#nyomorult faszfej

[furkesz]

Háború?

elmeháborúdott

[wattdesune]

Csodalatos szepjo napszakot kendteknek!

Igen, megint en, your local faszfej, aki szeret evekre eltunni amikor epp nincs kurva nagy gaz az eleteben.

“It’s me! Hi! I’m the problem it’s me~” *sings along pitifully bc why the fuck not amiright??*

Na de, csak hogy targynal maradjak. Az elkovetkezendo x posztot valoszinuleg azzal fogom majd tele irni, hogy mennyire kurva szar otlet volt osszekoltozni a legjobb baratnommel. Scratch that actually, EX bestie… hujajj. Hat na, kozel 10 eves baratsagok is tonkre mennek, amikor az egyebkent full jofej csaj kitalalja hogy akkor hozza at az utolso, sekihazi, neveletlen, eletkeptelen, pocsfej, gyaszkerek, szaradt volna ra az anyja labara, csavojat amikor csak eppen akarja anelkul hogy akar csak egy kurva messenger uzenettel megbaszna hogy csa, atjon a buzifeju, baj?? Persze hogy baj te nyomorult, de ha illendoen megkerdezned ugyse mondanam hogy fulladjatok a Temzebe.

Szoval ja, arra a dontesre legalabb sikerult eljutnunk hogy ahogy lejart az egy ev tenancy agreement mind a ketten lepunk a gyaszos faszba, de hogy en meg egyszer nem fogok egy kurva szot se szolni hozza ha ez megtortent az is fix.

Nem mintha most olyan kibaszott sokat akarna beszelni velem. Es akkor meg neki allt feljebb hogy lenyegeben mindenemet behoztam a haloszobamba. Mert ja majd pont kint fogok tv-zni a nappaliban mikozben ezt a barom arcut itt eszi a geci.

Persze most is itt van… sot, tegnap is itt volt es itt is aludt. Az egyetlen vigaszom a helyzetben, hogy van sajat furdoszobam igy lenyegeben csak annyira kell neha kimennem a “neutral zone”-ba, hogy fozzek vagy csak vegyek ki kajat a hutobol. (Amiben megjegyzem hogy csak egyetlen polcot birtokolok a harombol, mert oneki specko dietaja van es meal prepel es kell neki a hely. Meg a mocskos kurva szajat neki oszinten.)

On a nicer note, sikerult hamvaibol felelesztenem egy baratsagot par honapja szoval legalabb van kivel beszelgetnem, ha mar draga ex bestie konkretan le se szarja a fejem.

Wattasztikus tovabbi napszakot kivanok~

[furkesz]

Igazán megbaszódhatna már ez a nyomorult beteg faszfej.

aztbazmeg🤦🏻‍♂️

[scorpiohoeex]

A nem létező faszom is ki van már

[xxstupid-potato-bitchxx]

Amúgy nem bántásból, de mi a kurva anyádért kell megbámúlni? Ember ott volt a barátom , fogta a kezem te faszért bámulsz akkor? Te hagytad , hogy elveszíts és az övé legyek . Mostmár ne sóvárogj utánam te nyomorult!

[unomazeletemok]

Xy: De egy flegma geci lettél.

Én: Csodálkozol? Te csináltad ember, tönkre tettél. Mit vársz?

Xy: Mit csináltam én? Kurvát belőled?

Én: Anyád már a kurva hogy megcsinált téged és még azt a 3 testvéredet.

[menedeked]

Ha a fiúk szemmel tudnának baszni, megvakulnának az AIDS-től.

[akelemengeri]

Boldog vagyok

El ne hidd:')

[holdudvaribolond]

