#szüzesség

[versinator]

Szüzességed légió

Fájdalomtul talántalán seregétől imádattal Imádságok szétszórva kohója zuhanok Visszaköszönnek bomoltak századokért csonttal

Úszkálgat elégnek neveztetik csalánok Leendő adnánk darálta visszavárlak Pestistől karakán ölelőt dalnok

Frigyüket sírhelye nyugodalmas kívánlak Hurcolnom erünk mértetek olvasatlanul Enyémtelenül szátokkal megreng eladtalak

Rózsalugas asszonynévvel velők fogatlanul Vázát rivalgó ércnek bocsánattal Odaadni aggodalmak megfejtetlen hasztalanul

[angelofghetto]

Megcsalási engedély

A régi öregek tudtak valamit. Tudom, hogy ósdinak hangzik, de volt valami emberséges logikája a monogám házasságnak, ami előtt tilos volt a szex. (Namost ezzel megint kihúzom a gyufát. :D ) Van ez a film, és erről feljött bennem egy csomó kérdőjel, és gondolat. Volt annak valami idilli, naiv bája, mikor két gyerek, akik együtt nőttek fel, és az egész környék tudta, hogy ők egymásnak vannak teremtve, egymáshoz tartoztak, és leéltek együtt egy kerek életet.

Volt persze a sötét oldala, hogy biztos legyen az apaság, meg az intézményesített prostitúció, amiben két szomszéd birtok egyesül, vagy a rang házasodik a pénzzel, meg hogy a fiúk bordélyba jártak, de a nő rá sem nézhetett más férfira. És ott volt az a szempont is, hogy a nőnek ne legyen összehasonlítási alapja a szexben, ezért fogadjon el bármit a férjétől csöndes megadással, miközben buzgón imádkozik, és a haza iránti kötelességére gondol. Érdekek, pénz, hatalom, társadalmi kényszerek. A szisztéma erre is keretet adott, de én most nem erről akarok beszélni.

Arról a fajta belső elköteleződésről beszélek, ami gyakorlatilag a szüleim generációjával kihalt. Ők olyan erővel tettek hitet egymás mellett, ami mára elveszett az individualizmus húsdarálójában. Az emberek azért szakítanak, nehogy őket dobják. Agyrém.

Van az a béna kis szappanopera Indiáról, amit azért szerettem nézni, mert betekintést adott egy merőben más kultúrába. Ők azt tartják, a házasságkötéskor csak a férfinak kell hűséget fogadnia, mert a nő úgy van összerakva, hogy ha otthon mindent megkap, eszébe sem jut másfelé nézni. Ebben van valami. Nem tudom, a pasiknál hogy van ez, de egy nőnek szerintem két szüzessége van. Van ugye az első, mikor a mégsohából átmegy a mostelőszörbe. Számára az első pasi lesz "a szex maga". A lányok hajlamosak kitartani az első szerelmük mellett. És akkor van a valaki mással szüzesség, amikor átszakít egyfajta láthatatlan védőburkot, és tudatosul benne, hogy minden férfinak van valami a gatyájában. Ez lehet félelmetes, vagy csábító.

A Megcsalási engedély egy idilli párocskáról szól. Ovitól együtt vannak, életük végéig terveznek, és tökéletesnek látszik a szerelmük. Annyira irigylésre méltóan ragaszkodnak egymáshoz, hogy valaki bedobja a barátok közül, hogy ez nem normális, hogy nem dönthetnek egymás mellett anélkül, hogy összehasonlítási alapjuk lenne. És ezzel elértünk az ártatlanság elvesztésébe, annak a tisztaságnak a bemocskolásába, ami az első szerelem.

A nyitott házasságokkal kapcsolatban is ezt mondom. Próbáltam, ráment a házasságom. És másoknál is ezt látom, aki próbálta. Valahogy kiviszi az érzelmi energiát a kapcsolatból, elégeti a bizalmat, és sohasem szimmetrikus. Egy jó kapcsolat alapeleme a felelősség egymás iránt, és a döntéseink iránt, és ma ez legtöbbször egyik, vagy mindkét félnél a kifogások mocsarába vész. Az érzelmi biztonságunk lesz a vesztes, ami pedig megtámaszthatna minket ebben a folyton változó, földrengés szerű valóságban.

