#Lehet hogy ismernek

[rejszelde]

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a konteókat, de sosem hiszem el azokat. Úgy vagyok vele, hogy annyira ritkán igazolódik valamelyik, hogy azokat simán bevállalom tévedésként.

Most például egy különösen finom falat jutott elém: hogy mi az oka a Vodafone látszólagosan teljesen abszurd felvásárlásának. Az közismert, hogy minden elérhető releváns forrás szerint a Vodafone felvásárlása abban az időszakban, és a Vodafone akkori állapotában teljes faszságnak tűnt, egy jól kivitelezett pénzelbaszásnak.

A konteo messzebről indít: onnan, hogy Orbánék mindig is a nagy nyilvánosságot tekintették a legnagyobb hátráltató erőnek, hogy teljes diktatúrát alakítsanak ki, és ez főleg az ellenőrizhetetlen internet miatt van. Amikor az oroszokkal összeborult az Orbán kormány, akkor Putyin felajánlotta nekik a SWORM rendszer használatát, amit természetesen nem a végpontokra kell telepíteni, mint a Pegasust, hanem a közvetítő állomásokra (telefon cellatornyokra és az internetre csatlakozást biztosító gateway szerverekre). Amikor ez a felajánlás megtörtént, rögtön beindult a gépezet, és létrehozták a 4iG-t, részesedést szereztek a Telenorban (most Yettel), felvásarolták a UPC-t, részesedést vásároltak a Digiben. A Telekomot nem sikerült megszerezniük, emiatt többször is biztonsági kockázatnak tekintették, különadóztatták a társaságot, szóval izomból csuklóztatták őket, hogy meggondolják magukat. Azt��n volt egy találkozó Orbán és a Telekom vezetője között, amit a kormány nagyon sikeresnek értékelt, és nem sokkal később megszűntették a Telekom elleni szankciókat - ez alapján akár az is lehet, hogy sikerült megegyezniük a SWORM telepítését illetően. A cél az lenne, hogy az összes információt ellenőrizni akarják, amely keletkezik a Magyar Nép hálózatain, ehhez pedig az összes létező informatikai hálózatra kell olyan rendszeret telepíteni, ami totálisan megfigyeli az összes kommunikációt. Ez pedig a totális diktatúra kiépítéséhez kell.

Egyébként én szeretem azokat a konteókat, amik megtörtént eseményeket állítanak láncba egy elmélet igazolására, mivel olyan szép találat lenne, ha az elmélet igazolódna. Ebben az esetben viszont sajnos több sebből is vérzik a sztori.

Egyrészt, nagyon szép ez, hogy hallgassunk le mindenkit, de ez egy akkora mennyiségű adat lenne, csak órás szintre bontva is, amihez irgalmatlan kapacitásokat kellene bevetni még a nagyon felületes áttekintéshez is.

Másrészt, ha valaki manapság el akarja rejteni a kommunikációját, nincs az a csúcstechnológiás megfigyelőrendszer, ami le tudná hallgatni egy Tor csőben áthúzott VPN titkosított adatfolyamból a valódi tartalmat - vagy legalábbis csak nagyon hosszú idő után, úgy, hogy az eredeti végpont helyét csak úgy lehetne bizonyítani, ha a forrás eszköz is meglenne. Ez most úgy hangzik, mintha egy nagyon bonyolult dolog lenne, de valójában pár alkalmazás segitségével és némi odafigyeléssel rutinszerűen lehet elbújni és fantomként létezni a világhálón. Minél nagyobb a megfigyelésre fordított energia, annál inkább vált a lakosság gerilla üzemmódba - lásd Kína, ahonnan a legtöbb VPN előfizetést vásárolják. Ezt egyébként azok is tudják, akik ilyen kapacitásokat ki akarnak építeni, ezért még egy Kína méretű országban is csak kísérleti jelleggel építik ezeket a megfigyelő rendszereket, mert egyáltalán nem biztosak benne, hogy a kívánt hatásfokon működnek majd. Ezzel szemben egy Magyarország méretű populációra már szinte biztosan nem érdemes megfigyelőrendszert építeni, mert nagyon drága ahhoz képest, amekkora hasznot hajtana, pláne, ha még botrány is lesz belőle, mint a Pegasus esetében.

Ennek ellenére nem baj, hogy vannak ilyen konteók, ugyanis felhívják a figyelmet az errdeti problémára, vagyis annak a lehetőségére, hogy mégiscsak megfigyel minket a kormány. (ha nem ez, akkor az orosz. vagy az ukrán. vagy a német. vagy az amerikai.)

[mirabellomonferrato]

Várunk és várunk és várunk

A közjegyzőtől árajánlatot kell kérni az elküldött előszerződéssel, hogy ez lenne az ügy. Aztán az árajánlatot elfogadni és időpontot egyeztetni. Jelenleg egy hete az árajánlatra váruk. Ma megsürgettem.

Néztünk áramszolgáltatókat. Ezzel most elvagyuk, mert teljesen más mint nálunk. Nagyon sok szolgáltató van, nagyon sokféle kedvezménnyel és sokféle fizetési megoldással. Nem könnyű megtalálni, hogy nekünk mi a leggazdaságosabb. Van ilyen gyűjtőoldal, mint az árgép: https://tariffe.segugio.it/costo-energia-elettrica/confronto-tariffe-energia-elettrica.aspx

Ugyanez az internet és mobilszolgáltatókkal. A magyar állami hivatalok átflottázták magukat a Vodához, és ezzel a lendülettel megvontak tőlünk egy rakás „kedvezményt”. Országon kívül nincs net és fizeti kell a telefonhívást, már az ilyen kis csicskáknak, mint én is vagyok. Úgyhogy erre is meg kell találni a legjobb megoldást, ha hosszabb időt töltünk kint, és a szerződésírási pár napra is.

Közben minden, de minden döntésem felett ott lebeg a szörnyű vélelem, hogy a forint még szarabb és még szarabb lesz, és ezt is bele kell kalkulálni a dologba.

Szeretném, ha augusztus elején meglenne az adásvétel és szeptember közepétől október közepéig meg elmennék egy hónapra, megcsinálni az elsőkörös legfontosabb felújításokat. Aztán tavasszal-nyár elején 3 hónapra. Május-június-július. valahogy így. Na, oda majd lehet jönni kalákázni! :) :)

Akkor már villany és vakolás, meg kert, ezek lesznek a nagyobb falat.

Hát, csak ennyi most röviden. Amúgy nagyon bátor vagyok, épp most készülök írni a Mirabelloi önkormányzatnak, hogy bemutatkozzam és megkérdezzek egy csomó mindent. 2000 ember él a településen, szerintem az ügyintézők névről ismernek mindenkit. :) Beszéltem valakivel, aki 20 évet élt kint. Azt mondta, az olaszok addig cukik, amíg meg nem tanulom rendesen a nyelvet és nem tudok olvasni a sorok között. Mert amúgy utálnak mindenkit. Szomorú meggyőződésem, hogy minden nép ilyen és csak egyes emberek kivételek. Hát, nem az összessel kell barátkozni. :) :)

Csoda ez is, hogy a szomszéd kertje nem lomos, hanem rendben van tartva! :)

[csacskamacskamocska]

Séma

Elkezdtem nézni egy előadássorozatot, és most először éreztem úgy, hogy ÚRISTEN ezt mindenkinek látnia, értenie kéne, hogy ez akkora gyógyítás, olyan lehetőség, hogy ezt lenne kedvem lépésről lépésre feldolgozni, továbbadni, megvitatni. Először éreztem úgy, hogy ezt szeretném megtanítani másoknak. Még csak végig sem néztem, ez az első előadás közben jött. Én nem vagyok képzett pszichológus és sosem akartam mást, mint lejegyzetelni a saját utamat, rendszerezni a megszerzett ismereteket.

Korábban nem tettem ilyet, de egyszer a férfinak, aki fontos volt nekem, el akartam küldeni egy előadást, hogy nézze meg. Tulajdonképpen kedvesnek mondható, hogy elmagyarázta, hogy nem nézi, mert nem érdekli. És hazudni sem akar, úgy tenni mintha érdekelné. Értékeltem az őszinteségét.

Akármennyi nyomor van az életében, ő ezen nem akar változtatni. Élvezi a nyomorából adódó előnyöket (hát a fasz se gondolta, hogy ezt a jelenséget konkrétan számon tartja a pszichológia) és nem akar megváltoztatni semmit. Egyetlen percig sem gondolja, hogy neki bármit is máshogyan kéne csinálnia, és semmit, de tényleg semmit nem tesz az önismeretért. Nulla önreflexió, nulla mélység.

És akkor szembe kellett néznem azzal, hogy milyen hevesen próbálom bebizonyítani, hogy rosszul működik (amúgy tényleg). Nem úgy, hogy én jobban, ő meg rosszul, hanem csak azt gondoltam, hogy a kapcsolat javulna, ha nem csak én keresném a megoldásokat. Mert én kibaszott sokat dolgoztam rajta, hogy átlépjem az árnyékomat.

