#saját történet

[remenyteljesfiu]

Tegnap fáztam a napfényben

Ma melegem volt az esőben

Milyen érdekesek az érzelmek

Hogy befolyásolják a tested

[bukottangyalvagyok]

Évek múltán újra visszatértem ide, valahogy mindig visszatérek. Ez egy olyan körforgás aminek sose lesz vége. Innen tudom hogy rohadtul nem vagyok jól. Sőt sose voltam rosszabbul szerintem.

- Saját

[xmrsstilinskix]

Szalvétára hagyott üzenet a pincérnek.

Egy olyan dolog,amit eddig csak filmekben láttam,és bár sok esélyt látok rá hogy nem lesz következmény, boldog vagyok hogy megtettem :)

[szeretemaszavakat]

A belvárosban, kábé félórányi gyalogútra a szüleim lakásától van egy rózsakert, ami szinte egész évben virágzik. Régebben, amikor élt még a kiskutyám és minden nap nagy sétával kezdődött, gyakran kötöttünk ki ott reggelente. Figyeltük a fotózkodó turistákat és a galambokat meg a varjakat és elolvastuk az összes virágbokorra és padra erősített táblácskát a szívélyes kis üzenetekkel.

Húszonegy-két évesen [az itteni produktivitásom fénykorában] nagyon szerelmes voltam valakibe, aki nem viszonozta az érzéseimet, vagy legalábbis sohasem egyidőben velem. Olyanok voltunk, mint két hajó az éjszakában, amik folyton üldözik és elkerülik egymást - általában csak a távolból figyelve, messziről epekedtem utána, de itt-ott mégiscsak összeütköztünk és ezek a pillanatok elegek voltak ahhoz, hogy sorsszerűnek véljem a találkozásunkat.

Minden üzenete túlterhelte a szervezetemet és igazi stratégiai hadjáratnak tetszett megválaszolni őket, szóval sokszor a rózsakertben fogalmaztam meg a sajátjaimat és egyszer [csak egyetlen egyszer, egy esős téli délutánon, amikor már semmi sem virágzott] közösen is betévedtünk. Sétáltunk a kopasz bokrok között és csak úgy kalapált a szívem, és persze elmeséltem, mennyire szerettem a kis táblákat az üzenetekkel és ő megmosolyogta a kijelentést. Azzal a furcsa, leereszkedő kis mosollyal, amitől mindig nagyon aprónak és nagyon tudatlannak éreztem magamat. Aminek vörös zászlónak kellett volna lennie, de én természetesen tovább rajongtam érte. Éveken keresztül, mert akkoriban valahogy elképzelhetetlennek tűnt volna nem szeretni és remélni őt.

Most huszonhét éves vagyok és már nem járok rendszeresen a parkba kutyát sétáltatni meg üzeneteket megválaszolni. Viszont életem nagy szerelme [aki olyan szép és olyan jó, hogy elképzelni és remélni se tudtam volna a megismerkedésünk előtt] a múlt héten berángatott, hogy mutasson egy meglepetést - egy pad volt az. Egy kis táblával, amin a nevünk áll, egy idézetbe rejtve a kedvenc versemből.

[Vannak történetek, amikben kicsit tovább várat magára a heppi end. De attól még eljöhet. Csak nem szabad kevesebbel beérni.]

[hoofsnclaws]

Teljesen tök kurva egyedül.

Az életben mindent egyedül oldottam meg, mindent egyedül csináltam, egyedül tanultam meg, egyedül jöttem rá, egyedül éltem át. És mikor egy pillanatra úgy tűnik, tesz róla valaki, hogy úgy érezzem nem vagyok egyedül... mire felemelem a fejem újra csak én vagyok a kurva világ ellen. Mindenki más pedig boldog valaki mással. És én boldog vagyok, hogy ők boldogok..

[theblackwolf01]

Az emléked eltűnt, de olykor megmaradt.

A seb utánad elévűlt, de volt, hogy felszakadt...

