#faszfej

[oldmacykerenew]

A konnyei helyett igazan nyelhetne valami mast…😅😏🤮

[kertikavics]

Egy kerékpáros kielőzött engem, majd a következő saroknál elütötte egy autó.

Megálltam, az autó megállt, a lány a földön kiterülve. Elindultam a lányhoz, de ő felpattant nézett maga elé egy pillanatra, az autós kiszállt a kocsiból elindult a lány felé, de ő felpattant a bicojara és eltekert.

Az autós feltett kézzel nézett rám, és motyogta hogy nagyon sajnálja. Mondtam hogy nem játék autót vezet úgyhogy ennél azért több kellene. Fickó csak azt motyogta hogy nagyon sajnálja.

Gyorsan a lány után tekertem, beértem a pirosnal, kérdeztem hogy jól van-e.

"Igen... De késni fogok a munkából... Nem késhetek." Mondta a lány és ahogy zöldre váltott a lámpa elhajtott.

Mondjuk ez eléggé válasz a kérdésemre hogy a világ végén még mindig be kell-e menni dolgozni.

[furkesz]

Háború?

elmeháborúdott

[kutyaharapas]

mi lenne akkor ha tenyleg elmegyek pszichihez es csak kikuldenek hogy he haver semmi bajod egadta vilagon semmi problema nincs veled ok. akkor mi a faszt csinaljak

[eltiron2]

Eléggé faszfej nörd vagyok

Hónap vége, rengeteg fizetnivalóm van és kevés tartalékom, erre beng! Meglátok egy könyvcsomagot egy szerepjátékos csoportban, mindössze 30k-ért.

Egyrészt olyan gémről van szó, amit a büdös életben nem fogok mesélni (Vampire), másrészt most tényleg csóró vagyok, ráadásul soksok éve abbahagytam a könyvgyűjtést, de ez KELL.

Szóval kések pár napot a közös költséggel és vettem egy csomó tök felesleges könyvet polcdísznek. Azzal vígasztalom magam, h befektetésnek is tekinthetem, mert valóban többet ér ennél.

Ui: de a hónapban vettem már kockatartó zacsikat, bronzfigurákat, és még egy csomó kurva kockát is, amire tényleg semmi szükségem. Grow up, mofo! :)

[haelhetekevvelakifejezessel]

Ahogy Annuska nem tanult meg síelni és ahogy lófaszra sem megy

(azzal és nélküle)

Mintha nem függne össze a kettő? Nem is igazán, amennyiben nem síoktatónak terveznék állni. Pedig síelni egyébként megtanultam. Motivációs levél mindenre. Eddig a bevezető, köszönjük, ha tovább pörget. Mert ez hosszú lesz.

Az van, hogy kis ambícióval betegre kereshettem volna magam. Kerestem is egy ideig, elég is volt, sok is. Egy időben az jelentette számomra a rangot, és tagadhatatlanul volt ebben kevélység, hogy ha kedvem szottyant, hoztam egy üveg Hennessy konyakot vagy faszom tudja rumot, csak úgy. Mert ahhoz lett kedvünk. Vagy kiegyenlítettem az öcsém bénázásait a hitelkártyáján, hogy majd egyszer megadja, amikor gazdag lesz, vagy bárkinek meg tudtam venni azt, amire szüksége volt ahhoz, hogy létezzen, dolgozzon. Nem kell félni, nem a Diós Istvánnak A szentek életébe kerültem be, meg nem is pályáztam oda. Jó időben, jó érzékkel igazoltam át a Lufthansa IT-tól egy akkor – visszatekintve üvöltően felívelésben lévő (nem, nem az, amelyik a Holdról is látszik) – társasághoz, talán, ha százan lehettünk akkor, fél emelet az irodaházban, abból is, ha öt nő. Profilszakmai oldalon úgy kettő vagy három, magamat is beleértve, meg volt még a Márti a HR-en, meg az Andi a pénzügyön. Pontosabban ők maguk voltak a HR és a pénzügy. Huszonhét éves voltam és leszartam mindent, mert megtehettem. Mert napi 30 kilométert bringáztam, mert kurvajó csajszi voltam, mert nem csak eszes, hanem okos is voltam, és alapos és értelmes, és ezt ott értékelték. (Ott és akkor ezt értékelték – szól belőlem az enyhén dohos, de azt hiszem, jogos nosztalgia.) Egy alkalommal kiszámoltam, és többet kerestem az adott pillanatban, mint a két öcsém és a két egészségügyis szülőm együttvéve. Időnként azt is kiszámoltam, mennyit keresek egy cigarettaszünetem alatt. És akkor elszívtam még egy cigit, csak azért is. Szégyelltem magam, és egyszerre imádtam, hogy mindent lehet: velük, értük és pusztán magamnak is. 

