#ex barát

[the-bagira]

🤍 Az exemtől (akkor még barátom) egyik Valentin-napra kaptam egy ugyanilyen, csak rózsaszín plüss szívecskét. Miután kijöttünk a boltból, kérdezte meg, hogy "Vagy a fehér jobban tetszett volna?" Három héttel azelőtt, hogy szakított velem, az egyik randinkon elhagytam. Eléggé rosszul érintett, és féltem is kicsit, hogy akár bajlós előjel is lehet. A következő - és egyben végleges - szakításunk után 3 hónappal megvalósítottam azt a gondolatot, hogy pótlom a kis szivecskét - amit annyira szerettem piszkálgatni buszozáskor. Még pedig azzal a gondolattal és üzenettel, hogy "Ahogyan az exem (akkori barátom) vett nekem ajándékot, és amennyire szeretett, ugyanúgy én is megtudom ajándékozni magamat, és szükségem van arra, hogy én is annyira szeressem saját magamat, anélkül, hogy ezt mástól várnám".

[csacskamacskamocska]

Mert nincsenek barátai

Egyszer egy ismerősöm, aki állandóan az exét supportálta, a kérdésemre, hogy miért teszi, hiszen a nőnek van férje, vannak felnőtt, családos gyerekei, miért ő az akit ugráltat, azt válaszolta, hogy mert szegénynek nincsenek barátai. De hát vannak, látható, hogy vannak, olyan rekaciókat kap FBn amiből nyilvánvaló, hogy az közeli ismeretség, barátság. Azok nem olyan barátok! Oké. Amúgy nem az én dolgom. Van egy véleményem a meg nem dolgozott szakításokról meg a könnyen szerzett lovagi érdemekről is, de amúgy nem az én dolgom, pláne a faszom fog veszekedni amikor a másik ellenáll annak, hogy más oldalról is megnézzen valamit. A legjobb barát ex nehezen megfogható módon, de kárt okoz az új kapcsolatban mindkét félnek.

Le is szarnám én ezt a régi történetet, ha a barátnőm sztorijában nem került volna elő egy hasonló. A barátnőm nulla féltékenységet képes érezni, hihetetlenül egészségesen kezeli a kapcsolatait, a konfliktusokat kapcsolaton belül igyekszik megoldani. Nem gyanakszik, nem korlátoz, nem feltételez rosszat. Nem azért mert hülye vagy naiv, hanem mert nem terheli magát ilyesmivel. Így lehetett, hogy a válása után 2 hónappal a férje már össze is jött a kolléganőjével és egy éven belül gyerekük is lett. – Te, nem lehet, hogy ezek már nézegették egymást korábban is vagy akár viszonyuk is volt? – kérdeztem tőle. – De, lehet – válaszolta és megvonta a vállát. Én ettől biztos megőrülnék, hogy raktam bele a kapcsolatba az időt meg az energiát, akartam javítani, megbeszélni, stb, stb és kiderül, hogy a társam már rég másfelé leli az örömét és hiába csináltam mindent. Jó, nem őrülnék meg, de kéne idő amíg feldolgozom és amíg lejövök az érzésről, hogy a jó kurva anyját. Nade nem is erről a csávóról van szó, hanem a következőről. Hogy annak is van egy ilyen supportált exe. És a dolog már a nem féltékenykedő, nem irigykerdő barátnőmet is zavarja. Mert ő kér valamit (lécci, szereld fel, lécci vedd meg, lécci intézd el), akkor vár és vár és vár. Az ex szól, hogy jaaaaaj, nem tudom ezt megcsinálni, nem tudom azt megcsinálni, jaaaj, nem vinnél el a világ végére, nincs autóm nincs jogsim jaaaaj mit csináljak és a pasi ugrik és felszerel és beszerez és megjavít és hajnalok hajnalán elindul és elviszi két napra elintézni az ex ügyeit, akivel amúgy ő szakított. Nincs semmi romantikus vonal, nincs semmi szex, csak a lovag, aki segít, a jóember aki jóban van az exével, a könnye beszerezhető hála és elismerés van. Szerintem. Én abban is biztos vagyok, hogy akire otthon lehet számítani, akire nem kell várni, aki otthon is lovag és jó ember és férfi, azt egy nő örömmel nézi, ha másnak is segít, mert büszkeséggel tölti el a dolog. Ez a fantasztikus FÉRFI, ez annyira top, hogy tud adni másnak is. De ami jár az jár. A kapcsolat előnyt kell élvezzen, a partnerem igényei előnyt kell élvezzenek, akár férfi vagyok, akár nő. Mert az nem járja, hogy alátolok a másiknak mindent és ő meg az így nyert energiát máshova viszi. Mert ott van hála. Otthon meg nincs. Mert otthon alap, hogy megcsinálod, ahogy alap, hogy a másik is megcsinál rengeteg mindent. Neked könnyű – mondja a pasi – mert ez meg az... (Csupa olyan dolog amiért a csaj keményen megdolgozott), de szegény ex... hát annak kurva nehéz.

