#virágzik

[the-bagira]

🌹 Rózsika 2.0 fénykora

[viragfold]

"ÉJJEL VIRÁGZIK A BLOOM..."

[rosszulorzott]

Egy éve világítottak az Árpád-hídon először a Dunavirágzás ideje alatt az ún kérészvédő sorompók. A Dunavirág a Duna endemikus kérészfaja, amely sokáig eltűnt a Duna magyar szakaszáról, lévén igen érzékeny a víz szennyezettségére. A szennyvíztisztítás magas fokozatainak kiépülésével és a nehéz-, illetve a vegyi ipar elsorvadásával együtt a Duna tisztulni kezdett, s ma már sokkal nagyobb bátorsággal lehetne benne nyílt vízi úszóversenyt szervezni, mint a Szajnában. A kérészek visszatértek, de “dunavirágéletűek”, rajzásukkor az utódnemzés sikeressége azon múlik, hogy a folyóba halnak-e bele a násztáncuk után, vagy a hidakon, aszfalton végzik. A víz feletti kompenzációs repülésüket a hidak és azok közúti világítása sajnos eltéríti. Az Árpád-hídon a korábbi rajzásokkor tömegével pusztultak el a Dunavirágok, s velük együtt a megtermékenyített petéik, azaz a következő nemzedék is. Kriska György és csapata egy olyan kék fényű terelőfényt fejlesztett ki, amely képes a víz fölött tartani a kérészeket, így megmenekülnek a peték. Ezt először Tahiban, a Tildy Zoltán hídon alkalmazták.

Budapesten a Tájépítészeti osztály Természetvédelmi csoportja készítette elő velük, a Budapest Közúttal és a BDK-val, valamint a vízi rendőrséggel együttműködve a kék fények kihelyezését az Árpád-híd pilléreire. Tavaly nem volt látványos a rajzás, mert az esős idő és a folyó magas vízállása nem kedvezett a tömeges virágzásnak. Idén azonban a napokban esténként csodálatosan virágzik a Duna. A kérészek védett állatok, ezért aki megszemlélné a virágzásukat, az tartsa magát a “mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvhez.

---

Augusztus 23-án a kérészvédő fénysorompó kék fényei várakozásainknak megfelelően kiválóan működtek az Árpád hídnál. A rajzás fő szakaszában 9 órától 10 óra 20 percig óriási kérészcsóva alakult ki a kék lámpáknál, amely a vízfelszínt is elérte, így a kék fények által vonzott dunavirág nőstények le tudták rakni petéiket a folyóba, nem pusztultak el az Árpád híd száraz aszfaltútján. A védőfények milliónyi kérészt mentettek meg. Ha csak 1 millióval számolunk, akkor is 10 milliárd forintnyi természetvédelmi kárt sikerült elkerülni azzal, hogy az egyenként 10 ezer Ft-os természetvédelmi értékkel bíró állatok nem repültek fel a hídra. Itt szeretném megjegyezni, hogy kollégáimmal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE TTK munkatársaival fejlesztettük ki a kérészvédő fénysorompó prototípusát, amely az egész világon egyedül két helyen, Tahitótfalun a Tildy Zoltán hídon és Budapesten az Árpád hídon működik. Tehát egy igazi hungarikumról van szó! A felvételeket Kriska Ferenc készítette.

fb

[stickalittle]

na, két fasz növényem van

Az egyik egy füge. A Lehel tér sarkán állt egy fügefa egy elhagyatott területen (szerintem a MÁV-hoz tartozik), és volt már vagy 4 méteres is, de balszerencséjére túl közel nőtt a kerítéshez, és most, hogy új kerítést építettek, egyszerűen kivágták. Arról hoztam egy gallyat, és bedugtam vízbe, majd földbe, hogy tovább élhessen egy darabja, ha akar. De ahelyett, hogy ágakat növesztene a hülye, termést nevel.

A másik meg ez a citrom. Ez szintén ugyanolyan fasz. Egy vadcitrom tetejére próbáltam beoltani egy termő gallyat, de a biztonság kedvéért az oldalára szemzéssel is oltottam egy szemet. A szem elhalt, a gally meg egyszerűen kiesett a résből, amikor kikötöztem. De ahogy megnéztem, a gally még tökre rendben volt, gondolom, a műanyagkötöző alatt annyi pára keletkezett, ami életben tartotta. Úgyhogy az elhalt szem helyére csak úgy beszúrtam a gallyat, hogy kezdjen magával, amit akar. És úgy tűnik, hogy élni akar, és azzal a hellyel meg is volt elégedve, mert ott megeredt. De ez a tízcentis hülye is elkezdett bimbókat, hozni, hogy majd virágzik. Nem bántom, mert úgyis ledobja, ha nagy feladatnak bizonyul a levelek helyett ezzel bíbelődni.

