#lenéző

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

[gyurottpapir]

Püfölő gyerek, ordibáló anyuka, hibáztató apuka és lenéző nagymama. Ez jutott nekem. Ezek az emberek vesznek körül. Az életem értelmetlen és felesleges. Egyszer, ha már nem leszek, hiányozni fogok nektek. Neked is Kedvesem, de már nem leszek itt.

@gyurottpapir

[imafraidmyself]

Lenéző viselkedés

[starmythelonesurvivor]

Megkérdezték a temetésen, hogy hogy van az édesanyám. Napokon belül kimennek a legújabb palijával Szaúd Arábiába, a nagykövet barát. Nagyanyám aggódik, hogy anyámat eladják kurvának, hiába nyugtatom, hogy màr ahhoz túl öreg, a sejkek vehetnek fiatalabbat is. A válaszaim ironizálása mögött ott rejlik mindig a belső valóságom, tényleg fájna, ha többet nem jönne vissza? Sajnos, most nani miatt újra többet kell érintkeznem vele, hallgatom, hogy értéktelen, buta csalódás vagyok. Én voltam élete legnagyobb tévedése, bár ne lennék, nem érek semmit. A szívem mélyén azt kívánom bár ő halna meg, nem a nagyanyám. Gyerekként is azt kívántam, bár helyett cserélnének. Nem igen tudok felidézni olyat, hogy nemcsak elvett, hanem hozzám is adott volna valamit. A faszimat is újra kezdem megkedvelni. Rájöttem, ha a dühkitöréseinél nem mondok semmit, és rezzenéstelen arcal nézek előre, nem történik semmi baj. A sok otthon töltött idő rádöbbentett arra mennyire nem szeretnék hazamenni. Vasárnaponként tök jó a fiával programokra menni, én forszírozom, lásson, tapasztaljon, ha nem lennék, csak ülnének, és ennének az ágyban. Kedvelem ezeket a napokat, megnyugszok. Valami családszerű, nem egy minta hétvégi apa, de mérföldekkel jobb, mint amilyen az enyém valaha volt. A combomat markolászta, és hangoztatta, hogy akkora lenéző úrleány vagyok, mint az anyám, csak engem “szeret” legalább feltétel nélkül. Mekkora ellentmondás, mi? Ja, csak ne találkozzunk, és ne beszéljünk. Minden az én hibám, mert túlságosan a drága mamára hasonlítok.

[angelofghetto]

RAGD EL

Covid lezárás utáni első dolgozós hetek egyikén történt. A céges kis étkező-konyha mosogatója fölé a csempére valaki egy kis kockás papírdarabot ragasztott a következő felirattal:

"RAGD EL MAGAD UTÁN AMIT ELMOSOGATTÁL"

Bevallom, először olyan furcsa, kicsit sajnálkozó, kicsit nevetgélős érzés jött fel bennem, de azonnal el is szégyelltem magam. Mi vagyok én, valami troll? Valami másokat lenéző önjelölt zseni? Talán túl sok kommentet olvasok, és már belém szivárog a rosszindulat, a káröröm, vagy mi? Ez nem én vagyok.

A második gondolatom az volt, hogy előveszek egy üres fehér lapot, és olyan dekoratív, mégis jól olvasható betűkkel, ahogy feliratokat készíteni szoktam, megalkotom a helyes szöveget, szívecskékkel meg mosolygó szmájlikkal körítve, és kiteszem, mintha a hirtelen odafirkantott helyett kiraknék egy előkészítettebbet, maradandóbbat, így észrevétlenül "javítanám". De ezzel is esetleg megbántanám az illetőt, ha észrevenné a tartalmi különbséget. Vagy lehet, hogy észre sem venné? Mindegy is. Végül úgy hagytam. A műhelyben egyszerű népek dolgoznak. Fizikai munkások darabbérért. Ők cipelik a hátukon ezt az országot, nem a nagyonokos megmondóemberek. Ezt kell tisztelnem a cédulában.

De hogy valami pozitív kicsengése is legyen a bejegyzésnek, egy másik feliratot is megemlítek. A WC fülkékben ki vannak tacepaózva, bizonyos szövegek, melyek a pumpa és kefe használatára buzdítanak, valamint hogy az ember a helyiség elhagyása előtt mindenhol ellenőrizze a tisztaságot. Engem igazából bosszantanak ezek a feliratok, de érteni kell, nem mindenki nevelkedett angolvécés környezetben, vagy nem mindenki figyel oda. Szóval készítettem ilyen kis öntapis címkéket, és a WC-tartályok öblítést elindító gombjaira ragasztottam.

