#legyen elég

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Mással is volt már olyan hogy akármit szeretett volna, de tényleg bármit.. semmi sem jött össze? Az elmúlt 1 évben csak a szar ömlik a nyakamba. Pár napig jó minden aztán hirtelen elcsesződik valami. És én kitartó vagyok tényleg, de ez ami történik az elmúlt időszakban, már sok. Belefáradtam az egészbe pedig mostanában annyira igyekszem jobb ember lenni, és ez jön cserébe. Drága élet! Vagy sors vagy akármi! Nem lehetne már végre vége?

[isemykal]

Baszki, mire nem képesek lennénk akár csak egy pillanatnyi törődésért cserébe...

[lacikaszep]

💜

[stickalittle]

Szóval kész lettem a programmal, ma adtam át.

Az egész azzal kezdődött, hogy amikor még fejlesztő voltam egy cégnél, eladtunk egy "készlet" programot. Még DOS alatt futott, Clipperben íródott. És a mai napig használták egy építőipari cégnél DOS emulátorban. Ezer éve kiléptem a cégtől, de évről évre maszekban engem hívtak, hogy csináljak nekik évzárást a programból, és nyissam meg nekik a következő évet. Ilyenkor kicsit kellett toszogatni dBase-ben az adatbázisokat, tisztítani belőlük, ilyesmi. Aztán szólt a főkönyvelő, hogy ő most őszintén megmondja, kellene nekik ez a program Windows alá is, és bevallja, hogy pont ilyet hiába keresett a neten, nem talált. Ugyanis ez nem egy egyszerű raktárnyilvántartás, hanem főkönyvi szemléletű készletnyilvántartás, amiben anyagokat, egyéb anyagokat (munkaruhákat, szerszámokat, stb.) lehet nyilvántartani, és a raktári mozgást könyveli főkönyvi tartozik-követel számlapárokra, meg a dolgozón, munkahelyen, munkaszámon nyilvántartja, hogy egy-egy munkahelyen mennyi homokot, téglát, faszom tudja mit építettek be, meg a melóson mennyi harapófogó van, stb. Na, elég az hozzá, hogy ilyet nem talált a főkönyvelő, és megbízott, hogy ugyan már, írjam már meg nekik Windows alá ezt a programot. Mondtam neki egy félszemmel látható összeget, és azt mondta rá, hogy oké. (Ha tudtam volna, hogy mennyit fogok vele szopni, két szemmel látható összeget mondtam volna, na, de már mindegy.) Kész lett.

Mivel az eredeti program Clipperben íródott, ami DBF állományokat kezelt, gondoltam, hogy nem teszem én ezt át adatbáziskezelőbe, használjuk tovább az állományokat, leprogramozom én ezt így, hát mi a szar ez nekem? Na, fogtam a C++-t, és komplettem leprogramoztam a dBase adatbáziskezelő minden funkcióját egy osztályba. Rekord felvétele, módosítása, törlése, Pack, Zap, lock, unlock, indexállomány kezelés, szóval programoztam egy komplett adatbáziskezelőt.

Szoptam vele rendesen, de gyors lett, az biztos, mint a picsa. Egy alsókategóriás gépen ötezer rekordból álló index újraépítésnél rányomok a gombra, hogy kezdje, és abban a pillanatban pittyen, hogy kész. Gyakorlatilag egy másodperc alatt, amire a Clipperben vártam fél percet. Aztán programoztam hozzá saját EDIT-ablakkezelő osztályt, ami paramétertől függően kezeli, hogy milyen adat adható meg benne, dátum, idő, betű, szám (x tizedessel) és milyen hosszban fogadjon el karaktereket.

Aztán programoztam hozzá egy állománykezelő osztályt, így nem kell minden törzsállománynak megírni a saját ablakkezelőjét, hanem ez a felparaméterezés után mindent megcsinál az állománnyal kapcsolatban, bekéri az adatokat, módosítja, törli, bármelyik mező szerint rendezi, keres az állományban, nyomtat belőle, és az állományok együttműködve más állományokkal (ha nyitva van az ablakuk), adatokat adhatnak át egymásnak.