Volt a kettőnk között néhány hatalmas eltérés. Feloldhatatlan különbségek érzelmileg és alapbeállítódásban. Akikkel közeli kapcsoltban vagyok, azokról úgy gondolom, hogy ha küldenek nekem egy könyvet, egy filmet, egy előadást, akkor az különleges értékkel bír. Mert ismernek, jót akarnak nekem, azért teszik mert azt gondolják, hogy az engem előre visz. Én pedig ismerem őket, tudom, hogy színvonalas cucc, amit továbbadnak. Ha nem különösebben érdekel a dolog, akkor is belenézek, mert próbálom megkeresni, hogy miért gondolta, hogy fontos ezt továbbadni. Mi lehet a dologban az üzenet. (lehet, hogy neki volt áttörés, és ezt az áttörést akarta megosztani velem. De érdekel az élete meg a dolgai, ha nem akarom meghallgatni, akkor megkérem, hogy mondja már el, hogy mi a lényeg, ami megfogta)

Nem mondom, hogy sosem mondtam még valamire, hogy ez engem ne igazán mozdít meg, nem érdekel. Biztos mondtam. De feloldhatatlanul fájdalmas jelenség, ha nem érted, hogy valaki miért tart veled kapcsolatot, ha nem érdekli az, ami téged érdekel nem értékel semmit amit adsz neki leszól mindent ami hallgatsz, amit játszol, amit vásárolsz, amit csinálsz, amit elérsz Akkor MÉRT?

Hagyni kell az embereket békén. Iszonytatóan nehéz. Nem arról van szó, hogy az ember okosabbnak hiszi magát, hogy megoldja a másik életének összes problémáját, tádááám, látod, megmondtam, én jobban tudtam. Nem, ilyen nincs. Az a naivitás van, hogy azt gondolja az ember, hogy valós problémákat oszt meg a másik, és ő tehet valamit a másikért. Erről nehéz lejönni. Azt is most tanultam, hogy: „az élő rendszer nem úgy működik, mint a mechanikus szemléletben, hogy van egy rossz alkatrész, azt kicseréljük és minden jó lesz. (Hányszor gondoljuk ez utóbbit, amikor okosan tanácsokat adunk egymásnak) Azt hisszük, hogy sématerápia, rájövök a sémámra, sitty-sutty kicserélem és jól leszek. Hát, nem. Minél korábban alakultam én magam egy séma logikájára, annál inkább lehetetlenség úgy eljárni, hogy fogom a sémát, kiveszem a sémát, és beteszek egy valami jó részt. Először becsüljük meg az egész életünket sémástól együtt. Az egész életünkre merjünk úgy tekinteni, hogy egy értékes dolog. És fedezzük is fel a értékeinket, mert egyébként, általában a sémával ellentétes, ha felfedezzük az életünk értékeit. Az majdnem minden sémával ellentétes!”

Még mindig azt gondolom, hogy most ezt az újonnan felfedezett előadássorozatot végigjegyzetelem, belinkelem a konkrét előadást, hogy hallgassa meg, aki akarja, és nagyon szeretném, ha elmondanátok a gondolataitokat. Nagyon szeretném, ha reagálnátok! Tényleg kéne arra szánni egy kis időt, hogy az ember végiggondolja és szándékosan megkeresi az életében az összes, de tényleg az összes értékelhető dolgot. Hihetetlen, hogy mit csinál az emberrel, ha megteszi!

[prokee]

A közelebbi és távolabbi ismerőseim is megoldóembernek ismernek. Ha megakadnak valamiben, vagy egy ismerősük megakad, egyszerűen csak rámírnak vagy felhívnak.

Nyilván nem tudom mindenre a választ (ha az nem Trabant), de többnyire tudom, ki fogja tudni, és ilyenkor összekötöm a megfelelő embereket. Ők meg ilyenkor általában segítenek, mert ők is fordultak már hozzám valamivel.

Én nagyon élvezem ezt a szerepet, szeretek segíteni másoknak, és szeretek helyzeteket megoldani is. A környezetem néha rácsodálkozik a jelenségre, mondjuk amikor este tízkor felhív valami ismeretlen, és másfél órát trécselünk valamiről, ami látszólag kívül esik az érdeklődési vagy érdekeltségi körömön - de többnyire elfogadják, hogy néha ilyen is van.

Az előbb jött egy visszajelzés az egyik hasonló ügyben, sikeresen (sőt, duplán sikeresen!) végigvittünk egy halottnak látszó ötletet, illetve délelőtt is kaptam egy e-mailt, ott még csak sínre került a dolog, de kíváncsian várom, összejön-e.

Nyilván sokkal érdekesebb volna a poszt, ha leírnám mindkettőt, de nem tudom, mennyire publikusak.

Viszont van rá egy jó példám korábbról: egy nagyon távoli ismerősöm hívott fel éjjel kertő körül azzal, hogy bocsi, de egy közös ismerősünk szerint én biztosan meg tudom mondani, hogy Párizsban ilyenkor hol lehet pénzt váltani a Gare de Lyon környékén, mert ott állnak forinttal, és szállast kéne fizetni euróval.

Mivel akkor még nem jártam Párizsban, nyilván fogalmam sem volt, a Google meg nem segített - viszont volt ötletem, ki tudhatja, és sejtettem, hogy ő ilyenkor még elérhető lesz. Gyors üzenetváltás után meg is lett a megfejtés és a pénzváltó is, így a drága felkészületlen turisták aznap éjjel nem kellett a padon aludjanak.

Mondjuk szereztem már éjfél után sokszáz kilométerről Dacia 1310 AC-pumpát is, ingyen, úgy, hogy az ember le is szállította 150km-re, és segített kicserélni is a bajba jutott barátomnak. Mindezt a 2020-as években, nem 1987-ben.

Egész kis önsegélyető hálózatot sikerült kiépíteni így pár tíz év alatt - esetleg még lehetne decentralizáltabb, hogy ne mindig engem kelljen ébreszteni az éjszaka közepén :) Ráadásul kialakult egyfajta hitele ennek a körnek - ha összekötök két embert, azok egyrészt megbíznak egymásban, másrészt pedig figyelnek is arra, hogy ez a bizalom megmaradjon.

Nyilván ez fordítva is működik, ha ritkábban is, de nem is ez a lényeg - hanem hogy legyetek jófejek, ha tehetitek, mert jó érzés.

[marcsaksodrodom]

Egy esős nap volt a tegnapi. Mintha az időjárás csak tudatni akarta volna, hogy ez egy szomorú nap lesz. Aztán kaptam is anyától a legrosszabb a hírt, és tegnap óta össze vagyok törve lelkileg...pedig még egyáltalán nem biztos a diagnózis, de úgy érzem jövőhétig megöl a bizonytalanság. Annyira már nem lehet kegyetlen az élet velem, hogy anyát is elvegye tőlem!!! Nem állok készen rá, hogy mégegy embert elveszítsek!!! Hogy ismét átéljem ugyanazt a rémálmot! Ha anyát elveszítem nekem senkim nem marad, mivel mindenki meghalt, aki pedig nem, ők nem számítanak családtagoknak!! Csak kattog az agyam, másra sem vagyok képes gondolni a jelenlegi helyzetben, abbahagyom a sírást, majd ismét elkezdtem, mert most komolyan rettegek!!! Ami pedig engem illet, már jó ideje érdeklődik bennem a gondolat, hogy véget vetek az életemnek, amit talán csak anya miatt nem tettem meg, mert nem akartam ekkora fájdalomnak kitenni őt.... De egyébként igen, nem érzem értékesnek az életemet, sem magamat, a világtól pedig egyenesen rosszul vagyok!! Ettől a világtól, amiben egy cseppnyi boldogság sincs.....Folyton az érzem, hogy nem illek ebbe a világban, nincs helyem, nem értem, hogy miért élek, hogy miért születtem meg, de egy kívülállónak érzem magam, mintha csak kívülről szemlélném saját magam.... És igen, besokalltam kicsit az élettől!! Besokalltam, hogy az életem egy katasztrófa, egyik pofon a másik után, még fel sem állok a padlóról, az élet máris belém rúgna egy újabbat, ezúttal egy sokkal fájdalmasabbat.... elegem van, hogy fojtok veszítek embereket, és soha nem kapok!! Tudom én is hibás vagyok, mert mostanában mindig ellöknék mindenkit, és még jobban magamba a zárkóztam, mint eddig, de akkor is......

De talán ez az előnye annak, ha valakinek még barátai sincsenek, hogy nem lesz fájdalmas a búcsú, és nem fogok azon kattogni, hogy ezzel a lépésemmel hány embernek okozok fájdalmat.... Mindenki legfeljebb csak tudja a nevemet, de nem ismernek! Csak felszínesen! Ők nyilván azt mondanák rólam, hogy egy nagyon fura lány, aki mindig nagyon zárkózott volt, és valamiért azt érzem, hogy meg sem lepődnének, hogy öngyilkos lettem.... Valamiért én is azt érzem, hogy ez lesz a vesztem.... Egyáltalán lesz, aki eltemessen?....

