#Nyarát

[versinator]

Nyarát kaláccsal

Megújult aranyházat taszítja pervertáltságától Együttesét szolgálva aránytalanul csillagfényben Szegély érdekelsz legyőzve mulatóktól Ömli szomjazón orvosolhatatlan hétben

Öleden ülőkék hajoljon asztaltól Találkoznának naphosszat űzzön távcsőben Pislákoló éjszakájában fényeid virágtól Pusztulj fokrólfokra hőn zárójelben

Konkrétumok gyásszá honfoglalás fokozhatatlan Fölfakad funkciójára szolgahad kivántok Fokozatait feleslegesebb mohából hasonlíthatatlan

Rongycsomók griffmadár előlépnek számítok Ékesszólóbban párban egykönnyen iratlan Eltüntetni deszkarésbe szátokra kiálthatok

[bdpst24]

Ne legyen stresszforrás! - Így tervezzük meg a család nyarát

Ne legyen stresszforrás! - Így tervezzük meg a család nyarát

Megkezdődött a visszaszámlálás, néhány nap csupán és kitör a vakáció. Gyermekes családokban ez komoly fejtörést, hatalmas logisztikát jelent. De vajon hogyan érdemes megtervezni a nyarat, hogy ne okozzon stresszhelyzetet? Első lépésként mindenképpen a szülőknek érdemes leülni és összeírni a nyárral kapcsolatos praktikusabb dolgokat. Mint például, hogy kinek hány szabadnapja van, pontosan hány…

[angelincage]

a másik nő

Néztelek most órán. Mindig nézlek ha egy helyen vagyunk. Annyira más vagy mint én. Szőke a hajad és sápadt a bőröd, kék a szemed.. Az én hajam barna, a bőröm kreol és zöld szemeim vannak . Te fehérben vagy én meg általában feketében. Neked van bátorságod smink nélkül mutatkozni, nekem nincs, pedig a karikák a szemünk alatt ugyanolyanok de amíg te bátran felvállalod őket én elrejtem. Te csendben figyelsz én meg a többiekkel beszélgetek. Nincs bennünk közös vonás. -a karikákat meg őt leszámítva persze-Egymás ellentétei vagyunk. Te, megkaptad őt. Neked adta a tavaszát, a nyarát,a telet te kaptad az új évet, a síjelést, a kirándulásokat, a virágos mezőt, a családját, a kiskutyát. Amíg én, a hulló leveleket, az éjszakai autózást és a csillagokat. A száját kaptam a testem minden porcikáján, ahol felfedezte azokat a pontokat amiktől libabőrös lettem és magam sem tudtam a létezésükről

Most, hogy vége köztetek, a hajad rövidebb lett 10 centivel de ennyi? Vagy téged is úgy megviselt mint engem akkor? Te is sírtál át éjszakákat? Neked is hiányzott a borogatás a fájós hasadra amit ő csinált csak-hogy csillapítsa a fájdalmad? Te se ettél garnélát azóta mert ő készíti el a legjobban? A te fejed is kreált ezer meg ezer szcenáriót hogy mit lehetett volna másként csinálni hogy tovább tartson? A te lelked se nyugodott meg legalább alvás közben sem mert róla álmodtál?

Remélem nem. Nem akarom, hogy a karikákon kívül a szemünk alatt, ez is közös legyen bennünk.

[playthatthing]

elteszem, mint a hátralévő életünk leghidegebb nyarát :(

[izraelinfo]

Bisseliches Mózes – mindenki nagypapája (és a mienk is)

1954 nyarát írjuk. Mózes nagypapa hetvenhat éves. Atlétatrikóban áll a lakásunkhoz vezető lépcsősor tetején. Távolba néz szigorú tekintettel. A lépcső előtt apa úszógumit tart a kezében (egy sok javításon átesett gumibelsőt), és a közepén Gadit öleli magához. Valószínűleg a tengerpart felé tartottak. Így néztek ki a Bisseliches / Bar-Sela család férfi tagjai apa albumának recés, sárgára fakult…

[prologusblog]

Jenny Han: Nincs nyár nélküled (Nyár-trilógia 2.)

„Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad…

[homregeszet]

Majdnem átlagos hétfő - leletmentés Hejőkeresztúron

A régészet nem éppen a kiszámítható munkák egyike, tulajdonképpen biztosra vehetjük, hogy valami történni fog, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ezért általában elég gyorsan kell reagálnunk, döntést hoznunk, gyakran kell kreatívnak lennünk, és az improvizációs készségnek sem lehetünk híján, hogy alkalmazkodni tudjunk a felmerülő problémákhoz, helyzetekhez és persze kellő felelősséggel viseljük azok súlyát. Nem véletlenül szokott Bárdos Nándi koll��gám viccesen párhuzamot vonni a MacGiver és a munkánk között. A régészet gyakran jár lemondásokkal is, leginkább a szabadidő terhére, mert mikor máskor kerülne elő egy gazdag mellékletes sír, egy bonyolult rétegtani jelenség vagy egy kincslelet, mint a nap végén?

Bár az irodai napok kevésbé kalandosak, a hosszú benti hetek során pedig könnyen elsodródunk a dokumentációk tengerében, azért az épület falai között sem egyhangú az élet.  

Úgy másfél hete, egy nagyon mozgalmas időszakot lezáró, rövidke szabadságot követően tértem vissza az irodámba. A korábbi hetek dinamikus eseményei után üdítőnek tűnt a folyosó nyugalma és a gondolat, hogy utolérhetem magam a felhalmozódott feladatokkal, de a sors másképp szánta.

Épp a kávéfőzőhöz tartottam a hétfő reggeli üzemanyagért, amikor megcsörrent a telefon. A gőzölgő főzettel visszatérve irodatársam, Miskolczi Melinda, széles mosollyal és kérő tekintettel fogadott: Ki tudsz menni Hejőkeresztúrra? Majd röviden vázolta, hogy az imént érkezett bejelentés egy helyi juhásztól, Hortobágyi Györgytől, miszerint hétvégén épp lányaival sétált a telkéhez, amikor arra lett figyelmes, hogy az elmúlt napok heves esőzései egy koponyatetőt mostak ki a földútból. Felhörpintettem kávémat és Juhász Ádám társaságában nekivágtunk a maradvány begyűjtésének.

A helyszínre érve szembesültünk vele, hogy félreértettük a helyzetet, és az említett koponya bizony még a földben van, épp csak egy része kandikál ki a keréknyomból. Fotóztuk az észlelés állapotát, majd nekiláttunk megnyesni a környezetét, az esetleges sírfolt megtalálásának reményében. Közben persze kicsit abban is reménykedtünk, hogy csupán egy magányos koponyával állunk szemben, de ha már váz tartozik is hozzá, legalább ne egy apró gyöngyökből álló kalárissal eltemetett egyén maradványai legyenek.

Félreértés ne essék! Szeretjük a szép, gazdag sírokat. Ideális körülmények között a gyermekkori Kinder Meglepetés Tojás bontogatását idéző élmény felfedezni, mi mindent rejt a föld, azonban egy leletmentés során ritkán ideálisak a körülmények. (Jó, persze, kinti munkában egyébként sem létezik ilyen.) Ha nem lett volna elég, hogy teljes egészében elálltunk egy földutat, a horizonton is aggasztóan gyűltek a vihart ígérő sötét fellegek. A perzselő Nappal, fülledt levegővel és a zömült, kemény talajjal küzdve lassan elkezdtek kirajzolódni a csontok. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy ép vázra nem számíthatunk, hiszen a felbukkanó csontok nem az anatómiailag várható helyükön hevertek, maga a koponya is „kicsavart” helyzetben volt. A váz egykori helyén néhány törékeny borda, kevés hosszúcsont, egy apró lapockacsont és két kis medencelapát került csupán elő: egy gyermek maradványai. Szerencsénkre egy nagyobb kerámiatöredék azért megmaradt a szétdúlt sírban, ami elárulta, hogy a késő vaskor (kelta) időszakára keltezhető.

Hasonló körülmények között került felfedezésre a lelőhely 1999-ben. A 2. évezred utolsó nyarát az ideihez hasonlóan nagy mennyiségű eső sújtotta, a földút alatt fekvő sírok némelyikét felszínre hozva. Az ugyancsak erősen bolygatott vázak mellett akkor datáló értékű leletet nem találtak.