homo office sapiens – az otthonember gyötrelmei

görnyedt háttal, kiégett szemmel és megrabolt lélekkel várta, hogy az unalom széttespedjen minden egyes kitalált és valósnak vélt perc porcikáján. kis depressziós alkohol molekulák kacagtak a máján, miközben a végeláthatatlan üresség egyre csak közeledett és közeledett. ahogy a halálsoron csoszogó ember léptei az avitt és hideg csempét a neonáci neon fényörvényben , ahogy az újszülött első csepp könnyei  a puha és ártatlan babaarcot, úgy mardosta a lét megmagyarázhatatlan fájdalma. mert végülis mi mindannyian a halál elől futunk egyenesen a karjaiba. a sötét utcákon elvétve megmaradt kábítószeres telefonfülkék magánya lepte el magatehetetlen sorsát. hiába kapkodott még az ösztönerőmű bődületes meghajtásával levegőért, kár volt a tüdejébe. azon mélázott, hogy a mindennek semmi értelme. kiszámolta, hogy a világ legjobb emberének életéből gyököt vonva megkapjuk a világ legrosszabb emberének halálát. persze egy nonsense baromság volt ez is, mint sok minden más amit gondolt. aztán  visszafordult a  monoton monitor villogó pofájába, ahol ugyanezeket a matematikai műveleteket kellet végrehajtania. ugyanaz a nonsense baromság, mint a bántóan absztrakt és mafla alakú képzelgéseiben. csak itt a legjobb ember élete a profit a legrosszabb ember halála a felesleges kiadás. aztán az is eszébe jutott, hogy parciálisan integrálhatna, meg, hogy  a végtelen szakaszos tizedes törtek végére járhatna. ugyanúgy semmi értelme  nem lenne. aztán eszébe jutott, hogy a másodikos matekfüzetében ugyanezek a képletek voltak almákkal meg körtékkel. mindig mindent ki kell számolni, le kell írni, meg kell magyarázni, ki kell magyarázni, át kell élni, ki kell próbálni, meg kell csinálni.  mindezeket azért, hogy közben egyre közelebb és közelebb vonszoljuk magunkat ahhoz a kimondhatatlanul üres és jelentéktelen semmihez, amit a köznyelv szeret halálnak nevezni. szeretünk jelentést adni mindennek. talán ez nem is baj és nem is illene ezért baszogatni szegény jóravaló embereket. az ösztönmeghajtás magával ragadó erejének nehéz ellenállni. tulajdonképpen az életnek nehéz ellenállni. ahhoz, hogy valaki véget vessen az életének egy egységgel nagyobb ellenerőre van szüksége, mint amit az ösztönmeghajtás produkálni tud. van aki ezt az ellenerőt bátorságnak van, aki gyávaságnak van, aki ostobaságnak van, aki észszerűnek hívja. hát hiába, tényleg mindent el kell nevezni valahogy. aztán az is eszébe jutott, hogy ő csak egy fiktív megnyomorodott szaréletű és egyben élethű karakter. talán neki nem is muszáj mindent folyton elnevezni. és egyébként is milyen érdekes, hogy egész hosszú vagy egész rövid eseményeket is épp olyan rövid és jelentéktelen szavakkal illetünk mint az egészen apró tárgyakat meg dolgokat. pl. minden lehet izé. ez a főzelék olyan izé. ez a cucc amivel majdnem fénysebességre gyorsítják a részecskéket, tudod az az izé. meg volt az a földtörténeti korszak, amikor kihaltak az őshüllők, az az izé korszak. bármi lehet izé sőt mi több izélni is lehet még akkor is, ha az olyan izés. lepiszkálod a szart a wc-n azzal az izével. elég lenne egy kibaszott szó mindenre az izé. aztán az is eszébe jutott, hogy lehet hogy az Isten élete nem ösztönmeghajtású. lehet hogy Isten élete az ilyen megnyomorodott életek szenvedéseiből tartja fenn magát, mint amilyen az övé. ettől mondjuk még kurvára rosszabb kedve lett, mint amilyen nem is volt. érezte, hogy rátör ez az izé. végülis Isten kapcsán arra jutott, hogy nem lehet ekkora faszfej mégiscsak ő a legfőbb Izé. ő csak van és kész. aztán az is eszébe jutott, hogy mindenkinek csak ez a dolga, mint a legfőbb Izének. csak lenni és kész. persze közben szülhetsz gyereket, kiirthatsz