Sokszor bennmaradt... a lelkemben,

Hogy Te voltál és vagy még az EGYETLEN!

TheBlackWolf

[csakvalakiakinemszamit]

Öngyulladó papírsárkány

Fekete füzetem lapjaiból

Nem tudom megosztani veled, hogy mi történik velem. Sok minden történik és szükségem van rád.. ha jól olvasom a jeleket neked is hiányzom valamelyest.. De éget a bűntudat ha rád gondolok, hiába minden, megbeszéltük 100x is talán és azt is tudjuk mind a ketten, hogy a véletlenek egész sora kellett, hogy ez legyen egy apró bakiból. Mégis ÍGY érzem magam... Sehogyan

Pedig emlékszem nem is olyan régen mi ketten, vállvetve vettük nyakunkba a világot, hátat fordítottunk mindennek amit ismertünk és együtt kezdtünk egy vadonatúj életet messze innen. Nagyon összenőttünk megértettük egymást, segítettük egymást hol pénzzel hol tudással oda is - vissza is.. most meg azt sem tudom mikor beszéltünk utoljára. Pedig tudnál rajtam röhögni szopat az élet rendesen mint mindig.

Nagyon sajnálom Barátom az egészet, egyszer még ha valaki segít felállnom innen találkozunk!

[nemacsond]

Rád ülhetek?

-kérdezem nagy szemekkel.

-Azonnal! Hol vagy már?- mosolyogsz és közbe a szemembe nézel.

Megfogom a takarót és magunkra húzom. A lábammal e közben feléd guggolok, majd szépen ráereszkedek a farkadra. Mind a ketten felnyögünk attól a finom érzéstől, ahogyan egymásba forrunk. Lassan mozogni kezdek rajtad. Te az arcom simogatod majd megcsókolsz. Egyre keményebben lovaglom a farkad. Ettől téged annyira elönt az élvezet, hogy te is elkezdesz mozogni alattam. Vadul szexelünk, majd két nyögés között ezt mondod:

-Annyira finom vagy baba!

Teljesen elönt a nedv a szavaidtól, majd zihálva válaszolok:

-Te még finomabb vagy apuci!

Amint kimondtam a mondatom te egyre gyorsabban nyomni kezdel, én pedig egyre gyorsabban pattogok a farkadon. Amikor már mind a ketten kezdünk kimerülni, te kimászol alólam. Mögém térdelsz a popsim pedig magad elé húzod. Becsúsztatod az eres farkad a forró puncimba és kutyába nyomni kezdel. Közben én a kezemmel izgatom a puncim. Olyan mélyeket löksz már rajtam, hogy a puncim csak úgy bizsereg tőled. Hirtelen meleg áraszt el az izgalomtól, a puncimból ömlik a forró nedv, a lábaim remegnem, hangosan nyögök a gyönyörtől, te pedig a popsimra élvezel.

-Olyan tökéletes vagy.. -zihálod mögöttem.

[more-then-you-know-23]

Velünk egy új történet kezdődik..♡

[remenyteljesfiu]

Ott voltál neki mindig

Segítetted és hallgattad

Jobban lett csak miattad

Mégis elhagyott nyomban.

Rajtad most ki segít?

[bukottangyalvagyok]

Milyen szomorú, hogy fiatalon megtört a lelkünk.

Milyen szomorú, hogy fiatalon nem tükröződik a szemünkből más, mint a megtört lelkünk.

Milyen szomorú, hogy fiatalon üresek vagyunk, mert lelkünk kifosztotta ez a világ, az emberek.

Milyen szomorú, hogy fiatalon gyászolni kell magunkat, meg eltemetni a lelkünket.

- Rip lelkem🖤🤍🕊

- Saját

[itswiikii]

Az üzenet..amit sosem fogsz megkapni:

Szia!Nagyon hiányzol..és el kell mondjam,hogy egy percig sem enyhűlt a hiányod..hiányzik ahogy hozzád bújtam,hiányzik ahogy magadhoz szorítottál..ahogy homlok puszit adtál(ez volt a kedvencem).érezni akarom az illatod,a szád is..