A feltárás folyamatát szerettük volna timelapse videón rögzíteni és megmutatni, azonban a készülék a nagy melegben túlhevült és leállt, így sajnos csak néhány fotóval szolgálhatunk. Azt azonban elmondhatjuk, hogy sikeresen elvégeztük a feltárást még az eső érkezése előtt, megcsodáltuk a mellettünk elvonuló birkanyájat és megvakargattuk a juhászkutyák oldalát is. 

Kertész Gabriella Nikoletta 

[ram-mindig-szamithatsz]

...’’Illatok és hangok,amikkel együtt nőttem fel, hiszen életem összes addigi nyarát is végigkísérték,de amiknek akkor hirtelen megváltozott a jelentésük,hogy azután örökre magukon viseljék annak a nyárnak az emlékét.”

[versinator]

Részleteiket tényeket

Nevesd huszonkétéves mindenkiben fogózz Távolabbiak vendégségben fölvittek rejtőzz Játékába pillám éjszakáim lovagias Kezdj bombahalál keveredések ezerháromszázas Biztonságos ötüknek megegye sárgazöld Rendőrség megtiltott meghátrált vádold

Trillái altatta barátságosan turistát Prédikációja népemnek lábának zsályát Csontjaidba szipolyoz feloldom üvegcserép Átlásson hőstett barlangjai örökszép Pontok boszniai zimmer burkold Farkasrét aranypénz vagon égföld

Tüdőnk kinálom ötezer dolgozz Zengőbben tolvaja vádolj rázz Hegyipatak ágyéka csengettyű das Szürkült ű vegytan szorgalmas Hennának sajnáltalak hosszúak üveghold Elméleteken fonalán fényjelekkel tereld

Bűneit összeáll gyalázatosabb villámcsapását Csigaházamba levelével perceimben nyarát Bundában zúgásában félcsapat főkép Tobzódása húsnak telefonált legfőkép Magamén talpamat fényen kináld Nyitány érdekem feleselt mátyásföld

Megfúlnak prédáját szőrük próbálkozz Vadembert nagyanyóhoz ventillátorai szánkázz Hústömlő kifért hitrege rugalmas Szirtről falánkság sóvárgok lábas Magatokkal megcsaltalak személytelenné nyiszáld Javítja oszlopot esperes halványzöld

Álcás térdreborulva kívüli parókiát Szeszélyesen tűzmadarak csonthalom katonabandát Utólérte tisztuló jósol madárnép Szellemei álomsereg cserélte utasnép Tisztálkodtam vashídon gyümölcseimet gyülöld Holtteste italok testvérekét vállald

[bdpst24]

Izgalmas koktélkínálattal indítja a nyarat az Asterisk Gallery

Izgalmas koktélkínálattal indítja a nyarat az Asterisk Gallery

2022 végén új csillag született Budapest belvárosában, ugyanis megnyitott az Asterisk The Live – in Gallery névre hallgató, izgalmas művészeti-és gasztro színtér az 5. kerületben, amely idén ünnepli első nyarát. Ennek örömére megnyílt a terasz és a bár is különleges koktélkínálattal készül. Az Asterisk egy művészeti és antikvitás galériát ötvöz egy bisztró-bárral, ahol olasz kávékülönlegességeket…

[rozsablog]

Valószínűleg meg fogom bánni azt, hogy ezt ide leírom, de nem baj.. Sőt valószínűleg mivel megláttad, hogy milyen hosszu ez a poszt el sem olvasod.. Ha viszont már itt tartasz köszönöm, hogy szánsz rám pár percet..

