#hagyjuk

[hoofsnclaws]

I meeeeaaaan.... Oké. Hagyjuk.

[nobody-is-only-an-alien]

És... megint elhittem!

~csakegyidegen~

👽👽👽

[isemykal]

Nem mindegy, hogy akkor voltál vagy csak azután, és az se mindegy, hogy nem érdekel.

- @isemykal

[bye-bye-bye-someone-in-the-sky]

Mi ertelme van annak hogy keressem a kovetezot ha aki epp itt van ugyis elhagy

[banatostenger]

“Néha nem érzem magam elégnek…és ez kiakaszt..„

[amit-sose-mondtam-el]

A szívben nem csak szerelemnek van helye, megbújhat ott egy kicsi fájdalom is, emlékeztetve, hogy többet ne engedjelek a közelébe.

[sronti]

Ebben a kerékpáros övezet tök jó, de én biztos átnevezném valami m��snak. Egy ilyen övezet igazából nem a biciklisekről szól és ha úgy próbálják elfogadtatni a helyiekkel, az sokkal nehezebb, mintha mondjuk Egészséges Környéknek, Élhető Utcáknak, vagy hasonlónak adnák el. Itt az ilyet Low Traffic Neighborhoodnak hívják, az se jó, de a kerékpáros övezetnél jobb.

A buszsáv biciklis használatának örülök, jobb lesz az úgy. (via: @szepkerekkocka )

[ulunk-es-nezzuk]

mi meg csak...

November 5, 2024 - More than 20,000 people gathered in Serbia’s second largest city, Novi Sad, to protest the government’s lethal corruption and negligence. On Friday, a newly renovated awning at the Novi Sad railway station spontaneously collapsed, killing 14 people and injuring others. [video]

[banatostenger]

„Már annyira mind1…“

[banatostenger]

Jobb életet akartam magunknak…

[ulunk-es-nezzuk]

NA, AKKOR

mit mond el az országról az, hogy ezt a kommunikációs 'szintet' megengedheti magának egy akárki politikus, aki elvileg az ország vezetését képviseli, és emiatt nemhogy szégyent nem érez, vagy ingert arra, hogy disztingváljon, de még büszke is a "stílusra"...

ez az egyik leggusztustalanabb aljas féreg mind közül, pedig bizony kurvasokan vannak

Lázár Jánosban eltört valami.

Vitézy egy abberrált, belvárosi, libsi, kábítószerező, aki Magyar Péter seggét nyalja.

Ezt így írta, ezekkel a szavakkal 😅

[ciganyolga]

fos

Egyébként mindig annyira megindul a kis szívem, mikor jön az értesítés, hogy megszólított valaki egy posztban, hogy hiányzok neki itt!

Fel is van amúgy írva "mit fogok kurvára unatkozó GYESES édesanyaként csinálni" todo listámra, hogy megint írjak ide, csak hát aztán nem tudom, érdekelhet-e bárkit, ahogy azon dödögök, hogy minek kell olyan rugdalózót gyártani, amit csak a fején keresztül lehet a gyerekre adni és gyerekről leszedni, és vajon törvényszerű-e az, hogy ezeket a fajtákat viselve szeretnek a legjobban a hátuk közepéig felfosni, hogy aztán te próbáld lehetőleg az éjszaka közepén, félálomban úgy áthúzni a fején, hogy ne legyen fosos a kis arcocskája meg a hajacskája is neki (a te kezedet hagyjuk, azt már megette a rosseb). Ennél rákendrollabb dolgok nem nagyon vannak most ugyanis...

Szóval még meg kell találnom az anyuka olga hangot, csak azt akarom mondani.

[banatostenger]

“Mert mindent neked adtam,

És mindent beletettem,

Kicsit belehaltam,

Belebetegedtem, elég

Már nem érdekel a meséd…„

[mirabellomonferrato]

