#föltámadott a tenger

[matekonkol]

Tegnap este megnéztem végre a Petőfi '73-at (Kardos Ferenc, 1973)

Eddig csak sok részletét láttam a 4 éve megjelent 1848-as montázsfilmem készítése során. Ajánlom nagyon (a Filmio-n elérhető) és legalább ennyire ajánlom Babos Anna nemrég megjelent izgalmas esszéjét a filmről, ami többek között Brecht, Godard és Jancsó kontextusában is elhelyezi a Petőfit.

Egyik legfontosabb része számomra, amikor azt mondja a címszerepet alakító gimnazista a játékfilm egyik dokumentum-jelenetében, hogy "Szerintem mindenképpen kapcsolni kell a '48 analógiai vagy különbségi formáin keresztül '72-höz, a mai társadalomhoz, ehhez a Magyarországhoz, amiben élünk."

A Föltámadott a tenger (1953) a munkásmozgalmi képeivel és a költő halálának elhazudásával (akár csak a Hídember 2002-ben Széchenyi öngyilkosságával) jól jellemzi a Rákosi-rendszert. A Petőfi '73 is izgalmas, rétegelt dokumentuma a Kádár-korszaknak, tele kreatív ellentmondásokkal. Bárcsak itt lenne már az Orbán-rezsim Petőfi-értelmezése is, amiről egyelőre csak az árul el sokat, hogy a nagy menedzser-szemlélet és a világ összes pénze ellenére sem készült el időben (a komenistákéival szemben).

"Minket az ellenség felforgatóknak, pártütőknek, a kommunizmus bajnokainak nevez, akik anarchiába döntik egész Európát. Mi ezeket a vádakat éremmé kovácsoljuk és hőseinket tüntetjük ki vele." 🔥

[magyarfilmekatolcettig]

Föltámadott a tenger - 1953. Rendezte: Nádasdy Kálmán, Ranódy László, Szemes Mihály. Főszerepben: Görbe János, Szirtes Ádám, Makláry Zoltán, Básti Lajos, Szakáts Miklós, Ferrari Violetta. https://anchor.fm/magyarfilmekatolcettig

[videkma]

8 filmet (köztük A Hídembert, vagy a Föltámadott a tengert) tesz szabadon hozzáférhetővé a Nemzeti Filmintézet

Nyolc filmet tesz szabadon hozzáférhetővé a Nemzeti Filmintézet, az alkotások az ünnepi hétvégén tekinthetők meg – közölte a Nemzeti Filmintézet pénteken.

(more…)

[csudapest]

Föltámadott a tenger... https://www.instagram.com/p/Brnb1Q_grDB/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1gyt7jn5ep3r4

[vadvihar]

Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger...

Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!

[angelofghetto]

Kihagytam az éjféli himnuszt, meg a hivatalos évköszöntőt a tévében. Túl fáradt voltam, és örültem, hogy hosszú hónapok óta először végre kialhattam magam.

Igazából délután keltem, és pizsamás napot tartottam punnyadással és sorozatnézéssel, aztán jött a külföldre vetődött egyre több barát és rokon, szomszéd és más ismerős oda-vissza végigköszöntgetése, ami egyszerre volt lehangoló és dühítő. Átgondoltam, mi vár rám, ránk, magyarokra az idén.. .. és felötlött Petőfi verse:

“Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje.”

Többször belesülve, de még úgy-ahogy végig tudtam mondani, az őskori magyaróráknak köszönhetően.

Aztán kezdődtek a munkás hétköznapok, és újra elkezdett felfelé kúszni az elégedetlenségem. Szétnéztem a neten, hogy más is így van-e ezzel, és igen. Örültem, hogy most nem lankadt el a lelkesedés.

“Tüntetnek? Majd megunják!”- visszhangzott a fülemben a cinikus megjegyzés. Igazából még évtizedekig szívhatták volna a vérünket, és mi gyengülő ellenállással, egyre jobban magunkba fordulva, megadóan tűrhettük volna, ha nem ilyen gátlástalanul pofátlanok. Mert mindig van egy utolsó csepp, mindig van egy pont, ahol az embernek már kevesebb a vesztenivalója, mint a haragja, és akkor borul a bili.. és akkor már nem lehet szép szavakkal elaltatni a népharagot, mint ahogy nem lehet simogatással újraéleszteni a beteget, akinek defibrillátor kell. Mindig eljön egy pont, mikor már nem lehet megnyugodni, mert ELÉG VOLT !!

