#nem akarok itt lenni

[talpigfeketebe]

akarhanyszor a szemedbe nezek, azt erzem mint akkor.

[banatostenger]

“Ugyanazt a hibát mindig elkövetem

Megbízom másban, de nem tehetem

Lehet a szívem túl jó…„

-

-

-

Pola-Nem passzol•

[kutyaharapas]

mi lenne akkor ha tenyleg elmegyek pszichihez es csak kikuldenek hogy he haver semmi bajod egadta vilagon semmi problema nincs veled ok. akkor mi a faszt csinaljak

[algebraicvarietyshow]

egy kis perszonálkontent

az előválasztásokat és a midtermeket nem számítva ez volt a hatodik átvirrasztott választás-éjjelem (a vicc az, hogy még 2016-ban is, amikor legalább időzónában helyben voltam, rám reggeledett), ebből négyet már itt a tumblren is követtem (bár idén pont erre sajnos túl sok időm nem volt) - és ennek egy jelentős része közben megfogadtam, hogy valami mással akarok inkább foglalkozni (még azoknál is, ahol amúgy jó lett a vége).

de: amikor ma max 1 óra alvás (de inkább csak éber-pihenés) után felkeltem, az eredmények jelentette minden szar ellenére volt bennem mégis egy kis jó érzés - nyilván ez elég fura volt, mert mért lenne az embernek jó érzése ennél az végkimenetelnél, de közben meg úgy éreztem, hogy az elmúlt két nap alatt megjelent három cikkben elmondtam, amit akartam ezekről a választásokról, és az külön jó, ha esetleg ez bárkit érdekel. aztán hullámzott persze a nap, de lett egy kis jó érzésem megint attól, hogy 18-23 éves diákokkal beszélhettem az eredményről, meg aztán az esti beszélgetéstől. nem magamról akarok itt beszélni, hanem inkább arról, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt ebben a 24 órában közvetve vagy közvetlenül, akiket részben itt a tumblren "ismertem meg" és akiknek a munkásságában megbízom: mivoltmaaneten, @everywherewithhelicopter-blog, @slejmshow - illetve ha nem is "dolgoztunk együtt" ezúttal, de rengeteget beszéltünk ezekről a dolgokról @vampirpillango -val, @markoferko -val és még sokan másokkal.

(és igen, előfordult, hogy korábban kritizáltam itt a partizánt, de elképesztő volt látni néhány pillanatra belülről azt a professzionális működést és azt a ritmust, amit a választás éjjeli műsor megkövetelt, és ez most tényleg maximálisan közszolgálatiság volt.)

tudom, hogy sokan csalódottak az eredmények miatt, nyilván én is az vagyok - és nem érzem azt, hogy bárki számára nekem kellene tanácsokat adni, hogy mit csináljon. de közben valahol nem akarom az ebben a 24 órában jelenlévő "jó érzéseket" se veszni hagyni. nem jönnek egyszerűbb idők, és nem akarom kisebbíteni azokat a dolgokat, amik tényleg rosszak lesznek. de csak úgy lehet ezt átvészelni, ha az ember valami tényleg produktívat csinál, lehetőleg másokkal együtt. nem muszáj, hogy ennek politikai tartalma legyen (though the personal is the political), egyszerűen csak közösségben lenni, "kis szinten" valamivel érdemben foglalkozni, megtalálni a saját kicsi forradalmainkat segít. támogassátok a független sajtót (a 444-t, a partizánt, a telexet, a 24.hu-t, a narancsot stb. amit éppen akarsz), amíg lehet. szeressétek a szabad egyetemeket, amíg lehet. nem most lesznek nagy változások a világban, de addig is érdemes építeni, amit tudunk. (és aki a dühét inkább kikiabálná, jöjjön pénteken a dürerbe.)

[ajtostolahazba]

Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!

Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!

Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!

[hunblarity]

Véget ért a szavazatok újraszámlálása

Több mint tizenötezer magyar blog fél terrabájtnyi shitposztingjának tételes átvizsgálása után bizton állíthatom, hogy 71.329 rebloggal továbbra is @pajjorimre a legreblogoltabb magyar blog!

