#nyomorult

[niipiece]

"Jobb szeretem nem tudni, melyik perc az utolsó. Halandó életünk minden egyes nyomorult pillanata ettől válik oly értékessé"

[furkesz]

Jaj

[csaklegyazenyeem]

#nyomorult

valahogy ki kéne vernem Téged a fejemből, de hazug szavaid újra és újra átjárják a szívem összes rését, hogy összeszorítsák azt és hogy csak a fájdalom maradjon utánad…

[kinlodok]

Nem akarok már élni. Bár ne lenne reggel.

[jokerlennon]

tagged by @wonderwall1968 to post 5 songs from my shuffle so you can pick your fave yayy thank you

literally none of you know that last one you should listen to it before voting. please

tagging. @actlikeyouvebeenthere @lepidoptera-consumer @georb @porciaenjoyer and YOU!

[kiskezitcsokolom]

A bőrmellényes, fekete szettes + a világos alapon virágos ruhás női* párnak a négyeshatosról ezúton szeretném megköszönni, hogy szebbé tették a mai napomat azzal a gesztussal, ahogy Mellény büszke lovagiassággal felajánlotta a karját Virágnak, aki a legnagyobb természetességgel és eleganciával karolt bele leszállás után.

[dioskailacs]

volt egy barátnőm, aki soha az életében nem vállalt felelősséget semmilyen tettéért és soha nem kért semmiért bocsánatot. ha felhoztam valamit, ami fájt nekem, vagy megbántott, mindig volt magyarázata, hogy ez miért volt, és mindig én voltam az érkézetlen fasz, amiért képtelen vagyok megérteni őt és elfogadni úgy ahogy van. én pedig évekig hittem neki, és ha ő bántódott meg valamin, akkor bocsánatot kértem, amire persze mindig az volt a válasz, hogy a bocsánatkéréseiddel tele van a padlás. nagyjából tíz év után kecmeregtem ki az agymosásból, amiben addig voltam, és mikor megszakítottam vele a kapcsolatot, mondtam a pszichológusomnak, hogy bár soha nem tudhatom, milyen szörnyű lehetett neki gyerekkorában, mégiscsak szar, hogy így bánik másokkal. erre mondta a pszichológusom, hogy de hát maga pontosan tudja, hogy milyen volt a barátnőjének gyerekkorában, mert maga ugyanazt kapta tőle, amit ő a szüleitől. és akkor ez hatalmas megértés volt nekem, meg utána szembe kellett néznem azzal, hogyan épített le szép lassan az évek alatt és formált át olyanra, ami az ő érdekeit szolgálja, aztán amikor már túl sokat lázadoztam, amikor már problémássá váltam, elkezdett másokat behálózni (sikeresen), hogy mindig legyen valaki, aki körberajongja, és hát mindig van is, mert ilyenek a nárcisztikusok. na de a lényeg ebből, hogy azt volt ebben a legnehezebb feldolgozni, hogy én engedtem, hogy egy másik ember a saját igényeire tréneljen be úgy, hogy magamat maximálisan cserbenhagyom és semmilyen határt nem húzok, mert megtanultam a saját igényeim mindig a sor végére tartoznak. és ez egy viszonylag lájtos sztori, de ezek alapján bőven el tudom képzelni, milyen nehéz lehet egy olyan bántalmazó kapcsolatból kimászni, mind fitikailag, mind mentálisan, mind lelkileg, ami mondjuk párkapcsolati vagy szülő-gyerek, mert kívülről könnyű látni a mintákat, de aki ott van bent, az addig lett agymosva és manipulálva és idomítva arra hogy a saját igényei kifejezése bűntudattal és szégyennel társuljon, amíg már ez válik a normálissá, és amíg nincs valamiféle külső nagyon erős ellenpélda, addig általában fel sem merül az emberben, hogy vele milyen kegyetlenségek történnek. persze erre is hallottam már, hogy csak a nyomorult akaratgyenge emberekkel lehet ezt megcsinálni (és régen itt el is hallgattam volna mert hát ugye én is az vagyok és igen, aki nyomorult az megérdemli hogy bármit megcsináljanak vele), de ma már visszakérdeznék, hogy na de az elkövető milyen jogon teszi ezt meg a nála gyengébbel?