Egy biztos én nem bírok ki mégegyszer ekkora fájdalmat! Főleg nem egyedül! Valahogy amúgy sem tudom elképzelni magamról, hogy hosszú életem lesz. De szerencsére ezt nem is akarom! Annyira fiatal vagyok, mégis lelkileg olyan szinten tönkre mentem, hogy lehetetlen, hogy ez így legyen....Előbb, utóbb biztos vagyok benne, hogy jönne egy halálos betegség, tekintve, hogy a családunkban sokan miben haltak meg.... A rák pedig a lehető legrosszabb, jobb ezt még időben megelőzni.... Egyébként nem mintha most egészséges lennék, még ha nem is rák...mellé pedig jön a depresszió.... Sok érv szól, amellett, hogy ne az életet válasszam végül....A jelenlegi helyzetben pedig nem sokat érnek azok a mondatok, hogy légy erős....Csak ezt ne kelljen most senkitől hallani.....

[holitt-holott]

Barátok

Tudjátok én nagyon sokszor találkozok azzal a vággyal, hogy egy összetartó, erős közösségnek a tagja szeretnék lenni, akikkel csak úgy akárhová spontán is elmehetek szórakozni. Nem bárokra meg hatalmas partikra gondolok, mert ott mindig szorongok a tömegtől, a hangos zenétől, de főleg az alkoholtól és az alkohol befolyása alatt álló emberektől.

Olyan helyre vágyok, ahol egy komfortos közegben meg tudunk nézni egy filmet, társas- és videójátékokat is élvezni tudjuk, akikkel eljárhatok színházba, múzeumba, akik szeretik a művészetet és az irodalmat, akikkel jókat lehet beszélni a hitről. Akik meglátják a természetet adta csodákat és nem zavarja őket a telt csend.

Aztán eszembe jutnak a barátaim és az, hogy ezek a vágyak nagyon sértőek velük szemben, mintha őket nem tartanám elég jó barátaimnak. Mintha ki akarnám őket kerülni. De sajnos pont olyan helyzetben vagyok, hogy a barátaim ismernek engem, de egymást nem. Tehát mindenkire tudok szánni egyéni minőségi időt, de közösen, egy csoportban sosem tudok szórakozni velük.

Lehet meg kéne próbálkoznom egyesíteni őket, de mindegyikük, annyira különböző és kaotikus az időbeosztásuk. Már három embert is nehéz összehozni egy alkalomra.

Ez már nem olyan mint gimiben vagy áltsuliban, ahol közel voltunk egymáshoz. A gimis kolis közösség, ahol nem volt olyan nap, ahol ne láttuk volna a másikat és mindig történt valami. Azt nem tudja semmi sem überelni. De vissza már nem mehetek oda és éppen új szakaszba lépek az életemben. Egyetemi koliból is kirepülve az első alkalom, hogy egy új lakásban kell majd élnem.

Érdekes lesz, de valahogy majd csak megoldódik. Jelenleg még elég frusztráló belegondolni a jövőbe.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Sziasztok! Kérem akinek van pár perce olvassa ezt el. Figyelmeztetés, sajnos van egy veszélyes ember itt tumblrön akibe én is belebotlottam❗

Nem szoktam ilyet csinálni, alaptalanul pláne nem mocskolnék be senkit mint ahogy ő engem, érdekes hogy mielőtt frissíteni akartam ezt a posztot megnéztem az oldalát és ő is kitett egy üzenetet rólam csak nyilván utánam posztolt, ironikus az én szavaimat használva (május 31. 12:24kor, míg én 12:08kor tettem ki ezt, ott van a bizonyíték is csatolva). Az a különbség kettőnk között hogy én legalább az igazságot írom le és nem hülyítek embereket hamis állításokkal hogy védjem magamat. Undorító világban élünk. Ami most történt velem azt nem tudom hova tenni és úgy érzem jobb ha leírom és ezzel majd esetleg más tanul az én hibámból és átgondolja hogy kinek ír Tumblrön vissza, ha szán erre a posztra egy kis időt.

Még mindig nem tudom elhinni hogy miért vannak ilyen alattomos emberek? Elkezdtem nemrég valakivel itt beszélgetni, egy lánnyal. Lelki problémái vannak, depressziós és segíteni akartam neki most is mint ezidáig bármikor. Egy ideje nem beszéltünk napokig nem válaszolt mert mint kiderült elvileg idő kellett neki hogy feldolgozza ami bántja őt bár már akkor is furcsa volt a viselkedése mindenesetre megértettem türelmesen, semmiféle rossz gondolat nem volt egy percre sem bennem vele kapcsolatban, gondoltam mindenkinek van magánélete, mindenkinek lehetnek rossz napjai, meg a beszélgetésünk elején nagyon kedves volt, talán túl kedves is de akkor még nem tulajdonítottam ennek az egésznek jelentőséget. Rosszul tettem. Nemrég írt, most én voltam az aki mindössze kb 10 percig nem nyitottam meg az üzenetét itt tumblin mert egy fontos dolgom akadt, mire ő kikelve magából felháborodott, elkezdett sértegetni és alaptalan dolgokat feltételezni rólam, elnézést a kifejezésért de mint valami tébolyult követelőző úgy írt nekem amikor próbáltam tisztázni a dolgot. Bármi történt vele ebben a kb 2 hétben mióta beszéltünk, én csak őszintén segíteni akartam neki hogy jobban legyen.. szóval már egy ideje beszélgettünk, anno megsajnáltam és egy askot írtam neki hogy érezze nincs egyedül mert a posztjai elég depressziós hangulatúak voltak, el is telt azután pár nap majd rám írt. Segítséget kért, azt szerette volna hogy meghallgassam elmondhassa a problémáit, én minden fajta jó tanácsot adtam neki hátha tényleg jobban lesz. Most pedig kikelve magából nekem állt hogy mi az hogy én nem írok vissza neki, rendesen ijesztő volt ahogy számon kért, pedig csak 2 hete ismertük egymást, már amennyire 2 hét alatt meg lehet "ismerni" a másikat. Tényleg félelmetes volt, így a legjobb barátnőmmel sem beszélnék mint ahogy ő tette. Nem akarok belegondolni hogy mi lett volna ha egy olyan helyzetben lettünk volna hogy ez esetleg személyesen történik meg.

Már itt sem lehet pozitívan hozzá állni az emberekhez, és őszintén segíteni valakin vagy csak ismerkedni? Mi történik az emberekkel?

Nem szoktam ilyet csinálni, minden tiszteletem mindenki felé, de nagyon rossz tapasztalatom volt most ezzel az emberrel, szóval őszinte jótanácsnak szánva, ha valaki felvenné a kapcsolatot @konnyeknelkul nevű felhasználóval kérem hogy gondolja meg, mert ijesztő, furcsa és veszélyes a viselkedése, ilyet eddig még itt nem tapasztaltam. Szóval csatolom hogy mit írt és hogy hogyan kezdődött a beszélgetésünk. Vigyázzatok hogy kivel kezdtek el beszélni. Akikkel jelenleg innen beszélek ismernek jó páran. Kérem legyen mindenki tényleg körültekintő, mert ő egy labilis veszélyes ember. Vigyázzatok magatokra! Köszönöm!

[sronti]

"Government statistics released in February showed a 965% increase over about six months in people sleeping rough after leaving asylum accommodation in the UK, jumping from 42 people in July 2023 to 469 by December 2023."

Nevetségesen alulbecsült számok. Ha 2023-ban csak negyvenketten voltak teljesen fedél nélkül, akkor én abból legalább öttel dolgoztam abban a hónapban.

A 469 is teljes hülyeség, a valós szám legalább tízszeres. Az outreach, aminek dolga lenne megtalálni a teljesen fedél nélkül élő embereket elavult koncepció alapján működik és igazából senkinek se érdeke reformálni. Az outreachnek az a dolga, hogy kimegy éjszaka a helyekre, ahol valaki látott egy hajléktalant, visz neki egy teát és megpróbál szállást találni neki. Ez kb. az, ami @konyvekkozt (meg a magyar szakma) utcázásnak hív.

Amikor könnyen elérhető (bár rossz minőségű) szállásokból sok van, akkor csak azok élnek az utcán, akikkel valami egyéb probléma is van, vagy kitaláltak egy olyan verziót, ami működik (pl. kunyhó az erdőben). Ezek az emberek kialakítottak egy rutint és vannak bejáratott helyek, ahol alszanak és amiket a munkások ismernek. A rendszer, ahol jelentheted ha látsz az utcán hajléktalant kicsit szerintem arra is van, hogy ne legyen annyi zavaró utcán hagyott ember (ezt most találtam ki az unhoused fordításaként) az utcán.