Na jó, de ki lehet az a titokzatos második helyezett aki 71.079 rebloggal majdnem megelőzte pajjorimrét, tette mindezt úgy hogy 2019 óta nem posztol és tavaly év elején még csak 90. helyen állt 10.000 rebloggal a reblogranglétrán? Hajtás után kiderül!

A második helyezett nem más, mint @szintelenkek-eg olyan nagysikerű posztokkal mint az alábbi háromezer nótos:

Vagy ez:

Vagy igazából majdnem mindegyik posztján többszáz nót van, szóval ez van! Mindezt úgy, hogy 2019 óta nem posztol, bár van egy @szintelenkek-jeg blog ami nagyon hasonló, bár korántsem olyan sikeres.

Ha a trendeket követjük biztosra állítom, hogy jövőre már a színtelenkék-ég lesz a nyertes, másfél év alatt 60.000 reblogot összeszedni akkor sem könnyű, ha az összes követőd bot tinitumbli, és hát jól jelzi hogy ha az ember sikerre vágyik csak le kell menni vidékre tinibe!

No de ha már itt vagyunk lássuk a top 100-at:

pajjorimre: 71329

szintelenkek-eg: 71079

boldog-vagyok-el-ne-hidd: 63843

deadheadingcrew: 58311

a-kaosz-istene: 54340

stickalittle: 44055

praesensperfectum: 38386

szopiszuri: 37758

tallianmiklos: 36697

next-time-imma-stay-asleep: 36470

idezetek-minden-mennyisegben: 36353

treszi: 35616

inspiralo-gondolatok: 34737

takemetochurch13: 32830

a-multad-ami-furcsasagbol-all: 32536

e52711: 32174

valogataskazi: 32039

egy-nosteny-kaktusz: 31523

ko1azer0: 31424

viteez: 30962

algebraicvarietyshow: 30914

sztupy: 30331

hochfunf: 29660

ejnye: 29570

akurvaanyadatbuttersofficial: 29185

apology4pathology: 29059

ugye-soha-nem-szerettel: 28859

istenallatkertje: 27196

odmnd: 26949

deadmanride: 26201

tininek-lenni-szivas: 26164

keves-vagyok-mindig: 26123

szeretek-rohogni: 25325

nandras: 25163

tryagain: 24618

egyszavak: 24617

sztivan: 24343

berciktya: 22766

annacsii: 22576

sronti: 22530

szukits-magda: 22422

kozimacanto: 22030

mcwolfy: 21943

fuckin-feelings: 21819

vampirpillango: 21614

pajorimre: 21230

jstgrl: 21186

azigazanigazimzperx: 21185

ultra-ertektelenmindenkiszamara: 21035

csotany: 20674

kgyst: 20273

otthonzulles: 20121

ezcsakletudozottboldogsag: 20030

kafferbivaly: 19850

silenceintherooom: 19826

standardhiba: 19475

sotetsegben-a-visszhang: 19378

muszeresz: 19335

depressionisnotagame: 19195

sutiverzum: 18935

themarsa: 18731

cicanaci: 18577

zeroz2ro: 18477

paeoniaalba: 18288

egy-srac-elete: 18168

dead-is-not-punk: 18140

haeztlatodmegertesz: 18012

nem-fogadott-hivas: 17784

csehszlovakkem: 17773

bereczkytamas: 17589

lassukmiboolelunk: 17537

rpszt: 17314

orulunkvincent: 17242

millenovecentoottanta: 17180

fovarosiblog: 17162

verzekcsendbenelek: 17096

flegmapocok: 16966

drszoszie: 16928

vaneletem99: 16820

girlkoris: 16705

haeztlatodmegertesz2: 16626

couleurlocale: 16591

pappito: 16485

papageorgeisback: 16337

dulimano: 16253

kisj: 16040

pandap0p0: 15959

habkeinb0ck: 15672

golyotbaszokafejedbe: 15600

mindenfoglaltmar: 15362

wonderlandverona-world: 15052

megyematricashazmester: 14939

malachiefconstant: 14912

lobeltunkvan: 14800

fckngpsychpthprncess: 14591

jeges: 14424

hianyozni-vagy-hianyolni: 14416

zeroz3ro: 14395

dukeofedinburgh: 14344

sunyisarkirokakepu: 14309

Ez csak az elsődleges adatsor, bővebb elemzés majd ha az egészet betöltöm valami használható rendszerbe, de amennyi szart posztoltok az legalább 2 hét lesz még!