Működik.

[cry-baby-69]

Egy igazi csőd tömeg vagyok...Nem vagyok jó semmire sem...Félek mindentől, és mindenkitől...Gyáva vagyok,és súlyosan önbizalom hiányos..Félek az emberektől, a tömegtől...A lenéző gúnyos tekintetektől...Tipikusan,én vagyok az az ember akit senki sem ért meg...Ez vagyok én,és leírni,még mindig könnyebb mint beismerni a tényt, amit már régóta tudok...

[quinqueecclesiensis]

Van ez a dilemmám,

hogy hogyan reagáljak arra, ha valaki nem tud írni, fogalmazni, és ezért mást jelent a szövege, mint ami - feltehetően - a szándékában állt. Például kérdőjelet tesz kijelentő mondat végére (Azt szeretném kérdezni, hogy...?; Arra vagyok kíváncsi, hogy...? stb.), vagy a külön- és egybeírás miatt lesz más a szó és a mondat jelentése (ugyan az vs. ugyanaz), esetleg egy kerti munkafolyamat kerül indokolatlanul a mondatba (egyel), de hosszasan lehetne még sorolni. Ilyen esetekben, ha fejben javítom a szöveget, és megpróbálom kitalálni, mit is szeretett volna kifejezni a szerző, akkor tulajdonképpen intellektuális szempontból lenézem őt. Ha ellenben megírom például, hogy nem tudom, azt szeretné-e kérdezni, vagy rákérdezek, hogy értem, hogy ugyan az, de mi az ellentét, mert azt feltételezem a másikról, hogy rendelkezik alapvető mentális képességekkel, akkor, vezethet akár a legnemesebb szándék, igazából lenéző vagyok. Meg persze a legtöbben nem is tudják értelmezni a reakciót. Nincs jó megoldás.

[versinator]

Trágyadombról várós

Körülrepdes alázod halálangyalok karma Jellel kelyhük ledéren kozma Szegődtek erjeszti unják legfeketébb Szekfünk szökkenve szeljük remegőbb Csuhaj brigadéros jobbágyok ölelkező Megőszül mihelyst túladok lélekző

Igéknek dalolhat postámat szabadulj Táplálkozott átfogóját gúnymosolyt tréfálj Elkésnek nyílegyenest megáldalak csúfolódó Összeestem nemigaz szájízt elolvasandó Érésig kergetőzve dobogok tünedező Jósággal pártoltalak leányzói űző

Lázárnak bajnak lekaszálni ákombákoma Megnöveszti megdöglünk felejtsen fátuma Megunják angyalseregnek rendeltetett elszántabb Hősnő tipornak ifjasan nyugtalanabb Kiálthatnék vesző végigcikázik legyőző Busongást papunk órájáig lelkendező

Testetek erkélyre röhöghet tombolj Kábítva pityergő kiontatott bomolj Egykönnyen ébressz sírjának írástudó Krisztusságban érkeztünk örömváros élettagadó Befödte elszédített titkunk befejező Dübörögjön eljöhettem utcáira ébredező

Ruháju valló oceánba aggodalma Megelőzött készűlnek visszajövök korma Kockán pillanatba locsognak legeslegjobb Együttszenvedésben estjén megszokják ügyesebb Zsandárt borulunk ajkatok elnéző Szidalom önmagamtól bánthatsz útjelző

Lopódzó uras leveledben trónolj Lengyelországot húnyás ássuk békülj Súrlódjék bírnak bámulhat didó Hajlongok siratjátok vérebek hivalkodó Toronylakók vulkánt hajráz lenéző Fullaszt függés követelőn kiűző

[onsieluenkeli]

Magyar Péterrel kapcsolatban kettő nagyon fontos felismerés. Ez tetszeni fog nektek.

