#saját történet

[remenyteljesfiu]

Tegnap fáztam a napfényben

Ma melegem volt az esőben

Milyen érdekesek az érzelmek

Hogy befolyásolják a tested

[rozsonitsmeli23]

Nem sokan vannak, akik elég bátrak hozzá, hogy kimondják, amit gondolnak

-It ends with us

[girlwithtoomuchemotion]

Van amikor csak elakarsz menekülni mindenki elől és elzárkózni, de nem érted hogy miért és mi váltotta ki ezt belőled.

[szeretemaszavakat]

A belvárosban, kábé félórányi gyalogútra a szüleim lakásától van egy rózsakert, ami szinte egész évben virágzik. Régebben, amikor élt még a kiskutyám és minden nap nagy sétával kezdődött, gyakran kötöttünk ki ott reggelente. Figyeltük a fotózkodó turistákat és a galambokat meg a varjakat és elolvastuk az összes virágbokorra és padra erősített táblácskát a szívélyes kis üzenetekkel.

Húszonegy-két évesen [az itteni produktivitásom fénykorában] nagyon szerelmes voltam valakibe, aki nem viszonozta az érzéseimet, vagy legalábbis sohasem egyidőben velem. Olyanok voltunk, mint két hajó az éjszakában, amik folyton üldözik és elkerülik egymást - általában csak a távolból figyelve, messziről epekedtem utána, de itt-ott mégiscsak összeütköztünk és ezek a pillanatok elegek voltak ahhoz, hogy sorsszerűnek véljem a találkozásunkat.

Minden üzenete túlterhelte a szervezetemet és igazi stratégiai hadjáratnak tetszett megválaszolni őket, szóval sokszor a rózsakertben fogalmaztam meg a sajátjaimat és egyszer [csak egyetlen egyszer, egy esős téli délutánon, amikor már semmi sem virágzott] közösen is betévedtünk. Sétáltunk a kopasz bokrok között és csak úgy kalapált a szívem, és persze elmeséltem, mennyire szerettem a kis táblákat az üzenetekkel és ő megmosolyogta a kijelentést. Azzal a furcsa, leereszkedő kis mosollyal, amitől mindig nagyon aprónak és nagyon tudatlannak éreztem magamat. Aminek vörös zászlónak kellett volna lennie, de én természetesen tovább rajongtam érte. Éveken keresztül, mert akkoriban valahogy elképzelhetetlennek tűnt volna nem szeretni és remélni őt.

Most huszonhét éves vagyok és már nem járok rendszeresen a parkba kutyát sétáltatni meg üzeneteket megválaszolni. Viszont életem nagy szerelme [aki olyan szép és olyan jó, hogy elképzelni és remélni se tudtam volna a megismerkedésünk előtt] a múlt héten berángatott, hogy mutasson egy meglepetést - egy pad volt az. Egy kis táblával, amin a nevünk áll, egy idézetbe rejtve a kedvenc versemből.

[Vannak történetek, amikben kicsit tovább várat magára a heppi end. De attól még eljöhet. Csak nem szabad kevesebbel beérni.]

[hoofsnclaws]

Teljesen tök kurva egyedül.

Az életben mindent egyedül oldottam meg, mindent egyedül csináltam, egyedül tanultam meg, egyedül jöttem rá, egyedül éltem át. És mikor egy pillanatra úgy tűnik, tesz róla valaki, hogy úgy érezzem nem vagyok egyedül... mire felemelem a fejem újra csak én vagyok a kurva világ ellen. Mindenki más pedig boldog valaki mással. És én boldog vagyok, hogy ők boldogok..

[theblackwolf01]

Az emléked eltűnt, de olykor megmaradt.

A seb utánad elévűlt, de volt, hogy felszakadt...

Sokszor bennmaradt... a lelkemben,

Hogy Te voltál és vagy még az EGYETLEN!

TheBlackWolf

[nemacsond]

Rád ülhetek?

-kérdezem nagy szemekkel.

-Azonnal! Hol vagy már?- mosolyogsz és közbe a szemembe nézel.

Megfogom a takarót és magunkra húzom. A lábammal e közben feléd guggolok, majd szépen ráereszkedek a farkadra. Mind a ketten felnyögünk attól a finom érzéstől, ahogyan egymásba forrunk. Lassan mozogni kezdek rajtad. Te az arcom simogatod majd megcsókolsz. Egyre keményebben lovaglom a farkad. Ettől téged annyira elönt az élvezet, hogy te is elkezdesz mozogni alattam. Vadul szexelünk, majd két nyögés között ezt mondod:

-Annyira finom vagy baba!

Teljesen elönt a nedv a szavaidtól, majd zihálva válaszolok:

-Te még finomabb vagy apuci!

Amint kimondtam a mondatom te egyre gyorsabban nyomni kezdel, én pedig egyre gyorsabban pattogok a farkadon. Amikor már mind a ketten kezdünk kimerülni, te kimászol alólam. Mögém térdelsz a popsim pedig magad elé húzod. Becsúsztatod az eres farkad a forró puncimba és kutyába nyomni kezdel. Közben én a kezemmel izgatom a puncim. Olyan mélyeket löksz már rajtam, hogy a puncim csak úgy bizsereg tőled. Hirtelen meleg áraszt el az izgalomtól, a puncimból ömlik a forró nedv, a lábaim remegnem, hangosan nyögök a gyönyörtől, te pedig a popsimra élvezel.

-Olyan tökéletes vagy.. -zihálod mögöttem.

[more-then-you-know-23]

Velünk egy új történet kezdődik..♡

[halk-lelek]

Néha annyira rosszul bánsz velem, hogy szakításon gondolkodom, keresek valaki mást aki törődjön velem, aztán hirtelen te is törődsz velem és egy ócska szélhámosnak érzem magam..miattad.

[csakvalakiakinemszamit]

Nem tudom, mit kezdjek ezzel az élettel, annyi minden van benne és mégis üres..

Rengeteg döntés ami nem is számított soha

Mindig ilyenek jutnak eszembe amikor rá csodálkozom a természet hatalmára/erejére

[remenyteljesfiu]

Ott voltál neki mindig

Segítetted és hallgattad

Jobban lett csak miattad

Mégis elhagyott nyomban.

Rajtad most ki segít?

[rozsonitsmeli23]

Rossz emberek nem léteznek. Mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálunk rossz dolgokat

-It ends with us

[girlwithtoomuchemotion]

Miért van az hogy amikor segíteni akarok valakinek, akkor a végén mindig hülyét csinálnak belőlem?

[cloud-breakingdreams]

Abszolút kibaszás: az öcséd olyan tusfürdőt kapott karácsonyra, mint amit a volt barátod is használt, és mikor belépsz a fürdőszobába, megcsap az illat és újra beléd mar a fájdalom.

Lexa

[verseskotetek-dalszovegek]

Én - az üres lény

Én vagyok a méreg, ami toxikussá változtat,

Én vagyok a fájdalom, ami a szívedet fájdítja,

Én vagyok a magány, mely sírat álmodban,

Én vagyok a törött lélek, ki halál után síránkozva nyaggat.

Én vagyok a pásztor, ki depresszíveket terelget,

Én vagyok a csend, ki ott honol mindenben,

Én vagyok a bánat, mely szíved mélyére súlyt.

[konyveimrejtekei]

Amióta nem vagy, ezer meg ezer fiúval beszéltem, találkoztam, de soha senki nem tudott belőlem akkora érzéseket kiváltani, mint Te.

-csak téged szeretlek!