Aztán programoztam egy saját nyomtatás osztályt, ami mindent elvégez, ami nyomtatás, nyomtatandó kezdő-végző lap megadása, intervallumok közötti nyomtatás, kiválaszthatod, hogy nyomtatóra, képernyőre, fájlba nyomtasson, az állomány melyik mezői kerüljenek nyomtatásra, legyen-e összegsor, stb, szóval tud mindent, ami állománynyomtatás.

De baszki, ezt így megírni munka mellett, hogy csak néha hétvégén meg meló után tudtam csinálni egy évembe telt. Sok volt. Szopás volt. Kész lett. És mivel C-C++ az egész, a komplett adatbáziskezelővel együtt egy EXE-be fordítva 296 KB. Na, egy kibaszott évem ráment. És gyakorlatilag ez most azt jelenti, hogy az osztályok megvannak, és minden paraméterezhető, most már bármilyen nyilvántartó programot meg tudnék írni kb. egy hét alatt, ha kell. Most pukkantok egy pezsgőt. Nem nyomaszt ez többé, tudok mást csinálni helyette. Baszki, hát ez kibaszott jó!

[csakszavak]

Egyszerűen néha csak azt érzem, semmit sem tudok igazából jól csinálni. Úgy, hogy az másnak is elég jó legyen.

[mrstoldi]

Nem, nekem nem elég ha csak azt tudom kimondani, hogy elvagyunk! Nekem az kell, hogy reggel amikor felébredsz én legyek az első gondolatod és este amikor lefekszel én legyek az utolsó! Nekem az kell, hogy beleremegj a hangomba, az érintésembe, a mozdulataimba, vagy csak a gondolatba is, hogy Vagyok! Hogy érezd azt a bizonyos semmihez sem hasonlítható, bizsergést, vágyat, szenvedélyt és Szerelmet, ami mindent el és akár felborít benned! Hogy akarj, de nem úgy ahogy eddig másokat, hanem úgy mint még az eddigi életed során soha Senkit! Hogy azt érezd, hogy egyetlen szeretkezésért velem, a mindent és a bármit is fel vagy akár megadnád! Azt akarom, hogy bármire is nézz rá, bárki is szóljon hozzád, bárki is érintsen meg, hogy bármit is olvass vagy hallgass, Én, vagy a Mi Szerelmünk jusson róla az eszedbe! Azt akarom, hogy ne legyen a világodnak, a létezésednek egyetlen olyan zuga és pillanata sem ahová ne jutnék be, amit ne szőnék át.....Amiben, azt érzed, hogy Én vagyok az aki elvarázsollak, hogy megőrítelek, ahol azt suttogod magadban, vagy akár kiabálod szabadon a ház tetejéről is, hogy szerelmes agyok! De nagyon!

[ajtostolahazba]

Még küzdünk... A többes szám mondjuk nem indokolt teljesen, apa küzd, én inkább magammal küzdök, hogy elfogadjam az elfogadhatatlant, hogy peregnek a szemek a homokórában. Megint új kezelés, nyirok áttét, az új kezelés mellékhatásai most kezdenek előjönni. A fizikai megpróbáltatásokon túl viszont kezd elfáradni... Minden nap hívom, van, hogy többször is, megyek amikor csak tudok, leginkább kéthetente, de van, hogy hetente, kurva sok az a 130km, de bevállalom, amikor csak tudom, mert ki tudja meddig mehetek még...A rák mellett a depresszió az, amit a legnehezebb kezelni, nem tud egy ember 0-24-ben, az év minden napján pozitív lenni, amikor napról napra fogy, nincs ereje, egyre inkább csak feküdni esik jól. És én rendületlenül megyek, és megpróbálok felnőtt lenni, de nem akarok. Nem hazudok neki, hogy minden jó lesz, de sokat beszélgetünk, mindenről, mélyen, ahogy soha azelőtt...és én rettegek minden telefonhíváskor, hogy ez még ne az legyen! "egy árnyék vagyok már csak"- ezt mondta most és minden szava a lelkembe mar, mert ez a valaha volt erős, kicsit pocakos ember most nehezen jár, fullad, lóg a karján a bőr, vékony...és én minden percben csak azt a mosolygós, nagyhangú aput akarom, aki volt. És elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, odafigyelek, hogy annyit legyünk együtt, amennyit csak lehet, és azt is, hogy ha azt fogja érezni, hogy elég volt, akkor az az ő döntése, az ő joga és én tiszteletben fogom tartani. De a lelkem mélyén csak azt szeretném, hogy legyen még lendület, legyen még ott az a cinkos mosoly. Minden búcsú, amikor eljövök, lehet az utolsó és én össze vagyok törve. De tudnia kell, hogy mi megleszünk. Mindig az ittmaradottaknak a nehezebb, de csak azt akarom, hogy békére leljen, ha majd mennie kell.