Az én szememben abszolút visszataszító tud lenni NEM az, hogy most ő lett az ellenzéki oldalon a legnépszerűbb, hanem a beszéde ellenére is elkezdődtek az óvodás szintű farokméregetések, a versenyeztetések a háttérben. Magyar Péter ellenzékben csalódott néhány követője elkezdte lenézni szinte a teljes ellenzéket. És ezalatt nem - parlamenti politikusok vs. Magyar Pétert - értem, hanem szinte minden civilt, és meglehet alig ismert de jó aktivistákat is begúnyolnak. Sőt, olyanokat is, akik nem szimpatizálnak vele, mert már elköteleződtek másik párthoz, vagy mert egyszerűen csak még türelmet kérnek... Szóval az ellenzéki oldalon is vannak teljesen elborult, mindenki mást lenéző rajongók, és rohadtul taszitóak. - Nem szabadna hagyni!

Amúgy annyira mindenki felett áll, hogy nem. Az ő hangja az enyém is, és a tiéd is, és valójában már a 16 éveseké, és a 65 éveseké is! Neki most sikerült a spothlight-ot kiküzdenie. Másnak 5 éve volt hasonló sikertörténete, és valakinek pedig még régebben... Akik például a FreeSzFe mellett aktivistáskodtak, ma már a jó részük nem is él itthon, és ők sem érdemlik meg a lenézést! Az is nagy volt!

"Mindannyian mások vagyunk, bár egyben másban hasonlítunk".

Versenyezni soha nem tudok olyannal aki nekem nem ellenfelem. Akivel nagyon sok mindenben egyetértek, aki szintén egy Bendegúz típus, erős temperamentummal, és aki jót akar. (Amúgy a Momentum is közel áll hozzám, még mindig. Ahogyan kiálltak Iványi Gábor mellett a lányok, örökre 💙 megmaradt).

Soha nem felejtem el, amikor a netadós tüntetéskor 150 ezres embertömeg ment ki az utcákra. És habár tudtuk hogy az egész egy krva nagy habi, mégis komolyan vettük. A kicsi Dorina egyetlen 1 darab újját tudta csak mozgatni, és nevetve írta ki a Facebookra, hogy a csupa gizda Geekek és ♿ fogyatékosok rázták fel az embereket. Vagányabb tüntetést hoztunk össze egy pillanat alatt, mint a kigyúrt kopasz huligánok. - ennyit a versenyzésről! Csapatként voltunk benne, és senkinek nem jutott az eszébe hogy ki a jobb, ki az ügyesebb. Örültünk hogy sikerült, és ügyesek voltunk, MIND!

Még én írtam azt, amikor Trump az Egyesült Államok elnöke lett... Hogyha valaki választást akar megnyerni semmi más dolga nincsen mint botrányokkal magán tartania a fókuszt. És ami sikerülhet az egyiknek, az sikerülhet a másiknak is. Igazam lett.

Aki minket méricskél attól az a legegyszerűbb kérdésem, hogy ő mit tett az elmúlt 15 évben!? Hányszor állt ki a nők, a gyerekek, a kisebbségek mellett online? És nem évfordulózva, hanem szívből és random?! Fotelből, fotel nélkül?! Hány férfi meri kiírni az oldalára azt, hogy a bugyiszabáj mennyire fontos? Vagy hogy nem ciki részt venni házi és láthatatlan munkákban sem! Hány férfi dicsérte a saját közösségi oldalán azt, amit a Pottyondy Edináék megcsináltak! Hány tökös férfi mer ma Magyarországon bántalmazott történeteket megosztani az oldalán, együttérezve? Hány férfi mer fizikailag oda menni egy elesetthez segíteni, és aki nem pap?! Stb... Ezeket mindig én kapom b+, és nem az olyanoknak nyomják a szemébe, akinek kell!

A másik, hogy Magyar Péter tényleg néhány hónapja még keményen kőkonzervatív volt. Merev, konzervatív, jobboldali férfi. És tényleg bántalmazta a feleségét, és életre szóló hegeket okoztak egymásnak, és még a saját gyerekeiknek is. És mind tudjuk, hogy Magyarországon rengeteg család megy keresztül hasonló poklokon!

És igen, kurvára elitélendő! Anyum barátja súlyosan nárcisztikus volt, és bármennyire is hihetetlen de mindig azt kívántam, hogy egyszer jöjjön ki abból a kapcsolatból Anyum, és lássa meg milyen, és hogy gyógyuljunk. Nagyon nehezen sikerült, kínkeservesen. Nem volt jó segítség, már akkor sem!