Olyan konfliktusok melegágya ez amiről napokat lehetne beszélni, mert a jéghegy csúcsánál elakad mindenki. Hát miért ne lehetnének barátok az exszel???? Micsoda undorító féltékenység ez! Aki pedig élt meg hasonlót, az hallgat, mert már tudja, hogy nem lehet igaza, mert a valódi mélysége a dolognak nehezen megfogalmazható önmagunk megalázása nélkül. Mert vagy szolgának, megalkuvónak, vagy hülyének, vagy hisztisnek, birtoklónak, féltékenynek fogunk tűnni. És ami a fontos, nem csak exszel és nem csak másneművel van ez a probléma. Hogy viszik ki az időt, energiát figyelmet szeretetet a kapcsolatból, hogy valahol máshol elismerést szerezzenek, mert az valahogy értékesebb, mint az otthoni. Gyerek lovagok ezek az emberek. Tulajdonképpen önzők a maguk gyerekes módján. És semmit sem értenek vagy akarnak érteni, amikor elhagyják őket. Amúgy, valójában arról akartam írni, hogy mit takar az, hogy valakinek nincsenek barátai. Miért nincsenek, és miféle ütőkártya ez a mondat. De nem az akart ma megíródni.

[angelofghetto]

Nekem is volt egy ilyen barátnőm. Na nem ennyire szélsőségesen picsa, és sokkal okosabb is volt, szóval tudatosan manipulált, én pedig olyan gyermeki lélek vagyok, hogy sokáig nem vettem észre, később meg elfogadtam, hogy ő ilyen és kész. Sérült, ezért túlkompenzál. Lehet az embereknek a sérüléseit is szeretni, mert igazi. Néha mögé látok a tökéletes álarcoknak, és meglátom az elhanyagolt, síró kisgyereket belül.

A barátságunk eleje arról szólt, hogy véletlenül fültanúja volt egy közös ismerősünkkel folytatott beszélgetésünknek. Elcsodálkozott rajta, hogy "végre egy értelmes ember, értelmes gondolatokkal". Aztán mi is beszélgettünk sokat, apró titkokat osztottunk meg, átnézte a ruhatáramat, és kikukázta az "otthonra még jó lesz" fakóra és rongyosra mosott, kinyúlt cuccokat, mert amíg tele van ezekkel a szekrény, nem varrok magamnak újakat, és úgy fogok kinézni mint egy csöves.

