#kellemes

[hidegidegen]

magam sem értem teljesen, de most, ebben a szent pillanatban jó. minden jó.

[gradinagabico]

Boldog karácsonyt! 🌲 Köszönjük a 2022-es együttműködést és várjuk, hogy 2023-ban új projekteket dolgozzunk ki együtt. #boldog #karácsonyt #kellemes #ünnepeket #ünnep #boldogkarácsonyt #csendes #ej #csendeséj #szép #fenyő #kalács #család #barátok #templom #cozonac #biserica #gradina #gabico #gradinagabico #magazin #online #magazinonline #2022 #2023 #winter #silent #night #tannenbaum (helyszín: Romania) https://www.instagram.com/p/CmoKz3ItOah/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[darazscsipes-saskarmolas]

btw... there should be a charlie and the chocolate factory but with a nuclear power plant. angi and the paksi atomerőmű.

the plot is the same. i find a glowing uranium green special ticket next to my villamosenergia számla. i show up at paks alongside like. vitya, lölő, szíjjártó, lantos csaba (characters interchangeable, these are just off the top of my head). the prize at the end of the trip is obviously the erőmű itself. the others don't get their tickets through their számla of course but the specifics are unclear (haven't thought about it that much). they all get taken out by various parts of the erőmű (oh no, don't get too close to that reaktortartály, there isn't any eus pénz in there!) and i, through my kindness and lack of hunger for power, become the last one standing and thus inherit the erőmű.

itt megakad a plot, mer mit kezdenék vele tulajdonképpen. well, a családomat biztos nem költöztetném bele

[outside-inside-dead]

... és végül addig ismételtem, míg én magam is elhittem:

Nincs szükségem olyanokra, akiknek nincs szükségük rám.

Márpedig nem kellek nekik..

[chakjoe]

Gypo Circus x Szirota Jennifer - Gyere Kicsi (Közösségi Ház) Tiszakécske...

[g0om]

i love this coworker so so so much!!!!

[otthonzulles]

last minute gift idea

[himgklinika]

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!🎄❄️☃️

[versinator]

Kelleme harcmezőre

Ebédeltem legyűr fúvását vetetlen Holdvilágot honom villamosabb tébolyok Etetem termetére feleseltek fűtetlen

Belátva mennyezetje hallgatásuk kislányok Csücskén táplálkozástól gúnyból szandálja Gesztenye korcsolyázunk fölhajtanám kisleányok

Gyönyöröknek tintában kelletőn karmolja Kisfiúkat pirossárga szinpad éneklek Megkérdezem orkánok szíveik elrabolja

Söröznek téa térdemmel verlek Kiadatlan zajnak ábrándozó szeretetlen Panoptikumját manócska özönlő gyülöllek

[butorfreshies]

Biztonságos menedék az édes álmokhoz: Bemutatjuk a Lucky házikó alakú, leesés elleni védelemmel ellátott gyermekágyat

Szülőként a legjobbat akarjuk gyermekeinknek. Szeretnénk biztonságos és megnyugtató környezetet biztosítani számukra, ahol jó éjszakát aludhatnak és szép álmokat kaphatnak. Bemutatjuk a Lucky ház alakú, leesés elleni védelemmel ellátott kiságyat – biztonságos menedék az édes álmokhoz.

Ezt a kiságyat úgy tervezték, hogy maximális kényelmet és biztonságot nyújtson a kicsi számára. Egyedülálló, házszerű formája gondoskodik arról, hogy gyermeke biztonságban legyen otthonos falai között, miközben nyugodtan alszik. A matrac párnázott széle megakadályozza a véletlen leesést éjszaka, így ideális választás kisgyermekes családok számára.

A Lucky ház alakú kiságy állítható alappal is rendelkezik, így a matrac magasságát gyermeke igényei szerint alakíthatja. Ez a funkció segít abban, hogy értékes kicsije mindig optimális kényelemben és biztonságban aludjon, függetlenül attól, hogy milyen magas vagy alacsony!

A Lucky ház formájú kiságy kiváló minőségű anyagokból készült, így biztosítva, hogy hosszú éveken át kitartson. Ráadásul egyszerű, de stílusos kialakítása azt jelenti, hogy bármilyen óvoda vagy hálószoba dekorációjába illeszkedik – így tökéletes kiegészítője minden otthonnak!

Ha tehát egy biztonságos menedéket keres, ahol a kicsi minden éjjel édes álmokba sodródhat, ne keressen tovább, mint a Lucky ház alakú, leesés elleni védelemmel ellátott kiságy! Egyedülálló kialakításának és állítható talpának köszönhetően ez a kiságy maximális kényelmet és biztonságot nyújt, így nyugodtan tudhatja, hogy gyermeke minden éjjel mélyen alszik.

[sergle]

well. well, i'm not gonna get anything crazier than this one

granted, I don't like the spotify change where they moved the album art + a bunch of new info to the righthand side of the ui. I don't need all that. that SAID, it's giving me popularity info I wouldn't otherwise see, and it's making me wanna act like an indie boy SOOO BADD

OHHH my bands are so fucking obscure... they're so fucking obscure it makes you sick. oh, my bands? you've never heard of them.

[malikep]

love when the mav intercom is like "hii just letting u know that if u try to punch the callers we'll beat you the fuck up AND report u to the police! have a nice trip :)"

[newlifeprojects]

hát akkor kellemes es aktiv negyvennegyedik évet kívánok így a negyvenharmadik évfordulón

[mavcsoport]

🇭🇺Kellemes Pride Hónapot kívánunk 🏳️‍🌈színes jellegű🏳️‍🌈 utasainknak! E különleges alkalommal semmi sem változik, és továbbra is nem klimatizált kocsikkal fogjuk Intercity járatainkat indítani az egyre elviselhetetlenebb melegben. Az okozott kellemetlenségért szíves elnézésüket kérjük! Köszönjük!

🇬🇧We wish a happy Pride Month to our 🏳️‍🌈colourful🏳️‍🌈 passengers! In light of this special occasion, nothing will change, and we will continue to run our Intercity trains with coaches that have no air conditioning in the increasingly unbearable heat. We apologize for the inconvenience!

[chakjoe]

Sinead O'Connor – Semmi sem hasonlítható össze 2 U (élő)

[udv-wilson]

Ferike

-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.

A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.

A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.

Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.

A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.

Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.

A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.

A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.

Az első esetben nem működött a vonalas telefon.

Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.

A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.

Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.

A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.

Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.

A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.

Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?

Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagnó. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.

Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.

Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.

Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.

Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.

A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.

A néni megnémult, dől a könnye.

Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.

Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.

Elmegyek, elköszönök.

Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:

arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!

Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.