#vártam

[soursoulsblog]

Nagyon sokáig vártam, hogy újra lássak s mikor végre eljött az idő, arra gondoltam, hogy bár ne vágytam volna erre.

[i-believed-in-them]

"... és a körforgás ismét elkezdődött."

[diogenesz2020portugal]

"Hívtak már csalók a "banktól"? Engem az imént. Még megvan a magyar számom. (Alig vártam már, hogy kipróbáljam élesben, amit kitaláltam erre az esetre.)

Mikor belekezdett a mondókájába, megállítottam:

- Mit is mondott mi a neve?

- Éva.

- Éva, én halottlátó vagyok, és szerintem a nagymamája van itt velem. Hordott-e életében szemüveget a nagymamája? - mondta, hogy igen. Én megkérdeztem, akarja-e hallani, mit mond neki a nagymama, mert akar valamit mondani. Majdnem sírt, mondta igen, nemrég halt meg. Mondtam neki:

- Azt mondja a nagymama, hogy kisunokám bocsáss meg nekem, - itt elkezdett bőgni - nem úgy szerettelek ahogy kellett volna, (itt már kész volt, bőgött mint a zápor) és miattam lettél egy mocskos csaló gazember, de ha ide jössz a pokolba, ahol lakom, téged is naponta a farkára tűz a vörös ördög, szóval térj jó útra, kislányom, míg nem késő.

Ezen a ponton lett anyukám foglalkozása igen népszerű k-betűs, majd baszta rám bőgve a telefont."

[stickalittle]

Szóval kész lettem a programmal, ma adtam át.

Az egész azzal kezdődött, hogy amikor még fejlesztő voltam egy cégnél, eladtunk egy "készlet" programot. Még DOS alatt futott, Clipperben íródott. És a mai napig használták egy építőipari cégnél DOS emulátorban. Ezer éve kiléptem a cégtől, de évről évre maszekban engem hívtak, hogy csináljak nekik évzárást a programból, és nyissam meg nekik a következő évet. Ilyenkor kicsit kellett toszogatni dBase-ben az adatbázisokat, tisztítani belőlük, ilyesmi. Aztán szólt a főkönyvelő, hogy ő most őszintén megmondja, kellene nekik ez a program Windows alá is, és bevallja, hogy pont ilyet hiába keresett a neten, nem talált. Ugyanis ez nem egy egyszerű raktárnyilvántartás, hanem főkönyvi szemléletű készletnyilvántartás, amiben anyagokat, egyéb anyagokat (munkaruhákat, szerszámokat, stb.) lehet nyilvántartani, és a raktári mozgást könyveli főkönyvi tartozik-követel számlapárokra, meg a dolgozón, munkahelyen, munkaszámon nyilvántartja, hogy egy-egy munkahelyen mennyi homokot, téglát, faszom tudja mit építettek be, meg a melóson mennyi harapófogó van, stb. Na, elég az hozzá, hogy ilyet nem talált a főkönyvelő, és megbízott, hogy ugyan már, írjam már meg nekik Windows alá ezt a programot. Mondtam neki egy félszemmel látható összeget, és azt mondta rá, hogy oké. (Ha tudtam volna, hogy mennyit fogok vele szopni, két szemmel látható összeget mondtam volna, na, de már mindegy.) Kész lett.

Mivel az eredeti program Clipperben íródott, ami DBF állományokat kezelt, gondoltam, hogy nem teszem én ezt át adatbáziskezelőbe, használjuk tovább az állományokat, leprogramozom én ezt így, hát mi a szar ez nekem? Na, fogtam a C++-t, és komplettem leprogramoztam a dBase adatbáziskezelő minden funkcióját egy osztályba. Rekord felvétele, módosítása, törlése, Pack, Zap, lock, unlock, indexállomány kezelés, szóval programoztam egy komplett adatbáziskezelőt.

Szoptam vele rendesen, de gyors lett, az biztos, mint a picsa. Egy alsókategóriás gépen ötezer rekordból álló index újraépítésnél rányomok a gombra, hogy kezdje, és abban a pillanatban pittyen, hogy kész. Gyakorlatilag egy másodperc alatt, amire a Clipperben vártam fél percet. Aztán programoztam hozzá saját EDIT-ablakkezelő osztályt, ami paramétertől függően kezeli, hogy milyen adat adható meg benne, dátum, idő, betű, szám (x tizedessel) és milyen hosszban fogadjon el karaktereket.

