#tényeket

[versinator]

Részleteiket tényeket

Nevesd huszonkétéves mindenkiben fogózz Távolabbiak vendégségben fölvittek rejtőzz Játékába pillám éjszakáim lovagias Kezdj bombahalál keveredések ezerháromszázas Biztonságos ötüknek megegye sárgazöld Rendőrség megtiltott meghátrált vádold

Trillái altatta barátságosan turistát Prédikációja népemnek lábának zsályát Csontjaidba szipolyoz feloldom üvegcserép Átlásson hőstett barlangjai örökszép Pontok boszniai zimmer burkold Farkasrét aranypénz vagon égföld

Tüdőnk kinálom ötezer dolgozz Zengőbben tolvaja vádolj rázz Hegyipatak ágyéka csengettyű das Szürkült ű vegytan szorgalmas Hennának sajnáltalak hosszúak üveghold Elméleteken fonalán fényjelekkel tereld

Bűneit összeáll gyalázatosabb villámcsapását Csigaházamba levelével perceimben nyarát Bundában zúgásában félcsapat főkép Tobzódása húsnak telefonált legfőkép Magamén talpamat fényen kináld Nyitány érdekem feleselt mátyásföld

Megfúlnak prédáját szőrük próbálkozz Vadembert nagyanyóhoz ventillátorai szánkázz Hústömlő kifért hitrege rugalmas Szirtről falánkság sóvárgok lábas Magatokkal megcsaltalak személytelenné nyiszáld Javítja oszlopot esperes halványzöld

Álcás térdreborulva kívüli parókiát Szeszélyesen tűzmadarak csonthalom katonabandát Utólérte tisztuló jósol madárnép Szellemei álomsereg cserélte utasnép Tisztálkodtam vashídon gyümölcseimet gyülöld Holtteste italok testvérekét vállald

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária:

Részlet az Élet és Irodalomból

A Magyar-jelenség

és a kognitív disszonancia

„Soha nem leszek a másik oldalon, ez a családom, ez a kötődésem, ez a szocializációm” (Magyar Péter, Partizán, 2024. április 11.)

A kognitív disszonancia redukciója közismert, gyakran emlegetett szociálpszichológiai jelenség. Azt írja le, amikor egyes konkrét döntéseink, tetteink ellentétbe kerülnek meggyőződésünkkel, világnézetünkkel, és ez az ellentmondás különös, belső feszültséget kelt bennünk. Némileg leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy gondolataink és érzelmeink kerülnek ellentmondásba egymással, és ilyenkor – gyakran nem is tudatosan – mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezt a belső feszültséget csökkentsük, visszanyerjük a gondolatok és az érzések egyensúlyát. Ennek a belső késztetésnek a hatására azután hajlamosak vagyunk tetteink, döntéseink megideologizálására, az egyébként hiteles információk egy részének negligálására, önámításra, súlyosabb esetekben önfeladásra is.

*

Meggyőződésem szerint ez a belső mechanizmus lép működésbe, amikor egyébként önmagukat liberálisnak és demokratának definiáló, az igazság kimondása iránt elkötelezett polgártársaink – félretéve az általuk is észlelt, kétségbevonhatatlan tényeket – a Fideszből az év elején sértetten távozott, jobboldali-konzervatív, a liberális és demokratikus értékrend alapjait megkérdőjelező, önmagával is rendre ellentmondásba keveredő Magyar Péter gyakran elvakult, ellentmondást nem tűrő támogatói táborába állnak. Mert – érthető elkeseredettségükben – benne vélik felfedezni azt, akire tizennégy éve reménytelenül várnak, aki képes leváltani az önkényuralmi, korrupt Orbán-rendszert, és alkalmas a demokratikus jogállam visszaépítésére. Ezek a polgártársaink a nyilvánvaló tényeket gyakran lesöprik az asztalról, nem hajlandók tudomásul venni vagy bagatellizálják ezeket. Amikor a közösségi médiát és a független fórumokat elöntik azok az ellenzéki honfitársaink által írott hozzászólások, amelyek szóra sem érdemesnek minősítik, és Hadházy Ákost hibáztatják, amiért nyilvánosságra hozta a Magyar Péter által az állami Diákhitel Központ vezetőjeként megkötött 13-15 millió forintos, nyilvánvalóan korrupt szerződéseket, akkor az embernek az az érzése támad, hogy a Fidesz elérte célját, ez már valóban a Fidesz-Magyarország. Hiszen tisztességes demokrata körökben mindeddig arról volt szó, hogy a korrupciónak nincs alsó határa, a közvagyon akármilyen alacsony összegű megkárosítása bűn.

Meghaladná jelen írás terjedelmi korlátait, ha az összes tényt felsorolnám, amely alátámasztja véleményemet Magyar Péter antiliberális, antidemokratikus, önreflexiót nélkülöző kijelentéseiről és viselkedéséről, ezért csak esetlegesen sorolok fel ezek közül néhányat, amelyek számomra a legsúlyosabbak és leginkább kiábrándítók voltak.