A vénasszonyok azok vénasszonyok

Felöltöttem a legszebb diszkrét sminkemet, egy normális felsőt hosszú szoknyával, megfésülködtem, szóval talpig úrinőnek öltöztem és becsattogtam a Mirabelloi önkormányzatba. De előtte összeírtam a kérdéseimet. Lefordítottam olaszra, a szöveget szépen lemásoltam egy papírra (3 A/5 oldal lett :D) fogtam a dokumentumokat és elindultam a harcba. Mosolyogva fogadtak majd amikor elolvasták a papírt, az egyik nő megkérdezte, hogy beszélek-e olaszul. A papírra oda volt írva, hogy nem beszélek olaszul. Az is oda volt írva, hogy szeretnék egy e-mail címet, ahova elküldhetem a kérdéseimet (adó, szemétszállítás, hulladékkezelés, stb) mert azt le tudom fordítani. Erre elkezdett olaszul hadarni, hogy ha nem beszélek olaszul, akkor milyen nyelven akarom, hogy válaszoljon? Angolul se beszéltek (én se nagyon, de amikor muszáj, megértetem magam), úgyhogy az egyik nagyon dühösen otthagyott. A fordítóprogramot a másik se ismerte, még a nevét se, de annak végül legalább azt el tudtam magyarázni, hogy adjon egy e-mail címet. Megmondom őszintén, rohadt szarul éreztem magam utána. Eddig mindenki kedves volt, készséges, tényleg azt hittem, hogy pont egy ilyen picsányi hivatalban, amikor az az első kérdésem, hogy mennyi helyi adót kell fizetni, itt pláne segítőkészek lesznek. De nem. Én amúgy magasról leszarom, hogy ők mik lesznek, majd 10 év alatt megszoknak, nekem nem kell, hogy szeressenek. Én úgyis mosolygok mindenkire, majd megtörnek. :)

A házban kicsit véstünk, most főleg B. Én meg rohangáltam le-föl. Van egy listám a házzal kapcsolatban. Most azokon megyek végig amikor ott vagyok. Hol megy az ez meg az? Megnézem. Lefotózom. Hol van az akármi. Megnézem, lefotózom. Stb, stb. Mindenről fotókat csinálok, mert az egész felújítástervezést Magyarországon fogom csinálni és nem tudok átszaladgálni Mirabelloba megnézni ezeket. A homlokzat nem attól a csőtől ázik, amit gondoltunk. Ez a víz rész annyira bonyolulttá vált és annyit beszélgettünk róla, hogy már erőm sincs leírni. Olasz megoldást ajánlottam, hagyjuk a picsába. Verjük le a vakolatot, vakoljuk újra, majd 5-10 év múlva meglátjuk mi lett. Szóval odázzuk el a problémát. Plusz, hátha a bejövő vízcső áthelyezése majd megoldja a dolgot. Holnap maradunk pihenni a szálláson, mert elfáradtam, lehangol az eső is (egy hete esik), a többiek is, hogy az összes kétségüket rámzúdítják, mintha nem lenne elég a saját összes kétségem. Nyugtatgatom meg bíztatom őket. Elintézem. Kitalálom. Meglesz. Meg tudom csinálni. Azt is. Majd megnézem. Megkérdezem. utánajárok. Igen, beköttetem. stb, stb. Az a szerencsém, hogy engem meg a tumblisok bíztatnak, mert különben szarrá törnék a problémázásuktól. Hétfőn még egy utolsó vésés (egy vízvezeték folytatását meg kell keresnünk) azrán egy utolsó szemle, videó, aztán kedden hazaindulunk. Akartunk még menni Torinoba, de esőben nem jó semmise, Torino meg itt lesz tavasszal is meg tovább. :)

Szeretem ezt a házat. Amikor senki nincs a közelemben, szoktam neki beszélni. Muszáj bolondnak lenni. Attól ízesebb az élet.

Fotó egy nagyon szép vízszintesen menő esővízelvezető cső belsejéről, ami TALÁN el van törve? Ha el van törve, áztathatja-e ez a házat? (Olaszországban az esővizet többnyire bevezetik a csatornákba, nem úgy mint nálunk, hogy csak dől ki a földre. Ez a cső a homlokzat előtt folyik bele egy kicsike derítőbe és onnan folyik tovább. A derítőből fotóztam be a csőbe)

[ulunk-es-nezzuk]

ülünk és nézzük.

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[sztivan]

Jó, magányosak legalább nem vagyunk

De elmentünk nyaralni kedden, és elég megterhelő volt ma úgy hazajönni, hogy macskátlan a ház, majd egyszer biztos sikerülni fog megszokni

Ádám épp mostanában próbálta összerakni magában a halál koncepcióját, ez most adott neki egy löketet, csodálatosan fontos kérdései vannak. És most akkor ki a mi macskánk? Mókát elvitték a temetőbe? Nem, a kertben temettük el. Ha öregek leszünk, minket is a kertben fognak? Nem, az embereket a temetőben szokták. Az ő nagymamáját is? Igen. Mókát ki lehet ásni? Hát izé, lehetne, de mindenkinek úgy a jobb, ha a halottakat hagyjuk békében nyugodni. És mi történik azzal, aki meghal? Nem tudjuk, van, aki szerint ilyenkor a lelke továbbél, van, aki szerint újjászületik, más meg úgy gondolja, hogy nincs semmi, és az az izgalmas, hogy soha nem fogjuk tudni, de találgatni lehet

Hát nehéz.

De ha tényleg létezik a mennyországba vezető lépcső, akkor valamelyik hajnalban Móka már biztosan rákakált