Aztán programoztam hozzá egy állománykezelő osztályt, így nem kell minden törzsállománynak megírni a saját ablakkezelőjét, hanem ez a felparaméterezés után mindent megcsinál az állománnyal kapcsolatban, bekéri az adatokat, módosítja, törli, bármelyik mező szerint rendezi, keres az állományban, nyomtat belőle, és az állományok együttműködve más állományokkal (ha nyitva van az ablakuk), adatokat adhatnak át egymásnak.

Aztán programoztam egy saját nyomtatás osztályt, ami mindent elvégez, ami nyomtatás, nyomtatandó kezdő-végző lap megadása, intervallumok közötti nyomtatás, kiválaszthatod, hogy nyomtatóra, képernyőre, fájlba nyomtasson, az állomány melyik mezői kerüljenek nyomtatásra, legyen-e összegsor, stb, szóval tud mindent, ami állománynyomtatás.

De baszki, ezt így megírni munka mellett, hogy csak néha hétvégén meg meló után tudtam csinálni egy évembe telt. Sok volt. Szopás volt. Kész lett. És mivel C-C++ az egész, a komplett adatbáziskezelővel együtt egy EXE-be fordítva 296 KB. Na, egy kibaszott évem ráment. És gyakorlatilag ez most azt jelenti, hogy az osztályok megvannak, és minden paraméterezhető, most már bármilyen nyilvántartó programot meg tudnék írni kb. egy hét alatt, ha kell. Most pukkantok egy pezsgőt. Nem nyomaszt ez többé, tudok mást csinálni helyette. Baszki, hát ez kibaszott jó!

[hobbygilda]

Nagyon!

Le köllene szokni a dohányzásról... Tud valaki valami épkézláb, viselhető szenvedéssel járó módszert, ami a hétköznapjaimba illeszthető? Már többször próbáltam úgy, hogy egyik napról a másikra abbahagyom, de az elképesztő szenvedés volt, folyt a nyálam, nem tudtam magammal mit kezdeni, széttartott az agyam, nem tudtam összpontosítani, ami persze a munkámra és a napi működésemre is kihatott és volt egy pillanat, amikor alig vártam, hogy újra rágyújthassak és mély lelki nyugalommal konstatáljam az újabb kudarcot.

[katacha]

Kelenföldön van ez a cikkcakkos bringalejáró a régi aluljáróhoz, a jelölt helyen elesett egy rolleres, a bokája kifacsarodott és sokkos állapotba került. A mentőket nem én hívtam, de többszöri hívásra sem értette meg a miskolci diszpécser, hogy nem tudunk utca házszámot mondani, mert nincs pontos cím, az életmentő appból néztük ki a koordinátákat (abból nem telefonáltam, nem tudom, hogy appon belül marad a hívás és látják a lokációt vagy átvált sima telefonálásra), de 30 percig nem sikerült megérkezni a mentőknek. Értem, nem egy szívroham volt, de a nő folyamatosan ordított a fájdalomtól, mozdítani nem lehetett és egyre sokkosabb volt. Aztán észrevettünk egy mentőt a buszmegállóban, az egyik férfi odasietett, de nem volt benne senki. Lementem az új aluljáróba, hátha ott vannak a mentősök, de ott sem láttam őket. Végül nem vártam meg a mentőket, voltak elegen segíteni, nem tudom, mikorra értek ki. Már nem elsőre tapasztalom, hogy ha nem damjanich utca 13 a helyszín, akkor full vakon vannak a helyismerettel nem rendelkező diszpécserek. Nem tudom, mi erre a megoldás, biztos kevesebb költséggel jár egy központi diszpécsercenter, de legalább jó lassú az esetfelvétel.

[mindenhangulathoz13]

Nem írtam Neked, mert azt vártam, hogy Te írj…azóta se beszéltünk.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/1: Panni, hívj fel!

Bár nagyon vártam már a műsort nyáron, végül annyira bejött a Kísértés, hogy még egész nyugodtan várhatott volna pár hetet az RTL az indulással.

Na mindegy, itt vannak a gazdák, ráadásul idén kettővel többen, mint tavaly.

A mai részben viszont csak két emberrel ismerkedünk meg.

Első gazdánk Krisztián, aki 35 éves és Kápolnásnyéken gazdálkodik. Neki már van egy fia, de azt mondja szeretne még gyerkőcöket.