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

[csaksodrodom]

Nem akarok itt lenni! Ezek között a falak között minden perc szenvedés!

[hope666sworld]

Ha ekkora fájdalommal jár ez az élet, én nem akarok többé itt lenni

[csacskamacskamocska]

Összejövetelek

Annyi ellentmondás van bennem a társasági eseményekkel kapcsolatban, hogy az biztos elég lenne egy pszichológiai tanulmányra. Mondjam az igazságot? Ha a legeslegeslegmélyebb vágyamra lenne bárki kiváncsi, akkor az az lenne, hogy legyek a pasimmal, csináljunk valami kaját amivel aztán nem kell babrálni, csak rájárni, társasjátékozzunk, igyunk, röhögjünk nagyokat, ha van kedvünk, sétáljunk egyet a megbolondult városban, legyünk együtt. Ha van kedvünk és meg vagyunk hívva, akkor mehetünk bárhova azzal a kitétellel, hogy nem muszáj ottmaradni, bármikor hazatérhetünk, hogy a fentiekkel folytassuk az estét. Szerintem amúgy ezt bármelyik este meg lehet csinálni, nem kötődik a szilveszterhez. Vagy utazzunk el nagyon máshova megnézni, hogy máshol milyen a szilveszter. A lényege az, hogy nekem ezerszer jobb, komfortosabb egy együtt töltött nap vagy este, mint bármilyen társasági esemény. Az együtt töltött az együtt töltött, és nem egymás mellett, hogy mindketten a tumblit tologatjuk és más emberekkel beszélgetünk... :( Vagyis, akár még ez is lehet, ha közben egymás mellett ülünk és arról beszélünk, hogy ki mit olvas éppen és ki miért fasz :D és közben iszunk, röhögünk és valójában együtt vagyunk és belekeverjük bármikor a fentieket.

Utálom a mindenféle összejöveteleket amikre meghívnak. Nem akarok idegenekkel beszélgetni, mert 100-ból egy, aki felkelti az érdeklődésemet, viszont a legtöbb ember csak beszél és beszél, a nélkül, hogy megkérdezné a másik embert, hogy ő hogyan gondol valamit. Csak kiterjesztik magukat. Csak dominálni akarnak, hogy érezzék, hogy élnek. Okoskodnak, véleményeznek, kioktatnak, kritizálnak. Ritkán viccesek. Viszont tapadósak. Ha valakivel szóbaállok, nagy esélye van, hogy egész este vele kell beszélgetnem. Tud szórakoztató lenni, az is, aki magáról beszél, ha felvállalja a gyengeségeit, bénaságait, ha a sztorik nem önfényezésből állnak. És akkor is jók a kiááradó emberek, amikor információt adnak át. Itt jártunk, ott jártunk, ilyen meg olyan érdekességeket láttunk és tapasztaltunk. Lelkesedés, pozitívizmus, ezek húzzák felfelé a többieket is.

Nem gondolom, hogy egészséges az, ahogy én ezzel kapcsolatban érzek. A kényszer, hogy szervezzek és közben az idegenkedés, hogy részt vegyek rendezvényeken. Iszonyatosan magányosnak tudom érezni magam emberek között. Iszonyatosan! Lazának kéne lenni, szarni az egészre, odamenni és faszságokat beszélni. Akár szándékosan. (bár ez nem tisztességes, szóval sosem csinálnék ilyet)

Szeretem a barátaimat. Szeretek velük lenni. Szeretek velük beszélgetni. De egy percig sem gondolom, hogy a különféle barátaimat össze lehet ereszteni, és ők jó társaság lesznek együtt és kedvelni fogják egymást. Sőt, biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem. Szeretem, hogy sikerült kialakítani egy olyan kis csapatot, ahol az ember lelazulhat és mindenféle kényszer és védekezés nélkül lehet jelen. Szeretem óvatosan építgetni ezt a csapatot, 1-1 új embert behívva, akit a csapat szépen magábaolvaszt, megismer. Bár most a szilveszte az aktuális program, de amúgy ez az egész bármikor bármilyen időben igaz. Többnyire kiver a víz a társasági összejövetelektől, de közben tudom, hogy ezeket tudatosan építeni kell mert az emberek nagybbik része tök béna ebben, és végül mind egyedül maradunk. Mármint úgy tényleg egyedül.