Amikor pedig mi a Flórával veszekedtünk, és igaz, ezek másmilyenek voltak (nem birtokló és leuraló veszekedések/viták), rengeteget pszichológus, fiatal értelmiségi, és amerikai híresség is próbált kicsit segiteni. Egyszer az egyik doki azt írta (esküszöm), hogy legszívesebben a veszekedős párokat kidobná a nyilvánosság elé, mert látszik hogy kettőnkre hat az internet pozitívan is, és egyre kevesebbek a súrlódásaink. Apránként azért a tanácsokat, a felismeréseket megértettük, és elkezdtünk változni. = Mert minket körbe öleltek a segítségek. Olyanok, amilyeneket Anyum, vagy a Magyar Péterék sohasem kaptak meg!

eddig

Furcsa lesz az, amit írok. - Tudom a gyerekek miatt is, abszolút nem volt helyes hogy Varga Judit kiteregette a szennyest. De megtörtént. És most már biztos vagyok benne, hogy ilyen nyilvános seggbe rúgás után, Magyar Péter sem fog még egyszer annyira mélyen seggfej lenni, és odafigyel magára, és a kapcsolataira is. Simán el tudom képzelni, ha majd egyszer lehűlnek a villámok... sok-sok év múlva... talán... ezt még meg is fogják köszönni egymásnak.

Magyarországon az emberek folyton azt hiszik, hogy minden rossz csak örökké tarthat. Egy életen át. Pedig tévednek. Igenis, történhet rossz dolog, de abban a pillanatban születhet egy esély, a jóra is. ☯️

.

[szelvia]

Éles, sípoló hang zengett a fejében és fogalma sem volt, merre van. Lassan, tán percek vagy akár órák teltével sikerült kinyitnia szemeit. Egy valamiben biztos volt: a szomjhalál szélén állt. Azonban képtelen volt hirtelen mozgásra, vagy csak úgy általánosságban mozgásra. Nagy erőfeszítések árán ült fel és nézett körbe maga körül. Egy alacsony, csupán alvásra alkalmas sötét, de még szemmel elégségesen átlátható kabinban volt. Egy pillanat alatt megérezte a tenger lágy ringatását, melytől azonnal hányingere lett. Sietve kúszott a kijárat felé, amelyet csak tippelni tudott, hogy a tőle távolabbi falon lesz és kezével meglökte a falat. Szerencséjére az ki is nyílt, de a világosság azonnal elvakította. Tenyerével próbálta magát védeni a fénytől és nagy nehezen kimászott, mire az alapból is enyhe, kellemes zsivaly teljesen elnémult. Nem volt azonban ideje körbe nézni, bukdácsolva, ügyetlenül húzta fel magát a hajó oldalán és hajolt ki rajta... A tiszta víz hullámai láttán pedig azonnal elokádta magát. Nem szólt semmit, még percekig ott lógott, karjával tartva magát, próbálta összeszedni a gondolatait. Kicsoda, hol van és mit csinál.

-Minden rendben? -Szólt egy kegyelmes, fiatal férfi hang mellőle, majd egy óvatos érintést érzett a vállán. Lassan, óvatosan fordult a hang irányába, ahol egy tengerkék szempárral akadt össze a tekintete. Jól tudta, hogy tengerkék volt, ugyanis az imént bizonyosodott meg róla.

Nem tudott szólni, száraz torka nem engedte pedig nagyon megrpóbálta, ez biztos. Szóval csak kezével ivást mutogatott, remélve érti a fiatal férfi, hogy mire gondolt. Az azonnal maga mögé fordult és egy vízzel teli bőr kulacsot nyomott a kezébe. Olyan volt a tárgy érintése, mintha a mennyekbe jutott volna, hát még a hűsítő vízé a torkán... Egy húzóra elpusztította az egész kulaccsal, majd lihegve, kitisztultl látással szemlélte újra a férfit. Ezúttal nem csak a szemeit volt képes megnézni, hanem látta koszos, vörös kósza haját és hasonló állapotban lévő arcszörzetét. Állkapcsa vonala érős volt és határozott, tekintete félelmet keltő mégis inkább kegyelmes. Összességében egy szemetgyönyörködtető látvány volt a férfira nézni.

-Hol vagyok? -Nyögte ki nehezen, fájdalmasan a lány, mire a férfi csak egy furcsa, talán lenéző tekintetet vágott? Majd elmosolyodott. Idő közben egy újabb, mélyebb, öblösebb hangot hallott maga mögül. A kormányfőjén állt egy sötét hajú, hosszú, sötét szakállú férfi, kinek arcszörzete arany és ezüst gyűrűkkel, láncokkal volt telefonva.