Vivien, a 32 éves gazda, olyan embert keres, aki a szerelem mellett a barátja is lenne. Mindezt Tordason.

Mint minden évadban a gazdák a jelentkezők levelei alapján választják ki azokat, akikkel megismerkednének. Viszont idén képeket is tehettek a kérők a borítékba.

Ha jól értem mindenki hat embert hívhatott magához, de Vivien csak öt férfit választott.

Krisztiánnál kezdjük a részt, aki egy hatalmas gyümölcstállal és hawaii nyaklánccal várja a kérőit. Első versenyzőnk Henrietta, Erdélyből, aki emlékeztet minket arra a kegyetlen tényre, hogy nem öregedünk egyformán.

Azt mondja a nevével ellentétben nem mindig kedves. Szeretne végre megállapodni, ezért jött a gazdához.

Krisztián azt mondja, próbálja a levélhez kötni a nőket, de már most gondban van. Mindenesetre elsőre szimpatikus neki a hölgy.

A gazda étellel és itallal kínálja Henriettát, de ő csak egy ölelést kér. Bevallja a nő, hogy nagyon izgul, de Krisztián megnyugtatja, hogy egy ilyen szituban teljesen érthető. A kamerának bevallja, hogy kicsit erősnek érezte az ölelést így elsőre és már nem szimpatikus neki a nő.

A kellemetlen percek után végre kér egy kókuszt Heni. Krisztián mondja, hogy válasszon egyet és felnyitja neki, erre a nő megragad egy ananászt.

Végül sikerül megtalálni melyik a kókusz. A gazda felnyitja, amitől teljesen elájul a hölgy. Megkérdezi a férfit hol tanulta ezt? Az interneten a trópusokon. Végül találnak közös pontot, mert Heni is akar gyereket. Bár persze miért lenne itt, ha nem akarna.

Érkezik a második udvarló, Jázmin, aki csak 20 éves. Nem tudom volt-e kor megadva a levelekben, de ha igen, akkor pont akkora pedo a gazda, mint LL Junior. Azt mondja klasszikus apás lány. Együtt sírnak, együtt nevetnek. Apu szerint viszont nem kellett volna ide jönnie a korkülönbség miatt. Na ugye.

A gazdától egyből zavarba jön a csaj és állítása szerint nem is tudja mit kéne most csinálnia. Krisztián, mivel már öreg és szenilis, nem emlékszik melyik levelet írta a lány. Jázmin segít neki, hogy ő írta azt, amelyikben az áll, hogy olyan fiatal, hogy drakvuf pedofilnak fogja tartani a gazdát a hogyvoltjában, ha elhívja a tanyájára. Igaza volt.

Ebből Krisztián is levágja ki ő és fogja is a fejét, mert tudja, hogy sokszor fogom még leírni azt, hogy a gazda egy pedofil. Nem is mer mit mondani már, azt mondja teljesen leblokkolt. Szerencséjére kizökkenti az önsajnálatból Anita, a jóga oktató.

Két szerelme van, a gyerekek és a jóga. Az egyik ponton összhangban lesznek a gazdával. Van egy ötéves lánya. Krisztián őt is gyümölccsel kínálja. A nő kiválaszt egy duriánt, mert szereti a seggszagot.

A férfinek szimpatikus, hogy ilyen bevállalós a nő. Megkéri, hogy meséljen magáról, de megzavarja őket Nikoletta érkezése.

Az érdi kutyakozmetikus azt mondja az a terve, hogy a kisugárzásával fogja elvarázsolni a gazdát. Fekete Marilyn Monroe-nak nevezi magát. Krisztián természetesen neki se emlékszik a levelére, de egy kis segítség után rájön és felkiált, hogy ő az idősebb nő. Lehervad a mosoly a hölgy arcáról.

Aztán hogy fokozza a jó kedvet a gazda újra megkérdezi a nevét, mert már el is felejtette. Ne csomagolj ki, Nikoletta.

Nincs társkereső műsor személyi edző nélkül. Vivi azt mondja szereti az embereknek átadni azt az egészséges életmódot, amit ő is képsivel. Három gyereke van már.

A gazda azt mondja, mintha egy nagy rózsaszín felhő érkezett volna. Nagyon pozitív neki elsőre a nő. Vivit is elkápráztatja a kókusz felnyitásával, ami a hölgy szerint nagyon férfias.