Tudod nagyon félek az iskolától- és nem a tanulás vagy a jegyek miatt-hanem Miattad. Pontosabban Miattunk. Mikor 2019.09.01 átléptünk a suli kapuit egyszerű barátok voltunk. Idővel egyre jobban éreztem, hogy, megbízhatok benned így már a legjobb barátomnak tartottalak, mígnem szinte csak te maradtál nekem akire BÁRMIKOR számíthattam. Ekkor fogadtalak testvéremnek. Aztán szépen, lassan ez is több lett. Beléd szerettem. Annak ellenére, hogy nem így terveztem, életem legjobb nyarát tölthettem Veled. Viszont ennek most vége. AZZAL a koncerttel lezártuk a nyarat. Lezártuk azt, hogy gondolunk egyet és elmegyünk a törzshelyeink egyikére vagy csak úgy sétálni és nosztalgiázni. Egy nap múlva elveszik minden szabadságunk, és ez fáj. Fájni fog, hogy nem ölelhetlek vagy csókolhatlak meg amikor csak akarlak. Pedig rengetegszer megtehetném a heti 5*7 tanóránk alatt. Szinte mindig együtt leszünk, de mégse. Ironikus paradoxon. És ez még nem minden. Ott lesznek még az osztálytársak és a tanárok akik elég nagy valószínűséggel nem fognak rólunk leszállni. Addig fognak basztatni minket, míg meg nem törünk és szét nem megyünk. (Mert szinte biztos vagyok benne, hogy ez lesz a céluk.) És pontosan ettől félek:

Hogy elérik majd amit akarnak...💔

[awkwardantisocialsurvive]

19.09.08.

Átéltem életem legjobb nyarát és nem elég, hogy vissza kell mennem a suliba ahol megannyi szorongásom ered hanem mellé itt hagyott valaki, akit szeretek.

Csak jelképesen hagyott itt, nem halt meg, de mégis hasonló. Ott ahol elkezdődött a kapcsolatunk vége is lett. Életem eddigi legszebb idejét köszönhetem neki. Évek után végre sikerült látnom egy kis fényt, volt reményem a jövőre nézve és végre nem a saját halálom szerveztem.

De persze megint nem voltam elég.

És most nem tudom mi lesz. Fel se tudom fogni a hiányág még.

Valahogy majd túlélek.

Megint.

Vagy nem.

[abaratomlanya]

I. Fejezet

Sophie

  Sophie eddig minden nyarát Korzikán töltötte. Békességben az anyjával és az apjával, Hugoval. Az apai nagyszülei itt éltek, ahogyan előtte több nemzedéke is a családnak. A kertben pedig egy mauzóleum emlékeztetett erre minden arra járót. Nem szólt másról az élet, mint a napsütésről, henyélésről, és ,hogy apjával körbejárták a citrom ültetvényeket, amelyekről az év többi részében helyi bérmunkások gondoskodtak, Hugo rendszeres utasításai alapján. Apja nagyon büszke volt örökségére, az ósdi villára, a sziklapartra, a termőföldre és ezer meg egy történetre és emlékre a múltból. Mára az egykor terebélyes családból csak ő és a lánya maradtak. Fiúgyermek híján, pedig a családnév is el fog tűnni idővel.

  Viszont idén Sophie édesanyja nem tartott velük. Hugo és közte nem csupán a szerelem, hanem a tisztelet is elmúlt. Már egy évvel ezelőtt is látni lehetett, hogy csak marják egymást, de még egy évig vergődtek a házasságban. Húsz évig voltak házasok, fiatalon nem lehetett őket szétválasztani, mára egy szobában is képtelenek voltak meg maradni. Ahogyan az idő rajtuk is elmúlt, úgy fogyott el minden, ami valaha összekötötte őket. Hugo irodalom professzor és író volt, felesége pedig a könyvkiadójánál dolgozott. Így nem csupán a tulajdonaikon kellett megosztozniuk, hanem a férfinak új ügynökséget kellett keresnie. Nem, mintha lett volna bármi is kiadásra készen, hosszú évek óta terméketlen volt az írásban.

Így, hogy ne csupán ők ketten legyenek a házban, Hugo meghívta rég nem látott gyermekkori barátját és annak feleségét a villába. A tervek szerint Sophie és az apja az egész nyarat Korzikán töltötte volna. Az anyja új ügyfelével és annak siker könyvével turnézta körbe Európát. Igazi modern nő volt, mindig tele programmal, nadrágkosztümben és kezében mindig csörgő telefonnal.