egy népet, megírhatsz egy verset, megehetsz egy ritka állatot vagy akármi. csak közben legyél. aztán azon gondolkozott, hogy még az se biztos, hogy lenni kell. a lenni gyöke a nem lenni vagy ilyesmi. a végén még kiderül, hogy hasznos volt a képlet a másodikos matekfüzetből. aztán az is eszébe jutott, milyen beszarás már, hogy a filozófia könyvek haladóknak a közelébe sem érhetnek a másodikos matekkönyvnek. ott a képlet benne bassza meg mindenre. amúgy is a filozófia olyan izé. a matek meg egzakt. a matekkönyvben még Isten léte vagy nemléte is egzakt. egyszerre. szuperpozícióban van is meg nincs is. alma és körte. hát ez meg milyen izé már. „lenni vagy nem lenni ez itt a kérdés” hmm jó kérdés gondolta. de mintha a kérdésben ott lenne a válasz. a kérdező a kérdéssel elrontotta az egészet. ő lett a megfigyelt és a megfigyelő. ha a szuperpozíció is szuperpozícióban van akkor nem lesz érvénytelen bizonyos pontokon? a kvantumfizika könyvek mehetnek a kozmológia tanulmányokkal a feleslegesen túlgondolt filozófia könyvek mellé a kukába. még jó, hogy a nemzeti alaptanterv elején szerepel  a másodikos matekkönyv. így nem kell feltétlenül kozmológiából orvosi disszertációt írni, hogy megértsük, hogy is működik ez a kurva élet. az is eszébe jutott, hogy minél okosabb valaki, annál több szóban tudja megfogalmazni a másodikos matekot. de nem fordítva kéne, hogy legyen? először meg kéne tanulni, hogy az összes szaros  feketepont ugyanúgy eltűnik majd egyszer egy feketelyukba, mint a legjobb ember élete, a legrosszabb ember halála és a történelemkönyvek és a feleslegesen elhullajtott könnyek. aztán, ha ezeket már mind tudjuk, akkor kéne csak nekiállni az olyan igazán elgondolkodtató feladatoknak, mint az almából körte kivonása meg a körtével való almaosztás. most komolyan hányadik dimenzióban tudod közös nevezőre hozni az almát a körtével. valószínűleg az izéedikben. rövid fejszámolást követően arra jutott, hogy, ha az általunk ismert univerzum 13,8 milliárd éves, akkor iszonyat mennyiségű gyertyára lenne szükségünk, hogy igazán megünnepelhessük. aztán elolvasta a wikipédián, hogy  az egyik - minden létező összeségnek - 4%-át ismerjük. érdekes gondolta és egy a mai napig ismeretlen matematikai képlettel arra a következtetésre jutott, hogy az élete kibaszottul nagyon nem számít. végülis finomította az egyenletet a remény állandójával és az jött ki, hogy nem akar teljesen nihilista lenni meg, hogy kibaszottul kicsit nem számít az élete. aztán az is eszébe jutott, hogy az összes lehetséges – minden létező összessége – beletorkollik egy oszthatatlan pontba, mert az atom osztható bármelyik prímmel Isten meg erre rímel. és, hogy a végtelen szakaszos tizedes vajon mit jelent a végtelen szakaszos századosnak az ezredesnek és mind ezekre mit parancsol a végtelen szakaszos tábornok. na gondolta biztos megírja valaki, hogy mekkora nonsense baromságokat gondolok én itt magamba. és másba nem lehetne gondolni? erre viccesen kikacsintott a szövegkörnyezetből. elvégre nem lehet csak úgy egy kontextusban leélni egy nyomorult fiktív életet sem. ettől kicsit megnyugodott. kontextusból kikacsintva az izéedik dimenzióban sok tehertől megszabadul az ember. erről meg már eszébe jutott a buddhizmus meg az érzései. hát az érzései is csak almák meg körték lennének? na ne már! végülis de, csak a sok irodalomkönyv túlbonyolította. szerelem, gőg, nibelungizált alexandrin miegymás, temérdek baromság. nem több  a világ, mint egy gramm epigramma egyenesen a fő Izé vénájába. fogta magát kiment a kertbe és ásott egy gödröt magának. magának vagy Önnek? – jutott eszébe. aztán a még éppen egészséges dózisú ellenerőt vett be majd levetette magát a létről. vége? jaj!