Mind a mai napig semmiféle választ nem kaptunk arra a nagyon is kézenfekvő kérdésre, hogy Magyar Péter milyen szándékkal, milyen körülmények között, hogyan vette fel a feleségével folytatott beszélgetést magnóra. Amíg nem ad magyarázatot a Tisza párt elnöke – a jól érzékelhetően előre megrendezett beszélgetés rögzítésére –, addig nem bízhatunk meg benne, akkor sem, ha nekünk, ellenzékieknek látszólag kapóra jött a beszélgetés nyilvánosságra hozása. Egy családi magánbeszélgetés nyilvánosságra hozása ugyanis a magánéletre vonatkozó legalapvetőbb erkölcsi normák felrúgása, kiváltképp, mivel kevés kétségünk lehet afelől, hogy a beszélgetést zsarolási céllal vették fel. Hogy miért került erre sor, ki, kit (a legvalószínűbb, hogy pártjukat, a Fideszt), mikor és hogyan kívánt ezzel zsarolni, arról semmit nem tudunk. Azt azonban demokrataként úgy tartjuk, hogy elfogadhatatlan egy házastársi beszélgetés rögzítése, majd ennek a volt házastárs beleegyezése nélküli nyilvánosságra hozása, kiváltképp, ha a történet első számú áldozata a házaspár három közös, kiskorú gyermeke.

Magyar Péter a Partizánban folytatott első beszélgetés során egyértelműen leszögezte, hogy a „demokrácia és a jogállam nem fontos kérdések”, és ezt az állítását azóta sem korrigálta. Az elmúlt nyolc hónap során egyetlen alkalommal sem állt ki a demokrácia, az alkotmányos jogállam, a tisztességes választási rendszer alapértékei, a fékek és ellensúlyok rendszerének visszaállítása mellett, ahogyan a különböző – szexuális, nemzeti, vallási – kisebbségek jogai mellett sem. A magyar jogállamiság hiányos működését feltáró Sargentini-jelentést bullshitnek titulálta, az uniós forrásmegvonást elfogadhatatlannak tartotta.

Egy demokrata számára szégyenteljes és botrányos az a vélemény és viselkedés, amit Magyar és pártja az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban formál és tanúsít. Ennek, az Oroszország által indított háborúnak, amelynek nem titkolt célja Ukrajna megsemmisítése vagy területi megcsonkolása, idestova egymillió halálos áldozata van, a negyvenmilliós Ukrajnából már legalább tízmillióan elmenekültek, az ország infrastruktúrája és lakóépületei romokban hevernek, emberek tízezrei vesztették el hajlékukat és egy élet munkájával megszerzett javaikat. Nem lehet kérdéses, hogy egy demokrata kinek az oldalára áll ebben az imperialista, területszerző, pusztító háborúban, ahogyan az sem, hogy elemi kötelessége, hogy minden tőle telhető támogatást megadjon ahhoz, hogy Ukrajna védekezni tudjon a megszállókkal szemben. Amikor Magyar és pártja az EU-ban, immár többedik alkalommal tartózkodik attól, hogy megszavazza az Ukrajnának nyújtandó segítséget, akkor lényegében a megszálló hatalom pártjára áll, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ha az USA és az EU nem segítené Ukrajnát, akkor az már régen orosz fennhatóság alá került volna. Aki erre azt válaszolja, hogy „igen, de a közvélemény többsége nem támogatja az Ukrajna melletti kiállást”, az szégyellje magát Nagy Imre, Bajcsy-Zsilinszky Endre és az összes magyar mártír emléke előtt, akik életükkel fizettek azért, mert szembeszálltak a gyilkos megszálló hatalmakkal, és akikre így, ennyi év távlatából már könnyű büszkének lenni. Most nem kéne az életünkkel fizetni, csupán a magunk szerény módján támogatni az ukrán nép emberfeletti küzdelmét szabadságáért és szuverenitásáért, ám a közhangulatra kacsingatva ezt megtagadni árulás és szégyen.

Ha semmi mást, azt bizonyosan megtanulhattuk az elmúlt tizennégy évben, hogy egy, a miénkhez hasonló, kezdetleges demokrácia számára életveszélyes, ha egyetlen párt jut kétharmados, vagyis kizárólagos hatalomhoz. A demokratikus hatalom elképzelhetetlen külső és belső kontrollok működése nélkül. Márpedig Magyar Péter nem is tagadja, sőt fennhangon hirdeti, hogy a Fideszhez hasonlóan, pártjával egyedül szeretne teljhatalomhoz jutni, ezt a törekvését támogatni egyenértékű egy új autokrata rendszer támogatásával.

A Tisza Párt elnöke több nyilatkozatában hitet tett amellett, hogy létezik globális Soros-hálózat, amely világuralomra tör, és azt is leszögezte, hogy a Soros Egyetemnek (CEU-nak) azért kellett elköltöznie Magyarországról, mert nem tartotta be a hatályos törvényeket. MP szerint, ha a CEU betartja a magyar jogszabályokat, akkor még ma is Budapesten működhetne. Ez az állítás azonban nem egyszerűen az aljas Fidesz-propaganda sulykolása, hanem szemenszedett hazugság. Pontosan tudjuk, hogy az Orbán-kormány feltett szándéka volt a CEU és Soros György alapítványainak elüldözése Magyarországról, ennek érdekében nemcsak több évtizedes hazug propagandakampányt folytatott, hanem törvényeket módosított, majd az önmaga által módosított jogszabályokat sem tartotta be. Annak a diplomás, nyelveket beszélő, felnőtt fiatalembernek, aki ezt nem látja, komoly problémái lehetnek a demokrácia és az egyetemi oktatás szabadságának értelmezésével.

