#vaja

[ugysenemez]

300 éves platánfa. 120-at letagadhatna.

[ndav1d42]

főztem tegnap (megint) vajas csirkét, és ti azért sokkal kevesebb cukrot tegyetek bele (a recept 4 tbsp-ja elég wtf, 1 is elég sztem), de ismét kurvajó lett!! 🤩 kiváló recept! 👌

[tainas-t-t]

Miks rimil on oma wrapped??? Ja miks minu lemmik kategooria oli juust???

[alackofghosts]

my songs live in you like the echoes of yesterday / that can still be heard inside you / and if you feel that you don’t need me now / then know, that this is just the beginning

[avgdvl]

Vajas

[scribare-archive]

@sinamor : nobody understands me like you do.

it had felt good, having someone right there at her side, trying to navigate it all. and from it, had come a friendship she isn't too keen on letting go. not even after getting married & they both live seperate lives. still enjoy these moments tho, catching up with him. sit in her chair, slouching somewhat, knowing her mother would have her head, if she saw. elbow on arm rest and chin rest in the palm of her hand, looking over at him from across the tea table.     ❝   then perhaps you have yet to find the right one.   ❞      know she is lucky that way. found someone that loves her deeply, understood her in a way she couldn't quite explain & having anything else, it didn't feel possible. that she was ready to settle for so much less. ❝   and perhaps you need to let go of that list of yours, find someone you can actually stand being in the room with for more than five minutes.   ❞

[leeenuu]

milleks türa ma pean sellist sitta nägema eesti tagis?? kas ma nagu overreactin või mida?? kuna see tundub liiga palju. olgu las country humans or whatever the fuck they’re called on eestist ja teistest riigidest, aga nõuka ajast?? minge vittu lslt

[oleandro-drag]

tavalise meigi tegemine on nii kummaline, kui drag meigiga harjunud......... nägu on nii tühi.

[wizardfigurine]

every time i eat kolbász i think of hobbits

[sityvaeuli]

,,ჯერაც ატყვია ჩემს გულსა

შენგნით წყლულები ჭრელადა,

ოცგანაც კიდევ რომ დამჭრა,

ვერ გაგიხდები მტერადა!"

-ვაჟა-ფშაველა

🖌️Horace Vernet - Judith and Holofernes(1830)

[nyami]

Csavart vajas kifli

[movienized-com]

Nemirni

Nemirni (Serie 2023) #JelenaStupljanin #MilenaPredic #AnicaDobra #GordanKicic #VajaDujovic #IzudinBajrovic Mehr auf:

Serie Jahr: 2023- Genre: Krimi / Drama / Thriller Hauptrollen: Jelena Stupljanin, Milena Predić, Anica Dobra, Gordan Kičić, Vaja Dujović, Izudin Bajrović, Radoslav ‘Rale’ Milenković, Nikolina Friganović, Aleksandra Janković, Dejan Acimović, Milan Čučilović, Nebojša Dugalić, Gorica Popović, Boris Pingović, Strahinja Blažić, Denis Murić … Serienbeschreibung: Ein komplexes Geflecht von…

[leafsmm]

সেরা স্বাদের পুর ভরা ভিন্নধর্মী কাঁকরোল ভাজি|Pur bhora kakrol vaja|kanto...

[acipaer-at-scribare]

@fullrigor : a flirtatious kiss on the back of the hand .

he is playing unfair . totally unfair , because she didn't want to fold after the fiasco earlier . . . but he makes it awfully difficult to resist . the gesture look innocent enough . she guess . even if she can feel the heat rising in her cheek and the way her heart thud a little harder in her chest . eyes locked with his and it feels impossible to look away . feels impossible to care about anything else in the room at all . even if she knows it's buzzing with life . people dancing , there is music and drinks shared and her parents are here , somewhere . not that they would mind it being him giving her attention , but she didn't want to embarass them . and staring like this , might be frowned upon . swallow dryly as he takes her hand , feels small in his . he leans down and lips brush against the back of her hand , lingering longer than any gentleman would . can't say she mind . can say she mind a great deal . he's confusing & she can't keep up . tongue trail across lips , parting while trying to make her brain work again : at least enough to form a sentence . but right now , she feels a little lost in his eyes and the warmth of his hand and anything else just feels too difficult .