Having compassion and empathy for others doesn’t mean that you should tolerate disrespect and bad behavior. You can have compassion for others while also setting boundaries. If not, you’ll not only end up hurting yourself, but making other people more important than you. You’re important too. You need compassion too.

[seggarckollekcio]

Nemzeti érzelmű faszverde 😁😁😁😁😁😁😁😁

Süsüke 😅😅😅😅😅😅😅

[ciganyolga]

légy oly kedves, köszöntem

Régen nagyon utáltam a babakocsis agresszor asszonyokat. "Mit jön itt arrogánsan csak azért mert szült?"

Amióta én is egy batár babakocsihoz vagyok kötve egy egyre súlyosbodó gyerekkel benne, azóta viszont megfigyeltem az agresszor-anyuka ellenjelenségét, sőt, talán egyik kiváltó okát.

Ez pedig a semmilyen kerekes szarral (banyatank SE) rendelkező, erejük teljében lévő emberek szenvedélyes vonzalma a rámpákhoz. Az egyetlen szintet mozgólépcső, neadjisten lépcső helyett amúgy is ezer év alatt jövő liftek imádatát. A villamoson kerekes székes/babakocsis helyen kényelmesen terpeszkedve telefonozást mint az embertípus legkedvesebb hobbiját. (A villamosról leszállva azonnal, az ajtóban persze tanácstalanul megtorpanva balfaszkodnak.) A Nyugatiban a ferdén menő metrós liftről nem is akarok beszélni - "Aztakurva, de érdekes lift, Géza, menjünk inkább ezzel"-ezők miatt fél órát várakozást, mire beférsz.

(Kicsit olyan ez, mint mikor a házibuliban az egy szem nyomorult vegán haverodnak csinálsz külön egy kis lábosban kaját, de természetesen a többi, máskülönben rántotthúshoz pörköltet evő barátod most mind inkább tofus brokkolis curryt enne, ha nem gond, úgy megkívánta. A köbméter pörkölt rádrohad, a szegény vegán meg senyvedhet a saját maga által hozott chips-szel.)

Az ember először még türelmes, meg nem akar itt arrogánsan elzavarni senkit sehonnan, csak mert szült ugye, de hát nálam már elérkezett a pont, amikor persze, hogy elütök mindenkit a babakocsival a picsába. <3

[schwarz-gerat]

Szerintem siman szandek nincs, igy kimondva legalabbis. Mar majdnem meglenne pedig, ami kell hozza, van egy kvazi-varostervezö (pl a Bubi kiraly is lenne, ha nem csak a belvarosban lenne), van vegre fökertesz/fö-tajepitesz, mintha lenne szandek a fejlödes iranyanak befolyasolasara es nem csak a befektetök ala fekszenek be. Szoval igazabol a benyomasom az, hogy ök is latjak, hogy szükseges a tervezes, csak nem jutottak el idaig. Ha egy versenytars megjelenese raveszi öket, hogy irjanak valami legalabb valamennyire komolyan vehetö dokumentumot, mar megerte ez az egesz.

Azt nem gondolnam en se, hogy olyan egyszerü lenne barmi ilyen sztori, hogy mindenki hülye a környeken (bar valamennyi kontraszelekcio biztos van). Inkabb csak egyreszt amit irsz, hogy minden aprosagert harcolni kell, masreszt meg hat lefoglalja öket a napi tuleles es akkor igy jönnek az ilyen ügyek, mint a parkoloorake. De mondom, ez barkire igaz lenne, ugyhogy ezalapjan nem tudok disztingvalni különbözö jelöltek között.

Lehet kutyapicsázni a Vitézyt (kell is), de abból amit mond, több valid, mint nem. Nyilván az ismert okok miatt nem fogok rá szavazni, de azért nem fogok Gerire szavazni, mert nem Orbán.

Marad az korai orosz demokrácia bevált megoldása:

Protyiv vszeh!

