falsechurch

[falsechurch]

I miss the rage

Amikor 14 évesen úgy ittam a vodkát mintha víz lenne,és mindennap egy doboz cigit elszívtam,mert nem féltem a haláltól,nem is gondoltam hogy lehetséges. Hangosan üvöltettem a zenét,nem törődtem azzal ha fájt valamim,és folyamatosan pörögtem. Szombaton buliztam,vasárnap pedig edzőteremben kezdtem a napot. Semmire nem mondtam nemet,és minden alkalommal én voltam az aki az asztalon táncol. Nem a tiktokot pörgettem hanem a tumblr-t,és mindenkinek adtam egy esélyt,mert túlromantizáltam az életet. De legalább nem aggódtam,nem voltam gátlásos,és nem éreztem bűntudatot semmi miatt.

(Mostanra mindez csak homályos emlék.)

[falsechurch]

Hamísítatlan ismerkedés

Rászánni az időt..

Elszórakozni..

Ismerni őt..

Vele lenni..

Átlátni rajta..

Érteni mit mond..

Várni hogy lásson..

Kérni hogy ne fusson..

Gyámoltalankodni..

Megcsalni..

Gyászolni..

Érezni..

Kételkedni benne..

Látni sok sok évvel később..

Vigaszért könyörögni..

Beengedni a házba..

Lefeküdni vele..

Aztán lefeküdni mással.

[falsechurch]

Érzelmi prognózis

Mind jöttek,és mentek.

Annyian voltak,

és azt hitték ismernek.

És hiába látom arcukat szépnek,

ha a fojtogató valóságban élek.

Borzongás fut végig a testemen,

és egy érdes illat csapja meg az orrom.

A valóság hamísítatlan bűze ez.

Mit már jól ismerek.

Egyik másik megragadta a kezem,

és tudtam érintésüktől mit sem érzek.

De mintha kiszállt volna belőlem a lélek,

megmondani úgyis félek.

Megmondani,de mégis mit?

Hogy lágyan elhalványult belőlem az élet?

Minden pillanattal egyre kevesebbre vagyok képes.

És mi lesz ha már tettetni sem tudom hogy érzek?

[falsechurch]

Azt mondják

Karácsony este van. Én nem látok csak nézek,de azt mondják szépek a fények. Azt mondják mindent hó borít. Azt mondják mindenki boldog.

Én azt mondom,nem hiszem.

Azt mondják élvezzem ki a havat,menjek szánkózni. Én azt mondom nem. Nem lépek utcára,ha kell, inkább egész életemben.

Ők azt mondják ez szorongás,én azt mondom lehet.

Félek,hogy azt mondják nem kellek ide.

Igazuk lenne,mert semmi értelme.

De félek attól is,hogy számítanak rám,és mindenem amim van,csak túlzott elvárás.

Azt mondják éreznem kéne,és ez megijeszt.

Mert én azt mondom “szeretlek”,és ez minden embert elijeszt.

De azt mondják bízzak,ezért megteszem.

De aztán nem mondanak semmit,ezért elveszem.

Azt mondják “örökké”,de ezt többé nem hiszem. Mert annyi mindent hittem már,és volt hogy tévedtem.

Azt mondják “szeretlek” és most én futok,mert soha ilyet érezni nem fogok.

Még utoljára szólnak hozzám,és most mi lesz?

Mert amit mondanak az számomra mindent jelent.

Félek,hogy azt mondják nem kéne élnem,és én meghalok szépen.

[falsechurch]

/Javulás útján /

Ignorálom

Ez válik be legjobban!

Nem beszélni róla

Hallgatni,mint a sír!

Néha megdöbbent mit produkálok

Csak hallom magam beszélni,de nem tudom hogy én vagyok

A hangom akár a vajazókés

Lágy,selymes

De sebet okoz!

Mind szenvednek miattam (is)!?

A borban áztatott családi ebéd

Csak ne bámult volna az a fasz

A koszos képkeretből,az asztal mellől

Mert nem néztem a szemébe,és elvitte a rák

Mert halhatatlannak hitte magát

Spicces este

Süti zabálás

Napi 2x pornó

Vágy

Vágyálom

Marcit hiába ignorálom!

Mogyorókrém az éjjeliszekrényen

Esti zabálások

Lekvár kell!