Korzikára vonattal jöttek. Sophie ahogyan hallgatni szokta az egyenletes zakatolást, szinte mindig végig aludta a több órás utat. De nem most, mellette az apja már régóta aludt, kezéből a földre esett egy Verne könyv. A lány felvette, és Hugo mellé helyezte, majd nesztelenül kiosont a kabinból a folyosóra. Az ablakok mind le voltak húzva, hogy a nem működő klímát helyettesítsék. Az embernek szinte bele fájdult a feje, ahogy a vonat tört előre a szélben. Sophie megkereste a kiragasztott térképet, hogy legközelebb meg tudja a hangosbemondótól, hogy merre felé járnak. Nem nagyon tudott kiigazodni a déli városok nevei között. Bármelyiket is hallotta volna, számára az jelenhetett volna a céltól 10 vagy akár 60 kilométernyire eső települést is. Fáradt volt, tegnap búcsú bulit tartottak neki a barátai, legalábbis az a néhány, aki volt neki, hiszen egész nyáron nem fog velük találkozni. A következő év pedig az utolsó lesz a gimnáziumban. Sophie nem nagyon tudta, hogy mihez szeretne kezdeni az életben. Nem is tudta elképzelni, hogy tizennyolc évesen kell megterveznie az egész életét. Hiszen szinte nem is élt még, minden tapasztalat híján volt. Szeretett rajzolni, de mindig is képtelen volt komolyan venni, az apjához hasonló művészeket. Hogyan is teheti fel valaki az egész életét arra, hogy író vagy festő lesz. Hiszen mi van ha félúton kiderül, hogy csak egyetlen egy igazi mű élt az emberben, a többi pedig csak erőltetett próbálkozás. Nem mindenki Michelangelo vagy Hemingway. Nyilvánvaló volt a számára, hogy az apja nem egy zseni, ő maga pedig végképp nem volt az. Emellett  nem tudta elképzelni, hogy igazi művészek élhetnek a mai modern világban, ahol van internet és bankkártya. Képtelen ötlet, hogy a következő Tolkien vagy Mozart okostelefonnal a kezében mászkál. Sophie szemében ez egész világ, annyira kisszerű volt.

[takarotolvaj]

weekly

Ez most egy ilyen false week review lesz (nem is hetente írom), amit ugye már nagyon régóta nem írtam, pedig történt egy csomó jó dolog mostanság, voltunk színházban például, szereztem részmunkát a nyárra, elválasztottuk az angolos csopinkat és csak 6 gyermeket kell tanítanom, túléltem a rémes bemutatóórámat is és utána elmentünk három napra Szlovákiába @thegirlundertherainbowumbrella - val, akivel egyébként Írország óta nem tudtunk elmenni sehova kettesben, úgyhogy csodálatos volt. 

Most a hétvégén találkoztunk a lányokkal, akikkel 2015 nyarát együtt töltöttük a New Hampshire-i táborunkban, és egy kicsit elöntöttek az emlékek. Mert azóta (de még talán előtte se) soha nem voltam annyira felszabadult hülye, mint azon a nyáron. Miközben hazudnék, ha azt mondanám, bármit is bánok, ami akkor történt, tudom, hogy voltak rettenetes pillanataim és valószínűleg, ha valaha megint úgy viselkednék, mint akkor, szóba se állnék magammal újra. Ettől függetlenül hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje (az oka egészen biztosan), amikor igenis lehet és kell így élni: mert én azon a nyáron megtanultam élni egy kicsit úgy, mintha nem lenne holnap. 

Az nyilván már egy nagyon felesleges gondolatmenet lenne, hogy hol lennék ma, ha nem vágok bele akkor abban a depressziós időszakomban ebbe az útba, de az biztos, hogyha nem választom mindenki más helyett csakis saját magamat, ma valaki egészen más lennék.

Szóval ezután a nem különösebben sokatmondó vagy értelmes bejegyzés után itt egy szintén viszonylag semmilyen kép többek közt a lábamról, a kis kabinunk asztalkájáról és az egyik kedves mottónkról, ami mondjuk vállalható:

[tmriablog]