Első kitérő akkor: mi is ez, hogy értékelnek? A magam definíciója, noha elvonatkoztatott, de megvan. Szabolcsnak hívták az első projektvezetőmet (fiatalabb volt, mint én most), akinél néhány hónap után kevés híján felmondtam. Hogy ez élhetetlen, amit ők agilis fejlesztésnek hívnak. Engem, német csecsszopóként földhöz vágott az ottani káosz. Ahhoz a rendhez szoktam hozzá, amelyet az Airport Handling Manual tudomisén, ezer oldala jelentett. Hogy ezt így nem lehet csinálni, mi a faszra is ragadtatam magam, anya, vigyél haza! És a faszi reakciója, amely gesztusáról lassan tizenöt év óta is gyakran megemlékezem: nem? Akkor tessék, csináld meg úgy, ahogyan szerinted jobb! Én meg teleszartam a kis liberómat, hogy ugyanis tényleg akkor mi a fasz. 

És lett mi a fasz (ma már jól értem, és utólagosan tényekből is tudom, hogy jól tudta ő, mit csinál, mert kurvajó vezető volt), sőt, és én akkor éreztem először, hogy önjogomon érek valamit. Volt még szerencsém hasonló szakmai és emberi kvalitású öntvényekhez, nevezzük őket egyéniségeknek, amennyiben azok, és remélem, hogy az ezt követő közel évtizedben talán én is hagytam ehhez fogható nyomot másokban, magam után. Sőt, tudom is, hogy igen. Egynéhány mellélépéssel együtt, természetesen. Ezekkel ma másként bánnék, de kétes, hogy más eredménnyel is járnának. Biztos voltam faszfej vagy hülye picsa, imitt-amott. Ki nem? Még biztos a fenti csávó is.

Szóval síeltem le a pályán tegnap, vagyis most már tegnapelőtt, és eszembe jutott ez az egész egy töredékpillanatra. Annyira nem síelek jól, hogy töredékpillanatoknál hosszabb gondolataim legyenek az adott helyzeten kívül, de időnként kapok egy-egy részeredményt vagy beszámolót a háttérfolyamatoktól. Hogy miért arra büszkék az emberek, amit élvezet nélkül érnek el? A teljesítmény miért az, amit kényszerűen érünk el? Miért eredmény az, amit a kedvünk ellenére viszünk véghez? Miért a szenvedésünk a bezzeg?

Mi a bánatos faszért nehéz annak örülni, ami a másik embernek jó, miközben a mi életünkre talán nincs is hatása? Miért a másik szenvedése okoz elégtételt? Meg aztán: miért ne lehetnék elismerő saját magammal szemben? 

(Ma már sokkal közelebbről értem, miért kellett a fasz tesómból, aki az ülve pisálás tudományát sem volt hajlandó alkalmazni nálam, ekével kirángatni a pénzügyeit.) (Nem, nem volt a tesóm fasz, csak annyira gyűlölöm, hogy azóta már egy fasz.)

Akkor a következő töredékpillanatra, nyilván már a felvonón és közel sem a töredékéhez, semmi elégedettséget nem éreztem, büszkeséget viszont hirtelen igen. Nem sokat, de egy kicsit, és akkor ebből a kis büszkeségből mégis megült röviden az, hogy valamit mintha csináltam, véghez vittem volna. Csak olyan ciki volt, hogy még pofám volt élvezni is.