Elmaradt napló részletek

Szégyenletes visszaemlékezések

Egy másik korra

Mikor Könyves Kálmán megvakíttatta Álmost és annak 8 fiát

Nem voltunk mi sosem magyarok

Sosem ateisták

Sosem keresztények

Sosem egyediek

Sosem hitelesek

Sosem Árpádok

Vazul jött,lassan ment

Hányavetett sorsán át a magyar nemzet

Magyarország?!

Az mi? Egy falu Romániában?

Ki vagy te rajtam,ki vagy?

Kinek bőre rámtapad

Ez nem az én testem

Azt elhagytam útban az ítélete nap felé

E külalak taszító

Ugye csak ideiglenes ?

Forrasztó

Borzasztó

Olvasztó

Magyar

Test és lélek

Csak szemlélem a történelmet

Mintha számítana bármit,ha már egyszer itt vagyunk

Itt! Hol itt?!

Nedvesedek az ítélet napra

Hevesen izzok,várom

De lassan letelik az élet,és én vergődöm

Hatalma van a múltnak

Hatalmas közös jövő!

Rákosi diktatúra

Mi a fasz ez most?

[falsechurch]

Mindent tudni,de semmit sem mondani

A társadalom kiskorú,fiatal,naiv,és buja. Nem látja a láthatót,mert még nem nőtt fel igazán. És akárhányszor látja harcolni saját fajtáját,mindig kétkedik,nem hisz,és elfut. Valótlant állít a színre,és végignézni kötelességünk,az élettel jár. Valós szót ritkán hallani,de inkább csak játszva említ meg egyszer-kétszer ő. Aki látja,és nem csak nézi,figyeli,és nem csak hallja,és igazán tudja,nem csak sejti. De ide kevés ha ő én lennék. Kevés minden szó,és egyszerre sok. Hajthatatlan érzem,de meggyőzni próbálom,mert fel nem adhatom. Nem hagyhatok fel a próbálkozással,és hagyhatom magára a világot. Bár nélkülem is ellene,de valójában sosincs el. Hallom azok szavát,akik belém kötnek,látom az arcokat a távolban,és egyre csak közelednek. Kérdezik,hogy miért nem tettem meg,és én a sok válasz között keresem a helyeset,de mire megtalálom már nincsenek itt. Nem ők hagytak itt,én futottam el,messzire,mert nem vagyok bátor,ahogy mondtam. Sőt egyenesen a gyengeség vett rajtam erőt. Ő vezette lábamat,és sodorta utána fejemet,ő látatta velem a félelmet. Rettegés játszott a szemem előtt,de lesodródott a színről,és màr csak az enyhe utóhatás részeként remeg a karom. Mert láttam őt,a szörnyet. Tényleg láttam! Láttam a világot a porba hullni,és elmém éles fájó bugyrából egy gondolat sodródott a lábam elé,hogy ez még csak a kezdet.

[falsechurch]

Lennék bárki érted..

Lennék a szeretőd,a gyermeked,a legjobb barátod,

az Istened

Nyakamba venném a világod,és hallgatnám sóhajtásod

Lennék az akit gyűlölsz,lennék ellenséged,lennék az aki gúnyt űz belőled

Hogy hasonlón merengve én jussak eszedbe,hogy a gyűlölet szó hallatán az én nevem vésődjön fejedbe

Lennék a háziállatod,a takaród/a paplanod,lennék az édes parfümöd

Mindazon tárgyak amelyek láthatnak minden nap,érezhetik érintésed,és a kutyád,akinek majd elmeséled,hogy találkoztunk,és ki voltam akkor én neked..

Lennék mellékszereplő,életed futó része,egy néni a boltban,akarom,hogy az utcán nekem gyere,látni akarlak a buszon,hogy az arcod még idegen,és én nem ismerem

Mert szívesen lennék fontos neked,de azt is elfogadom ha semmit nem jelentek,és ha életedből 1 percet megosztasz velem,arról már csak a szerencse tehet

Legjobban a lány akarok lenni akivel lefekszel hetente,és akinek albérletet fizetsz,és az újságos barátod, akinél mindennap az újságot veszed

Mert ők ketten ismernek legjobban,és lényed lenyomatai ott maradnak e két emberen,de én megszabadítalak tőlük ha kéred,hogy az egy ki fontos, az én legyek neked