Ha valaki, aki hosszú éveken keresztül élt Nyugaton, annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az EU más országaiban sem működik jobban a demokrácia, mint nálunk, és ezekben az országokban sem szabadabb a média, mint Magyarországon, akkor komoly kétségeink támadhatnak, hogy vajon mit gondol ő demokráciáról és szabadságról. Úgy tapasztalom, hogy Magyar Péternek csak akkor fáj a sajtószabadság hiánya és a propaganda aljassága, ha az személy szerint őt érinti.

Nehéz a jogállamiság iránti elkötelezettség keretein belül értelmezni Magyar Péter azon kijelentéseit is, amelyek szerint a lopott vagyonból gazdagodókat nem elszámoltatással, az ebül szerzett jószág visszaszerzésével fogják büntetni, hanem magas adókkal. Az adóztatás ugyanis egyet jelentene a lopás legitimálásával.

Akinek fontosak a demokratikus értékek, az nem érthet egyet azzal, hogy Magyar Péter a kezdetektől megpróbálja az ellenzéki pártokat, elsősorban a DK-t lehúzni a Fidesz szintjére, azt bizonygatva, hogy az „óellenzék” és a Fidesz között valójában nincs különbség. Aki ilyet állít, annak fogalma sincs, hogy mi a különbség egy – akár ha rosszul, de – demokratikusan működő párt és egy önkényuralmat építő maffia között. Nem kétséges, hogy a korábbi ellenzéki pártok sok hibát követtek el, számos kritikát lehet megfogalmazni a működésükkel kapcsolatban, egy sorban említeni azonban ezeket a hibákat, tévedéseket, esetleges bűnöket egy egyeduralomra törő, az országot lezüllesztő és szétrabló párttal, több mint aránytévesztés. Egy demokrata ilyet akkor sem állít, ha ez sok ezer szavazatot hozhat számára.

A demokrácia egyik fontos alkotóeleme a sokszínűség, a sokféle vélemény nyilvános pertraktálása és ütköztetése, a másik ember véleményének meghallgatása. Nem tekintem demokratának azt, aki mindenféle véleményt agresszivitással, ellentmondást nem tűrő erőszakossággal, háborús retorikával próbál ellehetetleníteni, ahogyan ezt MP tette számos újságíróval vagy legutóbb Hadházy Ákossal. Hadházy nem tett egyebet, mint megpróbálta szembesíteni Magyart az általa aláírt, az állam nevében kötött szerződésekkel, amire Magyar nem érdemi válasszal reagált, hanem lehazugozta, rogánista propagandistának minősítette Hadházyt, ahogyan korábban például a HVG vagy az ATV újságíróit is. Nem Magyar érdeme, hanem a sajtó szégyene, hogy az állandó sértegetés, vádaskodás felett könnyűszerrel napirendre tértek a szerkesztőségek, mintha meg sem történt volna.

Magyar Péter szerint a Momentum nevű párt nemzetietlen és „bűnben fogant”, mivel egy népszavazási kezdeményezéssel ellehetetlenítette, hogy Magyarország nevezést adjon be a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. A „bűnben fogant” nagyon súlyos vád, egy demokrata ezerszer meggondolja, hogy ezzel illessen bárkit. Kiváltképp, ha néhány nappal a rivális párt megbélyegzése után kijelenti, hogy csak egy sikeres népszavazás után tudja támogatni a budapesti olimpia ötletét.

És végül, de nem utolsósorban, Magyar Péter viselkedéséből fájdalmasan hiányzik számomra mindenféle szolidaritás, emberi együttérzés. Bár általánosságban néha szóvá teszi a terjedő szegénységet, nem emlékszem egyetlen konkrét esetre sem, amikor a rászorulók, elesettek, kirekesztettek, üldözöttek és gyámolítóik érdekében szólalt volna meg. Erre a legeklatánsabb példa az, hogy nemcsak Iványi Gábor és munkatársai, hanem a most utcára tett ötszáz sérült gyermek vagy a korábban menedékhelyükről kitett ukrán menekült családok érdekében sem szólalt meg. Jól láthatóan kerül minden megosztó témát, számára sokkal fontosabb a népszerűség, mint a szolidaritás.

Nyilvánvaló, hogy ezeket az antiliberális, antidemokratikus megnyilvánulásokat ugyanúgy hallják az önmagukat liberális demokratának tételező ellenzéki szavazók, ahogyan én hallom. Csak ők rendre találnak mentséget, indokot arra, hogy miért nem fontosak ezek a kijelentések, miért kell szemet hunyni az ilyen magatartás felett. Valami magasabb rendű érdek, jelen esetben az Orbán-rendszer eltakarítása érdekében. De mivel érzékelik az ellentmondást saját belső értékrendjük és viselkedésük között, elutasítóvá, agresszívvá válnak azokkal szemben, akik szerint nem lehet eltekinteni ezektől a tényektől.