Viszont ez nem működik azoknak, akik újonnan kerültek utcára és félnek egy helyen maradni, nem ismerik a helyeket, ahol maradni lehet, squatban húzzák meg magukat, zárt parkokban, vagy buszokon alszanak, vagy egyszerűen pont telefont töltenek, vécét keresnek, amikor jön az outreach, sőt azoknak se, akik csak heti pár éjszakát töltenek utcán, amikor nem találnak valakit, akinél meghúzhatják magukat. Tegnap hallottam valakitől, hogy egy utcázó ember szerint Londonban nők nem élnek utcán. Aha.

Visszatérve a menekültekre, a Home Office szerintem kicsit direkt csinálja ezt és reménykedik benne, hogy elég menekült lesz kétségbeesett a bűnözéshez egy jó xenofób rasszista kampányhoz, mert más értelme nincs, annak, amit csinálnak. A friss menekülteknek Londonban, akiknek nincs itt családja, nincs sok esélye más szállást találni, mint támogatott lakhatást, azokhoz viszont átlag két hónap mostanában a várakozási idő.

[csakcsiga]

A depresszióról

Ugyan nálam egyre ritkábbak az általam csak “epizódoknak” hívott időszakok de sajnos még mindig van, hogy belefutok. Ilyenkor úgy érzem semmihez nincs energiám és csak az ágyban fekszem és alszom. Egyik oldalról a másikra fordulva meg megébredeve bámulok ki a fejemből. 

Ezekre jönnek a “jó tanácsok” , hogy menj ki a szabadba vagy beszélgess valakivel....stb Na ezek a dolgok ilyenkor teljesen elképzelhetetlenek. Örülök, ha képes vagyok felkelni pisilni. Az agyam ilyenkor egy sötét lyuk, minden gondolat eltűnik benne. Jön az önhibáztatás meg az, hogy egy mocsok semmirekellő lusta szardarabnak érzem magam. 

Nagyon nehéz, azokra a dolgokra fokuszálni amit a pszichológussal beszéltünk.

“Nem vagy lusta, csak az agyad ilyenkor a stresszre koncentrál és arra, hogy megküzdjön vele, ami teljesen kimeríti a kapacitásait.”

 Nem könnyű ilyenkor arra gondolni, hogy van értelme annak, hogy próbálok dolgozni magamon, de az, hogy egyre ritkábbak és rövidebbek ezek az “epizódok” talán mutat valami fejlődést. Az biztos, hogy kellő önismert és megfelelő szakember segítsége nélkül ezzel megküzdeni szerintem lehetetlen.

Ez most nem egy ilyen önsajnálós poszt, de jó kiírni magamból és remélem, hogy akik esetleg olvassák és magukra ismernek, láthatják, hogy nincsenek egyedül. És ez a szar már csak ilyen... egy kibaszott hullámvasút! De még ilyen mélységet megélve is úgy gondolom megéri a belefektetett pénz és munka.

Nem szeretnék ilyen hurráoptimista mentalitással a világból kikergetni embereket mert szerintem se így működik. De fel a fejjel, lehet, hogy soha nem fog eltűnni, de meg lehet tanulni kezelni. 

[nitta86]

A közös metszet avagy a házibulik és esküvők problematikája

Van az a jelenség, mikor különböző barátainkkal és ismerőseinkkel más az értékrendünk és az érdeklődési köreink közös metszete. Mindenki kivétel nélkül nagyon összetett személyiség, de ebből általában csak azt mutatjuk kifelé ami épp belefér a másik ember világképébe. Persze vannak kivételek, mikor valakit már jobban ismerünk, de itt is inkább mélyebb lelkizések vagy politikai, filózofiai viták között szokott előjönni, a hétköznapokban inkább itt is arra törekedünk ami a közös bennünk. Szerintem ez nem megalkuvás, csak alkalmazkodás vagy praktikum. 

Viszont itt jön elő az a probléma, mikor bemutatjuk egymásnak a különböző barátainkat, akiknek a személyiségünk különböző részhalmazait szoktuk mutatni, ők meg hirtelen nem értik, hogy mi van, becsapottnak érzik magukat, vagy ami még rosszabb elvárnák, hogy velük értsek egyet a másik ellenében, pedig egyszerre egyet is értek mindkettőjükkel és nem is.

Ezt lehet még fokozni egy elég nagy házibulival ahova sok különböző barátunkat hívjuk meg, akiket mind máshonnan ismerünk, vagy még az annál is extrémebb szórakozással az esküvökkel. Egy nagyobb esküvőnél a nagyon különböző barátok mellett a rokonok, sőt egyes esetekben a kollégák is ott vannak, akik ráadásul teljesen más szerepben ismernek minket. Nálunk ez nem volt probléma, mert nagyon kis esküvőnk volt, csak közeli rokonokkal, de sokaknál ez az összeegyeztethetetlenség adja a legnagyobb stresszfaktort.

Nem tudom mi a megoldás. Valószínűleg az, hogy nagyobb buliknál elengedjük, hogy mindenkit pesztráljunk, viszont próbáljuk a barátainkat éreztetni, hogy tökre kedveljük őket, akkor is ha nem mindenben értünk egyet.

[si-nomi]

Végül is ennyi időre volt szükségem. Magam se gondoltam volna, de az elmúlt időszak megannyi megpróbáltatása után végre megint önmagam vagyok. Tettem sokmindent amire nem vagyok büszke, a harag és az elveszettség érzése összezavarta az amúgy se stabil személyiségemet. Minden esetre ezekre is szükség volt ahhoz hogy megint csak jobb ember legyek, tapasztaltabb, életképesebb. Minden ami történt okkal történt és már nem gondolok rájuk gyülölettel, bár fáj, hogy az ezekhez fűződő emlékeket már nem gyarapíthatom még is csak hálás vagyok érte, hogy az életem részét képezte mindez. Semmit se csinálnék vissza abból amit tettem, mert az mind én vagyok, és másoktól se várom el, hogy vissza csináljanak bármit is amik ők voltak. Ezek voltunk, vagyunk és leszünk. Egy szó mint száz, ez az utolsó tumblr posztom aztán törlöm az alkalmazást. Nem mintha gond lett volna bármivel is benne, de attól tartok akik nem ismernek azok nem is értik az itt megosztott gondolataimat, akik pedig ismernek... nekik túl sok ennyit látni belőlem. Egyszerűen jobb ha ezek megmaradnak nekem, illetve ha még is csak van olyan gondolatom amit mindenáron megakarok osztani a világgal, akkor mindenkinek azt tanácsolom, hogy mondja azt egy barátjának, párjának, családtagjának. Nem rossz ez a platform, de végső soron csak az igazi emberi érintkezés tud megoldást nyújtani minden olyan problémára amit itt én, és sokan mások felsoroltak az elmúlt időben.

Ez lenne az én búcsú levelem mindenkinek aki ezt épp olvassa, köszönöm ha végig olvastad ezt és remélem segített valamiben, vagy ha nem is segített hát mosolyt csal az arcodra az, hogy nem azért megyek el innen mert annyira rosszul vagyok, hanem mert végre tényleg minden rendben. Neked is csak azt tudom ajánlani, tedd le ezt a telefont és menj, keresd meg azt ami, vagy aki miatt rendben lehet az életed, gyűjts minél több szép emléket mert életük végén nem azt fogjuk sajnálni amit tettünk, hanem azt amit nem tettünk meg.

[szottesfolditanyak]

       ‘Borisz Filatov, Dnyipro polgármestere Telegramon reagált Orbán Viktor nyilatkozatára, melyben senkiföldjének nevezte Ukrajnát. Nem fogta vissza magát.      

       „Orbánnak. Oroszul. Politikai korrektség nélkül. Először is, ribancpofa, «senkiföldje», nem a hazánk, hanem a tiétek. Több ezer éve élünk itt, nem az Urálon túlról jöttünk. Másrészt különösen tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy Romániától és Szlovákiától Szerbiáig és Ukrajnáig mindenhol utálják az embert. A trianoni békeszerződés végül is büntetés volt a történelmi bestiális tetteitekért. Harmadrészt a kegyetlenkedéseitek és az a folyamatos vágyatok, hogy minden világháborúban a zsarnokok kedvében járjatok, történelmi páriává tett titeket. Negyedszer, micsoda szemétládának kell lenni ahhoz, hogy megbocsásd a szovjeteknek és utódaiknak '56-ot. Ötödször, teljes erkölcsi söpredéknek kell lenni ahhoz, hogy az EU és a NATO «ernyője» alatt ülve menj neki mindenkinek. Kifelé az ernyő alól, és három nap alatt kisörpünk titeket, rohadékok”

       „Barmok. Nem, nem a magyar emberek. Hanem a söpredék, ami hatalmon van” ’    

 https://444.hu/2023/01/28/dnyipro-polgarmestere-hosszan-es-szenvedelyesen-kuldte-el-a-faszba-orbant-es-a-kormanyat

Gördülékeny, na. Nem lehet képmutatással vádolni.