[mohabertalan]

screaming and cussing they don't even have föltámadott a tenger, a népek tengere because sea of people WISHES it could come close to what népek tengere means hfjsjs

it's the context behind it im gonna explode djskkskdjdnd

wanna know the worst part of not writing in your native language?

you have this beautiful, amazing phrase, very poetic and perfect for the scene, people swoon at how clever you are for using that turn of phrase

and when you translate it, it either

doesn't exist in english

has no meaning in english and just looks stupid

OR THE WORST PART it has a completely different meaning hshdhjdhdhdkd i am this fucking close

[nemzetinet]

Csak megakasztani tudta Básti Lajos színészi karrierjét a világháború

107 éve, 1911. november 16-án született Básti Lajos Kossuth-díjas színművész, a 20. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja. Színpadon, filmen és a különböző tévéműfajokban egyaránt maradandót alkotott.

Básti – eredeti nevén Berger – Lajos szülővárosában, Keszthelyen a Premontrei Gimnáziumban szerette meg az irodalmat, Arany János gyönyörű nyelvezetét. Írók, költők gondolatainak tiszta, kifejező tolmácsolása jegyében teltek aztán élete elkövetkező évtizedei. Felesége, a pályatárs Zolnay Zsuzsa emlékezése szerint Bástit a kiváló színész, Mányai Lajos parancsolta fel Pestre, a következő szavakkal: „Te hülye, aki így mond verset, annak az akadémián a helye.” Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után vette fel a Színiakadémiára. Diplomát 1935-ben szerzett, ezután Bárdos Artúr Belvárosi Színházában fiatal amorózó, bonviván szerepeket játszott. A harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket kapott (Méltóságos kisasszony, 120-as tempó, Pillanatnyi pénzzavar, Azúrexpressz).

1937-ben szerződött a Vígszínházba, de a zsidótörvények miatt 1939-40-ben már alig kapott szerepet. 1941-ben még jutott számára lehetőség a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem léphetett színpadra. Amikor épp nem volt munkaszolgálatos, könyvkiadással és írással foglalkozott, baloldali művészek irodalmi rendezvényein szerepelt. 1945-ben Várkonyi Zoltán Művész Színházába került, majd a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek – az 1968-72-es vígszínházi kitérőt leszámítva – haláláig a tagja maradt.

A hallgatás évei alatt színészete beérett, elmélyült karakterformáló készsége, kifejező drámai ereje. Az ember tragédiája Ádámját több rendezésben, különböző értelmezésekben testesítette meg; a madáchi műben való kalandozásairól könyvet is írt Mire gondolsz, Ádám? címmel. Játszotta Bánk bánt, Hamletet, Lear királyt, s egyik legemlékezetesebb alakítása volt – több százszor – a fonetikatanár Higgins professzor Shaw Pygmalionjában. Később ezt a szerepet az Operettszínház My Fair Ladyjében is megformálta.

Básti igazi művésze volt a szép magyar beszédnek. A Színházművészeti Főiskolán beszédtechnikát tanított, 1953 és 1960 között színészek nemzedékei tanulták tőle a tiszta szövegmondást. Színpadon, filmen és a különböző tévéműfajokban egyaránt maradandót alkotott az emberi nagyság felmutatásában. Hősei nem emelkedettek voltak a szó patetikus értelmében, hanem előkelőek. Egyfajta nemességet, a viselkedés kultúráját, a magára adó ember önérzetét testesítette meg, eleganciája belső elegancia volt. A hozzá egykor közelállók úgy emlékeznek: mindig fegyelmezett volt, választékosan öltözött és beszélt.

A világháború utáni időszakban is sokat filmezett (Föltámadott a tenger, Merénylet, Nappali sötétség, Szemtől szembe, Utószezon, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Tanulmány a nőkről), a televízió is gyakran foglalkoztatta (Beszterce ostroma, Othello Gyulaházán, Volpone, Abigél). Művészetét 1955-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1977. június 1-jén hunyt el. Lányát, Julit nem szánta a színi pályára, tudta nélkül jelentkezett a főiskolára. Azóta megküzdött a színészóriás apa nyomasztó súlyával, s egyik vezető – szintén Kossuth-díjas – színésznőnk.

Csak megakasztani tudta Básti Lajos színészi karrierjét a világháború a Nemzeti.net-en jelent meg,

[matekonkol]

Ajánlom újranézésre az alábbi, 2 éve megjelent összeállításomat (amit egy-két iskolában osztályfőnöki órán vetítenek már). Míg 1956-ról könnyű volt 20 perces montázst csinálni, 1848-ról alig készült néhány film, és azok is leginkább a nemzeti pátoszt erősítik. Ez alól üdítő kivétel a Petőfi '73, de érdemes megnézni a Föltámadott a tengert is, ami szintén kevésbé a nacionalista vonulatot emeli ki, inkább az elnyomottak emancipációját (csak éppen propagandafilmek stílusában).

És ne feledkezzünk meg arról, hogy már több mint 170 éve föltámadott az igény a demokráciára, a közteherviselésre és a cenzúra eltörlésére is. Sok teendőnk van még.

[korankelo]

Győztünk!

Márki-Zay beszéde előtt Petőfi Sándor "Föltámadott a tenger" című verse és az Ismerős Arcok "Nélküled" című száma hangzott el.