[falsechurch]

Mansfeld Péter park

Hirtelen és váratlanul hasított belém,hogy elvesztettem a határt a hazugságaim,az álmaim, és a valóban megtörtént események között. Biztosan így van,különben nem ülnék itt mint egy felhúzós játék,várva,hogy jöjjön valaki aki az igazat mondja rólam. Egyre csak azok a szavak járnak a fejemben: “Amíg emberek között élünk azok vagyunk aminek az emberek látnak minket.”Nem vagyunk többek. Ahogy mások szemlélnek,akár rosszul is,de akkor is azok vagyunk mi. Ez már Kundera átirata,de a lényeg,semmit nem érünk azzal ha magunkba tartjuk az igazat,mert ha mi tudjuk,az semmit nem ér, mert a külvilág megítélésévé válunk,és nem lehetünk többek. Önmagamat keresem,ahogy mindenki,és talán mások jobban ismernek mint én magamat,rájuk kellene hagyatkoznom,de közben alig mondok el bárkinek bármilyen részletet,és egészében csak én látom az életem.

Itt ülök egy szép parkban,ahonnan látom a várost elterülni. Azért vannak Budapesten szép helyek,de főleg ilyenkor szeretem nézni őket,amikor a nap már lemenőben van,és az ég rózsaszín. Szeretnék csak feküdni és nézni örökké ahogy a felhők mozognak az égen. Tökéletesen szemlélteti az idő múlását ahogy a rózsaszín ég átcsap feketébe. Az éjszakai fények pedig mintha meg élesebben üzennék meg,számomra csak a magány maradt. A Mansfeld Péter lépcsőin,szerelmes párok csókolóznak,mindneki kézen fogva,valaki a kutyájával időzik,de senki sincs egyedül. Csak én gondolom hogy ez is a magány helye. Olyan ez mint amikor valaki elviszi a párját mindenfelé,elmennek moziba,elviszi a kedvenc helyére,és végül már minden őrá emlékezteti. Bármerre jár rá gondol, mert élesen feltör benne az emléke,és már nem tud olyan helyre menni,ahol a szerelme lábnyoma ne lenne élesebb az övénél . Én pont így vagyok önmagammal. A saját lábnyomom takarásában élek. Mindenfelé elmegyek,mintha minden helyet önmagamhoz akarnék kötni,és végül már nem lesz hely a városban ami ne a magányra emlékeztetne. Ezért érzem élesebben ma már az egyedüllétet,mint tegnap. És minden nappal egyre több hely visszhangozza,hogy nincs senkim.

[falsechurch]

A sebhelyesarcú

Az a sok szempár. Megszámlálhatatlan szempár szegeződött már rám életem soràn. Úgy 11 éves koromig tudtam kiváncsi gyerekként nézni a világot,legalábbis az emberek ezt látták belőlem. De tisztán emlékszem az első randimra (a randi nem volt túl emlékezetes),de az oda felé vezető utam igen. A munkások. Nem tudom ezeknek milyen defektek alakulnak ki két tégla egymásra rakása között,de előttük nem lehet csak úgy elsétálni, akkor is utánam fütyültek,és beszóltak valamit,de a randi előtti izgalomba el is felejtettem,hogy pontosan mi volt. Meg se érintett túlzottan az eset,de mintha akkor kezdődött volna meg az ár,ami azóta rám ömlik,és lassan kezd maga alá gyűrni. Azóta a pasik a testemet bámulják,szexuális töltettel néznek,már nem gyereknek látnak. Nem csak a pasikról van itt szó,hanem az emberek összességéről. A nap végére beleszédülök a szemezésbe,a tekintetek viszonzásába. Nem tragédia,sőt boldoggá tett egy időben,feldobta a levegőbe az önbizalmam,de onnan még nagyobbat zuhant. És most nem a boldogsághoz hasonlítanám. Erre gondolok amikor embergyűlöletről beszélek,amikor utcára lépni is félek,a sok tekintetre és szempárra.