Persze ahány kapcsolat, annyi szabály. Van, aki felvállaltan így él, és állítja, hogy ez neki jó, egészségére. De lehet, hogy ez csak időleges, amíg a sérelmek át nem bugyborékolnak a sima tükrű látszaton, a tagadáson. Előbb-utóbb sérül valaki.

A tinder-korszakban mintha mindenki csak arra koncentrálna, miből marad ki, mit veszíthet, hogy mindenkinél van jobb, a kapcsolatok az első ajtócsapkodásig tartanak (ha egyáltalán még vannak kapcsolatok). Mintha mindenki csak nyerni akarna, befektetni nem. Olyat is gyakran hallok, hogy "nem kaphatok meg mindent egyetlen nőtől" (vagy férfitól, tökmindegy). Ki mondta, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha mindent megkapunk?

Az mintha már senkit nem érdekelne, milyen az, mikor pontosan tudom, hogy ott van mögöttem a társam, és megtámaszt, ha elveszteném az erőmet, akiről tudom hogy tudja hogy tudom, aki befejezi a mondataimat, mert félszavkaból is, aki a szemem villanásából, egy sóhajból, egy nyújtózkodásból is tudja, mi játszódik bennem, aki tudja, mikor szeretnék csöndet, aki pont azon nevet mint én, aki számára a hülye kis hibáimmal együtt is én vagyok az, akit mindig választ, és közösen bosszankodunk vagy nevetünk ezen. Mert ez oda-vissza működik. Sőt, a szabálytalanságait látom a legszexisebbnek, mert attól egyedi és különleges. És időről időre felfedezek benne valamit, amitől újra és újra beleszeretek. Mert őrá figyelek, nem arra, hogy kik kerülgetnek még egyébként.

Az emberek többsége úgy viszonyul a monogámiához, mintha a hűséggel meglopnánk magunkat, megfosztanánk az összes többi lehetőségtől. Mintha nem a közösen megélt és elért dolgokra figyelnének, azokra, amik összeadódnak, és táplálnak bennünket. Pedig szerintem a hűség azt jelenti, hogy rátaláltam arra, akivel erőlködés és megjátszások nélkül összeillünk, akivel együtt megélhetjük legjobb önmagunkat, és nem cserélem silányabbra. És ez nem birtoklás, hanem önkéntes szövetség.

[t3mp3r3dg1455]

A nyolcvanas évek elején, az egyik ismerős katonatársa

Méretes hímtaggal rendelkezett, de úgy hozta az élet, hogy nem volt még nővel.

"Na, mi van? Fel se áll?" Kérdezte tőle a csürhe.

"De!

Feláll!"

Válaszolta halkan, de igazat állítva.

A társai ekkor elhatározták, hogy segíteni fognak neki.

"Ne szűzként szereljen le, hanem férfiként!"

Ezért zsoldjukat nem sajnálva, összedobtak egy prostituáltra.

Aki ugyan nem volt korban hozzá illő, különösebben szép sem, de -tapasztalata révén- joggal feltételezhették, hogy a szüzesség elvétel nem fogja kiaknázni tudása mélyebb bugyrait.

Eljött az idő!

A fiatalembert elkísérték a hajdan szebb napokat látott, már-már düledező ház udvarára, majd onnan hátba veregetések, rögtönzött váll masszírozgatások közepette, kissé kócosan, de kifejezetten jókedvűen belépett a bejárati ajtón.

A nő kombinében, cigarettát szívva várta, egykedvű hangon üdvözölte és közölte vele, hogy neki hamarosan kint is dolgoznia kell, szóval haladjon.

Emberünk ekkor katonai zakóját kapkodva ledobta az elhasznált sezlonra, nyakkendőjét kilazította, ezt követően bőrövét is. Érezte magában a tettrekészséget és ezen még a szalonspicces állapot is jótékonyan lendített.

Levette egyik cipőjét, majd féllábon ugrálva, kissé megcsúszva a koszos linóleumon a másikat is, közben már csúszott is le a nadrágja. Ezen pantalló alól kilátszódó, vajszínű fecskéjében érezte;

itt baj nem lehet.

Leült az ágyra, hogy el ne essen, ingjét izgatottan gombolta ki.

A nő, szájától eltartott ujjakkal, egykedvűen, a füstös félhomályból nézte végig az ifjú baka által előadott produktumot.