[pitkinofficial]

Ma volt életem első fegyelmi tárgyalása

ahová ráadásul - bármennyire szégyenlem- nem alanyi jogon jutottam (a mi időnkben egy kokival elintézték, ha lekurvaanyáztam a matektanárt), hanem a fiacskám segített. elküldte a faszba az angol tanárnőjét, amit én tiszta szívből helyeslek amúgy, mert kevés ilyen kiégett, nyomorult pedagógus csümbelléket láttam életemben, mint ez a szipirtyó, de nyilván ezt nem mondhatom a fiamnak. ötven pluszos vagyok, és még mindig iskolába járok, tehát életem nagy részében tanultam. Úgy gondolom, releváns a véleményem az oktatókkal kapcsolatban. Szóval sikerült elérni, hogy áthelyezzék egy másik csoportba, és hogy az igazgatói rovó miatt ne vegyék el az ösztöndíját (60 K havonta, amit a kitűnő bizonyítványával küzdött ki magának egy alapítványi középiskolában, nem kis pízecske)

tehát győztünk! (?)

de intő jel: kurvára nem stimmel valami az oktatási rendszerrel. hol vagytok TANÁROK? Hol vagytok PEDAGÓGUSOK? Hol vagytok JÓ EMBEREK, AKIK TANÁROK ÉS PEDAGÓGUSOK? Nem kell, hogy sokan legyetek, mert akkor kevesen lennétek. de minden gyerek életében legyetek PÁRAN. Erzsi nénik, Gábor bácsik, Laci bácsik, Karcsi bácsik. Akikre példaképként lehet nézni, nem pedig pszichés problémákkal küszködő zsarkokokként.

Most rezeg a léc, mert elég egy szakoktatói, amit egy felszerelés hiány miatt is kaphat, hogy újabb fegyelmi tárgyalás legyen, és akkor automatikusan elveszik a juttatásait.

és még csak október van...

[furkesz]

Háború?

elmeháborúdott

[2ndbaroness]

Az Úr 2024. évének Szent Iván havában, annak is a tizedik napján

történt ugyanis,

hogy igénybe kellett vennem a MÁV-Start Zrt szolgáltatását. Mármint a szórakoztatásit, nem a személyszállításit, mert azt ugye jó ideje képtelenek teljesíteni, így hát fölfogtam egyfajta kalandként, hogy majd valamikor megérkezek a székesfővárosba.

Mivel országhatártól nem megy ez guruló a pléhdoboz, én meg nőből vagyok, elkerülhetetlen volt a mosdó (?!?) használata.

Kimentem, egy 6 éves forma állt az ajtó előtt, kis bicebóca, egyből feltűnt. Az ajtó nem volt bezárva, be is nyitottam. Ott egy picit idősebb kislány volt, bocsit kértem és visszacsuktam az ajtót.

Ebben a pillanatban a kislány rám nézett és azt mondta, ő itt nagyon fél!

Tanulva a múltkori gyerekeken segíteni lakosságiból, megkérdeztem, ha megfognám a kezét, akkor azzal jobb lenne a helyzet? És azt mondta, igen!

Így álltunk ott ketten, két ismeretlen, a nagyra nőtt kislány a kicsivel, fogtuk egymás kezét, míg a másik kijött és a vonat meg zötykölődött a nagy magyar valóságon keresztül ❤️

A mögöttünk lévő kocsiba mentek vissza, átsegítettem még a két kocsi közötti részen, és amikor korlátot tudott fogni, elengedtük egymás kezét.

Ez a legszebb pillanatom volt evör eddig, amit ez a nyomorult cég nyújtani tudott...

[kinlodok]

Remélem, hogy este úgy fekszel le aludni, ahogyan én. Bárcsak ne lenne reggel.

[otthonzulles]

Tömegközlekedésen lestem bele egy ilyen Nemzethy Sportba amíg egy papa lapozta.

Lerí az egész termékről, hogy a gecinek írják. Hatalmas sportsikerek, küzdelmek, hősök, harcosok; egy béka segge alatt vidáman tanyázó nyomorult ország fodbaldiadalai és az egésznek van egy ilyen felnőtt buci maci bukéja ha ránézel.

Ja az állam fizet előre a lapra mert már régen a földbe álltak volna.

