#lángoljon

[hicapacity]

Istenem, de gyönyörű ez! ✨💥

🎚️🔥🔥

👻Soha ne feledd! Ha egy lángoló temp-LOM-ot látsz, máris közelebb jársz az igazsághoz, de még közelebb az igazságossághoz! ☠️ NEM is beszélve a pedofil papok kiűzéséről…👻☠️

[banatostenger]

“Felgyújtom a világot, hogy lángoljon…érezze fájdalmam.„

[zeroz2ro]

Az EU Parlament magazinjában van egy sorozat, ahol az EP képviselők a kedvenc ételreceptjeikről írnak. Aztán jött Cseh Katalin, aki megosztotta a kedvenc KUTYAKAJA receptjét amit elkészít a két kutyájának. Ilyenkor tényleg azt kívánom hogy lángoljon az EP ... "When The Parliament invited me to share my favourite recipe with readers, I was a little hesitant. As someone who rarely cooks – I’m always on the move between Brussels, Strasbourg and Budapest – cooking isn’t my go-to activity. I’m more used to hotel rooms than fully equipped kitchens. My hectic lifestyle as an MEP has made me deeply appreciate the European Union’s Platform Work Directive, which seeks to improve the working conditions of gig economy workers – because, frankly, Uber and Deliveroo drivers have been lifesavers for me on more than one occasion.  

One thing I’ll always make time for, no matter how busy my agenda gets, is preparing healthy meals and quality treats for my two dogs, Kyra and Ziggy. They deserve the very best, a feeling I’m sure all pet parents share."

[szeresdmagadlegyonmagad]

Vonaton

Ülök a vonaton, csak bámulok a térbe.

Néha a leeső napsugarat nézem.

Rád emlékeztet, olyan tiszta, arany,

Kár, hogy nekem, csak az emlék maradt.

Hiszen még mindig várok rád, szüntelen,

Oh, csak egyetlen pillanatot adj Istenem!

Hogy láthassam őt, halljam a hangját,

Érezzem arcomon, vadgesztenye haját.

Hogy becézzen úgy, ahogy mást nem szokott,

Hogy szorítson úgy, ahogy mást még nem fogott.

Hogy simuljon hozzám, minden pillanatban,

Hogy lángoljon szíve, mint az égő katlan.

Ülök a vonaton, csak bámulok a térbe.

Fejembe, egyetlen gondolat sem fér be.

Megérdemelném, ezt a nagy szerelmet?

Tudna szeretni örökké engemet?

Lehetne olyan jó hozzám, mint én hozzá?

Vagy mind ez csak egy képzelet foszlány?

Én szeretném őt, míg világ a világ!

Még akkor is, ha számomra nem terem virág...

[versinator]

Felében fényeikben

Karjaitokba tietek borítsanak őrködő Csókunkat búd lángoljon meseerdő Megbirtál bukdos beszédit vadászai Foglaló kinevetnek világítják lyányai Csatázunk prédálta őriztelek bolonditott Rongyainkat anér botján óvott

Nomád tágulnak meglelte esküdözzön Magyarázóik eldaloltalak éjemben könyörüljön Belehalás tetőjét véljen megmaradnék Kocogok vájták legcsúfosabb pengék Lemondtam lakhelyük baktass leroskadott Látnivalójuk taposón gyilkát hítt

Megkivánás emelném töméntelen növekedő Suhanása pirulón úrék örvendő Lehúz magaméra pusztulásod dunai Elválasztott kábítva ocsmányt vasárnapjai Virgácsot iródeák erőszakolt áhitott Rontva bűneiért megteltem túlesett

Győzelmünk nevelték mulása égenföldön Páriái megbékülnek csattantanak erősön Imánk szörnyetege megmaradhat tudhatnék Vércsíkos multamban trágyadombok éljék Borultát templomából kötődj fejtett Történjenek nyugvóhely csatázván bámitott

Zöldelnek csábultam suttogok kínszenvedő Remegően kárunk ismerője fizetendő Jászolbölcső loptunk napkeleten trónjai Nagyasszonyom pontja bőrrel gyulai Adnák hajóink összeköt fuvalkodott Ifjainknak túlélőkkel fehérségem gyujtott

Odaadni bátoran palló hömpölyögjön Húszévesek korcsolyád nyöszörögtem kitörjön Törjem koncra bajza csináltatnék Tavaszunk fölverte merésznek értsék Vadba indulatban piszkosan kurjongatott Buzdulva szabálytalan nagyszerűeket tébolyodott

[kyodaina]

Hát a büdöskurva életben nem hittem egy ilyen nyitás lesz valaha itt... geci milyen világ ez...kurvák és kaminionosok országa vagyunk.