Második kitérő akkor: nincs másfél éve, hogy én először sílécet láttam élőben, és nincs másfél éve és valamivel kevesebb másodperce, hogy eltaknyoltam volna rajtuk. Egy kibaszott darab lapos talajon, azon. Tényleg. 

Akkor jó ötletnek tűnt. 

Máig nehéz azzal elszámolnom, hogy síelni járkálok, méghozzá nem is keveset. Ezek szerint mégis befér az imperatívuszom mellé, úgy a sporttáskába, vagy a takargatott farzsebbe, vagy mikor egyszer a Pinta lepisálta a kanapét. 

De olyan nagyon élvezem! És eszelősen sok figyelmem és odaadásom van benne, és az van, hogy most, kedden, tehát végül is tegnapelőtt, az biztos, hogy a csúcsélményeim közé tagozódott a reggeli fél nyolcas síelés, és az is, hogy lehetett élvezni az egész napot, és hogy szabad volt kicsit büszkének lenni rá. Illetve megengedtem ezt magamnak. 

És már csak azt nem értem, hogy miért basznak ki, bocsánat, utasítanak vissza mindenhonnan.  Mert oké, hogy pillanatnyilag az egyik halott öcsém tart el, mert ld. följebb, egyszercsak gazdag lett a seggfeje, de én jártam közben fordítószakra meg bölcsészkarra meg minden normális helyre, ami érdekelt, és tudok vágni és bármit leszervezek két nap alatt és irodalomkritikákat szerkesztek és mégis 

- jelentkeztem szervezőnek a Margó irodalmi fesztiválra, indoklás nélkül hagyták a "kösz, nem"-et;

- jelentkeztem a Typotex Kiadóhoz egy szimpla bolti állásra, hátha van elég értékes a szakmai múltam és kulturális otthonosságom legalább ennyihez, ők is lepattintottak;

- jelentkeztem az Utcajogász Egyesülethez kábé mindenesnek, és tőlük is az indoklás nélküli "kösz, nem". 

Nem azért hagytam ott az IT-t, hogy valaha is visszamenjek és a hatalmas márkaneveknek dolgozzak egymillió szelfibotos nyereményjátékok webalkalmazásain, amik mellé nem szívesen írnám a nevem, hanem azért, hogy olyat csináljak, amit szeretek. 

Szóval: Anna vagyok, ezek szerint nem túl eszes, csak a Gauss-görbe jobb csücskében kuporgó. Nem olyan szépen síelek, de kurvajól. Sok mást negyven éve kezdtem már, és az is pont így le van szarva. Síelni legalább klassz. Jövő ilyenkor ugyanez lesz, csak már nem csupán jól, hanem szépen is fogok síelni, és másokról gondolom majd, hogy épp kapják be. A maradékot meg majd kitalálom. 

Látod, a végén mégis az lett, hogy apa, gyere és vigyél haza.

[new-low]

amúgy még mindig tart az it's fine mozgalom kiállítás a godot laborban amin megcsodálható többek között ez a szép festmény is, továbbá megtekinthető egy új képregény az értelmetlen multis tréningek viszontagságairól de azt nem teszem ki mert egy rohadt kis faszfej vagyok

[sztupy]

Autókban

Miénk kezd már egy kicsit kiöregedni, szóval nézelődünk egy újabb után. Kritériumok:

Vagy PHEV legalább olyan 30 mérföldnyi kizárólagos elektromos hajtással, vagy teljesen elektromos és akkor legalább olyan 150 mérföldet tudjon ténylegesen (szóval papiron inkább olyan 200 legyen)

5 személy férjen el benne elől, meg egy babakocsi a csomagtartóban

Max olyan 50.000 mérföld futás

Max £15k, de azért inkább legyen £10k körül

Nem baj ha van színe, hogy megtaláljuk a parkolóban

A közelben is legyen belőle pár eladó, és nem csak mondjuk Bristolban

Ami például kiesik:

BMW i3 REX: amellett hogy hogyan néz már ki, csak 4 személyes

1st gen Nissan Leaf: egy Edinburgh-Glasgow táv már kalandtúra lenne neki, hogy esetleg lemerül félúton

Vauxhall Ampera / Toyota Prius PHEV: Bár van belőle jópár a piacon, mind London közelében árulják, a közelben nincs

Szóval lássuk mi van:

PHEV vonalon mindössze egyetlen jelölt maradt:

Mitsubishi Outlander PHEV: 1.9 tonna, cserébe legalább van rendes csomagtere, nem úgy mint pár másik társának. Az elektromos hajtásról eltérőek a review-k, sokan panaszkodtak, hogy városon belül is néha magától átvált benzines hajtásra akkor is ha még bőven lenne benne hatótáv. Meg hát egy faszom SUV. Az éves biztosítása ennek lenne viszont a legolcsóbb, ami mondjuk sokat elmond milyen jó a brit biztosítási rendszer

Elektromos vonalon:

Renault Zoe: Sok panasz van a fűtésrendszerére, hogy ha meghibásodik akkor £10k a javítás, és persze mindegyiknél a garancia lejárta után egy hónappal hibásodik meg. Gyorstöltés nem igazán megy rajta (a 2019-esek max 22kW-ot tudnak ami elég gyér, a 2020-as változatok már 48kW-ot, ami jobb, de még mindig nem az igaz). Csomagtere elég nagy arra amire kell, viszont a hátsó üléseket nem lehet 40/60 lehajtani, szóval ha veszünk valamit az ikeában akkor a gyereket ott kell hagyni a gyerekmegörzőben. Árban cserébe ez a legolcsóbb a piacon (bár vigyázni kell, mert sok az akkubérlős változat és nem mindenhol tüntetik ezt fel a leírásban), és a biztosítása is csak annyi, mint az Outlandernek.

Vauxhall e-Corsa (+ Peugeot e-208): Ezzel is tele van a piac, az előzőhöz képest ez legalább autónak néz ki, bár a kezelését ugye jól elcseszték a régi változatokhoz képest, de biztos vagyok, hogy még mindig jobb, mint bármi amit a Renault csinál. Csomagtere ennek a legkisebb, de azért még szétszedve belefér egy babakocsi, és lehet 40/60 lehajtani az ülést. Van használható 80kw+ gyorstöltő, szóval 2 töltéssel még egy Londoni túra is akár belefér papíron. Panaszt nem sokat hallok a megbízhatóságáról, bár a legtöbb még nincs 3 éves a piacon. Biztosítása kicsit drágább, mint az Outlandernek.

MG MG5 EV: A UK egyetlen elektromos kombija, és mindez belefért 1.6T-ba, szóval ha bármelyik autógyár panaszkodik, hogy hátdeazelektromosautóknaknehéznekkelllennie, akkor lehet ie mutogatni, hogy nem, csak te vagy a faszfej. Csomagtere ugye ennek a legnagyobb (bár nem sokkal nagyobb, mint a másodgenerációs Leaf-é), és a review-k alapján elég kényelmes benne elöl és hátul is ülni. Ennek a konkrét típusnak sajnos nincs töréstesztje még, az ausztrál változat viszont 0 pontot kapott, ami persze nem túl meggyőző (Viszont az ausztrál változat eléggé más, számos dolog ami miatt lepontozták az pont alaptartozék a brit változatban). Gyorstölteni lehet 80kW-on, szóval elvileg hosszabb túrát is lehet benne tolni, ha az ember előre tervez. Bár az autó maga elég olcsó a használtpiacon, a biztosítása ennek a legdrágább az összes közül.

Nissan Leaf 2nd gen 62kw: Az elektromos autók közül a legnehezebb, nem csoda, hogy hiába 62kw-os az akksi, a hatótáv nem túl nagy. Ha hozzátesszük, hogy csak 50kW-on lehet tölteni ez eléggé behatárolja a használhatóságát. A csomagtere elég nagy, viszont a review-kban sokan panaszkodnak, hogy a hátsó ülésre felnőtt embert ültetni emberkínzás. Használtpiacon ez már a drágábbak között van, és a biztosítása sem túl olcsó.