Az egyik leginkább társasági emberként ismert barátom azzal hívott fel, hogy két baszom rendezvényre kaptak meghívást, de ők inkább hozzám jönnének, úgy döntöttek. Mert nálam elereszthetik magukat. Szóval, ez egy kikötő, én meg a kikötőmester. De más kikötőkben valahogy idegenül mozgok.

[geoparduc]

Annyira szeretném tudni, hogy mitől alakult ki a fejemben ez az irtózatos spirálos szorongás. Mikor szorongok, ezért nem tudok dolgozni és halogatom, de ettől egyre jobban szorongok, mert még nem kezdtem bele és félek, hogy elbaszok mindent, ezért az utolsó utáni pillanatig halasztgatom a dolgaim, amíg egy pánikroham szélén lifegve, egy éjszakai nem alvással összegányolok valamit, amire egy hónapom lett volna amúgy.

Persze annyira szarul vagyok emiatt, hogy értelmes, pihentető dolgokat sem csinálok. Mert ha ilyenkor elmennék találkozni a barátaimmal, akkor már elviselhetetlen mértékű lenne szorongás, hogy nem csináltam meg azt a valamit. Éééés emiatt szorongok azon is, hogy egy szar barát vagyok.

Aztán nyilván elkezdek nem aludni emiatt, ami szintén nem segít a szorongáson. És akkor már már retteghetek azon is, hogy majd megint olyan szarul leszek, hogy gyógyszert kell majd szednem, és az azzal járó külső-belső kontrollt nem viselném el, valószínűleg megint félrekezelnének és retteghetnék a mellékhatásoktól. És itt persze rászáll a kisördög a vállamra, hogy hát soha nem is a gyógyszerek segítettek legjobban figyelni, hanem a falcolás [köszönöm a saját hülyeségemnek, hogy a remek állapotom örömére még egy éjszaka alatt ledaráltam a sorozatot, ahol a sportoló csaj harapja magát hasonló megfontolásból], de hát azt azért már tényleg nem lehet...

És akkor jön a mi a faszt csináljak? Ha teszek egy kört a ház körül, akkor vagy helyrekattanok, vagy elfáradok és elalszom. Ha végre eszem valamit, akkor vagy felmegy a vércukrom és beindul a dolgozás, vagy elalszom. Ha elszívok egy cigit, akkor vagy beáll szuperpozícióba az agyam, vagy elkezdek azon gondolkodni, hogy hány évig él egy galamb és egy 3 órás értelmetlen internetezgetésbe kezdek és nem haladok. És ezt sorolhatnám napestig, mert egyszerűen minden csak olyan 15-20 százalékos eséllyel segít...

Óóóó és nem, egyáltalán nem akarok beszélni róla, pláne nem akarok segítséget kérni. Az csak újabb elbaszott egy óra, amikor nem dolgoztam és csak a mások lelkiismeretét nyugtatja meg, rajtam nem segít. Én nem akartam ez lenni.

[konyvekkozt]

telefonálásokba'

ma egész nap telefonáltam. nem az a rossz, hogy nem szeretek telefonálni, hanem hogy nem jártam sikerrel

