#szavad
Explore tagged Tumblr posts
Text
Egyik szavad ütöd a másikkal..
24 notes
·
View notes
Quote
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt.
József Attila - Óda 3. (részlet)
19 notes
·
View notes
Text
Attól még néha én is féltékeny vagyok, hogy nem rendezek jelenetet, nem borulok ki mindenen és nem mutatom. Csak tisztellek annyira, hogy nem kérek mindent számon rajtad és nem vonom kétségbe a szavad.
#magyar tumblisok#magyar idézetek#magyar tumblr#tumblr quotes#idezetek#tumblr#sajat iras#saját érzelmek#sajat erzes#quoetes
29 notes
·
View notes
Text
Egyetlen szavad képes megváltoztatni az egész napom
Nem is tudod, ez mekkora fájdalom
103 notes
·
View notes
Text
Jó ez a vendégmunkás téma
mert egyből látszik, ki buta náci, pár perc alatt kiderült pl. három magát baloldalinak valló emberről is, neveket nem is írnék itt.
Minek is jönnek ide a mongolok, kirgizek, indonézek? Kibaszott munkaerőhiány miatt. Menjen mindenki buszsofőrnek meg gépipari segédmunkásnak, szakmunkásnak, akkor nem kell sárga embereket nézni, sőt, ukránokat se. De szerencsére ez a nyomorult régió eljutott oda, hogy a mostani fiataloknak már nem egy gyár fogja jelenteni a következő 40 évét (vagy kevesebbet, ha belerokkan a munkába). Elvesznek sok sok olyan munkát, amit senki nem akar csinálni. Persze.
De hát ez még csak butaság, nem buta náciság. Az a helyzet, hogy nincs olyan, hogy xy nép elveszi a MAGYAROK munkáját. Nincs, nincs, nincs. Talán olyan van, hogy Béla elveszi Karcsi munkáját, vagy jelen esetben Jesus, de hát ezek a munkások emberek, van nevük meg életük. Van aki jobban dolgozik, van aki rosszabbul. (Pont tegnap merült fel egy beszélgetésben, hogy "15 éve itt dolgozó embert is küldtek el". Ja, 15 évéből az utolsó kettőben nem csinált, csak plusz munkát másoknak meg bujkált a gépek között.) Még a makói continál se a magyar népet rúgják ki, hanem jogosan vagy jogtalanul embereket. Akik helyére néha magyarokat vesznek fel, néha külföldit, néha kölcsönzött munkaerőt. (amúgy jó lenne tudni, honnan a francból tudnak pontos számokat kölcsönzött munkásokról, mert sehova nem kell bejelenteni, szerintem sehonnan)
De nem kell nagyon szétnézni, elég csak Ausztriát vagy Angliát venni - nagyon pörög mindkét helyen a vendégmunkások gyűlölete, csak ott a magyart, lengyelt meg a románt szidják ugyanazokkal az érvekkel amikkel itt is nyomulnak.
Ha ezek után még mindig nem érzed magad buta nácinak, akkor egy rövid teszt: zavar téged, hogy budapesti építkezésen nyírségből meg békésből viszik fel a dolgozókat és így elveszik a budapestiek munkáját? Vagy zavart téged 10 éve hogy kölcsönzött munkaerőként pl. Komáromból vitték busszal a magyar dolgozókat Székesfehérvárra és fordítva, hogy a kölcsönző cég több pénzt szakítson az utazási díjakkal, így a munkások felesleges kizsákmányolásával?
Ha igen és felemeled a szavad ellene, gratulálok, nem vagy náci. De ha csak a mongoloid ember jelenléte zavar és ezért mindenféle érveket kukázol, hogy végre baloldaliként lehess rasszista akkor inkább lépj be a fideszbe, oda való vagy.
54 notes
·
View notes
Text
Állandóan arról panaszkodsz, hogy nem beszélünk eleget, de mindig mikor leülök veled minden szavad rideg és üres.
#magyar#mosoly#együtt#eltűnt#este#elveszett#rideg#történet#tények#zene#utalat#utalom#idegen#idezet#irodalom#oszinte#parbeszed#anyuka#alkohol#szöveg#saját#gondolataim#hungarian#küzdelem#kapcsolat#kérdés#csok#vég#világ#baj
25 notes
·
View notes
Text
Kisírt szemmel nézem, ahogy elhagyod a lelkem,
szét tört üveg pengéin táncoltunk mi ketten.
Érted dobog kihűlt szívem, érted ölni lehet
ha szerelmes az ember mást nem is nagyon tehet.
