#nem sírok

[softicyhuman]

Mindig találok valami kifogást, hogy miért sírjak (szomorú film, könyv, videó), mert magam miatt nem akarok sírni.

[halk-lelek]

egy idő után annyira megszokottá válik az, hogy mások problémáit hallgassam és elnyomjam a sajátjaimat

-hogy amikor lehetőségem van beszélni róluk nem tudok megszólalni...csak sírni.

[crushed-soul-fake-smile]

Ma újra láttalak.. újra és utoljára

Boldog voltam mikor megérkeztél, miközben tudtam,hogy ez az utolsó találkozó mindennél fájdalmasabb lesz..

Azt mondtad még mindig nagyon szeretsz, ahogyan én is téged.

Azt mondtad hiányzom, ahogy te is nekem.

Mégis ez volt az utolsó találkozónk.

Mégis ezután is külön úton fogjuk folytatni..

Búcsúzóul megcsókoltal, amit már oly régen érezhettem.. a mézédes csókod..

Fájdalmas és boldog volt egyszerre, hiszen soha többet nem érezhetem újra.

Azt hittem nem lehet rosszabb ez az érzés, de miután elmentél, a szívem megjobban megszakadt. Érzem, nem csak egy részét vitted magaddal, hanem ezúttal az egész szívemet.

Borzasztóan fáj,hogy tudom.. mindketten tudjuk, szeretjük egymást... mégsem leszünk együtt újra soha többet.

Köszönök mindent Manó!

Mindig hiányozni fogsz és örökké szeretni foglak 🔒💔

[banatostenger]

Igazából elengedtelek…

[senkitsemerdeklem]

nem akarok többe sírni

elegem van. nem ezt erdemlem. boldogságot szeretetet törődést erdemlek. nem azt hogy jatszadozzanak velem és szakitsanak mert egyedul akar lenni. kurvara nem mertem megnyilni a szerelem előtt mert ÉPP ETTŐL FÉLTEM BAZMDEG HOGY MEGNYILOK ÉS FÁJNI FOG.

és nem ez lett?!:)

[the-bagira]

😭 Mit lehet tenni, amikor iszonyatosan megbántottak, nagyon rosszul esett, egyben rettenetesen dühös vagyok, csak sírni tudok, viszont holnap munka. Nem akarok kisírt szemű lenni, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugtatni magamat. Aludnom kéne, de előre tudom, hogy alig fogok tudni. Még elmondhatatlanul álmos is leszek holnap. Ilyen világvége lelkiállapotban hogyan tudnám megnyugtatni magamat? 21:20-kor még nem lenne késő, de tanácstalan vagyok. Ha más nem, Istenem segíts meg, kérlek.

[kertikavics]

Anyukám: Kislányom mikor jössz megint?

Én: Nem tudom anyukám.

Anyukám: Ígérem nem leszek azért beteg, hogy gyere.

Én: Helyes, tavaly 4x repültem haza.

Anyukám: Ígérem jó leszek! De a hajad... Hát az borzasztó.

Én: ...

Anyukám: Hát ki legyen őszinte ha nem én?!

[littlefalls]

nekem is kijárna egy ölelés, miután nem sikerült időben jegyet foglalnom a 17. Koreai Filmfeszten arra a filmre, amiben Lee Dong-Wook a főszereplő....igen...minden jegy elkelt arra a filmre!!!!

A SHOP FOR KILLERS + hugs

[as-i-lay-dying666]

Nem értem.

Annyira szerettél, és annyira törődtél velem, de akkor most mi történt?

Csak ülök, és sírok, te meg felidegesedsz rajta, mintha nekem ez lenne minden vágyam.

Nem értem.

[awakeningtiger]

[bredforloyalty]

ismertek bárkit aki nonprofitnál vagy valami hasonló szervezetnél dolgozik ahova lehetne menni az 50 óra kötelező közmunkára gimiseknek ((budapesten))? nagyon aggódom a húgomért mert szeretem és nem csinálta meg és kéne valami gyors megoldás

[ajtostolahazba]

Tegnap voltam otthon. Apa nincs jól. Nagyon nincs jól.