-Üdvözlöm az Etherynn klán hajóján hölgyem! -Mutatott körbe szét tárt karokkal.-Hogy hívják? -Kérdezte, ahogyan elindult felé. A lány az általa először meglátott fiatal férfira lesett, talán választ várva, talán biztonságot keresve tekintetében.- Vagy tán nincs neve? -Szólt ezúttal ijesztően közelről a férfi, szinte meg is ijesztette a lányt. Idő közben a hajó egészséges nyüzsgése visszaállt a megszokottra, szóval nem érezte magát annyira feszélyezve.

-Nem tudom... -Nyögte nehezen, mire a sötét hajú férfi csak negédesen elmosolyodott.

-Akkor hát válasszon magának egyet! -Ölébe helyezett kezével kezdett játszani zavarában. Nem emlékezett semmire, nem tudta ki ő, honnan jött vagy hogy hívják, az egyetlen, ami talán emléke volt az egy név volt.

-Tyria... -Válaszolta pár hosszú perc múlásával, mire a férfi nagyon megörült.

-Üdvözölve légy Tyria a Csillagfoszlányon! Tudod mi történt veled? -Kérdésére a vöröshajú férfi szemöldökét ráncolta, de ezt Tyria nem vette észre. A sötét szakállúval váltottak pár szúrós pillantást, ameddig a lány ölét bámulva gondolkodott a válaszon.

-Fogalmam sincs. El tudja nekem mondani, uram? -Szólt udvariasan, mire a sötét szakállú csak egy pimasz pillantást vetett társára, majd vissza a lányra.

-Természetesen gyermekem! Mi lenne, ha csatlakozna hozzám ebédre? Lefogadom, hogy farkaséhes! -Mondta, ahogy kezét a lány derekához érintette és gyengéden a hajónsátorhoz vetezette.

Lennart csak csöndesen nézte a történteket, és bár nem ismerte, valamiért sajnálni kezdte a lányt.

-Tehát ezzel most azt mondja, hogy barbárok támadtak ránk és maguk mentettek meg? -Kérdezte összezavarodva, fejét fogva a lány a sötétszakállútól.

-Pontosan kedvesem. Megtettük amit tudtunk, de sajnos későn érkeztünk és csak maga volt életben, ön is eszméletlenül feküdt a hóban... Szívszorító látvány volt... -Pár kósza percig csendben néztek maguk elé, mikor a férfi törte meg újra a csendet.- És most, ha partra szállunk mit fog kezdeni?

-Fogalmam sincs... -Nyögte ki nagy nehezen Tyria maga elé meredve.

-Maradhat velünk, ha úgy gondolja. -Ajánlotta fel végül a férfi, mire a lány csak hálásan nézett fel rá.

-Megtenné?

-Hát hogyne! Csak nem fogok kidobni valakit emlékek és pénz nélkül a nagyvilágba! Viszont most egy pár hónapig hajózni fogunk. Jól jönne a segítsége.

-Természetesen! -Bólintott határozottan, mire a sötétszakállú fejéhez kapott.

-Az istenekre, hova lett a modorom?! Markku vagyok! Markku Alfson! -Nyújtotta a kezét készségesen, amit Tyria el is fogadott.

-Tyria... Csak.. Tyria! -Viszonozta a bemutatkozást és a kézfogást, azonban a férfi kézfogásból kézcsókra fordította a lány kezét.

-Üdvözlünk az Etherynn klánban!

[csacskamacskamocska]

Leírom az álmom meg a tanulságait

mert ez egy kibaszottul őszinte blog, ami nagyon igyekszik képmutatás mentes lenni, amibe beletartozik, hogy én sem tudom, én sem csinálok mindent jól, és én is csak mászkálok ebben a labirintusban, még akkor is, ha minderről egész jól tudok írni. Logannel álmodtam, már a második éjszakán, és ez felkavar, kicsit meg is visel, csapódok ide-oda a nem akarom és a megadás között, hogy basszameg, ha ez jutott, ilyen és ennyi, az sem véletlen. Több járna? Ki tudja milyen üzletet kötöttem valamikor, hiszen amúgy mindent megkaptam az életben valójában.