Az, amelyikben jelentkeztem

Szeptember-október környéke volt és egyetemről sétáltunk a villamoshoz, mikor, már nem is tudom hogy, de feljött az amerikai táboroztatás ötlete. Nagyon lelkesen tervezgettük barátnőmmel, hogy el kéne menni egy tájékoztatóra és bele kéne vágni az egészbe, mert milyen jó lenne már Amerikában tölteni a nyarat, pénzt keresni, nyelvet tanulni, majd elverni az összes megkeresett pénzt. Szép elképzelés volt, de ahogy általában szokott lenni, ha én nem kezdek el lépéseket tenni a terv megvalósítása érdekében, akkor a terv se tesz lépéseket felém. Így történt, hogy november elején, mikor már éppen ott tartottam, véglegesítem Szigetre a jegyemet, hogy láthassam Ed Sheerant és pont azon szenvedtem,  mennyi sok pénz ez, eszembe jutott, mit is terveztünk pár hete. Ekkor Facebookon rákerestem céltudatosan a Camp Leadersre, mert ugye, ha valamire gondolok, akkor rögtön jön a reklám mindenhol.

Az oldalukon meg is találtam, hogy november 8.-án lesz tájékoztatójuk a BGE KVIK-en. Írtam is barátnőmnek, hogy mit szólna, ha elmennénk. Így lett végül, hogy azon a napon végig hallgattunk az egy órás tájékoztatót, ahol egész meggyőzően felvázolták életem nyarát. A végén azzal a lendülettel fel is írtak minket interjúzni. Konkrétan, ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani, ami igazából az én esetemben nem is egy rossz dolog, mert egyébként túlgondolom. Kiléptem az ajtón és már repült is felém a kérdés, hogy “Akkor jövőhét csütörtök 2 óra jó lesz?”, én meg ijedtemben csak bólogattam, pedig nagyon jól tudtam, hogy órám van akkor. De hát ez van. Felírtak.

Ha egyszer hozzákezd valaki ehhez a folyamathoz igazából kettőt pislog és már Ferihegyen vár reggel 6-kor az Amerikába tartó gépére. De hát ezt akkor még csak elképzelni sem tudtam.

Következő hét csütörtökön, az interjú napján, izgatottan vágtam keresztül a városon, hogy megtaláljam a Camp Leaders irodáját. Kicsit késésben is voltam, mert hirtelen nem találtam meg a címet (ennyit a jó tájékozódó képességemről). Végül nagy nehezen odaértem és csak néztem, hogy milyen fancy hely ez.  Nem ilyet képzeltem. Gyorsan jött is elém egy csaj, majd a kezembe nyomott egy papírt, amit ki kellett töltenem és aztán már érkezett is az interjúztatóm, egy huszonéves srác. Kicsit megnyugodtam, hiszen annyira vészes csak nem lesz egy velem egykorúval beszélgetni.  Elmentünk egy ilyen kis üvegajtós, hangszigetelt fülkébe, amiből egyébként több is volt, ahol velem egy időben elbeszélgetéseket tartottak. Nagyon professzionálisan nézett ki az egész hely. És Akkor elkezdtük magát az interjút. Először be kellett mutatkoznom, mesélnem magamról, ami nekem mindig elég nehézkesen ment, de nagyjából elmondtam, amit lehetett. Utána megkérdezte, hogy akkor most átválthatunk e angolra vagy gyakoroljuk e el előtte, mit mondjak. (Ez szerintem teljesen korrekt, hiszen alapfokú nyelvtudáshoz kötött az egész program). Nekem az angollal nem volt sok problémám, sőt az ilyen magamról beszélős szituációkban még talán jobb is vagyok angolul hiszen egész órán ezt tanítják elsőként. Úgyhogy mondtam, hogy  no need elgyakorolni és bele is vágtunk. Beszélnem kellett a hobbijaimról, kérdezett testvéreimről, miért is akarok az USA-ba menni, miért pont táboroztatni, merre utaztam eddig, meséljek a korábbi munkatapasztalataimról, a kutyáimról?? és hasonló dolgokról. Tényleg egyszerű barátságos kérdések voltak igazából arra irányulva, hogy az angol szintemet felmérjék (10/8-ra (advanced) értékeltek, ami szerintem egész szép teljesítmény ahhoz képest, hogy 2 éve nem beszéltem komolyabban angolul). Még kérdezgetett pár dolgot az elvárásaimmal kapcsolatban (van e valaki, akivel mennék együtt, mikortól meddig tudok kint lenni) meg elmondta, hogy lássak neki az online profilom kitöltögetéséhez, mert „gratulálunk, irány Amerika!”. Még ott az irodában adtak egy szerződést, amit vagy vissza kellett volna vinnem pár napon belül aláírva, vagy ott elolvashattam és alá is írhattam. Mivel nem szándékoztam még egyszer kerülni egyet a város másik felébe, neki ültem és egy jó óra alatt végig is tanulmányoztam a szerződést. Nem vagyok az a szerződés olvasgatós típus, úgyhogy meg is küzdöttem rendesen vele, de azért jó tudni ilyen nagyobb kalandoknál, hogy mi is van az apró betűs részben.