Krisztián megeteti az edzőt duriánnal. Ez kicsit offolja a többi nőt, de nem csak a seggszag miatt. Anita szerint ez már szimplán sok, de Vivien azt mondja ez egy huncut pillanat volt közte és a gazda között.

Az etetést Panni zavarja meg, aki Dániából érkezett. A gazda őt várta a legjobban, mert jól néz ki jó levelet írt. Minden lányt elnevezett az írása alapján, Panni, a dán lány. Oké. Krisztián elárulja nekünk, hogy nagyon tetszik neki a lány orgánuma és maximálisan egyetértek. Nem egy Cate Blanchett, de kellemes.

Utolsó versenyzőnk Zsuzsi, akit a lánya hozott el a gazdához. Róla nem tudunk meg semmit, csak hogy reméli nem zavarja haza a gazda, már az első nap.

Ezzel össze is állt a csapat. Hát nem valami erős a felhozatal. Kb Panni érkezésével szerintem el is dőlt a verseny Krisztiánnál. De ha esetleg mégsem így alakulna a dolog, akkor Panni hívj fel!

Vivien első kérője Dániel, a 29 éves mély- és magasépítész.

Bevallja nekünk, hogy a nő külseje fogta meg, de szerinte ezzel nincs probléma, mert mindenki így kezd ismerkedni. Én csak annyit tennék ehhez, hogy nekem két tumblr crushom volt karrierem során és mindkettőjük a kontent miatt jött be. Sajnos már egyikőjük sincs itt :(((

De gyönyörű vagy, szia! - üdvözli a gazdát a fiú. Aztán leszarozza a limonádéját. Erősebb italt nem kér, mert állítása szerint soha nem iszik alkoholt. Azt mondja megrémítette, ahogy a pia hatott a kollégáira. A gazda elárulja nekünk, hogy külsőre bejön neki a faszi, de nagyon fiatal még. Ezen a vonalon maradva meg is kérdezi Danit, hogy volt-e már hosszútávú kapcsolata. Mindenkinek volt már, nem? - kontráz rá a srác. A gazda azt mondja ismer is olyat, akinek nem volt még. Én is és olvassa is ezeket a sorokat! Helló, helló, szia!

A fiú hosszas hetyetyézésbe kezd arról, hogy egy ilyen kapcsolat után ő végre kiélte kicsit magát, de most megint az a cél, hogy normális párt találjon. Minél többet beszél, annál rosszabbak az esélyei. Ezt valszeg ő is érzi, ezért megkéri Vivient meséljen magáról kicsit, aztán ellövi a van valami a ruhádon pranket és megpöcköli a gazda orrát.

A nő felhozza, hogy van neki egy fia és fontos neki az is, hogy el tudják viselni egymást a faszival. Aztán a volt faszijáról beszél egy sort és csávókám megint érzi, hogy kezd elhalni a dolog, ezért quadozni vagy traktorozni akar egyet.

Mivel egyik sincs a birtokon kitalálja, hogy akkor talicskázzanak. Dani szerint jó móka is volt, de jobban örült volna, ha ő tolja hátulról a nőt.

Második fiúkánk, Sanyi, a focibíró. Állítása szerint nagyon romantikus típus, mert vesz virágot a nőknek. Ajándékokkal készült: egy labda Vivien fiának, egy zacskó répa a lovaknak és egy kis szívlakat, amihez a végén lesz egy kulcsa.

Egy öt éves kapcsolatból érkezett a faszi, ahol azért mentek szét, mert nem jött össze a gyerek. Ez kicsit megijeszti a gazdát, mert szerinte ez nagy trauma. A nő megkérdezi hány éves. 42. Akkor még van pár éve. Pogácsával kínálja ezután a srácokat, de a limonádé mellett ez is szar.

Következő játékosunk Zsolt, az ötvenes vállalkozó. Vivien nem tudja hirtelen hovatenni az idősebb férfit és jó napottal köszön neki. Dani szerint kurvára nincs itt keresnivalója az öregúrnak.

Zsolt viszont nem érzi kellemetlennek a szitut. Iszik a fos limonádéból és felfedi, hogy ő már járt itt korábban. Azt mondja a lányának keresett lovardát és ide is benézett. A másik két faszi nehezen viseli, hogy elhanyagolják őket, ezért megzavarják a(z) apa-lánya beszélgetést.

Vivien megosztja velünk, hogy a faszinak nagypapa vibe-ja van, ami nagyon távol áll tőle.