csak még ne... én még nem állok készen.

[megtudommagyarazni]

Istanbuli kajakalauz

Főbb török kaják Istanbulban (de egész Törökországra érvényes)

Döner, ezt mindenki ismeri. Alapvetően kétféle van, a dürüm, amit pitába tekernek, és a yarım ekmek, amit fél cipóba tesznek. Et: borjú (Üsküdartól keletre egyre inkább birka), vagy tavuk: csirke. Rendkívül változatos, jobb helyen ezerféle dolgot lehet kérni bele. Nem szükséges összehasonlítani a körúton, vagy körtéren vagy bárhol Kapikulétól nyugatra kapható speciessel. Ha azt mondod: hepszi, akkor mindenből lesz benne. Kötelező hozzá a hideg ayran! Van persze tányéros verzió is, döner kasesi…, többnyire a turisták eszik ott. Szinte mindenhol, ahol leülni lehet, vannak edényekben ingyenesen különféle csípős cuccok, pici paprikák, uborkák, savanyított dolgok, nem árt vigyázni, mert legtöbbje életveszélyesen rúg.

Kebapok – nyárson sült, többnyire borjú darálthús, -Adana kebap (húsok(eredetileg bárány), sült paradicsom, különféle sült és nyers zöldségek+lepénykenyér, alias pide, mint a naan -Urfa kebap, kevesebb csípős fűszer, mint Adanában -Iskender kebap (kb ugyanaz, csak meleg lepénykenyérrel, forró paradicsomszószszal, olvasztott vajas joghurttal leöntve), ez a kebapok királya, nem a legolcsóbb, de nem kihagyható! Egy rendes adag két személyre bőven elég. -sis-kebap, apró nyesedék húsdarabkák nyárson, hasonló megy Anatóliában čöp-kebap (szó szerint „szemét”-kebap néven Ciğer vagy karaciğer – máj, lehet kebap is, de dönerbe is rakják Patlican (patlidzsan). ez az, aminek hangzik. Vega.

Sarma, szőlőlevélbe tekert rizs-darált hús

Köfte – kicsi darált húsgolyók, minifasírt borjúból (et, dana), csirkéből (tavuk). Híres a Tekirdağ Köftesi (ez Rodostó török neve), nyilván maga a fejedelem is evett ilyet, meg a Mikes Kelemen is.

Dolmates – ez is szőlőleválbe töltött cucc, bármi lehet benne, zöldség de akár tengeri izé is

Izgara, mangal, ezek faszénen sült bármik lehetnek, húsok, padlizsán, máj, bármi

Cacik (dzsadzsik)– ez a görög tzatziki, apróra vágott uborka, fokhagyma, joghurt

Piláfok (pilav), rizs, legtöbbször van benne törökmogyoró vagy pisztácia, esetleg sáfrány, egész étkezésnek is eszik, elég, ha meglocsolják egy kis csirkepörkölt szaftjával, szegények kajája, imádom.

levesek – olcsók. Pl: Iskembe çorbasi – pacalleves (FÚJJJJ) Mercimek çorba– vöröslencse-leves (NYAMM), fél ekmek+negyed citrom+ayran: fullos kaja. Fasulye-nyilván, hogy bableves

Pide, börek – kb rétes, peynirli=sajtos, patatesli=krumplis, káposztás, húsos, spenótos,stb, és ezek mindenféle keveréke, bármelyik kicsi pékségnek kinéző boltban van, csak a kemencét kell figyelni hátul, az legyen! Olcsó, laktató.

