#Pilinszky

[csacskamacskamocska]

Dobogós legszebb szerelmesvers

[glittering-under-the-glass]

Kétéltű szörny

Szorítsd magadhoz. Nem számít kit,

nem számít mit, utána úgyis

eltaszítod magadtól.

Eltaszítod úgyis, hogy azután

magadhoz ölelj bárkit-bármit,

kétéltű szörny, beteljesítve

bukásod fokozatait.

— Pilinszky János

[agroupofcrows]

The petty bourgeois has a house, a garden and a dog. This is not why I criticize him. My fear is caused by the neglected, suppressed [or oppressed — t/n] world of the petty bourgeois, which is nothing other than the universe suppressed under consciousness. As for his house, garden and dog, I am at best happy about them, even if only with a faint smile—, because these are at least visible things. These he has accepted into his life and his consciousness. What I am afraid of is what the petty bourgeois doesn’t dare to shoulder from the whole of human existence; that garden without a sky.

Glancing at the petty bourgeois, I sense above all a deformed, denied and unconfessed [unaknowledged] universe, which, if once it finds a chance to speak, the "petty bourgeois" will leave his house, garden and dog without hesitation, to fit out -modelled on the suppressed [or oppressed — t/n] universe- a world of concentration camps; an unconfessable universe modelled on an unconfessed universe.

^ 6-7th paragraphs unprofessionally translated by me

[varazspor]

Miféle földalatti harc,

s vajon miféle vér ez,

mitől szememnek szöglete

ma hajnal óta véres?

A zűrzavar csak egyre nő.

A szenvedély kegyetlen.

Hittem, hogy eltemettelek,

s talán te ölsz meg engem?

[fhjtblr]

párbeszéd Pilinszkyvel

egész nap csak írnék

"vérző tapéták" mossák már a lelkem

tejjel iszom a teát

hozzám ne érj többet s ne várj

alkotnék, örömlő elmével

szédülnék kavargó porban

teregetnem kell

"kikönyöklök a szeles csillagokra"

adj harcot, valódi küzdelmet

vérző, kapkodó csattanásokat

nem akarom már ezeket a zörgő

csendburkolatokat

"légy vakmerő, ítélj tiédnek"

érezzem a csattogó derűt

nyaralni akarok

messze, elhagyatva

[versinator]

Pozicionális moslék

Azontúl kutakba vékonyabb lógunk Fodorban egyék meghívóink hazavágytam Deszkává memoriam elnagyolt megrajzolhatunk

Temetőnk lehető mélyült izzottam Múlottak fölemelted talányait mutál Fejbólintás címében játszótársaim megtorpantam

Vénasszonyokat történetben hallgatózó csupaszodtál Mezítelenségünk páncélban mezitlábas megnézném Vízként elmondhatnám pillantások betakartál

Őrszem aranyházban menetrendjét érezhetném Lopakodtak stigma vállairól fordítunk Hajítása zöldposztós éjféltájt nevezném

[arassea]

<3

[romvargrv]

Pilinszky János: Fabula

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez a tisztaszívű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték.

[glittering-under-the-glass]

Pilinszky scored the biggest win yesterday, because while my teacher was reading “Apokrif” out loud I heard one of my classmates mutter “jesus christ” at one of the more intense lines

[kortarsfuzio]

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szoritásod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

- Pilinszky János

[hardworker-littleman]

Fabula

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez a tisztaszívű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték.

[bandi-off]

This was not planned but my first The Terror fic might be Irving centered.

Strap-in for some poetic horror I guess.

[versinator]

Kuporgott kergetőztek

Kicserél csíny nagykabátban kráterére Olajlámpást sógorom méterekkel fejbólintás Tűző fölütik csillapít tenyerére

Rajzosabb várhatom pulzál patás Ágaskodó üveglapon gizgazos kuporodva Végérvényesen átkaim sebzi szakitás

Kopogtak kosárka asztalkáján hányódva Űzték kézelő jogosan szeráfokat Végigkocog szólanál vályogfal föladva

Népein hasábfát retesz ágacskáikat Magasa leskelő fonal keresztjére Reszketésük rezegteti megrémül lukakat

[majestativa]

Your closeness throbs in my throat.

János Pilinszky, The Face of Creation: Contemporary Hungarian Poetry

[tartsdmegazaprot]

Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol.

[glittering-under-the-glass]

Gyónás után & Nincs több

Bevallottam: a naplementét Svájcban.

Nem lett volna szabad.

Gonosz féreg az önvád. Az erősek

hajnalban kelnek, fát aprítanak,

isznak egy korty pálinkát, s így tovább.

Mivel csak ők, az erős gyilkosok

ismerik a füvek, fák, madarak,

a nők és a csecsemők nyelvét.

~

Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme,

az a bizonyos merev tekintet,

mely szigorú, akár a nap,

és berajzolja komoran

és ugyanakkor fényesen

a vágóhidak s a földi királyok

színehagyott, szomorú méltóságát.

Ezek a szemek,

egyedűl eme pillantások

méltóak észrevenni a halált

és a virágok átöltözködését.

Egyedűl

ők tudják elkiáltani

a világ minden bánatát, és egyedűl

ők tudják elhallgatni Isten titkát

szemközt a lincselő tömeggel.

— Pilinszky János

(Megjegyzés: ez két külön vers, témabeli hasonlóságuk okán fűztem össze őket. Mindenképpen érdekes párhuzam figyelhető meg, valószínűleg ugyanazon gondolatmenet szüleményei.)