Következő kérőnk Attila, aki house flippingben utazik. Egyedül él két macskával, ami nem is hangzik rosszul, de a faszinak bérlete van a spiri vonatra. Mint a másik csapatnál Heni, ő is öleléssel köszönti a gazdát, aztán ad neki egy meditációs párnát.

Vivien elárulja nekünk, hogy őt kurvára nem érdeklik az ilyen spirituális faszságok, de ha úgy alakul kipróbálja. Étellel és itallal kínálja a pasit, de ő csak az idejét szeretné rabolni, ezért félrevonulnak beszélgetni. A gazda rácsodálkozik, hogy már 48 éves a faszi, mert nem néz ki annyinak. Attila azt mondja, hogy 40 alá szokták tippelni, ami azért túlzás.

A férfi érzékelte, hogy kicsit ódzkodott Vivien az öleléstől és megkérdezi miért. MERT IDEGEN VAGY BAZD KI.

A fiúkák most se bírják ki, hogy ne zavarják meg a társalgást, amit a gazda most tolakodásnak érez, mert még szívesen beszélt volna a faszival.

Megérkezik az utolsó versenyzőnk, Balázs, aki ehető ajándékkal érkezett, de nem néz ki valami jól.

Vivient az egyik exére emlékezteti a csávó, aki szerinte nagyon szeretett irányítani. Azt nem tudjuk meg, hogy ez jót vagy rosszat jelent.

Asztalhoz ül a csapat és megeszik azt a valamit, amit Balázs hozott. Ahhoz képest mennyit válogatott a nő, nem valami erős a felhozatal. Így elsőre a spiri Attilát és a kicsit auti Danit érzem esélyesnek.

[emlekeimkonyvtara]

Még mindig várom, minden nap vártam az üzenetet. Akarlak téged a szobámba, a szívembe, az ágyamba. Hogy nyugodtan aludhassak, hogy itt legyél, hogy összerakj.

Ez csak egy álom.

[konyvekkozt]

évek óta nekiindulok a száraz novembernek. többször nem sikerült végigvinni, mint ahányszor igen. azt hiszem, ott hibáztam, hogy csodát vártam a dedikált időszaktól, s nem álltam készen a harcokra

az, hogy ez a november száraz lesz-e, a jövő kérdése. de a harcaimban sokkal előrébb járok, mint valaha, s sokkal erősebb vagyok, mint eddig bármikor - részben a küzdelmek által

ajánlom mindenkinek a száraz novembert, azoknak is, akik nem az alkohollal kapcsolatban változtatnának, hanem egyéb dolgokban szeretnék mérsékelni a fogyasztásukat

nem vagyok addiktológus, nem vagyok képzett felépülő, de ha kérdésed van, megosztanál valamit, írj bátran. ismerem a határaimat, ha nem tudok segíteni vagy nem vagyok kompetens, ajánlok jó helyet

hajrá!

[dalszoveg-planet]

Amikor azt mondtad, hogy a térre van szükséged Úgy vártam a telefonom mellett, mint egy átkozott bolond

Olivia Rodrigo - love is embarrassing

[stickalittle]

Na, most az volt,

hogy a kórház lemondta anyám június eleji szürkehályog műtétjét telefonon, a műtét előtt egy nappal. Hétfőn lett volna a műtét, bepakoltunk mindent, vasárnap délután lemondták. Azért mondták le, mert az orvost, aki műtötte volna, Pintér átvezényelte egy hónapra egy másik kórházba. Azt mondta az orvos, hogy majd július elején jöhet vissza ebbe a kórházba, és akkor hívnak, hogy mikor lesz a műtét. Oké, mi mást tehettem volna, hát vártam. Persze nem hívtak. Július vége van. Akkor hívom én őket, hogy most mi van a műtéttel. Tegnap sikerült olyan telefonszámot szereznem, ami egy orvosé, és fel is vette. Azt mondta, hogy aki műtötte volna, most szabadságon van, ő meg egy másik kórházban van éppen, de pont holnap lesz a megfelelő kórházban, hívjam ma, és megnézi, mi van a műtéttel. Legalább kedves volt. Oké, ma hívtam. Azt mondja, hogy anyám be van írva műtétre a jövő hét hétfőre. Mondom, hogy ma szerda van, nekünk nem szólt senki, ez biztos? Azt mondja, hogy ő nem tud erről közelebbit, mert nem ő műtötte volna, és valaki máshoz van beírva, de azt látja, hogy be van írva. Megköszöntem neki ezt is. Nekem ne mondja senki, hogy ez így normális. Ha nem hívom őket, akkor nem is tudunk róla, hogy anyámnak műtétje lenne hétfőn? Vagy mi van akkor, ha ez nem biztos, mert csak én hívtam a kórházból egy orvost, és az mondta, hogy ő úgy látja? Mi van, ha odaállítunk hétfőn, és nem lesz műtét, mert az orvos nem jól látta, mivel nekem furcsa, hogy egy büdös szó nem volt eddig a műtétről? Na, mindegy, hétfőn odaállítunk. Magyarországon egy nagy kaland az élet.