A**** vártam a Bem és a Kebab között álltam,a Margit híd budai hídfőjénél,éjfél is elmúlt.Arra gondoltam,hogy minden csak ennyi,várakozás... Egész nap elfelejtettem enni,nem is rémlik fel a nap néhány pontja,talán a meleg sütötte ki az agyam,talán csak ez is homályos,mint minden más. Szembejött velem egy férfi,teljesen átlagos,mégis kedves arcú,ő is ott volt a moziban,a sebhelyes arcún,két sorral mögöttem ült. Barátságos pillantást vetett rám,ezzel jelezvén,hogy emlékszik,én pedig viszonoztam. Semmi jelentősége nem volt az egésznek,és pont ez volt benne a szép. Tudtam,legalábbis reméltem,hogy a közös mozizás miatt tévedt rám tekintete,tudtam az okát,ezért nem zavart. Nem kellett aggódnom,hogy hülyén festek,egyenesen szarul nézek ki,nem volt a tekintete kellemetlen,feszült,nem kezdett görcsölni a hasam,és fájni a fejem,nem volt más csak egy egyszerű szempár. Így kéne lennie mindig,de nem is én lennék,ha nem reagálnék túl mindent.A**** végül megjelent,a gírosz az én életmentő kajám,mindig és mindenhol. Bármilyen országban, időpontban, állapotban is legyek,mindig jólesik.

[falsechurch]

19...

this is so cool! add your real and mental age in the tags :)

[falsechurch]

A ɦµℓℓáɱσҡ αℓαƭƭ ö૨öҡ૨ε

A tenger fenekén állok

Fejem fölött összecsapnak a hullámok.

Félek a vízben,

félek, hogy meghalok.

De amitől igazán félek, az

az, hogy kijutok.

Látok egy kezet, mely értem nyúl.

De ki állhat a kéz mögött?

Milyen lélektelen bennszülött?

Egyre lejjebb süllyedek,

és már az a kéz is elveszett.

Minek mennék fel,

ha nem kellek már senkinek?

A halál eljön értem.

Lassan, és komótosan.

Elmegyek,a létezéséről mit sem tudva.

…[ Ez is egy zavaros régi versem. Az elején még valaki ki akar húzni, egy mondattal késöbb meg már az a bajom, hogy nem kellek senkinek, de ez az emberi természet. ]

[falsechurch]

Farmos

Retkes üveg,

koszos padló.

Rekett hangok,

csend, és magnó.

Lelketlenek élni vágynak,

halottként is élni látnak.

A sarokban térdel,

gyilkolni csak ésszel!

Toxikus a légkör,

Orbánra szavaz a hétből

hét kör.

Nyugdíjasok ki sem járnak,

álmomban is kicsit látnak.

Gonosz szemük lopva rádnéz,

Orosz lelkük kemény Hádész.

Passzív ember,

masszív falak.

Agresszív ember,

dühös szavak.

Ostoba itt a nép,

mostoha és feleség.

Itt nem jut cimbora,

csak szadomazók gyilkosa.

Nyugodtság az akadály,

fogjul ejt a kacsaláb.

Véres ruhák, ferde szegek,

de ő még így sem keres.

Ez az alvó farmocska,

alszik a kis Jánoska.

Nyugdíjasok zálogháza,

ez a pokol Szaharája.

[falsechurch]

Nő az utcán

Vékony és öreg,

kosz fedi a bőrét.

Szívja a cigit,

és nem áll el a vérzés.

Az emberek körbeállják,

és végűl elássák.

Nem volt semmi jó benne,

mégis sajnálom hogy megtette.

Gyilkolt,pedig én akartam.

Meghalt, pedig én álmodtam.

Szőröstűl bőrüstűl bekapta a férget,

ez volt a lényeg ami éltette végleg.

Karikás szeméről

nem esett egy szó sem.

Vér itta kezéről,

nem lesett több ómen.

Örömtánca közben

sírás fogta el.

Örökös álcájában

az ördög árulta el.

[falsechurch]

Halál

Rámtaláltál reszketeg,

Vénülő kék kezed az enyémre teszed.

Gondtalan bú,semmi,verejtékes percek.

Aztán véget ér!

Elmúlik a szó,meghiúsul a vágy,

kóborlón hevernek a percek.

Beetted magad tudatomba,akár a vad ártalom.

Sejtelmes ,s csak hajnalban láthatom.

Vérfagyasztó sírás a távolból!

Elvitt még egyet közülük!

Rokon vagy barát volt?

Ki fél,nem menekül!

