#szarnak érzem magam

[csakcsiga]

Nyár

Nem tudom kinek, hogy de nekem ez egy elég szarul sikerült nyár volt. Nem mondom, hogy nem voltak jó pillanatai de a verseny óta elég lejtmenetbe csúsztak a dolgok(nem állítom, hogy addig minden tökéletes volt idén de legalább volt egy kis sikerélmény).

A sérülés, azzal való küzdés, az hogy szarrá hajtom magam a melóba a semmiért, a sikertelen álláskeresès és kilátástalanság meg az hogy így állandóan egy szarnak érzem magam. Most ez a betegség se dobott igazán fel.

Szóval most fogom össze szedem kicsit magam. Ezen a hétvégén elbúcsúztatom ezt a szar nyarat. És hétfőtől ismét fókusz. Edzés, a kaját is rendbe rakom újra és megpróbálok mindent, hogy év végéig meglegyen az új meló!

[erosnekszulettem]

Reggeli kínos ébredés...

Ő hogy került ide és én hogy jutottam ide?

Kellemetlenül szar este volt idővel tisztult a kép... nem tudok mással együtt aludni aki nem ő sőt hosszú távon elviselni sem tudok más nőt rajta kívül az ágyamban...

Ennek segítenie kellene mivel mindenki a helyen kezeli az ilyen "estéket" de nekem nem válik be úgy érzem csak üresebb leszek és undorodom... leginkább magamtól mintha sértené a becsületem mintha megcsalnám... közben pedig ő már régen mással van... tökre olyan szarnak érzem magam ettől.... gyenge utánzatok mind hozzá képest...

Fogalmam sincsen hogyan tudnám ezt túlélni minden nap falakba ütközöm közben... nehéz túl nehéz talán nem sikerül majd...

De a vége így is úgy is ő lesz az utolsó nő akit valaha is szerettem...

[talan-depresszios-vagyok]

Végeztünk. Most már tényleg. Unom, hogy miattad egy szarnak érzem magam, hogy 0 az önbecsülésem, hogy megakarok Neked felelni. Elég volt ebből! Többet érek.

[perfectsadpain]

Hogyan lehet, hogy mindenki halad valamerre az életben, elviekben én is ezt teszem. Most a genetika felett görnyedve, 4. vizsgaalakalom, ideg, szorongás, 2 hete kb kutyakaján élek. Végig néztem kb 3 sorozatot, életkedvet nem találtam, de azt hiszem rám rakódott újabb 3 kiló zsír. A kortizol szintem olyan magas, hogy a peteérésem még gyógyszer mellett is eltolódik. A pasim még egy mosást se képes berakni. De azért én olyan kedves vagyok. Kedves a lófaszt, unatkozom. Ordítanék. Miért pont az én lábam alól húzzák ki a padlót örökösen? Generációs trauma, hogy szarnak érzem magam.

[engedjel-kerlek]

Ha eddig szarnak éreztem magam, akkor hogy lehetséges, hogy most még rosszabbul érzem?

[borderline-story]

Mama: …figyelj már, ne mondd már anyának a “h”-val kezdődő szót.

Én: …csend… Miféle “h” betűs szót, miért, mit beszéltetek rólam?

Én: Ami “h”-val kezdődik és alál a vége?

Mama: Igen, azt. Ne mondd neki, rendben?

Én: …csend…

Mama: Ne mondd neki feleslegesen, mert csak aggódni fog. Nem hiányzik az neki, főleg ilyen távolról.

Én: …csend…

Mama: Hogy akarsz te így pszichológus lenni? Neked nem lehetnek ilyen problémáid, neked segítened kell másokon. Nem? Így hogyan akarsz segíteni nekik?

Én: Jól van mama, nem mondom. Tudom, tudom.

Mama: Tudod, csak aggódik, de nem hiányzik ez neki. Nekem is csak azért mondta el, hogy kibeszélje magából. Úgyhogy ne mondd ezt többet, jó?

Én: Jól van mama, rendben, felfogtam.