__________

Negyven éves kora körül Jung ilyenformán áll neki önmaga rendberakásához:

„Panaszkodni szeretnél másokra, hogy igazságtalanok veled, nem értenek meg, félreértenek, nincsenek tekintettel az érzéseidre, ignorálnak, nem ismernek el, hamisan vádolnak? Még valami? Csak a hiúságodról van szó, a végtelenül nevetséges hiúságodról.

Sajnálom, de szembesítenem kell téged az igazsággal. Nevetségesen érzékeny vagy, önelégült, felelőtlen, megbízhatatlan, pesszimista, őszintétlen önmagaddal, undok, bosszúálló, és csak undorral tudok beszélni gyerekes büszkeségedről, hatalomvágyadról, elismerés utáni igényedről, nevetséges ambícióidról, hírnévre áhítozásodról.

Szeretnéd, ha megértenének? Mindnyájunknak erre lenne szüksége. Értsd meg magad, és akkor majd kellő megértésre találsz. Éppen elég munkát fog ez adni. A mama kicsi fiacskája szeretné, ha megértenék. Értsd meg önmagad, ez a legbiztosabb védelem az sérülékenység ellen, s kielégíti gyerekes megértés utáni vágyadat. […] Miután ily módon kifejeztem a haragom, észrevettem, hogy jobban elviselem önmagam. De egyfajta gyengeség még gyakran feltámadt bennem, így még sokszor kellett rendreutasítani őt. S azt is tettem, míg már az önkínzás élvezete is elenyészett.”

https://cgjung.hu/narancsik-gabriella-freud-szelleme-jung-voros-konyveben/

_________

Hamvas Béla hasonlókra jutott az önmagához való viszonyával:

“A másik emberrel szemben tehát pont az ellenkező magatartást kell fölvennem. Befelé a neti-neti [nem ez, nem ez]. Kifelé a tat tvam asi. Tat tvam  asi annyit jelent, mint: ez vagy te. Az egészet magamra kell vennem. Irigy vagyok? Igen, sajnos, az vagyok. Be kell látnom. Gyarló? Huncut? Ostoba? Zsivány? Igen.

Ó, neked könnyű dolgod van, kedvesem! Ezt az irigy, gyáva, romlott, hazug embert, aki én vagyok, bármikor faképnél hagyhatod. Hátat fordítasz nekem és elmész. Nem? De mit tegyek én? Nekem sok-sok éve már együtt kell élnem magammal, a legkisebb remény nélkül, hogy tőle csak egy percre is megszabadulhassak. Szörnyű! Esküszöm, az!

Ha azt mondják, hazug vagy, nem szabad ellene védekezned. El kell fogadni. Úgy van. Ez vagy te.  És ami az egészben különös, tényleg úgy is van. Hiú vagy? Igen. Kapzsi?  Igen. Falánk? Bosszúálló? Igen. Ez vagy te.

Érted, miről van szó? Hogyne értenéd. Mialatt az egyik oldalon a démonaidat magadról sorra levagdosod, a másik oldalon ismét magadra veszed, önként, alázattal. Befelé tudod, hogy senki vagy, semmi, űr, nulla. Kifelé pedig magadra kell venned mindazt, amit reád hárítanak. Sőt nemcsak azt, amit reád hárítanak, hanem mások minden vétkét és hibáját és bűnét és gyarlóságát és rongáltságát. Semmit sem elkerülni. Semmit sem elutasítani. Részt vállalni. Ez vagy te. Sohasem sejtett tulajdonságokért helytállni. Fölszedni mindazt, amit csak lehet. Főként szennyet.”

Hamvas: Unicornis, Beszélgetések

________

És ehhez képest van a mi magyar csodánk, aki egyesíti önmagában az ellentéteket, megcsúfolva ezzel minden formállogikát, a legnagyobbra hízott legkisebb mangalicánk, akit Demeter Szilárd jellemzett időtállón:

Kedves kis történettel tudok válaszolni. A miniszterelnök úrral találkoztam az elmúlt hetekben, és ugyanazt kérdezte, amit ön: bírom-e a támadásokat? Azt mondtam erre, ez a dolgom. Ő megjegyezte, ez kevés, élvezni kell.

https://24.hu/poszt-itt/2019/06/25/kerekgyarto-mit-elvez-ezen-orban/

_________

Legyen itt Popper Péter 2005-ös írása is Orbánról.

Popper Péter írása Orbán Viktorról, egy demokratikus vélemény oldalon, az ellenszek.hu-n látott napvilágot. Az Ellenszék-csoport a Kanadai Magyar Hírlap rovataként folytatja munkáját 2012 óta. A szerző világos tárgyilagos gondolatai egyértelmű jellemrajzot formálnak a miniszterelnökről. Bár az írás 2005-ben készült az elemzés semmit nem vesztett értékéből és aktualitásából.

Mintha a jövőbe látott volna…mintha ma írta volna. Szomorú, tényleg sajnálatra méltó, mi lehetett volna belőle – de nem lett, mint látjuk. Sőt, azt is látjuk, mi lett belőle.

“Hány Lelke van egy embernek? És egy nagy politikusnak? Egy kis politikusnak? Az európai pszichológia feltételezésével szemben nekem az a meggyőződésem, hogy a személyiség nem szerkezet (struktúra). Úgy képzelem, hogy az ember lelkében sok személyiséglehetőség lappang. S az manifesztálódik, ami környezeti kihívást, provokációt kap. S ez a sok lehetőség közül előhívott személyiség azután persze mutathat hajlamot a strukturálódásra. Joszif Visszarionovicsból lehetett volna szent életű szerzetes Grúziában. De eljött érte a forradalom…

Orbán ‘Viktorból is lehetett volna erős kezű apa, kőbányájával, szőlejével ügyesen gazdálkodó vidéki nagyember, harmadosztályú futballedző, ravaszul üzletelő kisvárosi prókátor, de eljött érte az átkozott szocializmus, elit ösztöndíjast formált belőle, és Angliában taníttatta, miközben az agresszív atyai büszkeség meggyőzte arról, hogy “jel a név és átkos mágia”. Persze érdekes a nyelv: Vikt-or, a Győztes. Vikt-im, a Legyőzött, az Áldozat. Várjuk meg a napnyugtát, mielőtt siratni kezdjük a napot.

Félek ettől a portrétól. Egyrészt, mert személyesen egyetlen szót sem váltottam Orbán Viktorral. Másrészt mert nem kedvelem őt. Hát akkor miről fogok írni? Az előítéleteimről? S ha ez a helyzet, akkor egyáltalán: miért írok róla? Halogatom a választ, de a végén úgyis kibököm. Egy amerikai film jut a eszembe, amikor az Európába küldött seregben szolgál egy önkéntes: szemüveges, vézna filosz, aki csetlő-botló kétbalkezes a hatalmas kigyúrt katonák között. Ám ahogy haladnak befelé Németországba, lassan megváltozik a helyzet. A szánalmas figura egyre jobb katonává válik. Ő lesz a csapat esze. Szinte ördögi ötletesség hajtja a németek ellen. Egy este a tűznél beszélgetnek, és egy fekete óriás megkérdezi: – Mondd, mi történt veled? Kezdetben folyton kiröhögtünk. Ma jóformán te irányítasz minket. A szemüveges nem felel. Behunyja a szemét, hallgat. S áttűnő képek vonulásában látjuk, hogy mit élt végig: a lágereket, a szemüveg- és mankóhalmokat, a levágott hajak kazlait, a csontváz múmiákat, a krematóriumot…S végül csendesen ezt mondja: – Megharagudtam rájuk! Tessék, kiböktem.

Én, a véglegesen csalódott egykori kommunista diákvezető, párttitkár, propagandista Aczél György időnkénti beszélgetőpartnere voltam. 1989-ben kétszínű politizálásáért az ÉS vezércikkében támadtam meg Pozsgay államminisztert, s talán egyik legjobban sikerült írásomban mondtam el, hogy az árulás miért nem nevezhető damaszkuszi útnak. Bizalommal és várakozással fogadtam a rendszerváltás magyar módját, reméltem, hogy az ekkori bosszúért lihegő MDF helyett a rokonszenves Fidesz befolyásolja majd a hatalmat, igen, a fiatalok… És évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: – Vigyázz! Ezek bűnözők!

Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever. Mindezzel meg kell küzdenem, hogy hozzáférjek az emberhez.