Az elmúlt nyolc hónapban megszámlálhatatlanul sok támadás, vád ért csak azért, mert nem értek velük egyet MP megítélésében; zaklatott, agresszív reakciókat kapok kritikus megjegyzéseimre, van olyan ismerősöm, aki letiltott a közösségi oldaláról, van, aki nem veszi fel a telefont vagy kerüli a találkozást velem. Ilyet korábban akkor tapasztaltam, amikor nyilvánosan megkérdőjeleztem Márky-Zay Péter alkalmasságát a miniszterelnöki pozícióra. Ezt nagyon sajnálom, hiszen az érintettek között számos olyan ember van, akit sokra tartok, és örültem, hogy az ismeretségi körömbe tartoznak. Ők úgy gondolják, hogy kritikus véleményem hangoztatásával elveszem tőlük a reményt, hogy egyszer kivergődhetünk ebből a már-már elviselhetetlennek tűnő rendszerből. Nem akarják meghallani a Magyar Péter támogatása ellen szóló érveket, mert az ismét kibillentené őket keservesen fenntartott bel­ső egyensúlyukból. Így aztán elnyomják körülöttük és magukban a kri­tikus hangokat, és haragjuk a kritikát megfogalmazókra hull. Így próbálják redukálni a kognitív disszonanciát, amely újra és újra feltámad bennük.

Azt gondolom, hogy demokratikus értékrendünket, a szabadság és tisztesség melletti elkötelezettségünket ideig-óráig sem lehet felfüggeszteni, nem fordíthatjuk el fejünket csak azért, mert ha odanéznénk, akkor olyat látnánk, ami felborítja belső egyensúlyunkat. És legfőképpen úgy vélem, hogy az ilyen önbecsapás, önfeladás árán kivívott „rendszerváltás” ugyanolyan hazug rendszerhez fog vezetni, mint amilyen ellen most lázadunk.

[hicapacity]

A német történelem legsötétebb fejezetében, amikor a felbujtott csőcselék köveket dobált az ártatlan üzlettulajdonosok ablakaiba, nőket és gyerekeket nyíltan aláztak meg kegyetlenül; Dietrich Bonhoeffer, egy fiatal lelkész nyilvánosan felszólalt az atrocitások ellen.

Miután éveken át próbálta megváltoztatni az emberek véleményét, egy este mikor Bonhoeffer hazatért, saját apjának kellett elmondania neki, hogy két férfi várja a szobájában, hogy elvigyék.

A börtönben Bonhoeffer azon kezdett el elmélkedni, hogyan vált a költők és gondolkodók országa gyávák, szélhámosok és bűnözők kollektívájává. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a probléma gyökere nem a rosszindulat, hanem az ostobaság.

Bonhoeffer a börtönből írt híres leveleiben azzal érvelt, hogy az ostobaság veszélyesebb ellensége a jónak, mint a rosszindulat, mert míg „tiltakozni lehet a rossz ellen; erőszakkal leleplezhető és megelőzhető, a hülyeséggel szemben védtelenek vagyunk. Sem a tiltakozás, sem az erőszak alkalmazása nem ér semmit. Az érvek süket fülekre találnak.”

Azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak egy hülye ember előítéletének, egyszerűen nem hiszi el, és ha megcáfolhatatlanok, akkor lényegtelenként, mellékesként félre teszi őket. A hülye ember önelégült, és könnyen ingerülten támadásba lendülve veszélyessé válik.

Emiatt nagyobb elővigyázatosság szükséges, ha egy ostoba emberrel bánunk, mint amikor egy rosszindulatúval. Ha tudni akarjuk, hogyan lehet felülkerekedni a butaságon, törekednünk kell annak természetének megértésére.

Annyi bizonyos, hogy a hülyeség lényegében nem intellektuális, hanem erkölcsi hiba. Vannak emberek, akik feltűnően mozgékonyak intellektuálisan, de ostobák, és vannak olyanok, akik intellektuálisan unalmasak, de nem hülyék.

Nem annyira az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a hülyeség veleszületett hiba, hanem az, hogy bizonyos körülmények között az embereket hülyévé teszik, vagy inkább megengedik, hogy ez megtörténjen.

A magányosan élőknél ez a hiba ritkábban jelentkezik, mint a csoportokban előknél. Ezért úgy tűnik, hogy a hülyeség kevésbé pszichológiai, mint szociológiai probléma.

Nyilvánvalóvá válik, hogy a hatalom minden erős felfutása, legyen az politikai vagy vallási jellegű, az emberiség nagy részét butasággal fertőzi meg. Mintha ez egy szociológiai-pszichológiai törvény lenne, ahol az egyik hatalmához a másik hülyesége kell.

A folyamat itt nem az, hogy bizonyos emberi képességek, mint például az értelem, hirtelen meghibásodnak. Ehelyett úgy tűnik, hogy a növekvő hatalom elsöprő hatása alatt az embereket megfosztják belső függetlenségüktől, és többé-kevésbé tudatosan feladják autonóm pozíciójukat.

Az a tény, hogy a hülye ember gyakran makacs, nem vakíthat el attól, hogy nem független. A vele való beszélgetés során az ember gyakorlatilag azt érzi, hogy egyáltalán nem is mint emberrel van dolga, hanem szlogenekkel, hívószavakkal és hasonlókkal, amelyek birtokba vették.

Megbabonázták, megvakították, visszaélnek vele, és lényében bántalmazzák. Miután így esztelen eszközzé vált, az ostoba ember is képes lesz minden rosszra – nem látja, hogy az gonosz.

Az utasítás nem, csak a felszabadítás képes legyőzni a hülyeséget. Itt be kell látnunk, hogy a legtöbb esetben a valódi belső felszabadulás csak akkor válik lehetségessé, ha az a külső felszabadulás megelőzte. Amíg ez nem történik meg fel kell hagynunk minden próbálkozással, hogy meggyőzzük az ostoba embert.

