#indiefolkpop

[lightsofegan]

Co-Writing “Crystal Kinda Girl”: 

 An Opportunity, A Shared Need

  Last October, 2023, I joined the online songwriting community SongTown, founded by Clay Mills and Marty Dodson.  I had just started getting back into songwriting again, and I wanted to try co-writing, so I posted an ad on the SongTown forum looking for co-writers. I kept checking my inbox every day for responses, but two weeks went by since my post, and I still had no responses. Then, a message popped up in my feed from a songwriter named Ira Denis. Ira was a lyricist and was interested in co-writing with me. When I saw Ira's page, one of her song titles "Crystal Kinda Girl" stood out to me. I checked out the lyrics and saw some really cool lines. I immediately thought we could make a cool song out of these lyrics. I picked up my guitar and began to think up a chord progression and vocal melody for the song that fit the lyrics Ira had written (The initial chord progression ended up being the same one that we used on the final version of the song). I spent the next 45 minutes or so working on this song idea, letting the music naturally be unearthed as my mind became immersed in the story of the "crystal kinda girl" that Ira had written about. I kept many of Ira's lyrics. but changed a few lines here and there, and also added a new section where I felt that it was needed. Within about an hour, the whole song was done; one of those rare writing sessions where everything just seems to flow out naturally. 

  Writing this song, and working on this collaboration with Ira, has been a meaningful experience for me, both because it is the first real co-write I have done since getting back into songwriting (my first co-write in over 15 years), and because it came at a time when I couldn't find any real opportunities for co-writing with other songwriters. Everyone has to start somewhere, and this was my first opportunity. I have a feeling that Ira feels the same way; I think both of us were looking for someone to give us a shot, and out of that longing for collaborative opportunity, Crystal Kinda Girl was born. Without the music I discovered, Ira's lyrics were only an inspired concept, not a finished song. But without Ira's lyrics, our finished song could never have come together. Just as much as Ira needed a melody writer, I needed a lyricist. We needed each other at that moment, and I like to think we both knew it. Our song “Crystal Kinda Girl” was birthed out of necessity; this shared need, mixed with a little bit of experimentation, a healthy dose of discovery, and a whole lot of wonder.

-Cameron

LINK to clip of Crystal Kinda Girl, releasing in February 2025:

AND, Linktree for our new project, Lights of Egan (our first single release will be out January 24th, 2025):

[screamingforyears]

IN_A_MINUTE: // AN INDIE EXPRESS… // @asavageindex is here w/ a new standalone single titled “THANKSGIVING PRAYER” (@roughtraderecords) & it finds the Parquet Courts frontman stepping out under his namesake while teaming up w/ Euan Hinshelwood (saxophone), Magdalena McLean (violin), Jack Cooper (guitar) & Dylan Hadley (drums) to bring darn near 5 mins of gracefully grateful FolkRawk. // @deeper.band are here w/ “TELE,” the second single from their forthcoming LP titled ‘Careful!’ (9/8 @subpop) & it finds the Chicago-based quartet of Shiraz Bhatti (drums), Nic Gohl (vox/guitar), Drew McBride (bass) & Kevin Fairbairn (guitar) bringing the vulnerably darkened & dance-ready goods. // “DINAH” is the second single from @mapleglider’s forthcoming LP titled ‘I Get Into Trouble’ (10/13 @pieaterpieater @partisanrecords) & it finds the Melbourne-based artist Tori Zietsch, rounded out here by Tom Iansek & Jim Rindfleish bringing a 2:49 clip of tenderly held IndieFolkPop. // “7 FLOOR” is the second single from @public.memory’s forthcoming LP titled ‘Elegiac Beat’ (9/1 @felte_label) & it finds multi-instrumentalist/producer Robert Toher’s long running project vibing_the_fuck_out across 4 ½ mins of hypnotically honed & moodily lit Electro. // “HEART FULL OF TENDERNESS” is the latest single from @skeleten.wav’s forthcoming LP titled ‘Under Utopia’ (7/28 @2mrecords) & it finds the Sydney-based producer Russell Fitzgibbon bringing his “music for the moment” ethos across 4 mins of electro’d DreamPop. // “PENNY LIDS” is the latest single/lead track from @thesunshinecon forthcoming LP titled ‘The Sunshine Convention’ (7/21 @demoderecs) & it finds Jake Whitener’s Brooklyn-based project bringing some “lo-country” vibes across a 3:14 clip of jangly fuzzed & blown-out PowerPop.

[gayleskidmore]

The Tall Tale Tour is a wrap! Thank you so much to everyone who came out to hear us and support us! It means the world to me. It was great to be back in the States for a tour and I hope I’ll be back again soon. I met some wonderful folks and had adventures, and discovered several great new artists! 💗🎶. #talltaletour22 #gayleskidmore #minorbirds #singersongwriter #singersongwriters #folk #indiefolk #indiefolkpop #ontour #musician #guitar #pianist @minor.birds @waterwheel_saloon (at Water Wheel Saloon and Pizza Parlor) https://www.instagram.com/p/CjOx9tzpfal/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[livetrigger]

@natalianoronha_ from @plutaojafoiplanetaoficial, #indierock from #natal. Pic by @projetoeixo Click on the link in BIO to be part of the #community and start booking #shows with new #venues, other #bands, #musicians and #promoters on Livetrigger.com! #plutaojafoiplaneta #indiepop #indiemusic #indie #indiefolk #indiefolkpop #brasil #brasilianmusic #livetrigger #inthecrowd #instamusic #instapicture #bassplayer #musician #livemusic #livemusicphotography #liveband #musicphotography #livephotography #supportyourlocalscene #supportthescene #undergroundnetwork

[jjlatourelle-blog]

Listen/purchase: Love on the Road by J.J. LaTourelle

[themusicofalice]