[lilcantina]

Dots...

Mindenkinek van három pontja.

Amivel épp meglett a nyelvvizsga.

Amivel lecsúszott az egyetemről.

A gyorshajtásért kapott büntetők. 

Három pont - néha egészen kézzelfogható.

Kuplung, fék, gáz.

Védőoltás, bárányhimlő, és egy szétkapart pattanás.

Csukló, nyak és a harmadikat nyilvánosan nem mondom el.

Túl hideg, túl meleg, pont jó.

Elalvás, ébredés, csakmégötperc.

A fél katicaszárny a párnádon, bár az igazából három és fél.

Három meghatározó pont.

Az első szó, az első lépés, az első orrabukás.

Az első szerelem, az első csók, az első szakítás.

Az aha ismerem, de nem érdekel igazán, a jajj mi csak barátok vagyunk, és az istenem, miért nem vesz észre.

Meglátni, megszeretni és rájönni mekkora faszfej.

VAGY, meglátni megszeretni és rájönni hogy nélküle az élet értelmetlen.

Három pont - Ott vannak a hétköznapjainkban. Á igazából nem is kell, most már kibírom hazáig, és a basszameg, hol egy nyomorult vécé?

A kicsit fáj a torkom, beveszek egy C vitamint, a simán végigtolom én ezt antibiotikum nélkül, és a lelkemet egy gyógyszerért amitől jobban leszek! - (bocs a nazális tónusért, ez van most.)

Ott van a tanulnom kéne, de előbb elmosogatok, a ha már belejöttem, átszervezem a ruhásszekrényt, és a baszki, meddig lehet még leadni ezt a vizsgát?

Három pont -  lehet rajt, út, cél.

Sótony, Sárvár, Sopron - Pécs már a pluszpontos ráadás.

Valahonnan minden elindul. 

Szülőszoba, koliszoba, kocsma.

(Ne röhögj persze a Pilvax is bizonyára csak kávéház volt) 

Három pont - pontok, amikre emlékezni kell.

Nekem: A Nagymamám, az unokatesóm, és az első kutyám.

Az összes barát, akivel azt hittük, hogy mi örökké, de mégsem tudunk egymásról semmit. 

Tervek, álmok, amiket megragadtam, aztán elngedtem, hogy végigkísérjenek, kicsit másképp.

A mondat végén a három pont az egy helyett, mindent megváltoztat.

Vége van. De nem kell félni. Majd folytatódik máshogy. 

Pontok, amikre emlékezni kell, néha mégsem ilyen egyszerű. 

Nincs meg az első emlékem az öcsémről,

de ha tippelnem kéne épp felmászott valahová,

hogy leugorhasson onnan. 

Emeletes ágy, fűtéscső, ablakpárkány

- csak amikre hirtelen emlékszem. 

Kaszással sem könnyebb -a fogadott kisöcsikről is sok korai emlék marad.

De talán elsőév, Sopron, buszmegálló.

Egy rakat zöld ruhás, nagyhangú, kb ilyen magas kölyök.

Egy mikrofonfejű, egy bőrdzsekis, meg egy emó frizurás. 

A semmiből érkezik a kérdés:

Hallod őket? Mire a válasz: - Persze kabócák.

Itt még csak furcsa ismeretlen háttéralak.

Az első emlék egy estről - a legelső ötlet, telefonon jött,

A Kossuthon épp rádiószínház ment. 

Aztán fiókokba pakoltunk füzeteket a szobámban,

és megpróbáltuk sötétben lefényképezni, hogyan is nézhetne ki egy plakát. 

Aztán az első est - szarvasok a falon, és tábla,

és tea, és szövegek, és szavak. 

Aztán véget ért, de folytatódott. Kicsit másképp.

Három ponttal. 

Három pont. Általában a mondat végére kerül.

Mégis, én azt mondom, indításnak is megfelel.

Pont itt, pont most, pont a legjobb emberekkel. 

Pont. pont. pont.

[oszodi-beszedeim]

A KatIfiben valamiért eléggé szeretnek a srácok. Minden alkalommal odajön hozzám valaki beszélgetni. Milyen szépen öltözködöm, merre lakom, mióta járok gyűlésre, meg egyebek. (Szegények sokszor kicsit olyanok, mint a melegek, akikkel ismerkedem.) És persze megjegyzik a nevemet, míg én az övéket nem. Valahogy nem látják, hogy valójában micsoda egy faszfej vagyok. Jól eladom a naiv kis katolikus srác szerepét, mivel kb. 20 évig abban szocializálódtam. De igazából baromira nem vágyom vissza arra az életútra. Most se jobb sokkal, de abban az időben is ugyanilyen nyomorult voltam. Csak akkoriban ugyanannyi önutálat mellé kevesebb buli, szex és (ön)rombolás jutott.

[barbymagyarfi]

Nyomorult faszfej