tegnap az egyik ügyfelemet kórházba szállította az intézményből a mentő. tudtam, hova vitték, de ott nem találkoztak vele. felhívtam a mentőszolgálatot, hova vitte a mentő. sikerült a nyomára bukkanni. hívtam hát a kórházat. a központi számon egy mogorva nő nem értette, mit akarok, a magyarázatom közben random kapcsolta a belgyógyászatot. itt is elmondtam, ki vagyok, kit keresek. nyilván nincs ott, ezt előre tudtam, combnyaktörés gyanújával szállították. de megadta a férfi a harmadik emelet mellékét (hogy milyen osztály, nem mondta). telefonáltam oda is, többször csak felvették és letették a telefont, de egyszer végre bele is szóltak. ott nincs, hívjam a második emeletet, melléket nem tudnak. hívtam a kórházi központi számát. hiába próbálkoztam tucatszor, nem vették fel

a lakó, aki miatt telefonáltam, túlélt egy autóbalesetet, a lábait és a gerincét is fémek és csavarok tartják egyben, emiatt gondolom, hogy nem lesz egyszerű a felépülése. de ugye nem tudom. azt sem tudom, hol van, mert nem vette fel senki a telefont. a lakónak nincs telefonja (mint ahogy a hajléktalan emberek nagy részének)

hogy változatos legyen a napom, megpróbáltam a kerületi sztk-ba időpontot foglalni ultrahangra egy másik lakómnak, aki daganatos beteg. itt sem vették fel a telefont, de legalább két várakoztató zenével szórakoztattak, miközben időnként bemondták, hogy "hívása fontos számunkra". minden alkalommal bontották a vonalat

a lakó, akinek ügyében telefonáltam, februárban kapott szívinfarktust, akkor került kórházba és ott vették észre, hogy bőrelváltozása van, kétszer műtötték. persze semmi pánik, az onkológiai ellátása áll, mert nincs kellő kapacitás

nehéz ez így. van egy lakóm, aki valahol van, nem tudom milyen állapotban. meghatalmazásom van tőle, hogy érdeklődjek az állapotáról. persze nem adom fel, holnap újra telefonálok, ha nem járok sikerrel, beállítok a kórházba és addig megyek, míg meg nem találom. nyilván falig megyek majd ultrahangos időpontért is

egyszerűen elképzelni nem tudom, milyen lehet ezt családtagként megélni. elképesztő állapotok vannak

és nehéz ezt szakmailag megélni. segíteni szeretnék, de nem tudok. és van még huszonegy lakóm rajtuk kívül, akik igénylik a figyelmet, akiket nem hat meg, hogy éppen telefonálok, beszélgetni szeretnének, segítségért keresnek

az pedig egy külön szál, milyen állapotban adnak ki lakókat a kórházak. értem, hogy kell az ágy, hogy szerintük önellátó a lakó. de szinte mindig olyan állapotú lakókat hoznak vissza, akik a mosdóig sem tudnak elmenni

mindezt sikerült tetézni azzal, hogy egy harmadik lakómat pénteken látták összeesni egy szállóhoz közeli helyen, vélhetően kórházban van

szociális munkásnak lenni nem egyszerű. én csak azt szeretném, ha a lakóim jól lennének - már amenyire hajléktalanként jól lehet az ember

azt gondolom, az egészségügy gondjaival mind találkozunk. de számomra mégis szokatlan élmény ennyire kiszolgáltatottnak lenni és több óra telefonálás után nem jutni semmi, de semmi információhoz

[eltiron2]

Akik kurva rég itt vannak tumblin

( @sztupy, @droidzombi, @kampeszino, hirtelen ők jutnak eszembe) emlékezhetnek az első olyan botrányra, ami most az orvosos blog körül van: akkor egy bankban dolgozó tumblis írt ki bizalmas munkahelyi információt a blogjára - a dolog szintén 24 órán belül elharapózott, még az (akkori, original) index címlapjáig is eljutott - és az illetőt persze páros lábbal ki is rúgták.

Nem akarok én lenni a “minekmentoda”-ember, de azért tényleg nem ártana gondolkodni meg tanulni a dolgokból, mert lehet azt mondani, hogy nemláttamjönni, de baszki, kb 12 éve volt már erre precedens...