In just one week, the next single from my album will be coming out. Written in lockdown, this song is one of the more upbeat on the album, and I can’t wait for you to hear it! Make sure you’re following me on Spotify or Apple Music so you don’t miss it! #newsinglerelease #mynewsingle #newsingletrack #radioready #indiemusicartist #indiefolkmusic #indiemusicians #indiepopmusic #indiefolkpop #indiepop #musician #independentmusic #inourownwords — view on Instagram https://ift.tt/3z1NhkM

[dendre]

Hanglemez 2019/05

The Sonic Dawn: Eclipse  9.5  (klasszik pszichpop) Tyler, The Creator: Igor  9.0  (experihip-neosoulhop) Mattiel: Satis Factory  9.0  (garázsyéyé-lofisoul) Hayden Thorpe: Diviner  9.0  (szofiszti-artpop) Fire! Orchestra: Arrival  8.5  (experibigbandjazz) Black Pumas: Black Pumas  8.5  (psychsoulrock) Jamila Woods: Legacy! Legacy!  8.5  (neosoul, alt r&b) Vampire Weekend: Father Of The Bride  8.5  (indiepop) Slowthai: Nothing Great About Britain  8.5  (uk rap, grime)

Cate Le Bon: Reward  8.0  (fúvósdús artpop) Soak.: Grim Town  8.0  (indiefolkpop) Edwyn Collins: Badbea  8.0  (klasszik poprock) Pond: Tasmania  8.0  (neopsynthpop) Motorpsycho: The Crucible  8.0  (heavypsychprogrock) Paula Temple: Edge Of Everything  8.0  (indusztri technorave) Empath: Active Listening: Night On Earth 7.5  (britpop dallamos shoegaze mégse lush, mert punkosabb) Andrew Bird: My Finest Work Yet  7.5  (kamarapop, indiefolk, not your finest, but good) Grupo Jejeje: Grupo Jejeje  7.5  (synth-cumbia) White Denim: Side Effects  7.5  (jamrock)

Charly Bliss: Young Enough  7.0  (indie powerpop) Pure Bathing Culture: Night Pass  7.0  (dreampop, 80s szofiszti) Shlohmo: The End  7.0  (glitch downtempo) Young Nudy/Pierre Bourne: Sli’merre  7.0  (trap) The Brian Jonestown Massacre: TBJM 7.0  (neopsych) Morrissey: California Son  7.0  (feldolgozások, fura hogy tetszik) The National: I Am Easy To Find  7.0  (kamaraindierock) Sunn O))): Life Metal  7.0  (dronemetalambient) Jim Jones And The Righteous Mind: CollektiV  7.0  (punk blues) Amanda Palmer: There Will Be No Intermission  7.0  (dark cabaret, zongorapop) Cage The Elephant: Social Cues 6.5 (indierock) Howe Gelb: Gathered  6.5  (altcountry-latenightjazz) Laster: Het Wassen oog  6.5  (atmoszférik blackgaze) Murubutu: Tenebra... 6.5  (olasz hiphop)

Fews: Into Red  6.0  (posztpunk) Sleeper: The Modern Age  6.0  (re-britpop) Band Of Skulls: Love Is All You Love  6.0  (garagepoprock) The Coathangers: The Devil You Know  5.5  (indiepunky) Benjamin Francis Leftwich: Gratitude  5.0  (indiefolk)

(Ezeken kív��l még sok lemezbe belehallgattam - na ez a sablonszöveg májusban nem volt igaz, és maximum 10 percet töltöttem velük, mert annyira nem nekem szóltak vagy szimplán borzasztóak voltak, ezeket nem sorolom. És igen, ez amolyan laza sorrend.)

Január     Február     Március    Április

Májusban még sokat pótoltam március-áprilisból. Ennyit írtam le a lemezeket gyűjtő jegyzet-vázlat elejére május 8-a körül. Bizakodó voltam, de addig ténylegesen úgy is volt. A terv azonban nem valósult meg, egyszerűen nem volt rá időm, de egyéb friss lemezeket sem hallgatni, szégyellem is magam. Még ezt a posztot se tudtam kirakni, mert azért a legjobbakról megint akartam írni legalább egy mondatat, amire most loptam 20 percet. És ez előrevetíti, hogy júniusban is alig hallgattam valamit eddig, sőt. Talán majd mostantól.

De elég sírásrívásból, lássuk, ami van. 

The Sonic Dawn. Ellenállhatatlan csodapszichpop svédből, vagy izé, dánból! Nem pszichrock! Pop! Uuuuuatyaég. A Dungen Ta Det Lungtjának párja, csak, mondom, nem rock, hanem pop. Tökre nem szeretném egy retrólemezre az mondani, hogy év eddigi legjobbja, de hát kb. majdnem.

Tyler, The Creator. Aha, ezért volt olyan az előző lemez, amilyen. Ez meg egy csoda.

Mattiel. Ha kapaszkodó kell, akkor képzeld el a Black Lips-t egy fapofahumorú csajjal. Vagy azt is mondhatjuk, hogy ilyen lett volna egy Kovács Kati-lemez 1967-ben a Liversing kíséretében (bárcsak!). Jack White is rajongó és mentor. Menj ki a cimbikkel a Népligetbe*, tegyétek be (tolerálható hangerőn), tollasozzatok, heverésszetek, piknikezzetek. A nyarad kísérőzenéje. Nem kell megköszönni.

Hayden Thorpe. Amúgy egész bírtam a Wild Beasts-lemezeket, de végül valami nagyon kis szikra mindig hiányzott. Hát, szólóban elég más lett, bár nyomokban a Beasts-LP-ken is volt Mark Hollis, meg a szofisztipop, de hát úgyis tudjátok, ezek a gyengéim, kösz csávó!