Az exemmel álmodtam. Soha azóta, amióta véget ért a kapcsolat. Uncsi leírni az álmot, nála voltam a lakásában, kicsit lenéző volt, kicsit kioktató, nem nagyon csak olyan bosszantóan, de amúgy adott enni valami fura ételt, mint a kétszersült, egy fagyis dobozból ettem. És a fura érzés, hogy lenéz engem (nemtom mire fel) addig tartott, amíg elindultam mosdót keresni és megláttam a lakása többi részét ami romos volt és végtelenül mocskos, mint az elhagyott házak. És csak néztem, hogy mi? MI? MI EZ ITT? És akkor ő mire fel játssza itt nekem a... nem is tudom mit, ... a beérkezett negyvenest... Logannel meg valami óvóhelyen voltunk. Valamit cinikuskodott, hogy piszok van a kezemen, ő érzi, valami ragacs. Mondtam neki, hogy jól van, érezd csak, leszarom, én látom, hogy tiszta. Azután a kezem csupa csillámló lila festék lett, mert valamin dolgoztam éppen és amikor valamit hülyéskedtünk, meglöktem a vállát, és láttam, hogy ott maradt az ujjam nyoma, kis csillámos lila foltok. Megijedtem és azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán nem veszi észre. Talán úgy veszi le a pulóverét, hogy nem veszi észre és egyből berakja mosásba. De minek mosná ki a pulóverét egy hordás után? Ha meg észreveszi, nem is haragos lesz, csak dohog magában, de lehet, hogy szól is, irtó kínos meg rossz érzés, hogy magában dühöng rám. Szóval álmomban olyan intenzíven szorongtam, mint a picsa.

És ennek a kapcsolatnak a legnagyobb tragédiája, hogy olyan szintű szorongást épített bennem, ami folyamatosan felülírt mindent. Egyszer panaszkodtam erre, hogy ez így nem jó. A válasz az volt, hogy akkor ne csináljuk. Szóval két lehetőségem volt, vagy szorongva megtartom a kapcsolatot (az amúgy okos, vicces és vonzó faszival) vagy semmilyen kapcsolatban nem leszünk. Az, hogy ő bármit tegyen azért, hogy változtasson, az akkor meg sem fordult a fejében. Ha próbáltam változtatni, az elvárásként lett definiálva. Ha próbáltam elmondani, hogy bár én értem, hogy az ő rendszere szerint ezeknek a dolgoknak más értelme/jelentése van, de a nemzetközileg elfogadott értelmezése annak, ha mindig hazakísérsz valakit, vagy ha minden reblogodba beleírsz egy szmájlit egy nőnek, vagy nyíltan megvéded másoktól, vagy nem válaszolsz napokig vagy folyton hárítod a közös munkát/programot vagy szinte vigyázol, hogy ne érj hozzá valakihez – ezeknek egyértelmű jelentése van és nem én vagyok a hülye, ha először ezekre gondolok, és elég zavaros, ha valaki azt mondja, hogy ez nem az, ami, hanem neki más. Mekkora kibaszott nagy bizalom (vagy ostobaság) kell ahhoz, hogy elfogadja az ember, hogy neki mást jelent és nem arra gondolni, hogy hazudik? Néha arra gondolok, hogy ezt az egyetlen hazugságot azzal a csajjal kapcsolatban, ezt kéne egyszer kisimítani, és akkor eltűnnék, mint a Gyűrűk urában a szellemhadsereg... Teljesítettétek eskütöket, távozzatok... és a szellemsereg elködlik. Elködlenék én is a megnyugvásba.

És néha arra is gondolok, hogy ha ezt is elveszítem, mi marad akkor? Olyan kevés kötődésem van, olyan igényes is vagyok, meg gyáva is, konfliktuskerülő meg álmodozó, hol kemény, hol lágy, és közben folyton csinálok valamit, folyton építek, és olyan kevés ember illik ebbe bele. De közben, ahogy egyszer mondta is, bennünk nincs semmi közös. Ugyan az életünk összeszövődött valahogy, és már sosem tagadhatjuk le, végleg sosem felejthetjük el egymást, de nincs bennünk semmi közös... Akkor keresse csak azt, akivel van.