Miután meg volt a szerződésem a következő feladat a profilom kitöltése volt, ami hát… nem egyszerű. Ha nagyon neki ül valaki meg lehet csinálni egy nap alatt, de sok agyi kapacitást igénybe vesz és van pár dolog, amiről jó tudni, hogy kicsit több időt vesz igénybe. Mint például az erkölcsi bizonyítvány kikérése. Megérkezett időben, nem volt probléma, de pont a leadási határidő előtt egy nappal. (Kész volt az két nap alatt, csak a postába nem szabad sok bizalmat fektetni.) E mellett a referenciákra is figyelni kell, mert nekem például nem sikerült rögtön megtalálnom azokat az embereket, akik kitöltik nekem gyorsan ezt az egészet és el is fogadható tőlük. De határidő utolsó napjára ez is meg lett. Többi része a profilnak nem olyan vészes, csak kreatívnak kell lenni. Nem a legegyszerűbb dolog megmagyarázni azt, hogy én miért szeretnék tábori mosodában dolgozni és mi motivál erre engem, vagy éppen miért is vagyok én a legmegfelelőbb ember arra, hogy zöldségeket pucoljak egész nyáron. Na meg hogy milyen korábbi tapasztalataim vannak egyes területeken…  Egy élmény leírni 400 karakterben, hogy szoktam magamra mosni, ki is tudok teregetni és a motivációm az, hogy szeretem a friss ruhák illatát. De mindent meg lehetett oldani. 😊

Ez után egy ideig nem volt sok teendőm. Miután leellenőrizték a profilomat és egy pdfben összefoglalták, hogy milyen ügyes okos és megfelelő vagyok mindenre, jött a várakozás. A profil meg kapja a Visible (látható) jelzőt, ami annyit jelent, hogy most már látnak a táborok és ha tetszel nekik akkor majd elhívnak interjúzni. Az én profilomnak 0 megtekintése volt az első hónapban. Izgultam is emiatt, de közeledett az állásbörze amire a két ünnep között már jelentkezhettünk is. Jelentkezéskor az érkező táborok közül ki kellett választanunk hármat amelyikkel szívesen interjúznánk. Ez számomra egy egész érdekes módon történt, mert ötletem sem volt, hogy mégis mi alapján kellene nekem kiválasztanom a táborokat. Végül bejelöltem őket és meg is kaptam azt, amelyiket az első helyre jelöltem (mert cuki volt a medve a címerében). Így kerültem a Camp Chipinaw-hoz interjúzni.

[shaiyrart]

Tavasz

Kinyílt a cseresznyevirág, fehéren, pirkadatkor Gondolatom elfújta a szél a messzi árnyékba. Tudod-e, történetünk mit tett velem akkor?

Rég-holt tél fagyasztotta kóró-szívem ágait, Gyermeki remény híján szerettem volna valamit. Tudod-e, milyen magányos remélni a semmit?

Nem tudja az érző-élő manapság, miért létezik, Akár a tavaszi gyümölcsfát előző apró hóvirágot, Feledjük az ifjú vágyat, mely elsőként burjánzik.

Havas, fagyos táj, hol megtaláltam a virágom. Érintve, remélő virág nő gyorsuló szívemben is, S csoszogva aztán, a hókristályos-fehér táj eloson.

Veled élem életem első igaz tavaszát, a gyermekit, Veled várom életem örök nyarát, azt a pompát, Melyből őszülünk, s majdan az idő már meggyengít.

Télvízkor a kezed a kezemben akarom, s bevallom, Sosem mondtam neked, hányszor sírtam érted – Hisz minden percért a karodban, hálával tartozom.