Emlékszem a legelső napra mikor láttalak..mikor a hülye haveroddal jöttetek elénk..akkor még vele voltál..egy percig sem gondoltam azt,hogy lesz valami köztünk..és hogy ilyen fontos emberré fogsz válni..

Emlékszel mikor ugyan abba a cipőbe jártunk?Én a haveroddal te pedig a barátnőmmel voltál együtt?Mikor össze vesztetek,vagy mi..mindig egymáshoz fordúltunk tanácsért,segítségért..téged sem becsült meg és engem se..

Emlékszem mikor szakítottatok hányszor csúfoltunk hogy össze jöttél az akkori csajjal(F)És nem mellesleg ő valami rokonságba volt a barátnőmmel..Aztán vele is szakítottatok..

Teltek a hónapok..jött a nyár..itt még nyár elején nagyon bele voltam zúgva a haverodba..itt aztán emlékszem azthiszem juni 2./vagy juli 2.a lehetett itt csúnyán kihasznált és ott hagyott..nagyon csunyán tönkre tettem magam miatta..és minden bulikor miatta síetam..volt hogy előtte estem össze annyira sírtam..mindegy nem is ez a lényeg..

Sokszor mikor streakeltel egyből megnéztem..vagy ha kitettem insta storymba valamit mindig beszívezted..itt már valami kis dolog emiatt kialakúlt bennem

Egy buliba megismertem a tesódat is(K)Kiköpött úgy nézett ki mint te..mikor meg nem tudtam hogy tesód,ott mondogattam neki hogy basszus te valakire hasonlítasz..és azután mondta el hogy a tesód..na itt lemeredtem nem tudtam hogy tesód..

Aztán jött Szeptember 16 még mindig emlékszem erre a dátumra..valahogy felhozódott az hogy lehívunk titeket bulizni..ekkor kezdtünk el beszélgetni is snapen..Eljött az este hamarabb értünk oda mint ti..akkor már izgatottan vártam,hogy mikor jösztök..Aztán leültünk az egyik pultos részhez és láttam,hogy 2 árnyék közeledik bal oldalról hátulról felismertelek az árnyékod alapján is..mikor megláttalak annyira boldognak éreztem magam..olyan jó volt megölelni..úgy is hogy itt még semmit sem selytettünk..Itt még ahogy emlekszem te haragudtál rám mert anno hátba szurtalak azzal hogy elmondtam a haverodnak hogy te mondtad el nekem hogy megcsalt..mégegyszer és 1000* is sajnálom..

Majd bementünk a sátorba először mégcsak kint cigizgettünk,beszélgettünk..ott is melléd ültem le..majd bementünk legbelülre a sátorba ott is leültünk kicsit de aztán hátra mentünk táncolni..Itt..Itt kezdődött minden..Ahogy egymáshoz egyre közelebb voltunk..ahogy egymás kezét fogtuk..Ahogyan közeledtél hozzám..és végűl ahogy megcsókoltál..utánna kimentünk cigizni és ahogy a fény ránk világított és láttam aut a gyönyörű kék szemed..lélegzetelálító volt..Beléd szerettem..bele szerettem a kék szemedbe,a csókodba,mindenedbe..Itt azt éreztem hogy hiba..hisz a legjobb barátnőm exe voltál..sokáig úgy is gondoltam hogy nagy hiba..hisz nem is akartam veled találkozgatni..Aztán Oktober 22.ig kellett megfele győzzem magam arról hogy nem gáz és nem hiba amit csinálunk..Össze jöttünk..

Emlékszem mikor még anya előtt titokba tartottam hogy vagy nekem és titokba mentem át nállad ott aludni..és mikor az ablakon másztattál be mert voltak nállatok olyanok akik na..tudod te..