[avicdsgn1]

Drón-szupersztrádát tervez Nagy-Britannia A gazdaság szerves részévé akarja tenni Nagy-Britannia a drónokat. Már első körben magasra teszik a mércét: több száz kilométeres drónsztrádát hoznak létre. A távlati cél 40 milliárd fontos gazdasági növekedés, valamint 650 ezer munkahely teremtése. Gyogyó íródeák osztya: azért van annyi angol autómárka a piacon, mert kiválló mérnökök. Én: Biztos ezért van annyi magyar autómárka is, nem? :D Mindenesetre a saját nyelvükön értenek veled ellentétben. Irritáló fasszopó: Már megbocsásson, de összehasonlítani a brit és magyar autógyártást, az olyan, mint azon ironizálni, hogy az övékhez képest miért olyan szar a magyar hajógyártás, vagy miért van -- ,,érthetetlen" -- lemaradva a repülőgépgyártásban. Maga képmutató és seggnyaló. Én: Ez az egész magázás...neten keresztül..ájjjjj  :D Vegyük sorra. Ha valaki olyan szinten nagyképű, lekicsinylő beszólást enged meg magának, mint az akire reagáltam jogos elvárásnak tűnik, hogy olyasvalakik tegyék akiknek legalább létezik autógyártásuk. De amikor olyan emberek engednek meg maguknak ilyen lenéző hangnemet akik még csak a közelében sincsenek az maga a vicc. Nincs itt semmi seggnyalás. Ez szimplán a természet törvénye. Na nehogy már olyanok akik egy matchboxot is alig tudnak összeeszkábálni engedjenek meg maguknak ekkora arcot olyanokkal szemben akik több, mint 100 éve világszinten élvonalbeli luxusautókat gyártanak.(Aston Martin, Bentley, Lotus, Jaguar,  McLaren, Land Rover, Roll Royce) Így közlekedve a világban csak egy hőzöngő, nagypofájú paprikajancsit csináltok magatokból. De nem csak magatokból, hanem az országból is.  Mint a hurkapálca karú “nehézfiú” aki úgy megy, mint akinek két dinnye van a hóna alatt. Vagy a gumipisztolyos kengxszter. Nettó cringe!! Szép napot MAGÁNAK is! Amúgy az eredeti téma szerintem jó ötlet. A drón sztráda.

[angelofghetto]

Érdekes, hogy a rendszerváltáskor mennyire nem erről szólt az életem, amit Geszti mesél. Az első megdöbbenésem az az irdatlan mennyiségű reklámszemét volt, ami a levelesládámban megjelent, és a vizuális reklámszemét mindenhol, mellette az a rengeteg ócska termék, ami nyugatról beáramlott, mert kint már eladhatatlan volt, a sok hazai konzumidióta meg verekedett érte, hogy megvehesse. A szabadrablást láttam, ahogy az állami vállalatok fejesei és a pártvezetők széthordtak mindent, ami mozdítható volt, hogy megalapozzák az öntelt, másokat lenéző, körbenyalt gyerekeik leendő anyagi bázisát. Láttam, hogyan verték szét a leghúzóbb ágazatainkat, a mezőgazdaságot, a könnyűipart, a turizmust. De ha már ott tartunk, a nehézipart, a bányászatot is szétverték, és minden mást ami megmaradt, eladtak a külföldi konkurenciának.

Emlékszem az új szabványokra, hogy nem az az érdekes, hogy az uborka milyen szaftos vagy zamatos, hanem hogy mekkora lehet a szabványmérete és a görbülete, hogy piacképes legyen. És igen, a már akkor is nevetséges szöveget, hogy most szabad a vásár, bárki nyithat egy cukrászdát Bécsben. És a feliratokról is hallottam a fagyasztószekrény-turistáktól, amelyek magyarul voltak kitéve az áruházakban: "magyar, ne lopj!" És az is megvan, hogy vasfüggöny leomlása ide vagy oda, két évig nem lehetett nyugaton munkát vállalni magyaroknak, nehogy tönkretegyük a munkaerőpiacukat. Láttam a hatalom átmentését, és kiderült, hogy itt negyven éven át titokban mindenki fanatikus keresztény hívő volt, csak titokban járt templomba (mint ahogy annak idején a háború után kiderült, hogy mindenki partizán volt).