Sötét égbolt tetején, látom most az arcod
harcolok az égiekkel, hogy megdöntsem a faarcod.
A világot is bejártam a szerelmet kerestem,
de a csalódás utolért és betemette a testem.
Szorids meg a kezem, és ne engedd el kérlek
megígérem szeretni foglak örökre én téged.
Még mindig sírok reggelente amikor arra ébredek,
hogy az álom nem valóság és megint újra tévedek.
Az álomból visszatérve az élet kemény földjére,
ketten irtuk be magunkat a szerelemnek könyvébe.
Minden éjjel látlak, a szívem porba hullik
én harcolok még érted ha az életemen is múlik.
Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,
az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.
Mint a cserben hagyott gyerekek, könnyes szemmel állok,
sok olyan dolgot tettem már, amit a mai napig bánok.
Az élet fájdalmas könyvében most egy új fejezet kezdődik,
miben az én kedvesem, törött szívvel gyötrődik.
A gyötrődésed fáj, a kínok között vergődök,
egy újabb lépés vár, amit majd még eldöntök.
De tudom egyszer vissza sírsz, tudom egyszer hiányzok,
a halálom után rád, a mennyországban várok.
A szívem mélyén égő sebet hagyott minden szavad,
a bánat nagyvilága lassacskán rám szakad.
Remélem érted, azt amit most írok,
mert amikor ezt hallgatod én még mindig sírok..
-mc soon
7 notes
·
View notes
Text
Háy János: Egy szerelmes vers története
A verset, amit akkor írtam,
amikor tíz napja, vagy inkább
két hete nem láttalak, mert mondtad,
hogy kell egy kis szünet, hogy átgondold,
mi volt és mi legyen, a verset, ami arról
a tulajdonképpen közhelyes érzésről szólt,
hogy rossz nélküled, vagy más
megfogalmazásban, csak veled jó,
s eljátszott számtalan olyan szóval,
amit kizárólag akkor képes az ember használni,
amikor mélyen beleszeret valakibe,
minden más esetben ezeket a szavakat,
kicsim, csillagom, szivem,
és sorolhatnám, mindenki messze elkerüli.
A verset, amiben szerepelt egy felhívás,
hogy óvd te is ezt az érzést, mert túl
érzékeny ilyenkor minden, s egy rossz
mozdulattal végzetes hibát követhetünk el,
s csak évekkel később, mikor már régen elveszett
derül ki, hogy mennyire nem kellett volna
elutasítani egy találkozót például, mennyire
nem kellett volna azt a rossz mondatot
megírni sms-ben, de akkor már késő.
A verset, amiben volt egy hasonlat is,
hogy olyan, mint, már nem emlékszem mi volt,
de arra utalt, hogy könnyen megnyomhat az
ember egy rossz gombot, s az egyébként
rendkívül korszerű szerkezet, talán valami gépről
volt szó, elromlik, vagy helytelen,
számunkra nem megfelelő funkcióban
kezd el működni.
A verset, amit akkor írtam, s gondoltam,
megmutatom, már nem olvastad el,
mert az utolsó, a szerelmünk szempontjából
végzetes találkozón azt mondtad, hogy
soha, még soha nem éreztél így egy férfi iránt,
és ez fantasztikus, ez volt az egyik kedvenc
szavad, én nem szerettem annyira,
de erre soha nem gondoltam, hogy nem,
mert annyira szerettem benned mindent,
még azt is, amit tulajdonképpen nem szerettem
például ezt a szót, amivel most a kapcsolatunkat
minősítetted, s amihez rögtön, hogy ne árválkodjon
magában, hozzáfűzted, hogy ugyanakkor
s megint mondtál egy olyan szót, amit gyakran
az átlagosnál gyakrabban használtál más
esetekben is, hogy ugyanakkor borzasztó,
hogy ennyire egy érzés függvényébe kerültél,
s veszélyben érzed a szabadságodat,
az életed egyéb területeit, s hogy emiatt
kérted tulajdonképpen a szünetet, hogy,
így mondtad, megéri-e ez a veszteség.
Itt gondoltam egy kérdéssel megkönnyítem,
amit mondani akarsz, hisz szerettelek.
Meg? – kérdeztem, s te akkor azt mondtad,
fájt kimondanod, láttam, hogy nem.