[bluestrawberrycoffe2]

jelentéktelen

Onnan jöttem rá, hogy az életem ugyanolyan jelentéktelen, mint bárki másé – amikor már mindhiába vágytam elismerésre és figyelemre. Soha nem is volt. Talán csak az, hogy vártam.

[sztivan]

egyetlen zsigeri rettegésem van a világon, amiről hiába tudom, hogy teljesen irracionális, komoly munkámba kerül most is minden egyes alkalommal legyűrni a félelmemet: a tűszúrás orvosnál

és úgy tűnik, ez projektálható is, most ahogy a kislányommal vártam, hogy vért vegyenek tőle, meséltem neki, meg beszélgettem vele a váróban, és előre mondtam, hogy biztos szuperügyes lesz, de közben ahogy közeledtünk a sorszámához, hatalmasodott el bennem az érzés, hogy gyere, Vera, fussunk világgá, bármi jobb lehet, mint ami most jön, de hát persze nem mondhatok ilyet, meg saját magamat is megtanultam meggyőzni minden oltásomnál és laboromnál

ehhez képest drága kicsi lányom egy jajnyikkanás nélkül csinálta végig az egészet, miközben vették a vérét, arról beszélgetett az orvossal, hogy milyen szép plüss sárkánya van, majd amikor vége lett, kipattant a székből, integetett, és elégedetten sétált ki, a doktor meg engem dicsért meg, mennyire nagyon ügyes lányom van

aaa ilyen csodálatos érzés lesz felnőttkorában látnom majd, ahogy egyre több dologban nő túl rajtam? alig várom!!

[kavekkozt]

Londonban vagyunk, és én nem érzem jól magam.

Az időjárás persze tetszik, erre vártam egész nyáron. 20 fok és felhők.

A nyelv is hiányzott, bár úgy húzom fel magamra, mint egy régen elfeledett ruhát. Több helyen eláll, igazítani kellene. Törődni vele. De én csak sebtében magamra kaptam. Nem találom a szavakat, megbicsaklok, nem tudom rendesen kifejezni magam. Az akcentusom elárul: not. from. here. Not from anywhere at this point, really.

De a város?

Elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaha itt éltünk. A romlást, az elmúlást, az összeomlást látom a fogyasztás fővárosának művirágos, színesre festett kirakatai mögött. Ha nem figyelsz eléggé, mindenki szép, fiatal, egészséges, divatos az utcán. Bármit meg lehet venni, és ha nem nézed meg alaposan, nem látod, hogy kopott és megfakult, véres.

Így képzelem Las Vegast is, mint amilyennek most Londont látom: mindenhonnan élvezetek ömlenek, a testnek (mindenféle étel-ital, szem-szájnak ingere), a léleknek I guess (színház és kiállítások, "élmények").

Ha van elég pénzed, megvan itt minden élvezet. Nem kell látni a szegénységet, a nyomort: szinte semmi sem közterület, és kutyás biztonsági őrök gondoskodnak arról, hogy semmi/senki se zavarja meg a fogyasztást.

(és hol vannak az anyák, a babakocsis nők, az idősek stb? nyilván egy másik városrészben.)

it doesn't help that our "base camp" is at Canary Wharf this time, a city in the city in itself. identical bars sprang out of nothing, offering you instagrammable experiences. i'd go out and eat, but everything tastes like cardboard. and all the people the people the people in the street. if this is real, my "other life" in Europe can't be. oh the surface is so shiny. be careful not to scratch it, you'll see it's rotten to its core.

(nyilván tudom, hogy nem ilyen egész London, csak rossz helyen, rossz helyeken vagyok. minden félelmem és aggodalmam egy helyen, megfojt.)