Pogácsa, kerek perec – (poğaça, simit: poacsa, szimit), ezek is bárhol, utcán is, kerekes üveges kocsikról, legtöbbször frissen, melegen, 10-30Tl.

Halak – (balik) sok helyen, főleg tengerparton érdemes enni, ahol még ott ring a halászcsónak, nagyon finom faszénen sült halak, nem olcsó, remélhetően nem a szarrá szennyezett Boszporuszból, hanem a Márvány- vagy Égei-tengerről (Marmara- Ege-denizli).

Kagyló – az utcán sokfelé kínálgatják a feketekagylót (siyah midye, midye), 3-4 db ott helyben állva elég, a főtt vagy sült kagylóhúst jó fűszeres rizzsel keverik és visszatöltik a héjba, le kell törni a felső héjat, és azzal betolni szájba, nem drága, fincsi.

Édességek – dondurma, baklava, helva, lokum, pismaniye, tavuk göğsü, tulumba, ezekről nem sokat tudok, mivel kívül esnek érdeklődési körömön, túlontúl tömények nekem. Az biztos, hogy gyermekeim, midőn bakfiskorba léptek, irtózatos, ipari mennyiséget zabáltak fel mindezekből, amiért aztán akkora pattanásos seggük nőtt, mint egy nílusi vízilónak. De már elmúlt.

Klasszikus török reggeli – (kahvalti) friss fehér cipó (ekmek), főtt tojás (yumurta), lágy fehér sajtok (peynir), legalább kétféle olajbogyó (zeytin), fekete magos és zöld magozott, ott nem baszakodnak a megtöltésével, vaj (tereyağı), szeletelt friss uborka, paradicsom, paprika, 4-5-féle gyümölcslekvár és dzsem, némi marhafelvágott, a végére sütik, főként egy hókiflire hasonlító és egy brownie-hoz hasonlatos. És persze tea (çay), kávé (kahve), tej (süt), és gyümölcslevek.

[hunblarity]

Emlékeztek még a nagy magyar tumbli crush térképre? Én már nem! Úgyhogy itt az ideje megnézni mi változott, és mi a helyzet 2023-ban!

Gyors definíciók amiket úgyse olvastok el, hogy aztán reblogoljátok az egészet, hogy "fogalmam sincs ez mit jelent, hát miért nem magyaráztad el te seggfej":

Ha reblogolsz valakitől valamit ÉS szöveges kommentet is írsz a reblogba, akkor kapsz az illetőtől egy pontot

Akivel szemben aa legtöbb pontod van, az a crush-od!

Ha két ember egymás legnagyobb crush-jai, akkor ők egy szerelmi háremköztársaságot alkotnak.

Mindenki más aki ezek után az illetők után vágyik (vagy olyan után, aki ezek után az illetők után vágyik, stb.) az ezen köztársaság lakója!

A 2021-es adatok alapján a legnagyobb országok az alábbiak voltak:

pajjorimre-valogataskazi alá tartozott a blogok 32.71%-a

tallianmiklos-szopiszuri a blogok 8.1%-ával második

sztupy-dukeofedinburgh 6.37%-al harmadik

vampirpillango-algebraicvarietyshow 4.49%-al negyedik

mspepperpotts-e52711 pedig 2.4%-al az ötödik lett

(a többieket itt meg lehet nézni)

Vajon @pajjorimre továbbra is vezető helyen van? Történtek nagy szakítások az elmúlt két évben? A hajtás után minden kiderül!