[messy-caramelgum]

Szívem falába faragta kedvenc mintáit,

s bennem azóta sem virágzik más.

[diogenesz2020portugal]

Most virágzik a közönséges orchideafa (Bauhinia variegata), az egész tér a rózsaszínek különböző árnyalataiban pompázik.

📌 Jardim da Praça do Império (Centro Cultural de Belém) Lisboa

[newlifeprojects]

virágzik az illatos jázminom!! 😍 eddig csak kèső ősszel hozott párat, miután bevittem a lakásba telelni - de most, most végre omolhatnak rám az emlékek belengi az erkélyt is az illata!

[sz-albertooo]

Emlékek záporesője teszi vízesé az elmém talaját, nem virágzik ott már semmi és nem is fog.

Kihalt már, mint az ígéretünk.

[the-bagira]

🌹 Rózsika 2.0 virul

[szeretemaszavakat]

A belvárosban, kábé félórányi gyalogútra a szüleim lakásától van egy rózsakert, ami szinte egész évben virágzik. Régebben, amikor élt még a kiskutyám és minden nap nagy sétával kezdődött, gyakran kötöttünk ki ott reggelente. Figyeltük a fotózkodó turistákat és a galambokat meg a varjakat és elolvastuk az összes virágbokorra és padra erősített táblácskát a szívélyes kis üzenetekkel.

Húszonegy-két évesen [az itteni produktivitásom fénykorában] nagyon szerelmes voltam valakibe, aki nem viszonozta az érzéseimet, vagy legalábbis sohasem egyidőben velem. Olyanok voltunk, mint két hajó az éjszakában, amik folyton üldözik és elkerülik egymást - általában csak a távolból figyelve, messziről epekedtem utána, de itt-ott mégiscsak összeütköztünk és ezek a pillanatok elegek voltak ahhoz, hogy sorsszerűnek véljem a találkozásunkat.

Minden üzenete túlterhelte a szervezetemet és igazi stratégiai hadjáratnak tetszett megválaszolni őket, szóval sokszor a rózsakertben fogalmaztam meg a sajátjaimat és egyszer [csak egyetlen egyszer, egy esős téli délutánon, amikor már semmi sem virágzott] közösen is betévedtünk. Sétáltunk a kopasz bokrok között és csak úgy kalapált a szívem, és persze elmeséltem, mennyire szerettem a kis táblákat az üzenetekkel és ő megmosolyogta a kijelentést. Azzal a furcsa, leereszkedő kis mosollyal, amitől mindig nagyon aprónak és nagyon tudatlannak éreztem magamat. Aminek vörös zászlónak kellett volna lennie, de én természetesen tovább rajongtam érte. Éveken keresztül, mert akkoriban valahogy elképzelhetetlennek tűnt volna nem szeretni és remélni őt.

Most huszonhét éves vagyok és már nem járok rendszeresen a parkba kutyát sétáltatni meg üzeneteket megválaszolni. Viszont életem nagy szerelme [aki olyan szép és olyan jó, hogy elképzelni és remélni se tudtam volna a megismerkedésünk előtt] a múlt héten berángatott, hogy mutasson egy meglepetést - egy pad volt az. Egy kis táblával, amin a nevünk áll, egy idézetbe rejtve a kedvenc versemből.

[Vannak történetek, amikben kicsit tovább várat magára a heppi end. De attól még eljöhet. Csak nem szabad kevesebbel beérni.]

[kezenani]

himbálózó aranyhal. ma még nem is kívántam egyet se. viszont vacsorkára hal lesz, juhéj

fentebb a füge elrüggyentette magát. lent nyílik a mahónia, finom rózsaillata lesz, alig várom. az a kis homályos a körtefa virága, olyan kis szánalmas szegény, de azért virágzik <3

csalán! az a szép itt lent a bambusz, örök szerelmem

amúgy én nem tudom mitől ilyen sápadt életlenek ezek a képek, az őszi fények szépek. csak most nem látni

[tukrok-eneke]

Emléked börtönében

Bocsánatot kértél tőlem, én visszautasítottam, Azt akartam, hogy megértsd, mit éreztem, mit adtam. De illatod még mindig a levegőben lebeg, Mindent odaadnék, hogy újra veled legyek.