Ébrenlétről álomba dől,kinek sorsa úgy hozott,

hogy egy percet még kapott.

De hangjának egy foszlánya is felér ezernyi szóval,

mivel ő néma,nem beszél!

Nem láthatod,csak ő lát téged,vérbefagya, kihűlt testtel,megsárgulva!

Altatódalt énekel,amely virágokról szól,rétekről,melyek télen virulnak ki.

Közben cipel,húz maga után,

és barátságos mosolyom fogadja rögvest!

Szerelmem lesz,szeretőm,hevesen keresett páncélom!

Kinyitva a szemem őt látom!

Az ábrándom!

“-Megérkeztünk!”-suttogja zajtalan.

Akkor látom csak ráncos,megsárgult kezem. Hogy hajam őszbe szált,és testem fonnyadt lett.

Ki volt ő?-kérdezem magamtól.

S akkor látom csak a halált.

Aki bölcsőmnél altatót énekelt,aki tudásra tanított,és aki szeretett!

[falsechurch]

Kalapos...

Viszolyogva nézlek ahogy hosszú fekete hajad fésülöd. De akaratlanul is belepirulok bordád édes ívébe. És a melleden ékeskedő vastag rózsaszín foltba. Meztelen testedet nézed a tükörben, mintha nem is a tiéd hanem egy idegené lenne. Mintha egy idegen fésülné a hajad, egy idegen simogatná csípőd vonalát. Egy idegen rakná rá fejedre nagyapád markáns kalapját. Mely nem hogy elvenné nőiességed, még vonzóbbá tesz. Keretezi kis sápadt arcod, és dialmasan helyet foglal fejeden.

Én az ajtón épphogy belesek mikor észreveszel. És te kimért nyugodtsággal hagyod had nézzelek. Mindent ugyanúgy teszel mint eddig. Két kezed arcodra helyezed, és szétkened bőrödön az esti krémet. Ajkaidra színes ápoló olajat raksz, majd légiesen felkapod hálóingedet. A cigarettád már rég leégett a hamutartóban. A kalapot lerakod mellé a kis komódra. Te vagy én, vagy én vagyok te?

[falsechurch]

Asszociáciálnak saját magammal! És ezt nem tudom leküzdeni. Mert nem élhetek igazságban, ha sok száz szempár tapad rám. A ragadós figyelem színlelésre késztet.Mások az igazmondást, a rivaldafényt választják színterül. Én pont akkor élek igazságban, ha titkolózok, elbújok. Ha nem figyel senki önmagam lehetek. De ha látnak, csak önmagam árnyéka vagyok.

Ez a burok ami elválaszt a többi embertől. Előttük hazugságban érzem magam. És nincs olyan közeli személy, akit beengedtem volna ebbe a burokba.

Gyűlölöm a hazugságot! Amivel feleség füllent a férjének, vagy amiről gyilkos hazudik áldozatának, épp oly undorító.

Színlelésem, álca. Pajzs a világ ellen. Mert ha körülvesz a tömeg,már csak ádáz képmutatással lehetek Klaudia, vagyis saját magam. És csak az lehetek ami eddig voltam, mert ha új dologba kezdenék..talán rajta kapnának a hazugságomon. Ami számomra az igazság egy formája.

[falsechurch]

Betiltották az Elfiújta a szél című filmet!

Fontosnak tartom, hogy erről valakik beszéljenek, mert ez megváltoztatja a jövőt.

Már vannak más filmek is tiltólistán, és ez nem a filmekről szól. Lesznek könyvek, újságok, festmények.. És minden.

Az emberek agyát próbálják beskatulyázni. Csak azt láthatjuk, amit látni engednek. A tv a rádió, a napilapok.

A multi kulti így is kinyírta a személyiséget, de még voltak túlélők. De már nem engednek másik utat. Ha lennének gyerekeim már nem láthatnák az Elfiújta a szelet, és ez csak egy folyamat eleje..

Persze nem most kezdődött, de nemsokára befejeződik. A társadalom bamba tömeggé válik. Az emberek elbutulnak. Nem szólalnak fel, mert nem tudják mi történik. Irányítják az agyukat. Az enyémet, mindenkijét! A helyzet csak rosszabb lesz.

És ez nem valami sci-fi, ez a valóság! A jelen valósága!