#nem sírok

[softicyhuman]

Mindig találok valami kifogást, hogy miért sírjak (szomorú film, könyv, videó), mert magam miatt nem akarok sírni.

[halk-lelek]

egy idő után annyira megszokottá válik az, hogy mások problémáit hallgassam és elnyomjam a sajátjaimat

-hogy amikor lehetőségem van beszélni róluk nem tudok megszólalni...csak sírni.

[crushed-soul-fake-smile]

Ma újra láttalak.. újra és utoljára

Boldog voltam mikor megérkeztél, miközben tudtam,hogy ez az utolsó találkozó mindennél fájdalmasabb lesz..

Azt mondtad még mindig nagyon szeretsz, ahogyan én is téged.

Azt mondtad hiányzom, ahogy te is nekem.

Mégis ez volt az utolsó találkozónk.

Mégis ezután is külön úton fogjuk folytatni..

Búcsúzóul megcsókoltal, amit már oly régen érezhettem.. a mézédes csókod..

Fájdalmas és boldog volt egyszerre, hiszen soha többet nem érezhetem újra.

Azt hittem nem lehet rosszabb ez az érzés, de miután elmentél, a szívem megjobban megszakadt. Érzem, nem csak egy részét vitted magaddal, hanem ezúttal az egész szívemet.

Borzasztóan fáj,hogy tudom.. mindketten tudjuk, szeretjük egymást... mégsem leszünk együtt újra soha többet.

Köszönök mindent Manó!

Mindig hiányozni fogsz és örökké szeretni foglak 🔒💔

[banatostenger]

Igazából elengedtelek…

[senkitsemerdeklem]

nem akarok többe sírni

elegem van. nem ezt erdemlem. boldogságot szeretetet törődést erdemlek. nem azt hogy jatszadozzanak velem és szakitsanak mert egyedul akar lenni. kurvara nem mertem megnyilni a szerelem előtt mert ÉPP ETTŐL FÉLTEM BAZMDEG HOGY MEGNYILOK ÉS FÁJNI FOG.

és nem ez lett?!:)

[the-bagira]

😭 Mit lehet tenni, amikor iszonyatosan megbántottak, nagyon rosszul esett, egyben rettenetesen dühös vagyok, csak sírni tudok, viszont holnap munka. Nem akarok kisírt szemű lenni, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugtatni magamat. Aludnom kéne, de előre tudom, hogy alig fogok tudni. Még elmondhatatlanul álmos is leszek holnap. Ilyen világvége lelkiállapotban hogyan tudnám megnyugtatni magamat? 21:20-kor még nem lenne késő, de tanácstalan vagyok. Ha más nem, Istenem segíts meg, kérlek.

[kertikavics]

Anyukám: Kislányom mikor jössz megint?

Én: Nem tudom anyukám.

Anyukám: Ígérem nem leszek azért beteg, hogy gyere.

Én: Helyes, tavaly 4x repültem haza.

Anyukám: Ígérem jó leszek! De a hajad... Hát az borzasztó.

Én: ...

Anyukám: Hát ki legyen őszinte ha nem én?!

[littlefalls]

nekem is kijárna egy ölelés, miután nem sikerült időben jegyet foglalnom a 17. Koreai Filmfeszten arra a filmre, amiben Lee Dong-Wook a főszereplő....igen...minden jegy elkelt arra a filmre!!!!

A SHOP FOR KILLERS + hugs

[as-i-lay-dying666]

Nem értem.

Annyira szerettél, és annyira törődtél velem, de akkor most mi történt?

Csak ülök, és sírok, te meg felidegesedsz rajta, mintha nekem ez lenne minden vágyam.

Nem értem.

[awakeningtiger]

[bredforloyalty]

ismertek bárkit aki nonprofitnál vagy valami hasonló szervezetnél dolgozik ahova lehetne menni az 50 óra kötelező közmunkára gimiseknek ((budapesten))? nagyon aggódom a húgomért mert szeretem és nem csinálta meg és kéne valami gyors megoldás

[zeroz2ro]

Ő itt Kecskeméti László, Józsefváros fideszes önkormányzati képviselője. Szörnyű csapás, tragédia és igazságtalanság érte:

Vissza kellett adni az önkormányzati bérlakását amiben lakott. Már 5 éve vissza kellett volna adnia, de minden fórumon harcolt ez ellen. De Pikó a gonosz, nem kegyelmezett. A FB posztba aztán megérkezett Jakaby Tamás, aki korábban az LMP képviselője volt a kerületben és belőtte a gólt:

Sajnos a képviselők vagyonnyilatkozata nyilvános, így Kecskeméti Lászlóé is az:

Visszaköltözött ez a szegény ember a szüleihez, nem tud havi bruttó 1,8 millióból albérletet kivenni :-( Sírok :-( Valóban lakhatási válság van Budapesten ... A családbarát kormány nem támogatja hogy vegyenek lakást? CSOK, falusi CSOK, lakáshitel, van minden amit csak szeretne és így sem jut saját lakáshoz? Szörnyű mik vannak!