"Azon gondolkodtam, hogy élni könnyebb, vagy meghalni. Meghalni sokkal nehezebb."-mondta. Sokat sírtam, sírok, mert nem lesz szép ez a karácsony, már egy karácsony se lesz ugyanolyan, de ő egyre inkább készen áll. Elmondtam neki, hogy mi megleszünk, hogy vigyázunk anyára, hogy nem akarhattam volna jobb apukát, hogy nagyon szeretem. És ha eljön az idő, ne féljen, én elengedem. "Anyad hogy birja?-jól, apa... és tényleg, anyu egy hős. Megcsináltattam a tetoválást, amit ő kért, egy széttárt szárnyú sast, az ő szavaival, hogy Örökké együtt repülünk!, megsimogatta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Elmondta, hogy csendes temetés legyen, nem kell felhajtás, szürke kolumbárium, és én megnyugtattam, hogy már régen megbeszéltük ezt és minden úgy lesz, ahogy szeretné. Minden pillanatot bevéstem, minden pillanatban jelen voltam...amikor kiültettem a fotelba, hogy megcsináljam az ágyat, és a hóna alá nyúlva felállítottam, csak öleltük egymást némán, percekig... mi így búcsúztunk el. Egy év óta először nem csináltam képet. Ez a test, ez a törékeny, gyenge ember már nem ő.

Félek, hogy elfelejtem a hangját, a nevetését, félek attól az élettől, amiben ő már nincs benne...

Már Contramalt kap. Így nem fáj semmi. Aludt, bementem hozzá elköszönni. Mosolyogva ebredt, ahogy megsimogattam. Mikor elköszöntem, (jajj de nehezen engedtem e a kezét!) Szeretlek- súgta- és nincs bőgés!...

Hát apa, ezt az ígéretet nem tudom betartani. Ezek az utolsó napok, hetek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Időért könyörögtem mindig, de az már önzés lenne. Már csak egyet szeretnék, hogy ne fájjon neki az a repülés. Még történhet csoda, de ő már becsomagolta az emlékeit. Én meg nem, de ez az ő útja. Majd én is megleszek valahogy...

[mirabellomonferrato]

Megérkeztünk

Reggel 7-kor elindultunk és este 7-kor megérkeztünk Camagna-ba. Mirabellótól (ahol a ház van) 12 km. Itt foglaltunk szállást, napi 20 ezerért hármunknak, egy kis lakást. Este még jártunk egyet a városkában (vagy mi a szösznek lehet nevezni ezeket a településeket, amik picik, 500-an laknak benne, viszont kompaktak, minden van, és fura lenne falunak nevezni, pedig mérete alapján az) Van egy ilyen szépséges templom, az erkélyemmel szemben:

1200-ban építették, aztán többször lebontották, átépítették, van benne valami szokatlan, talán a sok átépítés miatt. Konkrétan nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e nekem vagy nem :D Nyilvánvalóan hiányzik belőlem a képesség, hogy leboruljak valami előtt csak azért mert híres vagy akár azért mert régi, de pláne mert mondjuk múzeumban van. Tisztelet van bennem, és az évszázadok-ezredek-milliók nyoma a sírásig meghat. Végül úgy döntöttem, hogy tetszik, mert valahogy nagyon fura és érdekes.

Sant'Eusebio-templom amúgy. Az utolsó újjáépítés 1885-ben kezdődött és 1890-ben fejeződött be.  Akkora bazi nagy, hogy teljesen érthetetlen egy ilyen pici településen. A hozzáragasztott egyéb épületekkel, amik meg ma már lakóházak, teljesen érthetetlen formájú komplexumot hoztak létre. Érdekes nagyon!

A kapuja. Gyönyörű, csakhát senki nem itt megy be. :D Egyébként éppen mise volt amikor megérkeztünk és az egész faluban hallani lehetett a kórust. Aki itt nem tér meg, az sehol. :D Nade van még itt más érdekes is. :) A templom kapujával cirka szemben levő házon egy lekopott Mussolini idézet. Hogy ezt senki sem gondolta eltüntetni, ez fura.

Random kapuk, én imádom! Ha még a gyönyörű tompazöld színe is látszana...

És egy gekkó egy kapun...

