#Óda

[wildiesong]

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt.

József Attila - Óda 3. (részlet)

[kocourmokroocko]

dnes je smutný den, kdy vyhazujeme hnijící závěs z naší koupelny. napsala jsem mu ódu na sprchovej závěs.

"óm, milá záclono gumová, sprchová, v tobě dlí plíseň, že sem z toho nachová. máš motiv obtloustlých turistů na pláži, přispělas nemálo k mý psycho-bagáži.

když tě bejvalá kamarádka dotáhla, začala sem se smát a ona po deseti letech ukončila naše přátelství a dneska si o ní myslim, že byla vlastně celkem píča."

nebrečte, musíme slavit, že se to stalo, ne želet, že to už neni.

[csoori]

Óda egy kamaszfiúhoz

Te bakancskirály, te gyalogember, te bicikliző és cigarettázó tuskó, hóhéros füst takar el szemem elől, haj és zene –

A tavasz gólyalábakon kopog eléd, világot gyújt, de te az orgonák gőgös gyertyáit elfújod: ne legyen világosság, ne legyen, ne legyen, mert nem a kivilágított lomb kell, nem az ág, hanem a lomb közötti hasadékok s rejtek-nyílások édene mindenfelé! Látom: homokba írsz, faággal, fácántollal, látom: veled íratják titkos emlékiratukat a hangyák s kezed barlangi ösztönétől szállni tanul a kő.

Másokat repülő visz a kitakart Földet megbámulni, te fecskékkel vontatod magad, ágyékod áttüzesedik, ordítanál, de csak röhögsz, eső oltja ki parazsad, gőz vagy, pára vagy, apa- és anya-hordák közt lecsapódsz.

Koponyákra sandító Hamlet, az újság-álarcos banditákon csak nevess! Téged jóllakat még az idő jó hírekkel,

megitat záporokkal, mintha fa volnál, kihajtott gallérú fa, egyetlen példaképem a nyakkendőktől fuldokló világban –

Vad városlakó, csordában járok árnyékoddal.

— Csoóri Sándor (A látogató emlékei, 1977)

[tartsdmegazaprot]

Ahogy el kellett volna söpörni, nem lassan letörni. Ennek ittuk meg a levét. Nyomorultul bár, de elég lehetett volna. De mindig van réteg, mely virulna, mint a rózsa, akár rohadtan is a dombon. Emlékszem a ponton- hidakra, az égett birkaszagra; járgányok fekete-alakba görbült testeire, de az emlékek nem tartoznak senkire, az emlékek senkit sem érdekelnek. Átok nehézkedés, valami mellett nyomulsz már csak a földbe, nélkülem. „Föld, föld!” Kolumbusz–Odüsszeusz, betapasztom fülem, befogom az igazságos háború bűzétől az orrom, és mocskot látok csorogni körben minden balos ormon: balsors, akit régen tép, kit a Régen foszt ki az Új nevében, ó, Város, technizálódó sivár- ságodra fröccsen a májusi sár, de áldanak, ha így maradsz csak förtelemre, nem válsz azzá, mit fel nem foghat az elme, ám hogy rettegjünk ettől ennyi silányság nyomán, csodálod-e, hogy utálják, akik utálják, és rossz a kedvünk, az egy-unt nincs együtt, s nincs hova felkerekednünk, mint hitvány szám-aprójának, ami marad, és megtölti irdatlanul a számoszlopokat, számoszlopok és tűzoszlopok, a megjövendölt zagyvaságban nem hittem soha, ami engem eltölt, utálat. Rá az utóélet csak az élet, az elő-állat ily utó-szörnyeteggé lett Minden jót kívánhatnak egymásnak a felek. Mindkettő azt tette, amire lett – a jelek szerint. De hogy jövök hozzá, hogy szívem és gyomrom undorral és iszonnyal félve kering?

Tandori Dezső - Májusi óda (Töredék)

[theablr]

my entire sense of personal identity can be traced back to the circular celestial window in Tracy Beaker’s bedroom

[eltortaszilvafa]

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,

óvó tekinteted érzem kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet ujra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -

mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritőn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felémint,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagy más világ,

S idáig hallom én, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal

hűs tenyeredben.

1943. május 26.

[fleroveeum]

.

[diogenesz2020portugal]

Melyik a három legkedvesebb magyar versed?

Az első három, ami nekem eszembe jut: 1. József Attila: Óda 2. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke 3. Pilinszky János: Senkiföldjén

Ezeket 'kívülről' is tudom.

És plusz egy:

[louisegluckpdf]

Reading list pleaaaase

Or poems you’d recommend um…. Anything freakish or dealing w/ the mortal coil. October stuff ykwim. Romgerri aura

october books reading list

wuthering heights by emily brontë

literature and evil by georges bataille

erotism: death and sensuality by georges bataille

o caledonia by elspeth barker

the weird and the eerie by mark fisher

death by landscape by elvia wilk

carnality by lina wolff

lapvona by otessa moshfegh

october poetry reading list

the second hour of the night by frank bidart

october by louise glück

dear eros, by traci brimhall

sometimes a wild god by tom hirons

óda by attila jozsef

the dark cavalier by margaret widdemer

to one shortly to die by walt whitman

[hiveswap]

Do you remember what poem it was? I'm really interested in reading it for myself :)

"Ode" (óda) by József Attila! (Link to english translation) He was a famous 20th century Hungarian poet with an incredibly tragic life. A lot of his poetry focuses on his struggles/mental health, but this is one is one of his romantic ones, about a woman that he met exactly once. He was quirky like that

[kocourmokroocko]

Každej den spontánně improvizujeme řádově tak pět až deset písní rozličné zvěřině na tomto bytě

Poslední z nich nese název "Óda na mětí psa":

"Pane štěně! Paně štěně! Hej, ste ok? Hej, ste ok? Co to máte v tlamě??! CO TO MÁTE V TLAMĚ- ...už to spolk. Už to spolk. :( " ♫

[turnaj-taborovych-pisni]

1.óda na českou třebovou a univerzální užitečnost pražců v našem světě 2.správně táborákově tesklivá 3.xxxxxx

[tartsdmegazaprot]

Óda Jordán Adélhoz

az én napom legszivmelengetobb pontja biztosan Jordán Adél mosolya volt az Aldiban, amit a rajta másodpercek ota csüngő bárgyú, klasszikus rajongó arckifejezesemre küldött válaszul

voltam nala egyszer jogazni a szépműben - pont tavaly ilyentájt - es hat, konzisztensen lenyugoz mindig és mindenkor a Csak szex és más semmi-beli Saci karaktere óta

(Székely Krisztaval voltak vasaroooni, öt most láttam először, irtó jó energiak vannak köztük, bennük, alattuk, fölöttük)

[atlaskrr]

Caleb? No cause hear me out. It starts with a C and here's a copy pasted meaning:

Most likely related to Hebrew כֶּלֶב (kelev) meaning "dog". An alternate theory connects it to Hebrew כָּל (kal) meaning "whole, all of" and לֵב (lev) meaning "heart".

Dogs, whole of heart. You see what I mean. It also sounds like a traumatized bi name and suits his style in a way.

im sorry but cxs english name is CHARLES. sweetie you can get a better name than that.

[markoferko]

óda egy etióp ételhez és az addisz ababai helyhez, amelyik csak ezt az egy fogást készítí

[fagcrisis]

what józsef attila poem is that?

óda ! i mean he doesnt explicitly go i need to crawl inside you but he does spend a fair bit listing her internal organs and going on abt how hot rhey arr and then hes begging her to let him inside so i think its implied. its a good poem my classmates just suck shit