Bonhoeffer az Adolf Hitler elleni összeesküvésben való részvétele miatt 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hunyt el, mindössze két héttel azelőtt, hogy az Egyesült Államokból érkező katonák felszabadították a tábort.

Bonhoeffer szavaival: „A cselekvés nem a gondolatból fakad, hanem a felelősségre való készségből. Az erkölcsös társadalom végső próbája az, hogy milyen világot hagy gyermekeire.

[diogenesz2020portugal]

„A nyilatkozatom megjelenése után sokan együttérzésüket fejezték ki felém, miután megismerték a tényeket. Ezt köszönöm és egyúttal jó látni azt, hogy egyre többen rájönnek a kegyelmi ügyem miatti hisztéria valós hátterére. És nem dőlnek be a keresztény irgalom fogalmát és a kegyelem intézményét nem ismerő bosszúszomjas, istentelen gyűlölködőknek, akiknek már a két tisztességes hölgy szerintem nem indokolt lemondása sem elég, hanem ócska, álságos lejárató propagandával most már mindenkit besároznának, aki nem az ő szekerüket tolja, és azokat szolgálják, akiknek a pedofília elleni és szexuális torzítás elleni gyermekvédelem soha nem volt fontos, sőt ahol lehetett azt akadályozták.” „Végül elmondtam, hogy nagyon sajnálom a kegyelmi döntés miatt a köztársasági elnök asszonynak és a volt igazságügyi miniszter asszonynak is le kellett mondania az inkvizíciós és igaztalan médiahisztéria hatására, továbbá az engem ismét besározó médiakampány hatására elgondolkodom azon, hogy visszaköltözöm Erdélybe, ahol felmenőim is hozzá hasonló, köztiszteletben álló pedagógusok voltak és ahol idős édesanyám él. Felháborítónak tartom, hogy a csahos média már szülőfalumban is rossz híremet kelti és megpróbálja megosztani a helyi közösséget, akik ezt úgysem fogják hagyni.”

[angelofghetto]

tégláról téglára ?

Azt hittem, annyi Tiszás gyűlést láttam már, hogy sok újat nem tartogat egy újabb a sorban. És ma megnéztem a kapuvárit, ahol MP konkrétan megtérít egy bácsit. Ez a fityisz-rajongó öreg nagy provokatívan kivonult a NO WAR feliratú táblájával, hogy ő majd most jól beolvas ezeknek. Más történt. MP eleinte az idős úrhoz intézte a szavait, a szokásos tényeket sorolva, de kicsit személyessé téve a számára (főleg az unokás résznél). Ám az úr gyűlölködés és lökdösődés helyett valami mást kapott, amire nem készítette fel a propaganda. A végén már az ő kezét is fogta és emelte a tömeg, és együtt szelfizett Péterünkkel, aztán megígérte, hogy ott lesz a nyolcadikai tömegrendezvényen, és visz még két embert. A Tavaszi szelet már együtt énekelték.

Több megjelenésnél is voltak már trollok. Egy alkalommal valaki egy övet lobogtatott, mire MP felajánlotta, ha kihozza a platóig, azt is elárverezteti. Ám a troll ennyire már nem volt bátor.

Persze csodák nincsenek (vagy mégis?), lehet, hogy ez a papa hazamegy, és visszazökken a propagandába. De mi van, ha nem?

Íme a tégláról téglára elv működése. Lehet, hogy bácsiról bácsira kell visszafoglalnunk a hazánkat.

[chuckyeager]

Georg Lazar FB

Kedves Szöllősi György!

Azt írja a Facebookon hogy az USA budapesti nagykövetsége megtagadta Öntől a vízumot, “a külügyminisztérium hivatalos vízum iránti kérelme ellenére.” Meg azt is írja, hogy Ön “Magyarország hivatalos képviselőjeként” nyitotta volna meg “az észak-amerikai magyarok hagyományos futballtornáját, az immár 25. jubileumi Árpád-kupát…” És hogy Önt megaláztatás érte “a szólásszabadság valamikori fellegvárának és élharcosának számító Egyesült Államok részéről.”

Biztosíthatom, hogy az USA szabad ország ahol mindenkit szívesen látnak. Évente mintegy 100 ezer magyar polgár utazik be az USA-ba minden probléma nélkül. Én nem tudom az Ön ügyének a részleteit, de az USA törvényei szerint bárki beutazását megtagadhatják a hatóságok. Viszont Ön nem “bontja ki a teljes igazságot” és fontos tényeket nem említ. Ráadásul az Ön bejegyzésének gúnyos hangneme mint “Magyarország hivatalos képviselője” nem segíti az amerikai-magyar kapcsolatok javítását, pedig az mindannyiunk szívügye.

Az un. Árpád Kupa évtizedekig egyfajta műkedvelő amerikai öregfiú focirendezvény volt ahol amerikaiak, köztük magyar származású amerikaiak is játszottak. Ezen sorok írója évtizedekkel ezelőtt részt is vett azon.

Néhány éve az Orbán kormány diplomatái elhatározták hogy a műkedvelő fociösszejövetelből egyfajta propagandarendezvényt kreálnak és milliókat kezdtek folyósítani néhány amerikai aktivistának az un. Bethlen Alapon keresztül. Ez sokaknak itt Amerikában nem tetszett és nem jöttek el a rendezvényre.