A Fire! Orchestra-é a hónap késő esti lemeze.

Black Pumas. Úgy látszik május volt a retrohónapom. Ez meg egy klassz pszichsoulrocklemez. Másodikra már együtténekelsz. Énekben azért nem egy Charles Bradley (én mondjuk igen!), de nagyon jól esik.

Jamila Woods okos, jó, erős. Vessetek meg, de tetszik a Vampire Weekend, tök jól hallgatható, soha nem voltam megveszekedett fan, mindig tetszett, nem az első sorból, az első meg az előző sokkal jobban, de ez is oké. Slowthaijal meg már végképp egyértelmű, hogy ez az első félév a brit hiphopé. Ha végig olyan fifikás és dühös lenne az alap is, mint az elején pár számban, még jobb lenne.

*A Népliget kb. a legjobb hely a városban, az esti egészségügyi biciklizéseim rendre arra kanyarodnak, csodás virágillatok, 0 ember, -10 fok a sok fa miatt, teljesen érthetetlen, hogy miért nem ücsörögnek ott csomókban a fiatalok,  középkorúak, öregek a szép ződ fűben. Mármint azok, akik direkt nem igényelnek 1000 ft-os sört büféből, mert persze ott tényleg senkinek nincs kertje(m), semmi sincs. 

Volt még jópár lemez, amit hallottam, de nincs itt, mert egyszer, ahogyan a Tumblr-draftsba írogattam be azokat egész nap, pontszámmal, minden, estére nem lehetett rámenteni és elszállt (pontosabban rámentettem és utána tűnt el). Szóval ne hagyjatok egész nap nyitva draftban semmit a Tumblr-en. Majd megpróbálok visszaemlékezni a következőnél azokra is. Akkor engedtem el ezt a hónapot, hahaha.

Ezek tetszettek a legjobban májusban. A második kupacban (és harmadik elején) még olyanok vannak, amiket szerintem abszolút érdemes meghallgatni annak, aki bírja az adott stílust, a harmadik-negyedik adagban viszont már azok szerepelnek, amikhez rajongónak kell lenni és úgy sem kizárt a csalódás.

[tonguesofdestruction]

Hamburger Duo Schwester im Short & Sweet-Interview

Hamburger Duo Schwester im Short & Sweet-Interview

Hinter dem Duo Schwester stecken die beiden Hamburger Musikerinnen Meike Schrader und Agata Paulina Clasen. Das Studioalbum “Der Himmel fällt” wird am 25. November 2022 erscheinen. Zu hören gibt es hier deutschsprachigen Indiefolkpop. Meike Schrader spielt Piano und Keyboards, Agata Paulina Clasen die Gitarre. Aufgenommen haben sie die zehn Songs gemeinsam mit Produzent Gregor Henning als…

[emiledekeyser]

Sonic City Preview - Deel 1

Nu de Sinksenfeesten achter de rug zijn, mag men in Kortrijk reikhalzend beginnen uitkijken naar het najaar. Zo raakte onlangs bekend dat Studio Brussels Warmste Week rond de kerstperiode zijn tenten zal opslaan in de guldensporenstad. Nog veel interessanter echter is wat midden november plaatsvindt: Sonic City, het festival georganiseerd door concertorganisatie Wilde Westen.

Het Sonic City-concept is eenvoudig: de organisatie kiest een band of artiest als curator, die dan vervolgens een line-up mag samenstellen. Als bezoeker kan je zo een weekend lang onderdompelen in de muzikale leefwereld van de artiest in kwestie. Het festival is ondertussen aan zijn twaalfde editie toe, en is een vaste waarde in de kalender van menig concertganger. Wie het lijstje curatoren van de voorbije 5 edities erbij neemt snapt meteen waarom, namen als Courtney Barnett (2018), Thurston Moore (2017), Savages (2016), Preoccupations [toen nog Viet Cong] (2015) en James Holden (2014), bewijzen dat de naam Sonic City een baken aan kwaliteit representeert.

Never change a winning team, zou je dan denken. Maar bij het Wilde Westen vertrokken ze dit jaar vanuit een andere volkswijsheid: stilstaan is achteruitgaan. En dus werd besloten het vertrouwde concept lichtelijk aan te passen: de editie van 2019 (van 8 tot 10 november) krijgt met Shame en Cate Le Bon niet één, maar twee curatoren. Een gedurfde zet, maar daarom geen onbegrijpelijke. Het programma is eclectischer dan ooit, waardoor het ook een groter publiek aanspreekt. Want vergis je niet, de twee curatoren zijn wel degelijk verzoenbaar, in die zin dat ze elk op hun manier belichamen wat het spannendste is dat het indiegenre anno 2019 te bieden heeft. Shame is de voortrekker van wat de nieuwe generatie Britse Gitaarrock genoemd wordt, de ongrijpbare Cate Le Bon experimenteert op haar volkomen eigenwijze manier met – als er dan toch genres moeten opgeplakt worden – indiefolk en post/krautrock.  

Twee uiterst interessante curatoren die een al even intrigerende line-up samenstelden. Hoewel de affiche nog niet volledig bekendgemaakt is, gidsen wij u nu al door de voorlopige line-up door te focussen op de namen die er voor ons uitspringen. Eerst behandelen we de bands die Shame naar Kortrijk brengt, waarna we inzoomen op de keuzes van Cate Le Bon.