Akkoriban váltam, és eléggé össze voltam zuhanva. A gyerekeimet az ex családja rejtegette előlem hónapokig, sosem voltak elérhetők telefonon, mert "most a játszótéren vannak", "most pizzázni mentek az apjukkal", "most épp alszanak", mindig volt valami kifogás, hogy miért nem beszélhetek velük. Viszont jöttek éjjel háromkor az extől a suttogó hangú telefonhívások: "akarod még látni a gyerekeidet, ribanc?". Munkaterápiaként kifestettem a gyerekszobát, és barátném segített tologatni a bútorokat, pakolni, selejtezni, takarítani. Ő tanított meg rá, hogy ne gyűjtsem a koszos edényeket, ne tegyem le a kezemből anélkül, hogy elmosogatnám, mert ha leteszem, örökre ott marad :) Elrángatott szórakozóhelyekre, hogy "ne penészedjek otthon, mert előbb-utóbb begolyózom". Mindezekért életem végéig hálás leszek neki.

Aztán jöttek a zavaros pasiügyei. Eleinte csak a bonyolult érzéseit osztotta meg velem, aztán én lettem az alibije az eltűnéseinek, telefonos üzenetközvetítője (a mobil előtti időkről beszélek), néha nálunk aludt, mikor a saját családja épp kidobta (nem volt egyszerű gyerekkora). Ez nem lett volna baj, csak az arányok eltolódtak. Már nem arról szólt ez a barátság, hogy mi, hanem hogy ő. Kezdte beosztani az időmet, elvárta, hogy rendelkezésére álljak. Egyszer az egyik gyerekem odajött hozzánk, hogy éhes, rászólt, hogy most anyával beszélget, várnia kell. Ez már túl sok volt.

Akkor volt, hogy végre átvette a diplomáját. Talán úgy érezte, hogy "kinőtt" engem. Valamin látványosan felkapta a vizet, és örökre lelépett. Igazából megkönnyebbültem. Szép volt, jó volt, elég volt.

Ma már tudom, hogy igazi nárcisztikus személyiség volt, és így jártam jobban. Fura, mennyire vonzom a nárciszokat. Talán mert a napjegyem miatt újratermelődnek bennem a pozitív energiák, akármekkora traumák is érnek, csak elég idő kell. Igazából nem sajnálom senkitől, mert van még ott, ahonnan ez jött, csak azt nem szeretem, mikor az igényből elvárás lesz, és olyasmit akarnak kicsavarni a kezemből, amit nem adnék szívesen. A nárcisz ráadásul telhetetlen. Olyan mint egy lyukas vödör: akármennyi szeretetet, figyelmet, energiát kap, egy idő után kicsorog, anélkül hogy bármi hasznot hajtana benne. Csak egy újabb adag a függőséghez. Valójában ezek az emberek belül nagyon szenvednek, szörnyen kicsinek és sebezhetőnek tartják magukat, de a világ ezt nem tudhatja meg. És ők sem gondolhatnak erre, mert megsemmisülnének, azért kapunk helyettük egy avatárt.

Ahogy nagyikám mondaná: "Nem biztos, hogy Pistike azért fütyörészik hangosan éjszaka a temetőben, mert vidám. Lehet hogy csak fél."

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Amúgy az a vicces

hogy néha még eszembe jutsz, de már nem vágyom arra, hogy beszélgessünk újra, hogy melletted legyek, vagy hogy bármilyen kapcsolatba is lépjünk egymással.

tovább léptem, és semmi mást nem érzek már irántad, csak totális közömbösséget.

azt hiszem amióta kitettelek az életemből teljesen kiegyensúlyozott és boldog vagyok.

pedig azt hittem hónapokig fogok kínlódni de nem...

az eszemre hallgattam és csak jól jöttem ki belőle. büszke vagyok magamra, egyszer végre...

[fehercsoki0610]

𝑨 𝒔𝒛𝒊́𝒗𝒆𝒎 𝒎𝒊𝒏𝒕𝒉𝒂 𝒐̈𝒏𝒌𝒆́𝒏𝒕𝒆𝒔 𝒌𝒂𝒓𝒂𝒏𝒕𝒆́𝒏𝒃𝒂 𝒗𝒐𝒏𝒖𝒍𝒕 𝒗𝒐𝒍𝒏𝒂.

[rozsablog]

Tudod mi a szar?

