#tettem

[depressionisnotagame]

Másképp tettem volna valamit, ha sejtem, hogy mi következik? Nem tudom. Szeretnék őszinte választ adni erre, de nem tudok.

Anna Todd: After - Miután

[banatostenger]

“Vad volt, de hozzád mindig hűséges…„

[algebraicvarietyshow]

new york

egeszen megdobbento hogy metrocard nelkul egy erinteses bankkartyaval be lehet jutni a metroba. biztos nem ez a legnagyobb valtozas, ami az elmult 4 evben tortent, de engem valahogy megis ez lep meg leginkabb

[mwagneto]

budapesti mjúcsuálok tudja bárki hogy hol tudok kargónadrágot (vagy bármilyen nadrágot. vagy úgy általában normális minőségű ruhákat) venni ami JÓ és KI IS TART mert vettem 2 nadrágot ilyen. kicsit több mint egy éve (pull&bear meg bershka) és mindkettőnél elvékonyodott teljesen az anyag és esik szét a varrásnál már MOST és úgy felbasz mert nem olyan régiek ráadásul nincs nadrágom és fogalmam sincs hol tudok olyat venni ami nem ugyanilyen minőségű 😭

[bradyoil]

Lessons in Boldness from Steve Red, President/Co-CCO of RTO+P.

Steve Red, Chief Creative Officer and co-founder of Red Tettemer O’Connell + Partners, gives a candid chat about creating bold, unforgettable campaigns that cut through the noise. Steve pulls back the curtain on the agency’s most iconic work—like the hilariously disruptive “Dietz Nuts” Super Bowl spot with Craig Robinson, and reveals the creative principles that fuel their success. With a blend…

[hogy-mondjam-el-neked]

Hogyan mondjam el neked

#47

I would throw anyone under the bus for you?

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

[diogenesz2020portugal]

Tudjátok, Portugália valahogy olyan, mint a drog.

Soha nem enged el. Addikció. Beleszippantasz a levegőjébe, és nincs menekvés. Lehet, hogy tudnál máshol is élni, de minek? Aki csak egy hétre is, de "megkóstolta" ezt az országot, az örökre a hatása alatt marad. Olyan drog, ami nem árt, sőt meggyógyít. Ha megismerted, nem tudsz nélküle élni.

Vannak gazdagabb országok, ahol jólét van. Itt a jól-lét béleli ki a mindennapjaidat.

Mindig ámulni fogok az óceánon. Amikor a partján állok, valami hihetetlen nyugalom fog el. Tudom, hogy évmilliók óta itt van, és az én rövid életem nem több, mint egy homokszem a tengerparton. Lehet, hogy azok is így csodálkoznak rá, akik itt születtek?

Birtokolni a tér és az idő véletlenül éppen itt és éppen most benned egymásra csúszott darabját maga a kegyelem. Azt hiszem, végtelenül nagy szerencse, hogy részem van ebben.

Ma öt éve, hogy repülőre szálltunk, hogy lakást keressünk Lisszabonban. Mondhatni, hogy a semmibe ugrottunk, hiszen én ezt megelőzően majdnem harminc évvel jártam Portugáliában életemben először, és egyben utoljára (bár már akkor is úgy mentem el innen, hogy itt akarok megöregedni) - a szerelmem, akinek köszönhetem, hogy Lisszabonban élhetünk, életében először lépett erre a földre.

Több mint 15.000 képet készítettem a városban, de (rám egyáltalán nem jellemző mértéktartással) ennek csak töredékét tettem ki. Ezek talán elárulnak valamit Lisszabon utánozhatatlan hangulatáról, bár nálam jóval tehetségesebb fotós kéne hozzá, hogy valóban meg tudja mutatni, milyen fantasztikus ez a hely.

Amiről azonban egyetlen kép sem tud mesélni, az az, hogy milyen csodálatosak a portugál emberek. Ezt valóban csak köztük élve lehet megtapasztalni.

Szokták kérdezni tőlem, nincs-e honvágyam. De van: akkor érzem ezt, amikor Magyarországra utazunk. Már az első naptól kezdve.

Portugália a hazám.

[mirabellomonferrato]

A ház amire ajánlatot tettem

Mirabello Monferrato A nevét is imádtam a településnek. :D Egy nagyon kicsi falu Alessandriához közel, a tengertől (Savona) 1 óra 15 perc, Milánó 2 órányira van. Busz van Alessandriába, onnan vonattal bárhova. Az ára volt megkapó elsőre. Aztán az, hogy van terasz, ha nem is nagy, de kettő is, egész jó kilátás, van kert, mondjuk kisebbb, mit gondoltam, üres, és leszámítva az irdatlan felázást a homlokzaton, a képeken más katasztrófa nem látszott. A bejáráskor azért felfedeztünk pár dolgot amit muszáj bontani-javítani, de ha hozzá se nyúlnánk semmihez is állna a ház még 150 évig. Az elosztása kellemes, eredetileg 2 lakás volt, külön helyrajzi számon, de mostanra egyesítették. Hátul van egy kis hátsó udvarka. A kerben gyíkok laknak :) :) A főtéren van, a templom mellett (ahol mindn délben 5 percig harangoznak, elég rondán :D), szemben a polgármesteri hivatalra lehet rálátni, meg a piactérre, ahol csütörtökönként piac van, gyömölcsöket, tengeri halakat, rákot, polipokat, kagylót lehet venni meg kínai ruhát :D