Als een TGV raasde Shame (zondag 10/11) door 2018. In januari dropten ze met hun debuut “Songs of Praise” een van de strafste platen van het jaar, waarna ze van achtereenvolgens de Rotonde (Botanique), Down The Rabbit Hole, Dour en de AB Box geen spaander heel lieten. Zowel de verpletterende liveshows, als hoe ze op “Songs of Praise” achter hun (post)punkgeluid wondermooie popsongs weten te verschuilen, zorgde ervoor dat de jonkies uit Londen zich ontpopten tot de vaandeldragers van een nieuwe golf binnen Britse Gitaarrock. Dankzij Shame, en met hen ook IDLES, lijkt het genre eindelijk komaf gemaakt te hebben met de leegte die gaapte na Oasis en The Libertines, toen elke Liam Gallagher-copycat de hemel werd in geprezen. Deze band heeft lak aan het concept van de rockster, hecht veel belang aan authenticiteit, zit niet verlegen om een politieke boodschap te verkondigen, maar wil bovenal toch vooral plezier maken, de zelfrelativerende slagzin die zanger Charlie Steen quasi elk optreden verkondigt luidt: enjoy yourselves, boys and girls, and remember, it’s just entertainment. Dat ze amper een jaar na hun grote doorbraak al uitgekozen worden om Sonic City te cureren zegt heel veel, Shame heeft alles om een van de grootste bands van deze generatie te worden. ✰ ✰ ✰ “Dogrel”, de debuutplaat van Fontaines DC (zaterdag 9/11), is dan weer goed op weg hoge toppen te scheren in ons eindejaarslijstje van 2019. Gerugsteund door een sound die sterk aanleunt bij The Strokes en The Fall, analyseert zanger Grian Chatten het stadsleven in zijn Dublin op een poëtische wijze waarbij Ierse dichters als WB Yeats en James Joyce nooit ver weg zijn. My childhood was small, but I’m gonna be big, voorspelt hij zelfzeker in “Big”, dat dit geen misplaatste arrogantie is bewees de band eerder dit jaar al met hun stormende passage in de 4AD (Diksmuide). ✰ ✰ ✰ Ook uit Dublin en al even goed op weg big te worden: The Murder Capital (zondag 10/11). De twee songs die ze tot op heden uitbrachten, “Feeling Fades” – dat leentjebuur speelt bij The Stooges – en “Green & Blue” etaleren een sound die donkerder en dreigender is dan die van hun eerder genoemde stadsgenoten. Ze spelen later deze maand op Werchter, maar iets zegt ons dat deze postpunk band beter tot z’n recht zal komen op een druilerige novemberavond. ✰ ✰ ✰ Ook Squid (zondag 10/11) heeft slechts een handvol songs uit, waarvan “Houseplants” de meest recente is. Het nummer combineert LCD Soundsystem’s discopunk met een saxofoon en tempowisselingen schatplichtig aan het mathrock-genre. Het resultaat is zo aanstekelijk dat je voor je het goed en wel beseft staat te dansen op een nummer over … kamerplanten. Volgens hun bio heeft de band een ijzersterke livereputatie, hoog tijd dus om dit te komen waarmaken op Belgisch grondgebied. ✰ ✰ ✰ Warmduscher (zondag 10/11) is een van de vele zijprojecten binnen het zeskoppige collectief Fat White Family, legendes binnen de South London Scene waarin ook Shame z’n eerste stappen zette. Zoals dat gaat in het Fat White Family-universum bevat ook Warmduscher een hoop kleurrijke individuen, naast de voortandloze gitarist Saul Adamczewski (zijn excessief druggebruik zorgde ervoor dat FWF een aantal jaar terug op imploderen stond) die in beide bands een voortrekkersrol speelt, is er ook nog zanger Clams Baker Jr, vaak getooid met cowboyhoed, die beschikt over een fantastische podiumprésence, vol overgave en humor. Het in 2018 verschenen “Whale City” bouwt verder op de elektronisch-psychedelische sound van hun bijzonder interessant debuut “Khaki Tears” (2015), ditmaal echter vermengd met stevige garagerock. Een nieuwe weg die ook vruchten afwerpt, want met “Big Wilma” en “Standing On The Corner” heeft de band voor het eerst ook nummers geschreven die kunnen doorgaan als volwaardige single. Iggy Pop is fan, nu jij nog! ✰ ✰ ✰ Het Amerikaanse Sheer Mag (vrijdag 8/11) lijkt een ietwat vreemde eend in de bijt: frontvrouw Tina Halladay (die overigens over een fantastische stem beschikt) eventjes buiten beschouwing gelaten, zien de bandleden eruit alsof ze solliciteren naar een job bij Thin Lizzy, de band waarop ze ook hun logo geïnspireerd hebben. Ook hun sound bevat veel elementen van 70’s arena rock en proto-metal. Sheer Mag gaat echter verfrissend aan de slag met het genre door zich uitgesproken anti-macho op te stellen, en vakkundig te vermijden dat de songs té bombastisch worden. Zo kunnen u en ik eindelijk ook schaamteloos genieten van de elementen die 70’s arena rock zo verdomd aanstekelijk maken. Hulde ook aan hun punkattitude: tot op heden weigeren ze een platendeal te tekenen, en boeken ze hun tours nog steeds zelf. Go support these DIY arena punkrockers.