Okes, akkor ezt most megpróbálom itt hagyni. Nem agyalom túl, nem veszem magamra, nem érzem miatta egy darab szarnak magam. Megpróbálok arra koncentrálni, amit mondtak nekem ezzel kapcsolatban. Ejj de kurva nehéz.

[elviselniafajdalmat]

Ismét szarnak érzem magam...

[padgany]

Tipik én:

Péntek:

Hajnalban hazaértem a munkából. Lefeküdtem fél nyolckor aludni, délután kettőkor pedig keltem. Kávé, cigi, fürdés, majd egy nagy (4cl) vilmoskörte elfogyasztása után indultam a buszra, hisz fél négyre hivatalos voltam a - tradicionálisan - mindig, év vége tájékán megrendezendő ,,team bulira’’. A vasútállomásra érve a munkatársaim és házi szilvapálinka várt, amiből gyors beküldtem kettőt. Az sem segített az alkoholfogyasztásom visszafogásában, hogy míg a hamburgeres bódé mellett álltam a többiekkel, majdnem száz százalékos biztossággal megállapítottam, hogy pár méterre tőlünk az a lány édelgett egy magas pasival, aki nyár végén úgy döntött, az lesz a legjobb számára, ha több hónapos napi rendszerességű beszélgetés után beghostol, eltűnik és többé tudomást sem vesz a létezésemről. Még két pálinka, egy - kicsit sem gyomorkímélő - hot-dog (addigra már muszáj volt valamit ennem), majd indultunk a helyre, ahol bowling pályát foglaltunk és egy nagy asztalt.

A team buli alapvetően jó volt, nagy fröccsöket és vodkákat ittam, rengeteg cigit szívtam, röhögtünk a többiekkel, bowlingoztam és sokat ettem a hidegtálból, ami olyan ételek egyvelege volt, amik jóformán csak olyan allergénekből álltak, amiket kicsit sem szabadna ennem. De nem volt gond, tizenegyre hazaértem majd lefeküdtem.

Szombat:

Reggel tíz körül keltem. A kedvem jó volt, kiderült, hogy az esti koncert mégsem hétkor kezdődik, hanem kilenckor, így elhatároztam, hogy mégis elmegyek rá. A családi éttermes vacsira hatra kellett menni, így minden csodálatos volt azon a reggelen. Legalább fél óráig… ami után konkrétan mindenem elkezdett fájni. A hasam a beleimmel, a derekam a lábtöveimmel. Hányinger, fejfájás, émelygés. A vacsiig pihentem, feküdtem, de nem lett jobb semmi. Az étterembe vezető út, a várakozás az ételre és maga a kaja elfogyasztása is kín szenvedés volt. Szomorú voltam, csalódott. Apám és anyám közös, szülinapi családi vacsoráját fal fehéren, hányingerrel és az izületi fájdalmaimmal küszködve szenvedtem végig. Akkor már tudtam, hogy lehetetlen, hogy elmenjek a koncertre. Egy utolsó szarnak éreztem magam, aki nagyon elszúrta. A derék és izületi dolgokról a pénteki bowling, a hányingerről, émelygésről, has és bélbajomról pedig a teménytelen mennyiségű alkohol, a kurva hot-dog és az a franciasaláta tehetett, amit a nagy ,,éljünk a mának’’ felfogásomban és mohóságomban tettem magamévá a team bulin. Szomorú voltam, csak jól szerettem volna érezni magam, de amit a legjobban vártam, azt addigra már baszhattam.

Vasárnap:

Ma már jobb minden, de még mindig gyengélkedem. Az izom és izületi fájdalom még mindig ugyan olyan mértékű, mint tegnap, de a másnaposság elmúlt és már enni is tudtam. Most azok a dolgok járnak a fejemben, amiket a pszichológusom mondott: tudatosság, tudatosság. Megbuktam, kurvára nem voltam tudatos. Egy öregembernek érzem magam aki nem ihat és bowlingozhat anélkül, hogy két napra ,,el ne rakja’’ magát.