[ajtostolahazba]

Tegnap voltam otthon. Apa nincs jól. Nagyon nincs jól.

"Azon gondolkodtam, hogy élni könnyebb, vagy meghalni. Meghalni sokkal nehezebb."-mondta. Sokat sírtam, sírok, mert nem lesz szép ez a karácsony, már egy karácsony se lesz ugyanolyan, de ő egyre inkább készen áll. Elmondtam neki, hogy mi megleszünk, hogy vigyázunk anyára, hogy nem akarhattam volna jobb apukát, hogy nagyon szeretem. És ha eljön az idő, ne féljen, én elengedem. "Anyad hogy birja?-jól, apa... és tényleg, anyu egy hős. Megcsináltattam a tetoválást, amit ő kért, egy széttárt szárnyú sast, az ő szavaival, hogy Örökké együtt repülünk!, megsimogatta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Elmondta, hogy csendes temetés legyen, nem kell felhajtás, szürke kolumbárium, és én megnyugtattam, hogy már régen megbeszéltük ezt és minden úgy lesz, ahogy szeretné. Minden pillanatot bevéstem, minden pillanatban jelen voltam...amikor kiültettem a fotelba, hogy megcsináljam az ágyat, és a hóna alá nyúlva felállítottam, csak öleltük egymást némán, percekig... mi így búcsúztunk el. Egy év óta először nem csináltam képet. Ez a test, ez a törékeny, gyenge ember már nem ő.

Félek, hogy elfelejtem a hangját, a nevetését, félek attól az élettől, amiben ő már nincs benne...

Már Contramalt kap. Így nem fáj semmi. Aludt, bementem hozzá elköszönni. Mosolyogva ebredt, ahogy megsimogattam. Mikor elköszöntem, (jajj de nehezen engedtem e a kezét!) Szeretlek- súgta- és nincs bőgés!...

Hát apa, ezt az ígéretet nem tudom betartani. Ezek az utolsó napok, hetek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Időért könyörögtem mindig, de az már önzés lenne. Már csak egyet szeretnék, hogy ne fájjon neki az a repülés. Még történhet csoda, de ő már becsomagolta az emlékeit. Én meg nem, de ez az ő útja. Majd én is megleszek valahogy...

[crushed-soul-fake-smile]

Azt mondod nagyon hiányzom és szörnyű nélkülem...

Akkor mégis mi a francért fájdítjuk egymás szívét? Miért nem próbáljuk újra,ha mindketten ugyanazt akarjuk?!

[gyogyirom-a-tmblr]

Magány

23 éves vagyok, és sose voltam még ennyire magányos. Nem találom a helyem. Itt állok mindennek a közepén, mindenki élete pörög, mint a filmszalag, enyémre pedig nyomtak egy pause-t.

Hétvégente nincs kit felhívjak, hogy csináljunk már valamit: “Menjünk el kávézni, beszélgessünk egy jót”.

Anyám nincs, apám iszik.

Akik tini korban barátok voltak, mára már elköltöztek, családosok, nincs idejük másra stb.

Én hónapok óta ezt az állapotot próbálom átmenetinek tekinteni. Eljárok dolgozni, edzeni, olvasok, önfejlesztek. Szeretek főzni, van egy cuki 40 kilós kutyám, szóval olyan vészes nem lehetek. Mégse találom a helyem ebben a világban.

Lassan ezek mellett kezd megfogalmazódni bennem a depresszió fogalma. Mert esténként olvasok egy jót, mondom magamban hogy #metime, de szünetek között sírok. Csak nyugtatom magam, hogy minden rendben. Inkább csak nyomom el magamban a tényt, hogy teljesen egyedül vagyok.

Senki nem készített fel, hogy barátok és család nélkül ennyire nehéz lehet. És mivel nincs kivel ezeket megbeszélnem, inkább kiírom ide, amit senki se olvas el. Hátha egy fokkal könnyebben alszom el így péntek este.

[homregeszet]

🎁0️⃣1️⃣🎄

Magányos harcos A tavalyi év a szarmatákról szólt a bükkábrányi bányában és idén is kijutott belőlük. Tavasszal megtaláltuk a temető keleti végét és eggyel nőtt a férfi sírok száma, így ezt a történetet lezártnak tekintettük. Öt hónappal és 250 méterrel később azonban egy újabb temetkezés bukkant elő. Az egyszál magában álló, körárokkal körülvett férfi úgy tűnik nem akart közösködni a másik 59 társával. Ráadásul egy impozáns lándzsával rendelkezett, valamint férfiúi mivoltát jelezve tűzcsiholó alkalmatosságot és egy Hadrianus ezüst érmét tartott erszényében.

A feltárásban közreműködtek: Galkó József és Hortobágyi Viktor Lajos

Németh Attila