkoholista, bútordarab a kocsmában? Nem építhetsz a gyerekeidre! Még, ha mindent megtesznek érted, akkor sem tudják elvenni a magányodat. Csak életerőpiócaként csüggesz rajtuk. Nem tudom mi a megoldás. Az interneten majd faszságokat írkálsz, és nem akarnak megbántani, inkább ignorálnak. Ezt tesszük most mi is az idősebbekkel. Talán lesz már annyira fejlett a VR, hogy átverje az agyunkat, és ott bolyongunk majd, a virtuális valóságban, lenyűgözve a színek, tájak, események által, közben összehugyozzuk magunkat, mert kétfelé nem tudunk egyszerre figyelni.

Bocs, nem akartalak lehozni az életről. Egyszerűen csak tegnap valahogy megdőlt bennem az az illúzió, hogy ha kapcsolatokat építesz, az megment majd valamikor később a magánytól. Lehet, hogy te épp behúzod, és lesz valakid, aki naponta felhív, hetente meglátogat. Nem rajtad múlt valójában, hogy így alakult. Nem akarnád tudni, hogy mit ad fel érte. És nagyon választásod sincs.

Valami baj van a közösségeinkkel, a családjainkkal, mert fizikailag, érzelmileg, anyagilag belerokkanunk az időseink gondozásába.

[izraelinfo]

Nem felejtkezünk el rólatok!

Nem felejtkezünk el rólatok!

A minap kedves, névre szóló levelet kaptak az izraeli idősebb korosztály képviselői. A Társadalmi Egyenlőség Minisztériuma arról biztosította a szép korú állampolgárokat, hogy küldetésének megfelelően gondoskodik róla, hogy szeniorjaink biztonságban érezzék magukat még ebben a koronavírus miatt felfordult világban is. A vészhelyzetek kezelésére jól felkészült minisztérium saját egységein túl több…

[videkma]

Polgármesterek: a Kormány egy "igazságtalan megszorító csomaggal" kezdte a válságkezelés második ütemét

Polgármesterek: a Kormány egy “igazságtalan megszorító csomaggal” kezdte a válságkezelés második ütemét

A háziorvosok, az ápolók, vagy éppen a szociális ellátásban dolgozó munkatársaik járvány elleni védelmét szolgáló eszközök kormányzati forrásból alig érkeznek – írták, a vírustesztelés mennyiségét is elégtelennek értékelve.

  A közlemény aláírói szerint a kormány első gazdasági intézkedései nem csökkentették, sőt helyenként növelték a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Úgy fogalmaztak: szombaton…

[korkep-blog]

Zuzana Kepplová: A demográfiának sajátos humorérzéke van

Ma Ausztriában 30 ezer szlovákiai idősgondozó dolgozik, egész régiók függnek ettől a munkától, főleg keleten

(…) Ma Ausztriában 30 ezer szlovákiai idősgondozó dolgozik, egész régiók függnek ettől a munkától, főleg keleten. Munkanélkülieknek, eladósodottaknak, idősebb nőknek, akiknek nehéz munkát találniuk, az idősgondozás segített kilábalni a szegénységből.

  Kihasználták a nyitott határok adta lehetőségeket – 2008-től legálisan dolgozhatnak a szomszédban. De azokon a gyakori megjegyzéseken kívül, miszerint a szlovákiai anyukák Ausztriába járnak az idősek fenekét kitörölni, nem sokat hallhattunk róluk.

  Nem beszéltünk róluk, mert azzal hitegettük magunkat, hogy az idősgondozás is csak egy állomás, hogy majd visszatérnek, és megint jó lesz. Úgy hittük, ha nem látjuk őket, legalább nem kell a munkájukról beszélnünk. Örüljenek, hogy van nekik.

  Most ezek a nők – a „Vegleg hazatérek” (Idem natrvalo domov) nevű csoportba tömörülve – igyekeznek tenni valamit azért, hogy itthon, lakhelyükön dolgozhassanak. (…) Jogos a kétség, hogy egy ilyen, indulatból létrehozott társulás (a kisbusszal balesetet szenvedő és életét vesztő hét szlovákiai idősgondozó tragédiája okán – a szerk. megj.) képes lehet egy több ezer embert foglalkoztató szektor problémáira megoldásokat találni. De épp a professzionális érdekcsoportok kopognak és javasolnak hiába [az illetékeseknél], míg ezek előtt a nők előtt kinyílnak az ajtók.

  (…) Ezek a nők biztosan nem tudják hazacsábítani az összes [szlovákiai] idősgondozót, felesleges is lenne, sokan elégedettek az életükkel odakint. De kényszeríthetnek minket, hogy végre megvizsgáljuk a szociális szolgáltatások helyzetét. Egy elöregedő társadalomban nem tehetünk másképp.

  Hiszen még az osztrákok sem gondolták volna korábban, hogy róluk konyhanyelvi némettel beszélgető nők fognak gondoskodni a szögesdróton túlról. Ki tudja, ki fog rólunk gondoskodni. Talán nem is egy bevándorlásellenes választópolgár hallgatja majd idős korában az erős akcentussal beszélő ápolóját. (…)

  A demográfiának is van egy sajátos humorérzéke.

  Sme.sk, Demografia má zmysel pre humor. Čierny

Nyitókép: zenyvmeste.sk

[bdpst24]

Idősgondozás Magyarországon és az Európai Unióban

Milyen irányba fejleszthető az idősgondozás? Többek között erre kereste a választ a Civilút Alapítvány által rendezett „Idősgondozás Magyarországon és az Európai Unióban” című konferencia. A döntéshozók, a szakmai és civil szervezetek, érdekvédelmi szervezetek, a tudományos élet képviselői egyetértettek abban, hogy az idősgondozásban olyan, az egyéni szükségletekre is reagáló megoldásokra van…

[nemzetinet]

Gyors halált mindenkinek!

Az utóbbi négy esztendőben kénytelen voltam megismerni a hazai idősgondozás valamennyi szeletét. Gyerekkorom óta rettegtem, hogy egyszer nekem is be kell majd mennem abba a városszéli, lerobbant, elhagyatott épületbe, amit anyámék csak úgy emlegettek, hangjukat lehalkítva, tekintetüket megkeményítve, hogy „elfekvő”. Először nem tudtam, pontosan mit takar ez a szó, de éreztem, hogy valami egészen borzalmasat.

Jó tizenöt évvel később jött el a nap, amikor már nem lehetett elsuhanni mellette, igenis le kellett parkolni az addigra a kosztól még szürkébb épület előtt. Nagyanyám feküdt ott, áttétes bőrrákkal. Közel tíz évig küzdöttek érte az orvosok, és küzdött saját maga is az életért. Számtalan operáción esett át, de ekkor már nem volt mit tenni. Csontig hatolt a gyilkos kór. Hónapokat töltött ott, mire elvitte a tüdőgyulladás. Anyám naponta járt be, én is hetente többször, ez kellett ahhoz, hogy ne száradjon ki és ne haljon éhen.