//Eleve el vagyok keseredve: hogy a picsába fáj mindenem egy szumma 1 órás bowlingozás miatt 30 évesen? 3 éve még 15 kilómétereket futottam heti kétszer.//

Mindenhez lett volna kedvem, de pont azt éltem csak meg, amit a legkevésbé vártam. Nem tudom, hogy mikor növök fel ahhoz, hogy tudjam, mikor kell leállni. Azt érzem, hogy én egy javíthatatlan önsorsrontó ember vagyok, egy mohó valaki, aki sosem fogja tudni betartani azt a mértéket és tartani azokat a kritériumokat, amikkel biztosan mondhatja, hogy nem baszik ki magával a jövőben. Pedig én csak jól szerettem volna magam érezni.

És akkor egy feldolgozás annak az együttesnek a feldolgozásában, akiknek a koncertjét és ezzel egy jó estét kihagytam.:

[gondolataim-tarhaza]

Valahogy te mindig azt érezteted velem hogy egy rakás szar vagyok, és már nem is leszek jobb.

[gondolataimitt]

“Tanulom szeretni a lábam hangját, amikor olyan dolgoktól sétál el, amiktől szarnak érzem magam.”

-ig:idezetabiodba

[mrpicur]

Hát itt vagyok újra megint egyedül. Mindenki megígérte hogy mellettem lesznek nem hagynak így. Egyre kevésbé fontos minden 22 évesen teljesen összetörve,magányosan,szeretet éhesen,csak egy emberre várva magamba meghalni és tudni hogy ez most nem ugyan az mint régen ez más. Minden amit kettőnkért tettem feledésbe merült. Csak a rossz maradt meg neki. A rengeteg régi trauma amit egymás ellen tettünk és a rengeteg túlgondolt semmi meg emésztette az idegeim. Düh kezelési problémáim vannak. Bántattam azt a lányt aki az életet jelentette. Most itt hagyott ő is,a lakásban még a cuccai itt vannak még de ő már nincs. Hiányzik és vissza csinálnék mindent de már nem tudom mert nem hagyja fél tőlem. Olyan lettem mint Apám gyűlölöm magam egyre jobban.. Azt is tudom hogy sok minden már nekem nincs írva . Nem fogok tenni azért hogy jobb legyen most lecsúsztam.. Kábítószerekkel,alkohollal,cigivel,kaja megvonással pusztítom azt a szörnyet aki lettem. Nem tudom feldolgozni hogy 22 évből 20-ban mindenről én tehettem olyanról is amit meg sem tettem. Kezedem fel adni ezt a világot nem szeretnék még tovább itt élni, újabb bántást és hazug szavakat, kamu embereket és legfőképp ezt a mellkasomban hagyott űrt . Ha ezt ilyen ütemben folytatom nem kell sokáig itt lennem . Sok hibám van de az egyetlen hogyha szeretek azt szívből teszem és egy rettegés lesz mindennap mikor egyedül hagy mert félek egyedül. Jobban mondva magamtól. Azok az öngyilkos gondolatok amik kattognak bennem már kezdenek túlnőni rajtam. Egyszer már megpróbáltam, ott még meg mentettek de most mi lesz ha nem? Valaki sírna miattam? Vagy csak a hibáimra emlékezne arra hogy kit hogyan bántottam vagy akkor már ezek eltűnnének ? Akkor jó lennék már ? Akkor mindenki keresne? Vagy szimplán a feledés homályába veszne el az emlékem ? Nem tudom mit tegyek a démonok egyre erősebbek a fejemben egyre lejjebb csúszok, itt nincs vissza nincs aki segítene elment mindenki de inkább én űztem el mindenkit. A depresszió a szorongás és minden szar itt van előttem. Nincs már értelme ennek az egész szarnak. Egyedül vagyok szerelem család és barátok nélkül így nem akarok élni. Tönkre tettek teljesen és én önmagamat. El köszönök ezen világtól mert ez már nem az amit én szeretnék ezt már nem akarom. Egyszer eltűnök majd és ha mindenki keres aki eddig nem az már nem talál többé. Lent leszek már ott nem fájhat semmi. Senki sem bánthat. Így hát életem története sajnos arról szól hogy a túl sok nem megérdemelt bántás gyerek korom óta egy depresszív szörnyet hozott létre melyben már nincs élni akarás. Túl sok ember éreztette hogy jelentéktelen vagyok az életében bármit is teszek bárhogy akarok megfelelni, nem tudok egyszerűen nem kevés vagyok, most már mindenhez is. Nem bántom tovább magam elengedem ezt a testet. Megvárom hogy elmenj megfoglak bántani keményen hogy eszedbe sem jusson hogy keress. De ez mind a te érdekedben. Elmegyek nem nekem való ez az élet, nem bírom a harcokat elég volt már. Szerettem mindenkit aki mellettem volt egy rövid ideig de mindenkitől elköszönök mert érzem jobb lesz. Lehet most önző leszek mert nektek fog fájni de nekem már nem. Elég volt. Legyél boldog és vigyázz magadra egyszer még találkozunk egy másik életben mert ez a két lélek össze illik és elválaszthatatlanok. Szeretlek ❤️

