#fulladok

[banatostenger]

Lélegezz, hogy kapj levegőt

[csillagok-leszunk]

Úgy érzem fulladok és össze omlik minden körülöttem, azt érzem, hogy sírni, ordítani és törni, zúzni szeretnék.

[sztivan]

a geci nagy esésem óta tegnap voltam először mozogni, elmentem az uszodába, hogy megnézzem, mennyit bír a jobb kezem. iszonyatosan frusztráló 500 métert csináltam, kerestem egy olyan mozdulatot, amivel tudom azt is használni és nem szakítom szét, és végül lett is, csak hát tudni, hogy mennyivel többet bírtam ennél másfél hete és hol tarthatnék most, ha nem nézem be azt a balesetet...hát na. szóval első körben azt teszteltem, hogy ha vízbe megyek, nem fulladok bele

ezen felbuzdulva aztán este nekimentem 4 km futásnak - az első belőle gyaloglás/kocogás felváltva, utána rendes futás. sokan, akik a vállukra esnek, panaszolják, hogy utána a futást tudják nagyon nehezen újrakezdeni, mert a karjukkal lendületet venni rém fájdalmas, na jó hír, hogy nálam legalább ez a gond nincsen meg, ez most problémamentes volt, ami abból a szempontból is tök jó, hogy erősíti azt a lehetőséget, amit már egy ideje gyanítok, hogy ez tényleg csak egy nagyon ronda zúzódás, és nem szakadt el semmim

[csakszavak]

Fuldoklom az érted hullatott könnyeimben. Bárcsak fojtanál meg inkább puszta kézzel, mintsem így; Végignézed, ahogy lassan és keservesen fulladok meg a saját könnyeim tavában…

[magikus-miccentyu]

Én most egyébként megint abban vagyok, hogy rettenetesen utálok létezni, utálom a testem a kislábujjamtól a fejem tetejéig, utálom a humorom, utálom a szükségleteim, utálom a szavakat, amiket használok, utálom a vágyaim, utálom, hogy bántottam másokat, hogy hibáztam, hogy nem ilyen meg olyan voltam, hogy nem vagyok Certified Hot Girl ™, hogy folyamatosan fájnak a petefészkeim, hogy nem menstruálok évek óta, hogy evészavaros vagyok, utálom, hogy képtelen vagyok a családommal konfrontálódni, utálom, hogy egy semmi és egy senki vagyok, hogy hiába tudom, hogy valaki szeret, folyamatosan fulladok meg a szeretetetlenség-érzésben, utálom, hogy napok óta gombócban van a torkom és aludni se tudok tőle, utálom, hogy annyira vagyok vonzó, mint egy penészes puding, és utálom azt is, hogy ez zavar, utálom, hogy egyszer küldtek nekem egy italt a Nappaliban, mert tudom, hogy akkor még szexi voltam, utálom, hogy barátokra vágyom és utálom, hogy dohányzom, még azt is utálom, hogy milyen zenéket szeretek, azt is utálom, hogy milyen könyveket olvasok és azt is utálom, hogy a COD a kedvenc játékom.

[zoeeozzoeeoz]

Sziget. Tegnap, ill. ma hajnali 4 felé ébredtem tuc- tuc- ra. Szintén ma, most, este 10- kor, ismét hallatszik valami reszelős tuc- tuc, kb 2 órája. Megnéztem a program infót, h beazonosítsam, mit is hallok, de felesleges volt. Egyik fellépőt se ismerem, nem mondanak nekem semmit. Ha becsukom az ablakokat, akkor talán lehet tőle aludni, ha nem fulladok meg közben a hőségtől. A nyitott ablakot most ellehet felejteni. Minden évben ez megy, ideiglenes, kibírom, elengedtem. De azért belegondoltam, hogy ha én itt a 15.kerületben, az M3 kivezetőjénél hallom, akkor a 4.- ben, vagy a 2-3. kerületben, közelebb a Szigethez, a Dunához, vajon az ott élők mennyire hallják, mennyire toleránsak? Mennyire tudják figyelmen kívűl hagyni? Gondolom ott, a többi "mellékhatás" erősebb, és a legkisebb ezek közül a tuc- tuc dübörgése. Nem vagyok én semmi jónak elrontója, csak ha egy zenéből, kizárólag a mélynyomót, meg a dübörgést hallod, akkor az elég idegesítő. Tudooooooom, menjek közelebb, vagy be a Szigetre, és akkor jobban fogom hallani.

Évi 1x nyüszögés a Sziget miatt letudva.

[rosszulorzott]

Tandori Dezső: Jajkiállítás

Jön a tél, jaj, istenem, jaj, sötét lesz, istenem, pöcsömön nem jön ki pisa, szar nem jön ki seggemen.