Az exeddel álmodni úgy, mintha ha együtt lennétek

(asszem megyek hányni🤢)

[elegvolt]

Minden hibánk ellenére azért jók voltunk együtt, nem?

[egyemberavilagban]

Tudod mi a baj a toxic exekkel? Hogy még mindig élnek és rólad szól az életük.

[youcant-saveme]

És rá kellett jönnöm, hogy szerettem.Nem szerelemből, hanem, mint embert.De ma már nem is beszélünk.

[mar-nem-szeretlek]

visszajönnek amikor rájönnek,hogy te voltál az egyetlen ember aki szar volt

[nemtudomhmivanvelunk]

Azt mondtad nem bántasz, erre összetörtél TE IS.

[the-bagira]

A célom 2025-re, hogy továbblépjek az exemen, hogy a barátomnak olyan baratnője legyek végre, amilyet meg is érdemel.

[csacskamacskamocska]

Régi szerelmek napja

remek nap ez arra, hogy megemlékezzek hajdanvolt szerelmeimről, gyújthatok értük mécsest is. Mivel hosszú és kanyargós lett, ide beteszek egy tapintatos vágást

Nem tudom, hogy mások elmesélgetik-e a volt szerelmeiket az aktuális párjuknak. Lehet-e erről úgy beszélgetni, mintha csak egy kollégával közös projektről lenne szó, vagy ez ingoványos dolog mert nem lehet tudni melyik mondat robban. Van amiről hallgatóként mi magunk sem tudjuk, hogy robbanni fog. Hogy utána majd napokig azon pörgünk. Valami értelmetlen kis semmiségen. A kis semmiségeken pörgés háttere az, hogy vannak dolok, amik csak az adott emberrel kapcsolatban, az ő életét, szokásait ismerve válnak jelentőssé. Soha korábban és talán soha később. Ha tudod mondjuk, hogy utál telefonálni és te mindig tiszteletben tartottad ezt az ellenérzését, akkor egy egyszerű mondta arról, hogy egy korábbi kapcsolatában órákat beszéltek telefonon, képes kínzó kérdéseket felvetni. Mégis, ki mással akarnánk megbeszélni a megélt kapcsolatainkat, ha nem azzal, akivel jelenleg a legszorosabb a kapcsolatunk? A korábbi szerelmek egy út, ami hozzá vezetett és jó lenne elmondani, hogy látod, ezt tanultam, ezek a bántások értek, ezekkel a dolgokkal gyötrődtem, ezeknek örültem amiket most is szeretnék megélni, és ezek az emberek azok, akik voltak, ahogy neked is vannak voltjaid. Lezártak a kapcsolataim, benne a múltban, neked nem lesz dolgod ezzel. Nyilván a hordalékkal meg kell küzdeni a kapcsolatban. Nincs olyan, hogy nincs hordalék. Ha meg elvált, gyerekes szülő az aktuális szerelmünk, akkor el kell fogadni, hogy az ő oldalán egy folyamatosan irritálódó eleven seb van. A gyerek másik szülője része lesz az életünknek. Teher. Hogy mennyien bevállalják ezt, abból is látszik, hogy a szerelemnek micsoda hajtóereje van! Visszatérve a volt szerelmekre. Hogy a volt kapcsolataid lehetnek-e a barátaid, az egy igazi ráktéma. Mi neked a barát? Mi a volt kapcsolataidnak a barátság? Mert lássuk be, egy határokat nem ismerő, hisztérikus/arrogáns, birtokló korábbi parner sok kellemetlen percet tud okozni az új partnernek. Te már megszoktad, leszarod, de a partnered csak les, hogy Ágika/Jocóka mit meg nem enged magának. De te mindezt nem fogod átérezni, mert megszoktad. Nem is e miatt hagytad el, hanem mert mondjuk szar volt vele a szex. Az meg már nincs, a többi meg rólad lepereg. Neked nem határsértés, ha az exed megölelget, de a nem ölelgetős új partnernek lehet az. Szóval, szerintem jobb, ha az ex nem lóg bele a mindennapokba. Azt a veszélyt látom ebben, hogy ha az ex jelenléte irritáló a másiknak, akkor ott kérget fog képezni. Nem akarja elveszteni a párját, ezért igyekszik elfogadni a társa igényeit az exkapcsolatok megtartására, de ez eltávolítja, hogy ő maga ne irritálódjon. Az eltávolodás meg eltávolodást szül. Ha az expasim felhív a születésnapomon, hogy felköszöntsön és én elbeszélgetek vele, akkor azt hiszem minden férfi megkérdezné, hogy Ez még hajt rád? jajj, dehogy, ezer éves kapcsolat! Oké, csak tegnap amikor hívtalak, nekem olyan gyorsan letetted a telefont. Hát igen, mert azért kurvajó érzés azt gondolni, hogy valaki valahonnan régről még mindig gondol ránk és fontos szereplők voltunk az életében. Nade érted, aki hallja az is tudja ezt. Hogy ribanc vagy. Talán azért is lesz dühös, mert nem akarna ribancnak látni. Nem fél tőle, hogy elveszít, nem féltékeny, a leértékelődésed bosszantja.