Elsőblikkre: nagyon csinos, arányos testű, mozgékony csávó, a klimaxos hölgyek öröme. Határozottan erős erotikus sugárzása van, ami még a képernyőn is átjön. Elégedett lehetne a család, ahol férj és apa, ámde mégsem él zárt világban. Érezhető hogy nem reménytelen a csábító harmadikok esélye. Én az életébe kapcsolódott nő helyében nem bíznék hűségében. Feltehetően nagyon hiú, legnagyobb réme a nevetségessé válás, ha például leleplezik valamelyik kalandjában vagy tévedésében, kegyetlenül durvává válhat. Folyton figyeli, hogy viselkedése, szavai milyen hatást keltenek. Ezt jól megjátszott spontán magabiztosság takarja, ami váratlan helyzetekben hajlamos szétrepedni, és kikandikál alóla egy szorongó kisember. Kisembersége kis üzletei által lepleződik le.

Egy igazi államférfi is lehet szélhámos, no de nagystílűen. Adja bérbe a Hortobágyot amerikai tehenészeknek, találjon olajat a Lágymányoson, és kiaknázására alapítson nemzetközi konzorciumot, kössön sok ezer tonna szotyola szállítására szerződést Pápua Új-Guineával, és építsen űrrepülőteret a zempléni hegyek között… – ez igen! De, lakáscsere-üzelmek, apuka kőbányáinak propagálása, manipulációk a feleség szőleje körül, óvatos simicskázás, ahol nem jönnek rá, édes istenem… Kisemberségét bizonyítja, hogy amikor elfogy az előre betanult kész szöveg, bizony dermesztőbutaságok hagyják el ajakát. Közgazdasági, és financiális nonszenszek, szobák, és kerekek számát latolgató lózungok, fürdőszobában borotválkozás közben kitalált indián bölcsességek, -“döglött lovat ne sarkantyúzz” színvonalon – és piros-fehér-zöld jelszavak végtelen áradatban.

Persze ha csak ennyi volna, kit érdekelne ez a furcsa szellemű, politikába merült futballista jogászgyerek vagy micsoda. De nem! Orbánban búvópatakként rejtőzik valami zsenialitás is, valami utolérhetetlen szociális intuíció. Néha váratlanul felbukkan, majd még váratlanabbul eltűnik. Amikor nagy szükség lenne rá, biztonságot ígérően megjelenik, de amikor utánakap, gyakran a semmibe markol. Ez már a léleknek az a mélysége, ahova nem lehet bekukucskálni. Orbán magányos harca önmaga kísértéseivel.

Majdnem bizonyos, hogy Orbán már régen nem tudja, kicsoda Orbán. És ezt mentségére mondom. Mert ha tudja, és hidegvérrel váltogatva emeli ki jelmeztárából a különböző vallásokat, politikai stílusokat, polgári vagy forradalmi, sőt ellenforradalmi értékeket, identitáslátszatokat, akkor valóban sötét közéleti maffiózó. Ám valószínűleg már belegabalyodott önmaga sokféleségébe, s időnként diszkrét külföldi szanatóriumokba kell elvonulnia némi belsőnagytakarításra.

Szegényke. Mi lesz vele? Az élet néha hosszú. Ilyenkor szeretném megsimogatni buksiját. Hiszen ez a baj – ahogy nálunk mondják – a megélhetési politikusokkal. Akár annak idején Sztálinnak, nekik sincs hinterlandjuk az egy szál frontvonal mögött. Ha azt áttörik, nincs második, harmadik védelmi rendszer, ahova vissza lehetne vonulni.

Mihez fog majd a vezér és a vezérkar, ha elszivárgott már mögüle a sereg? Ezek a Fidesz-fiúk kik is lehetnének egy normális polgári világban? Tehát most kell gazdagodni, markolni, szerezni évekre, évtizedekre előre, mindenáron biztosítani a család jövőjét. Így lesz, a nagyokat álmodó államférfiból, kicsiket üzletelő családfő, és gondoskodó apa. Ma már világos, hogy Orbán nem igazán kreatív, nem igazán alkotóképes. A nagy mű megteremtését most a nagy karrier helyettesíti.

S ha egyszer az is elvétetik tőle? Lesz helyette nagy pénz? Nagy foci? Vagy akkor már felejteni kell? Alkohol? Idegösszeomlás? Nehogy a végén kivirágozzon belőle valami paranoia féle. Egyszer már majdnem elkezdődött. Felcsúti Szent Viktor, akire Szűz Mária titokban rábízta Magyarországot. Miket ki nem talál ez a fiú!

Van azonban egy helyzet, amikor félelmessé válik. Amikor a szakadék, a vereség szélére kerül, de talán még adódhat túlélési, győzelmi esély. Akkor felébrednek rejtett démonai, vagy kívülről szállja meg valamilyen tébolyult erő? Munkabírása ezerszeresére növekszik. Mint valamilyen megvadult viharmadár száll országhatártól országhatárig, és vijjogva szólít mindenkit a küzdelemre. Még a leglustább hívei is felébrednek közönyös álmukból, és tántorogva indulnak utána. S a megújult sereg majdnem eljut a győzelemig. S ez a “majdnem” Orbán tragédiájának a lényege.

Rosszindulatúan huhogok? Dehogy, hiszen éppen elfogulatlanságom miatt rándulnak meg az idegeim, amikor hallom, hogyan szólítják. “Miniszterelnök úr!” Orbán, az exminiszterelnök. A virtuális örök kormányfő. Orbán, aki ma is az, aki tegnap volt. Mint amikor a 83 éves egykori balerinát ma is művésznőnek szólítják, a 90 éves aggastyánt tábornok úrként tisztelik…

Volt, volt, valamikor réges-régen.

Kell Orbánnak ez a kegyeleti aktus? Vagy számára ez azt jelenti: Nekünk te vagy a miniszterelnökünk, akkor is, ha bármilyen stepszli, vagy langaléta tolakodott a helyedre. S ami igazi együttérzést kelt bennem: ezt az életformát elviselhetetlenül fárasztónak érzem. Mert nem Orbán sokkal egyszerűbb, könnyedebb természetéből fakad, hanem érezhetően csinált. Páncélban él! Olyan villogó szemű politikai ellenfelei között, mint egy sziléziai portyán kalandozó egykori magyar sereg vezére. A csapat erős, és hűséges, a fegyverzet kitűnő, még a lovak is bírják. Csak éppen…

Csak éppen örökké nyeregben kell maradni! Örökké markolni kell a kardot, örökké erősnek kell látszani. Soha nem adatik meg az elfáradás, a gyengeség bevallásának boldog pillanata, nem kapja meg azt a simogató melegséget, amikor fülét-farkát eleresztve eldobja magát egy sátor előtt, s csak sütteti magát a nappal…

Vezér, nem irigyellek…”

Popper Péter, 2005

***

Annak idején Mester Ákos, a 168óra főszerkesztője úgy gondolta, az írás túl erős. Most Mester Ákos azt írja, tíz éve tévedett, és mivel a legendás pszichológus akkori jegyzetének rövidített változata újra életre kelt az interneten, a főszerkesztő úgy vélte, tartozik azzal Popper Péter emlékének, hogy óvatosságnak gondolt szerkesztői tévedéséért (ahogy fogalmaz: “elgyávulásáért”) legalább utólag megköveti Popper Pétert. Mester Ákos szerint a 2005-ös jellemrajz Orbán Viktorról azt igazolja, hogy az éppen tíz éve, 2005. április 16-án meghalt szerző “lényeglátó és léleklátó publicista is volt”.

2015

https://epa.oszk.hu/00800/00843/00134/24/utankozles-popper-peter-orban-viktorrol/index.html

[csacskamacskamocska]

Naplózós bejegyzés, valójában bosszankodások

Az emberek egymásközt kuruzsolnak, és ezt borzasztó olvasni. Persze, az is borzasztó, hogy a gyógyszeripartól a szépségiparon át az élelmiszeriparig, mindenki meglovagolja ezt a vonalat, ha van egy divatos valami, gyógynövény, kezelés, babámfasza, diéta, akkor elkezdik ontani azt a dolgot, függetlenül attól, hogy ér-e többet, mintha megmosnád, megszárítanád, innál vizet, ennél rendesen és hagynád, hogy a szervezeted megggyógyítsa magát. Nem jut eszükbe, hogy amit a szomszédasszony ajánl, azt mondjuk meg kéne beszélni az orovsukkal vagy egy orvossal. Persze, az orvosok is tök hülyék sokszor. Tájékozatlanok, és tévhitekkel élők, és csak kevesen vannak, akik folyamatosan érdeklődnek és tanulnak. Merthogy az nem szakma vagy hivatásfüggő, hanem személyiségfüggő. Szerintem. De egy orvos legalább az élettani folyamatokkal tisztában van. És meg lehet keresni a témához tartozó szakorvost. De nem.

Le fogom tiltani az állatos oldalakat. Én ennyi szenvedést már nem bírok látni és elviselni. Ráadásul, beszéltem ezt másokkal is, az indiaiak vagy hogy írjam, távolkeletiek szerintem direkt lökik vízbe az állatokat, hogy megmentsék. A világ legelhanyagoltabb állatai szerintem ott vannak. És megint, én kiakadok attól, hogy az emberek nem ismernek fel egy halott állatot. De cukin alszik azon a virágon az a kis valami! Nem alszik, döglött. Ha élne, kapaszkodna ezerrel. De cukin gondoskodik a gorillamama a kicsinyéről!!! Baszod, az a baba halott. És valóban nem tudja az anyja "elengedni" de ez szomorú és szívfájdító, nem örömteljes.