Évekig volt rémálmom attól, amit láttam. Belém égett a kép, ahogy a mozgásképtelen néninek szenvtelenül leteszik az asztalra az ételt, tőle másfél méterre, majd fél óra múlva kérdés nélkül elviszik az érintetlen ebédet. Azt sem felejtem el, hogy a tiltakozó, sokszor még teljesen ép gondolkodású asszonyokat bepelenkázták, mondván, nincs itt arra kapacitás, hogy mindenkit vécére vigyenek, a legyengült betegek pedig nem tudnak egyedül kitántorogni a folyosó végén lévő helyiségig. Képtelen vagyok kitörölni az orromból azt a borzalmas szagot is, ami a zsúfolt kórteremben terjengett, mivel a pelenka intézményi szintű cseréje nem a szennyezettségtől, hanem a napszaktól függött. Bármi is történt közben, csak és kizárólag az előre meghatározott időpontban cseréltek. A legmegdöbbentőbb mégis az volt, amikor egy nap az a kép fogadott, hogy nagyanyámat paravánnal vették körbe, gyakorlatilag egy két négyzetméteres körre szűkítve a látóterét. – Túlságosan csúnya a néni arca a rengeteg operációtól, zavarja a látvány a többi látogatót, ezért úgy döntöttünk, hogy eltakarjuk – hangzott a magyarázat.

Azóta elment a másik nagyanyám és az egyik nagyapám is. Mindent megtettünk, igen, mélyen a zsebünkbe nyúltunk, hogy ők már elkerüljék az elfekvőt. Ez sikerült is, de így is mindenhol csak részvétlenséggel, fásultsággal, szenvtelenséggel, reménytelenséggel találkoztunk. Nagyapámat végső stádiumos rákbetegként szinte naponta akarták kitenni a kórházból, mondván, segíteni már úgysem tudnak rajta. Az idősotthonok viszont nem fogadták, arra hivatkozva, hogy ilyen súlyos beteget nem vállalnak. Az otthoni ápolás igénybevételével is próbálkoztunk, de az állapotfelmérés során csak napi egyórás (!) gondozást állapítottak meg neki, noha sem enni, sem öltözni, sem vécére menni nem tudott egyedül.

Sok mindenben történt előrelépés az elmúlt években, de az idősgondozás terén jottányit sem haladtunk. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár egyik fő vállalása több mint két évvel ezelőtti hivatalba lépésekor az volt, hogy leválasztja az amúgy is súlyos szakemberhiánnyal küzdő, a terhek alatt lassan összeomló egészségügyről az idősek ápolását. Vagyis azokat az idős betegeket, akik orvosi ellátásra már nem, csak ápolásra szorulnak, átadja a szociális szférának. A terv az volt, hogy az elfekvőkből ápolási osztályokat csinálnak, ahol nincs állandó orvosi jelenlét, de megfelelő szakápolást kapnak életük utolsó időszakában az idősek. Hosszú ideig nem történt semmi, majd tavaly augusztusban bejelentették: a következő két évben uniós forrásból országszerte majdnem kéttucatnyi szakápolási központ jöhet létre, amelyek összességében csaknem háromezer embert fogadhatnak.

http://mno.hu/

Azóta újabb 15 hónap telt el, és még mindig nem történt egy kapavágás sem. Nagy kérdés az is, hogy ha egyszer valóban megépülnek ezek a központok, honnan szereznek elég szakápolót. A súlyosan alulfinanszírozott szociális szféra az egészségügynél is nagyobb létszámhiánnyal küzd, mivel a nagyon kemény munkáért csak éhbér jár, és a dolgozók menekülnek a területről. Úgy tűnik, mintha a cél nem a gondozás fejlesztése lenne, pusztán az, hogy az egészségügy megszabaduljon az életük végén járó, súlyos állapotban lévő idősektől.

Az Orbán-kormány sokszor és sokat beszél arról, hogy milyen fontos az idősek tisztelete és megbecsülése, hiszen ők egész életükben értünk dolgoztak. Csakhogy az idősek tisztelete a legkevésbé sem merül ki abban, hogy karácsonykor megdobjuk őket néhány ezer forinttal vagy egy-két Erzsébet-utalvánnyal. A mindenkori kormány egyik alapvető feladata, hogy az életüket végigdolgozó emberek számára biztosítsa a körülményeket a méltó halálhoz is. Aki erre nem áldoz, a pénzt kénye-kedve szerint másra költi, az nem tiszteli az időseket. Legfeljebb a szavazatukra hajt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.02.

Gyors halált mindenkinek! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Szinte-orvosok rendelnek a háziorvosok helyett - jön a non-doktor

New Post has been published on https://zarojel.hu/jonnek-non-doktorok/

Szinte-orvosok rendelnek a háziorvosok helyett - jön a non-doktor

[vc_row][vc_column][vc_column_text]A jól megszokott háziorvost pár év múlva felváltja a non-doktor, vagyis a képzett ápoló. Nem csak a rendelőben, de az alapellátásban, a sürgősségi osztályon, a geriátria- (idős-gondozás), a műtétek körüli-, az aneszteziológia-, és az intenzív terápia területén is.[/vc_column_text][vc_single_image image=”138731″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/3″][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFRlc3p0JTIwcmVrbCVDMyVBMW0lMjBlbHMlQzUlOTElMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0Mjg4Mjc1NTUzJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][vc_column width=”2/3″][vc_column_text]

A non-doktor

A jövőben gyorsabban juthatnak ellátáshoz a betegek. Magyarországon is bevezetik az úgynevezett non-doktori rendszert. Három vidéki orvosi egyetemen már 2017 őszétől elindul a kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolónak nevezett szakemberek képzése. A remények szerint az orvosokról jelentős terhet vesznek le az ott végzők. A tervek szerint elsősorban a háziorvosi praxisokban és a sürgősségi osztályokon kaphatnak állást.

Nem magyar hungarikumról van szó, például az Egyesült Királyságban természetes, hogy a kórházakban, a szakrendelőkben vagy a háziorvosi szolgálatokban nem orvosok, hanem magasan képzett ápolók látják el a betegeket.

Ők végzik a krónikus betegek – magas vérnyomásban szenvedők, cukorbetegek – időszakos vizsgálat, ellenőrzik a leleteket, sőt az újabb adag gyógyszereket is ők írják fel. Hamarosan mindez hazákban is valóssággá válhat, mert ősszel a három vidéki egyetemen elindul az úgynevezett kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolók képzése – tudta meg a Magyar Idők a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának dékánjától, Betlehem Józseftől.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0ODc1NDMzMDYzJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Nem kell mindig orvos

2016 augusztusában született jogszabály az, ami lehetőséget biztosít arra, hogy az ápolók a főiskolai diploma megszerzése után, másfél éves egyetemi képzés keretében megszerezzék az új, MSc-fokozatú végzettséget.