Mit se tiltakozhatok, mindent már csak fulladok, nincs, hogy élv üdvére lettem, nincs, mit élbõl elhagyok.

Nyitja – van, de visszavarr. Jobb a messzibbnél – hamar. Napsugárban, holdsugárban lelkem koponyája tar.

Minden közvetlenül ér! Nem nyúlok ki semmiér’. Nem taszítok – hova? – semmit, minden elvesz, s mit se kér.

Fél-lánglélek voltomat rög férge elõl kremat’ viszi, vigye, órium! Hullalé, kubai rum.

Kavargatnak fasorok, erre már Rilke sem ok, kisasszonyok Avignonból: jajkiállítás vagyok!

Fél-lánglélek, fél sötét, egybe sincs, se szerteszét, fejlesztés, se rontom-bon tom, ami nincs már, végre ép.

Így döntöttek semmiképp.

[stegal]

Nálam van minden papírom..

motyogta az ember a büfébe bejőve a pályaudvaron.. Köszönt is, félszemmel ránézve azt hittem árul valamit kis kajáért cserébe.Valóban volt a kezében egy dosszié papírféle. Arra már odafigyeltem, mikor csak annyit kért, hogy legyenek szívesek mentőt hívni. Asztmás vagyok, fulladok..

Arra a kérdésre, hogy rosszul van e, a nálam van minden papírom érkezett válaszul csak újra. Persze ilyenkor az ember felhívja a 112-t..

Ott el kell mondani mindent, amire kérdéseket tesznek fel, aztán továbbkapcsolnak és elmondatják veled mégegyszer ugyanazt. A mentőállomás gyalog sincs öt percnyire. Csak a telefon tartott addig.. Az embert leültettük a sarokba, kért egy pohárka szódavizet és ki akarta fizetni.. Kérdeztük hogy van e gyógyszere. Az nincs de baloldali tüdőgyulladása az van, meg asztmája.. Kiértek, elvitték..

December 23.-án valaki össszerakva a papírjait, valahonnan beballag a buszpályaudvarra és mentőt kér magára..

Én meg remélem hogy kapott némi ételt, meg meleget, mert holnap Karácsony lesz a városban..

[petraspoetry]

-Zúg a fejem, és a gondolatok

Már-már felemészt ez

És még meg nem halok

Remegnek a kezeim, kiráz a hideg

Nem tudom meddig bírom

Ez vagyok én belül: szörnyeteg

Fáj a fejem, és a gondolatok

Meddig tart még ez

A döntéseimbe fulladok

Hidegek a kezeim, kiráz a hideg

Gondolataimat kiírom

Lehet, sőt, hogy tönkremegyek lelkileg.

[blhellx]

Úgy érzem nem fogom megélni a holnapot. Annyira de annyira gyűlölöm ezt az érzést. Annyira gyűlölöm, hogy mindenben elfáradok, semmire nem vagyok képes, és egyszerűen semmi mást nem akarok, csak a végkimerülésig sírni. Addig sírni, amíg meg nem fulladok a levegőhiány miatt, és amíg annyira el nem fáradok, hogy már a szívem se bírja és egyszer csak megáll.

Nem tudom mi a baj velem, nem tudom mi ez az állapot de gyűlölöm. Csak legyen vége.

Csak legyen végem.

[fhjtblr]

nem vagyok méltó arra, hogy Nietzsche-t olvassak

nem vagyok érdemes befogadni a gondolatait, értekezni az írásain és álmodozni arról, hogy egyszer én is valami értelmeset fogok mondani róla.

nem vagyok érdemes arra, hogy érezzek, gondolkodjak, sírjak, edzést tartsak, éljek.

nem vagyok méltó az életre. nem vagyok méltó a halálra sem.

nem vagyok képes változtatni a sorsomon, de elfogadni sem tudom az elém-hányt akadályokat.

nem érzem magam képesnek arra, hogy igent mondjak. de a nem lehetőségétől rettegek.

lebénultam, rettegek, izzadok, félek.

nem tudok haladni, pedig legszívesebben menekülnék.

de milyen opcióim vannak?