Ott van pár volt pasim/szerelmem az ismerőseim között. A gyerekeim apjával jó a kapcsolatom, de nem mondanám szoros kapcsolatnak. Lelki bajokka nem őt hívom fel. Ha olyasmi van, ami a gyerekek miatt őt is érintené, akkor azt LEHET, hogy megbeszélem vele. De pl míg pár éve még egyértelmű volt, hogy egy halálos diagnózis esetén vele beszélnék meg mindent a további dolgokról, ma már nem. Épp a napokban gondolkodtam ezen. Ma már a gyerekeim dolga, hogy megéljék és intézzék belátásuk szerint az életüket, akkor is, ha valami tragédia van. Felnőttek, még ha fiatalok is. A többiek? Hát, minden szerelmi kínlódásba az ad reményt, hogy mennyire kurvára elmúltak ezek. Hogy nem haltam bele végül, de még a sebek is bezáródtak, begyógyultak. Nincs sóhajtozás, mi lett volna ha? Nem mondom, hogy sehol sem hagytam magam után romokat :( Hiába nem volt szándékos, én is okoztam sérüléseket másoknak. Egyetlen férfi volt, akitől bocsánatot kértem amiért évekkel korábban szenvedést okoztam neki. Utána kurvanagyot keféltünk. Tanulság: ahol van érzelem (düh, megbánás, figyelem) ott pillanatok alatt szex is lehet. Pedig már semmi közünk nem volt egymáshoz, csak bebasztunk és közben a múltról beszélgettünk. Aztán persze kurva szar volt, hogy minek kellett felpiszkálni ezt az egészet. Rég volt. Még nem voltam olyan okos, mint most. (:D :D :D )

[medwecukor]

165. Akarod tudni a kendozetlen igazságot, hogy miért nem akarok veled összejönni? Mert félek. Kurvara félek, hogy fájdalmat okzok magamnak és neked. Hogy nem tudok neked annyi boldogságot adni amennyit megerdemelnel. Félek mert majdnem minden exemet utalom és akiket nem azok engem gyulolnek. Nem akarlak megutalni nem akarok veled veszekedni nekem te ennél sokkal fontosabb vagy. Hát ezért tartózkodom attól hogy összejöjjünk.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A pillanat amikor az ismerőseidtől olyan gáz dolgokat tudsz meg a csajról akivel exed járt utánad, hogy nem tudod hogy a csajt hogy mennyire szánalmas, vagy a toxik exedet röhögd ki hogy ennyire szar ízlése és döntései vannak😂😂😂

Komolyan ezek után az infók után annyira örülök, hogy nem vagy az életem része... Full megkönnyebbülés

[fehercsoki0610]

Ha itt vagy nem, de ha elmész mindennél jobban kellesz.