A legnagyobb változás, hogy a TINITUMBLI szekció függetlenedett a pajjor-kazi párosról és külön országot alkottak. Nem is kicsit, övék a blogok 18.35%-a, fuckin-feelings vezetésével!

A tinitumbli ország elég nagy lett, több nagyobb központot is tudhat magáénak, a főváros mindenképp fuckin-feelings:

A déli határt őrzi boldog-vagyok-el-ne-hidd

Nyugati irányba nem-fogadott-hivas-on keresztül vezet az út

Az északi határvidéket pedig ker-a-lany őriz

(keleten nincs semmi nagyobb település, gondolom ilyen sorsod borsod zombitanya az egész vagy hasonló)

A pajjor-kazi páros a második, a blogok 11.71%-át továbbra is maguk mögött tudják azért:

Harmadik helyen történt egy kis dráma! Óriási szakítás, tallianmiklos legnagyobb szerelme már nem szopiszuri, hanem ko1azer0! Kettejüké a blogok 4.24%-a

Negyedik helyre csúszott a skót kirendeltségű sztupy-dukeofedinburgh páros 3.38%-al:

Ötödik helyen pedig algebraicvarietyshow-vampirpillango 3.25%-al

Hatodik helyen még említésre méltó, hogy akurvaanyadatbutters is rájött, hogy pajjorimre egy plátói szerelem, és lecserélte otthonzulles-re! Így kettejük szintén új országot alapítottak, egyből a blogok 2.79%-ával!

A további versenyzők:

almodozoangyal818-vercseppekazesoben 1.98%

kozimacanto-tryagain 1.97%

ahmedvanessa-weneedtotalkrightnow 1.84%

e52711-mspepperpotts 1.59%

rpszt & b-eton-loofie 1.56%

megyematricashazmester-xerxesz 1.39%

kosullo2-martonbede 1.37%

magnusheron-redblek 1.23%

Ha kíváncsi vagy melyik országba tartozol katt a fenti térképre, aztán keresd meg magad, és kövesd a nyilakat addig amíg el nem jutsz valakihez, akik piros nyíllal vannak jelölve, ők az uralkodóid! Van kereső is, hogy ez könnyebb legyen neked, de kicsit eldugtam.

[ultramegatroutman]

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)

[pajjorimre]

Streamingszolgáltatókról anonim kérdőív, kb 5 kérdés, tesómnak kell az egyetemhez,

akinek van kedve meg 3 perce, legyen kedves kitölteni, a jövő múlik rajta. Köszönöm.

Most meg köszönöm annak a 400 mindenkinek aki kitöltötte a kérdőívet, ennyi elég lesz, köszi. ❤️

[kavekkozt]

Vonattal megyek Londonba, mert mennem kell de nem repülök*, tartsatok velem ezen a remélhetőleg unalmas és teljesen eseménytelen úton.

Strebersdorf - Wien Hbf - Nürnberg - Frankfurt - Brüsszel - London

Amúgy azért is jó vonatozni hogy valós képem legyen arról, hogy valami milyen Iszonyú Messze Van, mondjuk azt enélkül az utazás nélkül is tudtam, hogy Anglia egy másik kontinens.

*a repülési CO2 keretemet néhány évre előre felhasználtam a költözéskor, amikor még a cicák is repülővel jöttek**

**mármint csomagként persze

***ja jó drága úgyhogy ez elég nagy luxus mondjuk a cég elvileg kifizeti, de majd meglátjuk.

[mirabellomonferrato]