A tömeges munkanélküliséget láttam, az ügyeskedő vállalkozókat, akik a zavarosban halászva szedték meg magukat mások kihasználásával és/vagy tönkretételével, a dilettantizmus tobzódását, hogy nem szakemberek vállalkoztak, hanem azok, akiknek pénzük és összeköttetéseik voltak, de leginkább semmihez sem értettek, csak a pénz számoláshoz. Döbbenetes volt látni, hogy a korábban összejáró barátok, munkatársak, szomszédok milyen hamar fordítottak hátat egymásnak, hogyan nőtt napról napra a bizalmatlanság szintje, és hogyan lett az éjszakába nyúló beszélgetések helyett a fusi szokássá.

Akkoriban szánakozva néztek rám, miért nem veszek részt a hisztérikus vásárolgatás, utazgatás, státuszszimbólum gyűjtögetésben, mennyire leszarom ezt az egész cirkuszt. Aztán a 2008-as válság után az egyik szomszédommal találkoztam a folyosón, aki elmesélte, hogy hiába güriztek évekig, majdnem mindenük elveszett, most ugyanott tartanak mint én, aki bele se fogtam, és "megelőztem a koromat", mintha megéreztem volna, hogy nem érdemes. Nem tudtam, hogyan mondjam el neki, hogy a szüleimtől, a nagyszüleimtől egy sokkal egészségesebb értékrendet örököltem, amiben nem kifelé, hanem befelé élünk. És csórók is voltunk a hedonizmushoz akkoriban, de ha gazdag lettem volna, akkor sem vitt volna rá a lélek, hogy részt vegyek ebben az őrületben, mert minek. Pont leszarom, hogy a másiknak mije van, pláne nem akarok rálicitálni. Ez valami szánalmas, soha ki nem elégülő éhség, mert mindig lesz valaki, akinek többje, jobbja van, és ennek nincs vége.

Egy másik szomszédommal volt egy szintén folyosói beszélgetésem, mikor őszinte szánakozással jött oda hozzám, hogy szavakba öntse, mennyire sajnálja, hogy én ilyen csóró vagyok. Erre azt mondtam, szerintem gazdagabb vagyok nála. Mikor elkerekedett a szeme, idéztem neki az indiai mondást: gazdag az az ember, aki nem vágyik többre, mint amije van. (És ennek semmi köze az igénytelenséghez, sokkal inkább az értékrendhez és a belső egyensúlyhoz.) Azt mondtam még neki, van pár dolog, amit szeretnék, de azt majd összehozom. Egyébként meg a mondás értelmében elég gazdag vagyok. Talán még most sem érti, miről beszéltem.

[szavaknelkul15]

Nem akarok visszamenni...Nem akarom megint azokat a lenéző tekinteteket látni.

@szavaknelkul15

[gondolataim-tarhaza]

Bármit mondok úgy érzem az emberek elítélnek, lenéznek.

Miért van ez?

[versinator]

Vágj panzió

Krisztuskép tűzpiros érintkezéseket moslékon Csúfolta tölgyes gyilkosunk fronton Csemegéivel zagyvaságát porcikája tanítsátok Kilengeti altatja csukódva elrothadok Keselyűi sóhajtoztak fetrengünk futball Üreg pólyáztál delel ellenáll

Paradicsomok szétmálló szorultunk kíváncsivá Kuszálta kitalálás változhatatlant fává Fölzengjen udvarunkon hírtelen palitól Zavarjuk hangosabb beszédesebb agyából Képzeleme húsokkal ítélek összeáll Simúl nyomorít csigákra egybeáll

Ledőlök elrontotta öröklétbe balatonon Büvös szikráztak csontjaimba pusztuláson Bűze lenéző öblöget osztogatok Csuklik fogalmazó egyhez nyulok Ízlett bogara tettetés korall Örvényébe uttal húsába szembeszáll

Mámorra füleltem fölépítenek igazivá Ismerjen figyelném anyámnál férfivá Tologatja elveszíthetetlen morogtunk gondjairól Kalapálja árnyalatokat bádogcsatornák szomorúságától Tönk csúsztak hőscincér klorofill Csömör vizei életút körüláll

Rémítőbb tárlata elégtelen malmon Dulakodás csábítja falunkból kolduson Kimerészkedett piszkosságok lombsusogást várakozások Éhe észrevett sajnáld elborzadok Botjával fék csapdát szégyell Meghalást gyerekem mázsásat

Mancsával tűnődése hívtok deszkává Fürdőkád pirulok csákányai pokolivá Öltöztél békülő térlakó húsztól Üvegben törvényes látogassuk tornyairól Rongyosodik kényszereimet milliárdot Barlangi eltérést oldva