Megnéztük, előadtam a szakértőt, lézeres mérővel lemértem mindent, az összes repedést lefotóztam és hümmögve csóváltam a fejem, magyaráztam, hogy ajaj, ez meg ajaj az, meg a víz meg a fel és beázás, meg a kazán, meg hát, na. Ezekre hivatkozhat Klaudia, amikor bemondja a 19 ezres ajánlatot, amit már elküldött a tulajnak.

25 000 € 120 nm szintenként 2 szoba, fürdőszoba, konyha, terasz 2 pince Hátsó udvar

Ha nem engednek az árból, akkor megveszem 25-ért. A felújításra kapok kölcsön másik 25 ezret, cserébe a barátaim használhatják a ház felé, amíg vissza nem fizetem a kölcsönt. Ez a kamat. Ezek a barátaim. 25 ezernél több belemegy a felújításba, szóval a következő években minden pénzem, időm erre megy, ebben biztos vagyok. Szervezni, melózni vele komoly kihívás. Mert spórolni azon tudok, hogy kitanulom amit kell, utánajárok, megcsinálom. Sosem féltem megfogni a munka végét és a fizikai munka mindig jót tett a pszichémnek, elviszi a gondolataimat minden másról bele a pillanatba. Amíg nincs aláírva a szerződés, ez az egész csak álom, addig semmi sem biztos. Pedig én már basztatnám a kertet. :D

[imafraidmyself]

Úgy tettem mintha nem érdekelt volna, pedig a lelkemig hatolt és nagyon fájt

[orokke-a-tied0201]

sose tettem ennyi mindent egy férfiért

olyan oldalamat hozta elő,amiről nem is tudtam hogy létezik

szóval ha ez nem tart sírig,akkor nem hiszek többé a szerelemben

[nyeznajka]

Ahogy tegnap motoroztam a Vogézekben, az egyik kanyar előtt láttam egy nagy, kézzel készített táblát: Clacphoto.com

Aztán a kanyarban meg ott állt egy ember, tök nagy profi fényképezőgéppel, teleobjektívvel (asszem), és mindenkit lefotózott, aki arra járt.

És a honlapon meg lehet vásárolni a képeket. Én meg is tettem, fizettem 48 eurót ezekért, de ti, kedves tumblisok ingyen megnézhetitek, nesztek:

És még a sisakon keresztül is látszik, hogy mosolygok, annyira királyság volt az egész!

[cloud-breakingdreams]

Úgy érzem, hogy az előző életemben tettem valami megbocsáthatatlant, és most ezzel az élettel fizetem meg.

Lexa

[that-motorcycle-boy]

Én ezt soha nem tettem volna meg veled

[ajtostolahazba]

Holnap utazom. Egy éve várok erre. Annyira, hogy szó szerint ez tartott életben, amikor tavaly augusztus óta ömlik rám a szar. Holnap utazom, és ma leadtam a kiskutyámat a lányomékhoz, akik szeretik és gondoskodnak róla, de nehéz volt otthagyni. Felhívtam az apukámat, ahogy minden nap, és ő meg elcsukló hangon mondta, hogy "nagyon várunk haza"... Ádám arca felragyog mindig, ha meglát, és úgy tudja mondani, hogy mama, hogy a legszerelmesebb pillanatban sem tudott senki így szeretni... Holnap utazom. És imádom a tengert, imádom, hogy pihenhetek egy teljes hétig, csak azt nem tudom, hogy hogy kapcsoljam ki az agyamat, hogy ne aggódjak, hogy elhiggyem, hogy ha egy hétig nem segíthetek azoknak, akiket szeretek,(ahogy tettem ezt minden nap, egy éve) akkoris meglesznek, mert nélkülem is forog a világ, és ahhoz, hogy bírjam a tempót szabadságra kell mennem az életemből... Holnap elutazom, és végre folyhat a könnyem a gyönyörűségtől, hogy ott lehetek, elsirathatom az elmúlt 11 hónap minden keservét, de ehhez el kell utaznom. Mentolos cigit fogok szívni, napfelkeltét nézek, olvasok és napozok, felessel indítom a napokat... És minden percét kihasználom ennek a hétnek, hogy a lemerült elemeket feltöltsem. Majd apdételek, hogy sikerült-e, vagy a túlaggódás és a kontroll mániám miatt elbaszom... de hátha nem! Helló Görögország! Holnap utazom!😳😍

[whyyareallnamestaken]

Másképp tettem volna valamit, ha sejtem, hogy mi következik?

Anna Todd - Miután