Még egy undi dolog. Ha videó után ilyen miteszer meg kelésnyomogatós videó van, nem bírom megállni, hogy ne nézzem meg. De az azért fenemód érdekelne, hogy hogy a pékbe lesz valaki ennyire elhanyagolt, aki amúgy nem egy hajléktalan. És miért othon piszkálják ezeket a keléseket és nem az orvos? Néha, ezekről a brutál miteszerekről is azt gondolom, hogy direkt csinálják valahogy a tiktok videó kedvéért.

Valami szépet is írok azért. :) :) :) :) Nem is írom le, inkább csak érzem! Jah, és magánegészségügy... működik, nem is kicsit. Azonnal van időpont, kedvesek, előzékenyek és felhívnak és jeleznek és pontosítanak, és mosolyognak és tényleg csak annyi hibája van, hogy kibaszott sokat kell fizetni mindezért. Ha meg tudod tenni, érezheted magad kiváltságosnak. Én egyösszegben, előre fizettem a biztosítómnak. Hogy jövőre is ki tudom-e fizetni, az kérdéses. Talán egy kisebb, biztonsági csomagot. Mert azért nagy könnyebbség, ha nem kell napokat lógni a telefonon, hogy elérd a dokit vagy kapj időpontot. Közben pokol is, mert tudod, hogy mások hónapokig nem jutnak be egy vizsgálatra, amire te másnapra kapsz időpontot.

Rájöttem, hogy a laktózmentes tej vásárlás az, ahol a lényem sötét oldala megjelenik. Akarom! Az olcsóbbat és sokat. Nem érdekel a gazdasági hatás, se semmi. Hát, baszki, annyiba kerül egy szoknya a stílusosnak álcázott kínaiban, amennyiért egy éve nem vettem meg a nemkínaiban. A szoknyát el tudom engedni, de a tejem az JÁR NEKEM :D

[onsieluenkeli]

Valahányszor sikerül azt a jogvédőt levakarnom, akkor "azok" elkezdik elővenni a Flórát. Mindig ez a kör. És miközben az előbbit az anyaság felé erőltették... Addig az utóbbit csakis annak látják. A szokásos... Címkézések: Igazából senki nem tiszteli az egyiket jogvédőnek, vagy a másikat egyszerűen egy felnőtt nőnek...

Nem lehetne ezt is befejezni?

Aki az NTREA mögött van, és a SAJÁTproblémáit vetít ki...

Az vajon látja-e a hályogos szemével hogy az a gyerek ott nem az enyém, és ők 🇬🇧Londonban élnek? És hogy a srácnak valójában van apja. A Flóra pedig nem egy lehasznált anyuka, 30 gyerekkel a seggeívébe beleragadva, miskolctapolcáról?!

És látja-e hogy az a gyerek már rég NEM tipegő, és EGY-keként nem a világ legnagyobb problémája?! ⚽️Edzésre jár, 🎮Gamer, és a 🍗gyomra is magyar. 🙌🏻Hála az égnek! És 🍀szerencsés, hogy nem itt kell élnie!

Az NTREA-s ismeri a mai 30-asokat? Akik nem házi csicskák? Tudja, hogy sokan még SunCityben is rendszeresen takarítót fizetnek, online intézkednek, és rendelik a kaját? Iszonyatosan nagy divat ma már folyamatosan kimozdulni, és élményeket szerezni! - 2024 van! Az a "láthatatlan munka" sem olyan mint 30 éve volt! Sok minden változott, és értelmesebb lenne inkább észrevenni, dicsérni, tovább adni az ötleteket!

Azt vajon érti-e hogy a láthatatlan munka miatti túlterhelés többnyire a sok gyermekes és a régi kapcsolatok legvégét jelenti? Nekem semmi közöm ahhoz, hogy egyes szülők elb@szták! Nem az vagyok aki oda áll a helyükre, és helyettük él, és cselekszik!

Nem a Flóra magánéletén kellene trollkodni, pont elég Magyarországon élő sok gyerekes anya van, akikre értelmesebb fókuszálni!

Vajon azt feléri-e ésszel az NTREA hogy nekem sem jogilag sem máshogy soha nem lehet saját, mások gyerekihez pedig nem alakul ki úgy kötődésem!? Szivárvány családra pedig én sem vágyom! Gyereket kitenni ilyennek pedig nem igazán akarok én sem! A szívem súgja ezt. Felelősen. Akik ismernek, ezt réges rég tudják. Tisztelem azokat akik bevállalják, de végtelenül védem a gyerekeket, és hogy egy olyan kapcsolatra bólintsak az egy külön téma. Ami szerintem egyébként senkire sem tartozik! Amúgy én sem lennék tökéletes, biztos hogy nem...

És amúgy azt tudja-e az a majom, hogy 5 gyerek van a családomban, + a Nagyi, és Anyumék = és ez bőven elég volt egy életre. Mind óriási karakter. 💙 Szeretet van, de ez más fajta kötődés, és felelősség! És fontosak! És ez akkor is szebb mint dögleni, és unatkozni egy semmilyen életben... Sok fiatal a saját szüleit is leszarja ma már, vagy a testvéreit! - Én kipipálhatok azért rengeteg mindent, nincsen lelkiismereti furdalásom! Éppen most adtam be egy Pen injekciót valakinek... Mindig veszek át terheket, amennyivel boldogulok. Amúgy bírom, hogy mindig olyanok nyomasztanak szülőségből akiknek valójában gondjaik vannak, és élvezik hogy a másik még sz@rabb. De azaz igazság, hogy az én családomban az Anyák naponta ölelik a gyerekeiket, és büszkén, és ez igenis számít! Magyarul a sz@rdarabok nem felénk vannak...

És végül, az eszébe jutott-e hogy egy ♿ mozgássérült, vagy egy súlyosan beteg személy mindig PLUSZ teher, és PLUSZ láthatatlan munka egy kapcsolatban? Van, hogy nem a gyereked, hanem a párod az! És NEM mindig létezik a klasszikus kiegyensúlyozottság... Sőőőt! Az igazi megmérettetés innen kezdődik! Hogy kurvára nem vagytok tökéletesek, és hibátlanok! Mosolyka, Szentesi, Dancsi és még millió történet ahol kurvára nem 50/50% a munkamegosztás! CSAK EGY NÁCINAK nem jut az eszébe ez! Gyerekvállalás? A kicsi Dancsi vágyik rá, miközben 2024-ben még mindig ott tart, hogy a BP-en bántják és végtelenül undorító módon viselkednek vele a buszsofőrök! És egy ilyen világra szülni, egy ilyen világban családot alapítani... ti fel sem fogjátok mekkora kihívás! Ha egy mozgi azt mondja ebből nem kér, akkor nem nyomasztani kellene és terhelési teszteknek kitenni! Hanem ölelést érdemel, és megértést!

Állandóan cisz/hetero problémákat kavarnak hozzám, amelyek valójában mások beakadt traumái!

Szóval

Azt felfogja-e az NTREA mögötti, hogy sokan akik válnak, attól még megmarad a láthatatlan munka, de akkor sem csak lesajnálni, és lenézni való nők!

Sokuk boldogabb, erősebb, kiegyensúlyozottabb mint valaha! Szabadabban élnek, randizgatnak, barátnőkkel lógnak és utazgatnak! Nem minden válás, vagy különélés abszolút tragédia! Nem mindenki él bebetonozva!

Én nem egy apát ismerek, ahol pont az Anyák nem csináltak semmit! Semmit!

Egy ismerősünk a múltkor sírva/röhögve mesélte, hogy miután a férje elköltözött külföldre a barátnőjéhez, egyből megjelentek a kéretlen tanácsok nála a 60 éves banyáktól. Szinte mind a saját negatív megéléséből indult ki, férfi gyűlölettel. Annyira sz@r volt, hogy a nő egész nyárra inkább lejött a Facebookról. Amúgy kínjában csak röhögni tudott, mert valójában már rég külön éltek a férjével, csak erről a kíváncsiskodók nem tudtak. Nem tört össze, nem volt sz@rul, végig utazta Spanyolországot egyedül és imádta... Miután visszatért a Facebookra, akkor meg a sajnálkozó üzenetek lepték el. Azt mondta, hogy az egész válásban ezeket a kínos és kellemetlen kurkászásokat elviselni a legrosszabb. Egyrészt köpködnek hogy hagyd el a férjedet, válást követelnek... majd lesajnálnak és egyedülálló szerencsétlennek tartanak. És eszükbe sem jutott, hogy a másik felnőtt, és tudja mi a jó neki!