"A gatyát is?" kérdezte a sorkatona remegő hangon.

"Azt is!" Válaszolta unottan.

A honvéd ekkor letolta alsóját, teret adva erőtől duzzadó férfiasságának.

Ránézett a nőre, aki keresztbe tett kézzel végig mérte emberünket.

Egy ponton megakadt tekintete.

Arcán nem tudta palástolni döbbenetét, kifújta a füstöt. Tett egy lépést a hamutál felé, ott sietve elnyomta cigarettáját.

Ránézett az ifjú férfire és azt mondta neki:

"Ezt anyádba verd bele!"

[szeretnelekdeminek]

10-évesen építkezés reggeltől estig, hogy jól élhessünk egyszer

11-évesen rászokni a cigire mert az iskolában senki nem ért meg, sok a követelmény, bántanak, megaláznak, otthon pedig annyi a munka hogy nem érsz rá tanulni

12-évesen rossz társaságba keveredni

13-évesen a rossz társaság hatására túl korán elveszteni a szüzességed

14-évesen iskolát keresni

15-évesen suli mellett dolgozni járni

16-évesen kapcsolatban egy normális emberrel, munka mellett tanulni, szociális életet élni

17-évesesen olyan jó emberismerőnek lenni hogy nincsenek rossz, mérgező emberek a környezetedben, továbbra is dolgozni, egyensúlyt tartani az élet minden pontján

18-évesen külön költözni egy házba amit az ez idő alatt összespórólt pénzől folyamatosan lehet építgetni

19-évesen készülni az érettségire folyamatos munka mellett esti iskolában, már a saját házadban hitel mentesen együtt élni életed szerelmével

20-évesen már véglegesen elhelyezkedni egy jobban fizető munkahelyen érettségivel, a pároddal, és a leendő gyermeketekkel

[romvargrv]

Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben

Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény, hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden, mit áhitok S mért áhitok? - ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok.

[csaklegyazenyeem]

Üdv a 21. században, ahol a szex többet beszél, mint a szerelem.

Ahol a lányok jobban félnek a terhességtől, mint a HIV.

Ahol normális, hogy családot cserélünk ideiglenes szeretetért.

Ahol a szerelmesek bolondok.

Ahol egy telefon elvesztése fájdalmasabb, mint a szüzesség elvesztése.

Ahol a szerelem bizonyítéka aktok küldésével van.

Egyre materialistább világ, ahol már nincsenek értékek.

[versinator]

Gondtalanul vakbuzgó

Engesztelhetetlenebb hullámba jámborul flórenc Törmelékével hasal előtörnek körtefa Utakkal nyomuk ritmustalanságán horizontok Búcsúztat sínylődik kitekinthettél kendőm Dicsértek cirkuszkocsiútján hajtsak értelméért Kihallotta ledöfnek sütkérező finánc Szőlője csámpásak rohamálláspontján neveztem Díszíted apáinktól tűzte virágbokrétáit Újságokat leolvadtak lekaszálnák nyugtalankodó Anyagból szőnyegeit felköltött tipegő Áramlása föltornássza álarca lézengő Szeretetemért lámpásaival csöppekben lobogtatta

Részének univerzumban megugattak költeményfüzértánc Sikolynak kaszálja veteránjai sínekre Hínárjába busa megsebzi továbbadjuk Válthatja lázított mesterségük teknősbéka Vadászó legendát pozitív szüretelnek Fényjelekkel védekezik eszmélni élethaláltánc Falevélen kapukban párisból harangocskáit Padlós feleségének teremtményéhez hevülnek Helikopterekettyebokrok dajkálnak rágalmazóim szüzesség Színesen világában üdvözöltük hízelgő Hintáló legambiciózusabb téglafalon szenvelgő Ismerném ártatlanságnál gunnyasztó dobálhatták

[elvesztett-bizalom]

A legnagyobb dolog, amit egy fiúnak adhatsz, az a szüzességed. Ennél értékesebbet senkitől sem kaphat.

Lányok! Vigyázzatok, mert ezt csak egy valaki kaphatja meg tőletek egész életetek során. Ne adjátok oda könnyen, és még véletlenül se rossz embernek!

Jól gondoljátok meg, mert igenis számít!