Amikor kiderült hogy nincs elég csapat a tornára, kiutaztattak magyar csapatokat Egerből, Szekszárdról. Ekkor már az egykori amerikai öregfíú tornán az Orbán kormány által kiutaztatott baráti csapatok is játszottak.

Idén az is kiderült hogy egyetlen amerikai szervezet sem hajlandó foglalkozni a “tornával” és a chicagói magyar konzulátus (Kovács Tamás főkonzul) szervezte meg azt, amelyen ma már alig vannak amerikaiak…

Néhány év alatt ez a kellemes amerikai öregfíú focitorna átvedlett egy az Orbán diplomaták által szervezett, gyakorlatilag fideszes haverokat amerikai utazással jutalmazó rendezvénnyé. Idén a szerb-magyar barátság jegyében egy amerikai szerb kolostor focipályáján rendeznék meg azt állítólag szerb csapatok részvételével is. (Elvégre Orbán Viktor és Aleksandar Vucic jóbarátok és hát a keresztényi vonalat is be kellett szőni valahogyan hogy teljes legyen a kép.)

Szőllősi úr, ne tessék már ebbe belekeverni a Chicagói Magyar Kultúrtanácsot, Gazdag Dánielt…stb. Nekik semmi közük sincs ehhez és nem szép dolog lejáratni őket.

A dolog tragikomikuma az hogy magyar csapatok már úton vannak Chicagóba. A mellékelt fotón a Szőllösi által “bepalizott” pécsi csapat már el is indult Ferihegyről.

Kiváncsi vagyok hogy hogyan alakul az Árpád Kupa további sorsa és bizony sajnálom hogy azt a magyar politikusok és helyi aktivistáik “szétverték” azt. És persze jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba és nyilvánosságra hozni hogy kiket és mennyi pénzzel fizet az USA-ban az Orbán kormány a Bethlen és más alapokból…

A fotókon balról fent az Erdélyből az USA-ba került Csibi Lóránd, szervező aki “tartótisztjével” és erdélyi földijével látható, a fideszes képviselő Zsigmond Barna Pállal, Kovács Tamás chicagói Főkonzul, a pécsi “amerikai öregfiú” focicsapat Ferihegyen és Szőllősi amint Orbán Viktorral egyeztet Kötcsén.

[erosnekszulettem]

A történetem azon része hogy megtaláljam a nőt akivel leélem az életem véget ért vele...

Nem keresek mást nem kergetek többé álmokat ideje felnőni teljes mértékben és elfogadni a tényeket ami nem megy azt nem kell erőltetni...

Remélem a halálon túl ha egyszer utolér majd lesz egy történt veled és velem aminek csodálatos vége lesz...

[csacskamacskamocska]

Nekem is megvan a magam véleménye

Beszélgettünk a minap és a társaságban volt egy növénybiológus professzor. Fel is világosított gyorsan, hogy miért értelmetlenség kollagénes vizet inni. Tulajdonképpen miért értelmetlen kollagént inni. Leegyszerűsítve: az emésztéskor alkotórészeire bomlik, amiből a szervezet nem kollagént fog előállítani, hanem bármit. Oké, de ha nem iszom meg, akkor nem viszem be azokat az alkotórészeket amikből esetleg kollagént gyárt a szervezetem. – mondtam. Bármiből gyárt amit egy normál táplálkozással beviszel. Vannak gyógyszerek, amik valóban a kollagéntermelést segítik, amiből a szervezet nem tud mást kezdeni, mint kollagént, de ezek nem azok amiket a CBA-ban vagy a drogériában árulnak. Humbug az egész, de legalább ártalmatlan átverődés. Nagyon nem rázott meg a dolog, volt egy ilyen gyanúm, valójában sokszor van olyan gyanúm, hogy átbaszódom, amikor a működés mechanizmusát nem értem vagy kétlem. Nade nem tudok én mindent, lehetek tájékozatlan vagy akár BUTA is, akinek nem áll össze a fejében valami, míg más dolgok meg szuperül összeállnak, bár, aki használja az agyát az ritkán ostoba. Menjünk kicsit ezen a butaság vonalon. Konkrétan fáj, amikor kedves ismerőseim nyereményjátékokat osztanak meg a facebookon. Szekunder szégyen vagy ilyesmi. Próbálok arra gondolni, hogy nem gecibuták, csak... sodródnak, nem erőltetik a gondolkodást, hiszékenyek. Azt hiszik, hogy korrektek velük, mert ők azok. Ám, amikor az exem új barátnője vagy a szerelmem exbarátnője az, aki mást sem oszt meg csak nyereményjátékokat, akkor nagyon röhögök. Vele nem kivételezek, ő gecibuta. Vagyis más megítélése nagyban függ a viszonytól.

A növénybiológus professzornak joga lenne lebutázni engem, amiért kollagént iszom, de nem teszi. Nem gondolja, hogy az ő sokiskolázott tudása és 50 év munkája evidencia, ezért nem várja el. Kedvesen elmagyarázza, ha érdekel, ha nem, akkor igyadcsak. Bele tudok szeretni egy ilyen gondolkodásmódba. Mindig is a gyengém volt az okos és megértő férfi.