Még most is érzem az illatodat..mintha csak tegnap lett volna..ahogyan ott feküdtünk és neztük egymást..azt kívántam volna áljon meg az idő és soha ne jöjjön el a holnap..Mióta megnéztük közösen a "Bíbor Szíveket" az lett a kedvencem magunkat látom bennük..

Vegűl jöttek a találkozgatások..te is jöttél hozzám én is mentem hozzád..

Emlékszel mikor jöttél a vonattal és kisétáltam eléd szakado essőbe és kézen fogva 1 esernyő alatt sétáltunk haza pocsolyákat kerűlve?Emlekezetes..

Aztán jött aminek soha sem kellett volna bekövetkeznie..elkezdtem beszélgetni a gyerekkori exemmel..úgy éreztem hogy én nem tudok melletted lenni pedig olyan szép és jók voltunk együtt..Aztán vele is találkozgattam..és elmondtam neked hogy megcsaltalak..eleinte megakartam veled ezt beszélni de úgy éreztem felesleges mert vele akarok lenni..nem tudtam volna a szemedbe nézni..és az is nagyon rossz volt már hogy a legjobb barátnőm exével voltam együtt..te átjöttél a vonattal hogy megbeszéld velem..de én a kocsiba mellőlle néztem át az ablakon rád és mentünk el jó messzire..

Hát ez a mi kis történetünk..

Mára meg már úgy hiányzol hogy egy percig nem tudok nem rád gondolni..Hiányzik a homlok puszid macim..

[girlwithtoomuchemotion]

Láttalak álmomban. Oly hosszú idő után ismét feltűntél, ott voltál előttem. Annyira valósághű volt, de egyszer csak felébredtem, és már nem voltál ott.

Mikor fogja végre a szívem és az agyam felfogni hogy vége már másfél éve?

[verseskotetek-dalszovegek]

Én - az üres lény

Én vagyok a méreg, ami toxikussá változtat,

Én vagyok a fájdalom, ami a szívedet fájdítja,

Én vagyok a magány, mely sírat álmodban,

Én vagyok a törött lélek, ki halál után síránkozva nyaggat.

Én vagyok a pásztor, ki depresszíveket terelget,

Én vagyok a csend, ki ott honol mindenben,

Én vagyok a bánat, mely szíved mélyére súlyt.

[xmrsstilinskix]

Az hogy nem állsz ki magadért anya,a retardált pasiddal szemben, az nem érdekel. De hogy értünk? A gyerekeidért sem? Elröhögöd hogy az a beteg fasz nézett miközben aludtam? És ebben az a legszomorúbb hogy meg sem lepődtem rajtad.

[rodinia211]

Hamarosan új, romantikus történettel jelentkezem a Wattpadon. Aki szeretne egy 1920-as években játszódó szerelmes történetet olvasni, az kövessen be: rodinia11 néven megtalál.

A történetről:

1925. Egy angol vidéki kisváros, ahol a társadalmi normák súlya alatt rejtett érzelmek és bűntudattól gyötört szívek lüktetnek. Egy fiatal, magányos asszony, akit férje, egy gazdag és rideg iparos a vidéki nyugalomba száműzött féltékenységében, és egy anglikán lelkész, aki a nő iránti bűnös vágyai elől próbál elmenekülni, a sors, vagy Isten akaratából pont itt találkoznak újra. Plátói vonzalmuk lassan mély, megváltást ígérő szerelemmé formálódik, miközben mindketten küzdenek a hit, a vágy és a kötelesség között feszülő dilemmával.

A boldogság ára magas, árulások, tragédiák és belső harcok árnyékolják be a világukat.

Vajon elérik-e a beteljesülést? Megkapják-e a titokban remélt boldogságot, egy olyan szerelemben, amely talán nem is e világnak született?

A csend érintése a lélek mélységeibe és a szerelem gyötrelmes, mégis felszabadító erejébe vezet, miközben feltárja, hogyan képes egyetlen pillanat megváltoztatni mindent.