[ajtostolahazba]

Ezt most kiírom magamból, mert szarul vagyok és mivel senkit nem akarok terhelni a szarjaimmal, leírom ide, elvégre ez az én blogom vagy mi.

Az elmúlt egy év életem legrosszabb, legnehezebb, de egyben legszebb éve is volt. Kezdődött tavaly augusztusban a lányom válásával, ami engem jobban megviselt, mint őt, mert kurva nehéz volt kussban, a pálya széléről végig asszisztálni. Mert ez az ő élete, az ő döntésük, ők voltak benne, nekem az a dolgom, hogy elfogadjam, támogassam. Erre egy hétre szakadt meg az a 20+ éves barátság, amit azóta sem tudok hova tenni, de elfogadtam. Kurvára meggyászoltam, rengeteg munkám van benne. És októberben jött apu... Egy életmentő műtét, majd egy diagnózis, amit senki nem akar hallani soha. A karácsonyi covid majdnem elvitte, de összekapartuk, elkezdtük a kemót. Jól ment. Jól volt. Májusban voltak nálam utoljára. Az a nap olyan szép volt! Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, olyan önfeledt volt, olyan boldogok voltak itt! Akkurátusan fotózok mindent, minden alkalommal megörökítem a pillanatot. Annak a napnak a képe itt van kint. Úgy van bennem, meg ha most árnyeka is önmagának. Eleinte magamnak se mertem bevallani, de dokumentálni akartam mindent... Nem tudom mikor leszek abban az állapotban lelkileg, hogy egyszer sorba szedjem, időrendben..nem merem még, nem akarom. Egy hullámvasút ez az év, 3 hetes etapokban számolunk, mert 3 hetente kap új kezelést. Én viszem. Ritkán a tesóm is, de ő valahogy távol akarta tudni ettől magát, amiért haragudtam előbb, ma már megértem. És valahol hálás vagyok, mert 3 hetente olyan mély és intenzív volt a kapcsolatom apával, mint előtte soha. Mindent megbeszéltünk. Tényleg mindent. Nem volt semmi tabu. A legjobb barátom lett, a cinkostársam. Mindent kimondtam. Hogy mennyire szeretem, hogy milyen nehéz lesz, ha majd nem lesz, és azt is, hogy ha úgy érzi belefáradt, és nem bírja tovább, akármilyen nehéz is, az ő döntése és tiszteletben tartom. Miattam ne csinálja, ha ő maga már elfáradt.

Tegnap hazamentünk. Apa napok óta csak alszik, csont és bőr, iszonyat gyenge. Az étvágya hullámzó, de az elméje penge. Tegnap egész nap ébren volt. Kibotorkált segítséggel a konyhába, amikor ettünk, délután a lábtartós fotelben ült végig. Amikor anyuval meg a tesómmal kimentünk a temetőbe, ő Gwendivel maradt. Beszélgettek, nevettek.. Aztán este sikerült belediktálni meg egy szelet vajas kenyeret, szőlővel, dinnyével. Mielőtt elindultunk a temetőbe, bementem hozzá, hogy apa, indulunk, Gwendi itt lesz, sietünk. Jó legyél, rosszat ne halljak!😊 és megöleltem azt a törékeny testet és azt kérdezte: miért vagy hozzám ilyen jó?-mert szeretlek apa. Nagyon szeretlek! És este beszélgettünk és boldog volt. Fáradt, de nagyon boldog.

Ma sokkal gyengébb volt. Nyugtatom magam azzal, hogy elfáradt tegnap , hogy sok volt neki ( mert tényleg sok volt), de amikor anya azt mondta ma, hogy mondott valamit, teljesen elvesztettem a nyugodt kontrollt. "Olyan szép ősz van. Sétálok egyet".. Nem tud járni már...

Halálra vagyok remülve. Rettegek, hogy mikor csörren meg a telefon, mikor ér véget végérvényesen a gyerekkorom. De hátha csak túlreagálom. Mert minden pillanata tiszta, olyan okos és művelt, és a teste ugyan lassú, de az agya most is vág.

Szóval itt tartunk most. Mindeközben nyilván beletenyerelt az életembe egy betegség is, de valaki azt mondta, a sok keserűség miatt nem véletlenül lettem epebajos...nem tudom. Itt ez a látszólag erős és rendíthetetlen nő, aki vagyok, és kurvára félek. Minden nap ajándék, de még annyira szeretnék egy kis időt!

Az apukámmal...:(