[the-fool-who-loves]

a fizikai fájdalom sokkal kevésbé fáj

mint a hiányod vagy az amit tettél a lelkemmel

azt ahogyan szétziláltad, ahogyan megtörted és ahogyan nem láttad, hogy érted fejlődök és jobb akarok lenni, azt hogy mindent kettőnkért és a jövőnkért akartam

de mégis azt mondtad szeretsz, azt hogy megint szeretsz majd elridegültél újra és elhagytál

itt hagytál a magányomban, amikor a legnagyobb szükségem volt rád, amikor a legjobban szerettelek és amikor a legnagyobb szeretetre vártam, csak is TŐLED

- jegyzeteim

[neonkonnycseppek]

Mi a női ideálod ? Hogy képzeled el a társad ?

Tiszteljen, becsüljön, szeressen engem, úgy ahogy én szeretném Őt. Legyen hűséges, rajtam kívül ne létezzen neki más férfi az életébe. Ne tartson maga körül 4-5 fiú “”barátot””. (nem hiszek az ilyesmikben…) Alapvetően szeretem az alacsonyabb Nőket. Én 185 vagyok, de szeretném egy kézzel a felemelni, és a vállamon cipelni a lakásban, vagy ahol éppen rám jön ez az érzés. Legyen velem kedves, megértő, igyekszem én is az lenni. Gyűlölöm a veszekedést, szóval ne legyen agresszív típus-mindent meg lehet szépen normálisan beszélni, mivel emberek vagyunk, nem állatok… Én május közepe óta nem gyújtottam rá, leszoktam a cigiről. Szeretném ha nem egy hamutál szagú barátnőm lenne. Legyen sok közös bennünk. Én nagyon szeretem a filmeket, sorozatokat, főleg a háborús témájúakat és a horrorokat. Szeretek kirándulni, szép és nyugodt helyeket felfedezni. Nyugodt természetű vízöntő vagyok, hasonló vehemenciájú Barátnőt szeretnék. Van egy ps5-öm, ne zavarja, ha egy nap egy órára leülök elé, inkább üljön az ölembe, vagy bújjon hozzám, szeretek pecázni, jöjjön velem. Nagyon bújós vagyok, szeretem kimutatni az érzéseimet, otthon a lakásba és a nyilvánosság előtt is-értem itt pl. az utcát, vagy boltot, vagy akárhol vagyunk. Ne idegenkedjen attól, ha meg akarom csókolni a boltba, vagy megsimogatom a fenekét. Perverz vagyok, odaadó típus, nekem az okoz örömet, ha látom, hogy a Párom élvezi az együttléteinket, és akar engem-akarjon kisajátítani. Ne legyen neki tabu, ha pl. egy kirándulás alkalmával egymásnak esünk egy erdő közepén, vagy egy tó mellett, mert nekem ez az egyik gyengém… Lehetőleg ne robbantsa fel a lakást, találja fel magát a konyhában, és legyen házias. Nem rabszolgát és bejárónőt akarok magam mellett tudni, természetesen igyekszem én is házias lenni. Szoktam mosni, teregetni, mosogatni, pakolni, porszívózni, egyszóval tudok rendet tartani magam körül és nem hagyom és dobálom szét a szennyest a lakásban. Szeretem, ha valakivel lehet órákon át beszélgetni, akár a semmiről is, legyen mindenről önálló véleménye, kérdezzen, és válaszoljon is, szeretek én is beszélgetni. Ne legyen közönséges és magamutogató! Számomra visszataszító lenne az, hogy a barátnőm úgy járkálna az utcán, hogy kint van a hasa meg a segge a ruhából… Ami az enyém az az enyém, azt ne nézegesse más! Amúgyis azt tesszük ki a kirakatba, ami eladó… Hamarosan Családot szeretnék alapítani, legyen ebben is Társ. Mindezt olyan Nővel fogom megtenni, akivel együtt öregszem meg, és együtt neveljük fel a Gyermekeinket a lehető legnagyobb odaadásban, szeretetben, szerelemben és hűségben. Nem akarom, hogy ugyanazt szenvedje el a gyermekem, amit én anno… Lezáró mondatként annyit tennék hozzá, hogy ne a telefonja legyen a mindene és ne azt nyomkodja folyton.

Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem hogy kielégítő választ adtam.

[csakhagyjmeghalni]

Én nem csak a napsütésben akarok veled lenni. Látod viharban is itt vagyok és itt is leszek.