[nehagyjmagamrasblog]

Egy parányi de tényleg mikor jó lét...

Aztán jön, ki elbassza az egészet szét csessze a parányi jo létemet és aztán azt mondja hogy azt látssa hogy emésztem magam..

De miért??

Mert nem ert meg egyik se

Talán ha foglalkoztatok volna velem régen és te nem más gyerekével játszottál volna mikor vártalak hogy játsz velem

De mikor szarj jegyet kaptam persze akkor már észre vettél

Ja szarul tanultam mert nem éreztem jol magam az emberek miatt miattatok ezert csak katogtam egész életembe hogy mit cainalok rosszul....

Bármit csinaltam sose voltam elég jo de tényleg bármit..

Akkor foglalkoztál velem mikor ittál de nekem nem csak akkor kellettél volna hanem akkor mikor azt akartam hogy legyél büszke rám hogy vagyok neked hogy bármit kitudok találni bármit megtudok javitani sok mindenhez értek már kisgyerek korom óta

De mindegy is

Mert nem voltam fontos ahogy most se vagyok az senkinek szarnak érzem magam de nem látod

Csak a sajátodat fújod de nekem elegem van

Elvileg meg kéne értened mi van most miért teszem amit teszek de nem semmit se értetek nem kerestetek most itt vagyok de nem beszéltek velem nem kérdezitek milyen napom volt hogy vagyok stb...

Azt mondtad nekem hogy nem érdekellek már és leszarsz nem volt meglepő hisz eddig is igy volt de azért fáj de kibaszottul hogy ki is mondtad...

Ahelyet hogy a szakadékból mentenétek amiből nagy nehezen másznék ki...és várnam a kezeiteket...

Igen jönnek kezek de nem fentről hanem a mélyből amik vissza huztak a kibaszott mélységbe...🙃🙃

Elegem van hogy nekem kéne megfelelnem en belefáradtam hogy meglássatok majd kereshetek ha tényleg nem tudjátok hol leszek nem lesz üzenet nem lesz hogy kicsöng a telefon csak a csend mert ez lesz

Köszönöm hogy ilyen vagy és hogy te is

Gratulálok hogy szarnak neztek🤗🤗

[i-thinktoomuchabout-you]

vajon olyan szar ember vagyok amilyen szarnak érzem magam?

[kinlodok]

Egy darab szarnak érzem magam.

[csacskamacskamocska]