[wwmaci]

Hamarosan minden lány élni fog a biológiai hozomány lehetőségével! �� Megalapozzák a jövőjüket. 👩‍🎓 Nekik csak egy csomag, amit hoztak, míg a férfiaknak ott az egész élet! Most már minden nem egyenlő 😃

[abaratomlanya]

I. Fejezet

Sophie

  Sophie eddig minden nyarát Korzikán töltötte. Békességben az anyjával és az apjával, Hugoval. Az apai nagyszülei itt éltek, ahogyan előtte több nemzedéke is a családnak. A kertben pedig egy mauzóleum emlékeztetett erre minden arra járót. Nem szólt másról az élet, mint a napsütésről, henyélésről, és ,hogy apjával körbejárták a citrom ültetvényeket, amelyekről az év többi részében helyi bérmunkások gondoskodtak, Hugo rendszeres utasításai alapján. Apja nagyon büszke volt örökségére, az ósdi villára, a sziklapartra, a termőföldre és ezer meg egy történetre és emlékre a múltból. Mára az egykor terebélyes családból csak ő és a lánya maradtak. Fiúgyermek híján, pedig a családnév is el fog tűnni idővel.

  Viszont idén Sophie édesanyja nem tartott velük. Hugo és közte nem csupán a szerelem, hanem a tisztelet is elmúlt. Már egy évvel ezelőtt is látni lehetett, hogy csak marják egymást, de még egy évig vergődtek a házasságban. Húsz évig voltak házasok, fiatalon nem lehetett őket szétválasztani, mára egy szobában is képtelenek voltak meg maradni. Ahogyan az idő rajtuk is elmúlt, úgy fogyott el minden, ami valaha összekötötte őket. Hugo irodalom professzor és író volt, felesége pedig a könyvkiadójánál dolgozott. Így nem csupán a tulajdonaikon kellett megosztozniuk, hanem a férfinak új ügynökséget kellett keresnie. Nem, mintha lett volna bármi is kiadásra készen, hosszú évek óta terméketlen volt az írásban.

Így, hogy ne csupán ők ketten legyenek a házban, Hugo meghívta rég nem látott gyermekkori barátját és annak feleségét a villába. A tervek szerint Sophie és az apja az egész nyarat Korzikán töltötte volna. Az anyja új ügyfelével és annak siker könyvével turnézta körbe Európát. Igazi modern nő volt, mindig tele programmal, nadrágkosztümben és kezében mindig csörgő telefonnal.

Korzikára vonattal jöttek. Sophie ahogyan hallgatni szokta az egyenletes zakatolást, szinte mindig végig aludta a több órás utat. De nem most, mellette az apja már régóta aludt, kezéből a földre esett egy Verne könyv. A lány felvette, és Hugo mellé helyezte, majd nesztelenül kiosont a kabinból a folyosóra. Az ablakok mind le voltak húzva, hogy a nem működő klímát helyettesítsék. Az embernek szinte bele fájdult a feje, ahogy a vonat tört előre a szélben. Sophie megkereste a kiragasztott térképet, hogy legközelebb meg tudja a hangosbemondótól, hogy merre felé járnak. Nem nagyon tudott kiigazodni a déli városok nevei között. Bármelyiket is hallotta volna, számára az jelenhetett volna a céltól 10 vagy akár 60 kilométernyire eső települést is. Fáradt volt, tegnap búcsú bulit tartottak neki a barátai, legalábbis az a néhány, aki volt neki, hiszen egész nyáron nem fog velük találkozni. A következő év pedig az utolsó lesz a gimnáziumban. Sophie nem nagyon tudta, hogy mihez szeretne kezdeni az életben. Nem is tudta elképzelni, hogy tizennyolc évesen kell megterveznie az egész életét. Hiszen szinte nem is élt még, minden tapasztalat híján volt. Szeretett rajzolni, de mindig is képtelen volt komolyan venni, az apjához hasonló művészeket. Hogyan is teheti fel valaki az egész életét arra, hogy író vagy festő lesz. Hiszen mi van ha félúton kiderül, hogy csak egyetlen egy igazi mű élt az emberben, a többi pedig csak erőltetett próbálkozás. Nem mindenki Michelangelo vagy Hemingway. Nyilvánvaló volt a számára, hogy az apja nem egy zseni, ő maga pedig végképp nem volt az. Emellett  nem tudta elképzelni, hogy igazi művészek élhetnek a mai modern világban, ahol van internet és bankkártya. Képtelen ötlet, hogy a következő Tolkien vagy Mozart okostelefonnal a kezében mászkál. Sophie szemében ez egész világ, annyira kisszerű volt.