Próbáltam elengedni, feledni téged, De minden emlék újra visszaéled. Szívemben őrzöm, bár rég nem akarom, hiszen minden pillanat bennem él vakon.

Hiányod mélyén új tavasz virágzik, De nélküled a világ oly fáradtan ásít. Szabadulnék tőled, mint börtönéből rab, De láncaid közt lelkem mégis hozzád ragad.

Próbáltalak gyűlölni, de ez nem ment nekem, A jó emlékek mindig legyőztek engem. Megbocsátok neked, hisz nem tudod, mit tettél, Itt az idő, hogy végleg messze menj, ne jöjj többé.

Néha kereslek, aztán újra futnék, Sorsomat kezedből ki nem szakíthatnám még. Talán egy nap majd véget ér ez az örökös harc, S újra önmagam leszek, ha szívem elhagy majd.

Látlak, s te elhaladsz, nem nézünk egymásra, S nem találok szavakat, ha szólnék a világra. A többiek mondják: rossz ember vagy te, De én nem találok hibát szíved rejtekébe.

Talán így rendelték, így írták meg nekünk, Egyszer még eljön a perc, mikor újra együtt leszünk.

[csacskamacskamocska]

Tudattalan dolgaink

Nagyon fontos, nem tudatalatti. Szóval nem arról van szó, hogy van egy ismeretlen mélység amiben szörnyetegek rejtőznek és időnként, teljes rémületünkre, kidugják a fejüket, inkább úgy képzelem, hogy az elménk egésze egy hatalmas gyártósor bonyolult gépekkel (+irodák, folyosók, takarítószekrények, konyhák és kávéfőzők, stb, stb), aminek mi vagyunk az igazgatói, az igazgatói szoba az egonk. Nem ismerjük a gyárunk minden szegletét, egyszerűen vannak dolgok, amiknek a híre sem jut el hozzánk, miközben az egész működik napról napra. Ha jó igazgatók vagyunk, akkor sok mindent tudunk, a munkásaink jól érzik magukat, a termelés folyik, a vállalat virágzik. Ha nem fektetünk a gyárba, annak viszont meglesznek a következményei. Ahogy annak is, ha elhisszük a hamis kimutatásokat arról, hogy milyen faszán működik a gyár. Ha nem oldjuk meg a felmerülő problémákat, hanem azt mondjuk, akkor ezt a részleget bezárjuk, eleget termel a maradék és nem vesszük figyelembe, hogy a bezárt részleg a másik alá dolgozott, a hiánya jelentkezni fog. Ha pöffeszkedve ülünk az irodánkban, azt hajtogava, hogy igazgató vagyok baszod, enyém a gyár, közben a tudtunk nélkül darabokra hullik minden mert vagy nem tudjuk vagy nem akarjuk tudni, hogy mik működnek, mik történnek a gyárunkba, az éppen olyan káros, mintha éjjel nappal a gyárat járjuk és minden kis szirszart magunk próbálunk megjavítani, a törött fogaskeréktől a koszos kávéscsészéig, és pihenés nélkül a gyárral foglalkoznánk. Normális esetben a gyárigazgató tudja, hogy a rendszer jól működik, mindenki csinálja a feladatát, üzleteket köt, előnyös kapcsolatokat épít, piacot keres, kommunikál a vezetőséggel, rendszeresen körbejárja a gyárat, és a felmerülő problémákat hatékonyan kezeli. (ám, még ekkor sem tudja, hogy a Lajos meg az Annus a fénymásolószobába járnak dugni. Senki se tudja, ez az ő titkuk amit ügyesen rejtegetnek) Na, ez a mókás leírás arra volt jó, hogy kicsit oldja tudattalan kifejezés okozta félelmeket. Tudattalan, általunk nem ismert, bennük működő folyamatok. Mondjuk, hogy a portás, a Géza, minden nap késik öt percet. Szigorúan öt percet, sosem többet, de annyit mindig. Mit tesz az igazgató, amikor ez a fülbe jut? Minden nap öt percig ellenőrizetlen a gyár kapuja...

Tudattalan dolgaink olyan dolgok, amik hatnak az életünkre, de nem látjuk az előzményeit, az okát, a folyamatát, csak a hatását érezzük.