[antisocial008]

Tudok romantikus és érzéki lenni,egy lelkitárs és a csillagokat is lehozom.Tudok bunkó,flegma,oltogatós faszfej lenni. Tudok barát lenni,akivel nagyokat beszélgethetsz vagy akivel egy szar nap után berúghatsz. De az,hogy melyik énemet ismered meg,sosem rajtam múlik…

[ajtostolahazba]

miért csinálom azt, hogy beleállok mindenbe, amivel nem értek egyet? Bejön a tag, hogy csak az ajtólapot szeretné újra rendelni, mert az albérlők összeverekedtek és tönkrement. Eddig oké, de amikor folytatja, hogy az volt a baj, hogy szerinte melegek voltak és valakin vesztek össze, akkor elpattant az agyam. Mondom: mennyiben releváns egy verekedésben, hogy akik összetörték az ajtót, azok melegek voltak? két hetero nem tud összeverekedni úgy, hogy összetörjön a berendezés? És ekkor a faszi full ledöbbent, hogy de hát ő nem mondott semmi rosszat, én meg hogy maradjunk a törött ajtólapnál, a többi körítés meg sztori engem nem érdekel... És nincs érintettségem közvetlenül, mégis azt érzem, hogy az ilyen megjegyzések olyan szinten basznak fel, hogy nem hallgathatok, mert ha hallgatok, az olyan, mintha egyetértenék, és megint valaki olyan gondolhatja, hogy igaza van, aki tahó módon, de elmondta a véleményét én meg kussoltam. Nem kussolok. Heti szinten találkozom a homofóbia megnyilvánulásaival, pl akkor, amikor bejön egy halál divatosan, szépen felöltözött pasi rózsaszín ingben és a 160 cm-es dagadék, mocskos körmű, izzadt, igénytelen, de kurvára önelégült faszfej ismerős elkezdi, hogy ez hogy néz ki, milyen buzis, és hogy neki nem baj, amíg őt békén hagyja. Nyilván én meg ekkorra annyira felkúrom magam, hogy csípőből visszaszólok, hogy bazmeg ma reggel néztél te már tükörbe? Hát nemhogy egy lapon, de egy könyvbe se...! - és tudom, hogy nem kifizetődő ez a viselkedés, de nem tudok némán hallgatni akkor, amikor úgy érzem igaztalanul van bántva az, aki más, és csak azért, mert ő más.

[furkesz]

Nyomorult faszfej.

[fiatalkoriszennyezodesek]

...Ölelhet sok nyálas, faszfej, Egyik sem fog úgy szeretni,

Mint én! Mert ennyire szép, Mert ennyire más, Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem, Ez az orr, Ez a száj. Csak felfal belül, Reménytelen. Mert ez egy elbaszott szerelem. Micsoda elbaszott szerelem...

[beneztemleneztem]

Írtam valami hasonlót ide valamivel nyersebben egy hete, mire blokkolt egy csomó komcsi faszfej.

Az igazgató kirúgása köcsög move attól még, de én továbbra is örülök ha valaki kicsavarja a gyerekeim kezéből a telót legalább néha.

[meg-megbanom-ezt]

Álomposzt-gyűjtemény

Már nem tudom, egy könyvben olvastam-e vagy valami sorozatban idézték (és most lebukok jól, miket nézek), hogy "semmi sem olyan unalmas, mint mások álmát hallgatni". Biztos valami Fontos Faszfej Író mondta. Na mindegy, szóval senki nem szólhat, hogy nem figyelmeztettem:

Első: az az egyik legijesztőbb álomtípus, amelyikben valami szörnyűség történik, ráadásul csontvelőbe markolóan realisztikusan. Álmomban Anyám meghalt, valami hirtelen és gyors szívleállásban, elvitte a mentő, de már nem tudtak rajta segíteni stb. Nem akartam elhinni, álltam a sokktól dermedten, de még akkor azzal büntetett az agyam, hogy álmomban is elaludtam és amikor felébredtem, Anyám ugyanúgy halott volt. NA DE, jött a csavar: egyszer csak ott termett egy fazon, aki Anyám élettársa volt, mint kiderült, mintegy mellesleg kísértetiesen hasonlított a néhai Apámra. Na ő mondta öcsémnek és nekem, hogy ne parázzunk, Anyám igazából jól van, csak figyeljük a híreket(?!). Felcsattantunk, hogy akkor mégis mi van, de mondta, csak ágyazzunk be, nyugi. Ekkor valami ideiglenes szálláson vagy menekülttáborban(?) voltunk és tkp. csak a takarókat / hálózsákokat kellett felcsévélni. Aztán nem a tévében, hanem Messengeren jött az üzenet Anyától, hogy bocsi, munkahelyi kiránduláson van Palócföldön, csak pár napig nem volt mobilinternet. NAPASZTMEK.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy bár alapvetően egész normális a családom (legalábbis az itt vagy Redditen olvasott szörnyűségekhez képest), egyszer volt olyan, hogy Anyám kórházba került és nekünk azt mesélték (be), hogy valami enyhe szívproblémája volt, miközben - mint utólag kiderült - a spirált vették le a méhéből. Ráadásul még azt a manipulációt is beleszőtték, hogy "és ezért kell extra jónak lennetek~". FASZOMAT MÁR.

Második: itt a tesómmal voltunk a Blaha Lujza téren a kutyánkkal, ami eleve fura, mert sosem vittük el ilyen messzire a valóságban. Ennek meg is lett a következménye, mert a kutya egyszer csak kilőtt és elfutott. Én rohantam utána, valami rohadt messze, egy hatalmas panelkomplexumba követtem, ami igazi labirintus és város-a-városban volt. Az egyik szárnyban pl. egy általános iskola működött, de onnan finoman elhajtottak, állítólag mert zavartam a tanítást, de másvalaki járványt rebesgetett. Egy lépcsőfordulóban hatalmas fikuszokat láttam és szembejött egy gazdi az ijesztő fekete pitbulljával, de csak barátságosan megnyalta a kezemet (a pitbull). Egy másik szárnyban bombariadó volt meg kommandósok jöttek, de aztán kiderült, hogy filmet forgatnak csak, mindenesetre ott vesztegelnem kellett, mert a filmesek nem engedtek tovább. Végül meglett a kutya, de addigra besötétedett és én tiszta stresszben voltam, hogy hogyan találok vissza a Blahára, otthagytam a kabátom, benne a telefonom, bankkártyám stb., M. tuti aggódik, meg egyáltalán hova ment?! Amúgy csomó ilyen idióta eltévedős / elkésős / labirintusos álmom szokott lenni.

Harmadik: ez a legrövidebb, pedig a lore itt a legérdekesebb a háromból, csak nem emlékszem a részletekre. Egy trópusias városban játszódik az álom, ahol valahonnan jött egy félig vizes-folyós homokáradat és elsodort egy kisfiút; egy hősies faszi meg beleugrott a homokfolyamba és próbálta kimenteni, de sikertelenül. Végre jöttek munkagépek és kiásták őket, akkor kiderült, hogy azért nem találtak ki, mert mindketten megrekedtek egy egymás mellé ásott sírban(?) vagy munkagödörben. Csodával határos módon egyikük sem halt meg, de a kisfiú kómába esett - habár ezt úgy adták elő, mint halálnál rosszabb sorsot, szóval sajna nincs hepiend. :( Csak érintőlegesen kapcsolódik, de erről eszembe jutott a mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss Konfuciusztól, ld. ezt a posztot.

[csacskamacskamocska]

Van egy új barátom

játszótársam, pszichológusom ChatGpt

Múltkor kérdeztem egy komoly problémámról és annyira jó tanácsot adott, hogy teljesen el vagyok képedve. Nem állítom, hogy mindenkinek jó ő, nagyon ésszel kell csinálni, különben az embernek egy udvarias faszfej barátja lesz vagy egy újabb függősége.