"„ Culieta ”, Olaszország egyik leghosszabb és legszebb falfestménye" -- aki ezt írta, azzal nyilván nem egyezik az ízlésünk falfestmény tekintetében, meg ott van pár freskó, ugye... Helyi híresség, hogy ezt a borzalmas betonszörny támfalat befestették ilyen kétes értékű de mindenképpen érdekesebb festménnyel... Miért kétes értékű? Nem tudom, bennem ütköznek dolgok ilyenkor. Az érdekes, a jó, a szép meg az értékes illetve a felkavaró, ez mind jó dolog, de ha bennem megjelenik a nem tudom ez valahogy őőőő... valahogy... izé... érzés, akkor az nekem kétes. Maradjunk az érdekesnél. Mert mindenképpen érdekes!

Azt írják (nem magamtól vagyok okos ezekben, én is olvasom meg kikeresem olasz oldalakról, aztán próbálom a fordítást is rendberakni) a cím egy nagy, legendás kő nevéből származik, amely képes előre jelezni az időjárási viszonyokat. Állítólag szándékosan mentek hozzá a gazdák megfogdosni, mert ha nedvesnek találták, másnap esni fog, és ezért a szénát takarás alá kellett rakniuk; különben jó idő lett volna és ezért rendes foglalkozásoknak szentelhették volna magukat és a kocsisok elindulhattak volna. 

Amúgy meg még rengeteg dolog egy ilyen falatnyi városban is, szép, szép, imádom, sírok-nevetek, nem tudom mikor fogok kiszeretni abból, amilyenek a házak, ahogy folyton elém bukkan valami érdekesség, hogy bármerre nézek, a következő dombon újabb templom, v��r, kastély, település és közte a zöld.

Állítólag vannak itt valami földbe vájt borkatakombák is, de nem biztos, hogy megnézzük. Majd egy más alkalommal. Majd a csávómmal eljövök borozni :D A méz jobban érdekel, mert állítólag Camagna méz nagyhatalom. Sosem fogom tudni fotón visszaadni az érzést.

itt bármerre nézek, minden egy festmény. Jó vagy nem annyira, naiv vagy professzionális, kavarog minden benne, és ez meg jó, nagyon jó! :)

Ma van 08-02. Délután 3-kor írom alá az adásvételit.

[crushed-soul-fake-smile]

Azt mondod nagyon hiányzom és szörnyű nélkülem...

Akkor mégis mi a francért fájdítjuk egymás szívét? Miért nem próbáljuk újra,ha mindketten ugyanazt akarjuk?!

[sztivan]

Ádám elárulta nekem:

"amikor még nem születtem meg, azt szerettem volna, hogy ne más bolygón legyek, hanem a Földön. mert ott van Anya."

nem sírok nem sírok

de

[gyogyirom-a-tmblr]

Magány

23 éves vagyok, és sose voltam még ennyire magányos. Nem találom a helyem. Itt állok mindennek a közepén, mindenki élete pörög, mint a filmszalag, enyémre pedig nyomtak egy pause-t.

Hétvégente nincs kit felhívjak, hogy csináljunk már valamit: “Menjünk el kávézni, beszélgessünk egy jót”.

Anyám nincs, apám iszik.

Akik tini korban barátok voltak, mára már elköltöztek, családosok, nincs idejük másra stb.

Én hónapok óta ezt az állapotot próbálom átmenetinek tekinteni. Eljárok dolgozni, edzeni, olvasok, önfejlesztek. Szeretek főzni, van egy cuki 40 kilós kutyám, szóval olyan vészes nem lehetek. Mégse találom a helyem ebben a világban.

Lassan ezek mellett kezd megfogalmazódni bennem a depresszió fogalma. Mert esténként olvasok egy jót, mondom magamban hogy #metime, de szünetek között sírok. Csak nyugtatom magam, hogy minden rendben. Inkább csak nyomom el magamban a tényt, hogy teljesen egyedül vagyok.

Senki nem készített fel, hogy barátok és család nélkül ennyire nehéz lehet. És mivel nincs kivel ezeket megbeszélnem, inkább kiírom ide, amit senki se olvas el. Hátha egy fokkal könnyebben alszom el így péntek este.