Három magyar egyetem 2017 őszétől fogadja a jelentkezőket hat specializációban. Ezek lefedik azokat az egészségügyi területeket, ahol a legnagyobb az orvoshiány. Ilyen lesz az alapellátás, a sürgősség, a geriátria (idősgondozás), a műtétek körüli tevékenység, az aneszteziológia és az intenzív terápia.

A képzés sikere érdekében az állami ösztöndíj-lehetőség mellett a tervek szerint speciálisan erre az MSc-fokozatra is kidolgoznak majd egy ösztöndíjrendszert.

Az első magyar non-doktor 2019-ben vége. Betlehem doktor szerint lényegesen több időre lesz szükség ahhoz, hogy az egészségügy rendkívül merev, hierarchizált világában az orvosok és a betegek is elfogadják majd őket.

(forrás: Magyar Idők)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzAwNzE3OTk2JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[sronti]

Az idősgondozás egy külön téma, ott Angliában semmihez nincs elég ember, szóval azok gyárstílusban működnek, de ilyet ott se lehet sokáig megúszni.

Én olyan helyeken dolgoztam, ahol max tíz emberről kellett egyszerre gondoskodni és egy hét volt a betanulás nulla tapasztalattal, viszont a méret miatt személyes kapcsolat volt mindenkivel és beléd volt nevelve, hogy itt emberekről gondoskodsz és azért vagy ott, hogy nekik jó legyen, nem pedig ők vannak itt, hogy neked legyen fizetésed. Emellett a safeguarding rendesen működött, szóval ha valakin megjelent egy kék folt, amire nem volt nyilvánvaló magyarázat, akkor azt meg kellett vizsgálni, magyarázatot kellett rá találni, törődni kellett vele.

Ebben van top 3 legdurvább részem:

1. Ilyen méretű intézmények még mindig működnek Magyarországon, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy a többség az ilyen viselkedésre ösztönöz.

2. Az időtartamok, hogy 2 hét amíg kirúgták a két ápolót és nyolc hónap, amíg lezárul a vizsgálat, ami után nyílván nem történik semmi.

3. Hogy az alatt a nyolc hónap alatt valószínűleg senki nem védte az ott lakókat, hanem ott maradtak kitéve az ott dolgozók frusztrációinak és ha lesz is valami policy változás, ahhoz is évek kellenek majd, amíg átmegy, de inkább nem lesz semmi.

Amikor értelmi fogyatékosokkal (autisták, down-szindrómások, stb.) dolgoztam, az az egyik legstresszesebb munka volt, amit valaha csináltam, de ha valaki csak egy rossz szót szólt volna valakihez akivel dolgozunk, a feljelentés mellett meg is vártuk volna a parkolóban páran és iszonyatosan meg is lett volna verve. Ami ezeken a felvételen van, az nem egyéni agresszió, hanem intézményi látásmód következménye. Azt a helyet, ahol ilyen van, egy nappal se szabadott volna tovább nyitva tartani.

[sronti]

A gyerekek olyan húsz százaléka esélyt se kap, mert vagy szakmunkásba megy, ahol meg se próbálják kivezetni őket a funkcionális analfabétizmusból, vagy már oda se jut el. Erre jönnek rá a többi helyről lemorzsolódók, a természetes fogyás és a kivándorlás. Az optimista forgatókönyv, hogy 2050 körül két szakma lesz Magyarországon: idősgondozás és a külföldi idénymunkás-szervezés. A pesszimista verzió, hogy három, mert ezekhez jön még az uszítás és a pogrom-szervezés az aktuális ellenség ellen.

“Nem azért van szüksége a magyar gazdaságnak külföldi munkavállalókra, mert nincs elég szakképzett munkaerő Magyarországon, sőt a tavalyi évben értük el először azt, hogy a nyolcadik osztályban végzős diákok 60 százaléka szakképző intézményt választott, nem gimnáziumot, a többségük szakközépiskolába vagy szakmunkásképző intézménybe ment, pontosan azért, mert a munkának Magyarországon van értéke.”

— Bánki

[korkep-blog]

A szlovákiai ápolók nélkül összeomlana a bécsi idősgondozási rendszer

Szlovákia legnagyobb problémája, hogy önállósága negyed évszázada után tovább mélyülnek a regionális különbségek

A szlovákiai ápolók nélkül nem lennek fenntartható a bécsi idősgondozási rendszer –mondta Phillip Ther német történész-közgazdász a Szlovák Távirati Irodának adott interjújában. Szerinte Szlovákia legnagyobb problémája, hogy önállósága negyed évszázada után tovább mélyülnek a regionális különbségek.

  „Az ország gazdasági sikereiből minél több polgárnak kellene részesülnie. Míg Pozsonyban és az ország nyugati felében jól megy a soruk, addig a többi országrészre ez nem érvényes. Gyakran találkozom szlovákiai vendégmunkásokkal Ausztriában, főleg keletről, akik nem találnak otthon munkát.

  Szomorú, hogy szorgalmas és okos emberek százkilométereket kénytelen utazni, hogy dolgozhassanak. Az egész bécsi idősgondozási rendszer összeomlana, ha elmennének onnan a szlovákiai ápolók”

  mondta Ther. Szerinte a regionális különbségek minden posztkommunista országban létező problémát jelentenek. Mérséklésükre az uniós források szolgálnának, de az még nem tisztázott, hogy valóban segítenek-e.

  „A 2004-es évtől máig vizsgált statisztikák szerint a posztkommunista országokba jelentős tőke áramlik, amelyek képesek lennének a nagyobb regionális különbségek felszámolására. Lengyelországban például már sikerült némileg csökkenteni a legszegényebb és leggazdagabb régiók közti különbséget”

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2017/10/18/az-allam-szazezreket-kolt-arra-hogy-apolokat-kepezzen-az-osztrakoknak

  Teraz.sk

Nyitókép: Teraz.sk

[korkep-blog]

Farkas Iván: Ami megilleti északot, az illesse meg délt is!

Farkas Ivánnal, az MKP megyeelnökjelöltjével beszélgettünk a közvélemény-kutatásokról, az elért eredményekről, célkitűzéseikről és a kilátásokról Nyitra megyében

Farkas Ivánnal, az MKP megyeelnök-jelöltjével beszélgettünk a közvélemény-kutatásokról, az elért eredményekről, célkitűzéseikről és a kilátásokról Nyitra megyében.

  A vártnál viszonylag alacsonyabb támogatottságot mértek a közvélemény-kutatási intézetek. Mi lehet az oka?

  Az AKO eredményei nyilvánosak voltak, ám a Danko által finanszírozott és Greššo által megrendelt Polis felmérés nem. Ez utóbbi számomra magasabb támogatottságot, 13,1 százalékot mért, ám ez is elmarad a nemzetiségi arányunktól Nyitra megyében. Mivel az MKP és a Híd Nyitra megyében sem egyezett meg, az itteni magyarság megosztott maradt. A Most-Híd tisztviselői a szimpatizánsaikkal elhitették, hogy a kampány végén visszalépek Milan Belica javára. Ez a pletyka szájról-szájra terjed. Természetesen, nincs ennek valóságalapja. Rossz szándékú pletyka, a választók félrevezetése az egész. Miért is lépnék vissza? Úgy gondolom, az MKP döntést hozó szervei sem támogatnák a visszalépésemet.