Tegnap szembesültem vele, hogy van ez a tévképzetekből álló életforma. A képzettség nélküli, a valós tényeket nélkülöző hiedelemvilág, amiben évtizedeket tudunk eltölteni. Például a természetgyógyászattal kapcsolatos dolgok vagy az emberi természettel/viselkedéssel kapcsolatos dolgok, a pszichológia mocsara. Felesleges rettegni a virtuális világtól mert egy virtuális világ él mindenkiben és tűzzel vassal fogja védeni. De talán a természetgyógyászat halad az élen. Kiléptem egy csoportból, ahol egyszercsak úgy láttam magam előtt a feltett kérdést és a válaszokat, ahogy Neo érezhette magát amikor a saját szemével látta a mátrixot. A hiányaink sodornak bele ezekbe a sajátságos mátrixokba. Szeretjük a divatokat. A szellemieket is. Néha azt hisszük fejlődünk, pedig csak divatot váltunk. Ki az, aki szezononként átalakítja a lakását az ikea ajánlása szerint? Hát mi, az egész gondolkodásmódunkat képesek vagyunk.

Jó sok faszságot beszéltem az elmúlt években. Még akkor is, ha időnként érdekes utazás volt.

Nade számít-e ez, ha senkibe nem akartam beleállni pároslábbal, sőt, igyekeztem megvédeni embereket a sérüléstől, felismerhetetlenné tenni, távoltartani. Jogom van-e megteremteni a tumblin a saját agyam meddőhányóját?

Azt gondolom, hogy az önirónia egy járható út, egy elfogadható leckéztetés, a vélemény odamondásból még a legempatikusabb. Lenne, csak kevesen használják. Sajnos a nem elfogadás volnalon még van bennem elég sok indulat, még lesz róla poszt, amíg ki nem ürül, amíg minden része magyarázatra nem talál bennem vagy a visszajelzések, visszaigazolások által feloldódik.

Az egoizmus, hogy emberek miattad csinálnak valamit és nem maguk miatt, ez az egoizmus mosolyogtató. Röhögök magamon is sokszor.

[atlatszo]

Orbán Viktor és Szijjártó Péter magánrepülős, luxusjachtos útjai 1 percben

Animációs videóban foglaltuk össze a legfontosabb tényeket. 👉 https://atlatszo.hu/kozpenz/2024/07/10/orban-viktor-es-szijjarto-peter-maganrepulos-luxusjachtos-utjai-1-percben

[gregpostok]

Bizonyítékok egymás hátán

[lacikaszep]

@cuminyomamasface egyenes tényeket köpköd

[konyvekkozt]

több könyvet olvastam az írótól. az első, A rendes lányok csendben sírnak, ütött, érezni lehetett rajta, hogy bentről megélte, amiről ír. a későbbieket azonban egyre gyengébbnek éreztem. bár úgy gondoltam, nem olvasok tőle többet, egy kollégám annyira lelkendezett, hogy elcsábultam

a téma, a béranyaság, a gyermek iránti vágy nagyon fontos, sőt, jó, hogy ezt némi szépirodalommal fűszerezve feldolgozza. hiszek az ismeretterjesztésben, ahogy abban is, hogy a tabutémákat be kell mutatni és egy regény erre kiváló eszköz

bár az utószó utal arra, hogy volt adatgyűjtés, akár interjúk is, valamiért mégis túl könnyed lett a szöveg. nem drámákat, nem szenvedéseket várnék, inkább súlyosabb tényeket, nagyobb kérdéseket, jobb összedolgozottságot vagy nem is tudom. de el tudom fogadni, hogy ez a hiány azért van bennem, mert a mindennapi munkámban is sokkal súlyosabb, mélyebb háttérű élettörténetekkel találkozom és dolgozom

nem bánom, hogy elolvastam, pont jó eszköz volt a hosszú hétvégére a megfázásom mellé. de titkon remélem, olvasok majd a jövőben olyan regényt, ami fontos tabut dolgoz fel, de élettel telibben. most kicsit fellendült a függöny, de nem tudtam eléggé mélyen megfigyelni, kik vannak mögötte a színpadon

az viszont igazán kedves a szívemnek, hogy sok heti feszített tempó, mindenfelé rohangálás, szerepből szerepbe esés után három napon keresztül csak olvastam és aludtam

[progarden]

Ismerd meg a tényeket. Olvass, kérdezz, beszélgess az emberekkel a közösségben. Válj szakértővé. Legalizációs aktivistává avanzsálódò társadalom lehet csak progresszív!

Legalizálj!

[diogenesz2020portugal]

És majd Viktor jön

És majd Viktor jön és mesél nekünk, Ismeri a csodát És majd Viktor jön és álmod virrasztja Elűzi a halált És majd Viktor jön, tud ezer varázst Bíznod kell igazán És majd Viktor jön és tenyerében csillag Rád vigyáz ezután. És majd Viktor jön és szó a hatalma Az egyetlen csoda És majd Viktor és álmaid őrzi Szép varázs dala És majd Viktor jön, ő nagy varázsló Ismeri a csodát És majd Viktor jön és egyet mond S a halál odébb áll.

[eltiron2]

12 könyv(sorozat), amit szerintem mindenkinek el kéne olvasnia

1. Maurice Druon - Az Elátkozott királyok - 6+1 kötetes ciklus, ami remekül vegyíti a tényeket és a fikciót arról, hogy hogyan tört ki a százéves háború és hogyan lett Európa és a világ olyan, amilyen most.