-posztolni tovább a különórákról (habár senki sem fog jelentkezni)

-reklámozni magam, mint személyi edző (de nem vehetem fel a versenyt a többi macával szemben)

-végigkérdeni minden termet a közelemben, hogy tarthatnék-e náluk csoportos edzéseket (semmi esélyét nem látom ennek, halott ügy)

-rákérdezni Levire a témámmal kapcsolatban, van-e értelme, megpróbálhatom-e jövőre, ha idén már beteltek nála a helyek (lehetetlen küldetésnek látom)

és mégis. mi mást tehetnék?

neki megyek a falnak. és egy másiknak. és a következőnek is. addig csapom a pofám a falakba, amíg meg nem fulladok az orrom vérzésébe.

mert hát mit tehetnék? élnem kell.

szeretnek, kötelességgel tartozom nekik. kötelességem van szeretni magam, elfogadni azt, hogy megint egy kényelmetlenül fájdalmas helyzetben vagyok.

megint el kell hagynom a komfortzónámat. megint környezetet kell váltanom. megint fel kell mondanom egy "munkahelyen". megint szembe kell néznem egy halott barátsággal.

[vondarthdamien]

Cybersex Fiú: Szervusz Drágám, leírnád, hogy nézel ki? Lány: Hello, Romeo. Piros selyem blúz van rajtam, miniszoknya, tűsarkú cipő. Hosszú hajam és tökéletes alakom van. A méreteim 120-60-120. Te hogy nézel ki? Fiú: Én két méter magas vagyok, 125 kg. Szemüveges. Egy olcsó tréning nadrág van rajtam, és egy trikó, amin zsírfoltok vannak a főzéstől. Furcsa szaga van. Lány: Akarlak. Le akarsz velem feküdni? Fiú: Rendben. Lány: Drágám. A hálószobámban vagyunk. A háttérben halk zene,és gyertya ég az éjjeliszekrényen. Mélyen belenézek a szemedbe, és mosolygok. A kezem simogatja a testedet, és megállapodik a nadrágod eleji domborulaton… Fiú: Lihegek. Elkezdtem izzadni. Lány: Lehúzom a trikódat, és csókolgatom a mellkasod. Fiú: Most kigombolom a blúzodat. A kezeim remegnek. Lány: Én is szaporán lélegzem. Fiú: Megfogom a blúzodat, és lassan lehúzom rólad. Lány: Kéjesen hátrahajtom a fejemet. A selyem blúz lassan lecsúszik a forró bőrömről… Egyre erősebben simogatom a domborulatot…. Fiú: A kezem úgy remeg, hogy véletlen elszakítottam a blúzodat. Bocs. Lány: Nem baj. Nem volt drága blúz… Fiú: Kifizetem. Lány: Ne is törődj vele. Egy fekete csipke melltartó van rajtam. A fehér mellem emelkedik fel-le, ahogy nehezen lélegzem. Fiú: Kínlódom a melltartód kapcsával. Be van akadva. Van egy ollód? Lány: Megfogom a kezed, és gyengéden megcsókolom. Hátranyúlok, és kikapcsolom a melltartót. Lecsúszik, és ott állok előtted félmeztelen. Fiú: Ezt hogy csináltad? Most megvizsgálom a kapcsot… Lány: Hátrahajolok. Ó, drágám, akarom az ajkadat érezni a testemen. Fiú: Ledobtam a melltartót. Csókolgatom a melleidet, nagyon szépek. Lány: A hajaddal játszanak az ujjaim. Most a füleidet harapdálom gyengéden. Fiú: Most hirtelen prüszkölnöm kellett. A melled csupa nyál lett. Bocs. Lány: Micsoda? Fiú: Isten bizony, nem akartam… Lány: Letörölöm a nyáladat a mellemről azzal, ami a blúzomból megmaradt. Fiú: Elveszem tőled a nedves blúzt. Ledobom a földre. Lány: Lehúzom a tréningnadrágodat, és simogatom a ftyidet. Fiú: Én sikítozom, mint egy nő. A kezeid jéghidegek! Juuuuj! Lány: Felhúzom a miniszoknyámat. Vedd le a bugyimat. Fiú: Lehúzom a bugyidat. Csókolgatom a pncidat. Várj egy kicsit! Lány: Mi van? Fiú: Véletlenül beszippantottam egy szőrszálat. Fulladok… Lány: Most már jobban vagy? Fiú: Rám jött a köhögés. Csupa vörös vagyok. Lány: Segíthetek? Fiú: Kirohanok a konyhába vadul köhögve. Matatok a szekrényben egy poharat keresve. Hol tartod a poharakat? Lány: Mindjárt a mosogató felett. Fiú: Most iszom egy pohár vizet. Mindjárt jobban érzem magam. Lány: Gyere vissza, szerelmem. Fiú: Mindjárt, csak most mosogatom a poharat. Lány: Itt fekszem az ágyon, rád várva. Fiú: Törölgetem a poharat. Most visszateszem a kredencbe. Most megyek vissza a hálószobába. Jaj, de sötét van! Eltévedtem. Hol a hálószoba? Lány: Az előszoba végén az utolsó ajtó balra. Fiú: Megvan. Lány: Letépem a nadrágod. Nyöszörgök. Nagyon akarlak. Fiú: Én is téged. Lány: Lent is van a nadrágod. Csókolgatlak mindenhol szenvedélyesen. A meztelen testünk összeér. Fiú: Az arcoddal az arcomba nyomtad a szemüvegemet. Fáj. Lány: Miért nem veszed le a szemüveget? Fiú: Levehetem, de nem nagyon látok nélküle. Odateszem az éjjeli szekrényre. Lány: Föléd hajolok. Tegyél magadévá, szép fiú! Fiú: Pisilni kell. Tapogatózom a fürdőszoba felé. Lány: Siess vissza, szerelmem. Fiú: Megtaláltam a fürdőszobát, de sötét van. Ki kell tapogatnom az ülőkét. Most felemelem a tetejét. Lány: Alig várom, hogy visszajöjj…