Cate Le Bon samenvatten in een paar regels is onbegonnen werk. De Welshe artieste is ongrijpbaar, eigenzinnig, moeilijk in een vakje te duwen, en vooral: altijd spannend. Hoewel Cate in haar begindagen door haar stemgeluid vaak in dezelfde zin genoemd werd met Nico, en door haar nummers ook vaak The Velvet Underground echode, wordt ze bovenal geroemd om haar onmiskenbare stijl in zowel gitaarspelen als nummers schrijven. Iets waar ook Jeff Tweedy van Wilco haar om eerde: “It's really rare for people to have a specific sound anymore, but I can always tell when it's her playing guitar.” Haar zijsprongetje bij DRINKS, een samenwerking met Tim Presley (White Fence, The Fall) waarmee ze vorig jaar ook op Sonic City stond, veranderde ook haar werkmethode voor de soloplaten, sinds “Crab Day” (2016) balanceert Le Bon vooral tussen krautrock en tedere indiefolkpop, en zowat alles daartussen. In mei 2019 verscheen “Reward”, opnieuw een vintage Cate Le Bon-plaatje vol interessante zijsprongetjes, rare hooks en dito vocalen die bij de eerste luisterbeurten wat vreemd aandoen. In tijden waarin alles zo vliegensvlug moet gaan, is het een gedurfde stap om met een plaat op de proppen te komen die tijd nodig heeft. Maar kijk, eenmaal Cate je heeft meegesleurd in haar universum word je – de clou ligt in de titel – beloond. Dat we ook op Sonic City beloond zullen worden, blijkt uit de recensies van haar schijnbaar straffe passage op Best Kept Secret eerder deze maand. ✰ ✰ ✰ Het hoeft niet te verbazen dat het onnavolgbare ook een rode draad is bij de bands die Le Bon uitgekozen heeft. Ook voor het Amerikaanse Deerhunter (zondag 10/11) geldt dat elke plaat anders klinkt, van postpunk en primitieve garagerock tot hypnotische dreampop, maar toch steeds onmiskenbaar als Deerhunter. Why Hasn’t Everything Already Disappeared?, hun puike achtste plaat, kwam in januari 2019 uit en werd ge-coproducet door Le Bon herself. De synths nemen er de bovenhand, en zanger Bradford Cox kijkt door een sciene fiction bril naar het heden, afrekenend met de toenemende polarisatie en het laks klimaatbeleid. Live is de band steevast een heuse trip, doorgaans nog explosiever dan hun studiomateriaal. Sit back and enjoy, you’re in for something special. ✰ ✰ ✰ Ook Mega Bog (zaterdag 9/11) haalt voor haar upcoming album “Dolphine” inspiratie uit het onrustige politieke en sociale klimaat. De thematiek van het album is gebaseerd op een mythisch verhaal waarin de mens afstamt van zeedieren, en sommige individuen er niet voor opteren op de wereld te komen als mens, maar als dolfijn liever de diepste krochten van de oceaan verkennen. Moeilijke materie dus, maar het zomers jazzy popsfeertje dat de eerste singles uitademen, maakt het alvast vrij makkelijk te verteren, echter nooit in die mate dat het dertien in een dozijn wordt. ✰ ✰ ✰ In 2018 releasete Michele Mercure (zaterdag 9/11) “Beside Herself”, een 19 nummers tellend compilatiealbum met songs die ze tussen 1983 en 1990 had uitgebracht op verschillende cassettes. Experimentele minimal synthesizer muziek die perfect dienst zou kunnen doen als soundtrack van een new wave avant-garde cultfilm. Vaak klinken de nummers als een zoektocht naar interessante geluiden, maar soms wordt er ook verrassend dansbaar uit de hoek gekomen (“An Accident Waiting To Happen”). Bijzonder benieuwd hoe dit live tot z’n recht komt.

[fjrewhisky]

Can I have a color pallet? It sounds so cool! My favorite season is fall, fave flower is a poppy or daisy, fave music genre is indiefolkpop, I like hiking and drinking too much tea no matter the season 😁 thank you so much! I adore your blog! Congratulations!

thank you

[natiherron]

Saturday night at Bluelight Sessions with @willolux thank you for the lyrics and the music! Already can't wait for the next album! @bluelightstudio . . #indiemusic #indiefolkpop #musicsession #music #yvrlife #yvr #vancouverisawesome http://ift.tt/2fBa4AW

[gayleskidmore]

Be on the lookout for my new Wes Anderson inspired music video for “Gills & Wings”! #comingsoon #videoclip #musicvideo #wesanderson #wesandersonplanet #wesandersonstyle #wesandersonvibes #moonrisekingdom #singersongwriter #indiemusic #indiefolkpop (at Magdeburg, Germany) https://www.instagram.com/p/CiardB9vTlx/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[themusicofalice]

As always, you’ve all made me smile so much since ‘Dungarees II’ came out. Messages like this (➡️➡️➡️) absolutely make my day, and I’m so grateful I get to do this. Thank you everyone who pledged on Kickstarter, who streams, and to every person who is following me on this journey! You’re all amazing! #indiemusicreviews #newmusicreviews #musicreviews #indiemusicians #supportnewmusic #unsignedartists #dungareesii #inourownwords #indiefolkpop #songwritinglife #indiepopmusician — view on Instagram https://ift.tt/3hKLXgF

[dendre]

Hanglemez 2019/04

Holly Herndon: Proto  9.0  (kísérleti elektronika) PJ Harvey: All About Eve  9.0  (színpadi zene, de úúdeszép) Callum Easter: Here Or Nowhere  8.5  (szellemjárta, másvilági lofipop) Kornél Kovács: Stockholm Marathon  8.5  (housepopdeepoutside) Rev Magnetic: Verses Universe  8.5  (electro shoegaze) The Caretaker: Everywhere At The End Of Time - Stage 6  8.5  (dark ambient) These New Puritans: Inside The Rose  8.5  (posztpop)  96 Back: Excitable, Girl  8.5  (nu-electro) Georgia: Time 8.5  (absztrakt elektronika) Billie Eilish: When We Fall Asleep, Where...  8.5  (pop) Minor Poet: The Good News  8.5  (00′s indierock) Henning: Natter Utan Dagar  8.5  (softrock, “markknopflerwave”) Fennesz: Agora  8.5  (ambient) Ohtis: Curve Of Earth  8.5  (folkamericana) Tree: We Grown Now  8.5  (hiphop) Lafawndah: Ancestor Boy  8.5  (keleties altr&b, deconstruct tribal glitch bass)