  A másik indok, hogy a közvélemény-kutatások némelyike távol áll a reprezentatív felméréstől. Legalábbis az alkalmazott módszert illetően. Mondok egy példát. Számos ismerősöm jelezte, hogy már szavazott rám. Mégpedig telefonos közvélemény-kutatáson. Az pedig a következőképpen zajlott: felhívták az illetőt, majd azt kérdezték, hogy kire szavazna a nyitrai megyeelnök-jelöltek közül. Majd felsoroltak négy szlovák jelöltet. Amikor az ügyfél jelezte, hogy ő magyar és a magyar jelöltre szavazna, akkor a telefonvonal túloldalán közölték vele, hogy: „ja, van egy bizonyos Farkas nevű elnökjelölt is“.

  Így zajlottak tehát a szlovák pártok által megrendelt közvélemény-kutatások. Ha történetesen az ügyfél nem kérdez rá, hogy van-e magyar elnökjelölt, akire szavazhat, nem említették volna meg. Csakis a választási eredmény adhat világos képet az erőviszonyokról!  Minden egyéb egyszerű véleménybefolyásolás. Van értelme tehát választani, számunkra is van tétje a megyei választásnak! Emiatt arra kérem Nyitra megye magyar ajkú választóit, hogy november 4-én jöjjenek el választani, válasszák a magyar elnökjelöltet és az MKP képviselőjelöltjeit.

    Rengeteg szó esik manapság a szakmunkáshiányról Szlovákiában. Hogyan tud a megye ennek megoldásában és egyáltalán az oktatásügy fejlesztésében szerepet vállalni?

  Nézzük, mi történt az oktatásügyben. A szakközépiskolák diákjainak létszáma egy-két kivételtől eltekintve állandósult. Azonban a gimnáziumokban a diáklétszám csökkenésnek indult. Ennek ellenére az oktatási intézmények hálózata Nyitra megyében állandósult, az iskolák nem lettek összevonva, egyetlen megyei fenntartású iskola sem zárta be kapuit. A komáromi Selye Gimnáziumban multifunkciós pálya és atlétikai pálya épült. A Komáromi Szakiskolában valamint a Zselízi Gimnáziumban multifunkciós pálya épült. Megnöveltük a Komáromi Ipariskola épületének és tornatermének, a Karvai Szakközépiskola épületének valamint a Komáromi Szakiskola épületének energetikai hatékonyságát.

  Megyeelnökjelöltként milyen célkitűzései vannak az oktatásügy területén, mit szeretne elérni a következő öt évben?

  Célunk a következő választási időszakban az iskolahálózat további fenntartása és a szakközépiskolák emberi erőforrásokkal valamint beruházásokkal való megerősítése. Sajátos hatásköre is van a megyei önkormányzatnak: eldönti, hogy saját területén a különböző fenntartású középiskolák (megyei, magán és egyházi) hány első osztályt nyithatnak a tanulmányi évek kezdetén. Pálcát törhet tehát egyes középiskolák felett, másokat pedig megerősíthet, kiemelhet a sorból. Középiskoláink megyei hálózatban való megtartása végett hihetetlenül fontos a magyar ajkú megyei képviselők jelenléte a megyei önkormányzatban.

  Folytatni kell a középiskolák és gimnáziumok épületének felújítását, energetikai hatékonyságuk megnövelését. Ide sorolható az Érsekújvári Ipariskola, az Ipolysági Gimnázium, a Párkányi Szakiskola és más oktatási intézmények. Jövőre megvalósulhat az Integrált Regionális Operatív Programba sorolt szakközépiskolában az a beruházás, amely a szakképzés minőségét jelentősen megnövelheti.  Elértük, hogy az egész megye területén ilyen célra a legmagasabb EU-támogatást az Érsekújvári Ipariskolába (2,4 millió €) valamint a Komáromi Ipariskolába (1,6 millió €) érkezhet.

  A felvidéki magyarság számára a kultúra egy fontos kérdés. A megye eddig hogyan viszonyult a magyar intézmények fejlesztéséhez?

  A kultúra és a közművelődés terén újjáépült Komáromban a Jókai Színház épülete, a Szinnyei Könyvtár épülete valamint a Dunamenti Múzeum patinás épülete. Újjáépült az érsekújvári Zmeták Ernő Képtár épülete. A műemlékvédelem keretében támogatást nyújtottunk a kéméndi templom szószékének újjáépítésére, a komáromi Szt.András templom bejárati ajtajának felújítására valamint Gútára, a vízimalom újjáépítésére.

  Nem tűr halasztást a komáromi Jókai Színház épületének újjáépítése, illetve az újjáépítés folytatása. Felújításra vár Érsekújvárban a Thain János Múzeum épülete, a Bernolák Könyvtár épülete és további megyei kulturális intézmények épülete.

  Minőségi oktatást, kultúrát és közművelődést szeretnénk biztosítani a polgároknak a következő, öt éves választási időszakban.

  A megyei választási kampány során nagy figyelmet kapott az egészségügyi intézmények állapota. Nyitra megye magyarlakta régióiban történtek fejlesztések a megye részéről?

  A megyei hatáskörben levő Párkányi Rendelőintézetben az elmúlt évben közel 1 millió euró költségvetéssel, jelentős mértékben az Európai Unió forrásaiból, megújult a rendelő épülete, új egészségügyi berendezések lettek telepítve.

  Vágsellyén létrehoztuk a megyei fenntartású költségvetési intézményt, a Vágsellyei Rendelőintézetet, amely súlyponti egészségügyi intézménnyé válhat a mátyusföldi városban. A város területén eddig elszórtan működő szakrendelők és körzeti rendelők a jövőben, a városban és környékén élő páciensek javát szolgálva, egy helyen összpontosulhatnak.

    Mi a helyzet a komáromi kórházzal, ami ma már nem megyei fenntartású intézmény?

  Két éve az MKP megyei frakciója ülését a Komáromi Általános Kórházban tartottuk meg, amikor megismerkedtünk a belgyógyászati pavilon áldatlan állapotával. Akkor elhatároztuk, hogy kezdeményezzük a pavilon teljes körű felújítását. Örömmel könyveltük el, hogy néhány hete a pavilon teljes felújítása elkezdődött. Nyitra megye 871 ezer euróval járul hozzá a 2,4 millióba kerülő teljes felújításhoz. Ezen kívül, elkezdődött a sürgősségi ellátást biztosító pavilon újjáépítése, korszerűsítése.