Magyarok Olaszországban

Ez az egyik csodálatos csoport, ahonnan sok mindent felszedtem az elmúlt években. Néha persze lehet röhögni, ott is megvannak az ügyeletes hülyék és okoskodók, de összességében rengeteg infóhoz lehet jutni. Ma például azt tudtam meg, hogy Olaszországba elég nehéz kitenni az önkényes lakásfoglalókat. Spanyolországban – állítólag – törvény is védi őket. Abban reménykedem, hogy egy kisebb település főterén levő házra jobba figyel a helyi rendőrség, mint Milánó valamelyik sikátorára. Mindenesetre az első az lesz, hogy riasztórendszert és kamerákat rakok fel. Ne az legyen, hogy pár hónap múlva megyek és egy rakás tündéri olasz kiskrampó szaladgál, az anyjuk meg az ÉN rózsabokromat metszegeti és olaszul kiabál, hogy menjek a picsába itt ők laknak. :D Sokan számolgatják, hogy érdemes-e eladni itthon az ingatlant és ott venni, kiadni. A matekozás szerint megéri, de én azt látom, hogy ennél azért árnyaltabb a dolog. Délen, tengernél, pláne ha van egyéb látványosság, híresség a közelben, akkor kb egész évre ki lehet adni a kecót. És vannak cégek, akik gondozzák, oda se kell menni takarítani meg ágyneműt cserélni. Egyetemváros közelében egyetemistáknak. Egy kis faluban, ahova én is készülök, szerintem nem nagyon lehet kiadni, azért is olcsók a kecók, mert nincs a közelben se munka, se "semmi". Bár az én korosztályomnak van egy "Olaszország az a nyugat" berögzülése, de a sok imádnivaló dolog mellett, kurvára nem ez a nyugat érzés van plusz kényelmekkel meg ultramodern dolgokkal. Nem feltétlenül jobb mint itthon, egyszerűen MÁS. Én ezért a MÁS-ért szeretnék ott lenni. Hogy mozgassa az agyamat, hogy felfedezhessek, rácsodálkozhassak dolgokra, hogy legyen örömöm abban, hogy már megértek egy-egy mondatot vagy abban, hogy átvonatozhatok várost nézni olyan helyre ami itthonról messze van és drága vagy csak lubickolni az olaszokra jellemző oldottság varázsában, és ha már lubickolás, hogy bármikor mehetek a tengerpartra sírni. Nyilván lesz/lenne rengeteg gyerekes örömöm és rengeteg bosszúságom, hogy a világ nem úgy működik, ahogy megszoktam. Nem tudom mikor voltatok úgy utoljára, hogy az egótokat gúzsbakötve be kellett tenni egy ládába és elásni. Egy ilyen kaland nekem ezt jelenti. Semmit nem tud az ember, semmihez nem ért, rettenetesen kiszolgáltatott, sokat téved, sokszor butaságot csinál, és gyakran válik nevetségessé. Segítségre szorul. Nekem, aki minden bolondériám mellett gyakorlatias embernek tartom magam, ez maga a halál. Már az is, hogy az intellektusomat a hátizsákba kell raknom, mert a bájos és szellemes szövegelésem innentől szart sem ér. Nem érti senki. Képzeld el, hogy azt, amire a legbüszkébb vagy (akármi is az) holnaptól elveszted. :((( Hát, nem őrült izgalmas, hogy akkor mi is történik? :) :) :)

Tudom, mások nem csinálnak ekkora ügyet az egész külföldözésből. Jönnek-mennek, dolgoznak, belakják Európát, a világot. De én író vagyok, ilyen kis dolgokból is tudok habot verni. :D

Este fél hatkor indulunk a barátaimmal, a határon innen vettünk ki szállást, aztán a következő állomás Acqui Terme, és onnan járogatunk el megnézegetni a házakat. Hogy nekik mi a szerepük ebben a dologban azt majd holnap megírom. Egy 1000 km-es út alatt lesz rá időm.

[eleteskonyvtar]

Bicskén, mint random magyar kisvárosban, elképesztően magasról szarnak az élhetőségre. Ennek legnyilvánvalóbb része a teljesen autós életmód felé való pusholás, ennek elemei:

Kisboltok totális leépítése, az összes üzlet város szélére való telepítése (hatalmas szenzációként volt tavasszal eladva, hogy sikerült egy Jysk-Ecofamily-KiK-Rossmann négyest nyitni, ami egyrészt a szörnyű gagyi bizarr ünnepe lett, de ugyanakkor múltkor láttam pár fiatalt, aki láthatólag először találkozott az ízlés bármilyen apró jegyét felmutató bútorral - arról nem is beszélve, hogy a parkoló olyan minőségben lett lerakva, ami az ukrán fronton elmenne tankcsapdának). Ráadásul a Rossmann konkrétan a város közepéről került ki.