[pajjorimre]

Azért az rohadtul gáz, hogy a tüntetések élét, indulatát a kutyák valami utcafesztivállá konvertálják. Hol vannak a hatósági áras Molotov-koktélok? Lángoljon az a rohadt rendőrsorfal!

Siklóvállú bölcseszekkel nem lehet forradalmat csinálni!!!

[naposmedve]

csak robbanjon a szívem

lángoljon a vérem

még egyszeer

[gyonyoru-zombilany]

Az ősz most kellemesen lágy, pedig hűvösre számítunk.

Az én szívem pedig fagyos, pedig azt várják, hogy lángoljon.

[petrany]

Én elég rég várom már, hogy elguruljon a gyógyszer, és lángoljon minden. Dehát hiába.

[veszelyesenelni]

Csüngj karomban,

S marj belém,

Lángoljon a szenvedély.

S mint a tűz mi sose lankad,

Égesse az ajkam ajkad.

Míg fel nem ízzunk vörös fényben,

Egyesülve a sötétben.

[versinator]

Erszény utólért

Pusztulásból leendő rímesek kislyányt Irigységgel levegőként rablón ocsmányt Krizántém lázadóit akaratod bölény Nyílnék égenföldön ittasan hatvany Személyét percért veszejtő gyuri Öntötte tegnaphoz mereszted cézári

Cirógassam nyafogtam vénségem dózsát Senyvedésben együttes zümjét multát Obsitot szükségünk elpusztítnak tűzharang Nyomorúan találkozzunk nagyerdőre peking Mesétlen sirámát anyásan filiszteri Hepehupás parádés elszürkül lóri

Némaságnak hencegek kószáló nőstényt Hivott piheghet arénán halványt Megtartjuk untan összeégett pázmány Megmaradhat mukkanni kiburkollak majtény Kiszabadult hadakozik nevetését kisemberi Pányván tizedszer lehetlenség kiveri

Ékesre készitettek söpredéke vallását Hóditani bábbeszéd számoltunk ciprusát Multamat gémes kiszálljon lézeng Sarjadásáig lelkendezzünk ü fölzeng Szökünk lángoljon mondottál véri Öreges altatni kelyhekkel beismeri

Odaérek széttekintek jóllaktunk rejtélyt Lidérce pajtásokkal őelébe majtényt Ájulásban rohad epével agglegény Cikkázó villogj flört mokány Ábrándvilág szórnának utálat néhakori Nyúzta látnod tálca mári

Kirohanás áhitók kérdezek bosszuját Visszapattog ködbeveszőn osztottad bestiát Követett dédapánk szúrom leseng Szekerét kitalálónak betegségben lámpaláng Lovaga borosüvegek virágozzék báthori Kínszenvedve leolvasom semmiképpen nagyúri

[hatasszunet]

Mert ez többről szólt mint becézések,

Többről mint lopott ölelések

A legelejétől több volt mint pár lopott, bűnös pillanat

Szikrázott valami a szemeinkben

És mi azt akartuk hogy lángoljon minden ami körülöttünk van

[aranysziv]

szeretek vitázni. borzasztó vagyok benne, az agyára megyek mindenkinek, de szeretek vitázni. kell a hülye dráma, kell a hülye szenvedés, kell, hogy jól megmondjam a magamét, mikor már elegem van. de legfőképpen: kell a szenvedély. amikor mindkettőtök szeme lángokat szór, és amikor egy kanál vízben meg tudnátok egymást fojtani, na akkor élek én igazán. mikor már alkalmazhatom azt, amit egy barátom csak úgy nevez: mercinizmus, és jaj annak, jaj annak, akin gyakorlom... mert ott a baj már igazán hatalmas! kell, hogy túlfeszítsem a húrt, kell hogy kizökkentsem a velem szemben állót és lássam az igazi énjét. szükségem van rá, hogy érezzem, mikor a pulzusom az egekben van, és a dühtől, a méregtől már talán meg se tudjak szólalni. hogy egy kis pukkancs legyek, egy igazi, belevaló pukkancs. egyszer még az első szerelmem, sok-sok évvel a szakításunk után azt mondta: még az is hiányzik, hogy veszekedj velem. persze, ezt a mondatot nem is bírtam mosolygás nélkül. nem is bírom azóta sem. bármilyen furcsa, egyik kedvencem, ami hiányozhat valakinek belőlem.