A verset, amit akkor írtam, később,
hisz van ez az asszimetria a megírás
és a megjelenés között, az érzés és
az érzés manifesztációja között,
becsúszik egy-két hónap, esetleg több,
a verset később egy másik lány olvasta,
és a nyakamba borult, mert nagyon szeretett,
volt benne az a mély érzés, ami bennem is,
bár most nem, hogy nem is gondolta, mert
olyan ritkán, mondhatni soha nem mutatom ki,
nem is gondolta, hogy ennyire szeretem,
el is sírta magát, mert ebben a mély érzésben
a legkülönfélébb, máskor egyáltalán
nem elfogadott cselekedetek is megengedettek,
én megfogtam a karját és távolabb toltam,
s ebbe a könnyes, szemmel láthatóan,
de a szivemben egyáltalán nem érzékelhetően
nagyon édes arcba mondtam,
hogy menj el, érted, menj el innen, és kitoltam
a lakásból a körfolyosóra, ahol nemrégen
érkezett, s úgy érezte, most élete
egyik boldog óráját közelíti meg,
s pár perccel ezelőttig, ez az érzés erősödött benne,
s most így végképp érthetetlen számára az,
ami történt.
Bezártam a bejárati ajtót, kulcsra,
s rögtön ott, az előszobakövön
csuklottam térdre, ez az a rendkívül
nevetséges pozíció, amit már a legigénytelenebb
filmek sem mernek ábrázolni, mégis,
mint az én példám mutatja: létezik.
Ebben a nevetséges pozícióban kezdtem el
zokogni, hisz összegörnyedve az előszobakövön
mi mást tehetne az ember, zokogtam bele
a padlólapokba, s még beszéltem is,
hogy gyere vissza, gyere vissza, aztán megijedtem,
talán a lány a gangon van még és félreérti,
s elkezd zörögni, hogy itt van, engedjem be,
és elhallgattam, de a könnyem tovább ömlött,
s a nevetséges pozíció is maradt, mintha
könyörületet vártam volna valakitől,
holott egyedül voltam, teljesen egyedül,
a testem, mint egy véletlen
odakeveredett bogarat, amire a lakásban
egyáltalán semmi szükség nem volt és nem lesz,
agyonnyomta az istent.
3 notes
·
View notes
Text
KÉSEI SIRATÓ
"Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni."
Isten nyugosztaljon, édesanyám! Köszönöm az életemet és sok minden mást. Örökké hiányozni fogsz.
16 notes
·
View notes
Text
VÁCI MIHÁLY:
HA ÉRDEMES - HA NEM Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! - s mindig Érdemes lesz, - hiszem. Nehéz - s el kell fogadni, ki szemben áll velünk, s azokat elviselni, kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltűrni, hogy meg se tántorodj; - a túloldal ne lássa, mint hull szét táborod. Emelni, vinni vállon, ki gyenge s már kidől; s mert rá is jut erődből, lefödne - úgy gyűlöl. Naponként mosolyogni kínban azok között, kik összefenik szemük egy jó szavad mögött. Menni velük - már régen nem értük! - Csak azért, mert e sereg iránya valami célt ígért. Velük és ellenükre annyi közt egyedül, - vívni mégis azért, mi csak együtt sikerül: - mindez ma sem volt könnyű, - s nem lesz könnyű sosem, - de törvény s vállalt sors ez, ha érdemes - ha nem!
3 notes
·
View notes
Text
Kovács András Ferenc - De profundis
Hozzád kiáltok, hé, kölyök, magas füvek közt rejtező, ki fekszel messzi éjszakák mélyén fénypárás ég alatt… Arccal fordulsz a semminek – már nem lehetsz tücsökkirály, s boldog kabóca sem. Röpít habókos, tűnt zene – körhintás égbolt hercege, elránt kamillaörvény sodra… Vad, mentaízű csend suhog. Szoknyák suhanca, elkeringsz majd kitárt karokkal, s nem tudod – hány csillagot ráz a szemedben a szél. Szavad sincs szépség tériszonyára – amit magadra mértél, meg sem értheted. Csak egy körhinta lánca sirat el, Tejút tündöklő csördülése – nyelved hegyén egy hang homályos harmatát hordod, ha széna szőke illatával ég forog, míg fekszel magas füvek közt, mondd, ki vagy, kihez kiáltok, rejtező?
2 notes
·
View notes
Text
Ma lenne öt éve, hogy azon a bizonyos napon megszólítottál, de te pár hónapja úgy döntöttél, hogy szó nélkül kilépsz az életemből. Hiába volt az utolsó szavad is a szeretlek, egyetlen egyszer sem volt igaz. Köszönöm, hogy nem kerestél többet. Hálás vagyok minden pillanatért veled, mégha részedről hazugság is volt minden. Viszlát örökre!