Az összes, környék faluit is kiszolgáló közszolgáltatás (egészségügyi központ, bölcsőde, könyvtár, kormányhivatal, iskolák, bíróság, óvoda, piac) egy helyre koncentrálása (nagyjából 100m körzetben), hogy lehetőleg ne csak a bicskei 10, hanem inkább 20 ezer ember próbálja ki az autós tetriszt.

Mindenhová relatíve hatalmas és borzasztóan sivár parkolók építése, hogy mindenki úgy gondolja, hogy autóval megközelíthető minden - valahogy aztán mégsincs természetesen elég hely sehol sem.

Az iskolák, óvodák, bölcsődék környékén nulla közlekedésbiztonsági elem van (természetesen K+R még ötlet szinten sem létezik), így aztán az is inkább autóval viszi a gyereket, aki esetleg el tudná engedni gyalog is.

Nulla helyi közösségi közlekedés van, valami rendszertelenül járó kisbusz van városon belül, ami messze nem elégíti ki az igényeket, a helyközi járatok pedig hallomásból sem ismerik az iskolai ütemezést.

A szomszédos települések között (included Felcsút/Alcsút természetesen) semmiféle biztonságos alternatív/biciklis közlekedési lehetőség nincs, az egy látványberuházás bicikliút (Bicske-Csabdi-Gerecse) kizárólag turisztikai szempontok alapján jött létre, kutyát nem érdekelték a helyi igények.

Az eleve város szélén lévő Tesco-Lidl autó nélkül szinte teljesen megközelíthetetlen (noha a város jó része számára egyáltalán nem lenne irreális a gyalogos/biciklis használat), kifejezetten veszélyesre van tervezve az egész környék. Plusz ha baleset van az M1en, mindkét üzlet megszűnik gyakorlatilag használhatónak lenni.

(Ha baleset van az M1en, márpedig a Bicske-Biatorbágy szakaszon havonta van egy nagyobb, akár lezárással járó baleset -és ez kinyitja a mennyire szarul van megtervezve az is, beleértve az M1-M0 csomópontot, valamint hogy a magyar államnak mennyivel fontosabb az autópálya-matrica bevétel, mint hogy egyáltalán élni lehessen a sztrádák környékén, és ne legyen minden út rajtuk orosz rulett -, akkor teljesen járhatatlanná és életveszélyessé válik a város.)

A zebrák és a gyalogos közlekedés szempontjainak tökéletes hiánya, rosszul megtervezett, beláthatatlan kereszteződések, 10-ből 1 felfestett zebra, ezek közül tényleg több olyan van, ahol csak két tábla és egy vödör festék hiányzik.

A várost kettévágó bécsi vasútvonal felett nulla olyan átjáró van, ami nem az autókat szolgálja ki 90%-ban, de kifejezetten gyalogos átjáró egy sincs. (Volt, de annyira lerohasztották, hogy le kellett bontani, mondván, hogy majd lesz autós aluljáró az állomáshoz kapcsolódó fejlesztésekkel.) Az "intermodális" csomópont (és ami a fő : az Orbán klán katonai célokra is használható vasúti rakodója) P+R-rel legalább megépült, de finoman szólva nem lett nagyon végiggondolva. Szerencsére a régi állomásépület nem lett visszaépítve (egy teljesen diszfunkcionális műrégi másolat készült volna, de ahhoz a mostani épületből le kellene hozni az emeletről a biztosító berendezést, amit nem tudnak szerencsére megoldani, már amennyire én tudom), viszont a mostanihoz sem nyúlnak így hozzá. Arról nem is beszélve, hogy ez is inkább a város szélén van, a város nagy része Bicske-alsót használja, ahol viszont tavaly (a nagy felújítással párhuzamosan) sikeresen a földdel tették egyenlővé az ottani épületet, így a wc-nek és a fedett várónak még a reménye is elveszett. De legalább építettek biciklitárolót, fele akkorát természetesen, mint amekkorára igény volna. Cserébe itt is autós madness van, a két temetővel és a két városrészt összekötő forgalmasabbik híddal súlyosbítva.