Avey Tare: Cows On Hourglass Pond  8.0  (neopsychfolktronica) The Fat White Family: Serfs Up!  8.0  (neopsych) Sote: Parallel Persia  8.0  (elektroakusztikus perzsa klasszikuszene) Anderson .Paak: Ventura  8.0  (neosoulfunk) Intellexual: Intellexual  8.0  (neosoul-jazz) Visible Cloaks+Yoshio Ojima+Satsuki S: serenitatem  8.0  (ambient) Smallpeople: Afterglow  8.0  (deep house) Central: Om Dans  8.0  (tech house) Kristín Anna: I Must Be The Devil  8.0  (avantfolk) Nilüfer Yanya: Miss Universe  8.0  (gitárpop-pop) Aldous Harding: Designer  8.0  (indiefolkpop) Weyes Blood: Titanic Rising  8.0  (carpenters-pop) Kronos Quartet & Marja & Mahsa Vahdat: Placeless  8.0  (perzsa kamarafolk) Rico Nasty & Kenny Beats: Anger Management  8.0  (hiphop) Romeo Santos: Utopía  8.0  (bachata) DJ Spider: Democide  8.0  (dark techno) Duke: Uingizaji Hewa  8.0  (singeli) Beth Gibbons & TPNRSO: Górecki Symphony No. 3.  8.0  (modern klasszikus) Lucinda Chua: Antidotes 1 EP  8.0  (csellós kamara-r&b-szofiszti-ambient pop) Prins Thomas: Ambitions  7.5  (baltibeat) Jayda G: Significant Changes  7.5  (akadémikus disco) The Chemical Brothers: No Geography  7.5  (dancepop) Fontaines D.C.: Dogrel  7.5  (posztpunk) Caroline Shaw+Attacca Quartet: Orange  7.5  (kamarazene) Kelsey Lu: Blood  7.5  (hibrid artpop, csellóval) C Duncan: Health  7.5  (szofiszti-kamarapop) Nihiltoxica: Biiri EP  7.5  (bugandian techno) Jeff Tweedy: Warmer  7.5  (folkrock) Jenny Lewis: On The Line  7.5  (soft americana pop) Otoboke Beaver: Itekoma Hits  7.5  (punk, popnoise) Ifriqiyya Électrique: Laylet el Booree  7.5  (sufi rock) Umut Adan: Bahar  7.5  (anatolian psychrock) Altin Gün: Gece  7.5  (anatolian rock) Flume: Hi This Is Flume  7.5  (wonky mixtape) Stealing Sheeps: Big Wows  7.5  (electropop) Marina: Love + Fear  7.5  (pop) Beyoncé: Homecoming  7.5  (koncertlemez) The Flaming Lips: King’s Mouth  7.5  (pszichpop-ambientpop) Mini Dresses: Heaven Sent  7.5  (lofi dreampop) PUP: Morbid Stuff  7.5  (punkrock) Spiral Stairs: We Wanna Be Hyp-No-Tize  7.5  (heartland rock) Craig Finn: I Need A New War  7.5  (heartland altcountry) Bruce Hornsby: Absolute Zero  7.5  (heartland softrock) Quelle Chris: Guns  7.5  (abstract hiphop) Kevin Morby: Oh My God  7.5  (indie folkrock) Matthew Herbert Brexit Big Band: The State Between Us  7.5  (bigband-dance) Christian Scott aTunde Adjuah: Ancestral Recall  7.5  (trombitás-spokenes jazz)

Ex Hex: It’s Real  7.0  (powerpop, garagesoftrock) Rozi Plain: What A Boost  7.0  (indie artpop) Idlewild: Interview Music  7.0  (hymndie rock) Lambchop: This (Is What I...)  7.0  (indietronica) Bibio: Ribbons  7.0  (folktronica) Billy Woods + Kenny Segal: Hiding Places  7.0  (abstract hiphop) Pivot Gang: You Can’t Sit With Us  7.0  (jazzrap) Angelique Kidjo: Celia  7.0  (afrocuban) Joni Void: Mise en Abyme  7.0  (hangkollázs-elektronika) Refugees For Refugees: Amina  7.0  (worldmusic) Mdou Moctar: Ilana  7.0  (tuareg desert blues) Martha: Love Keeps Kicking  7.0  (power indiepop) Control Top: Covert Contracts  7.0  (queercore) Big Thief: UFO-F  7.0  (indierock, indiefolk) Priests: The Seduction Of Kansas  7.0  (punkpopindie) Bogdan Raczynski: Rave ‘Till You Cry  7.0  (idm) DJ Nate: Take Off Mode  7.0  (footwork) Lizzo: Coz I Love You  7.0  (popsoulrap) Bill Mackay: Fountain Fire  7.0  (americana, instru gitárzene) Foxygen: Seeing Other People  7.0  (retropoprock) The Ninth Wave: Infancy Part 1  7.0  (pomp new wave) Jab: Erg Herbe  7.0  (new age-space ambient) Shana Cleveland: Night Of The Worm Moon  7.0  (psychfolk-dalszerző-előadó) Patio: Essentials  6.5  (posztpunk) American Football: American Football (LP3)  6.5  (midwest emo, dreampostrock) Cinematic Orchestra: To Believe  6.5  (background pop) Tiger And Woods: AOD  6.5  (summery discopop) Kel Assouf: Black Tenere  6.5  (desert blueselectrorock) Citizen Bravo: Build A Thing Of Beauty  6.5  (geek indiepoprock) Faith Eliott: Impossible Bodies  6.5  (indiefolk) Girl Unit: Song Feel  6.5  (pop bass) Insignificant Other: I’m So Glad...  6.5  (twee-indiepoppunk) Kap Bambino: Dust, Fierce, Forever  6.5  (electroclash) HVL: Rhythmic Sonatas  6.5  (acid techno) Deafkids: Metaprogramacao  6.5  (tribal noiserock)