11 notes
·
View notes
Text
Epilógus
Minden egyes rideg pillantásod,
Minden egyes távolinak tűnő nevetésed,
Minden egyes távolságtartó szavad,
Mint egy késdöfés a szívembe,
Fázom nélküled, nincs itt a lelked, hogy körbeöleljen.
Nem állok rá készen, hogy újra lássalak
És egy újabb alkalmat adjak neked arra,
Hogy szívemet még apróbb darabokra szabjad.
Mondd, te tényleg boldog vagy?
Még akkor is ha én most majdnem összeesek?
Mondd, tényleg soha nem számítottam neked?
Ha valóban csak egy játék voltam, ha valóban nem számítottam,
Minden egyes szavad, minden egyes pillantásod, minden egyes érintésed hazugság volt.
Ilyen jó színész vagy?
Mondd, mire volt ez jó neked?
Szívedre hajtottam a fejem, amikor te voltál az, akitől az enyém vérzett.
Ölelésedben kerestem a megnyugvásom, amikor tőled fordult körülöttem feje tetejére a világom.
Mondd, direkt bántottál?
Meg lehet játszani ennyi érdeklődést? Bele lehet erőltetni a szemünkbe ennyi szeretetet, ennyi törődést? Ilyen könnyedséggel lehet úgy tenni, mintha szeretnél?
Én sosem voltam olyan igazi, olyan valós, olyan életrekelt mint Veled.
Én sosem hazudtam Neked. Talán szerelembe kezdtem esni Veled.
Bárcsak elmondtam volna ezt Neked.
Ha újra ott lehetnék, kuporognek a szíveden, ha újra érezhetném, ahogy arcomra hullajtott csókoddal feded el könnyemet, azt az egyetlen egyet, amit akkor ejtettem (mégis talán a legfájdalmasabbat valaha), ha újra ott lehetnék Veled, nem hagynám, hogy ilyen könnyen engedd el a kezem. Kicsit szorosabban öleltelek volna, kicsit tovább néztem volna a gyönyörűbarnáidba, kicsit mélyebben vettem volna a levegőt. Akkor utoljára vettem igazán mélyet. Azóta, mintha fulldokolnék, nem telik a tüd��m.
Már csak én ülök itt, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett
és nem jön az álom, az enyhetadó. Már nem jössz te sem.
#gondolatok#magyar#magyar tumblisok#hazug szavak#hazugság#szerelem#szomorú#nem tudok nem rád gondolni#nem tudom elengedni#miert#még mindig#te#sajatgondolat#gyonyorubarna
3 notes
·
View notes
Text
“Sajnalom” en is sok mindent sajnalok..
Tobbek kozott azt, hogy hittem neked.. Hogy elhittem, hogy te tenyleg maradni fogsz, hogy minden szavad elhittem..
hogy akkor aznap meglatogattalak es, hogy utana ez rendszer lett.. Hogy melletted voltam, neked adtam mindenem.. hagytam, hogy kihasznalj, elhitesd tenyleg jelentek valamit szamodra..
Es tudod mit sajnalok a legjobban?! Hogy a mai napig lennek akkora vereb, hogy eselyt adnek neked.. mert szeretlek es vagyok olyan naiv, hogy remenykedek..
6 notes
·
View notes
Text
Dohány szavak
Fárasztó élet után lerugom cipőm
Végre megpihenhetnék néma otthonomban
De hogy az utca nem rejti előlem többé megérzem
Rajtam ragadt, dohány szagom van
Olyan szag ez mint egy viccnek szánt fájdalom
Mely elveszik ott társaság hevében
Ártó lénye csak csüng nevető ajkamon
Hogy majd gyönge csöndben, halálvágyként elérjen
De a szavak nem a dohány, csupán a gyújtó
Mely végzetes füsté égeti értéketelen szivar lényem
Lelkem mely szültömtől önmagam bajává múló
Mérgezve engem testem ótvar ketrecében
Le akarom mosni a szagát magamról
Habos fürdő, kölni illat tapossa, leple fedi
De a dohány szag makacs, nem tompul el tőle
Sebző szavad, érző hangod örökké csak zengi
2023/01/28 [Versek a Hóvirághoz]
8 notes
·
View notes
Text
Te vagy az egyik olyan ember az életemben, akire ha rágondolok, csak mosolygok. Nem azért, mert minden rendben van köztünk és boldogok vagyunk. Pont ez az, valójában semmi sincs köztünk, de soha egy rossz szavad nem volt hozzám, nem voltál bunkó, tolakodó és végül, de nem utolsó sorban nem hitegettél. És pontosan ezért, mert hiszem, mindig igazat mondtál.
2 notes
·
View notes