[takarodjatokamehembol]

ez a jó keresztény anya és feleség írt egy hosszadalmas cikket (persze nem szó szerint) arról, hogy megbánta, hogy nem voltak korábban kapcsolatai, de a kognitív disszonanciát csökkentendő most másokat győzköd arról, hogy nekik se legyenek, hátha egy elcseszett házasságban kell majd nekik is leélni az életüket, mint neki, és hátha ők se fogják élvezni az évi egy szexet, ahogy ő sem élvezi. nem tudom, én nem győzködök senkit az én igazamról, talán azért, mert én élvezem az életemet és elfogadom, hogy mások meg máshogy gondolkoznak? sajnálom ezt a nőt.

sajnos nem engedi ez a hatalmas keresztény asszony, hogy külsősök is írjanak megjegyzést, de nekem van véleményem és már be is pötyögtem. remélem, akit érdekel, az megtalálja:

nem vagyok vallásos, de van, amivel egyet értek veled. Például a szex szerintem is akkor jó, ha megvan a lelki kötődés a másikhoz. Nekem legalább is. Másnak meg nem. Szerintem nem a házasság a lényeg, hanem hogy olyannal feküdj le, akiben megbízol, akit szeretsz, akit tisztelsz. Nem tabusítani kéne a lányoknak (és fiúknak) a házasság előtti szexet, mert kevés kivétellel úgyis csinálni fogják, csak nem fogják tudni, hogy kivel, mikor, hogyan érdemes, ezért persze, hogy sérülnek, aztán a jó keresztények mutogathatnak rájuk, hogy "megmondtam, hogy nem szabad dugni!" Pedig ha arról beszélnénk, hogy miről ismerhetik fel magukon, hogy már elég érettek a szexre, hogy nem gáz egy kapcsolatban azt mondani, hogy még nem, hogy nem gáz azt se mondani, hogy most már igen, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivel, mint hogy mikor, hogy nem kell elkeseredni, ha az első alkalom még nem olyan jó, hogy nem kell egyből beleugrani a közepébe, van másfajta szexuális együttlét, mint a misszionárius póz sötét szobában, akkor sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatok, emberek vennének körül minket.

"Ezen kívül hajadonként és házasként is bűn az önkielégítés, valamint a szexuális tartalmak fogyasztása" az önkielégítés segít megismerni a saját testedet, ezáltal jobban fogod élvezni a szexet a partnereddel. miért is baj ez? és miért jó, ha tabusítjuk az egészet? van egy barátnőm, akiknél pont ugyanez volt, most szó szerint undorodik magától, nem tudja élvezni a szexet, pedig élete szerelmével van együtt, nemsokára össze is házasodnak (élete egyetlen kapcsolata, húszas évei után kezdődött, előtte szűz volt). szóval miért jó, ha nem csinálhatjuk, nem beszélhetünk, nem olvashatunk róla? mert esetleg élveznénk az együttlétet?

"És úgy látom, a házasság előtti szexszel mi, nők veszíthetünk többet. Ránk van rosszabb hatással" szomorú, hogy a nő értékét, lelki egészségét a szüzességben látod. és mi van, ha azzal fogok összeházasodni, akivel lefeküdtem, csak amúgy nincs többszázezer forintom esküvőre meg összeköltözésre kettesben a pesti albérletárak mellett?

A szeretkezés és az összetartozás-érzés kapcsolatával abszolút egyetértek, magam is így gondolom. Ettől függetlenül nem vagyunk egyformák, nem jöttünk ugyanolyan háttérből. Én hajlandó vagyok elfogadni, hogy mást más tesz boldoggá és teljessé.

"Egy lány lelkében kevés dolog okozhat nagyobb kárt, mint az, ha lefekszik valakivel, akivel aztán különválik." na ne mondd, hogy nem találkoztál még férfival, akit sokkal jobban megviselt a szakítás... tapasztalatom szerint az esetek kb felében a férfi, másik felében a nő szenvedi meg jobban.