Logos: Imperial Flood  6.0  (weightless, ambient grime) Paws: Your Church On My Bonefire  6.0  (indierock) Wand: Laughing Matter  6.0  (neopsych artrock) Dis Fig: Purge  6.0  (posztindustrial power noise) Alberich: Quantized Angel  6.0  (posztindustrial power noise) Kinbrae: Landforms  6.0  (electronic ambient posztrock) Brutus: Nest  6.0  (dallamos poszthc) Real Life Buildings: Ohio And West  6.0  (tweepop) Emily Reo: Only You Can See It  6.0  (artsypop) Laura Stevenson: The Big Freeze  6.5  (indiefolk) Frankie Cosmos: Haunted Items 6.0  (piano indiefolk) The Gotobeds: Debt Begins At 30  6.0  (posztpunk-indierock)      Angel Du$t: Pretty Buff  6.0  (poppunk) Tommy Four Seven: Veer  6.0  (indusztri techno) Gesaffelstein: Hyperion  6.0  (electropop-synthwave) Minimal Violence: InDreams  6.0  (’91 style ravetechno) Lamb: The Secret Of Letting Go  6.0  (trippop) Las Hermanas Caronni: Santa Plastica  6.0  (argentin-francia kamarafolkjazz) Adam Stafford: The Acid Bothy  5.5  (psychedelic synth jams) Tamaryn: Dreaming The Dark  5.5  (dreamy synthpop) Apparat: LP5  5.5  (artsypop) Khalid: Free Spirit  5.5  (pop) Gary Clark Jr.: This Land  5.5  (retrosoulrock)

+++ Floating Points: LateNightTales  8.5  (válogatás obskúrus souljazzambientből) Laurel Halo: DJ-Kicks  8.5  (mixlemez, nagyon jó tech-outsider-electrohouse) Marvin Gaye: You’re The Man  8.0  (posztumusz lemez 1972-es felvételekből és azok remixeiből, néha nagyon jó, néha kislemez b-oldal-minőség) Vatican Shadow: Berghain 09  8.0  (dj-mix industri dark techno) Válogatás: Eminent Domain  7.0  (noise-techno)

(Ezeken kívül még sok lemezbe belehallgattam, és maximum 10 percet töltöttem velük, mert annyira nem nekem szóltak vagy szimplán borzasztóak voltak, ezeket nem sorolom. És igen, ez amolyan laza sorrend.) 

Január     Február    Március  

Április első fele elszállt anélkül, hogy esélyem lett volna zenét hallgatni, úgyhogy márciushoz hasonlóan ez is egy félhónap volt ilyen szempontból. Nem is hallgattam meg mindent, amit szerettem volna (de még hiszek benne, hogy májusban utol tudom érni magam). Inkább leginkább azokat, amik érdekeltek, amiktől jót reméltem, és pont ezért talán némileg aránytalanul sok a jobb lemez (7.5-8-as), mint a közepes-átlagos-rossz - mert persze inkább többen, mint kevesebben szállították is a reményeknek megfelelőt. (Amúgy meg kicsit azt érzem, végignézve most a lemezeken, hogy megengedőbb voltam a pontszámokkal, de sebaj.)

Legjobban Holly Herndon albuma tetszett áprilisban. Lehet, az is segítette az első helyre, hogy úgy egy hete hallgatom, szóval az élmény is a legfrissebbek közé tartozik. Herndon folytatja a Platformon megkezdett utat, a mesterséges intelligencia humanizálásának vizsgálatát, ezúttal nagyon sok emberi hanggal, énekkel, kórussal, továbbra is elvarázsoltan, behatárolhatatlanul. Tudom, kiszámítható is vagyok, ha PJ Harvey csinál valamit, azt ájultan rajongom. Persze eskü, nem akarok én így tenni, de hát mennyire gyönyörű színpadi zene ez is. Mennyire nem írtak róla szinte sehol. Amilyenek a dalai, olyat tud kamarahangszerelésben is. Éjszaka a tökéletes hallgatni. 

Callum Easter egy edinburgh-i underdog, nem lesz belőle sztár, de harmonikás, szabálytalan kamara-indiepopja tök élvezetes anyag. Kornél Kovács mifiúnk második lemeze is telitalálat, sőt, jobb mint az első, annyira nincs párja manapság játékos, humoros, sablonoktól eltérő house-ban. Még egy ilyen szintlépés, plusz egy szégyentelen gigasláger és világsztár lehetne, ha akarna. Azt hiszem, nem akar. Rev Magnetic: nem tudok róluk szinte semmit, ők is skótok, és eszetlen jó shoegaze-lemezt csináltak, jövő héten jelenik meg, de pár dal már hallgatható róla. (Sokat hallgattam áprilisban, úgyhogy ide tettem, még pár hasonló promo-esettel együtt.) The Caretaker: nem mondom, hogy hallottam az összeset ebből a sorozatból, mert nem - és hogy nem kellett hozzá egy megfelelő pillanat, mert de. Simán elfogadom, ha ezt valaki fasságnak tartja, de ha annak a valakinek van egy olyan pillanata és végighallgatja, akkor garantáltan agyeldobás, még a híres lemezénél is jobban. Igazából annyira nagy és szokatlan élmény, hogy több pontot is érdemelne, de még csak egyszer hallottam. Állítólag ez a sorozatzáró egyúttal a Caretaker alteregó befejezése is. A These New Puritansek kezdettől drukkere vagyok, mindegyik lemezt szerettem, de egyik se olyan jó, amilyent elképzelek, hogy tudnának. Ez se. Az első üdítő volt 2008-ban, a Hidden majdnem megcsinálta 2010-ben, a Field Of Reeds tök jól kanyarodott 2013-ban, de egyik sem ért oda, ahova hallani szeretném. Most meg fenét csináltak poplemezt, de Mark Hollis-tisztelgést se rendesen. Igazából kicsit mérges vagyok rájuk. 