  A kórház üzemeltetője – aki 2020 után újabb 20 évre kapta meg a kórház üzemeltetésének jogát – a megyei közgyűlésben elkötelezte magát arra, hogy a közeljövőben komoly beruházásokat hajt végre a komáromi kórházban. Valószínűleg a vadonatúj, korszerűen felszerelt onkológiai pavilon lehet a legfontosabb beruházása.

  Mit tekint a megye legfontosabb feladatának az egészségügy területén?

  Célkitűzéseinket tekintve az egészségügyben, elsősorban arra kell törekednünk, hogy a három megyei kórházban, Komáromban, Léván és Nagytapolcsányban – amelyek ugyan Nyitra megye tulajdonában vannak, ám üzemeltetésüket szakmai társaságok végzik – minőségi egészségügyi ellátás legyen és az ellátás minősége, valamint mennyisége fokozatosan javuljon. Emellett a fenntartónak és üzemeltetőnek, Nyitra megyének a korábbiaknál fokozottabban oda kell majd figyelnie a két rendelőintézet folyamatos fejlesztésére, korszerűsítésére. Hiszen ez szolgálja a régiónkban élő polgárok, páciensek érdekeit.

  A szociális intézmények, az idősgondozás szerepe egyre inkább felértékelődik. Nyitra megyében ez hogyan mutatkozik meg?

  Megyei hatáskörben működik az intézményes szociális ellátás jelentős része. Az elmúlt években sor került Nyitra megye hatáskörében levő szociális intézmények épületeinek felújítására, korszerűsítésére, kivétel nélkül. Nyolc megye közül Nyitra megye elsőként hozta létre az iskolaköteles kornál fiatalabb, sérült gyermekek részére a korai beavatkozás központjait. Ám tovább kell haladni a szociális ellátás átalakításának útján, a Lajtától nyugatra elterülő országok példája nyomán. Hasonlóképpen, mint tettük ezt néhány településen régiónkban, végre kell hajtani a szociális ellátás transzformációját.

  Településeinken a mobilis, elsősorban magányos nyugdíjasok számára állami támogatással létrehoztuk a nyugdíjasok napközi otthonát, amelyben közösségi foglalkozások tarkítják a résztvevők mindennapjait. A kevésbé mobilis nyugdíjasok számára az Európai Unió hathatós támogatásával létrehoztuk a gondozó hálózatot, amelyben a gondozók házhoz járva szolgálják ki a nyugdíjas polgártársainkat.

  Hogyan kell elképzelni a „szociális transzformációt”, mit jelent ez?

  Az átalakítás lényege, hogy a nyugdíjasnak ne kelljen szülőhelyétől, lakhelyétől távol eső nyugdíjas otthonba vonulnia. Lakhelyén, otthonában kapja meg a kellő szociális ellátást. Az igényesebb, bonyolultabb esetekben családi típusú, megyei fenntartású nyugdíjas otthonokban kellene elhelyezni a rászorultakat. A speciális, egészségügyi diagnózissal sújtott esetekben az e célt szolgáló megyei fenntartású szociális intézmények szolgálnák ki a rászoruló ügyfeleket. Ezáltal teljesedhetne ki és válna korszerűvé a szociális hálózat, az érintettek és családtagjaik megelégedésére.

  Az emberek mindennapjait nagyban befolyásolja az autóbusz-közlekedés. Itt is komoly fejlesztési kihívások várnak a megyére. Történt már előrelépés?

  Tavaly egy európai szintű pályázat eredményeként Nyitra megye szerződést kötött az Arriva társasággal a helyközi autóbusz-közlekedés üzemeltetésére az egész megye területén a következő 10 éves időtartamra. Mivel a pályázat folyamán a megye szigorú feltételeket szabott,  partnere vállalta, hogy a szerződés időtartama alatt lecseréli a buszparkot, klímaberendezésekkel és WiFi szolgáltatással látja el autóbuszait, jelentősen megnöveli az alacsony padlóval szerelt buszok hányadát.

  A menetrendek precízebb betartása végett a buszokat GPS-navigációval látták el. Mindezzel eredményeképpen jelentősen megnő a tömegközlekedés komfortja. Megyei hatáskörben van a tömegközlekedés menetrendjeinek koordinációja és integrációja a megye területén. Az elmúlt négy esztendő alatt e területen is jelentős előrelépés történt.

    A választási kampányban egyik legtöbbet emlegetett téma a közutak állapota. Visszatekintve az elmúlt négy évre, történt elmozdulás ezen a területen?

  A közlekedés terén a legfelelősségteljesebb megyei kompetencia a II. és III. osztályú közutak birtoklása, karbantartása és felújítása. Az utak kátyúzását ne vegyük figyelembe, az rövid távú karbantartás. Az elmúlt 2,5 esztendőben látványosan elmozdultunk a burkolat-felújítás irányába. Ugyanis 2014-ben kiszámoltuk, hogy az addigi tempó mellett 157 évet igényelne a 2.200 km hosszú megyei közúthálózat teljes burkolat-felújítása.

  2015 elején azt javasoltam, hogy az éves gazdálkodás többletét használjuk fel stratégiai célokra, azok pedig legyenek a közutak burkolat-felújítása, az egészségügy és a szociális ágazat. Javaslatomat a megyei tanács, majd később a megyei képviselő-testület elfogadta. Azóta 167 km hosszúságban végeztük el a megyei utak burkolat-felújítását.

  A napokban elkezdődik az utolsó csomag kivitelezése, ezzel az új burkolattal ellátott megyei utak teljes hossza eléri a 220 km-t.  Vagyis bő két év alatt a megyei közutak tíz százalékán végeztük el a burkolat-felújítást. E teljesítmény fele pedig a megye déli járásaiban, a Komáromi, Érsekújvári, Lévai és a Vágsellyei járásban valósult meg. Az utóbbi másfél évben jelentős előrelépés történt a Helemba és Ipolydamásd közötti Ipoly-híd előkészületeiben. Novemberben a partnerek, Nyitra megye és a NIF ZRt. benyújtják közös pályázatukat a beruházás megvalósítására. 2018-ban akár az építkezés is elkezdődhet.

  Reményeink szerint Helembánál megépül az új Ipoly-híd, Dunaradványnál pedig üzembe helyezik a Duna-kompot, a 2012-ben elfogadott kormányközi megállapodás másik prioritását.

  A következő, 5. választási időszakban szeretnénk megtartani a megyei közutak burkolat-felújítását a prioritások között, a munkálatok eddigi tempóját is szeretnénk fenntartani. Hiszen 5 és 10 év múlva is szeretnénk akadálymentesen közlekedni.

  A kerékpárutak építésénél még akad bepótolni való. Itt milyen prioritásokat tart szem előtt?

  Látványosan előre kellene mozdulnunk a kerékpárutak építésében. Az Eurovelo 6 súlyponti kerékpárút két hiányzó szakaszát, a Csicsó-Komárom valamint a Karva-Párkány közötti szakaszokat kellene elkészíteni. Haladéktalan megépítésre vár a Párkány és Szob közötti, Ipoly menti szakasz, a Gúta és Vágsellye közötti szakasz, valamint az Alsó Garam-mentén húzódó kerékpárút Párkány és Zselíz között.