pedig tényleg kiállhatatlan vagyok olyankor. én is tudom ezt, de hányszor mondták is már. úgy kell elképzelni, aki még esetleg nem tapasztalta, hogy belém költözik az ördög, és egyenesen megyek le a lejtőn, mintha hívnának. mindig érzem, hogy mit nem kéne olyankor már, de van bennem egy érzés: csak azért is. és olyankor borul minden. mit nekem dominó, hogy minden sorjában, nem, az egészet felégetem az utolsó darabjáig. ha én égek, égjen minden, lángoljon, de úgy igazán. ha nekem fáj, fájjon mindenkinek, nincs kegyelem, nincsenek szabályok, vagy csak talán egy: ne nézz hátra. lehet megbánom aztán, sőt, szinte biztos is. de hagyni kell olyankor. hagyni, hogy kihulljon a méregfogam, és utána megint szelíd legyen a szívem. talán épp ez a baj: hogy mindig szelíd, és mindig tűrök, és van az a pont, mindig van egy pont, amikor... amikor már nincs tovább. csak gyűlik, gyűlik, és nekem egyszer muszáj úgy igazán, csak egyszer, de akkor nagyon. és utána békülni is kell. legalább ennyire intenzíven. ez rám a recept. mert akkor az a valaki megkap igazán.

legalábbis régen így volt. most jött egy vita, szellő hozta, de valahogy nem volt az igazi. bántott a dolog, belül marcangolt, úgy nagyon, igazán, amire máskor már biztosan megszólalnék, de most valahogy nem akartam. nem értettünk egyet, nagyon nem, és mégsem jött a mindent felégető tűz. vagyis jött az, csak... azt éreztem, hogy nem akarok vitázni. vele nem. hogy amit máskor megkönnyebbülésnek érzek, az itt most nem lenne. túl érett, nyílt, nyitott volt a kommunikációja, én pedig azt hiszem, túl büszke, és hirtelen nem lehettem az a kis fehértigris, aki ugrik és harap egyből. mármint ha ő így áll hozzám, nem mehetek az ő szintje alá, ez volt bennem, hogy nem tehetem, hogy nem akarom, nem engedhetem ki úgy a karmaimat. olyat is mondott, hogy jogosan érzek így és hogy megérti. senki. nem ért. meg. mit jelent az, hogy ő megért? mégsem szórhatok lángokat, ha ő ilyen kedves velem. hogy merészeli kihozni belőlem a legjobbat? hogy? azt is kérte, hogy mondjam el, hogy mit érzek, mármint teljesen, hogy ne maradjon bennem a tüske. a tüske! igen, bizony ám, pontosan ezekkel a szavakkal. a tüske! mondja ezt nekem, a rózsának... a bolondját járatja vajon velem? nem is értem, azóta sem. annyira másképp reagált, hogy hirtelen ez önmagában is megdöbbentett. nem voltak lángok, amik mindent felemésztettek, nem voltak tüskék, akkor nem, mintha visszahúzódtak volna, egy pillanat alatt, és olyan nehéz volt elhinni, hogy akkor őt most ez tényleg érdekli, tényleg reagálni akar rá, nem a falnak beszélek. nem is mertem mondani semmit, elfogytak a szavaim egy pillanat alatt. és hát, ezt azért nálam nehéz elérni.

aztán jött egy kis csend. valahogy gondolkoznom kellett, hogy mi történt. hogy vajon valami bennem romlott-e el, ez is felmerült. azóta sem tudom. tényleg nem. viszont furcsa, mert a reakciójától függetlenül, valahogy én tényleg nem akartam vitát. mondjuk ez nem volt rég, lehet beteg leszek... de valahogy nem akartam, őszintén. amikor ott volt az a pont, és éreztem, hogy régen most kezdenék bele a mondókámba, egyszerűen nem akartam, el sem kezdtem írni. én már nem akarok több monológot. nem akarok többet könyörögni. nem akarom megmondani senkinek, hogy hogy bánjon velem. és abban a pillanatban, hogy bennem volt egy ilyen átfordulás, hirtelen megértő fülekre is leltem. de annyira új ez, ez az egész, hogy szinte sokkolt. megint szükségem volt arra, hogy kívülről lássam magam. jött az éjszaka, és nem tudtam elaludni. jobbra fordultam, balra fordultam, de nem jött az álom a szememre. az egész éjszakát átforgolódtam, még az ágyon is megfordultam teljesen, hogy hátha majd úgy menni fog. aztán jött a hajnal, és elkezdtem készülődni. persze, tök fáradtan, de hát ennyi belefér. vettem magamnak egy túlárazott kávét, mostanában zöldet, mert már semmi sem ugyanaz, tényleg, és akkor jött az üzenet, melyben azt kérdezte, hogy átjöjjön-e este, hogy megbeszéljük. majdnem elejtettem a kávét, és a kedvenc lila kabátomnak nem állt volna túl jól azért. írtam neki fél kézzel, hogy az jó lenne, igen, mert ez az egy gyötrelmes éjszaka pont elég volt ahhoz, hogy tudjam, hogy ezt nem szabad folytatni. úgy tűnik kinőttem a durcáskodást, és a balhés csaj-kórt, ha normálisan kommunikálnak velem. végül is, megérte a kávén túl a rengeteg pénzt a pszichológus is.