[angelofghetto]

mesterséges amortizáció (1. rész)

Az első tanórán elmagyarázták nekünk, hogy is van ez: a divat mesterséges amortizáció. Régen a lányokat alapból varrni tanították, ők készítették a család ruhatárát, ami azt jelentette, hogy volt egy váltás hétköznapi, amit addig hordtak, amíg meg lehetett foltozni, amíg le nem szakadt róluk, meg volt egy ünneplő, amit gondosan kíméltek, abban jártak templomba, esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenre nagyon vigyáztak, mert kézzel, fáradtságos munkával készültek a darabok, a lányok nagy korukig szőtték, varrták, hímezték a kelengyét, nagy becsben tartották a generációkon át örökölt darabokat is, a nagyik, a dédik, szépanyák keze munkáit, az ősi hímzéseknek akkor még mindenki ismerte a jelentését: védelmeztek, szerencsét hoztak.

A konfekció valahol ott kezdődött, hogy a piacokon, a vásárokban elkezdtek mondjuk férfi ingeket árulni, olyasmit, ami hamar kopik, szakad. Kínáltak kicsit, nagyot, és az vette meg, akire jó volt. A divat lecsorgott az uraságok pompájából amolyan végletekig lebutított változatban, próbálták utánozni a szűkös eszközeikkel a népek. Szétvált a praktikum és a flanc, a ruha "tette" az embert. Faterom mesélte, hogy az ő gyerekkorában még szakmánként öltöztek, odahaza is mást hordott a kovács, a pék, a földműves, a deák. Kicsit talán ebből maradt vissza, amit az amcsi filmekben látni, hogy a nővér nem a kórházban öltözik át műszak előtt, hanem nővérruhában megy be dolgozni.

A varrógép feltalálásával mindez felgyorsult. Az ipari forradalom beszipkázta a női munkaerőt, a divatból ipar lett, híresen nyomorult női (és gyerek) bérekért. Az uraságok még mindig tarthattak saját varrónőt, szabót, mint ahogy házi zeneszerzőt, vagy magán-testőrséget.

A természetes pamut, gyapjú, selyem, len egy idő után már nem tudta fedezni a felhabosított keresletet, a szintetikus alapanyagok megjelenésével elszabadult a pokol. Már nem száz-kétszáz évenként alakult a divat, hanem évtizedenként tört be valami egészen más, hogy a tömegeknek el kelljen dobni a teljes ruhatárukat, hizlalva ezzel azokat a tőkéseket, akik a nyomott bérek, a hosszú munkaidő, a mostoha körülmények és kizsákmányolás profitját fölözték le. De még több profit kellett, már évenként, sőt szezononként új kollekció jött ki, ha szabásban nem is, de legalább színekben, hogy érezze szarul magát az, aki a tavalyit hordja. És itt jött el a fast fashion, de erről később.

Végül kitalálták azt, amit én kifordított reklámnak nevezek. Korábban fizettek azért hogy valaki reklámozzon valamit, egy céget, egy márkát. Valaki zseniálisan kitalálta, hogy mi fizessünk azért, hogy reklámozhatunk, és megjelentek először kicsiben, majd egyre nagyobb méretben a márkák feliratai, hogy kihasználják a népeknek azt a gyarlóságát, hogy (némi extraprofit fejében) azzal hencegjenek egymásnak, mit engedhetnek meg maguknak, lássa ország-világ. És innentől megjelent a hamisítás.

Ha fogalmat akarunk alkotni arról, mennyire megbecsült ez a szakma, gondoljunk Nemecsek papára, aki fillérenként varrja össze az ablak mellett a család szerény megélhetését, vagy gondoljunk a Csak szex és más semmi mozira, ahogy Csányi Sándor figurája ráripakodik a kollégára (aki épp a nadrágját gombostűzi), mint egy kutyára. Vagy jussanak eszünkbe az amcsi filmek: ha valami büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni, akkor egy raktárépületet mutatnak, benne mexikói, Puerto Rico-i, vagy ázsiai bevándorlók (főleg nők) görnyednek a varrógépek fölött, a földön patkányok szaladgálnak, és néha bandák lövöldöznek egymásra.

Az emberek túlnyomó többségének halvány elképzelése sincs arról, mi munka van egy elkészült darab mögött, és hogy nem kell távol-keleti gyermekmunkásokig elmenni, ha pofátlan kizsákmányolást akarunk látni, lehet hogy pár utcányira van egy varroda, ahol varrónők sokasága még a tanárok és ápolónők bérénél is jóval kevesebbért rongálja a gerincét, a látását, a hallását lepukkant varrodákban. Legfeljebb mifelénk nem patkányok, hanem csótányok szaladgálnak.

(vége az első résznek)