A gyárunknak, mint minden gyárnak, van egy saját élete, kb mint a dolgozók magánélete amit behurcolnak a munkahelyükre. Ebből minél többre van rálátásunk, annál hatékonyabban oldjuk meg a szervezési feladatainkat. Minél kevesebbre, annál hajszoltabbak leszünk a meglepetésként előbukkanó problémák matt. Amikor tudattalan dolgokról beszélünk, akkor a gyárban dolgozók életéről beszélünk.

És akkor a rossz választásokról áldozathibáztatás, az igazgató hibáztatása nélkül: Előnyösnek tűnik az üzlet egy korreai gyárral. Ők adnak valamit, mi adunk cserébe mást. A vezetőség nagyon támogatja, sőt, kifejezetten tolja, hogy jöjjön létre az üzlet. Kezdünk egy olyan jövőt vízionálni amiben mindkét gyár termelése ugrásszerűen megnő, hatalmas fejlesztésekre lesz kilátás, új részlegek épülhetnek, hosszútávú, gyümölcsöző kapcsolat jöhet létre. A vezetőség nem vallja be, hogy csupán olcsó mukaerőben reménykedik, mert korábban is sikerült szerezni más partnerektől. Ahogy a leselejtezett fénymásolókhoz és villástargoncákhoz is olcsón hozzájutottak. Mindenhol van átcsábítható munkaerő és minden gyár szokott selejtezést tartani. Ezek normális dolgok. Csakhogy a mi gyárunknak nincs is pénze új targoncákra, se jól megfizetett, képzett munkaerőre. De ezt csak a részlegvezető tudja, azért nyomja nekünk az üzletet, szépíti és magyarázza a kétséges dolgokat. Nem olyat keres, aki egy előnyös kölcsönnel lehetővé teszi a targoncavásárlást, ez eszébe se jut. Csak a használt, leselejtezett targoncában tud gondolkodni, hogy majd azt megbütykölik a TMK-sok, és jó lesz az. Nem ismer más megoldást, beleragadt egyetlen egybe, ahhoz vannak meg a nyomtatványok, ahhoz fejlesztették a javítóműhelyt, és a részlegvezető önmagát túlhajtva igyekszik a részlegét működtetni. Az üzlet megköttetik, de a koreai gyár innentől maga dönti el, hogy ad-e a leselejtezett targoncáiból vagy nem, és ha ad, mennyiért. És a részlegvezető naponta zaklatja az igazgatót, hogy mikor jönnek már a leselejtezett targoncák. E miatt az igazgató sem tud másra figyelni, csak arra, hogy hogyan is adja az üzleti partner tudtára, hogy kéne a potyadékuk, és mit kezdjen az élménnyel, hogy a másik gyár igazgatója, csak sunyin mosolyog, – majd küldjük, de most koncentráljunk arra, hogy ő mit kap – mondja.

Nem ragozom tovább, bár élveztem a mesét. A tudattalan nem valami alatt van, nem tudat alatti, ahogy a tudatos sem áll felettünk, minden bennünk van és vagy ismerjük vagy nem, vagy felismerjük az összefüggéseket vagy nem, valahogy eldöcög a gyár és néha jut szalámisszendvics is.

De Lajos meg Annus biztos hogy kúrnak.

[punkroller]

Ma nőnap van,

Vettem a nagymamámnak virágot, mert ilyenkor illik. Néztem a virágokat és gondolkoztam milyet vegyek:

Vágott vagy élő?

Hát a nagymamám az előt szereti mert ami szép nem szeretné, hogy meghaljon.

Kedvenc színe:

A sárga, de nem igazán számít az gyönyörködteti ha bimbós virágot viszek neki és nála virágzik ki napról napra.

És itt le esett, a nagymamám egy igazán különleges nő, nem a szépség számára a gyönyör hanem az élet és annak a természete, köszönöm, hogy erre megtanítottál míg rád gondoltam.

[diogenesz2020portugal]

Én majd' megfagyok ebben a 15 fokban (sok ember rövidnadrágban és pólóban szaladgál), eközben elkezdett virágozni a pozsgafa (majomfa), a városban érik a mandarin, és virágzik a narancs. Közeleg a tél. 🥺

[noszterpater]

Április 14-e. Szúnyogot kell vadászni lefekvés előtt. Szerintem naptár reformra lenne szükség. Virágzik az orgona, rajzik a májusi cserebogár, 31 fok van. Valamelyik császár adja vissza a hónapját!