amúgy ha a szívemre teszem a kezem, és ugye mondtam neki, hogy jöjjön át este, és megbeszéltük, hogy hánykor meg hogy...stb., még akkor nem hittem el, hogy jönni fog. néha ilyen balga vagyok, vagy óvatos, attól függ, mert soha nem adott rá okot, hogy kételkedjek a szavában, de mégis, fel akartam készülni a legrosszabbra. hogy én most itt elhiszek neki mindent, hogy furcsának találom az egész "vitát", és hogy személyesen jönne megbeszélni... na most erre mégis mennyi az esély? de mindegy, mert eljött az időpont, én éppen mosogattam, ő meg jött. mármint tényleg. és leültünk és megbeszéltük. mindent. és nem volt csetepaté, vagy asztalborogatás, de még pohártörés sem. minimum egy baszki vállalható lett volna, de még csak az sem. amikor a szó komolyabbra fordult, annyit mondott, hogy nagyon csillog a szemem. sírni akartam, attól csillogott, ő is tudta ezt, úgyhogy abban a pillanatban lenéztem, ő meg megölelt. ennél lejjebb az életben nem adok többé.

jók a lángok. tényleg jók, szeretem őket, most is éltetnek. de valahogy jó ez is. ami féken tartja. nem oltja el, hanem táplálja, de valahogy mégsem tud olyan ádázul elszabadulni tőle, amit a pillanatban talán úgy élvezek, de aztán mindig bánkódom miatta. felold, és olyan természetesen jön neki, mintha csak erre született volna. nem értem. de jó rácsodálkozni újra és újra. nem akarom, hogy ennek vége legyen.

[falsechurch]

4.hét

A 6 hetes tesifelmentésem 4.hete. Tegnap szedték le a gipszemet, végre! És életemben elösszőr kihúzták a fogam. Az utolsó tejfogam. Aztán átestem két röntgenen. És az álkapocs röntgenem óta olyan mintha valaki ide-oda kavicsokat dobálna a fejemben.

És az egész orvosi kivizsgálás, a II. kerület különböző pontjain volt. A Rózsadombon és környékén, pontosan azokon a helyeken amiket idájíg kerültem. 6 éve költöztünk a II. kerületbe, mint egy család. Ami életünk utolsó, és legrosszabb döntése volt. 2017 óta nem mentem vissza, de tegnap mégis. Mintha egy kést döfk��dtek volna a szívembe, és fel akarom égetni. Azt akarom, hogy lángoljon, és nevetve nézzhesem ahogy minden elég. Minden. A "házunk". Az utcák, a kerület.

De végül mindig a józanész nyer. A betàplált érzés, miszerint ha ezt tenném hibàznék. Pedig végre igaz, és boldog cselekedetet hajtanék végre..!

[a-fajdalom-darabokra-szed]

Soha nem voltam telhetetlen, de nem tudok betelni veled. Nem elég a mosolyod eggyel mindig többet akarok. Ameddig a szemembe nézel, annál 5 másodperccel többet akarok. Csak többet és többet. Nem érdekelnek az emberek, de te mindennél jobban.

Ellopod a lelkem, a szívem és minden figyelmem. Olvass nekem egy szerelmes regényt, majd hitess el velem bármit. Neked mindent el fogok hinni. Éljünk ellentétes életet de ezek ellenére vonzódjunk egymáshoz úgy mint még soha. Őrüljünk meg egymásért, hogy ne érhessen véget.

Akarom, hogy szétszedj a tekinteteddel, hogy minden érintésed megfagyassza lángoló testem. Légy a szellőm, az égő cigarettám ellenfele. Lángoljon a pillantásod rajtam és simítson minden szavad. Fogd meg a lelkem, taposs utat a szívem felé majd költözz be és soha ne hagyd el.

#kiek