Fiú: Kész vagyok. Most keresem a lehúzót, nem találom. Jézusom! Lány: Mi a baj? Fiú: Most vettem észre, hogy a szennyesruha tartóba pisiltem. Mégegyszer bocs. Most tapogatózom visszafelé a hálószobába. Lány: Jól van. Gyere már. Fiú: Most bele fogom tenni a ftyimet a pncidba. Lány: Igen, igen. Csináld már! Fiú: Simogatom a selymes popsidat. Puszilom a nyakadat. Jaj istenem, valami baj van. Lány: Nem bírok magammal. Izgek-mozgok. Légyszíves tegyed be! Fiú: Lekókadt. Lány: Micsoda??? Fiú: Lekókadt. Nem tudom tartani. Lány: Most felállok, és csodálkozó kifejezéssel az arcomon nézek körül. Fiú: Vállat vonok, és rezignáltan nézek a lelógó farkamra. Megyek megkeresni a szemüvegemet, hogy jobban lássam, mi a baj. Lány: Ne. Ne is törődj vele. Felöltözöm. Most veszem fel az alsóneműmet. És most veszem fel a ronda nedves blúzt. Fiú: Várj. Hunyorgok. Próbálom kivenni a homályban az éjjeliszekrényt. Tapogatózom a komódon, levertem az ott álló képet és a gyertyát. Lány: Gombolom a blúzomat. Most veszem fel a cipőmet. Fiú: Megtaláltam a szemüvegemet. Most felveszem. Istenem! A leesett gyertyától a függöny felgyulladt! Most rámutatok, az arcomon rémült kifejezéssel. Lány: Most lekapcsolom a computert. Menj a pokolba te töketlen! Fiú: Most a szőnyeg gyulladt meg. Jaj Istenem!!!

[haw-duck]

A legkegyetlenebb halált élem... Bele fulladok a saját hazugságaimba.

[emlekeimkonyvtara]

A szemeim leragadnak, csak imadkozom hogy ne kenjem ossze az agyamat. Ujra ide jutottam, 3 evvel ez elott tudtam letenni erre megint itt van. Kering a gondolataim korul. Megint nem eszem es nem alszom. Megint sirva kelek es alszom el. Sokszor halkan konnyek kozott fulladok meg hogy senki eszre se vegye. Megfogok halni, ezt erzem. Nem tudom hogyan es miert de hamarosan meghalok. Ezt erzem a testem minden reszeben

[terapiasjegyzetek]

A pánik, hogy vízbe fulladok, a pánik, hogy ennyire egyedül, egyezkedni kényszerített, mintha lassan kiválthatnám magam, és hatott is két évig, és egész júliusban.

Augusztustól álmodtam a vízbefulladást. Folyamatos haldoklás volt, olyan fehér és tiszta víz alatt, mint a gin, amit fél hatkor szoktam inni. Ahogy utoljára merülök, az utolsó lélegzetvétel hamis, kötélszerű angolnákkal dulakodom – éter, fura kábulat, és aztán, végre, vége. És érkeznek a tenger dögevői, szívósan esnek az óceáni padlónak. És a halál, a vén hentes már nem izgat.

(...)

Lélegezz! És megtudod… hangya egy fazék fortyogó csokoládéban, ami ellep. Nem új, hogy mi a pánik, végül mégis a pánik, és nem más fojt meg.

(Anne Sexton , A vízbefulladás utánzatai)

[ragovince]

Fulladok, a pára fogja orromat

Nem találom a rengetegben

Elrejtett sorsomat

Dőlnek fölém a házak, mind félelemhegyek

Nyomaszt az hogy kint vagyok

Pedig csak boltba megyek

Hogyhogy mindenki másnak akad párja

Hogyhogy csak nekem nem jut

Kisasszony tűzpiros szája

Fulladok, segítsetek, elfogy lassan erőm

Légszomjban fulladok

Légszomjban fulladok