  Ezen kívül időszerű lenne az a megoldás, amit bő egy éve nyújtottam be. A megyei közgyűlés elfogadta, ám az IROP program irányító hatósága Pozsonyban hatálytalanította. Jelesül az Eurovelo 6, Duna-menti kerékpárútról 3 északi irányú leágazást javasoltam, a borutak irányába. Az első Izsáról Heténybe, Szentpéterre és Perbetére tartana.  A második leágazás Dunamocsról Búcsra, Bátorkeszire és Madarra/Kisújfalura valamint Köbölkútra és Szőgyénbe tartana.

  A harmadik leágazás Muzsláról a muzslai szőlőhegyre és Bélára. Emellett a Zobor környéki borutat javasoltam kerékpárúttal behálózni. Nemcsak a kerékpárturizmust, a borturizmust szolgálnák ezzel, hanem az IROP irányelvei alapján, lehetővé tennénk a munkába járás környezetkímélő változatát.

    Régóta várat magára az Ipoly-híd Helemba és Ipolydamásd között. Mikorra várható érdemi előrelépés az ügyben?

  2008-ban, Nyitra Megye Közgyűlésében javasoltam, hogy a megye az Ipoly alsó folyásán a NIF Zrt. partnereként alakítson ki három új határátkelőt. Ipoly-hidat Helemba és Ipolydamásd, valamint Ipolypásztó és Vámosmikola között, illetve Ipolyvisken a meglevő hidat kösse össze a magyarországi Tésával. A közgyűlés javaslataimat elfogadta, majd az Európai Unió 10 millió euróval megtámogatta a három határátkelő létrehozását.

  2012-ben Nyitra megye a projektből végérvényesen kiszállt. A 2014-2020 közötti uniós költségvetési időszak elején, a most végződő megyei választási időszak kezdetén azt javasoltam, hogy térjünk vissza eredeti elképzelésünkhöz. Azok közül a megye csupán az egyiket vállalta fel, a helembai Ipoly-hidat. Az azóta eltelt időszakban számos előkészületi munka el lett végezve, novemberben a felek minden bizonnyal benyújtják közös pályázatukat a híd megépítésére, az EÚ Interreg programja keretében. Ilyen forgatókönyv esetén 2018 második felében a híd építése elkezdődhetne.

  Hogyan befolyásolja majd a megye életét a készülő R7-es gyorsforgalmi út? Hogyan készül fel ezekre a beruházásokra a megye?

  2004-ben, Nyitra megye területrendezési terve megalkotásánál a majdani R7-es déli és R3-as gyorsforgalmi utak nyomvonala Nyitra megye alapvető érdekei mentén került a tervbe. Vagyis az R7-es Érsekújvár déli elkerülésével, az R3-as az Alsó-Garam mentén húzódva. A megye olyan térségeinek gazdaságfejlesztését és területfejlesztését (munkahelyek tömeges létrehozását) szolgálnák, amelyek leszakadó, hátrányos helyzetű térségek.

  Az elmúlt választási időszakban, 2012-ben a megye területrendezési terve kis módosításánál minden megváltozott. Majd két éve a megye hozzálátott a területrendezési terve első mély módosításához. Ekkor próbáltuk meg a majdani gyorsforgalmi utak nyomvonalának módosítását az eredeti, 2004-es elképzelés alapján.

  Az R7-es déli elkerülője Érsekújvár, ezen kívül Gúta, Ógyalla, Komárom, Párkány és Zselíz vonzáskörzeteinek alapvető érdekeit szolgálja.  60 helyi önkormányzat, 9 szakmai és társadalmi szervezet támogatta az elképzelésünket. Nyitra megye képviselő-testülete a módosító indítványainkat elfogadta. Ám a közlekedési minisztérium hatálytalanítatta a megye módosításait, lévén hogy ellentétes az országos területrendezési tervvel.

  Az R7-esnél meghagyta Érsekújvár északi elkerülőjét, amely egyetlen város, Nagysurány vonzáskörzetének felel meg. Az R3-as esetében pedig továbbra is a Besztercebánya-Zólyom-Korpona-Ipolyság vonalat nyomja, amelyről köztudott, hogy a közlekedési szakma keresztet vetett rá, az erős Natura 2000 érintettség miatt.

  Lényeg, hogy ne haladjon magyarok által sűrűn lakott térségen, az Alsó-Garam  mentén – vallják az országos felelősök. Pedig Nyitra megye alapvető érdekeit e változat szolgálná, hiszen 70 km hosszúságban haladna a megyénk területén. Ekkora területen érintené a jobb sorsra érdemes régió gazdaságfejlesztését, munkahely-teremtését Lévától, Zselízen keresztül egészen Párkányig. Mivel e téma nem lefutott, a következő választási időszakban is érdemes lesz vele foglalkozni, küzdeni szülőföldünk alapvető érdekeiért.

    A készülő Komáromi új Duna-híd komoly kihívást jelent majd közlekedés szempontjából, de említhetnénk akár a Jaugar Land Rover készülő üzemét is. Nyilván nem csak a jelenlegi utak felújítására, de új szakaszok, elkerülők építésére is szükség lesz.

  Hihetetlenül fontos lesz az IROP programba foglalt stratégia, Nyitra megye innovációs stratégiájának fokozatos megvalósítása. Észak-déli irányban meg kell majd építeni Nyitra, Érsekújvár és (immár a Duna-híd következményeként) Komárom elkerülő körgyűrűit. A gazdaságfejlesztés, munkahely-teremtés végett kiemelten fontos lenne a folyami kikötők fejlesztése, korszerűsítése, közelükben multimodális logisztikai parkok építése Komáromban és Párkányban.

  A vasúti pályák és vasúti megállók fejlesztése, újjáépítése is elengedhetetlen, gondolva a hamarosan üzembe kerülő nyitrai gépkocsigyár, a Jaguar-Land Rover termelői kapacitásának bebiztosítása végett. Ám, ami még ennél is fontosabb: a beszállító háttéripar termelői kapacitását a megye központjától a peremvidékre kellene irányítani. A zselízi, a párkányi, az érsekújvári, a lévai, vagy a gútai ipari parkokba. Örvendetes, hogy e téren az első komoly fejlesztés megkezdődött, Ipolyságon épül a német beruházó gyártóüzeme, amely gépkocsik alkatrészeit fogja előállítani. E sort kellene folytatni a Garam, a Duna és a Vág mentén.

  A vidékfejlesztés fontos bevételi forrása lehet megye magyarlakta régiói számára. Milyen lehetőségei vannak Nyitra megyének, és megyefőnökként mit tenne ennek érdekében?