2. Christopher Moore - Összes

3. Kurt Vonnegut - Börleszk - Soha többé egyedül. Hogyan lehet kitaszítottként együtt élni a társadalommal.

4. James Clavell - Ázsia-saga - a legszórakoztatóbb történelmi fikció ever.

5. Terry Pratchett - Az Őrség-sorozat - a leggörbébb tükör.

6. Douglas Adams - Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája

7. Fekete István - Kele

8. John Scalzi - Vörösingesek - A kortárs sci-fi legnagyobb alkotása, amin sírva nevetsz, és közben megkérdőjelezed a valóság természetét. 

9. Nick Hornby - Pop, csajok, satöbbi - igen, a pasik tényleg ilyenek.

10. Rejtő Jenő - Összes.

11. Isaac Asimov - Alapítvány-sorozat

12. Frank Herbert - Dűne

[fovarosiblog]

Újabb fideszes támadás ellenünk

A Politikatörténeti Intézet és Alapítvány eltávolítása az Úri utcából és a Borsos Miklós-emlékhely sorsa

2022. december közepén az I. kerületi önkormányzat közgyűlése, majd tulajdonosi bizottsága úgy döntött, hogy a Politikatörténeti Alapítvány nem működtetheti tovább az Úri utcai Borsos Miklós-emlékszobát, és azt el kell hagynia 2023. január 15-ig. Mindezt a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával, igazságtalanul tette.

Hogyan jutottunk el idáig?

Az emlékszobát és lakást az Alkotmány utcából történt elüldözésünk után, 2021-től használhattuk. Az I. kerületi polgármestere, V. Naszályi Márta tette ezt kedvezményes bérleti díjjal lehetővé, azzal a feltétellel, hogy a benne található Borsos-emlékgyűjteményt gondozzuk és elérhetővé tesszük a nagyközönség számára. Ezt nem csak teljesítettük, hanem tudományos és kulturális rendezvényeket is tartottunk az enélkül „halott” lakásban. Amíg a Covid miatt nem lehetett nyilvános programokat tartani, a 2021 márciusában indított podcast-sorozatunk egyes adásainak elkészítéséhez is használtuk a helyet. A korlátozások elmúltával beszélgetés-sorozatot indítottunk neves történészek meghívásával, és tudományos műhelybeszélgetéseket tartottunk.

A Borsos-gyűjteményt is igyekeztünk színesíteni és népszerűsíteni, utóbbi érdekében például részt vettünk a 2022. májusi Budapest100 Nyitott házak hétvégéjének programsorozatában. Mindezt úgy, hogy az emlékhely működtetésére, az ingyenes programok szervezésére semmilyen támogatást, közpénzt nem kaptunk.

2022 őszén sikerült magát az emlékhelyet is megújítani, és az ELTE BTK Művészettörténeti Intézet mesterszakos hallgatói által egy új Borsos-kiállítást létrehozni. 2022. december 6-án – a művész emlékéhez hűen Miklós napon – rendeztük meg az új kiállítás sikeres megnyitóját. A kiállítás elnyerte a megjelent közönség tetszését, és pozitív visszajelzéseket kaptunk olyanoktól is, akik addig – nem ismerve minket – kritikusak voltak az ott létünkkel kapcsolatban. (Az új kiállításáról és a 2021–2022-es programjainkról részletesebb beszámolót itt olvashat.)

Pár nappal később, az önkormányzat közgyűlésének december 15-i ülésén azonban mégis az eltávolításunkról döntöttek egy fideszes képviselői előterjesztésre, mert úgymond mi mint „a kommunista ideológiát kiszolgáló MSZMP Párttörténeti Intézet jogutód intézménye” méltatlanok lennénk Borsos Miklós emlékéhez. És ezt nemcsak az új helyi többség, a fideszes képviselők és a volt jobbikosok szavazták meg, hanem az egyik momentumos, illetve a Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselő is. A közgyűlési „vitában” a tevékenységünkről, az emlékhelyen végzett munkánkról és az új kiállításról nem esett szó, V. Naszályi Márta polgármester hiába sorolta fel ezeket a tényeket védelmünkben, érdemi reakciót, választ nem kapott. Az eltávolításunkat megszavazó képviselők úgy szavaztak ellenünk, hogy meg sem nézték az új kiállítást és nem jártak egyik rendezvényünkön sem!

Az emlékhely és a kiállítás további sorsával kapcsolatban sem mondtak semmit, nem ismert, ki, hogyan és mikortól fogja újra működtetni. Ami biztos: a decemberi közgyűlési döntéssel lényegében bezáratták, a közönség számára elérhetetlenné tették a frissen megnyitott Borsos-kiállítást! Ha valami, akkor ez a méltatlan Borsos Miklós emlékéhez.

Az Úri utcai helyiség elvesztése a létünket nem veszélyezteti, de veszteség számunkra és a Várnegyed kulturális élete számára, egyúttal megnehezíti a sokrétű tevékenységünk folytatását. Az Úri utcából történő kilakoltatásunk után megmaradtak a Villányi úton bérelt helyiségeink, ahol tovább végezzük a munkánkat. Reményeink szerint az idei és a hosszabb távú terveinkhez találunk régi és új támogatókat és partnereket, akik segítségével pótolni tudjuk az Úri utcai helyünk hiányát.

2023. január 12. (forrás)