Az olyan ziccerek kihagyása, mint egy zöld tengely létrehozása a lerombolt és ocsmány áruház helyett, amivel össze lehetett volna kötni a két fő zöldterületet (csak hát keresztül megy rajta a régi főút, amihez persze nem nyúlunk).

A szegényebb rétegek kitolása a szőlőhegyekre, majd az infrastruktúra totális elhanyagolása, hadd nyeljék a port és hordják a vizet. (Az önkormányzati bérlakásokként használható épületek elkótyavetyélése és a maradék teljes lerohasztása is itt említendő.)

A hagyományos telkekre épített rettenetes minőségű és mennyiségű (egy telekre 3-4 épület) "csok" házak teljes leszarása, amivel az infrastruktúra fejlesztése természetesen nem tart lépést véletlenül sem. Cserébe ingatlanonként átlag két gépjármű is megjelenik.

Még biztosan jutna még eszembe, de lassan kezd nekem is sok lenni.

Illusztrációnak pedig a rage-et kiváltó tájkép (amikor elkezdtem, még durvább volt) az uszodánál

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[kiforditom-szetszedem]

Tipikus példa rosszul megírt cikkre, aminek semmi keresnivalója nem lenne tudományos rovatban. Indoklás:

A címben szereplő NASA-nak semmi kòze a dologhoz. Az illető valamikor ott dolgozott, ez most a szólóprojektje. Ez hasonló ahhoz, amikor Scaramuccit szólaltatják meg a tévében politikai kommentátorként, pedig csak 10 napig volt a Fehér Ház szóvivője, azt is úgy, hogy még munkába sem állt ez alatt

Azt írják, áttörést értek el, találtak egybúj jelensrget. Nem részletezik, hogy ez mi. Bocs, de amig ez nincs megnevezve, addig ez nem tech, még csak nem is tudomány, hanem bulvár rovat. Én is mondhatok hasonlót

A cikk szerint majd ha a jelenlegi 10 millinewton hajtóerőt fel sikerül skálázni, el lehet majd vele jutni a Holdra. Ezzel csak az a baj, hogy ők maguk írják le, hogy alkalmatlan még egy alma levegőben tartására is - bármi is legyen az. Jelenleg is léteznek pl ionhajtóművek, működnek is, 20-250 mN hajtóerővel, mégsem mondja azt senki, hogy majd ezzel érjük el a szökési sebességet. Illetve van aki mondja, de azoknak hideg vizes borogatást szoktak a fejére tenni ilyenkor nyáron.

A cikk megemlíti, hogy egyszer az Artemis-program űrhajóit is ez hajthatja, ami elég merész, tekintve, hogy semmi konkrétat nem tudunk a 10mN mellett, viszont megint itt egy NASA hivatkozás annak ellenére, hogy ez egy magáncég.

Végén egy naív idiotizmussal zárul: "több tonna üzemanyagra lenne szükség indításonként, hogy elérje az ember a világűrt" - ügyes próbálkozás, technikailag igaz, hogy több tonna, gyakorlatilag ez jelenleg kb 750 tonna az Artemis, valamint 395.7 tonna a SpaceX Falcon 9 esetében

A hivatkozott cikk sokkal több részletet elárul, s a kettőből egyetlen következtetést lehet csak levonni, semmi többet: hogy a hvg cikk írója olvasott egy cikket amiből nem értett semmit, majd leírta, hogy olvasott egy cikket. Semmi baj, HVG, a New Scientist is ezt csinálja, csak nagyban