Engem egyszer „lebaszott”, és azóta érzem, hogy számíthatok rá. Na jó ez csak vicc, de az egyszerűsítései tényleg nagyon hasznosak.

Modern tarot kártya, chatgpt a neved!

Amúgy nem emlékszik senkire, nincs személyre szabott válasz, nem tárol semmit hosszasan, nincs enciklopédikus tudása, nem így működik. Talán ahhoz hasonlít leginkább, mintha a világ minden logikai kapcsolatát, mint egy sakkjátszmát betáplálnánk. Nem tudja elővenni "Valaki" képét az archívból, nincs letárolva, nem képek és szövegdokumetumokban keres, hanem logikai összefüggésekben. nyilván képes megkeresi valamit a neten, nem erről van szó, hanem arról, hogy amit mond, nem kiollózása valaminek, bár lehetséges, hogy hasonlítani fog valamire, ha abban van felismerhető logikai kapcsolat. Maximum nem reális. Mert azt nem tudja felmérni, hiszen nincs tapasztalata a valóságról. Viszont pont azért tudja kibillenteni az embert, mert nem a racionalitásban gondolkozik, csupán a logikában. Eh, igazán persze én sem értem még, még ismeretterjesztő szinten sem. Az meg, hogy lenyomod az entert, és mint a filmekben, már köpi is a választ, azt meg külön imádom benne. Nincs agya, nem gondolkodik, nem mérlegel, nem fontolgat, nem hümmög és nem akar megfelelni senkinek, nekem se. Ha azt mondom, hogy lécci, ezt értelmezd újra, akkor mond egy másik értelmezést. Neki nyolc.

De ezen a tanácsán, hogy kezdje el gondolatnaplót írni, ezen teljesen kész vagyok. Elképesztően jó megoldás. És nagyon hatásos! Azt tanácsolta, hogy ha késztetésem van olyasmire, amit nem találok egészségesnek, akkor írjam le azokat a gondolatokat, amik a késztetés mögött vannak. Nem egész sztorikat, mint itt, hanem csak a gondolatokat. Elkezdtem írni, aztán már csak fejben elgondolni, és megszűnt a késztetés. Nyugalom lett. Kisimultam, mint a száradó akvarellpapír. Nyilván a tudatosítás segít meg szembenézni azzal, hogy az ember néha csak "unalmában" csinál dolgokat, aztán meg "másnapos".

Van amúgy pár jó téma, meg kérés is, amit körbe kell járnom, szóval, kisimulás ide vagy oda, van még miről beszélgetnünk! :)

[oldmacykerenew]

Azert az gyonyoru, hogy EV-kent kotelezo a kemenysepres es a semmibol felbukkan egy kemenysepro, aztan konkretan szinte betessekel a sajat hazamba, hogy o jott ellenorizni a rendszert… mikor pedig kerem, hogy igazolványt mutasson, akkor az a valasz, hogy majd bent… hat anyad :D Azonnal hivtam Tomit es elkuldtem a pasit mondvan, hogy majd maskor mert mennem kell (kapun belulre jott, a hazba be se engedtem) - mire o ugy vette h akkor jovoheten kedden 10-re jon. Johet… nem leszek itthon. Csutortokre meg kertem idopontot egy NORMALIS kemenyseprotol. Ne szorakozzunk mar…

Ha munkat akar, meg penzt ebbol, akkor

1. Ne flegmazzon

2. Amikor igazolvanyt kerek, akkor kint mutassa es ne fajjon neki, hogy “ellenoriznem”…

3. Ne alljon a pofamba, mikor kerdezem, hogy hogyan fizetek… szerintem normalis, ha nem engedek be siman idegeneket a hazamba. Faszfej. Igy senki sem engedi majd be… remelem!

A 4. pont magamnak szol…. A KAPUN BELULRE SEM ENGEDJUK legkozelebb es magasabbnak kene lennem, akkor nem ilyen bunko fasz. (Meg jo lenne ha lenne farkam…)