Kívülről hallani

Ha van valami, ami lehoz az életpazarlásról, akkor az az, amikor a barátaid végigmondják, hogy mivel töltik az idejüket, és az ember rájön, hogy leginkább semmivel. Csak úgy elbasszák az időt. És nem is gondolják, hogy ezen változtatni akarnának. Persze, ott van az is, hogy nem mindegy? Nem mindegy, hogy a gép előtt ülve vagy az erkély virágaival baszkódva vagy sütés-főzéssel megy el az idő? Az eszemmel tudom, hogy mindegy, mert a legeslegnagyobb ember vége is csak pársoros nekrológ, aztán a családja sír pár napot, a gyereke párja meg felsóhajt, navégra papára/mamára sincs már gond, már elég volt nagyon, és ennyi. Vagyis, nekem azt szokták mondani, hogy hogy az istenbe van ennyi mindenre időm meg energiám és ez valahogy felpiszkálja a körülöttemlévőket amit néha utálnak, hogy már végiggondolni is fárasztó amiket beszélek, ráadásul kis pazarló szarnak érzik magukat tőle. Én akkor érzem kis pazarló szarnak magam, amikor végighallgatom a barátaimat, hogy mivel megy el a napjuk és azt borzasztónak érzem, ha arra gondolok, hogy nekem is... Csak blogokat olvasok, meg híreket, meg elvagyok a nemtommivel, verem a virtuális faszomat a monitor előtt. És akkor valahogy helyrebillent a világ, hogy én ezt nem akarom csinálni vagyis nem ezt akarom csinálni. És hirtelen kedvem lett mindenhez amihez nem volt korábban. Tavaszi rendet vágtam a növényeim között, hatezer vécépapírguriga magkeltetőt  gyártottam és műanyagpalackból melegházat nekik, úgyhogy azt hiszem életemben először sajátnevelésű palántákkal futok neki a tavasznak. Megy a mosógép, megy a szelektálás, takarítás, és megint megy az írás. És megvettem a megfelelőnevű domaint és elindítom rajta a könyves-kiadós tervemet. Elkészítettem a lakásfelújítás terveit, de közben elkészítettem egy másik megoldás tervét, arra az esetre, ha hirtelen kellene anyámékat költöztetni. Lomtalanító cég keresése, közben kiokosodtam fűtéskorszerűsítésből Közben agyalok az oktatási sorozatokon is és most keresnem kell egy szakembert, aki hajlandó együttműködni a kommunikációs kurzus létrehozásában. Néha persze eszembe jut, hogy ez a hullámzás kicsit jellemző a borderline mániás fázisra, lelkesedés, belekezdés, istenítés, elejtés, aztán megnyugtatom magam, hogy: én mindig reális célokat tűzök ki, max egy icipicit magasabb, hogy az erőfeszítés érdekessé tegye. Amiket kitűzök, azok nagyobbrészt megvalósulnak. Egy részük csak jóval később, de az is. Többnyire más emberek boldogulása/segítése van a terveim közepében, miközben kurvára nem akarok segítő lenni, ezt Lámpival beszélgettük is. Ötletelő-szervező-megoldó-megvalósító vagyok. Nem kötelező velem tartani, bár a segítség jól jön mert egyedül minden kicsit szomorúbb, a siker, az öröm megsokszorozódik, ha van még valaki. Meg ugye ő az, aki kívülről hallja. Az egyensúly. Amúgymeg, úgyis csak egy nekrológ lesz belőlünk, én azt is értem, aki szerint felesleges erölködni bármin is, de talán vannak dolgok, amik túlélhetnek minket függetlenül attól, hogy emlékeznek-e ránk. Amire szüksége van az embereknek és ezért érdemes csinálni, meg fenntartani.  De ahogy mondtam is korábban: kellenek a dermedt idők is. Csak ne tartson örökké!

[monotic-error]

Meg értettem igen, egész nap alig beszéltünk valamit, és rossz neked ha törődni kell velem.

Megint.

Geci nem bírom, mi a szájba kurt szarnak vagyunk együtt?

Megértettem, hogy nem akarsz, oké.

Megértettem, hogy nem fogod fel amit mondok, oké.

Megértettem, hogy nem veszel komolyan, oké.

Megértettem, hogy második leszek mindig, oké.

Megértettem, hogy nem vagyok elég, oké.

Megértettem, hogy a te szavad igaz csak és én képzelek be mindent mindenhova, oké.

Megértettem.

És te azt mondod, egyik se igaz.

Hianyzom? Torodj. De kerlelhetlek! Ha magadtol nem torodsz velem, akkor hagyj békén és szakitsunk. Törődik más majd kettonkkel.

Szeretsz? Magam se tudom, nem érzem...