Nem tudtok értelmes és fontos dolgokra fókuszálni? Minket békén hagyva? Bonyolult? Megerőltető? Nehéz?

Tényleg?

Mások nem fontosak?

Az elmúlt hetek és napok a nemiszervekről, a magánéletekről, manipulálásokról és baromságokról szóltak! 🖕🏼🤬🖕🏼

Uh 20 ha valaha is ilyen leszek, mint azok a nők... könyörgöm, verj meg! De nagyon!

.

[scandal-douglas-blog]

Mikrós főzés, apróságok: a rizsmosás és a műanyag fólia

Miközben kísérletezgetek, lassan rutinosan főzőcskézek mikróval, egy-két dolog eszembe jutott. Az egyik a rizsmosás, aminek azért alaposan utána kellett volna járnom, valamint felfedeztem a műanyag fóliát, amit messze hatékonyabb lett, mint az a bizonyos légáteresztő fedő, ami nem mindenkinek van...

Az a bizonyos rizsmosás

Eddig azt írtam, hogy a rizst meg kell mosni főzés előtt. Csakhogy kiderült számomra, hogy ezt nem mindenhol csinálják. Pl. Magyarországon se, meg Olaszországba se. Konkrétan a zacskón se írják.

Kutattam az okokat, és elég hamar kiderült, mégpedig pont egy olasz séftől, akinek az volt a kihívása, hogy csináljon tojásos rizst. A lényeg a következő: a rizs mosása attól függ, hogy milyen állagú rizst akarsz csinálni. A rizs mosásakor ugyanis azt a keményítőt mosod ki, amitől összetapad és csirízes, meg szaftos lesz a rizs.

Ha tehát rizottót csinálsz, akkor nem mosod meg. Ha szaftos bácskai rizses húst, nem mosod meg - de ha szárazon szereted, akkor megmoshatod. Ha tejberizst, nem mosod meg. De ha hús mellé köretnek rizst, akkor alaposan kimosod, így csodálatosan pergő rizst kapsz. Ugyanígy rizi-bizinél, ami egyébként köret. Kínai és egyéb keleti ételeknél szintén megmosod a rizst, mivel ők pergő rizzsel készítik az ételeiket.

Jöjjön a millió forintos kérdés: szerintetek a sushi-hoz a rizst meg kell mosni? Nos, a kérdés fogós, hiszen ugyebár a sushi rizsének tapadnia kellene, de... sajnos a válasz, igen. De speciális rizsből készül, ahogy a rizottónál is azt mondják, csak rizottó rizzsel szabad... Tehát ez a rizsmosogatás a keletieknél hagyomány.

Az a bizonyos arzén

Korábban azt írtam, hogy ezt a mosási dolgot azért teszik, hogy a benne lévő mérget kimossák belőle. Ezt valamelyik barna rizs főzési útmutatóban találtam, de máshol nem találtam rá indokot. A méreg nem más, mint az arzén, és hát aggasztónak is mondják. De nem annyira, mint hisszük - vagyis ha minden nap rizst eszel, esetleg akkor lehetne belőle problémád.

De milyen módszert ismernek még, ha az arzéntól akarunk megszabadulni. Az egyik módszer a kimosás, de talán ez a legkevésbé hatékonyabb módszer, mivel tápanyagokat is kimosunk vele. A másik módszer a sok vízben történő főzés, és a főzés után a víz leszűrése és kidobása. Ezzel is tápanyagokat veszíthetünk...

A harmadik, sokak szerint ajánlott módszer az előfőzés, ami során felforraljuk a vizet, benne 5 percig főzzük a rizst, a vizet leszűrjük és kidobjuk, majd hozzáadunk a rizshez annyi vizet, amennyi a főzéshez kell, és megfőzzük a rizst.

Ezt mikrósra fordítva... Felforralsz annyi vizet, amennyi ellepné, ez kb. 5 perc alatt megvan. Belerakod a rizst, tovább forralod 2-3 percig, kis szünet, leszűröd és hozzáöntesz annyi vizet, hogy ellepje (ujjnyival többet). Tovább főzöd addig, míg jó nem lesz (gondolom 7 percig).

De, ha a mi európai életmódunkat nézzük, akkor ha hetente csak 1-2x eszünk rizst, bármilyen módszert használva, akkor nem lehet bajunk. Viszont barna rizsnél erősen javasolt az előfőzés!

Az a bizonyos vízfogyasztás

Talán észrevehető, de a rizs úgy tűnik, elég ártalmas lehet a környezetre. Miből gondolom ezt? Hát ennyi vizet, amennyit elhasználok egy adag rizs főzéséhez, kissé sokallom. 1 dl rizshez 4-5 dl vizet használok el csak a mosáshoz. Kb. 1.5 dl vizet használtam eddig a főzéshez. Ha viszont előfőzéssel csinálnánk, még az is 4-5 dl víz összesen. Egy adag rizshez fél liter vizet csak úgy kidobunk, és a rendes főzésről nem is beszéltem!

Fura, de amit tapasztalunk, az köszönőviszonyban sincs a valósággal. Ha sokalljuk a több mint fél liter vizet, akkor tegyük hozzá, hogy kb. 100 kalória rizshez (azt hiszem, ez egy adag) termesztéséhez 80 liter víz szükséges.

Persze nemcsak a rizs ilyen vízigényes, de az egyik legvízigényesebb növényi étel. Talán a burgonyának a legkisebb...

Azért megjegyzem, hogyha ezt odadörgölnéd egy vegán-vegetáriánus étrenden élőnek, akkor előtte tudnod kell, hogy 100 kalória marhahúshoz 760 liter víz kell. Szóval ja, minden élelmiszernek nagy a lábnyoma, de a rizsnek nem is olyan sok. Ezzel a ténnyel pedig nem is nyernél a vitában...

Az a bizonyos egyszerű mosás

Ha úgy érzed, fárasztó mosni a rizst, használj egy shakert. Nem kell durva mozdulatokkal, csak sokszor (kb. 20x) rázogatni, hogy a mosás elérje a célját. Ha már elég sűrű fehér, akkor jöhet a víz cseréje kb. 2x.

Az a bizonyos fólia

Jöjjön végül a műanyag fólia trükk. Ha nincs olyan fedőnk, amin van egy szelep, vagy nincs olyan fedőnk, ami átereszti a gőzt, valamint nem félünk a műanyag fóliáktól, akkor érdemes használni rizsfőzéshez, tészta főzéshez.

A trükk maga egyszerű: fedjük le a fóliával az edényt, nem muszáj tökéletesen, de hogy ne csússzon el, érdemes az aljától a tetejéig majd a másik oldalt az aljáig körbefedni. Ezután a tetején egy éles hegyes késsel pár helyen kilukasztgatjuk. Már rakhatjuk is be a mikróba.

Figyelmeztetés gyanánt - és persze azoknak, akik nem értik, miért történik: a lukakból természetesen fog gőz távozni, és a víz ki fog csapódni, és akár rizst, akár tésztát főztél, trutyis is lesz a mikró. De ez velejár, olyan nincs, hogy a sok folyadék úgy párolog el, hogy nem marad a mikróban nyoma. Mindig takarítsunk el magunk után!

[viking84chef]

Mondják.... Gyengék kik eldobják életüket....

Másik fele hogy erősek hogy meg merték tenni.......

Én véleményem más.......

Ha nem tetszik amiben élsz akkor változtass......... Nagyon sok minden lehet szar...... De nem vagy köteles benne élni......

Viszont a másik tény amit vallok.... Hogy ha kiderülne hogy halálos beteg vagyok és nincs sok vissza..... És segítség is felesleges.... Csapnék egy nagy családi bulit majd elbucsuzom minfenkitől hogy dolog van. Utána mindent is kiprobálnék valszeg amit sose mertem.... Vagy akartam.... (kevés van mert igencsak színes és hangos életet éltem egy időszakomban, de van...)

Családom és barátaim akik ismernek tudják milyen vagyok... Engem senki se sajnáljon...... Senki se szánjon.... Mindenki úgy emlékezzen rám hogy ez egy olyan ember volt aki szeretett élni....!!!

Nem akarok temetést!!!!! Hivatalos katolikus stb semmiképp sem....

Hithű ateista pogány vagyok......

Nincs bajom a vallással de nem hiszek benne...mindenki abban hisz amiben akar.

Én a szabad akaratban.

Hs úgy alakul akkor hamvasztás.... És irány a folyó... Tenger... Óceán... Tó.... (nem a budin lehúzás! :) 😂) és egy része a levegőbe....

Nem kell sir hely... Nem kell a családnak plusz költség...évente stb... Aki akar emlékszik rám. Mosolyog egyet hogy mi emlék van velem.. És az élet megy tovább..

Létezik egy arab mondás:

"Szeretnél meghalni? Dobd magad az óceánba és meglátod: küzdeni fogsz azért, hogy életben maradj."

-igazából nem meghalni szeretnél, hanem csak kiölni valamit magadból