Kétségtelen, hogy az electro most nagyon megy, 96 Back is egy gyönyör annak, aki bírja az ilyesmit. Meg persze megy a ‘91 rave és az acid is, de nekem azokban nincs annyi, hogy érdemes legyen újra olyan lemezeket csinálni. Vagy csak nem hallottam még olyat, ami megfogott volna. Az electróval meg még mindig lehet mit kezdeni. New York kínai negyedében élő producerpáros a Georgia és ez ordít debütlemezükről, ami nagyon fülbizsergető, izgága absztrakt elektronika. Billie Eilish-ről itt írtam, fenntartom, nagyon jó ívű poplemez. A Minor Poet fura zárvány, olyan, mintha 2004-es indierockot akarna játszani, de a Champs eszközkészletével. Annyira fülbemászó, hogy a rövid minialbum már több, többórás autóúton nem akart kijönni a cd-játszóból. Henninget úgy ajánlotta Klág Dávid, hogy ő a csúcs a svéd markknopflerwave-ben és tényleg. Mármint aki kicsit is el tud felejtkezni a Dire Straitsben, annak ez egy örömóda. Fennesz előző két lemeze nem annyira kapott el, ez meg igen. Az Ohtis első rendes albuma 17 évig készült, csak közben a trió egyik tagja heroinfüggő lett, meg ezek az illinois-i fiúk amolyan klasszik slackernek tűnnek, akik itt ragadtak a kilencvenes évekből, szóval nem csoda, hogy nem kapkodtak. Viszont cserében van néhány nagyon szép daluk. Hiphopból Tree tetszett a legjobban, ennek az LP-nek tényleg pazar a flow-ja. És még Lafawndah-t hallottam izgalmasabbnak a sokan másoknál.

De amúgy még valóban sok jót hallottam, eddig ez volt az év hónapja. Az új Avey Tare a legjobb az Animaltől, vagy bármelyik Animaltől a Merriweather óta, a Fat White Family sokat javított az előzőhöz képest, ez egy koherens, jó LP. Nem folytatom, ott vannak, a 8.0-asok mind tetszettek. Mégha Harding kicsit kevésbé is, mint az előző, mert az nagyon. És Weyes Blood is picit kevésbé, mint igazából bármelyik eddigi. Végighallgattam az új után mindet, és egyértelműen az előzővel volt a csúcson, ez pedig kicsit olyan, mint Julia Holter 2015-ös lemeze, hogy akkor megmutatja, hogy az addigiakat tudja széles körben is könnyebben befogadhatóan, csak Holternek tökéletesen sikerült a mutatvány, a friss Weyes-LP meg egy kicsit túlpolírozott lett és ez lehet a foxygenes mifúnk, Rado hibája, plusz persze a Carpenters-tribute is kissé túlcsordul, de ez persze csak szőrözés, jó lemez az. Na jó, még Beyoncéról. Hát nyilván agyeldobás, rocktörténeti mérföldkőkoncert lehetett ott helyben, meg képpel biztosan jobb élmény (nem néztem még meg), de ez a 110 perces monstrum élő album ne legyen már az év lemeze. Egyrészt sokkal több az üresjárat, mint a többi korszakos, örök klasszik koncertlemezeken, mert azokon ki merték azokat vágni, itt meg muszáj megkapnunk az egészet, néha végtelenül egyszerű összekötő szövegekkel, amik másodszorra már semmiképp nem érdekesek. Sőt, a tényleg jó zenei részek úgy 50 percet tesznek ki, ha annyi a lemez, sokkal-sokkal hatásosabb. Khalid albuma viszont minden szempontból tök csalódás, az elsőt nagyon bírtam. Na mindegy van itt helyette bőven más.

És akkor most meghallgatom az új Vampire Weekendet.

Ezek tetszettek a legjobban áprilisban. A második kupacban (és harmadik elején) még olyanok vannak, amiket szerintem abszolút érdemes meghallgatni annak, aki bírja az adott stílust, a harmadik-negyedik adagban viszont már azok szerepelnek, amikhez rajongónak kell lenni és úgy sem kizárt a csalódás.

[katybmantyk]

(via https://www.youtube.com/watch?v=w0eM0UeK-zk) Second Chance - by Katy Mantyk. This is a work in progress. I'm loving this song, it's like a pep talk to myself, but I hope it brings you up too. Throw me some lyric ideas for that 3rd verse if you like! I'll put you in the credits if used, once I do the studio recording. I got a line from my friend and fellow songwriter Kate, and now I'd love to have more hearts and souls in the lyrics, so jump in! UPDATE: I will pay you an actual pretty penny and send you a free C.D./download of the album if I use your lyric! I know, massive giveaways right here. ; ) Please do subscribe and share my music. I will record a beautiful album and I know you'll love it, so stay in touch. I hope you can appreciate that what I am sharing with you all is very raw music, I am absolutely raring to go and record all these professionally, so that the art can be fully realized and complete, and moving, and become a part of your lives. I always aim for the music I create to leave you in a better place than where you were when you hit play. I think music is powerful, healing, and can change hearts. All the problems in the world can be traced back to the state of our hearts, and our hearts are something we control.

[sunglassesaftermidnight]

Ok, and for my vinyl nightcap..."August Twelve" which is my fave Khruangbin track after, "A Calf Born in Winter". I love this band so much...can't wait til the Seattle show in September. @khruangbin @latenighttalesofficial #AugustTwelve #TheUniverseSmilesUponYou #indierock #indiefolkpop #psychrock @robotdouble @lauraleezy @beanznkornbread #vinyl #whitevinyl #record #turntable #Technics #SL20