  Régiónk, a párkányi régió fejlődése, turizmusra, idegenforgalomra valamint szőlészetre és borászatra épülő jövőképe, illetve az itt élő polgárok egészsége érdekében továbbra is ellenezzük a hulladékégető megépítését Párkányban. Nyilvánosan kiállunk a tervezett beruházás megvalósítása ellen. Hamarosan bejelentést teszünk egy gyakorlati lépésről, amely erőteljesebbé teheti küzdelmünket a párkányi hulladékégető megépítése ellen.

    A megyei felosztás megalkotásánál az volt a cél, hogy a magyar közösség politikai súlyát csökkentsék, ami rányomta bélyegét a gazdasági fejlesztések földrajzi eloszlására. Lehet ezen javítani?

  Nyitra megye két középtávú stratégiai tervvel is rendelkezik, amelyeket a megyei képviselő-testület fogadott el. Egyik a megye gazdasági és szociális fejlesztésének programja (PHSR), a másik Nyitra megye vidékfejlesztési stratégiája. Mindkettő meghatározza Nyitra megye leszakadó, hátrányos helyzetű régióit, ebben a sorrendben: Ipolymente, Alsó Garammente, Dunamente és Alsó Vágmente. A stratégiai dokumentumok leszögezik továbbá, hogy elsősorban e leszakadó térségeket kell fejleszteni. Felzárkóztatni a megye fejlettebb járásai színvonalára.

  Sokakat akarnak azzal eltántorítani a választásokon a magyar jelöltek karikázásától, hogy azt mondják, a magyarok úgysem szerezhetnek többséget. Az fentebb elmondott eredmények azonban arról tanúskodnak, hogy nem csak a számbeli fölény számít. Miben rejlik a magyar képviselőjelöltek és a megyeelnökjelölt ereje?

  Amíg az MKP megyei szinten a mindenkori szlovák koalíció ellenzéke, a megyei döntések peremére taszított képviselőcsoport volt, vajmi keveset tehetett szülőföldünk, Nyitra megye déli járásainak felzárkóztatásáért.  Ám bő két éve a helyzet alaposan megváltozott. Tulajdonképpen szétesett a szlovák koalíció (nem volt nagy dobra verve), mi pedig helyzetbe kerültünk. Azóta beruházások sorát valósítottuk meg Nyitra megye déli járásaiban, továbbiak megvalósítását pedig előkészítettük. Ezekről bőven említést tettem a sorozat előző részeiben. Mindent egybevetve, összegezve: ami megilleti északot, az illesse meg délt is!

  /x/

Nyitókép: mkp.sk

[nemzetinet]

Demokrácia német módra

Arról sem akart hallani, hogy az effajta tilalom és a szólásszabadság cenzúrája a régi pártállami időket juttatja eszébe a volt NDK polgárainak.

Az egymástól alig húsz kilométerre fekvő két türingiai város, Weimar és Jéna jól ismert szerte a világban. Úgy is mondhatni, hogy a történelem levegője lengi be őket.

Weimarban kiáltották ki 1919 januárjában az első német köztársaságot. Jénában nyitotta meg Carl Zeiss a XIX. század közepén azt műhelyt, amely később alapítója nevén a világ egyik leghíresebb optikai üzemévé nőtte ki magát.

Weimarban élt haláláig, kisebb-nagyobb megszakításokkal 57 éven át Johann Wolfgang von Goethe. Jénában élte le rövid életének utolsó évtizedét Friedrich Schiller. Ez év augusztus nyolcadikán pedig Martin Schulz járt itt.

Az SPD elnöke és kancellárjelöltje a két város közös munkássegélyező szervezetének meghívására kampánykörútja során egy többgenerációs jénai lakóotthon kertjében nyugdíjasokkal találkozott, hogy kötetlenül elbeszélgessen velük családról, nyugdíjról, idősgondozásról és a különböző nemzedékek együttéléséről. Aztán kiderült, hogy kötetlenségről szó sincs.

A témákat ugyanis előzőleg az SPD berlini központjának illetékesei közölték az otthont is fenntartó munkássegélyezővel, az pedig körlevélben fordult a lakókhoz, nyomatékosan a menekült- és migránskérdés mellőzésére kérve őket, mivel az „a szervezők szerint nem férne bele a másfél órás beszélgetés szűk keretei” közé.

Megérkezése után Schulz a demokrácia felkent bajnokaként természetesen nem állt fel szónokolni valami magas pulpitusra, hanem a maga közvetlen modorában a nép közé vegyülve egy szíves invitálásra néhány nő mellé telepedett le, és kedélyesen elcsevegett velük a vagyonadó bevezetéséről, továbbá a Volkswagen-botrányról meg más hasonló biztonságos témákról. Egy idő múlva azonban észre kellett vennie, hogy a többiek néha sokat sejtetően az asztalon előttük fekvő papírra pillantva, karba tett kézzel tüntetően hallgatnak.

Így került napvilágra a munkássegélyező fejlécével ellátott, de Berlinből diktált körlevél titka. Schulz azzal védekezett, hogy neki nem volt tudomása róla, ő személyesen soha nem írt volna ilyet. Vele a vagyonadótól a Volkswagen-motorok károsanyag-kibocsátásáig az égvilágon bármiről lehet beszélni, de másfél órába tényleg nem fér bele minden. Sűrű programja miatt sehol, semmilyen körülmények között nem futhat ki az időből.

A hallgatóság zavartan reagált a mellébeszélésre, nemigen tudtak mit kezdeni vele. Érdekes módon pontosan ugyanígy kampányolnak idehaza a magyar szocialisták is, a gazdagok megadóztatását ígérve, így kampányol az LMP is a környezetszennyezéssel és Pakssal kufárkodva, és így kampányol a Jobbik is, nyugdíjasokkal hadakozva. Sőt történelmi távlatokban így kampányolhattak Goethe és Schiller korában, a felvilágosult abszolutizmus idején a királyság intézménye mellett is: a király nem tudhat mindent. Ő jó, csak a tanácsadói rosszak, a hibákat ők követik el vagy legalábbis ők vállalják magukra.

Az ügy kipattanása után az SPD természetesen tagadta a dolgot, egy szóvivőjük szerint tévedés történt, a nyugdíjasok mindenről kérdezhették volna Schulzot. Frank Albrecht, a munkássegélyező elnöke már őszintébben beszélt. Elismerte, hogy az otthon lakói csakugyan szerették volna a menekültkérdést is szóba hozni. Berlinből azonban azt üzenték: nincs rá idő, a migráció amúgy tényleg fontos témáját pedig másfél órába zsúfolva nem lehet egybemosni a nyugdíj, az idősgondozás és a többgenerációs együttélés kérdéseivel.

Aztán magyarázkodás közben őt is elkapta a gépszíj. Szerinte szegény öregekben nem volt semmi rossz­indulat Schulzcal szemben, nem is a migrációs problémákról akartak hallani, hanem az integráció pozitív példáiról, ami nekik is szívügyük.