"Hogy éreznéd magad, ha asszonyként szembe jönne egy vagy több férfi, akikkel ha nem is feküdtél le, de mondjuk vadul smároltál?" sehogy, azok lezárt kapcsolatok, elmúlt szerelmek. miért kéne cikinek éreznem? azt sem érzem cikinek, ha a barátom összefut véletlenül egy volt csajával. miért lenne az? vége, le van zárva, nincs semmi gáz ebben.

"Merthogy a járás nem lehet időleges „jól érezzük egymást"." tényleg hatalmas bűn jól érezni magunkat egy másik emberrel, aztán tanulni a hibáinkból és tovább lépni, fejlődni, hogy a következő emberrel még jobban érezzük magunkat, aztán eljussunk addig az emberig (esetleg, de nem kötelező), akivel már nagyon sokáig jól érezzük magunkat. mindenki máshogy fejlődik, nekem például egyetlen párom volt és van (25 éves vagyok, három éve vagyunk együtt), pedig nem vagyok vallásos, neki pedig voltak már barátnői, és az elrontott, elromlott kapcsolatok miatt vált jobb emberré, olyan emberré, aki már képes egy komoly kapcsolatra. másmilyenek vagyunk, máshogy fejlődünk, más traumák érnek, nem lehet mindenkire ugyanazt a sablont ráhúzni. arról nem is beszélve, hogy tapasztalatlan szűz lányként azért elég jól jött, hogy ő nem életében először csinálta... még így is kellett egy kis idő, hogy belerázódjunk, de el se tudom képzelni, milyen lett volna, ha ő is szűz. szerintem máig nem élveznénk így a szexet, ahogy most.

egy igazi férfi szerintem pont leszarja, hogy hány barátja volt a nőjének, attól még lehet odaadó és ragaszkodó, bármilyen hihetetlen. szomorú, hogy te nem ismersz ilyet. én férfiban és nőben is ismerek olyat, aki az elbénázott kapcsolatok ellenére ragaszkodó és odaadó, és olyat is, aki nem. szembe kell nézni önmagunkkal, fel kell dolgozni a sérelmeket, traumákat, és akkor fejlődünk, nem benneragadunk egy régi, rossz kapcsolat maradványaiban. de nem az a megoldás, hogy ne is legyen egyáltalán semmilyen kapcsolatunk.

[leeredunkelheit]

És akkor, ott, együtt elvesztettük a szüzességünket.

Azóta még boldogabbak vagyunk.

[boldog-vagyok-el-ne-hidd]

Háború a békéért Szex a szüzességért

[envagyokazembertragediaja-blog]

#15.

Jó lenne, ha végre a szüzességem veszíteném el, nem pedig a barátaimat.

[versinator]

Ferencnek virradati

Kegyelemnek artus nászok pheidiasz Viaskodó lézengenek visszazeng ügyészség Szülékkel henyéltek fölfigyel sújtasz Bírnád arcképe pomacsek szüzesség

Fakadót sejtelmesen szürkéll terasz Tömlöcöm fontad igricére egyenlőség Gyötrőn üstdobverése letelik kitartasz Meredni rímekben fölirások görögség

Űrön iza konganak részvéted Kardalok próbálnék meseló fölujjongat Sátorok kacagásba elenyészek kerülted

Meglengeti elkárhozott múlandósághoz kibúgat Ion michelangelo temetett jelölted Verhet gétai átolvad dúdolgat

[angelofghetto]

megcsalási engedély

Van ez a film.

Egy tökéletes párocskáról szól. Mindig is együtt voltak, együtt akarnak lenni, feltétel nélkül bíznak egymásban, tökéletes a szex, meg minden. Miért annyira irritáló ez az egyszerű és őszinte boldogság a barátaik számára, hogy belerondítsanak? Talán mert az orruk alá dörgöli, hogy ők mennyire nem azok. Le kell rombolni az ártatlanságukat.

Mindig is úgy gondoltam, hogy két szüzesség van. A pasiknál nem tudom, de a nőknél mindenképp: az első, és a valaki mással. A film erről szól. A szellem kiengedéséről a palackból.

Egy filmből tudom, hogy Indiában a házasságkötéskor csak a férfinak kell hűséget fogadni. Úgy tartják, hogy ha a nő otthon mindent megkap a férjétől, alaptermészeténél fogva nem kívánkozik másfelé.