Az igazság pedig egyszerűen az, hogy Schulz nem óhajtott kamerák előtt, élőben vitatkozni a kényes tényekről. Hát persze, hiszen szeptember 24-én parlamenti választások lesznek, neki rosszul áll a szénája, és nem lehet kétes kimenetelű verbális csetepatékra pazarolni azt a rövid kis időt. Például arra, hogy miért kap egy új polgár (így hívják hivatalosan a menekülteket) annyi segélyt, mint amennyi egy keletnémet nő nyugdíja 30-40 év munka után.

Vagy arra, hogy mi lesz, ha náluk is rohamosan emelkedni fog az új polgárok részaránya, ami jelenleg 6 százalék, és még nagyon elviselhető várossá teszi Jénát és Weimart. Na meg persze arról sem akart hallani, hogy az effajta tilalom és a szólásszabadság cenzúrája a régi pártállami időket juttatja eszébe a volt NDK polgárainak, akik ezen a délutánon nem is Németországban, hanem inkább Abszurdisztánban érezhették magukat. Akkor is előre megírták a kérdéseket, amikor Honecker elvtárs jött gyárlátogatásra. Mindez már a balul sikerült kampánygyűlés utózöngéiből derült ki.

A hazug német sajtó, a Lügenpresse a választási harc hevében az ellenfél, a másik oldal lejáratásától vezérelve ezúttal a szokásosnál valamivel többet tálalt ki a jénai incidensről.

Ircsik Vilmos

A szerző író, műfordító

Demokrácia német módra a Nemzeti.net-en jelent meg,

[csakcsiga]

Most mondjam azt, hogy az egészségügyi ellátórendszerünknek már arra sincs kapacitása, hogy át vegye a megrendelt gyógyszereket. Hogy egy kórházba a kiérkező sofőr jóindulatán múlik, hogy meg kapja-e, mert hogy fél-1 óra várakozás után inkább saját kézzel felpakolja és felviszi az osztályokra, holott tudja hogy hiába a maszk bármikor elkaphatja a covidot. Jelenleg 97%os kapacitással küldjük ki az autóinkat és azon küzdünk minden nap, hogy mindenkihez minden időbe odaérjen de folyamatosan azon kattogunk mivan ha holnap x autóval kevesebbel tudunk csak kiállni mert valamelyik sofőrünk megfertöződik. És mi csak az utolsó utáni szereplők vagyunk a képletbe. Egy magán cég aki gyógyszert szállít. És igen, mi is pénzért dolgoznunk meg a profit miatt, de belénk is szurolt némi együttérzés. El se tudom képzelni mi lehet egy kórházba ahol egyik óráról a másikra változik a helyzet, mert teszem azt fertőzés következtében meghal a kórház igazgató(lsd. SZ. SZ. B.). Vagy mondjuk egy kisvárosba ahol a szociális ellátás, idősgondozás operatív vezetője(mondjuk édesanyám) nem tudja hogy küldje ki a gondozónőket az idős rászorultakhoz mert egy kibaszott maszkot nem kap az önkormányzattól!!!!

Hát a faszom!

“egyre töbnb országból érkeznek olyan hírek, hogy az egészségügyi ellátórendszer egy héten belül eléri a kapacitása határát. ilyen időket élünk, és az, hogy Magyarországon van elég ágy és orvos, azt mutatja, hogy sikeres volt a felkészülés”

— Rétvári

[nemzetinet]

Németország cselédjei

Olvasom a Magyar Nemzet cikkét (Lukács Csaba írása), hogy szegény román asszonyok Olaszországban 8-900 euróért rabszolgákként dolgoznak, gondoznak idős embereket, belebetegednek, a gyerekeik nélkülük nőnek fel.

Tíz esztendős tapasztalatomra támaszkodva merészelek billentyűt ragadni és leírni, mi a helyzet a magyar asszonyokkal. A magyarországi és az erdélyi magyar asszonyokkal. Akik külföldön, mint ahogy a cikk érintőlegesen meg is említi, leginkább Németországban vállalnak ilyenfajta munkát, valamivel több pénzért.

Erről a több pénzről: nagy átlagban 1200 euró az amit megkeresnek (gyakran ennél kevesebbet, nagyon ritkán ennél többet). Mivel a német családok zöme nem engedhet meg magának egy alkalmazottat, kisvállalkozóit kell a gondozóknak kiváltaniuk. Ennél a fajta kisvállalkozóinál nem köteles járulékokat fizetni, illetve a legtöbb nő otthon van továbbra is (jó esetben) biztosítva. Vagy sehol. A család nem fizeti utána a járulékot, hiszen épp ez a lényege a vállalkozóinak, ezért nem alkalmazzák. Ő maga fizetheti, de ha ezt megteszi, akkor bizony kevesebbel marad, mint 800 euró.

A közvetítő cégek némelyike kifizet egy minimális, sürgősségi ellátásra jogosító biztosítást, aminél az eu-s, otthon kiváltható kártya is jobb.

A fentieket figyelembe véve mivel vannak jobb helyzetben a magyar asszonyok a románoknál? Elmondanám, hogy nekik sincs szabadnapjuk, ha igen, akkor sem a törvényben szabályozott módon. Néha, nagy kegyesen kapnak egy fél napot, ami alatt, valljuk be, nemigen lehet feltöltődni. E fél nap után a család úgy viselkedik, hogy a gondozó érezze, mekkora szívességet tettek meg neki. Ezen kívül: úgy viselkednek a gondozóval, mintha alkalmazottjuk lenne, olyan feladatokat sóznak rá, ami az adott háztartásban évek óta el van hanyagolva, gyakran nem biztosítanak külön szobát nekik, igencsak gyakran kimérik az ételadagot (nagyon minimálisra), a gondozó sűrűn kell könyörögjön, hogy pelenkára, gyógyszerre pénzt kapjon a páciensnek, igen, ők is hallják a sarokba székletet ürítő demens, alzheimeres betegtől, hogy ez az ő háza, azt csinál amit akar, sőt van, ahol azt is megszabják hányszor fürödhet egy héten.

Ennek ellenére magam is azt mondom, amit sokan: nem kötelező ezt csinálni. Csakhogy a legtöbb asszonynak nincs választása, ha emberhez méltó körülményeket szeretne teremteni a családjának. Mégsem rabszolgaság ez, mert a rabszolgákat, ugyebár, fel kell szabadítani, ha tovább akar állni.

Ezek a nők dönthetnek: csinálják vagy sem. Szomorú helyzet ez és ami a legszomorúbb, hogy a mi öregjeinknek a sorsa megoldatlan. Vagy sorsukra vannak hagyva, vagy egy idegent bízunk meg a gondozásukkal. Hát ilyen világot élünk. A Kelet-Európai asszonyok nagy százaléka ezt a fajta életmódot folytatja. Anno nagyanyáink cselédek voltak messze városokban, mi gondozók vagyunk. Ez is cselédség, csak finomabban fogalmazva.

Üzletággá nőtte ki magát a német-osztrák-olasz-angol idősgondozás. Hogy azt ne mondjam, maffiává.

Lakó Péterfi Tünde

Németország cselédjei a Nemzeti.net-en jelent meg,